My Blog

Kategória: Tudomány

  • Búvárkodó neandervölgyi

    A Coloradói Egyetem kutatóinak véleménye szerint a neandervölgyi ember a lélegzetét visszatartva akár 2-4 méter mélyre is lemerülhetett a Földközi-tengerbe, hogy a szerszámkészítéshez legalkalmasabb kagylóhéjak után kutasson. Az elméletet egy több évtizeddel ezelőtti felfedezésre alapozták.

    Csaknem hetven évvel ezelőtt, 1949-ben a szakemberek 171 olyan tengeri kagylóhéjra bukkantak egy közép-olaszországi barlangban, amelyet a neandervölgyi emberek gyűjtöttek össze, majd alakítottak át éles vágószerszámokká nagyjából 90 ezer évvel ezelőtt.

    A mai Lazio tartományban, a tengerparthoz közeli Moscerini-barlangban feltárt eszközök mindegyikét a térségben honos barna vénuszkagylóból (Callista chione) készítették. Villa szerint a neandervölgyiek kőkalapáccsal formázták meg a kagylóhéjakat, amelyek sokáig vékonyak és élesek maradtak.

    Az eredmények azt mutatják, hogy a neandervölgyieknek jóval szorosabb kapcsolatuk lehetett a tengerrel, mint azt eddig gondolták a kutatók. Azt tudtuk, hogy a neandervölgyiek a tengerparton is éltek,a kihasználva annak erőforrásait, de egészen a közelmúltig senki nem fordított igazán figyelmet ennek a tanulmányozására.

    A neandervölgyiek nem csupán a tengerpartról gyűjtötték be a kagylóhéjakat, hanem levegőjüket visszatartva lemerültek értük a hideg vízbe.  Mindezt a kagylóból készített szerszámok felszíne árulta el a szakembereknek: háromnegyedük ugyanis fénytelen, kissé lehorzsolt, vagyis olyan, ami egy homokos tengerpartra vetődött kagylóhéjra jellemző. A többi kagylóhéj felszíne azonban fényes és sima. Ezeket a kagylóhéjakat, amelyek valamivel nagyobbak is a többinél, közvetlenül a tengerfenékről szedhették fel, amikor a bennük lévő puhatestű még életben volt.

    A kutatók nagy számú habkövet is találtak a barlangnál. A közeli vulkánkitörések nyomán partra mosódott köveket csiszoláshoz használhatták a neandervölgyiek.

  • Ezért él ezer évig a páfrányfenyő

    Amerikai és kínai kutatóknak sikerült megfejteni a Ginkgo Biloba fafaj hosszú életének a titkát: A fa nincs beprogramozva az öregedésre és biológiai trükköket alkalmaz a túlélés érdekében.

    A páfrányfenyő, amely Kínában őshonos, de népszerű fafaj, már világszerte megtalálható a parkokban és kertekben. Sajnos eredeti élőhelyén a fakitermelés miatt a kihalás fenyegeti a

    A növény titka, hogy egyszerűen nincs beprogramozva az öregedésre és egész életében a betegségek, valamint az aszály okozta betegségek leküzdését segítő kemikáliákat termel.

    A kutatók 15 és 667 éves kor közötti ginkókat tanulmányoztak, megvizsgálva fagyűrűiket és elemezve sejtjeiket, kérgüket, leveleiket és magjaikat. Felfedezték, hogy a fának kiterjedt védelmi mechanizmusa van.

    Mind a fiatal, mind az idős példányok védelmező kemikáliákat, köztük antioxidánsokat, növényi hormonokat termelnek a kórokozók vagy aszályok okozta betegségek leküzdésére.

    A legérdekesebb a hosszú életének a titka. A genetikai vizsgálatok eredményei szerint az öregedést szabályozó gének nem kapcsolódnak be. Pedig más növényeknél egy adott életkorban ez automatikusan megtörténik.

    A titok a nagyon egészséges védekezőrendszer fenntartásában rejlik, és hogy a fajnak egyszerűen nincs egy előre meghatározott öregedési programja. Ahogy a ginkók öregszenek, a jelek szerint nem gyengül azon képességük, hogy védekezzenek”. Egy több száz éves páfrányfenyő kívülről viharvertnek tűnhet a fagyások és villámcsapások miatt, az egészséges fejlődéshez szükséges folyamatai még mindig remekül működnek.

  • Minden eddiginél messzebb fedeztek fel galaxisokat

    Egy NASA vezetésű nemzetközi kutatócsoport az eddigi legtávolabbi galaxiscsoportot fedezte fel. A csoport a Groth-övben található a Nagy Medve és az Ökörhajcsár csillagkép között.

    A hármas galaxiscsoport, amely az EGS77 jelet kapta az univerzum kezdeteiben jött létre, Ekkor az univerzum még csak 680 millió éves volt, vagyis kevesebb, mint a jelenleg 13,8 milliárd évesnek becsült korának 5 százaléka.

    A galaxisok az univerzum egyik érdekes időszakáról ad információt. Ez akkor kezdődött, amikor az első csillagokból származó fény megváltoztatta a hidrogén természetét az egész univerzumban, hasonló módon ahhoz, ahogyan egy befagyott tó megolvad tavasszal. Ez átalakította a sötét, fényeket kioltó kozmoszt azzá, amelyet ma ismerünk.

    A megfigyelések szerint a galaxisok egy sebes kozmikus átalakulási folyamatban, reionizációban vannak.

    A fiatal univerzum tele volt hidrogénatomokkal, ami úgy felhígítja az ultraibolya fényt, hogy blokkolja a korai galaxisok látványát.    Az EGS77 az első galaxiscsoport, amelyet ennek a kozmikus ködnek a ritkulása során figyelhetünk meg.

     

  • Magyar nevet kapott egy csillag és egy exobolygó

    Újabb magyar nevek kerültek fel a csillagos égre. Mostantól Hunor nevű csillag és Magor bolygó is található a Herkules csillagképben. Egy magyar felfedezésű exobolygó és csillaga hivatalosan is magyar nevet kapott egy nemzetközi program keretében.

    Idén lett százéves a Nemzetközi Csillagászati Unió. Különleges eseménnyel ünnepelték meg a jeles évfordulót. Minden országnak lehetőséget nyújtott arra, hogy a nagyközönség elnevezhessen egy csillagot és a körülötte keringő bolygót. Magyarországnak egy olyan exobolygót és csillagát lehetett elneveznie, amelyet Bakos Gáspár a HatNET automata távcsőrendszerrel fedezett fel 2007-ben.

    HAT-P-2b, mostantól Magor bolygó 8,17 –szer nagyobb, mint a Jupiter. A HD 147506 jelű központi csillagát – amely mostantól a Hunor nevet viseli –  5,63 nap alatt kerüli meg, ezzel a leghosszabb keringési idejű fedési exobolygók között van. Pályája rendkívül elnyúlt, 5-15 millió km közötti. A rendszerben más bolygók is lehetnek. A rendszer a Magyarországról is látható Herkules csillagképben található.

    A nevekre a kiírás szerint először 2019 nyarán lehetett javaslatot tenni az interneten. A három hónap alatt beérkezett közel 150, a követelményeknek megfelelő javaslat közül egy ötfős szakértői bizottság választotta ki a végső két nevet.

  • A világ legrégebbi ragasztója

    Egy ötvenezer éves, neandervölgyi ősemberek által készített szerszámon találták meg a világ legrégebbi ragasztóját. Ez bizonyíték arra, hogy a kihalásuk miatt sokszor butának vélt ősember képes volt az összetetten gondolkodásra.

    A Hollandiában talált szerszám ötvenezer éve feküdt az Északi-tenger alatt, talán a speciális viszonyok segítettek, hogy a ragasztó maradványai fennmaradjanak. Eddig csak néhány neandervölgyi eszközön találtak ragasztónyomokat, de a szakértők szerint elterjedt lehetett.

    A szerszám egy kőpenge, amelyet valószínűleg növényi rostok vágására vagy állatbőr kaparására használták. Sajnos sem fa-, sem csontnyél nyoma nem látható a ragasztón.

    A kőszerszámot Hága közelében, Zandmotor strandjának vize alatt, a homokos tengerfenékben találták meg, ahol egy neandervölgyi koponyatöredékre is bukkantak. A nyírfaszurok a szénizotópos kormeghatározás szerint ötvenezer éves lehet.

    A fűzfaszurkot a neandervölgyi ember arra használhatta, hogy a fanyelekhez kőeszközöket erősítsen.   Az eljárás több lépésből állt és gondos tervezést igényel. A markolat segítségével az ember nagyobb erőt fejthetett ki a kőszilánkkal, anélkül, hogy megvágta volna a kezét. A szilánk ezzel precíz vágóeszközzé vált. A szerszámot az élőhelyük jeges határvidékén élő neandervölgyiek készítették.

     Akkoriban a terület az úgynevezett Dogger-föld része volt, amely a legutóbbi eljegesedés idején a Brit-szigetek és a kontinens között képzett összefüggő földtömeget, ma az Északi-tenger borítja. A kis vadászó hordák a jeges, fákkal gyéren borított tundrán éltek.

    A szakértők korábban úgy vélték, a rég kihalt neandervölgyi ember, a homo sapiens oldalági rokona csak bizonyos speciális szerszámokhoz, szúróhegyekhez, kaparókhoz illesztett nyelet.  A holland lelet – néhány más európai kövülettel együtt – azt támasztja alá, hogy nagyon egyszerű, csúnya kőszilánkokhoz is készítettek markolatot.

     

  • 70 év után feltérképezték az atomrobbanás helyét

    73 év után kutatócsoport tért vissza a Bikini-atollra, a csendes-óceáni víz alatti atomkísérlet helyszínére, hogy feltérképezzék a tengerfenék sebeit. Az óceánkutatókból, geológusokból, tengerrégészekből és mérnökökből álló kutatócsoport azonban markáns mélyedést talált a helyszínen.

    Közvetlenül a világháború lezárása után, 1945. július 25-én itt hajtották végre az első víz alatti atomrobbantást. A kráter ma is látható, amint a robbantáskor a felszínen úszó hajók roncsai is. Azért választották a kísérlet helyszínéül a Bikini-atollt, mert távol esik a lakott területektől és lagúnája jól járható.

    Két tesztet végeztek, az egyikben a 21 kilotonna robbanóerejű Helen of Bikini nevű szerkezetet robbantották fel az óceán felszíne alatt 27 méterrel. A detonáció kétmillió tonna vizet, homokot és porrá zúzott korallt repített az ég felé. A rendkívüli energiakiáramlás ellenére az expedíció előtt úgy vélték, a megsebesített tengerfenék nagyobb részét azóta befedte az üledék.

    A nyolcvanas évek végéig, a kilencvenes évek elejéig kellett várni, hogy a búvárok megközelíthessék a területet. Akkoriban csak néhány roncsot voltak képesek megnézni. Most fejlett szonártechnológiát használtak, hogy a teljes helyszínt fel tudják térképezni. Így mérték fel a 800 méter átmérőjű, nagyjából 10 méter mély krátert.  A felvételeken jól látható a roncsok elhelyezkedése és azt is, hogy a bomba okozta seb még nem gyógyult be.

     Az expedíciót azért is szervezték, hogy jobban megismerjék a környezeti károkat. Ugyan a radioaktivitás sokat mérséklődött, a kísérletben feláldozott hajók a mai napig szennyezik az óceánt.  A Saratoga nevű amerikai anyahajó tartályából most is szivárog az üzemanyag, a Nagato japán hadihajó üzemanyaga sok kilométeres csíkot hagyott. Ahogy a hajók a víz alatt szétesnek, a szennyezés egyre nagyobb gondot okozhat.

  • Kitűnően működnek az új magyar zsebműholdak

    A terveknek megfelelően megkezdte működését s két új magyar mikroműhold. December 6-án helyi idő szerint délelőtt indult a Rocketlab amerikai cég Electron típusú rakétája Új-Zélandról, majd sikeresen pályára állították a műegyetemi fejlesztésű SMOG-P és a magánfinanszírozású ATL-1 kisműholdakat. A hordozó rakéta egy japán nagyobb műholdat és 6 darab PocketQube osztályú (zseb-) műholdat állított 365 kilométeres alacsony Föld körüli pályára.

    A műholdak jeleit először egy japán rádióamatőrnek sikerült fognia körülbelül 4 órával a felbocsátás után.

    A műholdak először magyar idő szerint 19:40-kor értek Magyarország fölé. Azóta 12 alkalommal haladtak át az ország felett, és a több mint 991 vett adatcsomag bizonyítja, hogy a műholdak üzemszerűen működnek, a szakemberek több alkalommal vezérelték is őket a földi állomásokról.

    A műholdak fedélzeti hőmérséklete +15-+54 fok között mozog, a fedélzeti akkumulátorok töltöttségi szintje pedig 85-100 százalék közötti.

    A SMOG-P a világ legkisebb teljes értékű működő műholdja. Külön szakmai siker, hogy a többi, velük együtt pályára állított zsebműhold eddig nem mutatott üzemszerű működésre utaló jeleket. A magyar műholdat építették, míg a többi eszközt egy meglévő platformra, például a Raspberry Pi mikroszámítógépre alapozták. Ezek alig fértek el, illetve lehet, hogy nem bírták az utat.

  • A klímaváltozás a bőrünkre megy

    A WHO, az Egészségügyi Világszervezet legfrissebb jelentése szerint a klímaváltozás nem csak a környezetünkre, hanem az egészségünkre is jelentős hatással lesz. Egyre több ember lesz kitéve a hőstressznek, egyre több ember szenved majd a szélsőséges időjárás hatásaitól és a szúnyogok által terjesztett betegségektől.
    A tanulmány megállapítása szerint a légszennyezettségnek és a klímaváltozásnak ugyanaz a forrása. A WHO becslései szerint több mint hétmillió ember hal meg évente a beltéri és kültéri légszennyezettség miatt.

    Az egészségünk is megsínyli az éghajlatváltozást, mert a tüdőnk, az agyunk, a szív- és érrendszerünk megszenvedi a klímaváltozás kiváltó okait, amelyek átfedésben vannak a légszennyezettség okaival. Ugyanakkor az éghajlatváltozás elleni fellépésre fordított büdzsé mégis kevesebb, mint 1 százaléka kerül az egészségügyi szektorhoz.

    A Madridban megrendezett kéthetes klímakonferencia alkalmából közzétett jelentés szerint túl keveset teszünk a klímaváltozás ellen. Csupán a légszennyezettség csökkentésével évente egymillió életet lehetne megmenteni.

    A klímaváltozás lehet a 21. század legnagyobb egészségügyi fenyegetése. Az üvegházhatású gázok kibocsátása tavaly rekordszintet ért el, aminek nyomán a klímaszakértők arra figyelmeztetnek, hogy a globális átlaghőmérséklet jelentősen növekedhet az évszázad folyamán, „széles körű és pusztító” következményeket maga után vonva.

    Hacsak nem csökkentjük a szén-dioxid-kibocsátásunkat, akkor továbbra is aláaknázzuk az élelmiszer- és ivóvíz-ellátásunkat, rontjuk a levegő minőségét, egyszóval minden olyan tényezőt, amelyre szükségünk van a népességünk jó egészségének fenntartásához.

  • Újra magyar műhold a Föld körül

    December 6-án helyi idő szerint 9:18-kor Új-Zélandról felbocsátották, majd sikeresen pályára állították a műegyetemi fejlesztésű SMOG-P és a magánfinanszírozású ATL-1 kisműholdakat. Az új-zélandi Mahia-félszigetről a Rocketlab amerikai cég Electron típusú rakétája vitte fel, és bocsátotta űrbéli útjukra a már 360 km magasságban keringő műholdakat.

    A SMOG-P fedélzetén az alapvető működést biztosító egységek mellett a Föld körüli térség ember keltette elektormágneses szennyezettségét vizsgáló műszer található.

    A SMOG-P világelső lehet, mivel mostanáig nincs sikeres 1-PQ méretű műhold misszió. A műhold neve az „elektroszmog” szóra utal, a P pedig a ” precursor”, azaz előfutár jele.

    A SMOG-P, az első magyar 1-PocketQube műhold. Ez a kategória a méreteit határozza meg. A műhold egy 5x5x5 centiméteres kocka, amelye a hordozón elhelyezett rugós szerkezet állít pályára  Az ATL-1 az első magyar 2-PocketQube (5x5x10cm) méretű műhold.  Küldetése során feladata speciális akkumulátor hőszigetelő anyagok tulajdonságainak tesztelése súlytalanságban, extrém hőmérsékleti viszonyok mellett.

    A SMOG-P teljes egészében a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen készült, oktatók irányításával, egyetemi hallgatók aktív részvételével, oktatási keretbe illesztve, szponzorok támogatásával. A fejlesztést a Villamosmérnöki és Informatikai Karon a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan tanszék oktatói irányításával fogta össze. A fejlesztésben aktívan részt vettek a Gépészmérnöki Kar hallgatói, valamint külső szakértők is.

    Az ATL-1 teljes egészében magánvállalkozásban, a SMOG-csapat bevonásával megvalósult műhold.

    A felbocsátás költségét a Villamosmérnöki és Informatikai Kar és a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztosította.

  • Klímaváltozás – Egyre kisebbek a madarak

    Megdöbbentő felfedezésre jutottak amerikai kutatók, az elmúlt évtizedekben fokozatosan csökken a madarak mérete. Ennek oka a klímaváltozás lehet.

    A világon rengeteg madár pusztul el a világ nagyvárosaiban úgy, hogy a toronyházaknak csapódnak. Nem kivétel ez alól Chicago sem. Ezeket a madarakat vizsgálták meg a kutatók. 52 észak-amerikai vándormadárfaj csaknem 71 ezer preparált egyedét tanulmányozták. A tetemeket az elmúlt negyven év során gyűjtötték összes, és preparálták. A vizsgálatokból kiderült, csökken a madarak testmérete, miközben nő a szárnyfesztávolságuk.

    Az állatok klímaváltozáshoz való alkalmazkodását vizsgáló tanulmányok általában az elterjedési területeket és a vonulási útvonalakat érintő változásokra, valamint az életszakaszok eltolódására fókuszálnak. A mostani tanulmány eredményei azonban azt sugallják, hogy a testi, fizikai változások is egy kulcsfontosságú szempontot jelentenek.

    Csaknem az összes általunk vizsgált madárfaj kisebb lett. Megdöbbentő, hogy bár nagyon különböző fajokról van szó, mégis rendkívül hasonlóan reagálnak a környezeti változásra.  Az eredmények szerint az 1978 és 2016 közötti időszakban a madarak lábszárcsontja 2,4 százalékkal lett rövidebb, míg ugyanezen idő alatt a szárnyuk hossza 1,3 százalékkal nőtt.

    A vándorlás rendkívül megterhelő a madarak számára. A kisebb test kevesebb felhasználható energiát jelent a madarak számára a hosszú vándorútjaik során. Azonban azoknak a madaraknak a legmagasabb a túlélési esélye, amelyek nagyobb szárnyfesztávolsággal kompenzálják a kis testüket.

    A kutatók nem tudják biztosan, hogy a melegebb hőmérséklet hatására miért zsugorodnak a madarak. Az egyik elmélet szerint a kisebb testű állatok gyorsabban tudnak lehűlni.