My Blog

Kategória: Tudomány

  • Meglepő DNS-bizonyíték Stonehenge építőiről

    Egy DNS-vizsgálatokkal alátámasztott tanulmány szerint Stonehenge építőinek ősei 6 ezer éve érkeztek meg  Nagy-Britanniába, méghozzá Földközi-tenger medencéjéből, a mai Görögország és Törökország vidékéről .

    A londoni University College evolúciós genetikai szakértője, Mark G. Thomas professzor és  a Természettudományi Múzeum szakértőjének, Tom Boothnak az irányításával dolgozó kutatók a neolitikus korszakból származó, Nagy-Britanniában talált emberi maradványok DNS-ét vetették össze a korszak különböző európai területeken talált emberi maradványainak DNS-ével. A vizsgálat megállapította, hogy a neolitikus őslakók a mai Törökországból az Ibériai-félszigeten át vándoroltak északra, és Kr. e. 4000 táján értek a mai Nagy-Britanniába.

    Kr. e. 6000 táján indult meg egy nagyszabású, tömeges elvándorlás Anatóliából (a mai Törökország területéről), ennek része volt a Nagy-Britanniát elérő migráció. Az Anatóliából indult ősök révén terjedt el a földművelés Európa-szerte. Korábban Európát kisebb vándorló csoportok népesítették be, amelyek vadászó, halászó és gyűjtögető életmódot folytattak.  A korai földművelők egy csoportja a Duna folyását követte Európa közepéig, egy másik csoport viszont a Földközi-tenger medencéjén át nyugatra tartott. A DNS-vizsgálat szerint a neolitikus britek a Földközi-tenger felől érkezők utódai voltak, a partvidéken vagy csónakokkal szigetről-szigetre jutva értek el Nagy-Britanniáig.

    A genetikai bizonyítékok alapján a korai brit földművesek leginkább az Ibériában (a mai Spanyolország és Portugália területén) élő neolitikus népekkel állt rokonságban. Az ibériai földművesek pedig a Földközi-tenger medencéjében vándorlók utódai voltak.  Ibériából vagy az ahhoz közeli területről a korai földművesek a mai Franciaországon át vonultak északra. Feltehetően nyugatról, a mai Wales-en vagy Délnyugat-Anglián keresztül érkeztek meg.  A neolitikus bevándorlók Britanniában a földművelésen kívül a nagy sziklákból készített építmények, megalitok hagyományát is elterjesztették. A Wiltshire-ben álló Stonehenge is ennek a tradíciónak az egyik emléke. Bár Britanniát a nyugati vadászó-gyűjtögető csoportok népesítették be Kr. e. 4000-ben, amikor a korai földművesek megjelentek, a DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy a két csoport nem nagyon keveredett egymással.  A brit vadászó-gyűjtögetőket szinte teljesen kiszorították a neolitikus földművesek, ez alól csak Skócia nyugati része volt kivétel. A térhódítást a tanulmány szerint egyszerűen a földművesek nagyobb száma magyarázza.

  • Az univerzum teljes története

    Hogyan is mutathatnánk be az univerzum teljes történetét, hiszen az ember teljes múltja csupán egy szempillantásnyi idő ezen a skálán? Melodysheep videója mégis erre vállalkozik. Tíz percben csak úgy tudja felvázolni  a világegyetem történelmét, ha egyetlen másodpercben 22  millió évet fog át.

    A Nagy Bummtól a Homo Sapiens feltűnéséig: ez az időintervallum jól érzékelteti, mennyire fiatal faj is az ember ebben a végtelenül ősinek tűnő kozmoszban.

    A videó szigorúan az ismert tények alapján készült, megfelel a tudomány aktuális elfogadott elméleteinek. A részletek  több forrásból származnak, a narrációt Brian Cox, Carl Sagan és David Attenborough szolgáltatja. A videóhoz magyar nyelvű felirat is elérhető, csak ki kell választani a menüben.

  • Ígéretes elmélet a barna törpék kialakulására

    A barna törpék nagyon furcsa öszvér objektumok, a csillagok és bolygók közötti átmenetet képviselik. De eddig nem találtak egyértelmű magyarázatot arra, hogyan születnek ezek a különleges égitestek.

    A Heidelbergi Egyetem csillagászcsoportja új elmélettel állt elő. A kutatók megfigyelték, hogy a Tejútrendszerben lévő Nu Ophiuchi nevű csillag körül két barna törpe kering.  Ennek az lehet a magyarázata, hogy a csillaggal együtt, a gázból és porból fejlődtek ki, ahogy általában a bolygók.

    A barna törpék két nagyon különböző csillagászati objektum közötti átmenetet képviselik, vagy egy csillag körül keringenek, vagy a Tejútrendszerben magányosan utaznak. Tömegük nagy, minimum tizenháromszor nagyobb, mint a Jupiteré. Ilyen tömeg esetében már ideiglenesen energiát termel a magfúzió révén, de ez még kevés ahhoz, hogy beinduljon a hidrogén-hélium fúzió  és ezért  nincs saját fénye. Infravörös tartományban keresve bukkanhatunk rájuk, helyüket hő alapján tudják meghatározni.  A becslések szerint mintegy 100 milliárd barna törpe található a Tejútrendszerben.

    A Nu Ophiuchi tömege 2,5-szer nagyobb, mint a Napé, és a Földtől mintegy 150 fényévnyi távolságra, a Kígyótartó csillagképben található. Radiális sebességét 11 éven át figyelték meg amerikai és japán teleszkópok. Az adatok alapján megállapították, hogy a Nu Ophiuchi körül két barna törpe kering, amelyek keringési periódusa 530, illetve 3185 nap. A közelebbi barna törpe tehát hatszor megkerüli a csillagot, mialatt a távolabbi barna törpe csak egyszer.

    A két keringés közötti különbség a lényeges.   A hat az egyhez együttható miatt jóval valószínűbb az a forgatókönyv, hogy az anyacsillagot a fejlődése korai szakaszában körülvevő gáz- és porfelhőből álló úgynevezett protoplanetáris lemezben alakulhattak ki a barna törpék, mint az, hogy kizárólag úgy alakulhatnak ki, mint a csillagok a csillagközi felhőkben. Csak az előbbi esetben tud az újonnan kialakult barna törpe keringése ráállni egy stabil pályára az évmilliók során.

  • Dinoszaurusz bőrlenyomatot találtak

    A dél-koreai Csindzsu egyetem kutatója a város közelében tökéletes bőrlenyomattal fedett dinoszaurusz lábnyomokra bukkan.  Ez az első ilyen lelet a világon, amelyről  a felfedező,  Kim Kjong Szo Ph.D hallgató számolt be koreai, kínai és amerikai kutatókkal írt közös tanulmányban.

    Alig egy százalékra tehető azoknak a dinoszaurusz lábnyomoknak a száma, amelyben bármilyen bőrlenyomat maradványt találtak.  Paleontológusok általában dinoszaurusz csontok és lábnyomok megtalálásáról adnak hírt, a puha szövetek, mint az izmok vagy a bőr maradványai nagyon ritkák és általában nem jó állapotban őrződnek meg.  Ezek a valaha talált első lábnyomok, amelyeken a bőrlenyomat az összes lábnyom teljes felületét fedi.

    A nyomokat a legkisebb ismert theropoda, a minisauripus hagyta hátra  a kréta korban. A lábnyomok mindössze két és fél centiméter hosszúak. A lelőhely már ismert volt a szakértők előtt, korábban is találtak itt minisauripus nyomokat, de ez az első eset, hogy bőrlenyomatra bukkantak.

    A rigó nagyságú dinoszaurusz a lábnyomait finomszemcsés iszap nagyon vékony rétegében hagyta. Amikor rálépett a ragadós felületre, lába bőrének struktúrája tökéletesen megőrződött, gyakorlatilag lemásolódott.

    A pici dinoszaurusz bőrének lenyomata olyan, mint egy szöveté, és nagyon hasonló azokhoz a ritka mumifikálódott bőrmaradványokhoz, amelyek Kínában talált tollas madarak lábán láthatóak. De a kínai nyomok alakja különbözik a minisauripusétól.

    (via)

  • Klorofill van benne, de nem növény. Mi az?

    Kanadai kutatók először találtak kutatók olyan élő szervezetet, amely képes klorofill előállítására, de nem végez fotoszintézist.  A különleges organizmust corallicolidnak nevezték el, mivel a Földön élő korallok 70 százalékában megtalálhatók. Ez a második leggyakoribb élősködő a bolygó koralljai esetében, de eddig nem figyeltünk fel rá.

    Ez a szervezet teljesen új biokémiai kérdéseket vet fel. Olyan, mint egy parazita, és nem fotoszintetizál. Ennek ellenére klorofillt állít elő. A klorofill a zöld növényekben, algákban lévő azon anyag, amely a napsugárzás energiáját elnyeli, és közvetíti a növényi sejtben végbemenő szintetikus folyamatoknak. Egyszerűen szólva a napfény energiáját használva szervetlen anyagból szerves anyagot hoznak létre.

    A szervezet egy érdekes problémát vet fel. Fotoszintézis nélküli klorofill léte nagyon veszélyes, mivel a klorofill nagyon jó az energia elnyelésében, de fotoszintézis nélkül ez az energia nem alakul át. Olyan, mintha egy bombával a sejtjeinkben élnénk

    A corallicolidok élőhelyes sem hétköznapi. A zátonyok építéséért felelős legkülönbözőbb korallok  és a tengeri rózsák gyomorüregében tanyázik.  Sötét helyen él, előállít klorofillt, amely azonban nem hajtja végre alapvető feladatát. Vannak sejtplasztidjai, ez a növényi sejtekben azon hely, ahol végbemegy a fotoszintézis. Az organizmus újabb rejtélyt állított a tudósok elé: a klorofill előállításához szükséges mind a négy gén megtalálható benne.

    A kutatók nem értik, hogy ez az elő szervezet miért ragaszkodik ezekhez a génekhez. Úgy vélik, valami új zajlik a biológiában, olyan, amit még soha nem tapasztaltunk.

    (via)

     

  • 83 szupermasszív fekete lyuk

    Japán, tajvani és amerikai csillagászokból álló kutatócsoport olyan szupermasszív fekete lyukakat fedezett fel, amelyek nem sokkal az univerzum születése után keletkeztek.

    A most felfedezett összes 83 darab feketelyukkal jelentősen bővült az eddig ismert objektumok listája. A korukat 13,8 milliárd évre teszik. Születésükkor az univerzum a fejlődésének mindössze öt százalékánál tartott. A felfedezés bizonyíték arra, hogy mennyire gyakoriak lehettek a fekete lyukak az univerzum korai történetében.

    A nagyon nagy tömegű (szupernagy vagy szupermasszív) fekete lyukak a fekete lyukak legnehezebb ismert képviselői, tömegük százezer és tízmilliárd naptömeg között van. A legtöbb – ha nem az összes – galaxis magjában ilyen égitest van. Az első ilyen fekete lyuk közvetlen megfigyelésére 2017 áprilisában került sor, ez a Messier 87 galaxis központjában lévő fekete lyukról készült.

    A fekete lyukak intenzíven falják a körülöttük keringő anyagot: csillagokat és csillagközi gázokat. A fekete lyukba zuhanó anyag egy rendkívül forró anyagtömeget, úgynevezett akkréciós korongot hoz létre, amely a lyuk körül kering. Az így keletkezett óriási fényű kvazár, azaz csillagszerű rádióforrás általában távoli galaxisok aktív magja.

    A mostani felfedezés a japán nemzeti obszervatóriumnak a hawaii Mauna Kea vulkánon működő teleszkópja által gyűjtött adatokon alapult.

  • Megtalálták a metán forrását a Marson?

    Csaknem hat évvel az után, hogy Metán jelenlétét észlelték a Marson, a kutatók valószínűsítették annak forrását. A metánra utaló erős jeleket a Curiosity 2013. június 15-én észlelte, majd méréseit megerősítették a másnap a Mars Express fedélzetén lévő spektrométerrel gyűjtött adatok. Ez a gáz azért különösen érdekes, mert a földi metánt különböző életformák is előállíthatják ugyanúgy, ahogy geológiai folyamatok.

    A jelenleg elfogadott elmélet szerint a metánnak nagyon rövid az élettartama a Mars légkörében, így észlelése azt jelenti, hogy csak nemrég kerülhetett a felszínre. Épp ezért a légköri metán természetének jellemzőiről és mértékéről nincs megegyezés a kutatók között. Több lehetséges módja van a metántermelődésnek. Ha léteznek még rajta mikrobák, azok is szolgálhatnak a metán forrásaként. A távoli múlt mikroorganizmusai által termelt metánt magába rejthette a jég is, amely olvadásakor felszabadulhat a gáz a légkörbe. Bizonyos geológiai folyamatok is termelhetnek metánt, nincs feltétlenül szükség biológiai folyamatra. Ilyen a szerpentinizáció, egy hőt és vizet igénylő kőzetátalakulási folyamat a kéregben. A metán ebben az esetben a folyamat mellékterméke.

    Az első feltételezések szerint a metán a marsjárótól északra lévő területről származik és a szivárgás a Gale-kráterből ered, a Curiosity leszállási helyéből. A metánszivárgás ismert folyamat a Földön a tektonikus törésvonalak mentén és természetes gázmezőkön. Olyan tektonikus vetődéseket azonosítottak, amelyek felett vékony jégréteg lehet. Az állandóan fagyott permafrost területek remek szigetelést biztosítanak a metán számára, lehetséges, hogy a jég felszín alatti metánt zárt magába és időszakosan szabadítja fel a törésvonalak mentén, amikor a jégréteg is megtörik.

    (via)

     

  • A Dino-pusztító becsapódás kövületeire bukkantak

    A dinoszauruszokat 65 millió évvel ezelőtt kipusztító meteorit okozta másodlagos károkozás ősmaradványait találták meg a Kansasi Egyetem kutatói.

    Az Észak-Dakotában feltárt kövületek a becsapódás utáni legfeljebb néhány óra történéseiről árulkodnak. A mai Mexikói-öbölnél egy kisbolygó a Földnek ütközött, több milliárd tonna olvadt és gőzzé vált kőzet lökődött minden irányban az égbe. Ennek túlnyomó többsége visszazuhant a talajra a becsapódástól akár több ezer kilométeres távolságban. A kréta-tercier kihalási eseménykor számos növény- és állatcsoport, köztük a dinoszauruszok is eltűntek a Földről.

    A leletekben az égből záporozó kőtörmeléket találták meg, azt a pillanatot őrzik, amikor a gyöngyszemnyi kődarabok visszazúdultak a talajra és útjukban mindent elpusztítottak. Az apró köveket azonban nemcsak elszórva, hanem hal- és fafosszíliákban is megtalálták. Geokémikusok a leletek korát 65,76 millió évesre tették.

    A tudósok elmélete szerint az üledékek arról árulkodnak, hogy a kitört fákra és az elpusztult halakra víz is zúdult. Az üledék elhelyezkedéséből a tudósok megállapították, hogy a területet sújtó hatalmas víztömeg a távolság miatt nem lehetett az a tengeri szökőár, amit a Chicxulub nevű, 12 kilométer széles aszteroida becsapódása keltett.

    A jelenséget egy másodlagos hatás, a földrengés, pontosabban jelen esetben a tórengés okozta. A tórengés vízárja minden útjába eső dolgot felkapott és összekavarva dobta vissza őket úgy, ahogy a kutatók most feltárták. Édesvízi halak, szárazföldi gerincesek, fák, ágak, tuskók, tengeri puhatestűek keverednek itt egymással egyetlen üledékrétegen belül.

    A megkövült halak kopoltyúiban megtalálták a becsapódás törmelékét, melyet a tó vizével együtt nyeltek le. A fák gyantájából megkövesedett borostyánkő is jól kivehetően őrzi a szemcséket. A becsapódás okozta cunaminak legalább 17 óra kellett volna, hogy a krátertől ideérjen, a rengés hullámainak azonban néhányszor tíz perc is elég volt.

    Ugyanezen helyszínen megtalálták egy Triceratops és egy hadrosaurus maradványait is. Egyikük halála sem köthető bizonyosan a tórengéshez. De a kutatók szerint más maradványok a hasonló korú sziklákban azt valószínűsíti, hogy a két dinoszaurusz az aszteroida becsapódásakor még életben volt.

    (via)

     

  • A galaxis belsejében

    Különleges videót adott ki a NASA, egy utazásra hívnak minket a Galaxis közepébe. Nem csak simán elmerülhetünk ebben a rejtélyes zónában, hanem egyenesen úgy nézhetünk körbe, mintha a középpontban lévő szupermasszív fekete lyuk helyében lennénk.

    A videóban megnézhetjük a fekete lyuk körül örvénylő gázfelhőket, amelyek akár a több millió fokot is elérhetik. Láthatjuk a fekete lyuk körüli pályára kényszerített csillagokat. Feltűnnek a gravitációnak engedelmeskedő anyagáramlások, és a gázcsóvák ütközésekor keletkező röntgen felvillanások. Az ultranagy felbontású videó 360 fokban megtekinthető és egérrel irányítható.

    Bár a kozmikus porfelhők eltakarják előlünk a tejútrendszer közepét, infravörös és röntgen tartományban átláthatunk az akadályokon. A video a Chandra röntgenteleszkóp adatai alapján készült, A NASA kaliforniai AMES kutatóközpontjában. A munkához egy szuperszámítógépet vettek igénybe.

    A „Sagittarius A” a Tejútrendszer magjában található nagyon nagy tömegű fekete lyuk. Két csoport, egy Németországban és egy az USA-ban Kepler törvényeit használva a körülötte keringő csillagok pályájából kiszámította a tömegét. A német csapat 4,31 millió naptömeget kapott eredményül, míg az amerikaiak becslése 4,1 millió naptömeget jósolt.

    A Chandra űrtávcső egy röntgencsillagászati műhold, az amerikai Nagy obszervatóriumok sorozat harmadik tagja. Nevét a csillagász Subrahmanyan Chandrasekhar-ról kapta. 1999. július 23-án a Columbia űrrepülőgéppel bocsátották fel az STS–93 küldetés során. Ez volt a legnagyobb műhold, amelyet űrrepülőgéppel indítottak, Napelemekkel együtt 19,5 méter hosszú.

  • Mennyi hely kell a nyelvnek az agyban?

    Francis Mollica és Steven Piantadosi, a Rochesteri és a Kaliforniai Egyetem tudósai bemutatták új  információelméletüket, amellyel leírták az angol nyelv különböző részeinek tárolásához szükséges adatmennyiséget. Meglepően alacsony ez a szám, csupán mintegy másfél megabájt helyet foglalnak el az agyban a nyelv tárolásához és használatához szükséges információk az amerikai kutatók szerint.

    Már nem sokkal a születés után, kisbabaként az ember elkezdi tanulni érteni, és beszélni a körülötte élők nyelvét. Hogy ez pontosan hogyan történik, még mindig rejtély a kutatók számára, de azt tudni, hogy jóval többet jelent, mint a szavak és definíciójuk szótárszerű tárolását.

    Ez több mmint egyszerű adattárolás, a szavak között létrejönnek asszociatív kapcsolatok, például a repüléshez kapcsolódhat a madár, vagy éppen a szárny, a vörösbegy szó. Léteznek olyan információk, melyek megmondják az agynak, hogyan ejtsen ki egy szót és hogyan használhatja vagy nem használhatja azt más szavakkal együtt.

    A két tudós adatmennyiségre fordította le az agy nyelvre vonatkozó információkat tároló módszereit. Mindehhez az információelméletet hívták segítségül, az információk szimbólumrészletek segítségével történő kódolásával foglalkozó matematikai tudományterületet.

    Számításikhoz kijelölték az angol nyelv bizonyos aspektusait. Megállapították, hogy az emberek mintegy 50 fonémát – szavakat alkotó hangot – használnak, ezek tárolásához egyenként mintegy 15 bitre van szükség. Ezután a szavakat vették figyelembe, melyekből az átlag ember becsléseik szerint nagyjából 40 ezret használ, melyekhez összesen mintegy 400 ezer bit „tárolóhelyre” van szükség. A nyelv ismeretéhez és használatához bizonyos, a szavak gyakoriságára vonatkozó információkat 80 ezer bitet felhasználásával tárol az agy. A szavak jelentésének tárolásához további 12 millió bitre, a mondattani információinak tárolásához 700 bitet használhat az agy.

    A végeredmény – 1,56 megabájt – kevesebb, mint egy modern telefon által készített fotó helyigénye.