My Blog

Kategória: Tudomány

  • Sikeres Virgin Galactic tesztrepülés

    Négy évvel a tragikus baleset után újra a levegőbe emelkedett a Virgin Galactic űrrepülőgépe és sikeres repülési tesztet hajtottak végre.

    Csaknem négy év telt el azóta, hogy 2014. október 31-én a SpaceShipTwo a tesztelés közben baleset szenvedett. A WhiteKnightTwo hordozóról történt leválása után begyújtotta hajtóműveit, majd felrobbant. A balesetben az egyik  tesztpilóta életét vesztette.

    A baleset okainak felderítése és a hiba kijavítása után megépítették a SpaceShipTwo utódját, a Unityt. 2016. februárjában mutatták be a sajtónak, majd a sikló tesztek következtek. 2018. április 5-én hajtották végre az első hajtóműves tesztet a Mojave sivatagi bázisuk felett. Fél percre bekapcsolták a Unity hajtóművét, és kétszeres hangsebességre gyorsultak vele, miközben 26 kilométeres magasságba emelkedtek..

    Kedden végrehajtották a második tesztet. A Unity a tervek szerint 14 kilométeres magasságba emelkedett a WhiteKnightTwo hordozóhoz kapcsolva. A sikeres leválás után beindította hajtóműveit, és 31 másodperces gyorsítás során 34,9 kilométeres magasságba emelkedtek. Ezután a két tesztpilóta, Dave Mackay és Mark Stucky sikeresen landolt a Mojave Air and Spaceport űrrepülőtéren. A cég vezetője, Richard Benson a kifutón várta a pilótákat.

    A repülés érdekessége, hogy beszerelték a leendő utasok üléseit is, hogy teszteljék a gép megváltozott repülési paramétereit. További 2-3 tesztrepülés alatt el akarják élni a tervezett nyolcvan kilométeres csúcsmagasságot.

     

     

    https://www.youtube.com/watch?v=fsPHywoQZWA

    (via)

  • A világ legkisebb háza

    Francia tudósok felhúzták a világ legkisebb házát. A kedves kis alpesi házba ne akarjon senki beköltözni, mert a rossz képminőség nem véletlen: mikroszkóppal készült. Az épület csupán 300×300 mikrométeres. Ez körülbelül három hajszál vastagsága.

    Ebből már látható, hogy sem kőműves sem betonkeverő nem kellett hozzá. Az épületet a Besançon-i  Femto-ST intézet kutatói készítették. Az alapanyaga szilicium-dioxid membrán, ebből vágták ki a darabokat fókuszált ionsugárral. A kivágás után egy gázfecskendező rendszert használtak a darabok elhelyezésére.

    Látszólag a dolognak semmi értelme, de a kutatók ezzel akarták megmutatni, hogy nanotechnológiai kutatásaik során elérték, hogy ezt az összeszerelést kétnanométeres pontossággal hajtották végre. Az építéshez használt több különböző technológia egyetlen μROBOTEX nevű gépbe lett belesűrítve. Ezzel is közelebb kerültünk a nanoméretű szenzorok és robotok elkészítéséhez.

    (via)

  • Genetikusok derítették fel az inkák eredetét

    Amerika Kolumbusz előtti történelmét három nagy civilizáció határozta meg. Az inka birodalomról kevesen tudják, hogy fénykorában olyan hatalmas volt, hogy a dél-amerikai kontinens nyugati partjának csaknem teljes hosszában húzódott, A mai Kolumbia déli sarkától egészen le Chile alsó feléig.

    Uralmuk alá hajtottak sok népet és törzset, de régóta kérdés, hogy a nép honnan származik. Két meghatározó eredetmítoszuk van.  Az első szerint az inkák egy szerelmes pártól származnak a Titicaca-tó környékéről. A másik történet szerint az első inkák az Ayar testvérek voltak, akiknek az otthona a Cuzcóban lévő Pacaritambo barlang volt.

    A legendák nyomába most genetikusok eredtek, a limai San Martín de Porres egyetem kutatói, Ricardo Fujita és Jose Sandoval a DNS-ben rejlő nyomokat követték vissza. Ehhez több mint háromezer perui, bolíviai és ecuadori őslakostól vettek DNS-mintát.

    Ezeket a mintákat hasonlították össze az inka nemesség  Cuzcóban  és a Titicaca-tó környéki településeken élő leszármazottainak  genetikai anyagával. Három éves munkával felállítottak a népcsoport genetikai családfáját.

    A vizsgálat legnagyobb meglepetése az volt, hogy mind a két mítosznak valóságalapja van. Arra a megállapításra jutottak, hogy az inka birodalom nemessége két ágról, a Titicaca-tó és a Cuzco környékéről származik.

    A kutatók most folytatják munkájukat, hogy még távolabbi múltba visszatekinthessenek. Ehhez már múmiák genetikai anyagára is szükségük lesz. A kutatást jelentősen nehezíti, hogy a spanyol hódítók elpusztították az inka múmiákat, amikor kereszténységre akarták áttéríteni a helyieket.

    (via, via, via)

  • Fedezd fel a Holdat 4K videón

    A Lunar Reconnaissance Orbiter amerikai űrszonda, a holdi előkészítő robotprogram első küldetése. 2009. június 18-án indították a Kennedy Űrközpontból Atlas-5 rakétával, és szeptemberben kezdte a tudományos munkát.

    Az űrszonda célja elsősorban a későbbi holdexpedíciók számára történő adatgyűjtés: potenciális leszállóhelyek keresése és feltérképezése, a Holdon található, emberes holdexpedíciók esetén felhasználható erőforrások keresése és feltérképezése, a holdi sugárzási környezet vizsgálata. Különös hangsúlyt kap a Hold pólusainak vizsgálata, egyrészt, mert itt találhatóak folyamatosan megvilágított területek (a földi sarki területeken lévő éjféli naphoz hasonlóan), másrészt, mert a pólusok közelében lévő kráterekben tartósan lehet fagyott vízjég, melyet felhasználhatnak az ott tartózkodó űrhajósok.

    A különböző műszerek mellett egy nagyfelbontású fényképezőgép is van a szonda fedélzetén. A 2009 óta folyamatosan gyűjtött fotókból a NASA kutatói egy rendkívül részletes felbontású holdgömböt állítottak össze. Ennek felhasználásával egy látványos videót késztettek a kísérőnk bemutatására. Olyan élményben lehet részünk, amilyet csak a körülötte keringő űrhajósok élhettek át.

    (via)

  • Újra fúrt a Curiosity

    2016 decemberében a Curiosity nevű marsjárójának fúrórendszerében mechanikai probléma lépett fel.  Az űrkutatás régi rákfenéje, hogy 90 millió kilométeres távolságból elég nehéz szervizelni az elromlott eszközt.

    A NASA bolygókutató intézetének, a Jet Propulsion Laboratorynak kutatói nem adták fel, és azóta dolgoztak egy új fúrómódszeren. Másfél év alatt sikerült kidolgozni egy alternatív módszert. Az új fúrótechnikájával most újra sikerült mintát venni a Mars kőzetéből.  A Curiosity ütvefúrója mintegy 50 milliméter mélyre fúrt a Duluth névre keresztelt célpontjában.

    Az új technika (Feed Extended Drilling) alkalmazásával a marsjáró fúrója a robotkar erejét is használja fúrás során, hasonlóan ahhoz, ahogyan az ember falat fúr.

    A NASA öröme azért óriási, mert ezzel a küldetés legfontosabb funkcióját sikerült megmenteni. A Curiosityn belül két laboratórium van, amelyek képesek vegyi és ásványtani elemzéseket végezni kőzet- és talajmintákon. Jelenleg új módszert tesztelnek, hogy miként tudják a kőzetből vett pormintákat a fúrótól a laboratóriumokba helyezni.

    Az eddigi minták a Gale-kráterből származnak, amelyeket a marsjáró 2012 óta vizsgál. A Curiosity csapata izgatottan dolgozott a fúró fejlesztésén, hogy elkészüljön vele, mielőtt a marsjáró elhagyja a jelenlegi helyszínt, a Vera Rubin hegyvonulatot.

     

    (via, via)

  • Mars helikopter

    A magasból derítené fel a NASA a vörös bolygót.

    A vörös bolygóra küldendő marsjáró különleges kiegészítőt kap. A Mars 2020 Rover program keretében küldött önműködő szonda egy kísérő helikoptert kap. Mivel a bolygó távolsága miatt a közvetlen távirányítás lehetetlen (a jelek oda-vissza több perc alatt járják be az utat) önálló drónként végez távolsági felderítést.

    A helikopter működésének külön kihívás a bolygó légköre. A felszínen a nyomás csupán a földi egy százaléka, olyan, mint a földön 30 000 méter magasságban. Ezért a csekély felhajtóerő miatt a lehető legkönnyebbre kellett építeni. A törzse akkora, mint egy kisebb labda, súlya csupán 1,8 kilogramm, két ellentétesen forgó rotorja emeli a levegőbe. A földön a helikopterek 300fordulat/perc sebességgel pörögnek, a Mars helikopter rotorjainak a híg légkör miatt tízszer sebesebben kell forogniuk.

    A helikopter tervezése 2013-ban kezdődött a NASA Jet Propulsion laboratóriumában. Jelenleg már a repülési tesztek folynak a NASA vákuumkamrájában, amelyben a marsi légkört szimulálják.

    A tervek szerint a szondát szállító rakéta 2020-ban startol, és a Rover a munkát 2021-ben kezdheti meg.

     

    (via)

  • Az eddig feltételezettnél sokkal nagyobb a Tejútrendszer

    Otthonunk, a Tejútrendszer elképzelhetetlenül hatalmas. Átmérője 100 000 fényév. Legalábbis eddig így hittük.

    Az eddigi megfigyelések szerint a spirális galaxisokban a csillagok legnagyobb hányada egy vékony korongban található. Ez jól meghatározható méretű, de ezen a határon túl is találunk csillagokat, habár nagyon keveset.

    Mivel a Tejútrendszer belsejében élünk nagyon korlátozott a rálátásunk a galaxisunkra. A Nap nagyjából a galaxis középpontja és széle között kering. Eddig nem voltak információink olyan csillagokról, amelyek az ismert korongon túl keringenek.

    A Kanári-szigeteki Asztrofizikai Intézet (IAC) és a kínai Állami Csillagvizsgáló Intézetek (NAOC) kutatói megállapították, hogy vannak még csillagok a galaxis eddig ismert sugaránál kétszer nagyobb távolságra is. A Tejút közepe körülbelül 8 kiloparszekre van a Földtől, a Tejút sugara körülbelül 15 kiloparszek. Az újonnan felfedezett csillagok a Tejút közepétől 25 kiloparszkre keringenek.

    Így galaxisunk ismert mérete az eddigi duplájára, 200 000 fényévre nőtt. Ha képesek lennénk a fény sebességével utazni, 200 ezer évbe telne átszelni a galaxis korongját.

    (via)