My Blog

Kategória: Tudomány

  • Mint egy igazi szörnyeteg

    A mikrovilág, ahogyan még nem láthattad.

    Mindennapi tárgyainkat és a minket körülvevő életformákat már sokszor megmutatták nekünk a mikroszkóp alatt. De a Microworld Unseen ennél most sokkal tovább merészkedik. A Beauty of Science új projektje a világot akarja megmutatni nekünk sokkal kisebb részleteiben. A pásztázó elektronmikroszkóp alatt soha nem látott részleteket fedezhetünk fel a mikrovilágból.

    Egészen elképesztő minőségű felvételeket készítettek a kutatók.  Ebben a videóban az Ázsiában élő, meglehetősen jelentéktelen Pseudozizeeria maha nevű kicsi pillangót mutatják be. Ilyen mértékű nagyítás mellett egészen furcsa szörnyetegnek tűnik.

    (via)

  • Üvegház Föld

    Egy nemzetközi kutatócsoport aggasztó forgatókönyvet állított fel a klímaváltozással kapcsolatban. Még ha a szén-dioxid-kibocsátást sikerül a párizsi klímaegyezményben megfogalmazott korlátok (1,5-2 Celsius-fokos felmelegedés) között tartani, akkor is fennáll a kockázata annak, hogy a Föld tartósan és visszafordíthatatlanul üvegházzá válik.

    Sokkal gyorsabb átmenetre van szükség egy emisszió-mentes világgazdaság felé.  Ha az „üvegház Föld” klíma hosszú távon rögzül, globálisan 4-5 Celsius-fokkal lesz magasabb az átlaghőmérséklet az iparosodás előtti időszakhoz képest, a tengerszint 10-60 méterrel lesz magasabb mint napjainkban .

    Will Steffent, az Ausztrál Nemzeti Egyetem és a Stockholmi Egyetem kutatója. szerint az ember okozta üvegházhatású gázkibocsátás a Földön uralkodó hőmérséklet nem egyedüli meghatározója. A tanulmány azt vetíti előre, hogy az ember előidézte 2 Celsius-fokos globális felmelegedés hatással van a Föld más rendszereire is, ami további felmelegedést generál, még akkor is, ha sikerül leállítani az üvegházhatású gázkibocsátást. Hogy elkerüljük ezt a forgatókönyvet, szükség van arra, hogy az emberi tevékenység a bolygónk kizsákmányolásától a jó sáfárkodás irányába mozduljon.

    Jelenleg a globális átlaghőmérséklet 0,17 Celsius-fokkal növekszik évtizedenként, és egy Celsius-fokkal magasabb az iparosodás előtti időszakhoz képest.

    Aznemzetközi kutatókcsoport tíz természeti folyamat – az örökké fagyott talaj olvadása, az óceánfenékről a metánhidrát elvesztése, a talaj- és az óceán szénelnyelő képességének csökkenése, az óceánokban a bakteriális légzés növekedése, az Amazonas esőerdőinek, az északi erdőknek a pusztulása, az északi félteke hótakarójának csökkenése, az északi-sarki nyári tengeri jég elvesztése és az Antarktisz körüli tengeri jég és jégmezők csökkenése – hatásait vizsgáltak.

    Az elemzések szerint ezek az elemek dominóhatást idézhetnek elő. Ha az egyik elem eldől, tovább löki a többit. Nagyon nehéz lesz, vagy lehetetlen megállítani azt, hogy az egész dominósor ne dőljön össze. Lakhatatlanná válnak helyek a Földön, ha az ‘üvegház Föld’ valósággá válik.

    Hogy el lehessen kerülni ezt az állapotot többre van szükség, mint az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére. Javítani kell például az erdő-, a mezőgazdaság és a talajgazdálkodást, a biológiai sokszínűség megőrzését, olyan technológiákra van szükség, amelyek lehetővé teszik a szén-dioxid kivonását a légkörből és megoldja a föld alatti tárolását.

    (via)

  • Az emberi élettartam határa

    Az elmúlt 150 évben ugrásszerűen megnőtt az emberek várható életkora. A szabadságharc idején az átlag életkor még csak 33 év volt, de napjainkban a nők 79 évvel, a férfiak 72 évvel számolhatnak. De vajon mennyi az emberi élettartam határa?

    A legújabb kutatások a lapján a demográfusok véleménye szerint még nem értük el az emberi élettartam határát. Olasz és amerikai tudósok adatai szerint 105 év fölött az elhalálozás kockázata minden évben ugyanakkora.

    Régóta kérdés, hogy mekkora lehet az ember maximális élettartama. Benjamin Gompertz brit statisztikus már a 19. század elején arra a következtetésre jutott, hogy az elhalálozás kockázata nő a korral, így nagyobb az esély arra, hogy egy 70 éves meghal, mint egy 30 éves. Azóta ezt az elméletet a kutatók finomították, és úgy vélték, az öregedéssel valóban növekszik az elhalálozás kockázata, de egy bizonyos kor után ez a növekedés lelassul. Például a halálozás valószínűsége különbözik 45 éves és 35 éves korban, de hasonló a százévesek vagy a 110 évesek esetében.

    A tudósok ezt a kiegyenlítődést még fenntartással kezelik.  Még nem lehet eldönteni,  hogy ez a kiegyenlítődés rossz adatok eredménye, vagy egy valódi halálozási jelenség.  De most már sokkal jobb adatbázissal tudnak dolgozni. Az amerikai és a római Sapienza Egyetem kutatói 2009 és 2015 közötti adatokat tanulmányoztak 3836 olyan olasz emberről, akik több mint 105 évesek voltak. Hogy bizonyosak legyenek az adatok pontosságában, a kutatócsoport begyűjtötte minden egyes elhunyt ember halotti anyakönyvi kivonatát, csakúgy mint a száz éven felüliek születési anyakönyvi kivonatát.


    A megfigyelések szerint az emberek 80 éves koráig a halálozás kockázata minden életkorban hatványozottan nő, majd elkezd lelassulni és 105 éves kor után a változási görbe vízszintesbe megy át. Ennél a pontnál ugyanakkora a halálozás kockázata a 105, a 110 vagy a 112 éves esetében. 105 éven túl, az hogy valaki túléli vagy sem a következő évet, olyan mintha pénzt dobnánk fel. 50-50 százalék az esély.

    A kutatás eredményét torzíthatja, hogy az adataik többsége nőktől származott, a kutatásba bevontak közül csupán 463 volt férfi. A nők azonban a statisztikák szerint tovább élnek a férfiaknál. De az eredmények azt sugallják, hogy az élettartam idővel folyamatosan növekszik, és ha van is maximális határa, azt még nem értük el.

  • Felfedezték Egyiptom legősibb települését

    A Nílus folyó deltájában megtalálták az eddigi legősibb település maradványait. Az egyiptomi-francia régészcsoport által feltárt terület már a kőkorban lakott volt, messze megelőzve a fáraók uralta egyiptomi birodalmat. Az újkőkori falu maradványait a Tell el-Samara régészeti lelőhelyen tárták fel, Kairótól mintegy 140 kilométerre északra.

    Bár sok forrás ötezer évnél is idősebb településről ír, valójában sokkal régebbi. A település egészen a fáraók második dinasztiájának a koráig (kr.e. 4200-2900) lakott volt, vagyis nem ötezer, hanem hétezer évnél is idősebb.

    Néhány adat, hogy történelmi időkbe el tudjuk helyezni a várost.  Ménész Kr. e. 3000 körül egyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot, az Óbirodalom kora i. e. 2700 és 2200 közé tehető. Ebben az időszakban az ország a fáraók korlátlan uralma alá került. A három legnagyobb piramist Kr. e. 2500 évvel építették. Még 2500 évvel korábban, Kr. e. 5000-ben a település virágkorát élte. Alapítása pedig az újkőkor homályába vész.

    Az újkőkori felfedezések szinte ismeretlenek ebben a térségben, ezért igen nagy jelentőségűek a leletek. Az egyetlen eddig ismert újkőkori feltárt település Szaísz városa volt.

    A 2015 óta folyó feltárásokon gyűjtött leletek páratlan lehetőséget adnak arra, hogy az első dinasztia előtt több mint ezer évvel Alsó-Egyiptomban élt prehistorikus társadalmakról alaposabb tudásra tegyenek szert a régészek.

    A lelőhelyen talált edények, kézműves termékek kormeghatározása alapján a kutatók úgy vélik, hogy a Nílus deltájának lápos területein a Kr.e. 5. évezred végén telepedtek le közösségek.

    (via)

  • A madarak valójában dinoszauruszok

    Matematikai modellek alapján a nagyszámú kromoszóma lehetett az a genetikai titok, amely lehetővé tette a dinoszauruszok sokféle alakját és méretét.

    Az angliai Kent Egyetem kutatói Darren Griffin professzor vezetésével matematikai módszereket alkalmazva azonosították a legelső dinoszauruszok lehetséges genetikai jellemzőit. Ehhez modern kori rokonaiktól, a madaraktól és a teknősöktől haladtak visszafelé az időben.

    A kutatás eredményei arra utalnak, hogy a dinoszaurusz DNS feltehetőleg számos kromoszómába rendeződött. A madaraknak nagyjából 80 kromoszómájuk van – csaknem háromszor annyi, mint az embernek -, és ők alkotják a bolygó állatvilágának egyik legsokszínűbb csoportját. Amennyiben a dinoszauruszok ugyancsak nagyszámú kromoszómával rendelkeztek, az magyarázatot adhat arra, hogy miként fordulhattak elő ilyen sok alakban és méretben.

    Könyvakció – Dinók között

    A kutatók véleménye szerint nagyszámú kromoszóma nagyszámú variációt generál. A sok kromoszóma lehetővé teszi a dinoszauruszok számára, hogy a többi állathoz képest jobban ‘megkeverjék’ a génjeiket. Ez pedig azt jelenti, hogy sokkal gyorsabban képesek fejlődni, ami sokáig biztosítja a túlélésüket a bolygón végbemenő változások közepette.

    Az eddig fellelt ősmaradványok és a mostani bizonyítékok megerősítik azon elképzelést, hogy a madarak és a dinoszauruszok nem távoli rokonaik egymásnak, hanem valójában egy és ugyanazok. A ma körülöttünk élő madarak dinoszauruszok.

    (via)

  • Nem minden vizes bolygón lehet élet

    Molnár László csillagászt a televízióban kérdezték a földön kívüli élet lehetőségéről, miután a Harward egyetem kutatói bejelentették, hogy a Földhöz hasonló. de annál  2-4-szer nagyobb exobolygókon jelentős mennyiségű víz lehet.

    A szakember elmondta, a legtöbb bolygó, amely tartalmaz vizet, túl meleg ahhoz, hogy élni lehessen rajta, de a csillagoktól távolabbiak egy részét sűrűbb óceán alkothatja, és ott élet is lehet.

    Ezek a bolygók közel keringenek a csillagukhoz, a bolygók hőmérséklete néhány száz és nulla Celsius-fok között van, de a csillagokhoz legközelebb talált bolygókon akár több ezer fok is lehet.

    Nem érdemes lehetséges úticélként ábrándozni ezekről a helyekről, mert a jelenleg ismert vízbolygók néhány száztól több ezer fényévre vannak a Földtől. Jelentőségük leginkább az, hogy az új információk saját Naprendszerünk kialakulásával kapcsolatban bővítik tudásunkat.

    Az első olyan exobolygó észlelést 1988-ban publikálta Bruce Campbell, de ezt még csak jóval később sikerült megerősíteni. Az első, a lakható övezetben felfedezett exobolygó a Gliese 581c, mely a tőlünk 20,5 fényévre található Gliese 581 csillag körül kering. Átmérője 50%-kal nagyobb a Földénél, tömege a Föld tömegének ötszöröse. Felszínén valószínűleg 0-40 °C közötti átlaghőmérséklet uralkodik, így elvileg megfelelő környezet lehet az élet számára.  Tejútrendszerünk Naphoz hasonló csillagainak 20-60%-a körül kering Föld típusú kőzetbolygó.

  • Vízben gazdag idegen világok

    A Földhöz hasonló, de kissé nagyobb exobolygókon jelentős mennyiségű víz lehet. A Harward egyetem kutatói eredményüket a bostoni Goldschmidt konferencián ismertették.

    Az exobolygókat kutató Kepler Űrteleszkóp és a Gaia misszió adatainak újabb elemzése érdekes eredményt hozott. A más csillagok körül keringő sok eddig megismert bolygót akár 50 százaléknyi víz is alkothatja. Ez messze több mint a Földön, ahol a Föld tömegéhez viszonyítva a víz aránya csupán 0,02 százalék. Sajnos nem a Földön megszökött formában gondoljunk a vízre, ezeknek a bolygóknak a felszíni hőmérsékletük 200-500 Celsius-fok körül lehet.

    A tudosokat is meglepte az eredmény-. 4000 eddig megerősített exobolygó vagy exobolygó-jelölt túlnyomó részét két kategóriába sorolták: az egyikbe azokat tették, amelyeknek a sugara átlagosan a Földének másfélszerese, a másikba azokat, amelyek sugara a Föld rádiuszának 2,5-szerese. Megvizsgálták, hogy a tömegük hogyan viszonyul a sugarukhoz, és kialakítottak egy modellt, amely megmagyarázhatja a kapcsolatot.

    A modell alapján a Földéhez képest 1,5-szeres rádiuszú bolygók összetételükben többnyire sziklás planéták, míg a 2,5-szeres rádiuszú bolygók feltehetően inkább vízi világok. Ezen bolygók felszíni hőmérséklete 200-500 Celsius fok körül lehet, a felszín felett túlnyomórészt vízpárából álló légkör alakult ki, a folyékony vízréteg pedig az alsó rétegben húzódik meg. Mélyebbre haladva arra számíthat az ember, hogy a víz nagynyomású jéggé változik, és ez alatt érhetjük el a bolygó szilárd kőzetmagját

    A Földnél nagyobb összes ismert exoplanéta 35 százaléka vízben gazdag lehet, és ezek a vízi világok hasonló módon alakultak ki, mint a Naprendszerben található Jupiter, Szaturnusz, Uránusz vagy Neptunusz.

    (via)

  • Szélmérés a világűrből

    Hogyan lehet a szél erejét messze a világűrből mérni?

    A meteorológusoknak többféle eszköz a rendelkezésére áll, hogy megmérhessék a szél sebességét: forgó szélkerékkel, meteorológiai ballonnal vagy a felhők viselkedését megfigyelő műholdakkal. Ezek azonban csak arról számolnak be, hogy mi történik egy adott helyen vagy egy bizonyos magasságban. De most föld körüli pályára állt az Aerus műhold, a tesztmisszió, előkészíti a leendő lézeres meteorológiai műholdak működését.

    A startot eredetileg keddre tervezték, de nagy magasságban olyan erős szél fújt, hogy el kellett halasztani az indulást. Az Aeolust egy Vega rakéta vitte az űrbe, a rakétát Francia Guyanáról lőtték ki szerdán helyi idő szerint 18.20-kor.

    Az Aeolus miután eléri a 320 kilométeres magasságot, megkezdi a tesztprogramját. A szakemberek azt remélik, hogy a műhold lézeres mérései már egy éven belül megjelennek a hivatalos előrejelzésekben.  A meteorológusok reményei szerint a műhold segítségével javul a középtávú időjárás-előrejelzések minősége.

    Bár a légkör hivatalos határa 100 kilométeres magasságban van, 30 kilométerrel a föld felszíne felett a légnyomás már csupán a tengerszintinek az egy százaléka.  műhold a szeleket úgy méri, hogy ultraviola lézersugarat bocsát ki az atmoszférába és nagy méretű űrtávcsövével megméri a visszajövő fényjelet, mely a különböző magasságok szeleiben mozgó levegőmolekulákról és apró részecskékről verődik vissza. Az Aeolus révén sosem látott részletes adatokat kapunk az egész földi légkörből a 30 kilométer magas sztratoszféráig minden magasságból gyűjti az adatokat.

  • A Holdfény, avagy a NASA költőisége

    Egészen különleges videóval jelentkezett az amerikai űrügynökség, amellyel megmutatják érzékenyebb, költői oldalukat. A Holdfény szonáta dallamára komponálták videó a Hold fényváltozásait mutatja be.

    A videóban az amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter űrszonda fotóit használták fel. A képek alapján készült el kísérőnk háromdimenziós modellje., amely a  Scientific Visualization Studio-val készült.

    A fotók 2018-ban készültek, napkeltétől kezdve egy holdnapot mutatnak be.

    A videót a 100 éve elhunyt Claude Debussy legismertebb műve. a Holdfény szonáta kíséri. Debussy a francia zene egyik legnagyobb mestere, akinek festői, impresszionista hangja semmit sem veszített fényéből.  A zenei felvétel 2018. június elsején készült a washingtoni Kennedy Művészeti központban. A NASA 60. születésnapjára rendezett ünnepségen a Kansasi Szimfónikus zenekart Emil de Cou vezényelte.

    (via)

  • Vizet találtak a Holdon

    Ősi eredetű vízjégre bukkantak kutatók a Hold két pólusának környékén.  A felfedezett  vízjég foltokban található,  a déli póluson főleg a kráterekben koncentrálódik, az északin  szétszóródott foltokban található.

    A bizonyítékokat az indiai Csandrajáan-1 űrszonda szállította.   2008-2009 között a Hold körüli pályára állt űrszonda ásványtani feltérképezést is végzett. Ennek eredményei bizonyítják a tudósok felfedezését.  A felderítést végző Moon Mineralogy Mapper nevű eszköze a felszínen jelen lévő vízjég három jellegzetes sajátosságának megfigyelésére programozták. Az M3 nemcsak a jégtől elvárt fényvisszaverő tulajdonságot mutatta ki, de képes volt közvetlenül mérni azt a jellegzetességet, ahogy a vízjég molekulái elnyelik az infravörös fényt. Ennek alapján különbséget tudott tenni a folyékony víz, a pára és a szilárd jég között.

    Bár a Hold hőmérséklete nappal a 100 Celsius fokot is elérheti, a Hold tengelyferdesége miatt azonban akadnak olyan területek a pólusain, ahová soha nem ér el a napfény.Az állandóan árnyékban lévő kráterek hőmérséklete nem emelkedik mínusz 157 Celsius-fok fölé.

    Korábbi kutatások a Hold déli pólusán közvetett módon már kimutatták a vízjég jelenlétét, de azt meg lehetett magyarázni olyan jelenségekkel is, mint a szokatlanul tükröződő holdi talajjal.

    A vízjég kutatása azért folyik kísérőnkön, mert az egy jövendőbeli Hold-misszió számára is hozzáférhető forrás lehet.

    (via)