My Blog

Kategória: Tudomány

  • Naprendszeren kívüli üstökös?

    A Harvard Egyetem Kisbolygó-kutató központja bejelentette, hogy egy amatőr csillagász egy feltehetőleg a Naprendszerünkön kívülről érkezett üstököst fedezett fel. Az égitest a jelek szerint hiperbolikus pályán mozog, ami arra utal, hogy egy másik bolygórendszerből származhat. A 2017-ben azonosított Oumuamua után ez lehet a második észlelt objektum, amely a csillagközi tér mélyéből érkezett.

    Az üstököst augusztus 30-án fedezte fel Gennagyij Boriszov amatőr csillagász a Bahcsiszerájban lévő Krím-félszigeti Asztrofizikai Obszervatóriumban. A csillagközi utazó a C/2019 Q4 (Boriszov) nevet kapta.  Felfedezésének pillanatában az égitest nagyjából háromszoros Nap-Föld távolságra, mintegy 450 millió kilométerre volt a Naptól.

    Ezzel az üstökössel nagyobb szerencséjük van a csillagászoknak, Oumuamuával. Az Oumuamuát –  nevének jelentése hawaii nyelven: „elsőként érkező távoli üzenet”. – hiperbolikus röppályája miatt sorolták be üstökösként.

    A későbbi megfigyelések során azonban megállapították, hogy nincs porcsóvája és nem bocsát ki gázt, tehát az üstökösök tulajdonságai nem jellemezték. A Boriszov ezzel szemben láthatóan aktív üstökös, a mag körüli gázfelhővel (kómával) és csóvával. a Boriszov üstökös sokkal nagyobb is, nagyjából 20 kilométer átmérőjű és fényes.

    Az Oumuamuát csak viszonylag rövid ideig, 2018. január 2-ig tudták nyomon követni a csillagászok, amíg az objektum el nem tűnt a legerősebb űrtávcsövek látóköréből is. A Boriszov viszont még csak közeledik a Naprendszer felé, ami azt jelenti, hogy a kutatóknak legalább egy éve lesz a megfigyelésére.

  • A jövőnk ára

    A Globális Alkalmazkodási Bizottság álláspontja szerint a következő tíz évben 1800 milliárd dollárt (541 ezer milliárd forintot) kellene ráfordítani világszerte azokra a stratégiákra, amelyek lehetővé tennék, hogy a bolygó alkalmazkodjon a klímaváltozáshoz. Nem a klímaváltozás ellen vagy a megállítására, csupán azért, hogy elfogadható legyen.

    A GCA, a Globális Alkalmazkodási Bizottság különlegesen vegyes társaság, kutatókat, közgazdászokat, városlakókat, gazdákat, polgármestereket és vállalatvezetőket tömörít. Vezetői Ban Ki Mun korábbi ENSZ-főtitkár, Bill Gates, a Microsoft társalapítója és Krisztalina Georgieva, a Világbank igazgatója.

    Állásfoglalásukban öt gyakorlati megoldást fogalmazott meg globális költség-haszon elemzésében, amely szerint a szóban forgó stratégiák megvalósítása nettó több mint 7 ezer milliárd dollár hasznot hozna. A testület szerint a gazdagabb országoknak erkölcsi kötelességük befektetni olyan adaptációs intézkedésekbe, amelyek az egész világ javát szolgálják, ugyanis az éghajlatváltozás hatásaival leginkább küzdő országok „a felelősek a legkevésbé a problémákért.

    A GCA  a következő tíz évben olyan előrejelző rendszereket kellene kiépíteni – elsősorban a szigetek lakói és a part menti közösségek számára -, amelyek jó előre figyelmeztetnek a viharokra, az erős tengerjárásra és egyéb szélsőséges időjárási viszonyokra. Egy egyszerű mobiltelefon-alkalmazás például segíthetné a csendes-óceáni Cook-szigetek halászait abban, hogy a tenger változásaihoz igazítva alakítsák terveiket.

    Az infrastruktúra tekintetében az éghajlat változásaihoz igazított utak, épületek és hidak építésére lenne szükség. Egy New York-i projektben például fehérre festik a háztetőket, ami hatékony hővisszaverő stratégia az épületek és egész városnegyedek lehűtésére.

    A javasolt stratégiák között szerepel a száraz talaj mezőgazdasági termelésének fejlesztése, a szárazságnak jobban ellenálló haszonnövényekre való áttérés elősegítése. A mangroveerdők nagyjából 18 millió ember számára jelentenek védelmet a part menti áradásokkal szemben, ám a beruházások miatt kivágják a fákat. Ezeknek az erdőterületeknek a helyreállítása segíthetne megóvni a sebezhető közösségeket a viharoktól és javíthatná a helyi halgazdálkodást.

    A jelentés szerint a vízkészletek védelme ugyancsak kulcsfontosságú feladat az éghajlat változásakor.

    A felsorolt stratégiák nem csupán megakadályoznák a jövőbeli veszteségeket, hanem olyan gazdasági, társadalmi és környezeti haszonnal járnának, amelyek együttes értéke több mint 7 ezer milliárd dollár lenne.

  • A balkezesség genetikai eredete

    Oxfordi kutatóknak sikerült azonosítani a balkezesség genetikai okait.

    A kutatás megállapította, hogy ezek a genetikai utasítások jelentősen befolyásolják az agy egyes területeinek szerkezetét és működését. Ebben elsősorban a beszéddel összefüggő területek érintettek, a balkezeseknek ezért talán jobbak a nyelvi készsége.

    Továbbra is rejtélyes az agyfejlődés és a domináns kéz kapcsolata. Nagyjából tízből egy ember balkezes. Korábbi tanulmányok már bizonyították, hogy az öröklődés szerepet játszhat a kialakulásában, a részleteket azonban nem tárták fel.

    Az oxfordi kutatók az Egyesült Királyság Biobank nevű projektje alapján dolgoztak, amely mintegy 400 ezer ember teljes genetikai térképét tartalmazza és 38 ezer balkezest találtak benne. Négy olyan DNS-területet találtak, ami befolyásolta a balkezességet. A mutációk a sejtek belsejét szervező, úgynevezett citoszkeletont, a fehérjeszálakból álló bonyolult rácsot érintő utasításokban voltak. Hasonló mutációkat mutattak ki azoknál a csigáknál, amelyek balra csavarodó spirálú házat hordanak a hátukon. A citoszkeleton megváltoztatja az agy fehérállományának szerkezetét.

    A balkezeseknél azt találták, hogy a két agyi félteke összeköttetései a beszéddel összefüggő területeken jobbak, koordináltabbak voltak, ebből következtettek a tudósok arra, hogy jobbak lehetnek a nyelvi készségeik, noha ezt még nem bizonyították.

    Ugyanakkor a balkezeseknél a skizofrénia kockázata kicsit nagyobb, a Parkinson-kóré azonban kicsit kisebb. A tudósok szerint valószínű, hogy a jobb- és balkezességben 25 százalékban játszanak szerepet a gének, 75 százalék környezeti hatásokra, vagyis minden másra vezethető vissza.

  • Több mint 100 éve ez volt a legmelegebb nyár

    A mérések kezdete, vagyis 1901 óta a második legmelegebb nyár volt az idei hazánkban.

    Ez a nyár messze nem tekinthető átlagosnak és normálisnak. Az évszak középhőmérséklete 22,3 Celsius-fok volt, ami 2,1 fokkal haladja meg az 1981-2010-es átlagot. Magyarországon az év legmelegebb hónapja általában a július, idén viszont a június és az augusztus is több mint egy fokkal melegebbnek bizonyult a júliusnál. A 2019-es június a legmelegebb lett 1901 óta és az augusztus is a 7. helyre került a legmelegebb augusztusok rangsorában.

    A hőhullámot is duplán kaptunk. Az év első hőhulláma június közepén volt, 15-én és 16-án is megdőlt az országos napi maximumhőmérséklet rekordja. Júniusban minden nap középhőmérséklete az éghajlati normál felett alakult.

    A hőmérő túlsó végén is rekord született. . Július 10-én és 12-én új országos napi minimumhőmérsékleti rekordok születtek. Az évszak legalacsonyabb hőmérsékletét (3,5 fok) július 10-én mérték Zabaron. Majd a július végét, augusztus elejét több rövidebb hőhullám jellemezte. A nyár legmelegebb napja augusztus 12-e lett, ekkor Derekegyházán 38 fokot regisztráltak. A nyár utolsó hetei tartós kánikulával teltek.

    A csapadék szélsőséges területi eloszlása mellett a 2019-es nyár országos átlagban 12 százalékkal szárazabb volt az 1981-2010-es átlagnál. A június és július országosan átlag körüli csapadékú volt, az augusztus viszont az átlagosnál 30 százalékkal szárazabban alakult. Az egész évszakban gyakoriak voltak a károkozó felhőszakadások, jégesők. Az évszak csapadékának jelentős részét záporok, zivatarok adták. Június 16-án és 23-án, valamint augusztus elsején új országos napi csapadékrekordot jegyeztek fel. Az évszak legnagyobb napi csapadékösszege 154,9 milliméter volt, amit Terpesen mértek.

  • Vantablack – a legsötétebb dolog a földön

    Ma már köztudott, hogy a fekete lyukakból még a fény sem szabadul ki. Azonban itt a földön létezik egy olyan anyag, amely csaknem így viselkedik. Ez a Vantablack.

    A Vantablack a szén nanoszerkezetű szuperfekete módosulata, mely a rá eső látható fénynek igen nagy hányadát képes elnyelni. Ezzel a legsötétebb mesterséges anyagok egyike. Gyakorlatilag nem látható róla visszaverődő fény az infravörös és ultraibolya közti hullámhossz tartományban. Az infravörös fénynek akár 99,965%-át képes elnyelni. Igen jó a hővezetése, és a hősokkállósága. Más szuperfekete anyagokhoz képest kimagasló a mechanikai ellenállása. Ráadásul szuperhidrofób tulajdonságú, a víz úgy lepereg róla, hogy meg sem nedvesíti.

    Sajnos a gyengéje, hogy védeni kell a mechanikai hatásoktól, mert az károsítja a nanocsöveket. Értelemszerűen védő réteg sem húzható rá, mert azzal rögtön tönkretennénk a fényelnyelő képességét.

    A Vantablack-réteg tulajdonképpen függőlegesen felállított szén nanocsövek szőnyege. Ezt nevezik Vantának. Nem egyszerűen festék, a felületen bevonatként hozható létre. Nem lehet csak úgy felhordani egy felületre, felvitele az úgynevezett „katalitikus kémiai gőzfázisú leválasztásos módszer”-rel történik. Gyakorlatilag a hordozó felületen építik fel a nanocsöveket.

    Előállítása nem egyszerű, akármilyen felület nem alkalmas rá. Például sikerült már felépíteni egyes fémekre, továbbá kvarcra, zafírra, szilíciumra, stb. Festés helyett helyesebb lenne sütésről beszélni, a folyamat ugyanis 450 Celsius fokon történik, bár már létezik olyan változat is, amelynek csupán 100 Celsius fok kell.

    Elsősorban a méréstechnikában használják, de már felbukkant a művészetben és a luxustermékekben is.

  • Túl gyorsan melegszik Európa

    Az előzetes prognózisokban megjósoltnál gyorsabban melegszik Európa. A klímaváltozás növeli a szélsőségesen meleg napok számát és csökkenti a szélsőségesen hidegekét.

    Ezt a megfigyelést a mostani időjárás is megerősíti. Ma fél egy előtt 31 fok körül alakult az országos átlaghőmérséklet. Ez 8 fokkal magasabb az ilyenkor szokásos 23 foknál. Vasárnapra, a meteorológiai ősz első napjára szinte az egész országra elsőfokú figyelmeztetést adtak ki a hőség miatt.

    A kutatók megállapították, hogy 1950 óta megháromszorozódott a szélsőségesen meleg napok száma Európában és a nyarak általában melegebbek lettek, míg a szélsőségesen hideg napok száma felére csökkent és a telek melegebbé váltak. Európa egyes részei gyorsabban melegszenek, mint ahogyan azt a korábbi klímamodellek előre jelezték.

    A kutatók tisztában voltak azzal, hogy Európa melegszik, de a szélsőséges hőmérsékletekről készült korábbi kutatásaikban a hosszú távú változásokat elemezték. A kutatók az európai meteorológiai állomások 1950 ás 2018 közötti megfigyelési adatait használták fel, majd megvizsgálták, hogy idővel miként változtak a legmelegebb és a leghidegebb szélsőséges értékek. Eredményeik szerint a szélsőségesen meleg napok átlag 1,3 Celsius-fokkal, a szélsőségesen hidegek 3 Celsius-fokkal lettek melegebbek. A legmelegebb és leghidegebb éjszakák is jelentősen melegedtek, jobban, mint a nekik megfelelő nyári és téli középhőmérséklet.

    Európa egyes térségeiben drasztikusan eltérő hőmérsékleti trendeket mutattak ki. Közép-Európában például évtizedenként 0,14 Celsius-fokkal voltak melegebbek a szélsőséges napok, ami majdnem 1 Celsius-fokos emelkedést jelent. A vizsgált meteorológiai állomások 90 százaléka mutatta ki, hogy az időjárás melegszik.

  • Művészettel a klímaváltozás nyomában

    Görög és német kutatók  közös kutatásban festményeket elemezve vizsgálják az időjárásváltozás okozta környezetszennyezést. Híres alkotók festette naplementék színei alapján meg lehet becsülni, mennyire volt szennyezett a Föld légköre a múltban.

    Az óriási vulkánkitörésekkel a légkörbe kilökődő hamu és gáz részecskéi (aeroszoljai) visszaverik a nap egyes sugarait, így különleges, a szokottnál vörösebb árnyalatúra színezik az alkonyatot.

    Amikor az indonéziai Tambora tűzhányó 1815-ben kitört, az európai festők úgy láthatták, színt vált az égbolt. A kilövellt por és gázok a légkörbe kerülve körülölelték a Földet, és amint lebegő részecskéik visszaverték a napsugarakat, ragyogó vörösre és narancsra festették a napnyugtát még akár három évvel a kitörés után is. Akkoriban William Turner angol festő örökítette meg vásznain ezeket a lélegzetelállító naplementéket. A tudósok az ő művei mellett más nagy mesterek festményeit is elemezték, hogy információt szerezzenek a légkör hajdani összetételéről.

    Az Athéni Akadémia légkörfizikusainak kutatócsoportja olyan napnyugtafestmények nagy felbontású fotóit elemezte, amelyek 1500 és 2000 között készültek. Ebben az időszakban a Földet több mint 50 gigászi vulkánkitörés rázta meg. A több száz festmény analízisével arra kerestek választ, vajon az egyes műveken a horizont vörös-zöld aránya elárulja-e, mennyi aeroszolrészecske került az atmoszférába. Azt fedezték fel, hogy a nagy mesterek festményein ez az arány erősen összefügg a légkör aeroszoltartalmával. Nem befolyásolja, ki volt a művész és milyen iskolához tartozott.

    Ha több aeroszol szennyezi az eget, az vörösebbnek tűnik. Hasonló hatások tapasztalhatók ásványoknál, illetve ember alkotta aeroszolok esetében. Ezután kísérlettel is alátámasztották feltevésük helyességét.

    Megkértek egy híres festőt, készítsen képeket a naplementéről a görögországi Ídra szigetén, míg elhalad felette egy szaharai porfelhő, illetve az esemény után. A művész nem tudott a felhőről. A tudósok összehasonlították a légköri aeroszolok modern műszerekkel mért optikai átlátszóságát azokkal az értékekkel, amelyeket a festmények vörös-zöld aránya alapján becsültek, és az találták, a kettő közel áll egymáshoz.

    Mivel az aeroszolok visszaverik a napfényt, abból kevesebb éri el a Föld felszínét, ezért a hőmérséklet lehűl. A Tambora kitörése nagyjából tízezer embert ölt meg, ezután több mint 60 ezren az éhezés vagy a betegségek áldozatai lettek a katasztrófát követő „vulkáni télben”. Abban az évben – írják – elmaradt a nyár.

  • Mintha a szárazföldön hajóznál

    El tudsz képzelni furcsább látványt, mint amikor a kopár talaj úgy hullámzik, mint a víz? Milyen érzés lehet ezt átszelni egy hajóval?

    Nem, nem egy szürreális álom, nem is egy fantázia bolygó, és még csak nem is földrengésről van szó. Augusztus 7-án Tonga közelében víz alatti vulkánkitörés volt. A könnyű vulkanikus habkő felúszott a víz tetejére, és hatalmas úszó szigetként sodorják az áramlatok. Mérete körülbelül 150 négyzetkilométer.

    A habkő vagy horzsakő egy könnyű, buborékszerű üregekben gazdag kőzet, amely lebeg a vízen. A magma gyors lehűlésekor keletkezik. A kutatók szerint a vulkanikus kőzet nagy áramlatai akkor alakulnak ki, amikor egy vulkán viszonylag sekélyebb vízben helyezkedik el.

    A jelenség nem is ritka, átlagosan ötévente születnek ekkora úszó szigetek. Ez lehet a magyarázata az óceánon látott, majd eltűnt mitikus szigeteknek.

    Az úszó sziget, nem egyetlen nagy tömb, hanem trilliónyi horzsakő darab alkotja. Könnyedén át lehet szelni egy hajóval.

    A horzsakőáramlat nyugati irányba, Fidzsi felé tart, valószínűleg elhalad Új-Kaledónia és Vanuatu mellett, majd vélhetően egy év alatt éri el Ausztráliát.

     

  • És mégis mozog a föld

    Csodálatos videók készültek az elmúlt években az éjszakai égboltról, hála az egy kifinomultabb digitális technikának, és néhány ügyes trükknek. Az egyre fényérzékenyebb szenzorok csodás képet alkotnak az égboltról, a hosszú expozíciós időnek hála hihetetlen szépségben rajzolódik ki a Tejút. A Time Lapse révén egyetlen percbe sűríthetjük egy éjszaka eseményeit.

    Ez a videó abban különleges, hogy galaxisunk áll a kép középpontjában. Nem az ég fordul el a táj felett, hanem a föld a Tejút alatt. Aryeh Nirenberg az úgynevezett equatorial tracking technológiát használta, hogy megmutassa, hogy fordul el a bolygó. A 4K videó különleges szépségű élmény.

  • Nem jó, hogy van, de nincs bizonyíték a károsságára

    Az elmúlt évek legaggasztóbb környezetszennyezési jelensége a mikroműanyag probléma felismerése. A műanyagok döntő többség ugyanis hosszú ideig nem bomlik le, de egyre apróbb részecskékre darabolódik.

    Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének, a WHO-nak legújabb jelentése szerint ez csak minimális kockázatot jelent. Ez volt a témában az elsőként lefolytatott átfogó vizsgálat. Csak minimális egészségi kockázatot jelentenek az ivóvízben lévő műanyag mikroszemcsék.

    A vizsgálatok lapján úgy tűnik a nagyobb szemcsék és a kisebbek legtöbbje felszívódás nélkül halad át az emberi szervezeten. A WHO azonban hangsúlyozza az eredmények viszonylag kevés információn alapul, ezért mindenképp szükség van az eddigieknél átfogóbb kutatásra.

    5 milliméteresnél kisebb műanyag mikroszemcsék megtalálhatók a folyókban, tavakban, az ivóvízhálózatban és a palackozott vizekben. Kutatásuk csak az elmúlt néhány évben kezdődött, ezért az egyelőre rendelkezésre álló kevés adat. Szintén fontos szempont a mérések egységesítése. Az eddigi vizsgálatok nem egységes sztenderdek alapján folytak, az egyes kutatások különböző szűrőket használtak a mikroszemcsék mennyiségének megállapítására. Vagyis lehet, hogy egyszerűen a szűrő méretén múlik, hogy egy vízminta literenként ezer, egy másik viszont egy műanyag mikroszemcsét tartalmaz.

    Az eddigi kutatások az emberi egészség szempontjából igen megnyugtatóak. A megfelelő szennyvíztisztítás, amely eltávolítja az ürüléket és a vegyi anyagokat, a mikroműanyagok 90 százalékát is kiszűri.

    A WHO szerint a vízzel kapcsolatban ennél sokkal nagyobb problémák vannak. Sokkal súlyosabb gond, kétmilliárdan isznak fekáliával szennyezett vizet, ami évente egymillió ember halálát okozza.