My Blog

Kategória: Tudomány

  • Szojuz baleset – Műszaki hiba volt a szerencsétlenség oka

    Meglepően gyorsan jutott döntésre az orosz vizsgálóbizottság.

    A Roszkoszmosz orosz állami űrvállalat emberes űrrepülési programjaiért felelős ügyvezető igazgatója, Szergej Krikaljov jelentette be, hogy a három héttel ezelőtt történt Szojuz-FG hordozórakéta balesetet egy, az első és a második fokozat szétválását jelző szenzor meghibásodása okozta.

    Október 21-én nem sokkal a felbocsátása után kényszerleszállást hajtott végre a Nemzetközi Űrállomásra elindított Szojuz FG rakétával felbocsátott Szojuz MSZ-10 orosz űrhajó, a fedélzetén Alekszej Ovcsinyinnel és Nick Hague-gel. Az orosz és az amerikai űrhajós épségben ért földet az ejtőernyővel fékezett visszatérőkabinban.

    A vizsgálóbizottság megállapította, hogy meghibásodott az a szenzor, amely a fokozatok szétválasztását volt hivatott jelezni. A kontaktusszenzor konzoljának deformálódása – 6 fokos elgörbülése  – miatt nem nyílt ki a D blokk oxidáló tartályának elvezető szelepének teteje.  Emiatt a szétváláskor az egyik oldalelem nem távolodott el eléggé a rakétától, és a második fokozat üzemanyag-tartályhoz ütközött, aminek következtében a tartály szétszakadt, és az első fokozat megsemmisült.

    A vizsgálóbizottság vezetője szerint a szenzor bizonyítottan kizárólag az adott hordozórakéta-„csomag” bajkonuri összeszerelésekor sérülhetett meg, a gyártás során való meghibásodás kizárható. A konkrét felelősség megállapítása nem tartozott a bizottság feladatai közé.

    A gyors kivizsgálásra azért is volt szükség, mert veszélybe került a Nemzetközi űrállomás ellátása, és a személyzet feljuttatása. Így akár üresen is maradhatott volna az állomás.

    Embert szállító orosz űrhajóval legutóbb 35 éve történt baleset a felbocsátáskor. Legközelebb december 3-án indíthatnak Szojuz űrhajóval új legénységet az űrállomásra. A csapat eredetileg tervezett összeállítása nem változott. A tervek szerint Szojuz FG-t legközelebb november 16-án este indítanak majd útnak. A hordozórakéta a a Progressz MSz-10-es teherűrhajót juttatja majd el a Nemzetközi Űrállomásra.

  • Együttműködő drónok

    Közösen még az ajtót is kinyitják.

    Tudósoknak sikerült olyan drónokat építeniük, amelyek képesek náluk jóval nehezebb tárgyak mozgatására. A Stanford Egyetem kutatói és a svájci Ecole Polytechnique Federale de Lausanne munkatársai által kifejlesztett drónok képesek együtt dolgozni egy adott feladaton. Nem képesek repülni ekkora tömeggel, de képesek megemelni egy csörlővel és maguk után húzni. Hasonlóan pókokhoz és a darazsakhoz,amelyek elviszik zsákmányukat, de ha nem bírják megemelni, akkor vontatják őket.

    Ezen a videón bemutatják, hogy két drón közösen képes kinyitni egy ajtót is.

    (via)

  • Kordylewski-porhold – Magyar csapat bizonyította létezését

    Slíz Judit, Barta András és Horváth Gábor, az ELTE kutatói igazolták a Kodylewski-porhold létezését.  Egy képalkotó polariméterrel fölszerelt földi távcsővel találták az új, polarizációs bizonyítékot. A porhold a Földtől mintegy négyszázezer kilométer távolságra, a Föld-Hold rendszer L5 Lagrange-pontjában található.

    A Lagrange-pont  a csillagászatban a tér azon öt pontja, amelyben egy kis test két, egymás körül keringő nagyobb test együttes gravitációs vonzásának hatására azokhoz képest közelítőleg nyugalomban maradhat. Az ebben a pontban elhelyezett test helyzete fix marad a másik kettőhöz képest, ebből a szempontból hasonló a geostacionárius pályához. A Lagrange-pontokat Joseph Louis Lagrange olasz-francia matematikus fedezte fel a 18. században. A Naprendszerben a stabil L4 és L5 Lagrange-pontokban lévő pályákon kering sok kisbolygó, a Nap-Jupiter rendszerben pedig a Trójai kisbolygók.

    A Föld-Hold rendszerben is találhatóak az L4, L5 pontokban az összegyűlt anyagok, ezek 60 fokra keringenek a Hold előtt és után. Ez a rendszer mérete miatt porfelhőre korlátozódik. A porfelhők jelenlétét Kazimierz Kordylewski vetette fel 1956-ban, majd 1966, 1973 és 1974-ben többszöri trópusi megfigyeléssel igazolta. Mivel a Hold fénye elnyomja a por derengését, a megfigyelést akkor lehetett elvégezni, amikor a Hold épp a horizont alatt volt. Sok csillagász azonban kétségbe vonta a porhold létét, mondván, hogy ha össze is gyűlne ott bolygóközi anyag, akkor a Nap, a napszél és a többi bolygó gravitációs hatása gyorsan kisöpörné onnan.

  • Amerika legrégebbi fegyverei

    Ősi dárdahegyeket fedeztek fel régészek, amelyek az Észak-Amerikában valaha talált legrégebbi fegyverek lehetnek.

    A leletekre a texasi A&M Egyetem kutatói bukkantak a Texas állam középső részén fekvő Austintól mintegy 65 kilométerre északnyugatra. A felfedezés alaposan felbolygatja az első emberek letelepedéséről szóló elméleteket, mert a vizsgálatok szerint a dárdahegyek 15 500 évesek.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/

    A régészeti lelőhely nem új, a térségben 12 éve folytatnak intenzív régészeti feltárásokat. A Debra L. Friedkin nevre hallgató lelőhelyen számos 7,5-10 centiméter hosszú dárdahegyet találtak.

    https://galaktikabolt.hu/termek/edentol-nyugatra/

    A leleteket a Clovis kultúránál is régebbi rétegekben fedezték fel. A kovakőből és más anyagokból készült eszközökre olyan üledékrétegben bukkantak, amelynek kora 15 500 év, azaz az Észak-Amerikát több mint tízezer évvel ezelőtt benépesítő Clovis-kultúra előtti időkben használhatták azokat. A Clovis-kultúra népét tartották évtizedeken át az első amerikai őslakosoknak, 13 000-12 700 évvel ezelőtt léteztek, őket követte a Folsom kultúra.

    Fagyos Éden

    A szakértők szerint ezeket a fegyvereket vadászathoz használták a térségben. A felfedezés jelentős, mivel szinte az összes Clovis-kultúra előtti lelőhelyen kőeszközöket találtak, dárdahegyeket soha.

    Vissza az Édenbe

    (via)

  • Az Európa-hold hőtérképe

    Elkészült a Jupiter legizgalmasabb holdjának, az Európának az első globális hőtérképe. Az ALMA rádiótávcső felvételei alapján amerikai csillagászok állították össze az atlaszt.

    AZ Európai felszínéről még roppant keveset tudunk, feltérképezése még a kezdeteknél jár. A NASA a 2020-as évek elejére tervezi a Clipper nevű misszió indítását a Jupiter-holdra. A Jupiter körberepülésekor tucatnyi alkalommal fog a szonda elszállni az Európa előtt, nagy felbontású kamerájával megfigyeli a felszínt és lehetséges leszállóhelyeket keres. A vízkitörések felett elemzi a kilökődő anyag összetételét, radarjával meghatározza a jég vastagságát. Vélhetően a 2030-as években juthat el egy holdjáró a jég alá.

    Fagyott égbolt

    Az ALAM távcső által készített 200 kilométer felbontású új felvételek elegendőek annak tanulmányozására, milyen a kapcsolat a hold nagy geológiai jellemzői és felszínének hőváltozása között. Az ALMA új megfigyeléseit összehasonlították a Galileo űrszonda alapján készített hőmodellel. Az összevetés alapján elemezték a hőmérsékletváltozásokat és megalkották az Európa hold hőjellemzőinek első globális térképét. Az Európát borító jégkéreg alatt valószínűleg hatalmas óceán rejtőzik, a felszíni hőmérsékleti adatok megmutathatják a geológiailag aktivitás helyeket, és azok nagyságát. Egy meglepetés is várta a kutatókat, a hold északi féltekéjén létezik egy titokzatos hideg hely.

    Fagyott égbolt 2

    Az Európának viszonylag kozmikus mértékben fiatalnak számít csupán 20-180 millió éves között alakulhatott ki. A megfigyelések szerint az Európa felszínének hőmérséklete soha nem emelkedik mínusz 160 Celsius-fok fölé.

     

  • Ujjak és szexualitás

    Egy régi babonát erősített meg részben a tudomány.

    Hogy mennyire fontos az ember számára a szexualitás, azt a rengeteg ehhez fűződő babona is bizonyítja. Látható külső jegyekből próbáltak következtetni fizikai méretekre vagy éppen a szexuális teljesítőképességére. Gondoljunk csak a lábfej, vagy az orr méretére vonatkozó babonákra.

    Tudósok most egy kis létszámú kutatással megerősítettek az egyik ilyen babonát. Vizsgálatokkal bebizonyították, hogy a kéz ujjainak hossza összefügghet a szexualitással.

    Azok a nők, akiknek a bal mutató- és gyűrűsujja eltérő hosszúságú, valószínűbb, hogy leszbikusok. A tudósok megmérték az ujjait 18 olyan női, egypetéjű, tehát azonos genetikai állományú ikerpárnak, ahol a pár egyike heteroszexuális, a másik leszbikus volt. A nőknél a gyűrűs- és a mutatóujj jellemzően egyforma hosszú. A vizsgált ikerpárok leszbikus tagjainak azonban általában eltérő hosszúságú volt a gyűrűs- és a mutatóujja – ami tipikusan férfi tulajdonság -, de csak a bal kezükön. Lehetséges, hogy ez az eltérés annak az eredménye, hogy a méhen belül több tesztoszteronnak voltak kitéve.

    Kiváncsiak voltak erre  a férfiak esetében is. A tudósok megmérték 14 egypetéjű férfi ikerpár ujjait is, ahol a pár egyik tagja heteroszexuális, a másik homoszexuális volt, de nem találtak összefüggést.

    Mivel az egypetéjű, vagyis azonos génekkel rendelkező ikerpárok tagjainak is különbözhet a szexuális orientációja, nem genetikai, hanem más tényezők számlájára kell írni a nemi irányultság eltérését. A kutatási eredmények azt sugallják, hogy a szexualitás irányultsága méhen belül dől el, és függ attól, mennyi tesztoszteronnak vagyunk kitéve, vagy attól, hogy egy-egy ember szervezete hogyan reagál a férfihormonra.  Akik tehát több férfihormonnak vannak kitéve, valószínűbb, hogy bi- vagy homoszexuálisok lesznek. Mivel kapcsolat van az ujjak hosszúsága és a hormonkitettség között, a kézre tekintve a szexuális irányultságról is jelzést kaphatunk.

  • Kutyák és emberek: újkőkori közös vándorlás

    A gyűjtögető-vadászó emberek valamikor 20-40 ezer évvel ezelőtt szelídítették meg a farkasokat. A kutyák egymástól több ezer kilométerre fekvő két farkaspopulációból fejlődhettek ki. A háziasítás hosszú folyamata megváltoztatta a farkasok viselkedését, génjeit, így fejlődtek azokká a kutyákká, amelyeket ma ismerünk.

    Egy kutatás megállapította, a kutyák is részesei voltak az emberiség történetében annak a fontos pillanatnak, amikor elődeink a gyűjtögető-vadászó életmódról a földművelésre tértek át. A földművelés először a közel-keleti térségben, az úgynevezett termékeny félholdon – a mai Irak, Szíria, Libanon, Jordánia, Izrael és Egyiptom területén – kezdődött.

    Do as I do – kutyakiképzés

    Az első földművesek sokféle gabonát, köztük búzát és árpát, valamint borsót és lencsét is termesztettek, emellett háziasították a vad birkát, szarvasmarhát és disznót. Amikor 9000 évvel ezelőtt útra keltek Európa és Ázsia felé, földművelésben szerzett tapasztalataikat és háziállataikat is magukkal vitték. Francia kutatók most azt igazolták DNS-tesztekkel, hogy kutyáik is elkísérték őket a hosszú úton. A tudósok az Európa- és Ázsia-szerte feltárt régészeti helyszíneken talált kutyamaradványok DNS-mintáit elemezték. A tanulmányban azt is igazolták, hogy a vándorláskor az emberek és kutyák már kötődtek egymáshoz.

    Csányi Vilmos kutyaakadémiája

    Az Európába érkező kutyák keveredtek azokkal a kutyákkal, amelyek már ott éltek, s ezzel megváltozott a génállományuk is. A tenyésztés évszázadai alatt a kutyák génjei tovább keveredtek. A mai kutyák már nagyon különböznek azoktól, amelyek az első földműveseket elkísérték vándorlásukon.

  • Porvihar a Titánon

    Különleges égitest a Titán, a Szaturnusz holdja, több szempontból hasonlít a Földre. Valójában ez a Naprendszer egyetlen, jelentős légkörrel rendelkező holdja és a Földön kívül az egyetlen égitest, amelyről tudott, hogy folyók, tavak, tengerek vannak a felszínén.

    De a rendkívüli felszíni hideg óriási különbséget okoz. Amíg a Földön a folyókat, tavakat és tengereket víz tölti ki, addig a Titánon elsősorban metán és etán áramlik ezekben. Ott nem vízkörforgás van, a különleges ciklusban a szénhidrogén-molekulák elpárolognak, felhőkké sűrűsödnek és visszahullnak a talajra.

    Most újabb hasonlóság derült ki: a Titán a Föld és Mars után a Naprendszer harmadik olyan égitestje, amelyen porviharokat figyeltek meg. A NASA Cassini űrszondája által gyűjtött információk alapján arra következtetnek, hogy ciklikusan mozgó szerves pora a Titán egyenlítőjének hatalmas dűnéiből származhat.

    Az időjárás a Titánon is évszakról évszakra változik, a napéjegyenlőség idején felhők képződnek és erőteljes metánviharok törnek ki. De infravörös felvételeken olyan felhőjelenséget figyeltek meg, amelyre ez nem adott magyarázatot. Mivel éppen a Titán egyenlítője körüli dűnemezők felett lokalizálták a vihart, az egyetlen magyarázat a jelenségre az, hogy a dűnékről felemelkedő porfelhőről van szó. Ráadásul ez szerves por, amely akkor jön létre, ha a metán és a napfény kölcsönhatása során kialakult szerves molekulák elég nagyra nőnek ahhoz, hogy a felszínre hulljanak.

    A felszínhez közeli szeleknek ahhoz, hogy ilyen mennyiségű port felemeljenek, nagyon erősnek kell lenniük: nagyjából ötször erősebbnek, mint a klímamodellek által becsült és a Hygens által a felszín közelében mért átlagos szélsebesség.  A szelek hatalmas távolságokra képesek elszállítani a port, ezzel hozzájárulva a Titán szerves porának globális körforgásához.

    (via)

  • Hawking utolsó munkája

    Fél évvel a halála után publikálták a világhírű tudós, Stephen Hawking utolsó kutatását. A professzor vezette csoport – Sasha Haco, Malcolm J. Perry és Andrew Strominger – Hawking halála előtt néhány nappal fejezték be a tudományos kutatást.

    A publikációt a nyilvánosságnak Malcom Perryt, a Cambridge-i Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője mutatta be. A kutatás a fekete lyukak információ paradoxonjával foglalkozik, vagyis megőrződik-e a bekerülő információ. Egy elmélet szerint az anyaggal együtt az információ is elveszik, ez azonban ellentmond a kvantummechanika törvényeinek. Ezt az ellentmondást vizsgálta a két tudós.

    A kvantummechanika törvényei szerint a világon minden lebontható információkra. Ez az információ sohasem tűnik el, még abban az esetben sem, ha egy fekete lyuk nyeli el. Az energia megmaradás törvényéhez hasonlóan ez az információ megmaradás törvénye.

    Hawking már korábban bebizonyította a fekete lyukak párolgását. Albert Einstein munkájából levezette, hogy a fekete lyukaknak van hőmérsékletük, és mivel a forró testek hőt vesztenek az űrben, a fekete lyukak párolognak, azaz elképzelhetetlenül hosszú idő alatt, de elenyésznek.

    Hawking szerint a fekete lyukak fizikájában még nagyobb lehet a bizonytalanság, mint a kvantummechanikában. A fekete lyukak valódi, fizikai objektumok. Ha egy objektumnak van hőmérséklete, akkor tulajdonságai között szerepel az entrópia is, amely egy rendszer rendezetlenségi fokát jellemzi. A publikált kutatás szerint egy fekete lyuk entrópiáját rögzíthetik a fény részecskéi, melyek a fekete lyuk eseményhorizontját veszik körbe.

    A publikáció még csupán első eredmény, a kérdések megválaszolására még sok kutatásra lesz szükség.

    (via)

     

  • Milyen az arcmemóriánk?

    Az arcok felismerése az egyik legfontosabb képességünk az emberi kommunikációban. De vajon hány arcot vagyunk képesek megjegyezni. Ennek a kérdésnek eredtek nyomába a Yorki Egyetem kutatói. Rob Jenkins, az angliai egyetem kutatója és munkatársai több lépcsős vizsgálatot végeztek.

    Jelentős különbségek vannak az ismerős és az ismeretlen arcok észlelése között. Például ezen alapszik a Hol van Wally nevű játék is, ahol a tömegben egy konkrét arcot kell megtatálnunk. Azt azonban eddig nem tudták, hány arcot ismerhet az ember. A kérdés különösen fontos az automatikus arcfelismerő technológiák fejlesztésében. Az eredmény meglepően magas: Átlagosan 5 ezer arcot jegyez meg az ember.    Bár a szám magasnak tűnhet, tekintve, hogy az emberek kisebb csoportokat alakítanak, a barátok és ellenségek felismerésének társadalmi fontosságát is tükrözheti.

    Először 18-61 év között lévő 15 nőnek és 10 férfinak mutatták a környezetükben élő emberek arcképeit – rokonokét, barátokét, kollégákét, iskolatársakét és más ismerősökét. Meg kellett mondani az illető nevét és egyértelműen leírni, ki ő. A résztvevők egy óra alatt átlagosan 362 arcot azonosítottak  a leggyengébb eredmény 167, a legjobb 524 volt.

    Ugyanezt kellett tenniük a művészvilágból, a filmekből és televízióból, politikai életből, a sport vagy gazdaság területéről ismert személyek portréival. Itt alacsonyabb volt az azonosítási arány: átlagosan 290 arcot ismertek fel.

    Mindkét esetben csökkent a felismerés gyorsasága: az első kísérletben a résztvevők az első öt percben 40 arcot, az utolsó öt percben 21 arcot ismertek fel.