My Blog

Kategória: Tudomány

  • A sötét energia nyomában

    Az Egyesült Államokban hivatalosan is megkezdte  működését a  sötét energiát kutató hatalmas teljesítményű teleszkóp.

    A DESI-t (Dark Energy Spectroscopic Instrument – Sötét energia színképelemző műszer) arra tervezték, hogy elkészítse az első képeket a galaxisok fényéről. Az ötéves program célja, hogy felkutassa az úgynevezett sötét energiát.

    Bár látszólag egy műszer, a DESI valójában ötezer mini teleszkópból áll. Ezek 20 percenként készítenek felvételt készíteni egy adott galaxisról. A műszer lehetőségei impozánsak: egy év alatt a kutatók több galaxist vizsgálhatnak meg, mint a világ összes többi teleszkópjával együttvéve.

    A műszer az Arizonában lévő Kitt Peak obszervatórium kapott helyet, a 4 méteres Mayall teleszkópon helyezték el. Ötezer mini teleszkópja optikai szálak segítségével 5000 különböző galaxis fényét képes egyszerre észlelni, rögzíteni a Földtől való távolságát és lemérni, mennyit tágult az univerzum addig, míg ez a fény eljutott a Földre. A műszer tízmilliárd fényévnyi távolságba képes ellátni,vagyis ennyi időre képes a múltba látni.

    Felfedezése után 20 évvel még mindig szinte semmit nem tudunk a sötét energiáról.

    1998-ban fedezték fel a csillagászok, hogy a világegyetem nem statikus, továbbra is tágul, sőt, tágulása gyorsul. A jelenleg legelfogadottabb elmélet szerint valami a gravitációs erő ellen hat. A mi a sötét energia nevet kapta. A megfigyelések alapján a sötét energia alkotja az univerzum nagy részét. A bolygókat, csillagokat és galaxisokat felépítő atomok valószínűleg csak 5 százalékát teszik ki.

    Egy rövid Time Lapse videó a teleszkóp tavaly év végi összeszereléséről.

  • Kutyák – „Biológiai” detektorok a régészetben

    Különleges kiképzésben részt vett kutyákat használnak horvát archeológusok régészeti leletek feltárására. A három belgajuhász, Panda, Sattwe, Mali és egy németjuhász kutya, Arwen, öt időszámításunk előtti 8. századi sírhelyet szagolt ki és észlelt korábban feltárt sírokat is a 2015 óta Drvisica és Karlobag településeken, a horvát tengerparthoz közeli Velebit-hegységben.

    Ez az első eset, hogy kutyákat „biológiai detektorokként” használnak a régészetben.

    Drvisica településen öt feltárt sírból négyben találtak emberi maradványokat, amelyeket szénizotópos kormeghatározással és régészeti leletanyag-elemzéssel az időszámítás előtti 8. és 1. századra datálnak a régészek.

    Do as I do – kutyakiképzés

    A leleteket „vak keresés” és „kétszeres vak keresés” módszerrel fedezték fel. A „vak keresésnél” a kutyák és a vezetőik nem tudják, hol a sír, a régészek vezetője azonban feltételezi azt. Míg a „kétszeres vak keresésénél” senki sem tudja, hol kell keresni. A sírhely nem látható a föld felszínén, és nem lehet tudni, merre találhatók a nyomra vezető szagok. A kutyákat minden esetben megszokott sorrend nélkül, véletlenszerűen engedik a vizsgált területre.

    Csányi Vilmos kutyaakadémiája

    A kutatások megmutatták, hogy a különleges kiképzésben részt vett kutyák akkor is kiszagolják az emberi maradványokat, ha azok nagyon kis mennyiségben vannak a feltárandó területen, ez esetben a 3000 éveseket is.

    A régészet vezetője szerint a meszes talajnak köszönhető az, hogy megmaradtak a szagok.  A kutyák a szagot követik, de nem azonosítják a holttest pontos helyét, ezért elemezni kell a munkájukat, és figyelembe kell venni a különböző geológiai adottságokat.

    A kutyaetológia kulisszatitkai

     

  • 37 éve legkisebb az ózonlyuk

    Az amerikai Nemzeti Légkör-és Óceánkutató Hivatal és a NASA kutatói 1982 óta a legkisebb méretű ózonlyukat mérték az Antarktisz felett.  De sajnos ez nem az ember józan beavatkozásának köszönhető.

    Az ózonlyuk minden évben szezonálisan jelenik meg a déli kontinens felett szeptember-október táján. Idén szeptember 8-án érte el a legnagyobb kiterjedését, A  16,4 millió négyzetkilométert, ami csaknem akkora, mint Oroszország. Ezután gyorsan zsugorodni kezdett,  és szeptember-októberben kevesebb mint 10 millió négyzetkilométerre zsugorodott. Ez valamivel nagyobb, mint az Egyesült Államok vagy Kína.

    A jelenségért nem az ember felelős.  Az Antarktisz fölötti sztratoszférában kialakult szokatlanul, vagy inkább meghökkentően magas hőmérséklet korlátozta drámai mértékben az ózonveszteséget.  Az ózonlyuk csökkenése olyan jelentős, hogy most volt a legkisebb méretű 1982 óta. Összehasonlításként egy átlagos időjárású évben az ózonlyuk mintegy 20 millió négyzetkilométerre nő. Ez akkora, mint Észak-Amerika.

    A mérések kezdete óta  harmadszor fordul elő, hogy a meleg hőmérséklet csökkenti az ózonveszteséget.  Ehhez hasonló időjárás 1988-ban és 2002-ben csökkentette le az ózonlyuk méretét.

    A kutatók hangsúlyozzák, hogy ez nem annak a jele, hogy az ózon gyarapodásnak indult volna a légkörben.  Ez csak egy véletlen időjárási következmény.

    Az utolsó adatok szerint október 16-án az Antarktisz fölötti ózonlyuk még mindig kicsi és stabil volt. A kutatók előrejelzése szerint a következő hat hétben fog fokozatosan bezárulni.

  • Lunar Gateway – Japán is csatlakozott a NASA állomásának megépítéséhez

    Ausztrália mellett Japán is csatlakozott a NASA Lunar Gateway nevezetű űrállomásának megépítésében. Az állomás olyan lesz mint egy köztes megálló vagy pihenőhely ahonnan visszatérhetnek majd az asztronauták a Holdra és onnan vissza az állomásra.

     

    Az állomás az Artemis küldetés egyik kulcspontja, mely várhatóan 2020-ban valósul majd meg, melynek lényege a Hold további feltérképezése. A Japán Nemzeti Űrügynökség, a JAXA közösen fog együtt dolgozni a NASA embereivel. Japán elsődlegesen technikai támogatást nyújt a projektben, az űrállomás és az asztronauták számára létfenntartó eszközöket, akkumulátorokat és egyéb technológiai eszközöket biztosít majd. Nem titkolt szándékuk, hogy ezáltal nagyobb eséllyel nevezhessenek és küldhessenek majd japán asztronautát az állomásra.

     

    „Szeretnénk már a projekt korai szakaszában részt venni, így erősítve a kapcsolatot és a bizalmat az Egyesült Államokkal, remélve majd egy japán asztronauta is részt vehet a Holdra történő utazásban.” mondta Yoshiyuki Kasai, a JAXA elnöke a The Japan Times értesülései szerint.

    Az állomás tervezett elkészülése 2024 amikor már az amerikaiak már asztronautát is szeretnének a Holdra küldeni.

    Bővebben az Artemis küldetésről az alábbi videóban melyet a NASA készített.

  • Eljött a láthatatlanság ideje?

    Megdöbbentő videó jelent meg a youtube-on.  Egy férfi besétál egy áttetsző paraván mögé, ő mégis eltűnik és csak a túloldalon lép ki. A paravánon csupán némi szellemmozgás látszik.

     

    A videót egy kanadai, álcázással foglalkozó cég tette közzé. Bejelentették, hogy sikerült egy olyan anyagot sikerült kifejleszteniük, amely képes láthatatlanná tenni a mögé került tárgyat. A hadibeszállítóként működő HyperStealth Biotechnology állítása szerint az anyag szinte papírvékony, és képes úgy meghajlítani a fényt, hogy az álcázott tárgy mögötti rész jól látszik.

    A cég állítólag 2011 óta fejleszti a technológiát. 2012-ben már közöltek információkat a kutatásaikról, de akkor még az álcázás csak bizonyos hullámhosszokon működött. Állításuk szerint már nem csak a teljes látható spektrumban képes álcázni, hanem az infravörös kamerákat is megtéveszti.

    Állításuk szerint a videóban csak annyit mutatnak be, amennyi szükséges, hogy megérthessük a technológia lényegét. Hadibeszállítóként már bemutatót tartottak az Egyesült Államok és Kanada katonai csúcsvezetőinek.

    Sokak kételkednek a technológia valódiságában. Eléggé valószerűtlennek tartják, hogy egyetlen kanadai feltaláló ilyen eredményt érhetne el. A videó alapján nem a népmesei láthatatlanná tévő köpenyt fejlesztették ki, a háttér kép is elmosódott, és a hatás inkább messzebbről működik.. De amennyiben igaz, alapjában változtatja meg a katonai technológiákat.

  • Viharrengés

    A floridai egyetem kutatói szerint a hurrikánok és a nagy erejű viharok akár tengermélyi rengéseket is kiválthatnak az haladási útvonaluk alatt található óceáni területeken.

    Habár az összeesküvés-elméletek hívei régóta állítják, hogy a földrengések kiválthatók műholdas fegyverrel, vagy éppen az amerikai HAARP berendezéssel, eddig semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy szeizmikus jelenségeken kívül bármi kiválthatna földrengést. Amerikai kutatók adatelemzése azonban bizonyítékot talált a viharrengésekre. A heves viharok kiválthatnak egy akár 3,5-ös erősségű földrengéshez hasonló szeizmikus eseményt is.

    A kutatók csaknem egy évtizednyi szeizmikus és óceanográfiai adatot néztek át. A 2006 szeptemberétől 2019 februárjáig tartó időszak mérései alapján a kutatók kapcsolatot találtak a nagy erejű viharok és az intenzív szeizmikus aktivitás között a kontinensek körüli sekély területeken. Ezt a kis vízmélységű és kis lejtésű tenger alatti területeken észlelt jelenséget viharrengésnek nevezték el.

    A kutatók több mint 10 ezer viharrengésre találtak bizonyítékot, nemcsak az Egyesült Államokhoz tartozó Új-Anglia, Florida és a Mexikói-öböl területén, hanem Kanadában Új-Skócia, Új-Fundland és Brit Kolumbia partjainál is.

    Viharszezonban a hurrikánok vagy ciklonok az energiát a hullámoknak adják át, és ezek a hullámok adják tovább az energiát a szilárd földnek, intenzív szeizmikus forrást létrehozva. Ezek órákig vagy akár napokig is aktívak lehetnek.

    De a szakemberek szerint nem mindegyik hurrikán okoz viharrengéseket. Vannak gócpontok, de vannak olyan területek is, mint például a New Jerseytől Georgiáig terjedő szakasz, ahol a kutatók nem találtak viharrengésekre utaló bizonyítékokat. Még a 2012-ben pusztító Sandy hurrikán sem okozott ilyen szeizmikus eseményeket.

  • Sikeres műholdindítás repülőgépről

    A NASA sikeresen állított pályára egy olyan műholdat, amely hordozórakétája nem a földfelszínről, ha nem a levegőből indult. A hordozórakétát egy átalakított repülőgép állította pályára.

     

    Pegasus hordozórakétát a Northrop Grumman amerikai vállalat fejlesztette ki. A háromfokozatú eszközt eredetileg két évvel ezelőtt akarták felbocsátani, de a startot határozatlan időre elhalasztották, hogy további próbarepüléseket végezhessenek vele. A NASA eredetileg 2017. december 7-én tervezte felbocsátani a Marshall-szigeteken lévő Reagan Rakétateszt Bázisról

    A hordozórakéta indítóplatformjának egy L1011 Stargazer teherszállító repülőgépet alakították át.  A repülőgép hasán alakítottak ki egy speciális bölcsőt, amely a rakétát tartotta.

    A repülőgép a floridai Cape Canaveral légi támaszpontról szállt fel, és 11900 méter magasra emelkedett. Az Atlanti-óceán felett, távirányítással leválasztották a rakétát, amely ött másodpercig vízszintesen zuhant, majd beindította a rakétáit. A rakéta ebből a magasságból érte el tervezett pályáját.

    Az indítás másodszorra sikerült, mivel az utolsó pillanatban kommunikációs problémák adódtak, ezért a startot elhalasztották. A Stargaser tett még egy kört a levegőben, és fél órával később ledobta a hordozórakétát.

    A 270 kilogrammos ICON (Ionospheric Connection Explorer) műhold az ionoszféra vizsgálatára készült, a magaslégkör változásait fogja mérni és segít megérteni e változások okait.

    A műhold misszióját két évre tervezték a NASA szakemberei. Vizsgálni fogja a földi időjárás ionoszférára kifejtett hatásait és az űridőjárás naptevékenységgel összefüggő hatásait egyaránt. A műhold munkájának egyik fő területe lesz a légkörfény, a Napból érkező plazma és a földi mágneses tér kölcsönhatásainak tükrében.

    A NASA online közvetítette a levegőben végrehajtott felbocsátást.

  • A Naprendszer új királya            

    Mától a Szaturnusz bolygó a Naprendszer új holdrekordere. Scott Sheppard, a washingtoni Carnegie Tudományos Intézet munkatársa által vezetett kutatócsoport a gázóriás húsz holdját fedezte fel.

    Az eddigi rekorder a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter volt, amely körül hetvenkilenc ismert Hold kering. A Szaturnusznak mostantól nyolcvankét ismert kísérője van. A holdakat a hawaii Mauna Keán vulkán tetején működő Subaru űrtávcsővel figyelték meg.

    A holdak, vagy inkább holdacskák igen szerény méretűek. Mindegyik körülbelül 5 kilométer átmérőjű, és igen távoli pályákon keringenek. Egyikük már a Szaturnusz legtávolabbi ismert holdja. Három a Szaturnusz forgásával megegyező irányban kering, a többi 17 azonban ellentétes irányban, retrográd pályán. A holdak nagyjából három év alatt kerülik meg a bolygót, kettőnek viszont ehhez elég két év is.

    A tudósok feltételezése szerint minimum három nagyobb égitest robbanhatott szét, a maradványokból születtek a holdak. A katasztrófákat aszteroidákkal vagy a Szaturnusz egyéb holdjaival történő ütközések okozhatták.

    A holdak tanulmányozása után valószínű, hogy nem a bolygóval együtt alakultak ki, a nagy távolság miatt valószínű, hogy a Szaturnusz valamikor a múltban vonzotta őket magához.

    A felfedezés érdekessége, hogy a kutatócsoport versenyt hirdetett az új holdak elnevezésére. A név ötleteket a skandináv, a kelta vagy az eszkimó mitológiából várják.

  • Gondolatvezérelt exoskeleton

    Mind a négy végtagjára bénult betegnek sikerült újra mozognia egy gondolatvezérelt exoskeleton segítségével.

    A beteg négy évvel ezelőtt szenvedett balesetet, tizenöt métert zuhant. A gerince olyan súlyosan megsérült, hogy mind a négy végtagja lebénult.

    Thibault – aki azt kérte, családnevét ne közöljék – a következő két évet kórházban töltötte. 2017-ben a Grenoble-i Egyetem és a Clinatec kutatóközpont megkereste, lenne-e kedve részt venni egy robotikus külső-vázas kutatásában.

    A kísérlet megkezdéséhez radikális műtétre volt szükség. Két helyen is meglékelték a koponyáját, és közvetlenül az agy felszínére, a mozgásért felelős agyterület fölé két implantátumot ültettek be.

    Mindkét eszközön 64-64 elektróda érzékelte az agy elektromos tevékenységét, és a jeleket továbbította a számítógépnek.

    Thibaultnak újra meg kellett tanulnia mozogni, természetesen csak virtuálisan. Az agyi jelek segítségével egy számítógépes játékban kellett mozgásra bírnia a figurát.

    Ezután kapcsolták rá az exoskeletonra, a robotikus külső vázra, hogy próbáljon meg mozogni benne. Először a lábat sikerült megmozdítania, a kar mozgatása bonyolultabbnak feladatnak bizonyult.

    A kísérlet során az exoskeletont a mennyezethez erősítették, nehogy Thibault elessen. Ezek után sikerült néhány bizonytalan lépést tennie. Ezek a mozdulatok még messze vannak a járástól, de bizonyítják, hogy a kutatók jó úton haladnak. Egyelőre nem tudták teljes mértékben visszaadni a mozgáskészséget, a 65 kilogrammos eszköz mozgatása nem egyszerű. Még messze van a pillanat, hogy a szerkezetet a laboratóriumon kívül lehessen használni.

  • Fekete lyuk a Naprendszerben

    Az univerzum egyik legpusztítóbb ereje a fekete lyuk. De egy új elmélet szerint nem lehetetlen, hogy a Naprendszerben is rejtőzik egy.  Egy új elmélet szerint elképzelhető, hogy naprendszerünk kilencedik bolygója valójában egy ősi fekete lyuk.

    Évtizedek óta folyt a tizedik bolygó keresése, majd a Plutó leminősítése után lett a keresés tárgy a kilencedik égitest. A Kuiper-öv objektumainak pályáját elemezték, és gyanús csoportosulásokra figyeltek fel. A Kuiper-öv egy távoli törmelékgyűrű, a Neptunusz pályáján kívül található kisbolygó öv. A kisbolygók egy része azonban különös módon rendeződtek el egy csoportban. A kutatók ebből arra következtettek, hogy az övön túl, egy távoli kilencedik bolygó gravitációs vonzása okozza ezt.

    Jakub Scholtz és James Unwin amerikai csillagászok szerint azonban elképzelhető, hogy ez az égitest valójában egy ősi fekete lyuk, még az ősrobbanás utáni időkből.

    A csillagászok régóta feltételezik a primordiális fekete lyukak létezését.  Ezek régi és viszonylag kicsi fekete lyukak, amelyek az ősrobbanás után alakultak ki. Az univerzum nagyon korai időszakában a sűrűség ingadozásának hatására jöttek létre. Az eltelt évmilliárdok alatt a kisebbek már elpárologhattak, de a nagyobbak még mindig léteznek. Ez egyelőre még csak elmélet, nem sikerült ilyeneket közvetlenül megfigyelni.

    A két csillagász szerint a titokzatos kilencedik bolygó, amely valahol 300-1000 csillagászati egységnyi távolságban kering, valójában egy ilyen fekete lyuk.