My Blog

Kategória: Tudomány

  • Alkalmazott fizika, avagy amikor a tudós is téved

    Furcsa baleset érte a San Franciscoi Tudományos Múzeum tanárát, Mark „Zeke” Kossovert.  Elhatározta, hogy épít magának egy mini napkemencét, hogy koncentrált napsugárzással főzhessen ételeket. Ezért szerzett egy műholdas parabola antennát, és a csillagászaban és az űrkutatásban is használt fényvisszaverő Mylar fóliával borította.

    Miután sikeresen elkészítette a parabola tükröt ötajtós Subarujának hátuljában tette. A tükör tette is a dolgát, és az összegyűjtött napsugárzással megolvasztotta az autó műanyag belsejét.

    Gondolom, Zeke kétszeresen is kényelmetlenül érezte magát.  A kocsijában esett kár az egyik, a másik, hogy tudósként megfeledkezett arról, hogy egy parabola tükör nem csak akkor gyűjti össze a fényt, amikor ő akarja.

    (via)

     

  • Medúzafaló korallok

    Először figyelték meg kutatók, hogy a korallok, amelyek döntően planktonokkal, vagyis apró tengeri teremtményekkel táplálkoznak, képesek nagyobb zsákmányok elejtésére is. Csapatban dolgozva egész medúzákat képesek elkapni és felfalni.

    A földközi tengeren, Szicíliához közeli szigeteknél figyeltek fel a különös gyakorlatra az után, hogy észrevették a tengerfenéki sziklákhoz és barlangokhoz tapadt medúzákat földközi-tengeri korallok .

    Az Edinburgh-i Egyetem szakemberei és olaszországi kollégáik megfigyeléseiből kiderült, hogy amikor az óceáni áramlatok a korallokhoz sodorják a medúzákat és azok megpróbálnak elúszni, akkor a virágállatok egymás után belecsimpaszkodnak a zsákmányba. A kutatók szerint a közös erőfeszítésből nagyot profitálnak az Astroides calycularis korallfaj egyedei, mivel ezáltal mindnyájan bőséges táplálékhoz jutnak. A korallok zsákmányai világító medúzák (Pelagia noctiluca) voltak.

    Ez a faj elsősorban a Földközi-tengerben elterjedt. A világító medúzák csak néhány centiméter nagyságúak, ezért nehéz észrevenni őket. Érintésük azonban erős, égő fájdalommal jár.

    (via, via)

     

  • 15 év kellett a Marsnak, hogy újra a közelünkbe jöjjön

    2018.július 31-e kedd, délelőtt háromnegyed tíz. Ebben a percben olyan közel került a Vörös Bolygó – Mars – a Földhöz mint 15 éve.

    A képre kattintva a Griffith Obszervatórium élőben közvetített képét nézhetik meg a bolygóról.

    Egészen pontosan 57,6 millió kilométerre kerültek egymáshoz az égitestek, ez pedig elképesztően ritka lehetőség a csillagászok számára.

    Az 57,6 millió kilométer még így sem a legközelebbi érték. Tizenöt éve 55,7 millió kilométerre volt a Mars amivel egy hatvanezer éves rekord dőlt meg.
    Az átlag távolság a két bolygó között 225 millió kilométer, így most hozzávetőlegesen négyszer közelebb vagyunk a marslakókhoz, mint máskor. Ha integetünk, talán visszaintegetnek.

    A Mars tiszteletére pedig ajánlunk három olyan könyvet, ami a Marson játszódik, vagy valamilyen központi szerepben van a bolygó.
    Robert J. Sawyer – Halál a vörös bolygón

    Robert A. Heinlein – Kettős csillag

    Arthur C. Clarke – A Mars titka

  • Te is lehetsz névadó!

    Bárki nevet adhat az Európai Űrügynökség új marsjárójának.

    A Farnborough Repülési és Űrkutatási Kiállításon az ESE nevében Tim Peake brit űrhajós különleges bejelentést tett. A Brit Űrügynökség ötletpályázatot hirdet a hamarosan induló marsjáró nevére.

    Az Exomars program keretében induló rover névadójaként bármely Európai Űrügynökség tagállamból, így hazánkból is lehet nevezni.

    Az új marsjáró elődjeihez hasonlóan hatkerekű, súlya 310 kilogramm. Munkájának egyik legfontosabb célja a talaj vizsgálata, ezért olyan automata fúróberendezéssel látták el, amely kétméteres mélységbe képes lefúrni.

    A leszállás helye még nincs véglegesen eldöntve, több helyszín került szóba: az Oxoa Planum síkság, a Mawrth Vallis, az Aram Dorsum, és a Hypanis Vallis Delta.

    Az Exomars program eddig felemás sikerrel fut. A 2016-ban indított TGO keringő egység sikeresen pályára állt a bolygó körül, Schiaparelli szonda leszállása nem sikerült. A rover indítása is csúszást szenved, nem az idei évben, hanem 2020-ban indítják a vörös bolygó felé.

    Az ExoMars az Orosz Űrügynökséggel közösen futó program. Az eszközöket Proton rakétákkal állítják föld körüli pályára.

    (via)

  • Folyékony víz a Marson

    Az Olasz Nemzeti Asztrofizikai Intézet kutatói folyékony vizet találtak a Marson. A húsz kilométer átmérőjű tó mintegy másfél kilométer mélyen található a sarki jégsapkában. Mélysége egyelőre nem ismert, de a műszer felontása alapján minimum többször tíz centiméter.

    A felfedezést az Európai Űrügynökség már veteránnak számító Mars Express űrszondájának mérési adatait elemezve találták meg. Az Űrszonda 2003 óta kering a bolygó körül és 2005 óta végez radaros felderítést.

    Ezzel évtizedes vita dőlt el, hogy létezik-e folyékony víz a Marson. A felszínen folyómedrek bizonyítják, hogy a bolygó történelme során volt időszak, amikor a felszínén jelen volt a folyó víz. Ezt olyan ásványok felfedezése is bizonyítja, amelyek kialakulásához vízre van szükség. Ismerjük a sarki jégrétegeket, és felfedeztünk már felszín alatti jégrétegeket is. De ez az első bizonyíték folyó víz létezésére.

    Hasonló jég alatti tavak a földön is léteznek, az Antarktiszon és Grönlandon is felfedeztek már hasonlókat. A víz azért maradhat folyékony, mert egyrészt valószínűleg magas a sótartalma, másrészt a vastag jégtömeg nyomása is csökkenti a víz olvadáspontját.

    A tudósok még csak az adatok egy részét vizsgálták át, ezért valószínű, hogy további jég alatti tavakat is felfedezhetnek.

    (via)

  • Egy felfalt galaxis maradványai

    A legújabb kutatások szerint legközelebbi galaktikus szomszédunk kétmilliárd évvel ezelőtt elnyelte egy társát. Az Androméda galaxis összezsugorított és felfalt egy nagy tömegű galaxist. Bár nagymértékben összezsugorodott, a galaxis bizonyítékok sorát hagyta hátra: egy szinte láthatatlan halót, egy csillagáramlatot és egy különálló, rejtélyes, összetett galaxist, az M32-t.

    A Lokális Galaxiscsoport harmadik legnagyobb tagja a Tejútrendszer és az Androméda után az M32p galaxis volt, mielőtt egybeolvadt az Andromédával. Számítógépes modellek segítségével Richard D’Souza és Eric Bell, a Michigani Egyetem munkatársai elemezték ki a bizonyítékokat és jutottak arra a következtetésre, hogy az Androméda a Tejútrendszer rég elvesztett „testvére”.

    A kutatók számára régóta ismert volt, hogy a galaxisokat körülvevő halo kis, felfalt galaxisok maradványait tartalmazza. Az Andromédától várható volt, hogy több százat „fogyasztott el” kisebb kísérőiből. Úgy vélték, ez megnehezítheti azt, hogy egyesével megvizsgálják és megismerjék őket.

    Egy új számítógépes szimuláció segítségével azonban rájöttek, hogy bár számos galaktikus kísérőjét az Androméda fogyasztotta el, külső, halvány halójának számos csillaga egyetlen nagy galaxis aprózódásával jött létre.

    Az Androméda által szétrombolt M32p galaxis legalább húszszor nagyobb volt, mint bármely galaxis, amely összeolvadt a Tejútrendszerrel élete során. Az M32p nagy tömegű volt, a Lokális Galaxiscsoport harmadik legnagyobb galaxisa.

    (via)

  • Új növényevő dinoszaurusz

    Eddig ismeretlen dinoszaurusz fajt azonosítottak ausztrál kutatók egy évtizeddel azután, hogy az állat maradványainak fosszíliáját megtalálták Utah amerikai szövetségi államban.

    Az új növényevő fajnak az akainacephalus johnsoni nevet adták, amelynek egyedei mintegy öt méter hosszúak lehettek, testüket hegyes, csonttüskés páncél borította és furkósbotszerű farkuk volt. Az új faj a páncélos dinoszauruszok ankiloszaurusz családjába tartozik, és több mint 75 millió évvel ezelőtt élt, a földtörténeti krétakorban. Neve görög eredetű, amely utal csonttüskés páncéljára és szokatlan fejére.

    Az ankiloszaurusz bírt a legvastagabb páncéllal, amely valóságos pajzsot formált hátán. Legfőbb jellegzetességei, páratlan alakja, fejdísze és a pofjának páncélzata vezette nyomra a kutatókat, akik az Ázsia területén élt ankiloszaurusz maradványokkal vetették össze a leletet.

    76 millió évvel ezelőtt Utah állam térségében igen meleg, párás időjárás uralkodott, a lassú folyók, patakok, hatalmas mocsarak voltak a térségben nagyra növő ciprusokhoz hasonló tűlevelű fákkal. Akainacephalusv csontvázát a utahi Természettörténeti Múzeumban fogják kiállítani.

    (via, via)

  • Új földtörténeti korszakban élünk

    Új földtörténeti korszakként határozták meg jelenkorunkat a tudósok: az északkelet-indiai Meghálaja államról elnevezett korszak 4200 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy óriási aszály világszerte számos civilizációt elpusztított, és még ma is tart.

    A geológusok időegységekre tagolják fel bolygónk 4,6 milliárd éves történelmét. Minden egyes „szelet” valamilyen jelentős eseményhez kötődik, például a kontinensek feltöredezéséhez, az éghajlatban bekövetkező drasztikus változásokhoz, vagy bizonyos állatok és növények megjelenéséhez.

    Az emberiség jelenleg a holocén földtörténeti korban él, amely 11700 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy erős felmelegedés vetett véget az utolsó jégkorszaknak. Az úgynevezett standard globális kronosztratigráfiai skála időről időre való megújításáért felelős Nemzetközi Rétegtani Bizottság szerint azonban a holocén továbbtagolható felső, közép és alsó szakaszra.

    Mindegyik szakaszhoz valamilyen jelentős éghajlati esemény kapcsolódik. A még ma is tartó Meghálaja-korszak kezdete – amelynek meghatározását az északkelet-indiai állam egyik barlangjában lévő állócseppkövek (sztalagmit) rétegei segítették -, 4200 évvel ezelőtt volt.

    Ez a korszak egy pusztító aszállyal indult, amely két évszázadon át éreztette hatását, számos civilizációt elpusztítva egyebek között Egyiptomban, Görögországban, Mezopotámiában, az Indus és a Jangce folyók völgyében. Az aszályt feltehetőleg az óceáni és légköri cirkulációk megváltozása okozta.

    Az ICS új felosztási javaslatát ratifikáló Geológiai Tudományok Nemzetközi Szövetségének (IUGS) főtitkára, Stanley Finney szerint a Meghálaja-korszak azért számít egyedülállónak a geológiai időskálán, mert kezdete egybeesik egy globális kulturális eseménnyel, amelyet egy globális éghajlati esemény váltott ki.

    A holocén középső szakasza, a Northgrippian 8300 évvel ezelőtt kezdődött és a Meghálaja-korszak kezdetéig tartott. Ennek a szakasznak a kezdete egy hirtelen lehűléshez köthető, amelyet valószínűleg az okozott, hogy a mai Kanada területén elolvadt gleccserekből származó édesvíz az Atlanti-óceán északi részébe került, megbolygatva az óceáni áramlatokat.

    A holocén legrégebbi szakasza, amely az utolsó jégkorszak végével vette kezdetét, a grönlandi nevet kapta.

    A kutatók egy része ugyanakkor elhamarkodottnak érzi a geológiai időskála azonnali aktualizálását. Szerintük ugyanis nem biztos, hogy az egyes új korszakok kezdetének tekintett mérföldkövek valóban globális hatással bírtak.

    Ezen kívül nehezményezik, hogy akkor született döntés az új korszakokról, amikor még mindig aktív vita zajlik az antropocén földtörténeti kor jóváhagyásáról. A javasolt földtörténeti kort onnan számítanák, amikor az emberi tevékenység hatása a Föld élővilágára hirtelen intenzívvé és globálissá válik.

    (via)

  • Felhőhullámokat vet a rakéta

    A NASA rakétaindításánál egészen különleges jelenséget videóztak le véletlenül. A felhőkön áttörő rakéta látványos hullámokat vert, mintha egy követ dobtak volna a vízben.

    A jelenséget úgy magyarázzák, hogy a rakéta a hangsebességet pont a felhőben lépte át, és a hangrobbanás hullámai a felhőben lévő jégkristályokat mozgatta meg. Bármi is az ok, a jelenség gyönyörű.

    https://www.youtube.com/watch?v=6Zvh1G6vtRc

    (via)

  • Az első ember a Marson

    Alyssa Carson legfőbb vágya, hogy elsőként utazzon el a vörös bolygóra.

    A NASA-nál régóta szállóige, hogy már megszületett az az ember, aki elsőként a Marsra lép.  A 17 éves Louisianából származó lány már három évesen, egy rajzfilm hatására beleszeretett a Marsba, és elhatározta, hogy űrhajós lesz.

    Erről  az álmáról azóta se mondott le. Amit csak tudott megszerzett a Marsról, űrhajóstáborban volt többször is.

    Ő volt az első személy, aki teljesítette a NASA Passport programot, felkereste mind a 14 NASA látogatói centrumot.

    Ő a legfiatalabb, aki elvégezta az Advanced Possum Academy képzést, amelylel hivatalosan is űrhajós gyakornok lett.

    A lányra felfigyelt az űrhivatal is, ő lett a Mars küldetés egyik arca, és megkezdték a kiképzését. Természetesen ez nem a hivatalos űrhajós kiképző program, annak feltétele a felnőtt kor és a diploma.

    Alissa nagyon komolyan veszi tanulmányait, a kiképzésen kívül négy nyelven (angol, kínai, francia és spanyol) is tanul.

    Azt is elmondta, hogy azt is tudja, álmáért cserébe le kell mondania a házasságról és a családalapításról. De ezt az árat vállalja.

     

    (via, via)