Kategória: Tudomány

  • Bolygó a tejútrendszeren kívül

    Először sikerült extragalaktikus, vagyis Tejútrendszeren kívüli bolygóra utaló bizonyítékokat találni.

    Több mint 30 év telt el azóta, hogyg felfedezték az első Naprendszeren kívüli bolygót.  A szakemberek mostanra több ezer exobolygó, vagyis Naprendszeren kívüli planéta létezésére találtak bizonyítékokat. Az összes eddig azonosított exobolygó azonban a Tejútrendszeren belül található. Az eddigi felfedezések alapján a kutatók úgy becsülik, hogy több milliárd planéta van a Tejútrendszerben.

    MI, Bob

    Bár a NASA Exoplanet Archive listája szerint az ismert exobolygók száma e pillanatban 4284  (ez a szám a nagyjából kétheti közlések alapján folyamatosan növekszik),  de ez idáig ugyanakkor egyetlen olyan bolygót sem sikerült azonosítaniuk a kutatóknak, amely egy másik galaxisban található. Most a szakemberek most egy ilyen lehetséges extragalaktikus bolygóról számolnak be. Amennyiben sikerül megerősíteni a felfedezést, akkor a planéta az M51-ULS-1b nevet fogja kapni.

    A bolygójelölt a Messier 51 spirálgalaxisban van, nagyjából 23 millió fényévre a Földtől. Az M51 viszonylag közel található a Nagy Medve csillagképhez.

    A szakemberek egy nagyjából három órán át tartó, lehetséges bolygóátvonulást észlelve fedezték fel az objektumot, amely egy bináris rendszeren belül található.

    MI vagyunk az Istenek

    A felfedezés megerősítéséhez további tanulmányozásnak kell alávetni a bináris rendszert. A szakemberek szerint eredményeik azt sugallják, hogy a bolygójelölt nagyjából akkora lehet, mint a Szaturnusz.

  • A karantén hatással volt a madarak énekére

    Elizabeth Derryberry, a knoxville-i Tennessee-i Egyetem ökológiai és evolúciós biológiai tanszékének kutatója  szerint a madarak énekhangjai is megváltoztak a világjárvány miatti korlátozások idején.

    A kutató évek óta tanulmányozza, hogyan befolyásolja a madarak énekét a zajszennyezés.

    „Jól hallották az emberek, hogy a karantén alatt másképp énekeltek a madarak: amikor mi elhallgattunk, ők töltötték ki hangokkal a teret. Mi felhagytunk a zajongással, a csendet elfoglalták a madarak, és azt hiszem, ez sok mindent elmond arról, mekkora az emberi tevékenység hatása a madárdalra és az állatok kommunikációjára, különösen a városokban” – mondta el Elizabeth Derryberry.

    Sokszavú poszáta

    A San Francisco-öböl régiójában élő koronás verébsármányok (Zonotrichia leucophrys) hangadásának évtizedek óta folyó kutatása lehetővé tette, hogy a tudósok összehasonlítsák a populáció karantén előtti és alatti énekét.

    Meglepő eredményre jutottak: a csend hónapjai alatt a madarak finomítottak az előadásmódjukon, alacsonyabb frekvencián, „szexibb” hangon énekeltek, hogy párt találjanak és hogy területüket megvédjék.

    mikor a karantén alatt csökkent a zajszint, daluk valóban szexibbnek hangzott a populáció többi madara fülében. Ez jól példázza, milyen gyorsan kigyógyul a természet az ember okozta zajszennyezés ártalmaiból.

    A tavaszi kijárási korlátozások természetes kísérletként mutatták meg, hogyan reagál az emberi zajokra az állatvilág.

    J. G. Ballard – Helló, Amerika!

    A Golden Gate híd forgalma az 1950-es szintre esett vissza, a közösségi hálón sokan arról számoltak be, hogy prérifarkasokat láttak sétálni a világhírű hídon.

    A kutató szerint tanulmányuk újabb adatokkal bizonyította, hogy a „csendes tavasz” jót tett mind az állatvilágnak, mind az embernek.

  • Magawa, a hős patkány

    Kitüntetésben részesült egy különleges patkány. Kambodzsában kutatott fel taposóaknákat.

    Hősiességéért aranymedállal tüntettek ki egy bombakereső óriáspatkányt. A Magawa nevű gambiai óriáspatkány karrierje során 39 aknát és 28 fel nem robbant lőszert szagolt ki.

    A hétéves rágcsálót a tanzániai székhelyű, belga Apopo szervezet képezte ki. Az Apopo a HeroRAT (hős patkányok) néven ismert állatokat az 1990-es évek óta képezi ki az aknák és a tuberkulózis észlelésére. A patkányok egyévnyi kiképzés után kapnak tanúsítványt munkaképességükről.

    A PDSA a beteg állatokról gondoskodó emberek jótékonysági szervezete jutalmazta meg Magawát az aranymedállal „életmentő szolgálata iránti odaadásáért, amelyet Kambodzsában a halálos aknák feltárása során tanúsított”.

    Bestiárium

    A délkelet-ázsiai országban a feltételezések szerint mintegy hatmillió akna rejtőzhet a földben. Eddig harminc állat kapott ilyen kitüntetést, Magawa az első patkány.

    A Tanzániában született Magawa 1,2 kilogrammot nyom és 70 centiméter hosszú. Bár ezekkel a méretekkel jóval nagyobb, mint sok más patkányfaj, Magawa még mindig elég kicsi és könnyű ahhoz, hogy ne indítsa be az aknákat, ha elsétál felettük.

    A patkányok a robbanóanyagban lévő egyik kémiai összetevőt érzékelik, tehát a fémhulladékot figyelmen kívül hagyva sokkal gyorsabb keresésre képesek. Amikor megtalálták a robbanószert, megkapargatják a tetejét, ezzel riasztják a velük dolgozó embereket.

    Darwinia

    Magawa mindössze 20 perc alatt képes átvizsgálni teniszpályányi területet, ez egy fémdetektorral 1-4 napig tartana.

     A kitüntetett rágcsáló naponta csak reggelente fél órát dolgozik, és közeledik a nyugdíjas korhoz.

  • Az első magyarországi dinoszaurusztojás

    A Magyar Természettudományi Múzeumban mutatták be az első Magyarországon felfedezett dinoszaurusz tojást.

    Az iharkúti ásatások során került elő, és vélhetően egy kistermetű ragadozó dinoszaurusztól származott. A lelet mindössze pár centiméteres, ovális alakú, különös felülettel rendelkező tojásmaradvány.

     Az első magyar dinoszaurusztojást pár milliméteres, 85 millió éves tojáshéjtöredékek sokoldalú vizsgálatával sikerült azonosítani. A lelet pár éve már ismert volt, de csak az idén sikerült igazolni véglegesen a maniraptora dinoszaurusz eredetét azokkal a kristályszerkezeti vizsgálatokkal, amelyeket egy dél-koreai kutató csoporttal együttműködésben végzett a tojáshéjtöredékeken.

    Fagyos Éden

    Az iharkúti gerinces lelőhelyen 20 éve folynak ásatások, amelynek során több mint 100 ezer leletet találtak. A sok ezer apró, néhány milliméteres tojáshéjszilánk az iszapolási munkák eredményeként kerültek elő. Ezeket vizsgálva tudták azonosítani később a megkövesedett, közel 3 centiméteres tojásmaradványt.

      A  késő kréta korú fosszilis tojáshéjtöredékek morfológiai, mikroszerkezeti és elemösszetételi vizsgálatát 2015-ben kezdte el egy főként magyar kutatókból álló csoport, munkájuk eredményeit 2017-ben publikálták. A kutatók felvetették, hogy a tojáshéjleletek nagy többségét adó héjtípus kistermetű ragadozó dinoszauruszoktól, úgynevezett maniraptoráktól származott.

    Ezzel a felvetéssel a tanulmány szembeszállt az akkoriban széles körben elfogadott nézettel, miszerint az ilyen típusú tojáshéjak kihalt gekkó-szerű gyíkokhoz tartoztak, mivel a mai gekkók tojáshéjához hasonló díszítettségűek és vastagságúak.

    Vissza az Édenbe

    Ezt követően egy dél-koreai kutatócsoport felkereste a magyar kutatókat, hogy további, kristályszerkezeti vizsgálatoknak vethessék alá az iharkúti tojáshéjakat azzal a meggyőződéssel, hogy azok nem a dinoszauruszok, hanem a mai gekkók tojáshéjának szerkezetével mutatnak majd hasonlóságot. Azonban már az első eredmények igazolták a magyar kutatók felvetését, miszerint az iharkúti tojáshéjak nem mások, mint raptortojások maradványai.

  • Amikor egy év csak 19 óra

    Egy nemzetközi csillagászokból álló kutatócsoport felfedezte az első ultraforró Neptunusz-szerű bolygót.

    Az LTT 9779b jelű planéta olyan közel kering a csillagjához, hogy egy év mindössze 19 óráig tart és a bolygón uralkodó hőmérséklet több mint 1700 Celsius-fok. A bolygó kétszer nehezebb a Neptunusznál és valamivel nagyobb is nála, viszont hasonló sűrűségű.

    Az LTT 9779b-nek nagyjából a Föld tömegének 28-szorosával egyenlő súlyú, hatalmas magja lehet, és olyan légköre, amely a planéta tömegének nagyjából 9 százalékát teszi ki.

    A rendszer maga kétmilliárd éves, vagyis nagyjából feleannyi, mint a Nap. Az erős sugárzás miatt egy Neptunusz-szerű bolygónál valószínűtlen, hogy ilyen sokáig megtartsa a légkörét, ami azzal az érdekes kérdéssel állítja szembe a kutatókat, hogy miként létezhet egy ilyen valószínűtlen rendszer.

    A bíborszínű felhők bolygója

    Az LTT 9779 egy Napszerű csillag a Földtől 260 fényévnyire, ami csillagászati léptékkel csupán egy kőhajításnak számít. Fémekben rendkívül gazdag, kétszer annyi vas van a légkörében, mint a Napnak.

    Ez azt jelenti, hogy a most felfedezett planéta eredetileg egy jóval nagyobb gázóriás lehetett, mivel azok elsősorban a vasban leginkább bővelkedő csillagok szomszédságában alakulnak ki.

    Mivel a bolygó a jelek szerint jelentős légkörrel rendelkezik és egy viszonylag fényes csillag körül kering, a tanulmányozása segíthet megoldani az ilyen típusú planéták keletkezésével, fejlődésével és összetételével kapcsolatos rejtélyek egy részét.

    Végállomás: Amalthea

  • 120 ezer éves emberi lábnyomok

    A szaúd-arábiai Nefúd-sivatagban mintegy 120 ezer éves emberi lábnyomokra bukkantak. Egy kis csapat Homo sapiens 120 ezer éve megállt, hogy élelmet szerezzen és igyon egy sekély tó vizéből, melyhez a minden mai állatnál hatalmasabb tevék, bölények és elefántok is jártak. A lábnyomokat még 2017-ben fedezték fel.

    De az emberek nem maradtak sokáig, valószínűleg a nagytestű emlősökre vadásztak, a tópart hosszú útjuk egy állomása lehetett. A talaj eróziója miatt tűntek elő a lábnyomok az Al-Atharnak nevezett ősi tó partján.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2001-urodisszeia/

    Ma az Arab-félsziget belsejét végtelen, száraz sivatagok borítják, amelyek lakhatatlanok lettek volna az ősember és zsákmányállatai számára. Az elmúlt évtized kutatásai azonban megmutatták, hogy ez nem volt mindig így: a klíma természetes változásai miatt zöldebb, nedvesebb időszakok is voltak a térségben, ilyen lehetett az utolsó interglaciális, vagyis jégkorszakköz.

    Ebben az időszakban Arábia inkább a mai afrikai szavannák füves pusztáihoz hasonlított.

    A lábnyomok a kövületek egyedülálló fajtái, mivel a múlt néhány órájának vagy napjának emlékét őrzik meg olyan részletességgel, amilyet más fosszilis leletek nem nagyon nyújtanak.

    A több száz lábnyomból hét származott embertől, irányuk, távolságuk és méretkülönbségeik két vagy három, együtt vándorló egyedre utalnak.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/

    A kutatók szerint anatómiai szempontból a modern emberek közé tartoztak, vagyis nem a Homo sapiens „unokatestvérei”, a neandervölgyiek közé, mivel úgy tudni, abban az időben ők nem voltak jelen a tágabb értelemben vett Közel-Keleten, valamit erre utalnak a nyomokból kiolvasható testmagasságok és testtömegek is.

    Kőeszközökre nem bukkantunk, tehát nem telepedtek le a helyszínen tartósan. Úgy tűnik, inni jöttek és vadászni, talán éppen a szintén ott ivó állatokra.

  • A farkas nem lesz kutya

    Bár az ember nevelte farkasokat a kutyákhoz hasonlóan sok mindenre meg lehet tanítani, irányításuk, féken tartásuk, azaz kezelhetőségük szempontjából soha nem lesznek a kutyákhoz hasonlatosak.

    Ez derült ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológusainak legújabb vizsgálatából. Az intenzív szocializáció ellenére kevésbé lehet például rávenni őket arra, hogy az eldobott tárgyat visszahozzák és odaadják, gyakrabban mutatnak agressziót, mint a hasonló körülmények között nevelt kutyák – olvasható a kutatás eredményeiről az ELTE honlapján közölt beszámolóban.

    Az ELTE Természettudományi Karának etológusai szerint ennek egyik oka, hogy a kutyák a háziasítás folyamán alapvetően kezelhetőbbé váltak, így lettek alkalmasak az emberrel való együttélésre. Feltételezésük alátámasztására kísérletet végeztek, amelyben 16 farkas- és 11 kutyakölyköt neveltek azonos módon, kézből pár napos kortól és rendszeresen tesztelték őket 3 és 24 hetes koruk között.

    Do as I do – kutyakiképzés

    A kézből nevelt állatok egészen kicsi korukban gondozójukhoz kerültek, már azelőtt, hogy kinyílt volna a szemük. Intenzív emberi környezethez történő szocializációjuk alatt a gondozók a kis állatokat erszényben, kosárban mindenhová magukkal vitték napi tevékenységeik során, így napi 22-24 órát töltöttek együtt. Ennek köszönhetően az állatok már nagyon fiatal koruktól naponta találkoztak új vizuális, hang- és szagingerekkel, emberekkel, állatokkal és idegen tárgyakkal.

    A kölykök hetente 2-3 alkalommal egymással is találkoztak, ismerkedtek. A gondozók mind a kutyák, mind a farkasok esetében igyekeztek elkerülni minden olyan helyzetet, ahol az állatot kényszeríteni, „dominálni” kell, ahhoz hasonlóan, ahogy a természetben a farkasanyák és a falka többi tagja bánik a fiatal kölykökkel.

    A kutatók megfigyelték, hogy ugyan szájkosár feladásakor, behíváskor és ültetéskor a kutyák és farkasok nagy vonalakban hasonlóan viselkedtek, az apport feladatban (azaz, amikor egy eldobott játékot kell visszavinniük az állatoknak) a kiskutyák jóval többször vitték vissza a kísérletvezetőnek a labdát, mint a farkasok.

    Csányi Vilmos kutyaakadémiája

    A farkasok jellemzően üldözőbe vették, megfogták, de inkább elszaladtak és minden negyedik farkas agresszíven viselkedett, ha el akarták tőle venni a labdát. Szőrápolás közben a farkasok 12 hetesen többször próbáltak harapni, mint a kutyák, de később már nem volt ebben különbség.

    „Az intenzív szocializációval elértük, hogy sok feladatban irányíthatók lettek a farkasok. De a kutyákhoz képest kevésbé voltak kezelhetőek, főként, ha megszereztek valamit vagy nem tetszett nekik, hogy hozzájuk nyúltak. Az anya által nevelt és az emberek által nevelt kiskutyák viselkedése viszont nem különbözött a tesztekben. Az eredményekből arra következtettünk, hogy a háziasítás során fontos szempont volt a kezelhetőség.

    A kutyaetológia kulisszatitkai

  • Katasztrófa, amely elhozta a dinoszauruszok felemelkedését

    Nemzetközi kutatócsoport egy eddig ismeretlen nagy kihalási eseményt azonosítottak, amely 233 millió évvel ezelőtt történt. Ez készítette elő a terepet a dinoszauruszok uralmához.

    Az eredmények szerint a tömegkihalás legvalószínűbb kiváltó okai a mai nyugat-kanadai Wrangellia területén koncentrálódott masszív vulkánkitörések voltak. Az akkor kiáramló bazalt alkotja a mai Észak-Amerika nyugati partvidékének jelentős részét.

    A kitörések a karni korszakban tetőztek, és azok jelentős hatással voltak a bolygó légkörére. Hatalmas kitörések voltak, amelyek során óriási mennyiségű üvegházhatású gáz, például szén-dioxid került a levegőbe és hirtelen globális felmelegedések következtek be.

    Sötét fény

    A melegedést megnövekedett esőzések kísérték, amelyet az 1980-as években Mike Simms és Alastair Ruffell geológusok egy nagyjából egymillió évig tartó nyirkos epizódként írtak le.

    A klímaváltozás a biológiai sokféleség jelentős hanyatlását eredményezte az óceánban és a szárazföldön egyaránt, ám rögtön a kihalási esemény után új csoportok váltak uralkodóvá, egy sokkal modernebb ökoszisztémát alkotva.

    Az éghajlat megváltozása kedvezően hatott a növényzet fejlődésére és elkezdtek teret hódítani a modern tűlevelű erdők.

    Ma már tudjuk, hogy a dinoszauruszok mintegy 20 millió évvel a szóban forgó esemény előtt jelentek meg, de csak kis létszámban fordultak elő és jelentéktelenek maradtak egészen a karni pluviális eseményig. A nedves időszak után hirtelen beköszöntő száraz környezet adta meg a lökést a dinoszauruszoknak.

    Ez az időszak azonban nem csak a dinoszauruszok számára volt kedvező, nagyon sok ma élő növény- és állatcsoport jelent meg, köztük az első teknősök, krokodilok, gyíkok és emlősök néhány képviselője.

    Vissza az Édenbe

    A karni pluviális esemény az óceán élővilágára is hatással volt. Akkor jelentek meg a maihoz hasonló korallzátonyok és számos plankton, ami az óceánvíz összetételének alapvető változását sugallja.

  • 39 ezer éves barlangi medvét találtak

    Mintegy 39 ezer éves medve tetemére bukkantak paleontológusok Oroszország északi részén.

    A kutatók szerint egy barlangi medvéről van szó, amely az utolsó európai jégkorszakban élt, a faj mintegy 15 ezer éve halt ki.

    A Jeges-tengerben lévő Új-szibériai szigeteken fedezték fel rénszarvaspásztorok a tetemet. A kutatók reménykednek abban, hogy találnak fennmaradt DNS-t is, ahogyan a korábbi többezer éves szibériai mamutmaradványok esetében.

    https://galaktikabolt.hu/termek/2001-urodisszeia/

    A tetem hiánytalan állapotban őrződött meg miden szervével, köztük az orrával együtt. Ezektől a medvéktől eddig csak csontok és koponyák maradtak fenn.

    A most megtalált tetem korát a kutatók 39 ezer évesre becsülték. Hozzátették azonban, hogy még korai a pontos életkorról beszélni, amelyet szénizotópos vizsgálatokkal fognak megállapítani.

    Az elmúlt években Szibériában számos szenzációs leletet tártak fel a kutatók. Ahogy az éghajlat melegszik, az örökfagy (permafroszt) egyre jobban olvad, itt bukkantak rá igen jó állapotban fennmaradt állatfosszíliákra – 14 ezer éves kutya vagy farkasféle, 30-40 ezer éves csikó és gyapjasmamut maradványokra – paleontológusok.

    https://galaktikabolt.hu/termek/a-viking-visszater/

  • Az evolúció és a kutyák játékossága

    Evolúciós megközelítésben vizsgálják a különböző fajtájú kutyák játékosságát az Ökológiai Kutatóközpont, a Stockholm Egyetem és az ELTE Etológia Tanszék munkatársai. Azt kutatják, hogy mely fajták játékosabbak és ennek milyen evolúciós okai lehetnek. Statisztikai módszerekkel egy több tízezres svéd adatbázisból közelíti meg a kutyák viselkedési jegyeit. Konkrétan arra voltak most kíváncsiak, hogy a kutyák különböző funkcióra történő tenyésztése, hogyan hat a viselkedési jegyekre.

    A 2019 óta tartó vizsgálat során a kutatók 138 kutyafajta „játékosságban” megmutatkozó változatosságát vetik össze a fajták bonyolult genetikai kapcsolatrendszerével, mely a kutyatenyésztés által kialakított leszármazási vonalak, illetve a fajták közti keresztezésekkel alakult ki.

    A fajták egy fajba tartoznak, így ha megértjük azokat a szelekciós tényezőket, melyek a kutyák fajtagazdagságához vezettek, akkor elcsípjük, hogy hogyan zajlik az evolúció egy fajon belül. Evolúcióbiológiai szempontból a fajták közötti különbség az érdekes, mert ezek azokat a szelekciós folyamatokat tükrözik, melyen az egyes vonalak pár száz éves történetük során átmentek.

    Do as I do – kutyakiképzés

    A kutyatenyésztés olyan mesterséges kényszer vagy irányított szelekció, mely során felgyorsították az evolúciót és a darwini mechanizmusokat maga az ember hozta létre, nem pedig a környezet. A különböző kutyákat elsősorban egy adott cél érdekében tenyésztjük, olyan ebet szeretnénk kreálni, amely jól vadászik, vagy jól őrzi a nyájat, vagy éppen csak jó barátja a családnak. Az ezen feladatok érdekében történő tenyésztés során azt tapasztaljuk, hogy ez a folyamat végül kihatással van egy sor morfológiai és viselkedési bélyegre, így a játékosságra is. Ebből arra következtethetünk, hogy e tulajdonságoknak genetikai alapja van, amely érdekes együttállást mutat a különböző feladatokhoz kapcsolható funkciókkal.

    Az emberrel folytatott játék a háziasítás során alakult ki, a két faj közötti kapcsolat kialakításában, fenntartásában, építésében van fontos szerepe. Általában azok a kutyák játszanak intenzívebben a gazdájukkal, ahol szorosabb a kutya-gazda kapcsolat, és ez utóbbi erőssége összefügg a funkcióval is.

    Csányi Vilmos kutyaakadémiája

    „A vizsgálat azt mutatta, hogy a funkcionális szelekcióval másodlagosan kihatunk a kutya viselkedésére, ez esetben a játékosságára” – mondta az evolúcióbiológus. Magyarázata szerint a tenyésztők a funkcióra vagy a küllemre fókuszálnak, ezek viszont magukkal rántanak olyan tulajdonságokat, amelyek eredetileg nem voltak szempontok a tenyésztésnél. A kutyák emberrel való játékossága is egy ilyen járulékos termék, ami a mesterséges szelekció során ragad rájuk – összegezte a kutató.

    Az eredmények szerint a vadászkutyák és a nyájőrző kutyák a legjátékosabbak, míg az apró, szobakutyáknak tartott ölebek mutatják a legkisebb hajlandóságot az emberrel történő játékra. Ez utóbbiak esetében a tenyésztéskor többnyire olyan külsődleges jellemzőkre helyeződik a hangsúly, melyek mellett a játékosságra való hajlam háttérbe szorul. Az ölebek esetében az a fontos, hogy a kutyusok illeszkedjenek a gazdi öltözködési stílusához, apró termetük miatt a kézben vagy táskában jól elférjenek, de túl sok törődést azért ne igényeljenek. Az ilyen elvárásoknak nem feltétlen kedvez, ha a kutya állandóan játszani akar.

    A kutyaetológia kulisszatitkai