Kategória: Tudomány

  • De mégis, mekkorák a kisbolygók?

    A lexikon szerint kisbolygó vagy aszteroida a törpebolygónál kisebb, szabálytalan alakú, szilárd anyagú égitest, mely csillag ( a Nap) körül kering. A mi Naprendszerünkben a kisbolygók többsége a kisbolygóövben található; ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül, a Mars és a Jupiter pályája között, illetve a Kuiper-övben, azaz a Pluto környékén helyezkednek el.

    De vannak ezek a fránya kisbolygók, amelyek néha veszélyesen megközelítik a Földet. Vagy el is találják. Annyira, hogy földsúrolóknak hívjuk őket. Mint amilyen A 2008 TC3, amely 2008. október 7-én magyar idő szerint 4:46-kor, 12,7 kilométer/másodperces sebességgel érte el a Föld légkörét és körülbelül 37 kilométeres magasságban szétesett. A légkörben felszabaduló energia mintegy 1 kilotonnás robbanásnak felelt meg. Vagy a 2014 RC, amely 2014. szeptember 7-én, magyar idő szerint este 8 óra körül 39 900 km-re megközelítette a Földet. Alig messzebb, mint a műholdak geostacionárius pályája.

    Fény

    Nem véletlenül említettük ezt a két kisbolygót. Kedvenc összehasonlító videókat készítő cégünk, a Meta Ball Studios elkészített legújabb filmjét, amely a Naprendszer kisbolygóit mutatja be. A sort ezzel a kettővel kezdi és az ismert legnagyobbal zárja. A méretesebbeket már New Yorkhoz hasonlítja, ami valljuk be, egy kicsit ijesztő.

     

  • Ritka ősgalaxis maradványait fedezték fel nemzetközi csillagászok

    A Kaliforniai Egyetemen egy csillagászokból álló, nemzetközi kutatócsoport egy ritka galaxis maradványait fedezte fel, mintegy 12 milliárd évvel ezelőttről. A masszív tömeg becslések szerint 300 milliárd csillagból állt: az Univerzum hajnalán, mindössze 1 milliárd évvel az Ősrobbanás után keletkezett, és akkor vált inaktívvá, amikor a világegyetem még csak 1,8 milliárd éves volt.

    A galaxist az XMM-2599 néven katalogizálták. A csapat a W. M. Keck Obszervatórium MOSFIRE nevű eszközét használta, hogy pontos adatokat szerezzen a galaxisról – ezzel a speciális távcsővel bármilyen anyag infrajelét képesek észlelni.

    Gillian Wilson, a fizikus-asztonómus professzor szerint az XMM-2599-hez hasonló szupergalaxisok önmagukban is kihívást jelentenek, de a hozzá hasonló galaxisokban a modellek szerint a mai napig születnek újabb csillagok. Az XMM-2599-et az teszi különlegessé, hogy nagyon gyorsan lángolt fel, majd vált inaktívvá. A kutatások szerint fénykorában a galaxis évente több mint ezer új csillagot formált – összehasonlításként, a Tejút évente mindössze egy csillagot hoz létre.

    Az XMM-2599-es galaxis jeleit az inaktív fázisban észlelték a kutatók. Jelenleg találgatások folynak arról, hogy a tömeg – ami a fizika törvényszerűségeknek megfelelően nem tűnhetett el – most milyen formában található. Épp annyira gyűjthetett maga köré számos galaxist, mint amennyire fekete lyukként uralhatja a környezetének gravitációs hullámait, vagy veszhetett el a Világűrben.

    A csapat további lehetőséget kapott a Keck Obszervatóriumtól a válaszok megkeresésére.

    A felfedezés segíthet megérteni, hogy hogyan alakulnak ki és pusztulnak el az efféle szörny-galaxisok, és vizsgálatokhoz jelenleg a MOSFIRE a legtökéletesebb műszer, vélte Marianna Annunziatella, a Tufts Egyetem kutatója.

    A kutatásban a NASA támogatásával több egyetem professzora és kutatója is részt vesz a világ minden tájáról.

  • Nagy erejű összeütközések kontra békés anyaghalmozódás

    Egy távoli égitest megfigyelésével egy évtizedes tudományos vita végére tehetnek pontot a kozmológusok. Az új eredmények alapjában véve forgatják fel a naprendszer kialakulásának elméletét.

    Több mint ötven évvel ezelőtt vált uralkodóvá a nagy erejű összeütközések elmélete. A fiatal csillagok a csillagközi anyag sűrűsödéseiből alakulnak ki, a perdületmegmaradás miatt kialakul egy sűrűbb anyagkorong, a protoplanetáris korong. A fiatal csillag sugárzása az anyagkorongból kifújja a könnyű elemeket, a lehűlő közegben pedig a nehezebb elemek kondenzálódnak. A szilárd törmelékszemcsék egymással ütközve egyre nagyobb testeket formálnak, amelyek végül nagy erejű ütközésekkel bolygótestekké állnak össze.

    Nemrégiben merült fel egy újabb teória, amely az anyag békés felhalmozódásával számolt. Az elképzelés szerint a folyamat kevésbé volt katasztrófajellegű, a bolygók anyaga ennél békésebben állt össze. Az elméletet 15 éve dolgozta ki Anders Johansen, a svéd Lundi Obszervatórium kutatója még PhD-hallgató korában. Az elmélet számítógépes szimulációk közben merült fel. Érdekesség, hogy először azt hitte, a szimulációk kódolásába csúszott valami hiba.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2061-harmadik-urodisszeia/

    Egy távoli kis égitest adatainak elemzése alapján csillagászok megállapították, hogy a Naprendszer bolygóinak kialakulásában mégis az utóbbi, a békésebb folyamatok voltak az uralkodók.

    A kérdés eldöntésében egy Arrokoth nevű égitesté volt a főszerep, a mely a Kuiper-övben kering. Hat éve fedezték fel, akkoriban 2014 MU69-ként emlegették. Két, egymással érintkező lapos korongból áll, bár eleinte úgy tűnt, egy kisebb és egy nagyobb labdából épített hóemberre hasonlít inkább.

    Az Arrokoth a Naptól több mint hatmilliárd kilométerre kering. A Kuiper-öv égitestjei a Naprendszer kialakulása óta nagyrészt változatlanok maradtak, a legtávolabbi idők fennmaradt kövületeinek számítanak. Annak az időnek az emlékét őrzi, amikor a Naprendszer 4,6 milliárd évvel ezelőtt kialakult.

    Az Arrokothról egy évvel ezelőtt a New Horizons gyűjtött adatokat, amikor a közelében elrepült. A mérési adatok és a felvételek lehetőséget kínáltak arra, hogy durva ütközések vagy békésebb folyamatok alakították ki a bolygókat. A kutatócsoport nem talált összeütközések nyomaira. Se törések, se becsapódások nem mutatkoztak, ami azt jelenti, hogy az objektumok békésen torlódtak össze.

    Az Arrokoth eddig a legtávolabbi égitest, amely mellett űreszköz elrepült.

  • A jövő képeslapjai 3.

    A rádió, a tévé, a mozi feltalálása előtt a világkiállítások jelentették a világ és a jövő megismerését, ez a 19. század közepe óta a nagyközönségnek rendezett óriáskiállítások elnevezése. Gazdasági és kulturális hatását tekintve ez a harmadik legnagyobb esemény a labdarúgó-világbajnokság és az olimpiai játékok után. Az első helyszíne a londoni Hyde Park Kristálypalotája volt 1851-ben, a kiállítás ötlete Albert hercegtől, Viktória királynő férjétől származott, és amelyek a mai napig megrendezésre kerülnek.

    Az 1900-as világkiállításnak Párizs adott otthon.  A kerek évforduló miatt mindenki kíváncsi volt a jövőre. Jean-Marc Côté más művészekkel együtt képeslapokat készített, a cél az volt, hogy az alkotók megmutassák, szerintük milyen lesz a világ száz év múlva. Elengedték a fantáziájukat, ha nem is találták el a technológiát, de jól látták a változás lehetséges irányát.

    Ma már látjuk, a jövő nem ilyen lett, nekünk ez kicsit steampunkos világ.

    Videó telefon:

    Utazás – Repülés égi hajókkal

    Vidéki légi posta:

    Légi rendőr:

    Takarítógép:

    Gőzkorszak

    Önjáró elektromos korcsolya:

    Guruló ház, kicsit több, mint egy lakókocsi:

    Légicsata:

    Intenzív állattenyésztés: keltetőgép:

    Halfogás sirályokkal_

     

  • Halálosztó, az új dinoszaurusz neve

    A Tyrannosaurus rex egy távoli rokonára bukkantak Kanadában. A Thanatotheristes degrootorum  a T-rex családjának eddig ismert legrégibb tagja.

    Az egyed maradványaira Jare Voris, az egyetem PhD-hallgatója bukkant rá. Ez az elmúlt ötven évben az első új tyrannosaurida, amelyet Kanadában felfedeztek. A nyolc méter magas őshüllő mintegy 80 millió évvel ezelőtt élhetett az észak-amerikai síkságon. Az óriási dinoszaurusz maradványait Kanadában találták 2010-ben, az álkapocs és a koponya részeiből a paleontológusok mostanra határozták meg, hogy egy teljesen új faj egyedéről van szó,

    Fagyos Éden

    A tyrannosauridák különböző fajai uralták Laurázsiát, a mai északi félteke szárazföldjeinek zömét tartalmazó szuperkontinenst 66-145 millió évvel ezelőtt.  A Jurassic Park című film sztárja, a T-rex  a kihalás előtti utolsó időszak rettegett ragadozója volt. Maradványai a nagy kihalás előtti utolsó időszakból, 68-65 millió évből maradtak fenn.  A Thanatos a kutatócsoport szerint legalább 79 millió évvel ezelőtt élt.

    A Thanatotheristes degrootorum – ami a halálosztó görög megfelelője – a Tyrannosaurus rex családjának eddig ismert legrégibb tagja. Azért kapta ezt a nevet, mert a maga korában ez a faj volt az egyetlen hatalmas testű csúcsragadozó. Valóságos halálosztó annak idején, ezért kapta a becenevét Thanatosról, aki a halál görög istene volt.

    A kutatók megállapították, hogy Thanatosnak olyan hosszúkás pofája volt, mint a mai Egyesült Államok déli részén egykor élt primitív tyrannosaurusoknak.  A tyrannosaurusok koponyájának alakja régiónként eltérhet egymástól táplálkozásuk és a korszakban rendelkezésre álló prédaállatok szerint.

    Vissza az Édenbe

    Viszonylag kevés faj tartozik a tyrannosauridák közé. Mivel ők álltak a tápláléklánc csúcsán, ezek az óriási testű ragadozók a növényevő dinoszauruszokhoz képest kevesen voltak.

     

  • Az iparosodás kezdetének nyoma a Himalája mélyén

    A világ egyik legmagasabban fekvő gleccserében is kimutatták az ipari tevékenység nyomait. A szennyezés jóval korábban történt, mint ahogy az ember először eljutott a gleccserhez.

    Az Ohiói Állami Egyetem Byrd Sark- és Klímakutató Központjának szakemberei az ipari forradalom több mint kétszáz évvel ezelőtti kezdetének bizonyítékaira bukkantak a gleccserből vett jégmintában.

    A himalájai Sisapangmán mintegy 7200 méter magasságban lévő Dasuopua a világ legmagasabb olyan pontja, ahol a kutatók jégmintákból a klíma változásara utaló adatokhoz jutottak. Tanulmányukhoz az 1979-ben vett jégminták egyikét elemezték.

    A szén európai égetéséből származó melléktermékek a 18. század végén eljutottak egészen a Himalája középső részén elterülő Dasuopu-gleccserig, amely mintegy tízezer kilométerre van Londontól, az ipari forradalom szülőhelyétől. Az ipari forradalom az energiahasználat forradalma volt. És a szén égetése emissziót idézett elő, amelyet a szelek egészen a Himalájáig repítettek.

    A kutatócsoport része volt annak a nemzetközi tudóscsoportnak, amely 1997-ben utazott a Himalájába, hogy a gleccserből jégmintákat vegyen. A jégmagok „feljegyzik” a havazás nagyságát, a légköri áramlásokat és más környezeti változásokat az elmúlt időkben. Az Ohio Egyetem Byrd központjában őrzik a világ egyik legnagyobb jégmaggyűjteményét.

     

    Fogadó a Halott Alpinistához

    A jégmag, amely a régmúltban felgyűlt és idővel újrakristályosodott hó és jég tömegéből vett minta, minden egyes szelete a múltról szolgál bizonyítékokkal. A benne lévő levegőbuborékok összetétele, különösen az oxigén- és hidrogénizotópok aránya segít a minta keletkezési idejében uralkodó klíma meghatározásában.

    A kutatók megállapították, hogy az általuk vizsgált jégminta 1499 és 1992 között formálódott. Elemzésük megmutatta, hogy 1780-tól, az ipari forradalom kezdetétől megnőtt a mérgező anyagok, mint a kadmium, a króm, a nikkel és a cink szintje a mintában. Ezek a szennyező fémek mind a szénégetés melléktermékei, amelyeket a kutatók szerint a téli szelek vittek el nyugatról a Himalájába.

    A kutatók szerint lehetséges, hogy bizonyos fémek, különösen a cink a nagyméretű erdőtüzekből származnak, amelyeket az 1800-1900-es években mezőgazdasági területek nyerése céljából gyújtottak.

    A jégminták szennyeződése az 1810 és 1880-as évek közötti időszakban volt a legerőteljesebb. Ennek az lehet az oka, hogy akkor a tél az átlagosnál csapadékosabb volt a gleccser térségében, és jóval több jég és hótakaró keletkezett.

  • Újra víz fog folyni Pompeji csatornájában

    Veszély fenyegeti a világ leghíresebb katasztrófájának régészeti maradványait. A Pompeji Régészeti parknak komoly gondot okoz az esővíz, ezért ismét használni fogják a város alatt 2300 éve kiépített csatornarendszert.  Ezen keresztül a régészeti lelőhely térségében lehullott esővizet a tengerbe vezethetik.

    Megdöbbentő, de a csatorna ma is tökéletes állapotban van. A csatornarendszer a pompeji Fórumtól vezet a Via Marina alatt a császári villáig. A 457 méter hosszú alagút- és csatornahálózatot három szakaszban építették a Kr.e. 3. század végén, 2. század elején az esővíz tengerbe vezetésére az ókori szamniták, akik a rómaiak előtt éltek ott. Majd a Kr.e. első században a rómaiak híres mérnöki tudásukkal korszerűsítették a rendszert, ennek köszönhető máig gyakorlatilag hibátlan állapota.

    Új Pompeji

    Az alagútrendszerben talált leletek szerint a csatornahálózat utolsó szakaszát évekkel a Vezúv 79-ben történt végzetes kitörése előtt építették. Több tudóscsoport mérte fel 2018 óta az állapotát, hogy megállapítsák, képes-e még az esővíz elvezetésére és helyreállításának tervét azóta elfogadták.

    Bár a csatornanyílások eltömődtek, de ennek ellenére használatba veszik a rendszert, mert a hirtelen lehulló sok csapadék problémát okoz.

  • Újra föníciai vitorláshajó az Atlanti-óceánon

    138 nap alatt átszelte az Atlanti-óceánt egy fából épült föníciai vitorláshajó mása. A The Phoenicia szeptember 19-én indult a tunéziai Karthágó kikötőjéből mintegy 9600 kilométeres útjára, és Spanyolországot, Marokkót, a Kanári-szigeteket, majd a karib-tengeri Dominikai Köztársaságot érintve február 4-én érkezett meg a floridai Fort Lauderdale-be.

     

    A küldetés hasonló jelentőségű, mint a Kon-Tiki expedíció. Kon-Tiki volt a neve annak a tutajnak, amelyet Thor Heyerdahl norvég néprajzkutató és felfedező épített és használt 1947-es expedíciója során. Az utazással Heyerdahl a gyakorlatban bizonyította, hogy a Kr. u. 6. században „primitív” eszközökkel is lehetséges volt átkelni a Csendes-óceánon, Dél-Amerikából Polinéziába.

    A hajó útja részét képezte a Föníciaiak Kolumbusz expedíciója előtt nevű projektnek, amellyel az amerikai székhelyű Föníciai Nemzetközi Kutatóközpont segítségével azt akarták bizonyítani, hogy a föníciaiak hajói átszelhették az Atlanti-óceánt több mint kétezer éve, jóval az előtt, hogy Kolumbusz Kristóf felfedezte az amerikai kontinenst.

    Philip Beale, a hajó kapitánya, az expedíció vezetője nemzetközi legénységgel hajózott, amelynek tagjai az Egyesült Államokból, Libanonból, Tunéziából, az Egyesült Királyságból, Norvégiából, Hollandiából, Brazíliából és Indonéziából érkeztek.

    https://galaktikabolt.hu/termek/arkagyij-es-borisz-sztrugackij-nehez-istennek-lenni/

    A hajó útját dokumentálta Yuri Sanada brazil filmes, aki már tett közzé részleteket kihívásaikról a YouTube-on és az expedíció közösségimédia-oldalán.

    A The Phoenicia útja részét képezte az ENSZ Tiszta tengerek-kampányának is, amelynek keretében naponta vettek vízmintákat az Atlanti-óceán műanyag-szennyezettségét mérve.

    A tengeri kereskedelemmel foglalkozó föníciaiak az ókor leghíresebb hajósai voltak. A Földközi-tenger keleti partvidékén, a mai Libanon, Izrael, Szíria és Palesztína területén éltek Kr.e. 1200-700 között.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/

    Hajóikat maguk építették, és kiváló tájékozódási képességeiknek köszönhetően távoli helyekre is eljutottak. Hérodotosz görög történetíró szerint Kr.e. 595 körül Afrikát is körbehajózták. Eljutottak Indiába, ők fedezték fel a Kanári-szigeteket, Madeirát és az Azori-szigeteket, és egyes feltételezések szerint Amerikába is eljuthattak jóval az előtt, hogy Kolumbusz Kristóf felfedezte a kontinenst.

  • Csodás képek a Hold túlsó oldaláról

    Kína űrkutatási programja sikert-sikerre halmoz, ennek legszembetűnőbb példája a távol-keleti ország holdprogramja.

    A Csang-o (Csang-o szan-hao) vagyis A Holdistennő PROGRAM Kína legnagyobb űrvállalkozása. Az első két műhold technikai előkészítést biztosított Hold körüli pályára állásával. A Csang-o–3 2013-ban landolt a Holdon.

    Elsőként landolt a Hold túlsó (Földtől elforduló) oldalán.  A Csang-o–4 küldetés eredetileg 2015-re volt tervezve, de módosították a küldetés céljait, így a szondát 2018. december 7-én indították Délnyugat-Kínából egy Hosszú menetelés 3B hordozórakétával. A küldetés megpróbálja meghatározni a Hold egy felderítetlen részének korát és összetételét. A negyedik űrszonda több űrtörténeti jelentőségű rekordot állított fel.  Az 1200 kilogramm össztömegű kínai holdszonda egy 140 kilogramm tömegű rovert vitt magával.

    Immár egy éve, hogy a szonda leszállt a Kármán Tódor kráterben.  A Yutu-2 (Jáde nyúl) nevű holdjáró egy év alatt 357 méteres utat tett meg. Ez alatt rengeteg kiváló minőségű fényképet készített. Az évforduló alkalmából a Kínai Űrügynökség megosztott néhány újabb fényképet.

    Holdgyermek

    Körpanoráma szelfi:

     

  • Forróbb mint a pokol

    A valaha felfedezett legforróbb bolygóra bukkant a NASA Spitzer űrteleszkópja.

      

    A Naprendszerben a gázóriások a Naptól távoli pályán keringenek. Ugyanakkor az eddig felfedezett Jupiter méretű exobolygók a csillagaik körül közelebbi pályán mozognak, mint a Merkúr. Ez többek között a kutatásnál alkalmazott módszer miatt van.

    Ezek a forró Jupiternek becézett bolygók annyira közel keringenek a csillagukhoz, hogy az életre rajtuk gyakorlatilag semmi esély.

    2017-ben fedezték fel az eddigi legérdekesebb óriást, amelyet a két kisebb robotteleszkóp alkotta páros, a KELT teleszkóp fedezett fel. A bolygó a KELT-9b nevet kapta.

    Mielőtt a Spitzer-teleszkóp végleg befejezte volna működését, a KELT-9b megfigyelésére utasították. Az űrteleszkóp több érdekességet fedezett fel a 670 fényév távolságban lévő objektumról.

    Közel háromszor akkora, mint a Jupiter, és olyan közel kering a csillagához, hogy az már népmesébe illő: ott egy év csupán másfél napig tart.

    A bíborszínű felhők bolygója

    Ez a közelség azonban végzetes a bolygóra nézve. Felszíni hőmérséklete 4300 Celsius fok, ennél hűvösebb csillagokat is ismerünk. Ezzel elnyerte a valaha felfedezett legforróbb bolygó címét.

    A Spitzer-űrteleszkópnak sikerül megvizsgálni a bolygó fényváltozásait.  Keringése kötött, vagyis mindig ugyanaz az oldala néz csillaga felé. Az ilyen bolygóknak az éjszakai oldal mindi hűvösebb. De a KILT-9b nappali oldalán a forróság olyan hatalmas, hogy ez az éjszaki oldalt is közel hasonló hőmérsékletre fűti fel.  Agázok és így a hő folyamatosan áramlik a két félteke között.