My Blog

Kategória: Tudomány

  • Korábban jött az ember Európába

    Egy Görögországban megtalált emberi koponya vizsgálata alapján német és görög kutatók azt állapították meg, hogy a modern ember az eddig vélténél jóval korábban hagyta el Afrikát és 150 ezer évvel korábban érkezhetett Európába.

    A modern emberi koponyát az 1970-es években találták meg a Görögország déli részén lévő Apidima-barlangban. A leletet az Athéni Egyetem múzeumában őrizték. Nem régiben a kutatók a lelet sérült részeit virtuálisan rekonstruálták és ezek után a korát mintegy 210 ezer évben határozták meg. Olyan fontos jellemzőket találtak, amely segített a kor meghatározásában. Például a kerek nyakszirt miatt sikerült a Homo sapiens egy korai formájaként azonosítani.Így ez a valaha Afrikán kívül talált legrégebbi modern kori ember koponya.

    Már régóta tisztában van a tudomány azzal, hogy az anatómiailag modern ember Afrikában fejlődött ki, és onnan terjedt el az egész világon.  Az új lelet fényében azonban a vándorlás időrendjét át kell írni, mert az első elterjedési hullám jóval korábban zajlott, és földrajzilag szélesebb körű hatással bírt Európában, mint azt eddig hitték.

    Az Apidima-barlang nem csak a modern ember szállása volt. Találtak ott egy neandervölgyi maradványt is, amely elemzések szerint 170 ezer éves. A kutatók következtetése jutottak, hogy a mai Görögország területén a középső pleisztocén földtörténeti korban csak a Homo sapiens egy korai populációja és később neandervölgyiek éltek. A koponyaelemzések arra utalnak, hogy utóbbit később elnyomta az újonnan érkezett, anatómiailag modern ember.

     

  • Kutya-törpemalac- ember kommunikáció

    Különleges módon vizsgálták magyar kutatók a kutyák és az emberek közötti kommunikációt. Családban élő fiatal törpemalacok kommunikációs viselkedését hasonlították össze. A vizsgálatot a Magyar Tudományos Akadémia  – Eötvös Loránd Tudományegyetem Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport és az ELTE Etológia Tanszék kutatói végezték.

    A kutatásból kiderült, hogy a közvetlen emberközelben nevelt törpemalacoknál spontán megjelennek kutyákhoz hasonló szociális-kommunikációs viselkedési formák, de fajra jellemző sajátosságukból kifolyólag kevésbé fogékonyak az emberi jelzésekre, és néha inkább a saját stratégiájukat követik.

    Do as I do – kutyakiképzés

    A kutatók két viselkedéses tesztben vizsgáltak fiatal családi kutyákat és törpemalacokat. Az első vizsgálatban a kutatók megfigyelték, hogyan viselkednek az állatok a kísérletvezetővel élelem jelenléte nélkül, majd miután kaptak tőle pár falat ennivalót. Miután enni kaptak, a malacok és a kutyák is többet fordultak az ember felé és gyakrabban értek hozzá, többször néztek fel az arcára. Érdekes különbség viszont, hogy ha nem vártak élelmet, akkor csak a kutyák néztek az emberi arcra, a malacok nem.

    Csányi Vilmos kutyaakadémiája

    Egy másik tesztben az állatok két rejtekhely közül választhattak többször egymás után. A kísérletvezető mindig mutatással jelezte, hogy a kettő közül melyik tartalmaz élelmet. Úgy, hogy előzetesen nem tanították az állatokat erre, csak a kutyák követték a mutatást, a malacok nem. Viszont a malacok sem véletlenszerűen választottak, csak a szociális jelzés helyett ők inkább egy oldalválasztós stratégiát követtek, ugyanahhoz a rejtekhelyhez mentek újra és újra.

  • Bizonyították a kvantumkristály létezését

    Bár úgy hangzik, mint valami misztikus Star Wars alapanyag, de a legendás magyar fizikus Wigner több évtizedes jóslatát sikerült Igazolni. Magyar és izraeli kutatóknak sikerült bebizonyítania a Wigner-kristály létezését. A kvantum- és nanotechnológia területén jelent lényeges előrelépést az a felfedezés, amelyet az MTA-BME Lendület Egzotikus Kvantumfázisok Kutatócsoportja, az MTA Wigner FK Lendület Erősen Korrelált Rendszerek Kutatócsoportja és az izraeli Weizmann Intézet csapata közösen publikált.

    Kétdimenziós Wigner-kristály

     

    Wigner Jenő közel nyolcvan évvel ezelőtt, 1934-ben jósolta meg, hogy az elektronok képesek szabályos kvantumkristályt alkotni, ha a közöttük lévő Coulomb-kölcsönhatás elegendően erős. Az elektronoknak hatalmas energiába kerül, ha két részecske egy helyen tartózkodik. Wigner Jenő erre felfigyelve azt jósolta, hogy ezt elkerülendő az elektronok abszolút 0 fokos hőmérsékleten kristályba rendeződnek. A kutatóknak ezt az úgynevezett Wigner-kristályt sikerült megfigyelniük egy szén nanocsőben kísérletek és részletes numerikus szimulációk ötvözésével.

    A felfedezés óriási értékét jelzi, hogy az elmúlt majd egy évszázadban óriási verseny folyt annak érdekében, hogy nagy tisztaságú anyagokban vagy azok felületén megvalósítható legyen az anyag e törékeny kvantummechanikai állapota, mind ez idáig csak a magas hőmérsékleten kialakuló ún. klasszikus Wigner-kristály létezését tudták meggyőzően kísérletileg bizonyítani.

    A mostani felfedezés az első, ahol közvetlenül sikerült megfigyelni az alacsony hőmérsékleten kialakuló kvantumkristály töltésmintázatát. A felfedezés egy új kísérleti módszeren alapul: a kialakuló kristály rendkívül „törékeny”, ezért az izraeli kutatók egyetlen elektron töltését használták „puha” érzékelőként, és azzal tapogatták le a nanocsőben kialakuló kristály térbeli szerkezetét.

    Az elméleti számítások révén meghatározott elektron-kristályszerkezet struktúrája nem várt pontossággal mutatott egyezést a mérési eredményekkel, ezzel igazolva, hogy az új kvantumos fázis valóban a Wigner Jenő által megjósolt kvantumkristály.

  • Magyar asztronautika társaság – Űrtábor Sátoraljaújhelyen

    Űrtábor Sátoraljaújhelyen

     

    Hamarosan indul a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) hagyományos nyári űrtábora. A 13–18 éves fiataloknak szóló, 1994 óta megrendezett Űrtábor idén július 7–13. között Sátoraljaújhelyre látogat. A résztvevőket izgalmas programok, szakmai előadások, és egy magaslégköri ballon felbocsátása is várja.

     

    A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT), hazánk legrégebbi űrkutatással foglalkozó egyesülete 1994 óta szervezi meg az érdeklődő fiatalok számára nyári Űrtáborát, változó helyszíneken. A táborokon résztvevő diákok közül sokan műszaki, illetve természettudományos pályán tanultak tovább, néhányukból pedig azóta már űrkutató szakember lett. A MANT nemrég Űrtáborosaink címmel izgalmas interjúkötetet jelentetett meg, amelyben 12 egykori résztvevő mesél emlékeiről, és hogy hová indította el a tábor.

    Az életre szóló élmények és barátságok kialakulása mellett a diákok a hét során elismert hazai űrszakemberektől hallgathatnak exkluzív előadásokat. Idén hallhatnak például arról, hogyan lehet kisműholdat tervezni, megismerkedhetnek a Hold és a Nap kutatásával, a Föld nehézségi erőterének mérésével. Lesz szó az űrhajósok sugárvédelmétől kezdve a műholdas kvantumkommunikációig még egy sor érdekes és aktuális űrtémáról. „Több mint ezer fiatal vett részt az űrtáborokban az elmúlt 25 év során, közülük többen űrkutatók lettek. Hazánk szakemberei több nemzetközi  űrkutatási projektnek a meghatározó szereplői, a hazai űripar pedig számos megrendelést kap, így mind az iparban, mind a kutatóhelyeken szívesen fogadnak új embereket. Elképzelhetőnek tartom, hogy a jövő űrkutató generációjának néhány meghatározó tagja épp az idei sátoraljaújhelyi táborból kerül majd ki” – mondta Bacsárdi László táborvezető.

    Ebben az évben is szerepel a programban vízirakéta-készítés és a játékos vetélkedők sem maradhatnak el. Eközben a diákok egy egész héten át kitartó szakmai feladattal is megbirkóznak, csoportokban együtt dolgozva. Az ország minden tájáról, sőt határainkon túlról is érkező táborlakók ugyanakkor megismerhetik a környéket, élvezhetik a nyár pillanatait.

    A programban előadás hangzik el A Műegyemtől a sztatoszféráig címmel, de a magaslégköri ballonkísérletet izgalmából ez alkalommal az űrtáborozók – és persze a vendéglátó Sátoraljaújhely lakói – maguk is kivehetik a részüket! Július 9-én (kedden), várhatóan délelőtt 10 és 12 óra között a város főteréről sztratoszféraballon felbocsátását tervezi a BME Simonyi Károly Szakkollégium, az UPRA projekt keretében.

    Az Űrtábor történetében 2011 után másodjára látogat Sátoraljaújhelyre, a táborozókat a Magyar– Szlovák Két Tanítási Nyelvű Nemzetiségi Általános Iskola és Kollégium látja majd vendégül. A tábor időtartama 2019. július 7. (vasárnap) – július 13. (szombat).

    A tábor támogatója a C3S Kft., a SpaceApps és az Űrvilág űrkutatási hírportál. Az űrtábori mentorprogram keretében több táborozó diáknak magánszemély mentorok vállalták át a részvételi díját.

    További tájékoztatás kérhető:

    Dr. Bacsárdi László, MANT alelnök, táborvezető

    e-mail: bacsardi.laszlo@mant.hu, mobil: (30) 266-6845

     

    HÁTTÉRANYAG

     

    A Magyar Asztronautikai Társaság

     

    A Magyar Asztronautikai Társaság jogelődje 1956-ban alakult. Küldetése azóta is változatlan, legfontosabb célkitűzései az alábbiak: terjeszteni az űrhajózási-űrkutatási ismereteket; egységes magyar szaknyelv kialakítása az asztronautikában; foglalkozni az ifjúsággal, és erősíteni azt az elvet, hogy az űrtan nem csak az űrhajózást jelenti, hanem jelen van mindennapi életünkben: a katasztrófa-előrejelzéstől kezdve a termésbecslésen és a műholdas helymeghatározáson át az orvos- és jogtudományig egyaránt. A MANT az űrkutatás iránt érdeklődő és az űrtevékenységgel aktívan foglalkozó hazai szakembereket tömöríti. A társaság szakmai programok (konferenciák, szemináriumok, találkozók) szervezése mellett minél szélesebb közönséghez szeretne szólni, a fiataloktól az idősekig egyaránt. Az általános és középiskolás fiatalok számára pályázatokat, programokat, a felsőoktatásban tanulók számára szakmai fórumot, Űrakadémiát szervez. Megjelenik nagy tudománynépszerűsítő rendezvényeken. Rendszeres kiadványokat jelentet meg (Űrtan Évkönyv, Körlevél). További információk a Társaságról: http://www.mant.hu

     

    Az űrtáborok rövid története

     

    Az űrkutatás iránt érdeklődő fiataloknak szóló tábor hagyományai egészen 1994-ig nyúlnak vissza. A tábort – Ifjúsági Űrtábor néven – dr. Abonyi Ivánné, a MANT akkori főtitkárhelyettese hozta létre azzal a szándékkal, hogy megismertesse a fiatalokat az űrkutatással. A program, a lebonyolítás évről évre egy kicsit változott, fejlődött. Ezekben az években a tábor programját nagyrészt hazai űrkutatási szakemberek által tartott előadások, vetélkedők, valamint kirándulások tették ki. A tábor 13–18 év közötti középiskolásokat szólított meg. A 2000-es évek elejétől bővültek az aktivitást és kreativitást igénylő programok (rókavadászat, rádiózás, Mars-szimuláció, vízirakétázás, búvárkodás és még sok minden más), és az időtartam a kezdeti 6 napról 10 napra nőtt. 2010-től a tábor időtartama hat nap, a célcsoportja továbbra is az űrkutatás és az űrtevékenységekkel kapcsolatos tudományok – fizika, biológia, matematika, egészségügy, jog, informatika, mérnöki tudományok és még nagyon sok minden más – iránt érdeklődő középiskolások. Az elmúlt űrtáborok szervezésében közreműködők lelkes munkája nyomán több száz fiatalnak tudtuk megmutatni az űrkutatás varázslatos világát.

    A tábor eddigi helyszínei: Kiskunhalas  (1994), Eger (1995), Veszprém  (1996, 1997), Győr  (1998),

    Kecskemét  (1999),  Sopron  (2000),  Debrecen  (2001),  Székesfehérvár  (2002),  Budapest (2003),

    Kiskunhalas (2004), Gyulaháza (2005), Szentlélek (2006), Hollóstető (2007), Szentlélek (2008),

    Gyomaendrőd    (2010),    Sátoraljaújhely    (2011),    Kecskemét    (2012),    Alsómocsolád (2013),

    Felsőtárkány (2014), Sopron (2015), Debrecen (2016), Bakonybél (2017), Zalaegerszeg (2018)

  • Lávató a havas vulkánban

    Eddig ismeretlen lávatót rejt a Mount Michael vulkán krátere. A Saunders-szigeti természeti jelenséget műholdról fedezték fel. A sziget az Egyesült Királyság kormányzása alá tartozó atlanti-óceáni Falkland-szigetek része, Dél-Amerika partjaitól mintegy 500 kilométerre terül el. A 990 méter magas Mount Michael-vulkán lávatava rendkívül ritka jelenség, rajta kívül valószínűleg csak hét létezik a Földön.

    Mount Michael vulkán nehezen mászható, ezért csak az űrből készített képek segítenek a tűzhányó kráterébe bepillantani. A műholdak szenzorai már az 1990-es évek óta kimutatták a kráter furcsa hőmérsékleti anomáliáit, de csak a legmodernebb műszereknek sikerült megfejteni a rejtélyt és igazolni, hogy lávató izzik a kráterben.

    A kráterben egy 90-215 méter széles, nagyjából ezer Celsius-fokos lávató működik folyamatosan. Ezt a University College London és a brit antarktiszi kutatóprogram tudósai állapították meg a 15 éven keresztűl, 2003 és 2018 között gyűjtött adatok elemzéséből.

    A Föld felszínén mintegy 1500 tűzhányó működik, azonban rendkívül ritka, hogy krátereikben megmarad a forró, olvadt kőzet, A Mount Michael előtt mindössze hat ilyen tavat ismert a tudomány.

    Érdekes, hogy a  Saunders-szigetre viszonylag látogatott hely de még senki sem mászott fel a Mount Michael-re. A vulkánturizmus mellett i sérthető. A csúcsot hatalmas hógomba veszi körül, melyen különlegesen puha a hó, valószínűleg a vulkán folyamatos gőzölgése miatt. Nem lehet rajta járni, csak ha utat ásunk benne, de működő tűzhányó közelében ez veszélyes lehet.

    Régi rejtély, hogy miként maradhat folyékony a láva a tóban és miért nem szilárdul meg időről időre. Lávató található a Kongó Demokratikus Köztárság Nyiragongo-vulkánján, az etiópiai Erta Alén, az antarktiszi Mount Erebuson, a vanuatui Mount Yasuron és az Ambrym vulkanikus szigeten, a hawaii Kilaueán és a nicaraguai a Masaya-tűzhányón.

  • Stresszcsökkentés kutyával

    Egy egyetemistákkal elvégzett kísérlet bizonyítja, hogy a terápiás kutyákkal eltöltött idő segíthet csökkenteni a stressz negatív hatásait.

    A több mint 300 kísérleti alany bevonásával végzett vizsgálat szerint heti egy órányi kutyás foglalkozás hatására azok a stresszes diákok, akiknek esetében magas volt a bukás vagy a lemorzsolódás kockázata, „nyugodtabbnak és elfogadottabbnak” érezték magukat. A kutyákkal töltött idő segített nekik a koncentrálásban, a tanulásban és az információk jobb felidézésében.

    Csányi Vilmos kutyaakadémiája

    Azoknál a diákoknál volt a legszembetűnőbb a jótékony hatás, akik a legkockázatosabb csoportba tartoznak, például mert mentális egészségi problémával küzdenek.

    Az Egyesült Államokban csaknem ezer campuson vannak terápiás háziállatok, és számos nagy-britanniai egyetemen, köztük a University College Londonban és a Nottingham Trent Egyetemen is találkozni kutyákkal.

    Korábbi tanulmányok eredményei azt sugallják, hogy a háziállatok simogatása csökkentheti a stresszhormon szintjét.

    Do as I do – kutyakiképzés

    A New York-i Állami Egyetem pszichológusa, Nancy Gee szerint maga a mechanizmus ugyan nem teljesen világos, ám az egyértelmű, hogy a kutyákkal eltöltött idő hatására a diákok „nyugodtabbnak és támogató környezetben” érzik magukat, valamint nagyobb az önbizalmuk a tanulmányaikkal kapcsolatban. Hozzátette, néha már az is képes javítani az ember közérzetén, ha csak ránéz egy állatra.

  • Nagyon furcsa pörgés

    Tehetetlenség és zéró gravitáció: tökéletes egy játékos fizika bemutató számára. Azonban még az űrhajósok is meglepődtek azon, ami történt.

    Ha gyorsan ki akarunk csavarni egy csavart, a legegyszerűbb, ha megpörgetjük. Maximum arra kel vigyáznunk, hogy ne essen le. Nos, a Nemzetközi Űrállomáson nincs ilyen probléma, hogy bármi is leesne.  A speciális T-alakú csavart is csak lazán megpörgette az űrhajós, Mindenki arra számított, hogy egyszerűen a levegőben tovább forogva elúszik. Azonban teljesen másképp reagált.

  • Rejtett tavakat találtak a jég alatt

    A Lancasteri Egyetem, a Sheffieldi Egyetem és az amerikai Stanford Egyetem közös kutatása során 56 tavat fedeztek fel Grönlandon, a szigetet borító jégtakaró alatt.

    Jég alatti tavakat már egy ideje ismeri a tudomány, a legismertebb az antarktiszi Vosztok-tó. Bár ezek a tavak kisebbek, mint az Antarktiszon talált hasonló, jégtakaró alatti tavak, felfedezésük azt mutatja, hogy az eddig véltnél jóval gyakoribbak a tavak a grönlandi jégtakaró alatt. Eddig csak négy ilyen tó volt ismert a térségben, most az ismert tavak száma csaknem megtizenötszöröződött.

    A grönlandi jégtakaró nagyjából hússzor akkora, mint Magyarország területe, egyes helyeken több mint három kilométer vastag. Olvadása fontos szerepet játszik a globális tengerszint-növekedésben.

    A jég alatti tavak nevükből adódóan a jégtömeg alatt keletkeznek. A grönlandi és antarktiszi jég alatti tavakban édesvíz található, amely a jég aljának olvadásából keletkezik. A geotermikus hő felszáll az alul lévő kőzetből, a felülről határoló vastag jég azonban bezárja azt. Ezen tavak ismerete segít kialakítani egy jóval teljesebb képet arról, hol keletkezik víz, és az hogyan áramlik a jégtakaró alatt, ami hatással van arra, hogyan reagál a jégtakaró a növekvő hőmérsékletre.

    A kutatók több mint 500 ezer négyzetkilométernyi területről gyűjtött radarfelvételt elemeztek, amelyek képet alkottak a grönlandi jégtakaró mélyéről. Az újonnan felfedezett tavak 0,2-5,9 kilométer kiterjedésűek, többségüket viszonylag lassan mozgó jég alatt találták, távol a jégtakaró fagyott talapzatától, és viszonylag stabilnak mutatkoznak.  A tavak azonosítása azért fontos, mert meghatározhatjuk azt, miként hatnak a jég alatti szélesebb hidrológiai rendszerre és a gleccserek dinamikájára.

     

  • Műanyag réteg a tengeri sziklákon

    Újfajta környezetszennyezést figyeltek portugál kutatók. A part menti sziklákon műanyagrészecskékből álló kéreg alakul ki. Ennek oka egyértelműen az óceánok szennyezettsége.

    A műanyag állaga furcsa, leginkább használt rágógumira vagy kinyomott fogkrémre emlékeztet. Kisebb-nagyobb foltokban borítja azokat a sziklákat, amelyeket a hullámverés csapkod. Ez nem csak a környezetre, de a sziklákon élő és táplálkozó organizmusokra nézve is veszélyes.

    A portugál  Tenger- és Környezettudományi Központ kutatói három éve vizsgálják Madeira szigetének part menti szikláit. A vulkáni eredetű sziget partjain azóta követik figyelemmel a megtapadó műanyagrészecskéket és azok hatását a helyi ökoszisztémára.

    Ahogy a nagyméretű műanyagdarabok a sziklás partokhoz csapódnak, a kőzeteken kialakulnak ezek a műanyagkérgek, hasonlóan az algák vagy zuzmók megtelepedéséhez. A begyűjtött minták kémiai elemzése révén a kutatók megállapították, hogy a műanyagfoltok legfőbb alkotóeleme a polietilén, amely a legszélesebb körben használt műanyag és, amelynek legnagyobb felhasználója a csomagolóipar.

    A helyzet már most súlyos, a vizsgált sziklák felszínének már csaknem 10 százalékát ez a polietilén kéreg borítja. Megállapították továbbá, hogy az algaevő közönséges particsiga épp olyan otthonosan érzi magát a műanyagkérgen, mint magukon a sziklákon, ami azt sugallja, hogy valószínűleg nem csupán az algát, hanem a műanyagot is elfogyasztja.

  • Felfedeztek egy narvál-beluga hibridet

    Először találtak bizonyítékot arra, hogy az Északi-sarkköri vizek két fenséges teremtménye, a narvál és a beluga kereszteződött egymással.

    Szokatlan formájú cetkoponyát őrizetek Egy dániai múzeumban, a különös tengeri emlőst még az 1980-as években ejtették el Grönland nyugati részén. Az állat koponyája 1990-ben került a kutatókhoz, akik rögtön előálltak az elmélettel, amely szerint a különös teremtmény a tengerek egyszarvújaként ismert narvál, valamint a tengerek kanárijaként emlegetett beluga hibridje lehet.

    Dán és kanadai szakemberek DNS-elemzéssel megerősítették a feltételezést. Génszekvenálást alkalmazva megállapították,  hogy az állat 54 százalékban beluga és 46 százalékban narvál.  Vagyis  egy első generációs hím hibridről van szó. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy alig maradt kivonható DNS a koponyában. Ma már azonban léteznek olyan módszerek, amelyek lehetővé teszik a rendkívül kis mennyiségű adattal való dolgozást.

    A narválok és a belugák a narválfélék vagy fehérdelfinfélék (Monodontidae) családjába tartozó fajok. Különböző állatfajok egyedei azonban ritkán párosodnak egymással.

    A hibrid nem rendelkezett a narválok sajátos agyarával és fogainak elrendezése is eltért a szüleiétől. Az állatot elejtő halász elmondása szerint a teremtmény szürke színű volt, uszonya a belugákéhoz, farokúszója a narválokéhoz hasonlított. A koponyában azonosított szén- és nitrogénkoncentráció azt jelzi, hogy a hibrid mással táplálkozott, mint a szülei, és a tengerfenék közelében keresett élelmet.

    Mivel eddig még nem sikerült megfigyelni, a tudomány gyakorlatilag semmit nem tud a narválok és a belugák párzási szokásairól. A hibrid „talán egyszeri eset volt”, ugyanakkor annak valószínűsége, hogy egy halász pont megtalálja ezt az egyetlen példányt és annak koponyája egy múzeumhoz kerül, olyan kicsi, hogy talán mégiscsak több hibrid élhet odakint.