Kategória: Tudomány

  • Csodás fotók a Nemzetközi Űrállomásról

    Húsz évvel ezelőtt állt pályára a Nemzetközi Űrállomás első modulja. Ennek alkalmából újabb fotók készültek a teljes űrobjektumról.

    A feladat nem is olyan egyszerű, mert nem lehet csak kimenni és körbefotózni az állomást. Elg messzire el kell távolodni hozzá, hogy minden egység beleférjen. Az októberben landolt Szojuz-MSZ8 űrhajóban visszatérő legénység egyik tagja, Drew Feustel készítette a képeket.

    A visszatérés során a legénység be van kötve a visszatérő kabin üléseibe. Feustel a képek kedvéért visszaért az orbitális kabinba, és annak ablakából készítette a képeket.

    Utoljára képek a teljes Nemzetközi Űrállomásról 2011-ben készültek. A 119 méter hosszú, 73 méter széles, 420 tonnás építményt az Atlantis űrsikló az utolsó repülésekor fotózta le.

     

  • Talán a kutya is tudja, ha nem tudja

    A Max Planck Történettudományi Intézet DogStudies laboratóriumának kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy a kutyák is rendelkeznek bizonyos szintű metakognitív képességekkel. Ez azt jelenti, hogy tisztában vannak azzal, ha nincs elegendő információjuk egy probléma megoldásához és emiatt igyekeznek több információhoz jutni. Ebben hasonlóak a főemlősökhöz.

    Egy kísérlet során két különálló, V-alakú védőfalat állított fel, amelyek mögé egyikük egy jutalmat – ételt vagy játékot – rejtett el, miközben a másik fogta a kutyát. Az esetek egy részében az állat látta, hogy melyik fal mögé rejtették a jutalmat, néha viszont nem. A kutatók azt vizsgálták, hogy a kutyák milyen gyakran néztek be a falon lévő lyukon az előtt, hogy választottak. A szakemberek arra voltak kíváncsiak, hogy a csimpánzhoz és az emberhez hasonlóan a kutya is végez-e ellenőrzést a lyukon keresztül, ha nem látta, hogy hová helyezték a jutalmat. Ez ugyanis azt mutatná, hogy az állat tisztában van azzal, hogy nem tudja, hol van a jutalom – ami egy metakognitív képesség -, és ezért megpróbál több információhoz jutni választás előtt.

    Do as I do – kutyakiképzés

    Az eredmények azt mutatják, hogy a kutyák hajlamosak elszántan keresni az extra információt, amikor nem látják, hogy hol van elrejtve a jutalom. Az hogy a kutyák inkább akkor ellenőriztek, amikor nem volt tudomásuk a jutalom hollétéről, metakognitív képességekre utal, mivel teljesül a tudásról rendelkezésre álló tudás egyik feltétele.     Az ellenőrzés ugyanakkor nem járt mindig együtt sikeres választással.

    Az első típusú tesztnél a kutatók ételt, vagy játékot rejtettek el a falak mögött. Amikor a kutyák úgy választottak, hogy előtte belestek a lyukon, akkor gyakrabban választottak helyesen, mint akkor, amikor nem végeztek előzetes ellenőrzést. Az állatok gyakrabban végeztek ellenőrzést akkor is, amikor a játékot keresték, ami azt sugallja, hogy valamelyest rugalmasak a keresési szokásaikban és nem rutinviselkedésről van szó.

    Csányi Vilmos kutyaakadémiája

    A második tesztben azonban, amikor egy nagyon vagy egy kevésbé finom falatot rejtettek el a kutatók, akkor még az ellenőrzéssel együtt is meglehetősen rosszul teljesítettek a kutyák. A kutatók szerint ennek az lehetett az oka, hogy az állatok annyira izgalomba jöttek a jutalom keresésétől, hogy nem tudták megállni, hogy ne a hozzájuk legközelebbi falat válasszák, még akkor is, ha látták, hogy a jutalom valószínűleg nem ott van.

    Az eredmények alapján ugyan a kutatók nem tudják egyértelműen kijelenteni, hogy a kutyák rendelkeznek metakognitív képességekkel, de annyi biztos, hogy erre utaló viselkedést észleltek náluk.

  • Kövesd élőben – Jövő hétfőn landol az űrszonda

    A NASA bejelentette, hogy november 26-án, közép-európai idő szerint 21 óra körül landol a Marson az InSight űrszonda. A NASA honlapján és a közösségi platformokon élőben követhető az esemény. Az InSight lesz az első űrszonda, amely a Curiosity 2012-es Marsra érkezése óta leszáll a vörös bolygóra.

    A május 5-én útjára indított s robotgeológus űrszonda misszióját két évre tervezik. Az InSight lesz az első olyan szerkezet, amely a Mars mélyét vizsgálja, és megméri a bolygó hőmérsékletét. A cél, hogy minél pontosabb képet kapjunk arról, hogyan  keletkeztek a kőzetbolygók mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt.

    Az egymilliárd dolláros közös amerikai-európai misszió során az InSightot két mini műhold kíséri, amelyeken keresztül kommunikálni fognak az űrszondával egészen a landolásig. A közel hétszáz kilogrammos űrszonda egy háromlábú leszállóegység, amely nem közlekedik, hanem stabilan egy helyben áll, és majdnem öt méter mélyre fog fúrni a bolygó talajába.

  • Mi vagyunk a NASA

    Az Egyesült Államok Űrkutatási hivatala igen hangulatos videót adott ki.

    Az inspiráló üzenetben megmutatják a hivatal útját, honnan jöttek, hol tartanak, és mi a céljuk.  Röviden bemutatják, hogy kik és miről álmodnak: újra eljutni a Holdra, ott is maradni, és azon is túl utazni.

    (via)

     

  • Teljesen független lett az SI-mértékegység  az embertől

    Már egyetlen alapmérték sem függ a szubjektív emberi méréstől.

    Közel 120 év után Teljesült Max Planck álma, és a Nemzetközi SI-mértékegység rendszer immár kozmikus állandókon alapul. Tíz évi tervezés után sikerült a kilogrammot is függetleníteni az ember által meghatározott etelontól.

    A  Párizs melletti Versailles-ban megrendezett Általános Súly- és Mértékügyi Konferencián pénteken többek között elfogadták a kilogramm új definícióját. A több mint hatvan ország részvételével tartott konferencián egyhangúlag szavazták meg az SI (Systeme International d’Unites) mértékegységrendszer teljes revízióját.

    A metrikus rendszert 1799-ben Franciaországban vezették be. Két mértékegység, a kilogramm és a méter esetében évszázadokig egy-egy fizikailag létező tárgy volt az etalon. Hogy semmilyen külső körülmény ne változtassa meg ezeket, platina-iridium ötvözetből készítették, és a Párizs melletti Sevres városában vákuumbúra alatt, trezorban őrizték.

    Az etalon hosszútávú stabilitását a gondos őrzés mellett sem lehetett biztosítani. A nemzetközi etalonból csak egy van a világon, Magyarországon annak leszármaztatott példányát őrzik. Ezt a példányt 10 évenként elküldik Sevres-be, hogy a prototípussal összehasonlítsák. Ott kiderült, hogy a mi kilogrammunknak is néhány mikrogrammal nőtt a tömege, csakúgy mint általában a többi országé. Így megkérdőjeleződik a nemzetközi prototípus hosszú távú stabilitása, továbbá nehézséget okoz, hogy erről az egy példányról kell az összes leszármaztatást elvégezni

    A méterrudat 1960-ban váltották le, és kötötték univerzális fizikai állandókhoz a méter definícióját: az a távolság, amit a fény vákuumban a másodperc 1 / 299 792 458 része alatt megtesz. A kilogramm azonban máig egy franciaországi széfben őrzött platina-iridium ötvözetből készült henger, a Le Grand Kilo tömegeként van definiálva.

    Az SI-rendszer hét alapmértékegységet foglal magába és azokból levezethető az összes többi: ezek a méter, a kilogramm, a Kelvin, a másodperc, az amper, a kandela és a mól. A megoldás hosszú ideje érlelődött a tudósok fejében, Max Planck már 1900-ban leírta azt, hogy az alapmértékegységeket természeti állandókhoz kellene kötni.

    Ennek megfelelően a kilogrammot a kvantumfizikában ismert Planck-állandó segítségével definiálták újra. Megvalósítása elsősorban egy speciális mérlegen, a Kibble-mérlegen alapszik. Az utóbbi több mint tíz évben azon dolgoztak a metrológusok, hogy az átmenet zavartalan legyen a régi mértékegységrendszerről az újra. Most jutottunk el oda, hogy a természeti állandókat elég pontosan meg tudjuk mérni.

    A kilogramm mellett a kelvin, az amper és a mól definíciója is változott.

  • Szellemgalaxis

    Különleges objektumot figyelt meg a Gaia űrszonda. Az Európai Űrügynökség műszere hatalmas „szellemgalaxist” észlelt a Tejútrendszer peremén.

    Az Antlia-2 besorolása alapján egy törpegalaxis.  Felfedezése két okból váratott magára, egyrészt eltakarja előlünk a Tejútrendszer korongja, másrészt rendkívül alacsony a sűrűsége.

    Amikor az univerzum kezdeti szakaszában a szerkezetek elkezdtek kibontakozni, a törpegalaxisok voltak az első formálódó galaxisok, így legtöbb csillaguk öreg, kis tömegű és fémekben szegény. Galaxisunkkal egy csoportban lévő többi ismert törpegalaxisához képest azonban az Antlia-2 óriási: olyan nagy, mint a Nagy Magellán-felhő, vagy az egész Tejútrendszer egyharmada. Még szokatlanabbá teszi, az a nagyon halvány fénye: a Nagy Magellán-felhőhőz képest tízezerszer halványabb. Tehát vagy túl nagy a fényéhez képest vagy túl halvány a méretéhez képest.

    Az Antlia- 2 sohasem kerül túl közel a Tejútrendszerhez, mindig legalább 40 kiloparszek, vagyis 130 ezer fényévnyi távolságra van. Sikerült megállapítani a galaxis tömegét is, amely jóval kisebb volt, mint amekkorára egy ekkora objektum esetében számítottak.

    Ilyen nagy kiterjedésű objektumokat, mint az Antlia-2, Eddig még nem ismertünk. Gabriel Torrealba, a kutatás eredményeit bemutató tanulmány társszerzője szerint a felfedezés csak a Gaia adatainak minősége révén volt lehetséges. Egy tajvani, brit, amerikai, ausztrál és német csillagászokból álló nemzetközi csoport vizsgálta át a  Gaia adatait, így bukkantak a különleges galaxisra.

    A legegyszerűbb magyarázat az Ant 2 kis tömegére az, hogy szétszedi a Tejútrendszer árapálycsóvája. Nincs azonban magyarázat a galaxis méretére. Normál esetben, amikor a galaxisok tömeget veszítenek a csóva hatására, zsugorodnak, nem növekednek.

  • Megvan az ExoMars expedíció célpontja

    2020-ban indul útra az ExoMars orosz-európai űrexpedíció, a kutatórobot a vörös bolygó egyenlítőjéhez közeli Oxia Planum nevű vidéken fog landolni. A szonda legfontosabb feladata a múltbeli és akár a jelenkori élet lehetséges nyomai utáni kutatás. A hírt az angliai Leicesteri Egyetemen megrendezett kétnapos találkozón jelentették be.

    Több mint négy éve mérlegeli a különböző landolási lehetőségeket az ExoMars projekt számára a Leszállóhely-kiválasztó Munkacsoport, figyelembe véve a szélesebb tudományos közösség javaslatait is. Az eheti ülésen sikerült kettőre leszűkíteni a lehetséges leszállóhelyek számát: az Oxia mellett a tőle északra fekvő Mawrth Vallis maradt csak versenyben. Mindkét terület azzal kecseget, hogy hajdani élet nyomaira bukkanhatnak. A munkacsoport végül az Oxia mellett döntött, amely tudományos és mérnöki szempontból is alkalmasabb helyszín a rover számára.

    Elsődleges szempont az volt, hogy olyan helyszínt találjanak, ahol minimálisak a landolást övező kockázatok. Az Oxia nagyjából 18 fokra északra terül el a vörös bolygó egyenlítőjétől, biztosítva, hogy a kutatórobot napelemeit egész évben érje a napsugárzás. Emellett a Mars körüli pályáról végzett megfigyelések alapján úgy vélik, hogy ez a terület agyagban gazdag, melynek kialakulásában meghatározó szerepet játszik a víz. az Oxia tavakat, folyókat és torkolatokat is rejthet. A fúróval és egyéb műszerekkel felszerelt rover pedig képes lesz észlelni a biológiai aktivitás nyomait is az üledékekben.

    A hely kiválaszása még csak javaslat, az Oxia Planum csak azután válik hivatalossá, ha az ExoMars projekt mögött álló Európai Űrügynökség és a Roszkoszmosz orosz állami űripari vállalat vezetői is rábólintanak a helyszínre. A marsjáró a tervek szerint 2020. július 25. és augusztus 13. között indul Bajkonurból, és várhatóan 2021. március 19-én érkezik meg a Marsra.

  • Ritka tudományos szenzáció – Cápakeltető az Atlanti-óceánban

    Az atlanti óceán ír területén kutatók mélytengeri hatalmas cápakeltetőre bukkantak. Az ország nyugati partjaitól mintegy 320 kilométerre, 700 méteres mélységben távirányítású robot fedezte fel a telepet.

    A hidegvízű korallzátonyokon több ezer cápatojást figyeltek meg. A Sea rover által készített videofelvételeken nagyszámú foltos cápa vagy feketeszájú macskacápa látható a tojások körül. De a ritkább tüskéscápafélék is előfordulnak a térségben.

    Az ír Tengerkutató Intézet most hozta nyilvánosságra nyári expedíciójának felvételeit. A merülések alatt egyetlen kölyökcápát sem észleltek a térségben, de a tudósok azt tervezik, hogy visszatérnek a tojások kikelése idején, hogy megfigyeljék a fiatalokat. A kutatókat szinte az utolsó pillanatban érte a szerencse, a három hetes expedíció végén, hajnali három órakor fedezték fel Írország eddigi legnagyobb mély tengeri cápakeltetőt.

    (via)

  • Mint az Alien tojások

    Az új távirányítású robot-tengeralattjáróknak hála a tudósok már nagy mélységben is végezhetnek tudományos kutatásokat. Szinte minden egyes merülésre jut valamilyen tudományos felfedezés. Az alábbi videó a Monterey-öböl Tengeri Rezervátumban készült 3180 méteres mélységben.

    A tudósok itt egy eddig soha nem látott jelenséget figyelhettek meg: polipok körbefonják tojásaikat. A tudósok egyelőre nem tudják az okát, de valószínűsíthető, hogy testükkel védelmezik. A tudósok lelkesedése érthető, de nekem az Alien filmeket juttatja az eszembe.

    A Monterey-öböl Tengeri Rezervátum az Amerikai Egyesült Államokban van, Kalifornia állam területén. Az 1992-ben alapított park az Egyesült Államok 14 tengeri rezervátuma közül a legnagyobb. Közép-Kalifornia csendes-óceáni partja mentén, az északi San Franciscótól a déli Cambriáig húzódik, és nagyjából 50 km-re nyúlik be az óceánba. Területe 13 730 km², partvonala 445 km. A névadó Monterey-öböl kb. középen található Monterey városánál. Hozzá tartozik a Davidson-fenékhegy is.

    (via)

  • Idegen űrszonda volt az Oumuamua?

    A Harvard Egyetem csillagászai szerint földönkívüli szonda lehetett a csillagközi űrből a Naprendszerbe érkezett az Oumuamua

    A tavalyi év legnagyobb csillagászati szenzációja volt az Oumuamua feltűnése a Naprendszerben. (A Galaktika is részletesen foglalkozott a témával) A titokzatos objektum csak átszáguldott a Naprendszeren és januárban el is hagyta azt. Ez volt az első ismert naprendszeren kívüli objektum, amelyet a csillagászok megfigyelhettek a Naprendszerben.

    A hosszúkás, szivar alakú űrobjektum pályája alapján nem származhatott a Naprendszerből. Kezdetben úgy vélték, üstökösről van szó, ám kiderült, hogy egyetlen tulajdonsága sem vall erre, porból és vízjégből álló csóvája sincsen. Az Oumuamuáról feltételezték, hogy aszteroida, noha alakja rendkívül szokatlan, szivarhoz vagy uborkához hasonlítják, hossza 200 méternél is több. Az Oumuamua 2017-es felfedezése óta a tudósok próbálják magyarázni különleges alakját és jellemzőit, pontosan meghatározni eredetét.

    Épp ezért sokak fantáziáját megmozgatta, hogy esetleg földönkívüli lények űrhajójáról, esetleg űrszondájáról van szó. Bár ennek valószínűsége igen csekély, ez mozgatta meg legjobban az emberek fantáziáját, hiszen a történet, rendkivül hasonlított Arthur C. Clarke Randevú a rámával című regényének kezdetére. Csillagászok között is akadtak, akik nem vetették el elsőre ennek lehetőségét.

    A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászai egy érdekes tanulmányt tettek közzé, amely szerint Oumuamua mesterséges eredetű lehet. Talán egy teljesen működőképes szonda, melyet szándékosan küldött a Föld közelébe egy földönkívüli civilizáció.

    A kutatók elmélete az Oumuamua váratlan sebességnövekedésen alapul, amellyel átszelte és végül el is hagyta a Naprendszert. Túl nagymértékűnek találták a gyorsulást. Az egyik lehetőség, hogy az Oumuamua egy napvitorlás, egy fejlett technológiájú műszerből származó törmelékként úszik a csillagközi térben. A szerzők szerint az objektumot a Nap sugárzása hajtja. Úgy vélik, az objektum nagy sebessége és szokatlan pályagörbéje annak következménye, hogy már nem működik. Ez megmagyarázná számos anomáliáját, például a fénygörbéjéhez mérten szokatlan geometriáját, alacsony hőkibocsátását, ami magas visszaverő-képességre utal, illetve a Kepler-törvényekből következő pályától való eltérését.