Kategória: Játék

Ilyennel még biztos nem játszott senki! – Atlas Reactor teszt

Az Atlas Reactor a Trion Games legkorábbi pvp akció mobája. A játék sokban hasonlít a League of Legends-hez vagy a Dota 2-höz, viszont van benne egy csavar: az említett két moba akciódús elemeit a körökre osztott stratégiai játékokból ismert játékmenettel vegyíti.

A játék nagyjából olyan, mint a sakk. Mindenkinek megvan, hogy mennyit léphet, mekkorát lőhet és kit, hogyan tud leütni – viszont itt az a különbség, hogy a lépéseket nem felváltva, hanem egyszerre végzik a játékosok. A játék két lépésből áll: az első, ahol mozdulni tudunk, a második, amikor támadni, védekezni vagy menekülni. Mindkét fázis igazából arról szól, hogy mennyire tudod megjövendölni az ellenfél lépéseit, mivel ugye egyszerre léptek. A körökre osztott stratégiai játéknak nagyon érdekes, izgalmas, kő-papír-olló elemei vannak ebből a szempontból, de ez korántsem jelenti azt, hogy teljesen a szerencsétől függnének a meccsek, mivel egy kis gyakorlás után már elég jól meg lehet tippelni, hogy ki mit fog csinálni a harcokban.

A program tehát lelassítja, de átláthatóbbá teszi a harcarénákban látott meccseket, de mindezt az izgalmi faktor kihagyása nélkül. Sajnos a körökre osztás miatt egy picikét nehéz nagyon menő megmozdulásokat villantani, de nem lehetetlen. Egyébként kifejezetten ajánlott kipróbálni azoknak, akik szeretik ezeket a típusú játékokat, mivel a játékos közösség nagyon megbocsátó és segítőkész, amit nem nagyon látni a hasonló típusú programoknál.

A fejlesztőgárda is nagyon készséges, gyorsan válaszolnak a kritikára is, és hallgatnak a játékos közönségre. Külön érdem, hogy egy ingyenesen játszható játéknál nem teszik a fizetést kötelezővé. Minden, amiért pénzt lehet fizetni az kozmetikai, vagy olyan előny, ami nem befolyásolja a játékmenetet közvetlenül. Egyébként a játékot meg is lehet venni Steam-en, körülbelül 10 000 forintért, ami feloldja az összes karaktert a játékban, és engedélyezi, hogy rangsorolt mérkőzésen is részt vegyél. Az ingyenes karakterek hétről hétre változnak, így igazán nincs elzárva egyik karaktertől sem az ember, a rankedezés pedig elég fájdalmas is tud lenni, tehát így még mindig könnyed és szórakoztató is marad a játék, ha nem akarunk minden áron nyerni.

A választható karakterek között megtalálhatjuk a klasszikus szerepeket: a lövészt, akinek messziről kell osztania a golyókat, a tankot, akinek óriási élete és sebzése van, de csak közelről van hatása, a támogató játékost: aki meg tud menteni embereket a biztos haláltól, de még egy picit sebezni is tud. A fejvadász (assassin) szerepkör sajnos egyelőre hiányzik a játékból, de nem is csoda, mivel minden hasonló játék miattuk érződik igazságtalannak, így viszont meglepően kiegyensúlyozottak az erőviszonyok a harcmezőn.

Minden egyes karakter más és más stratégiát hoz a pályára, a képességeik nagyon különbözőek, és ez minden meccsnek megadja a sajátos kimenetelét, és azt hogy, nem érezzük ismétlődőnek a játékmenetet. Egy meccs körülbelül 10-20 percig tart és ott van vége, ha meghalt mindenki az ellenfél csapatából, így a játékmenet nagyon emberközeli és interakciódús.

A karakterek Blizzard-minőséggel vannak kidolgozva, mindnek megvan a maga személyisége és varázsa, ami jól reprezentált a képességeikben is. A program grafikája meglepően részletes és kidolgozott, valamint jól optimalizált, így a régebbi konfigurációkon is el fog futni ez a játék.

Az egyetlen hátulütője, hogy borzasztóan addiktív, az első meccsen még talán bizalmatlanul üljük végig látva, hogy semmit sem értünk, de ha egyszer a villanykörte kigyúlik az agyunkban és megízleljük az első győzelmet, ami rajtunk múlott, felejthetetlen mámor kerekszik bennünk, és ez a kis adag dopamin még sűrűn játékra fog késztetni minket. Előre szóltam!

Összességében egy nagyon érdekes, friss és szerintem óriási perspektívájú sci-fi játékról beszélünk. Mindenkinek ajánlom letölteni, főleg azoknak, akik már kiégtek más mobákból, vagy valamit keresnek, hogy elmeneküljenek a mindennapi robotolásból.

január 10, 2017
Miért rosszak a videojáték adaptációk?

A tavalyi év nagyon izgalmas volt a mozis videojáték adaptációk tekintetében. Maga a mozis adaptálás folyamata rendkívül gyakori, sőt manapság már azt is el lehet mondani, hogy több sikerkönyvet visznek vászonra, mint eredeti filmnek szánt forgatókönyvet, de ez nem is csoda. Egy-egy könyvkiadás után már keletkezhet egy nagyobb befogadó közönség, akiknek ha nem is tetszett a könyv, akkor is elmennek, mert hátha a film jobb lesz. Másik eset, hogy az olvasók beszéltek róla másoknak, így nagyon jól előkészíti a publikumot egy hasonló témájú, vagy akár teljesen megegyező történetű filmre. Ennek talán a legjobb példája a Marvel és a DC képregényfilmek, amik mellett ugyan mindig is voltak kisebb nagyobb filmfeldolgozások, mára egy egész képregényfilm-ipart hoztak létre, ahol évről évre nyomják ki az újabb és újabb kasszasikereket.

Ezzel szemben, amikor videojáték adaptáció kerül moziba, az emberek jó része negatív előítéletekkel megy be a vetítőtermekbe, hiszen rendkívül sok gamer-film bukott már meg a múltban. Ennek az oka egyszerű, egy irodalmi alkotásnak az a dolga hogy meséljen, és ebből a szempontból a mozi is ugyanezt teszi, csak még ráadásnak láttat is. Egy játékban a játékos viszont átéli az eseményeket, nem pusztán lát valakit vagy elképzel valakit, hogy cselekszik, hanem szó szerint felfedez, bűnözik, vagy akár hősködik.

Az írott és a programozott valóságok voltaképpen belevezetnek minket egy másik ember életébe viszont merőben más eszközökkel. Egy játék sokkal jobban bevonja az embert a cselekménybe, hiszen a cselekvő az nem más, mint önmaga. Itt nem kell arra szorítkoznia az embernek, amit leír a narratíva, és nem is kell elképzelni vagy megkedvelni a szereplőket, hanem a játékos sokkal inkább foglalkozhat olyan dolgokkal, amik hatással vannak a játék menetére, a történésekre, és a továbbiakban elmélkedhet a saját döntésein, reflektálhat a szimulált valóságban véghezvitt tetteire.

Összességében azt is ki lehet jelenteni, hogy egy épkézláb filmes produktumot egy könyvből sokkal könnyebb készíteni, mint egy játékból. A film és a könyv műfaja nagyon hasonlít egymásra, és a fő szempont, ami miatt hasonlóak, az nem más, mint a néző/olvasó passzív szerepe. A játékos egy aktív résztvevő a programon belül, így amikor beül, a moziba, már nem azt fogja érezni, mint amikor otthon ült a képernyő előtt. A néző rögtön tapasztalja a mozi linearitását, egysíkúságát és a vászon kereteinek a beszorító erejét. Otthon, ha valami érdekelte megállíthatta a történet menetét, hogy rácsodálkozzon és tényleg belecsöppenjen például a World of Warcraft világába. A játékos a saját tekintetét forgathatta Azeroth határtalannak tűnő mezsgyéin. Mégis érezhetően beszűkítette a néző látókörét a film a játékhoz képest. Vagy legyen szó az Assasin’s Creedről, itt is mindent beleadtak a készítők a filmbe, de mégis le kellett csavarnia az elvárásait az embernek, mielőtt beült, mert a játék érzését soha nem fogja egy film átadni, és erről nem a készítők tehetnek, hanem maga a film, mint médium. A kamera, ami nem az egerünktől forog, a főszereplő, aki nem oda megy, ahova mi irányítjuk, vagy egyszerűen a személy, akibe szerelmes lesz a karakterünk, de nekünk nem tetszik, mind lassan és tudattalanul is negatív hatással lesz a nézőre.

A mozi és a videojáték kiegyeztethetetlensége talán évszázadunk egyik legizgalmasabb filmelméleti témája, hiszen a tanúi lehetünk a gamer-filmek fejlődésének. Ugyan még mindig nem kelhet versenyre egy játékadaptáció egy könyvadaptációval, egyre jobb a helyzet. Az előző években szó mi szó, pocsék volt minden játékfeldolgozás, de manapság már egyre inkább hozzáidomul a mozi a játékokhoz. A legfontosabb feladata a filmeseknek, hogy használják a képzelőerejüket, és ne azt a nyomvonalat kövessék, mint a könyvfeldolgozásoknál, mondván hogy szó szerint leforgat mindent, ami írva vagyon apróbb változtatásokkal, hanem inkább írjon egy külön történetet, ami beleillik a programozott világba. Erre talán a legjobb példa az Angry Birds filmfeldolgozása volt, ami teljesen kibővítette és történetet adott az egyszerű mobilos játéknak, és valóban volt olyan minőségű, mint akármelyik gyerekeknek szánt mese.

Összességében én várom, hogy milyen irányba megy Hollywood a játékfeldolgozásokkal, mert mindenképpen van rá market, és nézőközönség is. Csak még a készítői hozzáálláson kell változtatni, mivel úgy tűnik, hogy pusztán azért nagyolják el ezeket az adaptációkat, mert azt hiszik videójátékfeldolgozni könnyű és gyerekes, pedig sokkal de sokkal komolyabb feladat, mint az elsőre látszik, és nem csupán a mozi határai miatt, hanem mert szembe kell menni a negatív társadalmi előítéletekkel is.

január 6, 2017

Belépés egy másik dimenzióba

A VR olyan a játékiparnak, mint a 3D a moziknak, teljesen új világot nyit meg a szórakozni vágyók előtt. Ráadásul olyat, melyben a virtuális valóság egy karnyújtásnyira kerülhet tőlünk. Budapesten, a VII. kerületben található VR Laboratóriumban pedig minden játékos kiélheti magát, a HTC Vive eszközök segítségével, amelyek akár egyszerre két felhasználó rendelkezésére állnak. A sci-fi környezetben, gépek ellen vívott harc mellett versenyautók volánja mögött, tünde orgyilkosként, steampunk hősként, a Mount Everest csúcsára igyekvő hegymászóként, vagy éppen dupla fénykardot forgató jediként is kipróbálhatja magát bárki. Kooperatív módra is lehetőség nyílik, így a multiplayer játékok rajongói is megtalálhatják a számításukat.

„A sci-fi eleve közel áll hozzánk, ráadásul teches vonatkozásaink is vannak, épp ezért gondoltuk úgy, hogy hiánypótló lenne a virtuális valóságban zajló játékot közelebb hozni a felhasználókhoz”

– kezdi Bardócz Áron, a VR Lab munkatársa, aki szerint a VR igazi minőségbeli váltást hozott el a játékok világába.

„A legoptimálisabb az lenne, ha a technológia maga mögött hagyná a drótok világát. Úgy hiszem, hogy ez a VR jövője, a teljes, korlátozás nélküli mozgásszabadság a játéktéren belül. Ráadásul emellett a VR a gyártástechnikában is használható, csupa izgalmas lehetőség rejtőzik még benne.”

https://www.youtube.com/watch?v=SQcDWIfn0fA

A VR Labban megtalálható HTC Vive eszközök szobaméretű játéktérrel, teljes mozgáskövetéssel, és reális HD felbontással várják az érdeklődőket. Itt a mozgás kötetlenné válhat, és a minket körülvevő épületek, vagy éppen az autó, amiben ülünk, rendkívül valóságos élményt ad.

„A kötetlen mozgástér nálunk egy nagyjából 4,5×4,5 méteres területet takar, ha a játékos azon kívülre merészkedik, akkor már a sokak által ismert teleportálásra szorítkozhat csak.”

A VR Lab szakértője szerint előfordulhat, hogy egy-egy pillanatra az agyunk is összekeveredik játék közben, ha éppen 80 km/órával vesszük be a hajtűkanyart, mikor a valóságban mindössze állunk a szoba közepén, kontrollerrel a kezünkben.

„A motion sickness nevű jelenséggel ritkán találkozom, velem is csupán egyszer fordult elő, amikor egy autós játékban kinéztem az ablakon és úgy kémleltem a tájat”

– árulta el Bardócz Áron. Szerinte a náluk megtalálható HTC Vive eddig a szakma csúcsa.

„Ezt nem lehet elégszer elmondani, hiszen az Oculus Riftnek a felbontása is rosszabb, valamint a járkálás ott csak a teleportálással lehetséges a virtuális valóságban. A VR most teszi az első szárnypróbálgatásait, az igazán brutális címek 2017-ben jöhetnek majd.”

Annak ellenére, hogy a legtöbb VR-os cím egyelőre rövid játékidővel rendelkezik, velük játszani a megszokottnál intenzívebb, embert próbáló élmény, fizikailag is jelentős kihívásokat jelenthet. Emiatt az ajánlott játékidő legfeljebb egy-egy óra elsőre.

A VR Lab szakértője szerint sokszor meggyanúsítják a technológiát, hogy egyelőre csak tech demókat gyártanak, de ez egyáltalán nem igaz.

„Egy úgynevezett pre-launch keretein belül mutatkoznak be nagyon sokszor ezek a játékok, de aztán megjelenik a teljes verzió is. Így a VR-játékok rövidségétől abszolút nem kell tartani.”

És hogy melyik stílus arat legjobban a játékosok köreiben?

„Természetesen a lövöldözős játékok. Azok a legnépszerűbbek, amelyekben guggolni kell, fedezékbe vonulni, vagy éppen ugrálni. Ezek mind aktív mozgást követelnek meg a játékostól, ráadásul a VR-sisaknak a súlya is elhanyagolható. Emiatt semmi probléma nem lehet azzal, ha az ember egy, épp a háta mögül támadó ellenféllel kénytelen leszámolni.”

A játékosok köreiben olyannyira népszerű a VR, hogy a VR Lab a MondoConon és a HungaroConon is tiszteletét tette már, ahol elsöprő tetszést aratott a technológia azok körében is, akik először a rendezvényeken találkozhattak vele.

A Galaktika Klub platina- és gyémántkártyás tagjai a VR Labnál is kedvezményhez juthatnak: 10 százalékkal olcsóbban próbálhatják ki a legnépszerűbb játékokat. Plusz a klubtagok között időről időre kisorsolunk egy órányi ingyen játékidőt.

január 5, 2017

Vigyázz, kész, felfedezés! – Astroneer játékteszt

Az Astroneer a legfrissebb Steames sci-fi játékok egyike, aminek nincs se célja, se története. A játékmenet bányászásból, felfedezésből és építkezésből áll pont, mint a Minecraftban, de számos különbség van, ami miatt mégis egy érdekes programnak tűnik ez a kis bétaverzió.

A játék úgy kezdődik, hogy egy ismeretlen bolygó körül lebegő felfedezőhajó mentőkabinjában ébredünk. Az anyahajón sok másik, feltehetőleg hibernált felfedező-jelölt van, és valószínűleg a misszió célja, hogy felkeressenek távoli bolygókat, és oda egy-egy telepest hátrahagyva leteszteljék, hogy hova is költözzön az emberiség. Bár erre a feltevésre tényleges választ nem kapunk a játékban, de szerintem ez lehet a játék kiindulópontja.

Miután kilőttük magunkat az anyahajóról, navigálnunk kell, hogy megfelelő helyre pottyanjunk le a bolygón. Miután kiszállunk, megcsodálhatjuk a játék minimalista megjelenését és a kietlen végtelenbe bambulhatunk, már ahogy a No Man’s Sky-ban is megtehettük. A kiszállás után rögtön kapunk egy óriási fegyvert, ami sokkal menőbb, mint amit az eddigi sandboxokban láthattunk, mivel nem csak apró felületeket formálhatunk vele, hanem óriási barlangokat robbanthatunk pár egérkattintással. A fejlesztők szerint a jövőben lehetőségünk lesz az egész bolygó felemésztésére ezzel a multifunkcionális fegyverrel, feltéve hogy megvan rá az időnk.

Pár másodperces rohangálás után már kapjuk is a vészjelzőket a képernyőnkre, hogy kevés az oxigén, fogy az energia a jetpackben, tehát mint számíthattunk rá, ebben a játékban is a felszerelésünk lesz a legnagyobb ellenségünk. Miután visszabotorkálunk az oxigéntartályunkhoz, felfedezhetjük, hogy a bázisunk bővíthető. Innentől jön a játék következő fázisa, ami nem más, mint a bázisfejlesztés. Nem kell nagy ördöngösségre gondolni, az UI kellően egyértelműen tájékoztat arról, hogy miből mennyit kell szerezni és mi lesz belőle, ráadásul pár percen belül ezeket meg is lehet találni. Majd miután megvannak az ásványok, amik kellenek, a bázison lévő 3D nyomtató kinyomtatja az alkatrészeket, és össze is állítja a szerkezeteket, így nincs szükségünk nagyon sokrétű technológiai tudásra, hogy túléljünk ebben a környezetben. Ezen kívül még meglátogathatjuk a környező bolygókat a saját készítésű járműveinkkel is. Egyelőre ennyi mindent lehet csinálni a játékban, de a srácok a System Era Softworks-nél nagyon szorgalmasan építik a programot és körülbelül hetente tesznek új dolgokat a játékba, például már multiplayer-coop funkciót is van, bár ez még elég kezdetleges.

Egyelőre mivel open-béta játékról van szó, igen kevés dolgot lehet megtenni a játékban, de egy bétánál ez így van rendjén. A játék Steames adatlapján nagyon pozitívak a visszajelzések, és ez nem is meglepő, mivel nagyon szerethető a program megjelenése, és előcsalogatja a felfedezőt nem csak a kicsikből, de a nagyokból is.

Az Astroneer egy nagyon nyugodt, szinte meditatív jellegű játék a mostani állapotában. Kifejezetten ajánlom a karácsonyi evés után, a kandalló mellett egy kakaóval kisérve, a chill és az egyedüllét egy távoli bolygón pont megadja a fellélegzést a családtagoktól nyüzsgő ünnep után.

december 31, 2016
Nagy videojáték-mustra 2. rész

A 2016-os év sem volt unalmas videojátékok terén, előző cikkünkben összeszedtünk egy csomó említésre méltó SF, fantasy, és horror címet, melyekkel érdemes lehet játszani, főleg, ha az ünnepek során van némi szabadidőnk. Azonban jövőre sem fogunk unatkozni, hiszen számos olyan játékot kapunk majd, melyek egészen biztosan sokáig le fogják kötni a lelkes játékos-társadalmat.

2017-et máris egy várva várt címmel nyitjuk majd: A Resident Evil hetedik felvonása eddig nem látott izgalmat, és félelmet ígér, amely mellett egyetlen igazi horror-kedvelő sem fog szó nélkül elmenni.

Nem sokkal később a Ubisoft új IP-je fogja megváltoztatni a háborús játékok hangulatát. Legalábbis nagyon úgy tűnik a For Honor videóit elnézve. A nem kevés fantasztikummal felruházott játékban igazi, könyörtelen harcosokká válhatunk.

A Halo sorozat közkedvelt stratégiai spin-off-ja is folytatást kap, Halo Wars 2 címen.

2017 talán egyik legjobban várt játéka a Horizon Zero Dawn. Az eddig kikerült infók alapján káprázatos programra számíthatunk. Mondjuk, ki ne szeretne egy poszt-apokaliptikus világban robot dinoszauruszokra vadászni?

Ahogy elnézzük a Tom Clancy-féle taktikai shooter sorozat sem fog mostanában leállni, hiszen jövőre érkezik hozzánk a Ghost Recon Wildlands, ami hatalmas nyílt világot, és megannyi feladatot ígér.

A Lovecraft-rajongóknak sem lesz okuk panaszra, mert végre jön egy új Call Of Cthulhu játék. Eddig még csak pletykálat lehet tudni a történetről, és várunk egy igazi hivatalos megerősítésre, de nagyon úgy néz ki, hogy a végtelen Univerzum ősi Cthulhuja újabb hátborzongató történettel fog meglepni minket.

A kedvenc „beszélgetős” játéksorozatunk is tovább bővíti reményteli címeinek listáját. A Telltale fejlesztőstúdióról beszélek, ami alig pár év alatt elképesztő népszerűségre tett szert kiváló, kvázi interaktív képregény történetei miatt. Jövőre már be is jelentették következő projektjüket, a Galaxis őrzői főszereplésével.

A hatalmas sikerre való tekintettel, a Netherrealm Studios – a Mortal Kombatot jegyző fejlesztőcsapat – végre elkészíti a DC-képregénykarakterek brutális egymásnak esésének második etapját, az Injustice 2-t. A játékban kedvünkre püfölhetjük majd az Igazság Ligájának összes tagját, de feltűnik a legtöbb gaztevő is.

SF-rajongóként talán egyértelmű, melyik lesz a 2017-es év legjobban várt címe. Bizony ez nem más, mint a Mass Effect: Andromeda. A masszív űrdráma megannyi különös világba kalauzol majd bennünket, ahol számtalan új tennivaló, és fenyegetés várja majd a kalandos játékosokat.

Hideo Kojima kilépésével a Konami nem igazán tud magával mit kezdeni. Ez meg is látszik a következő Metal Gear játékukon. A Metal Gear Survive-ra keresztelt csapatalapú lövölde a Ground Zeroes végén veszi fel a fonalat, de egy alternatív univerzumban. Ahol a szereplőknek kristályfejű zombikat kell ölni. Azt hiszem eleget mondtam a játékról.

És jöjjön egy vérfagyasztó horror folytatás. Emlékszem, mikor az Outlast első részével játszottam, igazi érzelmi hullámvasúton éreztem magamat. Egyszerre volt rémisztő, hátborzongató, és akció dús adrenalinbomba. Hogy milyen lesz a második rész? Nem tudni, de ha csak félig hasonlít az elődjére, akkor nem lesz probléma.

Sok-sok éve kijött egy remek űrlényes SF játék, a Prey. Kevesen ismerték, de akik játszottak vele, egyöntetűen elismerően bólogattak. Mindig vártunk egy folytatást. Az idei E3-on felcsillant a szemünk, de aztán hamar vegyes érzelmek vették át az irányítást. 2017-ben jön ugyan egy Prey nevű játék, de nem vagyunk biztosak abban, hogy ez az lesz, amire mi vágyunk. Majd meglátjuk!

Az idén decemberre jegyzett South Park: Fractured But Whole játékot kitolták a következő év első negyedére, de talán jobban is tették. A South Park esszenciája mindig az aktualitás, a szatirikus kifacsarása mindennek, ami modern társadalmunkat jellemzi, így valamelyest örülök a csúszásnak. A Stick Of Truth a Ubisoft egyik legjobban sikerült címe. Főleg, hogy nagyban részt vettek a készítésben a sorozat alkotói is: Matt Stone és Trey Parker. Reményeim szerint a második felvonás sokkal borultabb, mégis zseniálisabb lesz, mint elődje.

És végül nézzünk meg pár címet, amiről még alig tudunk valamit, de megérné várni rájuk.

Első helyre raknám be természetesen a játékosok által felmagasztalt The Last Of Us második részét, amelynek előzetese letaglózta a rajongókat. De akár holtversenyben a legjobban várt cím képzeletbeli díjáért idevehetném a Hideo Kojima által fémjelzett Death Stranding nevű alkotást. A rejtélyes előzetesekből semmit sem tudunk meg, de megváltóként várjuk a Norman Reedus és Mads Mikkelsen szereplésével készülő játékot.

A Star Warst kedvelő gémerek nem régiben hozzájuthattak az „olcsósított” Battlefronthoz, melyben az alapjáték mellett az összes eddig megjelent dlc-t is élvezhették. Jövőre az EA úgy tervezi, hogy kiadnak egy új Battlefrontot, amiben – meghallgatva a sok-sok játékos imáit – egyjátékos kampány is helyet kap majd.

Tehát úgy néz ki, jövőre is remekül be leszünk táblázva játékmegjelenésekkel, és még hátravan egy csomó olyan cím, amit később fognak bejelenteni, de még akár 2017-ben élvezhetjük őket.

december 30, 2016
‘s Creed: Vajon filmként is megállja a helyét az Ubisoft játéka?

Az Assassin’s Creed a legfrissebb film, ami igyekszik eloszlatni a videójáték-adaptációkkal szemben hosszú évek alatt kialakult fentartásainkat.

Ez nem kis feladat, mert a rossz játékadaptációk sora végtelen. Max Payne, Hitman, Mortal Kombat: Annihilation, Far Cry – és még számtalan béna filmet láthattunk a múltban, ami játékon alapult, így érthetőnek tűnhet, ha gyanakvó tekintettel nézzük a trailereket és a posztereket.

Az idei év feldolgozásai közül magasan kiemelkedik az Assassin’s Creed, és ha vetünk egy pillantást a készítők listájára, már sejthetjük, hogy elégedetten fogunk távozni a moziból. A tavalyi Macbeth-ért felelős triász, Justin Kurzel, Michael Fassbender és Marion Cotillard ismét remekművet hoztak létre. A rendező és a színészek rendkívül pozitív hatással vannak egymásra, a kreativitásuk és tehetségük egy utánozhatatlan egyveleget alkot, ami most az Assassin’s Creedben ölt testet.

A cikk a továbbiakban spoilereket is tartalmaz.

A történet drámaian kezdődik. Egy ügyetlen gyerekszínész képében a főhős, Callum Lynch elveszti édesanyját, és ez lesz a fő mozgatórugója a gondolkodásának és cselekményeinek A főhős viszontagságos gyermekkorának hála, egy meglehetősen labilis és majdnem kiszámíthatatlan karaktert kapunk, épp úgy, mintha egy freudi trauma-pszichologikus könyvnek a tartalmát vezetnék le a vásznon. Miután végigszenvedtük az alapozást, elindulhat a film, és hirtelen már az öreg Callumot láthatjuk, ahogy kivégzik. Fassbender fenomenális: hihetetlenül realisztikusan játszik. Ugyan csak egy problémás férfit alakít, de mégis az emberi érzelmek teljes spektrumát megjárja, tényleg hitelesen – miközben a néző háta a halálfélelemtől borsódzik. Szerintem ez az eddigi legjobb halálközeli élmény, amit valaha átélhetettünk moziban. A konvencionális kivégzési jeleneteknél jó párat láthattunk már, ahol unottan vagy őrjöngve viselik a sorsukat az emberek, itt viszont pont a kettő határán van az áldozat, és a rettegés nem csak a színész, de a néző arcára is kiül.

Végül nem hal meg a főhős, hanem a játékban jól ismert tudóslétesítményben, az Abstergo Industriesben ébred, ami a modern megfelelője a Templomos Rendnek. Itt megismerhetjük a főgonoszokat, akik földi paradicsomot akarnak létesíteni a Földön, és mint gondolhatjuk, ehhez az Assassin Rendnek is van egy-két szava.

A cég tervének kivitelezéséhez egy fontos tárgyat keresnek, ami által megfoszthatják az emberiséget a szabad akaratuktól. A megtalálásához egy Animus nevű szerkezetet használnak, ami felkutatja azokat az örökölt emlékeket, amelyek az alanyban rég elfelejtve szunnyadnak. Az Animus egy szimulációként végigviszi az emléket az kísérleti alany fejében, és ő úgy lát mindent, mint ahogyan az őse látta. Az Animus megjelenése után kettészakad a cselekmény, egyrészt a valóságban folytatódik, másrészt pedig a múltban emlékképek formájában. A szerkezetet átformálták a filmben, a játékbeli unalmas ágyat vagy széket kicserélték egy gépmonstrumra, ami úgy mozgatja Fassbendert a levegőben, ahogy az az emlékben is mozog, hogy minél hihetőbb legyen a szimuláció. Nem egyszer kell hirtelen kihúzni a szereplőnket a gépből, mivel a nagyobb zuhanásokkor könyörtelenül földhöz csapta volna őt a gép.

Az Animus élettani hatásaira is kitér a film, és rendkívül ötletes és érdekes szálat vezet be az akciódús filmbe, ahogy Callum meghasonul múltbéli önmagával. A tudathasadásos-hallucinációs jelenetek sorra váltakozva teszik izgalmassá az Animuson kívül történt eseményeket.

Fassbender az intézetben játszódó jelenetekben is óriásit alakít. Szerintem az őrült jelenetnél hozott egy kis inspirációt a Macbeth-es őrültségéből, itt viszont sokkal hihetőbb volt. Egyébként annyira jól játszott, hogy a magyar szinkronos változatban van egy hely, ahol szimplán bent hagyták Fassbender hangját a filmben angolul, fordítás nélkül, mert nem volt olyan szinkronszínész, aki tükrözni tudta volna a jelenet érzelmi hordalékát magyarul. Fassbender ismét emlékeztetett, hogy egy film nemcsak a trükköktől, az izgalmas jelenetektől, vagy a hihető CGI-től lesz kézzelfogható és nagyszerű, hanem az alakítás minőségén is rengeteg múlik.

Amikor beültem a moziba, féltem, hogy ismét egy terminátor-szerű főhőst kapunk, mondván hogy az Assassin’s Creed cím általában a kegyetlen kivégzésekről szól és a menőségről. Itt viszont egy átalakulást láthattunk, ahogy egy piti bűnözőből egy igazi fenevad válik. Megtanul ölni és megbocsátani, és célt talál az életének, ami nem más, mint a rend, és a templomosokkal való küzdelem.

A másik főszereplőt Marion Cotillard játssza, akinek a karakterét elég elmismásoltnak érzem. A film középpontjában a tudós nő és Callum kapcsolata áll, és az ő egymáshoz való viszonyukat követhetjük figyelemmel a vásznon. A tudós feltehetően valamiféle érzelmeket táplál Callum felé, de erre ő semennyire se reagál, éppen elfoglalja, hogy megőrül. A rokonszenves érzelmeit egyébként nem mutatja ki sehol, kivéve hogy elég sok helyen kissé buja szemmel tekint a főhősünkre. Kénytelen vagyok feltételezni titkolt érzelmeket és fellángolást a háttérben, mert a végső jelenetet másképpen nem tudom megmagyarázni, és logikátlannak kéne tartanom a viselkedését. Szokták mondani, hogy a profiknál nincsenek véletlenek, tehát valószínű, hogy van érzelmi szál, de ez nem egyértelmű – mindenki eldöntheti magának.

A cselekmény egyébként egy igen régi filozófiai kérdésen alapul. Bűn-e a szabad akarat? Amikor szabad akaratról beszélünk, legtöbbször a bibliai értelmezésben vett szabad akaratra gondolhatunk, tehát bűnözhetünk. A film fő gonoszai a feltétlen hatalom megszerzésére törekednek a szabad akarat elvételével, és ezen felfogás ellen harcol az Assassin szerveződés. Nagyon érdekes, hogy ez a fogalom is egy átalakuláson megy át a film közben, mivel a szereplők fogalma a szabad akaratról is átfogalmazódik a bibliai bűn értelmezésről a valóságos szolgaság felé. Végül a főszereplő azt az utat választja, hogy a szabadság mindennél fontosabb, és ha bűnözni kell érte, megéri. Viszont ez is rengeteg filozófiai és etikai kérdést von magával. A film filozófiailag nem válaszol, csak kérdez. Rákérdez a bűn fogalmára, az Egyház hitelességére, a tudomány és a kísérleti nyúl viszonyára és nem végső soron az emberiség jogaira.

A film fő szimbóluma a madár. Az átvezető jeleneteket és az időugrásokat egy-egy repülő madár képével kötik össze. A madár nem csupán a szabadságnak, de az időtlenségnek is a jelképe, nem beszélve arról, hogy a léleknek is a kiemelt szimbóluma a keresztény világban. A madár egyébként felvonásokra is tagolja a filmet, összeköti a múltat a jelennel és a jövővel, bár szerintem egy picit túl sokat használták, mégis stílusos, és egyértelműen jelzi a nézőnek, hogy készüljön föl az akcióra.

Az Assassin’s Creed egy igazi látványfilm, nagyon szép harcjelenetekkel, kérdéses fizikai törvényekkel és meglepő kameraszögekkel. Külön tetszett, hogy többégében jól láthatóak voltak az események az akciódús jeleneteknél, bár volt, hogy össze-vissza kapkodták a kamerát. Mindent beletettek, ami csak a játékban benne volt, tehát a fanok minden harmadik percben találhatnak valamit, amiről eszükbe juthat, hogy az pont olyan, mint a már ismert világban. A film önmagában is megállja a helyét, bármilyen előismeret nélkül meg lehet nézni, és élvezni.

A film negatívumai közé kell sorolni a zenéjét. Nem emlékszem, hogy egyáltalán volt-e valami zene alatta, annyira sablonszerű. Hallhatóan nem akartak valami egyedit használni a készítők. A másik negatívum az az npc-szerű háttérszínészek. Bár ettől csak még inkább úgy éreztem, hogy a játékban vagyok, de ez talán mégsem túl kedvező egy filmnek.

Az Assassin’s Creed film összességében nagyon szuper lett, és csak ajánlani tudom minden korosztálynak.

december 20, 2016
Építsünk hajót űrszemétből – Galactic Junk League teszt

A Galactic Junk League a Pixel Federation legújabb űrhajós-lövöldözős játéka, ami most már nyitott béta verzióban játszható, és ingyenesen letölthető a honlapjukról.

A Robocraftra hajazó játék lényegében egyszerű koncepciót valósít meg: építsd fel az űrhajód űrszemétből, és lövesd szét másokkal. Jelenleg a játékmenet két szakaszból áll: apró elemekből felépítjük, dizájnoljuk az űrhajónkat, majd utána harcba vihetjük, ahol egy kisebb-nagyobb arénában összemérhetjük a véletlenszerűen hozzánk rendelt csapattársainkkal az űrhajóink erejét.

A program az első belépéskor egy tutorial részbe kalauzol minket, ami elmagyarázza a hajóépítés csínját-bínját, ami meglepő módon hasznos, mert az egész játék teljesen magyar nyelvű.

A hajódizájnolás nagyon sokszínű és részletes, így bármit le tudunk modellezni benne, amit csak kitalálunk. Sajnos a hajók méreteinél vannak határok. Meg van adva, hogy maxium mekkorák lehetnek – ha például egy Star Wars-os csillagromboló méretű hajót akarnánk építeni, sajnos azt is egy vadászgép méretében kellene megoldanunk. Nem lenne lehetetlen, de a masszív méreteket nem lehet belevinni a játékba. Én egy banán hajót építettem hasonlóan a Black Prophecy kinetikus hajóihoz, és meglepődve tapasztaltam, hogy nem ütköztem akadályokba. Bár amikor tervezzük a hajónkat, aggasztó lehet, hogy Minecraft-szerű blokkokat használunk, de azért vannak jócskán lekerekített díszelemek is, hogy elrejtsük a ronda kocka elemeket, így ez a csaták közben nem okoz esztétikai zavart. Szerintem az építkezés a legjobb része a játéknak, de valamiért egyelőre csak kettő hajót rakhatsz össze szabadon, a többiért fizetni kell (vagy igazi pénzzel vagy játékbelivel).

Mivel ez egy MMO-játék is, ezért valamiféle progressziónak is jelen kell lennie. Ahogy egyre többet játszunk, fejlődünk, csatázunk, újabb és újabb alkatrészeket használhatunk fel a hajóépítésnél, és egyre strapabíróbb, nagyobb tűzerejű szerkezeteket tehetünk a hajónkra, így újabb és újabb hajók építésére ösztönöz a játék.

A program legbajosabb részét az űrcsaták jelentik. Már a tutorialban megfigyelhetjük, hogy milyen problémás az űrhajónk kezelése, mivel az emelkedéshez a „space”-t a süllyedéshez a „controlt” kell nyomni, és ez eléggé behatárolja a hajónk manőverező képességét. Amikor űrcsatákban vagyok, szeretem, amikor az egérrel ilyen-olyan figurákat és kacifántos hurkokat tudok csinálni, hogy lerázzam az ellenfelet, vagy, hogy épp mögé kerüljek. Viszont ebben a játékban, ha kimaxolod a fordulást és a sebességet, a hajód még mindig lassúnak és ügyetlennek tűnik, mert nem fordulsz úgy, ahogy akarsz. Az űrben egyébként nem működnek a fizika törvényei, ha leveszed a gázról az ujjad, akkor megáll az űrhajó, pedig tovább kéne sodródnia azonos sebességgel, és nem, nincs fékező rakéta az elején a hajómnak… tudnék róla, mivel én építettem.

Az űrcsaták egyébként grafikailag gyönyörűek. Nagyon vicces, hogy amikor rálősz valakire, akkor az az elem, amit szétlőttél, leesik a hajóról. Ha kilövöd egy űrhajó a hajtóművét, akkor az ellenfél nem tud tovább menni, így csak egy céltábla lesz a csatamezőn. Egyébként a harcok jelenleg nem azon múlnak, hogy ki lő jobban, vagy, hogy ki az ügyesebb pilóta, hanem azon, hogy ki tett több üteget a hajójára. Láttam egy űrhajót, amit csak úgy hívtak, hogy „gunbed” azaz fegyverágy, és tényleg csak egy nagy sík tömeg volt, annyi fegyverrel rajta, amennyi csak elfért.

Grafikailag a játék nagyon látványos, de nem hajtja túl a vasat, nagyon szépen elfutott még a régi gépemen is. A hanghatások elég szegényesek, és a zene sem egy Everquest főcímdal, azaz elég felejthető. A játékmenet repetitívnek tűnhet, de szerintem csak azért, mert béta, és nagyon kevés pálya van, ami elérhető.

Összességében egy izgalmas sci-fi kalandnak nézhet elébe bárki, aki kipróbálja a játékot, külön ajánlom barátokkal, mivel úgy az igazi az élmény. Jelenleg a játék nagyon ígéretes, és ha nem rontják el azzal, hogy pay to win legyen, akkor megéri azt a 2 gigát rászánni a merevlemezen.

december 18, 2016
Nagy videojáték-mustra 1. rész

2016 videojátékok terén is bő termést hozott. Az már más kérdés, hogy legtöbbször milyen minőséget kapott pénzéért cserébe a lelkes játékos-közönség. Azonban mi megbocsátó nép vagyunk. Ha sikerül kiküszöbölni a problémákat, befoltozni a hibákat, akkor nagyon tudunk örülni az adott programnak. Nézzük is meg sorban, milyen említésre érdemes SF, fantasy- és horrorjátékokat fejlesztettek nekünk 2016-ban.

Nem indult rosszul az év, hiszen 2016 első harmadában kifejezetten erős címek állítottak magas mércét az esztendő többi játékának. Január és június között érkezett meg hozzánk például a Rise Of The Tomb Raider, amiben Lara Croft rejtélyes kalandjait követhettük nyomon, és a népszerű sci-fi stratégiai játék, az XCOM is folytatást kapott.

Ősemberként védhettük törzsünk tagjait a Far Cry Primalben, ami az egyik legkreatívabb koncepcióval büszkélkedhet a tucat-címek között. A Far Cry után szintén a Ubisoft fejlesztőinek köszönhetjük a Tom Clancy’s The Division című akciójátékot, amely után szájízünk igencsak vegyes maradt. A rengeteg hibát számláló program nagyjából mostanra kezdi elérni azt a szintet, hogy érdemes legyen vele játszani. Hatalmas leárazásoknál nem árthat szemfülesnek lenni.

A hardcore fantasy rpg rajongók is megkapták az éves adagjukat a Dark Souls 3 személyében. A játék most sem hagyja cserben masszív táborát, s nem mellesleg a még több kihívást nyújtó Souls sorozat harmadik darabja az év egyik legjobban sikerült címe lett.

A Playstation 4 konzolok gazdái összecsaphatták tenyerüket, mikor nekiülhettek Nathan Drake utolsó kalandjának az Uncharted 4-ben. A 2016-os év egyik leggyönyörűbb, legizgalmasabb címét kaptuk, melyen keresztül annyi érzelem jutott el a játékosokhoz; ilyet tényleg rég láttunk már.

A retro gamereknek is jutott azért valami. Minden FPS atyját nem hagyhatták figyelem nélkül, hát kaptunk egy Doom remake-et. Szerencsére nagyon jól fogadta a közönség, és valóban pokoli szórakozást nyújt az adrenalin-dús lövölde.

A Blizzard pedig ismét belenyúlt a tutiba. Megalkottak egy kompetitív, addiktív csapat alapú shootert, ami az idén több kategóriában is az év játéka lett. Igen, az Overwatchról van szó, ami alig egy év alatt brutális sikernek örvend a maga 20 millió eladott példányszámával.

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment a Mirror’s Edge folytatása, a Catalyst. Anélkül tűnt el a süllyesztőben, hogy bárki észrevette volna. Kár érte.

Június végén, mikor vége a tanításnak, a gyerkőcöknek is kell valami szórakozás. Nem volt véletlen az időzítése az új Lego programnak, ami a Star Wars legújabb részének, Az ébredő Erőnek a sztoriját dolgozza fel. Mint minden Lego játék, ebben is van humor, rengeteg tennivaló, és megannyi ismerős karakter. Nem csak kicsiknek!

Máris elérkeztünk 2016 második harmadához, ami viszont már nem volt annyira erős, mint az első. Az uborkaszezon idén hatványozottan érződött. A nyár azonban az igazi „három napos csoda” mintapéldányával indult. A Pokémon GO a legjobb mobiljáték, amit valaha csináltak (legalábbis sokak szerint), és ami mindenkiből előhozta az igazi Pokémestert. Azonban minden itt sem ment zökkenőmentesen, és most úgy néz ki, hogy alig akad ember, aki telefonjával a kezében gyűjtögetné ország, vagy világszerte a különböző Pokémonokat.

Fájó szívvel kell megemlítenem az év legnagyobb csalódását, a No Man’s Skyt. A rengeteg ígéret, a gyönyörű videók, képek azt bizonygatták, hogy végre egy korlátok nélküli SF-kaland játék kerülhetett volna a játékosok kezébe. Mi lenne felemelőbb, mint egy határtalan felfedezés a világűrben, ahol akármit megtehetünk? Sajnos azonban az ígéretekből nem sok minden lett megtartva. A játékot bíróság elé citálták vásárlói megtévesztés miatt, de az ítélet úgy szólt, hogy a játékot fejlesztő Hello Games teljes mértékben megfelelt a szabályoknak. A játékosok, és kritikusok viszont nem így gondolják. A napokban megjelent azonban egy hatalmas frissítés, mely úgy látszik, megpróbálja pótolni a rengeteg hiányosságot, és ez talán valami jónak a kezdete is lehet. Pár hónap múlva akár valóban azzal a No Man’s Sky-jal játszhatunk, mint amit nyáron ígértek nekünk…

Az mmorpg-k tősgyökeres rajongói tűkön ülve várták a legújabb World Of Warcraft kiegészítőt, a Legiont, és nem kellett csalódniuk. A kiegészítő tartalmak majdhogynem minden pontjában megfeleltek az elvárásoknak, ráadásul a következő expanzióig megállás nélkül ontani fogja magából a Blizzard a különféle tartalmakat, ezzel téve igazán változatossá Azeroth világát.

Xbox One exkluzív címként reklámozták a ReCore nevezetű játékot, amiről nem sokat lehet mondani. A játék megjelent, senki sem tudta mit kezdjen vele igazán, majd ahogy a Mirror’s Edge, így a ReCore is eltűnt az örök feledés homályában. Pedig az ötlet itt is kiváló volt, de a kivitelezésnél azért akadtak hibák bőségesen.

A tenger alatti Rapture világát újra bejárhatták a játékosok a Bioshock: The Collectionben, ami az első három Bioshock epizód optikailag tuningolt verzióját tartalmazza. A HD remasterek idejét éljük, így ez a lépés elkerülhetetlen volt, de a gyártók mindinkább a legkevesebb erőbefektetéssel próbálnak közel teli árral eladni olyan játékokat, amiket annak idején imádtunk. A kor elvárásainak megfelelve nagyobb felbontásban játszhatjuk kedvenceinket, esetleg kiegészülve néhány látványbeli javulással. Ezt meg lehetne ingyenes patch-csekkel is oldani, de hát az üzlet nagy úr.

Nézzük meg a 2016-os év zárását, a harmadik harmadot.

Itt már van miből szemezgetni, de a színvonal egyáltalán nem egységes. Október és december között is láthattunk elképesztő bukásokat, kellemes meglepetéseket, maradandó, és felejthető játékokat. Na, de furcsa év volt az idei.

A No Man’s Sky-jal fej-fej mellett versenyez a Mafia 3 az év csalódása címéért. A gengszterlétet feldolgozó játék harmadik felvonása akár év játéka is lehetett volna, de a millió hibája, és ostobasága miatt csak egy felejthető bughalmaz marad.

Xbox One és PC exkluzív címként jelent meg a Microsoft idei legnagyobb dobása, a Gears Of War 4, amit az új Xbox One S konzolokon akár 4K felbontásban is élvezhetünk. A játék követte elődeinek hagyatékát, nem is kaptunk sem többet, sem kevesebbet, mint egy igazi, hamisítatlan Gears Of War élményt.

Playstation fronton sem hagytak magunkra a fejlesztők, hiszen kiadták saját virtuális valóság eszközüket, a Playstation VR-t. Idén erre több, mint ötven cím érkezett, amik között akadtak emlékezetes darabok, de sokkal több volt az idegesítően rövid, árkád típusú demó-hangulatú program, amitől jogosan érezhetjük, hogy van hova fejlődnie a technológiának.

Az első világháború idejére is visszatérhettünk a Battlefield 1 jóvoltából, ami hozta a megszokott Battlefield minőséget, és maradandót alkotva tovább menetel az FPS játékok dicsőségcsarnokába.

Azonban az év legjobb FPS-e címéért jogosan szállhat be a Titanfall 2 is, amely tanulva az összes eddigi hibájából elképesztően jó játékot tett le az asztalra. Egyjátékos kampánnyal kiegészülve, fergeteges többjátékos módot kínál a robotos SF-lövölde. Ráadásul azt ígérik a fejlesztők, hogy nem lesznek fizetős dlc-k, minden extra tartalom ingyen kerül majd be a játékba. Így kell játékot készíteni!

Újabb ráncfelvarrás: a HD-tuning elérte az Elder Scrolls világát is. A Skyrim Special edition újra magához hívja a Sárkányszülötteket, hogy gigászi kalandra induljanak a hófödte világ tájain.

A Call Of Duty idén az űrbe ment az Infinite Warfare-rel. Ha ez nem elég meggyőző, akkor itt egy érv, ami miatt talán mégis érdemes lecsapni rá: kaptunk a játék mellé egy nagyszerű HD remastert is, mindenki kedvenc COD részéből, a Modern Warfare-ből. Aki ismeri a Call of Duty politikáját, annak nem tudok újat mondani, aki pedig nincs annyira képben, annak megpróbálom összefoglalni néhány szóban. Rövid kampány, kaotikus, de brutális adrenalin-bomba multiplayer, és indokolatlan megalománia. Nagyjából ezek kísérik végig a megbecstelenített cím sorsát már legalább hat éve.

Dishonored 2 címmel került az üzletekbe az év legjobb lopakodós játéka, amiről botrányosan kevés szó esik. Emily és Corvo kalandjai pedig sokkal többet érdemelnének ennél, hiszen a kezdeti apróbb hibákat leszámítva parádésan sikerült a sötét hangvételű steampunk program.

Annak ellenére, hogy idén nem kapunk új Assassin’s Creedet, mégiscsak kapunk új Assassin’s Creedet. December végén érkezik a mozifilm Michael Fassbender főszereplésével, de hogy addig ne unatkozzunk, végigpörgethetjük Ezio Auditore kalandjait az Assassin’s Creed: Ezio Collection nevű HD remasternek köszönhetően, amely tartalmazza mindhárom epizódot, amelyben az itáliai asszaszin szerepel.

Novemberben sikerült meghekkelni San Franciscot. A Watch Dogs 2 is tanult elődjének hibáiból, ezért egy hipszterségtől túlfűtött, színesebb, könnyedebb hangvételű folytatást tártak elénk. Rengeteget fejlesztettek mind játékmenetben, mind történetben, karakterekben az első rész óta. Mondanám, hogy le a kalappal, de itt sem volt ám zökkenőmentes az indulás. A megjelenéstől számított másfél hétig nem működött egyáltalán a „folytonos multiplayer” névre keresztelt online mód, amiben szó szerint folytonosságot ígérve bármikor becsatlakozhatunk más játékosok világába. Végül ez is megoldódott, és szerencsére megérte a várakozást, mert tényleg remek, és interaktív a multiplayer opció.

Az egyik legnagyobb történelmű játék is folytatást kapott, mégpedig a tizenötödiket. Bizony, idén érkezett meg a gamerekhez a Final Fantasy XV. Természetesen, ahogy a tendencia mutatja, az indulás itt sem volt az igazi, de úgy néz ki egyhangúan egyetért a tömeg: a játék kiváló darab lett.

Az évet pedig az egyik legzseniálisabb cím zárja, amire csaknem egy évtizede várt a játékos társadalom. Amiről azt hittük, már soha nem adnak ki. Aminek elődje meghatározta a Playstation 2-es érát. Ez pedig az Ico és a Shadow Of The Colossus méltó örököse, a The Last Guardian. A szívbemarkoló játék elnyerte a kritikusok és a rajongók tetszését is, minden Playstation 4 tulajdonosnak kötelező darabról van szó.

A 2016-os év tehát telis tele volt változatos címekkel, olyan játékokkal melyek megnevettettek, elgondolkodtattak, eltántorítottak, vagy akár megerősítették a hitet bennünk a videojáték-ipar felé. Következő cikkünkben pedig megnézzük, milyen programokra számíthatunk a 2017-es évben.

december 17, 2016
‘s Sky-t?

A No Man’s Sky az idei év legjobban várt játékának számít, és a marketingjének hála több százezer játékos esett neki, amikor augusztus 9-én a piacra került.

Az akció, felfedező és túlélő játék nagyon vegyes, főleg negatív fogadtatása után több száz cikk és youtube videó készült a játék ígéreteiről és hazugságairól, így a Hello Games a sokmilliós bevételével látszólag kámforrá vált.

Az előző hónapban viszont ismét hallhattunk a Hello Games-ről, miszerint beperelték a céget a hamis marketingkampányukért és csalásért. A játékos társadalom figyelhette, hogy lesz-e igazságtétel, és visszakapják-e a belőlük kicsalt 17 000 forintjukat. (Viszonyításképp, ennyiért megkapható a World of Warcraft összes kiegészítője + 1 hónap játékidő.)

A pár hónapos jogi tusa után végül a No Man’s Sky fejlesztőit felmentették, a cég pedig további frissítéseket ígért a játékhoz, és azok terveit be is jelentették.

A legfontosabb igérete a No Man’s Sky-nak a multiplayer volt, viszont megjelenéskor tapasztalhattuk, hogy ha egy helyre ment két játékos, akkor hiába voltak ott a karakterek, nem látták egymást, nem tudtak beszélgetni, harcolni, vagy bármilyen formában érintkezni. A többjátékos mód inkább azt jelentette, hogy ha elneveztél egy bolygót, akkor látták a többiek, hogy te már jártál ott, valamint azt, hogy milyen nevet adtál annak a bolygónak. (Érdekesség: olyan nevű bolygó, hogy Magyarföld, már van.) A mostanában kiadott frissítésben azt is megtehetjük, hogy a bázisunk helyén üzeneteket hagyunk játékostársainknak.

A következő pont, amit nem teljesített a cég a megjelenéskor, a bázisépítés volt. Hamarosan viszont ezt is pótolják. A tervek szerint kiépíthetünk növénytermesztéses gazdálkodásokat az önfenntartásért. Sajnos űrbázisokról szó sincs, tehát ha valaki lemodellezné a Hubble teleszkópot vagy a Nemzetközi Űrállomást, csak ezért nem érdemes megvenni a játékot, mivel erre még mindig nincs lehetőség. Az építményeinknek nagyon szigorú magassági határai vannak, mivel még mindig lehetetlen ütközni az űrhajónkkal, amikor bolygón vagyunk. A modderek viszont már dolgoznak az ügyön.

A bolygón belül jelenleg, ha utazni akarunk, két dolgot tehetünk. Vagy fogyasztjuk a drága üzemanyagot a repülőnkből, vagy pedig felhúzzuk a túrabakancsot. De a legújabb frissítésekben láthattunk modelleket földi szállítógépezetekről is, tehát feltételezhetjük, hogy a közeljövőben akár rallyversenyt is csinálhatunk a barátainkkal egy bolygón, ha arra szottyan kedvünk.

Összességében nem tudom, hogy álljak hozzá most már a Hello Games-hez. Pusztán azért fejlesztik tovább a játékukat, mert nincs választásuk. Vagy teljesítik az ígéreteiket, vagy vissza kell adni a pénzüket, és én nem hiszem, hogy ez jó motiváció egy program megalkotásakor vagy fejlesztésekor. Nyilvánvalóan még mindig lopnak, átemelnek dolgokat a modderektől, és berakják a játékba, mintha az ő ötletük lenne, mindennek pedig még mindig semmi jogi akadálya. A cég még mindig egy feketebárány, és továbbra is nehéz elhinni, amit ezek a srácok mondanak. Ez ugyanaz a „vállalat” (kb. 9 ember dolgozott benne), ami tavaly megígérte, hogy majd elektronokból és protonokból új, egyedülálló atomokat hozhatunk létre, és az egyedülálló anyagokat kedvünkre használhatjuk…

Mindenesetre a fejlesztések már testet öltöttek, szóval lassú léptekkel, de talán egyszer majd a No Man’s Sky lehet fele olyan jó játék, mint más sandbox játékok (pl.: Minecraft), bár ehhez még több évnyi fejlesztésre lenne szükség legalább.

Végszónak annyit tennék hozzá a sci-fi rajongóknak, hogy ne ruházzanak be a játékra. Amikor ezzel játszik a valaki, olyan mintha egy tech-demóval játszana, és sokkal inkább bétatesztelőnek érezheti magát az ember, mint sem játékosnak. Vannak jó sci-fi játékok, amik sokkal olcsóbbak, jobban futnak, több tartalom van bennük, és még élvezetesek is, bár ezek jó része már elég régi játék, tisztában vagyok vele, hogy a téma nincs eléggé kimerítve. Annak, aki mindenképpen sci-fi, túlélő, internetes játékot keres a téli hónapokra, akkor sokkal jobban ajánlom például az Eve Online-t vagy éppen a Star Citizent (bár az eléggé pénzes), esetleg a Kerbal Space Programot, vagy akár a Star Conflictot.

december 10, 2016
Megvan az év játéka – Game Awards 2016

A Game Awards a legnívósabb számítógépes játékos eseménynek számít világszerte. Díjat kapni az évente megrendezett találkozón Amerikában nagy kitüntetés a szoftverkészítő cégeknek, de a győztesek híre Európában is jó iránytűt mutat, hogy milyen programokat érdemes megvenni a karácsony közeledtével.

Az év játéka címre idén a Doom, az Inside, az Overwatch és a Titanfall számíthatott. Idén is a legtöbb bevételt generáló és a legtöbb játékost vonzó cím kapta meg a díjat, ami nem más, mint az Overwatch.

Nem meglepő, hiszen szó szerint még a csapból is ez a játék folyt idén. A legjobb e-sport, legjobb multiplayeres játék és a legjobb rendezés díját is az Overwatch kapta. Új videók, új hősök, új pályák, kinézetek: a Blizzard rengeteg erőforrását lekötötte ez a játék, és még a marketingje is fenomenális volt… talán egy kissé agresszív is. Szerintem egy picit sok volt idén az Overwatch hype-ból, remélem, jövőre egy kicsit szerényebb lesz a játék kampánya.

Hála az égnek maradtak kitüntetések más játékoknak is, mint például a jól ismert Uncharted 4: A Thief’s End kapta a legjobb történetért járó díjat. Minden elismerésem egyébként a készítőknek, mivel egy olyan mozgalmas, magával ragadó, helyenként picit következetlen játékot készítettek, amit nem csak játszani, hanem nézni is élvezetes. Ez a játék az első, amiből egy youtube végigjátszást végig tudtam ülni, és mondanom se kell jobban élveztem, mint néhány blockbuster filmet, ami mostanság jelent meg.

A Doom sem ment haza trófeák nélkül, hiszen a készítők elhappolták a legjobb fps-ért, és a legjobb zenéért járó díjat is. A játék felülmúlt minden elvárást. Teljesen hozza a régi Doom 1-2 játékminőséget. A gyilkolászós lövölde továbbra is aggodalomat kelt a szülőkben, hogy agresszívak lesznek-e tőle a gyerekek (amúgy egyébként nem) és innen látszik, hogy kiérdemelte a Doom nevet.

Az idei legjobb szerepjáték címet a Witcher 3: Wild Hunt tudhatja magáénak, ami szintén egy felelős döntésnek tűnik. A programban minden van, ami távol áll az amerikai mézes máztól. A játék részről részre megújítja magát és megmutatja, hogy van még ott, ahonnan ez jött. A sajátos, sötét középkori európai esztétika kimeríthetetlennek tűnik. Ugyan nekünk, európaiaknak ismerős ez a felfogás és téma, a Hollywood mámorában élő amerikaiaknak és a távol-keletieknek viszont unikum.

A legjobban várt játék pedig a Legend of Zelda: Breath of the Wild lett, mely jövőre érkezik. Bár ígéretesnek tűnik a program, nem tudni, hogy ezt a díjat mennyire lehet komolyan venni, tekintve, hogy tavaly a No Man’s Sky volt ugyanennek a címnek a nyertese (és mind tudjuk hogy mekkorát bukott, bár még mindig többen játsszák mint az új CoD-ot).

A legjobb családi és a legjobb mobilos játék a Pokémon Go lett. Az óriási embertömegeket szó szerint megmozgató játék bebizonyította, hogy van jövője az okos telefonos játékoknak. Rendszerint ezek a programok nagyon kezdetlegesek, unalmas játékmenetűek és pénzéhesek, bár a Pokémon Go túlmutatott az előítéleteken és egy minden tekintetben forradalmi játékot hozott az eszközre.

Egy új kategóriát is bejelentettek a díjátadón, mégpedig a legjobb virtuális valóságos játékét, amit nyilvánvalóan a kis hazánkban kevésbé ismert Rez Infinite vihetett el.

Érdemes említeni még olyan díjazott játékokat, mint a Dishonored 2-t, a Street Fighter V-öt és a Civilization VI-ot is. Egyébként a stratégiai játékok jelöltjei között megbújik a Banner Saga 2 is, aminek szerintem vinnie kellett volna a pálmát, de én elfogult vagyok.

Összességében az esemény legnagyobb nyertese a Blizzard volt, ami a kívülállóknak nem, de a játékos táborának meglepő lehet, hiszen náluk jobban senki más nem szidja ezt a céget. De hát a színvonalas játékoknak és a közönségbarát hozzáállásnak nem kell együtt járnia, sőt egy ekkora multi cégnél elengedhetetlen, hogy a nehéz döntésekkor valaki ne maradjon hoppon.

Idén is megérte követni az eseményt, és ha pusztán ajándékötleteket keres a Tisztelt Olvasó valamelyik geek hozzátartozójának, akkor nem vehet rossz játékot, hogyha az említett játékokból választ.

december 5, 2016