Az Eve Online az űrhajós játékok World of Warcraftjának számít. Minden hasonló programot ehhez a remekműhöz mérnek, amíg nem jön valami nagy, innovatív játék, ami nyomába léphetne az óriási játékos tömegeket megmozgató űr MMO-nak.
A játékosok maguknak formálhatják az univerzum történetét. Hogy milyen szereped lesz, az csak rajtad múlik. Legyen szó kalózkodásról, kereskedésről, vagy hősködésről, mindenki megtalálhatja a magának kedvező virtuális életmódot. Lehet ember vagy földönkívüli, repülhet a legrettegettebb kinézetű kalózhajóval, vagy egy pihe-puha rózsaszín űrmonstrummal, amit Friend Ship-nek is becézhet. Nincs két egyforma hajó ebben a virtuális univerzumban.
A játéban az extenzív történetmód mellett hatalmas frakciók közötti háborúkban is részt kell/lehet venni, ahol a már lezajlott háborúk nevet is kaptak a játék történelmében. Például az egyik legnagyobb a B-R5RB szektorban történt vérfürdő, ahol 2 klán a „Pitting the Clusterfuck Coalition” és a „Russian alliances” harcolt egymással 21 órán keresztül.
A háborúban összesen 7548 játékos vett részt és a hajók, lőszer, és az egyéb hadi ellátmány valódi pénzre átszámolva összesen 91 000 000 (kilencvenegy millió) magyar forintba került a játékosoknak összesen.
Kíváncsi vagy, de nem akarsz nagyobb összeget beruházni? Eljött a te időd! Ugyanis novembertől a játék ingyenes, örökre.
Huppanj be az űrhajódba, hiszen vár a végtelen kozmosz!
Jó hírrel szolgálhatunk azoknak, akik hatalmasat csalódtak a Hello Games videojáték-fejlesztő cég nagy dobásában, a No Man’s Skyban. Október 31-ig ugyanis ingyenesen játszható az a sci-fi játék, ami legjobban megbolygatta mostanában az űrhajós szimulátorokért lelkesedő felhasználókat. Igaz, hogy a Star Citizen jelenleg még alfa verzióban van, és 2017-ig a játék egyjátékos kampánya nem is fog megjelenni, a sci-fi mmo azonban már most igencsak üde színfoltnak számít a kínálatban. Filmes grafika, nagyon bonyolult irányítás (szinte mindegyik billentyűnek van valamilyen funkciója) és többjátékos élmény várja azokat, akik beneveznének egy kis repkedésre.
A telepítés nem bonyolult, regisztrálni kell egy felhasználói fiókot a hivatalos honlapon, majd a FALL2016 kóddal és a kliens segítségével már játszható is a Star Citizen. A frissen csatlakozó űrkadétokra egy F7C-M Super Hornet nevű vadászgép pilótafülkéje vár, aztán irány az űr. Alább megtekinthető egy kedvcsináló videó a játékhoz.
A tavalyi év egyik legjobban várt játéka nem csak hozta az elvárt szintet, de bőven meg is ugrotta azt, s igencsak magasra tette a lécet konkurencia számára. A lengyel Andrej Sapkowski író által megálmodott, és a szintén lengyel illetőségű CD Projekt Red fejlesztőgárda által kódolt The Witcher játéksorozat harmadik részéről van szó.
Az első két felvonás nagyban eltért a „megszokott” fantasy-címektől, mind mágiarendszerben, mind világépítésben, karakterekben, nyelvezetben. A kelet-európai attitűd mindig erősen visszaütött, és keveredett a reneszánsz által képviselt késő középkori hangulattal, a paraszti élet trágárságával, és a számtalan mitológia különféle változatával. Szerepeltek görög mítoszokból átvett lények, de találkozhattunk szláv fél-pogány erdei démonokkal, sőt a viking kultúrában is tiszteletét teszi a Witcher-sorozat. De ne rohanjunk ennyire előre, inkább vegyük át alaposan a nemrég év játéka kiadásban is megjelent játékot, és nézzük meg miért is lett a The Witcher 3: Wild Hunt az elmúlt évek egyik legjobb fantasy-szerepjátéka.
A The Witcher (magyarul Vaják) először novellák formájában jelent meg a 90-es években. A rövid történetek főszereplője Riviai Geralt, egy mutáns szörnyvadász, kit gyerekkorától fogva emberpróbáló mutációkkal bombáztak, hogy később megküzdhessen a Kontinenst elárasztó különböző fenevadakkal, akik rettegésben tartják a szerencsétlen lakosokat.
Geralt első kalandjait videojáték formájában 2007-ben dolgozták fel. Masszív sztorit kaptunk, ám a játékmenet kissé egyhangú, sőt néhol kifejezetten unalmas volt. Az sem segített, hogy magyar szinkronnal is ellátták a programot, sőt inkább csak rontott az egészen.
Majd 2011-ben jött a kvázi-áttörés. Mindenkiben magas nosztalgia-faktorral dolgozott a Witcher első részének megfakult emlékképe (tegyük hozzá, hogy távol állt a rossztól, de kimagasló sem volt), így boldogan vetettük bele magunkat a The Witcher 2: Assassins Of Kings játékba. Első pillanattól kezdve nagyon erős cselekmény tárult elénk, flashbackekkel, remek harcrendszerrel, érdekes jelhasználattal (a jelhasználat a Vaják esetében a mágia). Igazi fantasy-RPG-vel volt dolgunk, és örültünk neki. Azonban még mindig ritkán lehetett hallani, hogy egy lapon emlegetnék az emberek a Dragon Age-dzsel, vagy akár a mainstream fantasy-játékok istenkirályával, a The Elder Scrolls sorozattal. Pedig a Witcher 2 esetében már hatványozottan megfigyelhető volt a fejlődés, és az akarás mögötte, hogy jó programot adjon ki a CD Projekt Red brigádja.
S csendben eltűnt a színtérről Geralt; egészen 2015-ig, mikor megjelent a The Witcher 3: Wild Hunt. A konzolos generációváltás meghozta gyümölcsét. Bárki, aki ránézett egyetlen képre, vagy videóra, annak elállt a lélegzete is. A Skyrimnél 20%-kal nagyobb bejárható területet ígértek, pedig valljuk be: az aztán tényleg nagy térkép volt.
Ám ekkora játékot bizony nagyon nehéz tartalommal kitölteni. Sokszor láttuk már, hogy egy RPG hatalmasat markolt, majd belefulladt az egészbe, és végtelenül önismétlővé vált. A Witcher 3-ban ilyenről szó sincs. Ennél komplexebb játékot talán még soha nem láttam. Minden egyes küldetés eltér a másiktól, minden állomásnál más fajta emberek élnek, így más feladatokat, vagy megbízásokat kapunk.
Felejtsük el a „Szedj össze tíz növényt”, vagy az „Ölj meg hat vaddisznót, és vedd el a májukat” jellegű küldetéseket. Nagyon sok játékóra után sem találtam ismétlődő feladatokat. Persze akadnak olyan megbízások, melyekben többször ugyanolyan fajba tartozó szörnyet kell levadászni, de mindig más út vezet fészkükhöz, mindig más célból kell végezni velük, és valahogy mindig másképpen is viselkednek. Emellett szinte az összes side-quest (mellékküldetés) lehetne akár a főküldetés része is.
A különböző falvak és városok lakói megöltik élettel az egész játékot. Mindenhol akad egy vajákra váró megoldatlan ügy. Közben fejleszthetjük karakterünket, igen sokféleképpen. Gyúrhatunk jelhasználatra, vagy nyers erőre is, vagy akár kombinálva a kettőt, kiegyensúlyozhatjuk Geralt képességeit, hogy minden helyzetre felkészülhessen. A mindig hátunkon lógó ezüst-és acélpengéket kedvünkre váltogathatjuk, vagy megkérhetünk egy jóképű törp urat, hogy készítsen nekünk valami remek kardot. Ehhez receptre lesz szükségünk, melyek összegyűjtése szintén kiváló elfoglaltság. És akkor észrevesszük, hogy órák óta csupán a mellékküldetéseket nyüstöljük, aranyat alkudunk egy falusi elöljárótól, gwynt-partit játszunk a helyi kocsmában, majd leölünk néhány fojtólidércet a mocsár szélén. Közben megismerkedünk a különböző vidékek embereivel, és azok minden létező motivációjával. Van, ki a háborútól fél, van, aki csupán a családját szeretné etetni, de akadnak rasszista emberek (és tündék), zsugori nemesek, bátorlelkű parasztok, és mindenféle erkölcsi kérdés felmerül, mely akaratlanul is elgondolkodtatja a játékost. Belekeveredhetünk politikai játszmákba, intrikákba, minket nem feltétlen érintő harcokba, belviszályokba. Hűséges barátaink pedig legtöbbször azon lesznek, hogy segítsenek az ilyen helyzetekben, bár leginkább magunkra maradunk, mint végtelenül cinikus, érzelemmentes vaják, aki saját morális kódja szerint teszi a dolgát.
A változatosságot tovább erősítik a különféle megfigyelhető nyelvezetbeli eltérések. Aki tud angolul, annak is problémás lehet maga a hallható nyelv, hiszen annyi fajta dialektusban beszélnek a népek, hogy számolni is alig lehet. Szerencsére van magyar felirat a játékhoz, ez nagyban segíti a parasztok furcsa tájszólásának, a nemesek fennköltségének, vagy Skellige bátor „vikingjeinek” megértését
Az elődökhöz hasonló módon itt is megjelenik a szexualitás, a maga nyers formájában. Ahogy a bevezető szövegben írtam, a kelet-európai attitűd sokszor vissza-vissza cseng, legyen szó a társadalmi differenciákról, romantikáról, vagy erotikáról. Valamiért élesen elkülöníthető a nyugati álomgyárban bemutatott szex a kelet-európai realista ábrázolásmódtól. Geraltnak számos kalandja lesz nőkkel is, melyek akár külön feszültséget generálhatnak a főszereplő hölgyekkel. De olyan helyzetbe is keveredhetünk, hogy egy adott küldetés céljához akkor kerülünk közelebb, ha előtte elcsábítunk egy leányzót.
A világ valóban hatalmas, rengeteg tartalom van az alapjátékban is, de még rátesz jó néhány lapáttal a két kiegészítőcsomag, a Hearts of Stone, illetve a Blood and Wine. Mindkettő dlc rengeteg plusz játékórát ígér, új területet, új fegyvereket, új cselekményvonalat. Sőt, ingyenesen hozzájuthatunk tizenkilenc letölthető tartalomhoz, melyek leginkább skinek, de akad közöttük páncél szett, gwynt pakli, és sorolhatnám (más játékok esetében ezek 5-10 eurós nagyságrendű költséggel járnának). És ezek nem csupán ígéretek, be is tartják mindezt (ugye kedves Hello Games-féle No Man’s Sky?).
A The Witcher 3 több, mint 300 különféle díjat zsebelhetett be, de ez nem véletlen, hiszen valóban egy közel tökéletes játékról beszélhetünk. Bugok ritkán előfordulnak, de ezek miatt nem lesz játszhatatlan. Általában egyáltalán nincs befolyással a játékmenetre, még csak bosszúságot sem okoz. Legfeljebb jót röhögünk, ahogy Geralt hűséges lova, Keszeg (aki szintén fejleszthető) beakad egy bokorba, miközben gazdája felé vágtat.
A hatalmas sikerre való tekintettel kiadták PC-re, Xbox One-ra, és Playstation 4-re a Game Of The Year (Év játéka) változatot, mely tartalmazza az alapjáték mellett az összes kiegészítőt is. Októberben ingyenes nyílt bétával mutatkozik be a népszerű in-game kártyajátékból, a Gwyntből adaptált önálló játék, mely nem valószínű, hogy a Hearthstone babérjaira fog törni, mégis szórakoztató zsugázásra lehet számítani. A Witcher széria a harmadik résszel le is zárult, örökre befejezték a fejlesztők. Ám lezárásnak nem is kívánhattunk volna többet, vagy jobbat, hiszen a Witcher 3 az elmúlt évek legjobban sikerült fantasy játéka, sőt nem csak műfajában kiemelkedő alkotás, hanem minden téren maradandó műről van szó. Minden perce élvezetes, és egy elképesztően fantasztikus sztorit játszhatunk végig, ami után végtelen űr keletkezik majd lelkünkben.
A CD Projekt Red most egy SF játékon dolgozik, mely a Cyberpunk 2077 nevet viseli. Már többen fejlesztik, mint a Witcher 3-at, szóval grandiózus programra számíthatunk.
A múlt hétvégén (július 15-16-17) a Londonban tartott Star Wars Celebration Europe számos új és izgalmas hírmorzsácskával szolgált a SW franchise világából.
Star Wars: Zsivány Egyes
Igaz, újabb trailert még nem láthatunk az interneten, azért egy hosszabb és kisebb információkat tartalmazó werkfilmet kaptunk az új SW filmhez. A videó igazolni látszik a rendező, Gareth Edwards (Godzilla, Monsters) elképzelését a Rogue One-ról: olyan filmet készíteni, ami beleilleszkedik az Új remény eseményeibe és kifogásolhatatlan Star Wars hangulata van, emellett pedig friss ötletekkel teli, önálló története is legyen.
Edwards reméli, sikerül megteremtenie a korábbi és a saját filmje közötti egyensúlyt. Ha ez sikerülne, akkor állítása szerint akkor tudna igazán tisztelegni George Lucas öröksége előtt.
Az eredeti filmek iránt érzett szeretetem végett vonódtam be a film elkészítésébe […] Ez nem egy karaoke szám, vagy puszta visszatekintés vagy a rajongók kiszolgálása. Nem ezekből lesz a jó film. Hanem olyan szereplők kellenek, akik érdekelnek titeket [nézőket], és itt a lehetőség, hogy megalkossuk ezeket az új embereket és történéseket, amik berántanak titeket. Célunk, hogy remélhetőleg azért jöjjetek el a moziba, amiért mi is szeretjük a Star Warst, és bevonódjatok [a filmbe] és érdekeljenek az új karakterek.
Az új filmhez kapcsolódóan kedveztek a Star Wars: Battlement játékosainak is, ugyanis az új letölthető tartalom a Rogue One: Scarif lesz. Nagy valószínűséggel, a film premierjével egy időben, azaz decemberben válik elérhetővé a kiegészítő.
A werkfilm mellett megérkezett az első hivatalos poszter is a Zsivány Egyeshez:
Néhány szó a Han Solo filmről:
A Star Wars Celebrationön a tavaly bejelentett Han Solo film két rendezője, Phil Lord és Chris Miller (Lego film) megosztott a rajongókkal néhány infót. Először hivatalosan is megerősítették, hogy Alden Ehrenreich (Vonzások, Blue Jasmine) fogja játszani az ifjú Han Solót. A fiatal színészt több mint 3000 jelentkező közül választották ki. A forgatás 2017. január/február környékén kezdődik. Továbbá beszéltek arról, hogy miért is szeretik Han karakterét és arról, hogy az előzménytörténetben igyekeznek megőrizni a figura szerethetőséget.
Star Wars Rebels-sorozat:
A legtöbb hír az animációs sorozatról, a Rebelsről futott be. A legnagyobb szenzációt egy új, a bővebb Star Wars univerzumban kultikusnak számító szereplő felbukkanása jelentette: Thrawn főadmirális. A kánon kívüli történetekben Thrawn (vagy saját fajának a chissnek nyelvén Mitth’raw’nuruodo’) egy tehetséges parancsnok, aki drasztikus stratégiai döntései miatt száműznek. Ahol egy ajtó bezárul, ott egy másik kinyílik – igaz ez a talpraesett admirális esetében is. A Köztársaság és a Birodalom által fel nem térképezett területeket maga mögött hagyva csatlakozik a Birodalomhoz. Átlagon felüli képességeinek köszönhetően felküzdötte magát a hierarchia csúcsára, s meg is szilárdította helyét. Az eredeti trilógia eseményei alatt azonban a háttérben tevékenykedett, csak 8 évvel az Új Remény történései után bukkant fel újra, hogy átvegye az irányítást a Birodalom romjai felett.
Thrawn először Timothy Zahn A birodalom örökösei, 1991-ben megjelent SW regényben tűnt fel. Zahn egy kegyetlen, de pragmatikus vezetőként ábrázolta a karaktert. Az admirális sosem cselekszik meggondolatlanul, minden apró részletre figyel, ezeknek az ismeretében elemzi az adott helyzetet. Ezek a tulajdonságok teszik őt egy igen összetett, méltó ellenféllé – valószínűleg ez az oka Thrawn nagy népszerűségének a rajongók közt.
A Rebels 3. évadában továbbá feltűnik egy potenciálisnak tűnő birodalmi pilóta, Wedge, aki disszidálásra készül. Róla egyelőre többet nem tudni. Az új évad természetesen a régi szereplőket sem hanyagolja, például jobban megismerhetjük Ashoka Tanót és Ezráról is kiderül, hogy milyen veszélyt jelenthet.
Végezetül álljon itt a trailer:
További Star Wars Celebration híreket ezen a linken olvashattok (angol nyelvű), panelbeszélgetéseket pedig a hivatalos Star Wars Youtube csatornán. Az Erő legyen veletek a Zsivány egyes premierig! (és azután is)
A horroríró, H.P. Lovecraft munkásságának kedvelői számára több, mint ideális a 2016-os év, ugyanis amellett, hogy ezzel a tematikával két negyedévente megjelenő fanzin is kapható, (The Black Aether és Azilum), még egy magyar filmet is kapnak, amely az Onnan túlról című novellát dolgozza fel (lásd interjúnkat a film készítőivel). Ha figyelembe vesszük, hogy a videojáték ipar is megannyi termékkel bővül, talán nem túlzás, ha kijelentjük: a Cthulhu-mítosz Magyarországon ma virágkorát éli!
Már korábban írtunk a The Sinking City névre keresztelt, nyílt világú videojátékról, amely az árvíz sújtotta New Englandbe kalauzol minket. A fejlesztőcsapat, azaz a Frogwares a Cthulhu-mítoszt érezte a legjobb választásnak, hogy izgalmasabbá tegye a nyomozós játékot.
Szintén várható egy horror játék The Call of Cthulhu – The Official Video Game címen. A Cyanide Studio bevonta projektjébe a szerepjátékos berkekben ismert Mark Morrisont is, mint gamedesignert, úgyhogy a lovecrafti közösség kifejezetten jó, RPG alapokra épülő játékra számít.
Ha ez még nem lenne elég, a török Cultic Games is előrukkolt egy érdekes koncepcióval: a Stygian: Reign of the Old Ones egy retro játék, amely a Heroes of Might and Magic körökre osztott játékmenetét idéző lépegetős mechanizmus szerint fog működni. Kérdés, vajon van-e létjogosultsága ilyesminek 2016-ban? A készítők szerint a kézzel rajzolt 2D-s, izometrikus szerepjáték kiváló történettel és kidolgozott karakterekkel fog rendelkezni.
A cselekmény a lovecrafti apokalipszist követően, Arkham városában játszódik, ahol a főhős és kompániája (köztük a legérdekesebbek a háborúban elesett, ám a Lovecraft írásaiból ismert Herbert West által reanimált Névtelen Katona, a Kívülálló, vagy a telepatikus képességekkel rendelkező Ulthar macskája) személyes céljaitól vezérelve jut egyről a kettőre. A Cultic Games egyedülálló elemeket ígér, többek között:
Lovecraft univerzumának valamennyi szereplője megelevenedik, legyen az evilági vagy túlvilági;
Hét különböző archetípus közül választhatunk saját karaktert, mindegyik saját történettel és háttérrel fog rendelkezni;
A játékos karakterek mentális állapota, vagyis épelméjűsége hatással lesz a dialógusra, így a történetvezetésre is;
A fekete mágia alkalmazható lesz, de annak érdekében áldozatokat kell hozni;
Érdekesség, hogy a csapat az egykori Weird Tales magazin borítóinak mintájára készített töltőképernyőt.
A játék kickstarter kampánya júniusban kezdődött, 30 napos határidővel. A kitűzött cél 55.000 Euro, viszont az összeg fele mindjárt az első néhány napon összegyűlt, úgyhogy a Stygian 2017. novemberére várható debütálása szinte garantált.
Szerencsére egy hazai fejlesztőcsapat, a The Mysterious Machine is számos játékkal igyekszik boldogítani a rajongókat, illetve gazdagítani az adaptációk tárházát. Projektjük, a MAZE: The Angels Walk Silently műfaja szintén horror. Pápai Bence, a csapat vezetője szerint a Darkness, valamint az Alan Wake című játékok hangulatát fogja idézni, és amellett, hogy Lovecraft munkássága inspirálta őket, saját, egyedi történetük méltó lesz a forráshoz. Bence így nyilatkozott a készülőfélben lévő projektről:
Ez egy pszicho-horror elemekkel dolgozó kalandjáték lesz. Itt a történetvezetés elemei adják majd a horror-jellegét. Lesznek benne közelharci, illetve távolsági fegyverek is, de az ellenséget inkább érdemesebb lesz kikerülni, mintsem konfrontálódni vele, mert nem igazán lesz esélyünk velük szemben, legfeljebb ha nagyon ügyesen játszunk.
Bencéék számára nem idegen az író munkásságának feldolgozása. Korábban egy retro minijátékkal jelentkeztek,melynek címe The Mysterious Disappearance of Mr. Lovecraft. Ebben izometrikus nézetből kell a címszereplőt irányítani, aki saját rémálmában barangol. A csapat most lehetőséget biztosít arra, hogy a játékosok javaslatot tegyenek, melyik legyen a következő novella, amelyet hasonló minijáték formájában adaptálnak.
Ha csupán egy szóban kellene összefoglalnom az idei E3 konferenciát, akkor az ez lenne: papírforma. Már ami a bemutatott fejlesztőket, és a kiadók felhozatalának a háromnegyedét illeti. Azonban itt is él a „végül, de nem utolsó sorban” mondás, hiszen a Sony ismételten elkápráztatott minket. De ne rohanjunk ennyire előre, nézzük meg, miket tartogat nekünk az idei és 2017-es év videojáték-dömpingje.
A sort idén az EA nyitotta, mely a kötelező sportjátékai mellett megmutatta nekünk, hogy fog kinézni a már egyjátékos kampánnyal is büszkélkedhető Titanfall második része, valamint betekintést nyerhettünk a Mass Effect Andromeda kulisszái mögé. Azonban a Star Wars rajongóknak sem kell aggódnia, hiszen a Galaxy of Heroes, The Old Republic és a Battlefront folyamatosan frissítéseket fog kapni, illetve az EA közösen dolgozik a Visceral stúdióval egy vadonatúj, elképesztő Star Wars játékon, melyről még nem sokat tudunk.
A konferenciát a Bethesda folytatta, de valljuk be: nem sok újdonsággal lehetett találkozni a bemutatójukon. Viszont erős nyitánnyal kezdtek: remek képsorokon láthattuk a nemrégiben felfrissített DOOM (szintén Bethesda) méltó, és örök riválisát, a Quake Championst. A retro-faktor roppant magas e két cím hallatán, de vajon képesek lesznek visszaadni ugyanazt az élményt, mint amikor kis srácként az informatika terem pazar gépein egymást csépeltük a jó öreg Quake 3 Arénában? Nagyon reméljük!
Továbbá bemutatásra került egy, a The Elder Scrolls világában játszódó kártyajáték is, mely ugyan jól néz ki, de nem biztos, hogy méltó ellenfele lehetne a népszerű Hearthstone-nak. Úgy néz ki, a pár évvel ezelőtti moba-őrületet felváltja a töménytelen kártyajáték, csak ehhez bizony rengeteg innovációra van szükség.
A Skyrim rajongók is örülhetnek, hiszen végre grafikailag felújított változatként fog megjelenni az epikus fantasy program PS4-re és XBOX One-ra Special Edition néven (és végre konzolokon is használhatóvá válnak a végtelen számú modok). A Fallout 4 sem marad frissítések nélkül, felsorolni is sok lenne mennyi mindent fognak belepakolni a poszt-apokaliptikus csodába.
Akadt olyan ízelítő is, amely valóban meglepett a Bethesda bemutatóján. Ez pedig nem más, mint a Prey. A játék első része 2006-ban látta meg a napvilágot, és egy nagyon érdekes űrlényes sztorival büszkélkedhetett, viszont nem emlékszem rá, hogy nagy port kavart volna, vagy népes rajongótáborra tett volna szert. Viszont egy zseniális játékról van szó, ami megérdemelte, hogy a konzol-forradalmak, és PC-s újítások korában is kapjon egy esélyt. A bemutatott rövid videó nagyon érdekesnek tűnt, reméljük, nem sokára még többet megtudhatunk róla.
Miután hosszasan és igen unalmasan ecsetelték, hogy a The Elder Scrolls Online mennyire elképesztően zseniális mmorpg (komolyan, majdnem húsz percig beszéltek a nagy semmiről, és roppant önfényezésbe ment át az egész, pedig egy nyamvadt launchert, és patch-rendszert nem tudnak évek óta megcsinálni – emellett a játék valóban remek), végre láthattuk részleteket a Dishonored 2-ből is. A steampunk hangulatú, osonós FPS fantasztikusan gyönyörű minden mozzanatában. Nem csak új várost kapunk a játék során, de új főhősnőnk is lesz, sőt még alternatív idővonalakkal is babrálhatunk.
A konferencia egyik legérdekesebb bemutatójával a Microsoft állt elő. Pontosabban rengeteg mindent belezsúfoltak az előadásukba, emellett számos izgalmas dolgot láthattunk. Végre játékosok millióinak imái meghallgattattak, és bevezetik a cross playt, miszerint, ha egy programot megvásárolunk például X1-ra, akkor azt játszhatjuk Windows 10-es rendszerünkön és fordítva. Természetesen ez multiplayer alapú játéknál külön remek dolog, így együtt játszhatunk olyan barátainkkal, akiknek egyik-másik platform nincs meg. Emellett betekintést nyerhettünk a Gears of War 4 játékmenetébe is, amely lehengerlően néz ki, és igencsak izgalmasnak tűnik (persze nyilván nem unalmas részt fognak megmutatni egy E3-on).
Láthattunk egy érdekes új címet is, ami a ReCore névre hallgat. A karakterek egyszerre tűnnek aranyosnak és komolynak, a platformer elemekkel dúsított játékmenet pedig egyedinek látszik. Meglátjuk, mi sül ki belőle.
Volt még Final Fantasy XV játékmenet, Division frissítés, Minecraft cross play, Tekken 7, State of Decay 2, Halo Wars 2. Azonban kiemelnék ezeken felül néhány játékot, ami megmozgatta a fantáziámat.
Az első, egy retropunknak tűnő, elképesztően zseniális program. A We Happy Few néhány perce annyira megragadott, mint talán semmi az egész E3-on. Külsőre mondhatnánk, hogy hasonlatos a Bioshock Infinite-re, sőt a sztori mélysége is remélhetőleg arra hajaz majd. Az előzetest nehezen lehet szavakba önteni, beszéljen helyettem maga a videó:
Iszonyatosan gyönyörű videón láthattuk a Battlefield 1-et, amelyre egyszerűen tényleg nincsenek szavak. A dinamikus és élethű időjárások mellett a fegyver- és karaktermodellek, a környezet, a járművek mind-mind fantasztikusan festenek.
Láthattunk még egy mókás kalóz-szimulátort is, a Sea Of Thievest, melyben saját csapatunkkal járhatjuk a tengereket, és kvázi szó szerint legénységgé alakulva, hajónkat kell megvédeni az ellenséges fosztogatóktól, vagy éppen mi támadhatunk meg más játékosok által irányított bárkákat.
Továbbá, természetesen a kártyajátékok sorát is erősíteni kell, nem mással, mint a népszerű Witcher-féle játékkal, a Gwenttel. Érdekfeszítőnek tűnik még a Scalebound című fantasy program is, melyben hű társunk és segítőnk egy sárkány lesz. Sőt, a játékot játszhatjuk együtt, barátokkal, és hatalmas ellenségeket kell közösen legyűrni, persze repülő tűzokádóink asszisztálásával. Rengeteg potenciált látok benne, kérdés, hogy valójában, élesben milyen lesz majd.
A végére két gigász maradt, folytassuk időrendi sorrendben.
A Ubisoft nyitánya – nem túlzás – felettébb kínos volt, már-már én éreztem magam kellemetlenül a táncoló zsiráf és miegymás miatt. A harminc esztendős Ubit idén is, immáron ötödjére Aisha Tyler színésznő képviselte, aki marketing szempontjából tökéletes, csak az egész előadás bűzlik az előre begyakorolt szövegektől, kínos beszólásoktól, és megbeszélt meglepődésektől. Ettől eltekintve a Ubisoft pazar bemutatót dobott össze, essünk is neki:
Nagyon szép gameplayt láthattunk a Ghost Recon Wildlandsből, de úgy egyáltalán az egész játék jónak tűnik, meglátjuk megjelenésre mi marad ebből.
A kedvenc részem a zseniálisan őrült South Park bemutató volt. A The Fractured But Whole (hihetetlen, hogy be merték vállalni ezt a szójátékot, valamiért mindig röhögnöm kell tőle) cselekménye ott veszi fel a fonalat, ahol a Stick Of Truth-nál véget ért. Ugyanúgy mi alakítjuk az új fiút, Douchebaget, de rá kell jönnünk, hogy fantasy szerepjátékozni már nem menő, így szuperhősökké kell avanzsálnunk. A sokat mondó gameplay-videók mellett a sorozat készítői, Trey Parker és Matt Stone maguk mesélnek a játékról, ami annak ellenére is, hogy előre lefixált interjú volt, kimondottan jó sikerült. Az új South Park ugyanolyan elmebetegnek tűnik, mint elődje, de ezért is szerettük annyira. A sztorija pedig, mint mindig, ezúttal is aktuális lesz. A Cartman által megformál Coon egy egymilliárd dolláros szuperhős franchiset akar létrehozni, de közte és társai között hatalmas mélységben bemutatott jellemváltozások kerülnek előtérbe, emiatt kialakul két hőscsapat között a polgárháború (bizony).
Star Trek rajongók figyelem! A virtuális valóság már tényleg elérhető bárki számára, és ahogy az annak idején a mozgásérzékelős (Kinect, Wii, Move) szoftvereknél volt, most is elöntik a piacot a különféle címek. Így kerül szóba a Star Trek Bridge Crew VR, melynek lényege, hogy VR szemüvegen keresztül, barátokkal közösen irányíthatunk egy űrhajót. A legénységben mindenkinek nagyon fontos szerepe van, így mindent tökéletesen kell csinálni, hogy a küldetés sikerüljön.
Fantasztikus videón mutatták be a For Honort is, amely egyszerre tűnik fantasynak, és „egyszerű” történelmi kalandjátéknak. A játékmenet és irányítás egyedi, a küzdelmek izgalmasak és autentikusak, a hangulat pedig magával ragadó.
A decemberben érkező Assassin’s Creed mozihoz is mutattak némi ízelítőt, mely nem kevés akciót ígér a nézőknek, de mellé reméljük társul egy épkézláb történet is. Idén egyelőre új AC játékot nem jelentettek be, de a Ubit ismerve még mindig aggódok egy Assassin’s Creed: The Movie: The Game eshetősége miatt.
Végül a Ubi a Watch Dogs 2-vel zárta műsorát, mely a számos újítás mellett sok mindenben megteremti majd elődje hangulatát. Lesznek drónjaink, a hekkelés sokkal kiterjedtebb lesz, tehát minden téren továbbbővül a repertoárunk. Viszont idebiggyesztek még egy Kis testvér áthallást, mert időközben kiderült főszereplőnk vezetékneve is, így teljesen: Marcus Holloway. Családneve pedig kis híján anagrammája a Yallownak. Ennyi véletlen már nincs.
Zárjuk a sort az egész E3 talán leglenyűgözőbb bemutatójával: a Sonyval. A cikk elején megemlítettem a papírforma jelenségét, ami az eddig felsorolt fejlesztőkre is kiadókra igaz volt, egy-két meglepetéssel tarkítva a nyilvánvaló felhozatalt. A Sony pedig berobbantott az egészbe, és leszállította a 2016-os E3 legerősebb bemutatóját.
Kezdjük azzal, hogy szimfonikus zenekar adta a hangulatot majdnem az összes bemutatott játék videója alá. A libabőr elkerülhetetlen volt. Elsőre máris mélyvízbe dobtak minket, mert valami fenomenálisan gyönyörű játékmenetet kaptunk a God Of War legújabb részéből. Kratos hosszú szakállat növesztett, gyereknevelésbe kezdett, de közben akad ideje brutális szörnyeket mészárolni. Majd bemutatták a Days Gone névre keresztelt poszt-apokaliptikus zombis programot, amely úgy tűnik akár a Last Of Us méltó utódja is lehet.
Végre idén megjelenik a már évek óta fel-feltűnő The Last Guardian is.
Szintén új IP-vel folytatták a sort: Horizon Zero Dawn. A Föld pusztulása után a gépek vették át az uralmat bolygónkon. Ezek jobbára állatszerűek, és iszonyatosan szépen kidolgozottak, megnyerően kreatívak. A megmaradt emberek törzsbe tömörülve próbálnak túlélni. Főhősnőnk segítségével kalandozhatunk majd a veszélyes és gyönyörű tájakon, harcolva a számos különféle robot-állattal. Hangulatra egyszerre tűnik poszt-modernnek és kőkorinak.
Ismét érdekes új cím: Detroit – Become Human. Egy android nyomozó/túsztárgyalót alakítunk, kinek döntései nagyban befolyásolják a későbbi játékmenetet. Nincs jó, vagy rossz döntés, minden reakció mást eredményez, amitől roppant izgalmasnak hat az egész.
A PSVR friss megjelenése kapcsán rengeteg virtuális valóság játékot mutat be a Sony: idén összesen ötvenet. Az E3-on sem hagyták unatkozni a VR rajongókat. Bemutatták a Resident Evil VII-et, Star Wars Battlefront X-Wing VR-t, Final Fantasy XV VR-t, illetve a Batman Arkham VR-t. Mind-mind nagyon lenyűgözőnek tűnik, tehát hamarosan nem árt beruházni egy virtuális valóságba kalauzoló szemüvegbe.
Láthattunk egy tömény Call Of Duty: Infinite Warfare gameplayt, aminek az első pár perce frissítően hatott, de utána valahogy magától unalomba fulladt az egész.
A Sony bemutatójának legvégén besétált a színpadra a videojáték-rajongók élő istene, az ex-Konami vezérigazgató, Hideo Kojima. A tömeg egyszerűen megőrült, állva tapsolták a férfit, aki megilletődve csak ennyit tudott mondani: „Yes, I’m back.” Ettől persze a közönség tényleg az őrület határán táncolt, majd’ egy percig üdvözölték a Metal Gear atyját. Végül bemutattak egy elképesztő ízelítőt a Kojima Productions jóvoltából, ami a Death Stranding címet viseli. A program érdekessége, hogy a főszereplő nem más, mint Norman Reedus, azaz a The Walking Dead sztárját, Daryl Dixont alakító színész. A játékról magáról gyakorlatilag semmit sem tudtunk meg, de az a néhány képsor, amit láttunk, gyönyörűen kidolgozott volt. Hatalmas kíváncsisággal várjuk, mit készített nekünk Kojima úr.
Nos, nagyjából ennyi lenne a 2016-os E3 konferencia legjava. A cikk a teljesség igénye nélkül készült el, igyekeztünk a legfontosabb SF és fantasy címeket összeszedni, de emellett olyan játékokat is megemlíteni, melyek az elkövetkezendő időszakot meghatározzák majd.
Aki jelen volt 2014-ben a Watch Dogs startjánál, tudja milyen csalódás volt a játék indulása, főleg, hogy mennyire várta mindenki. A Ubisoft agresszív marketingkampányának köszönhetően már a megjelenés előtt gyakorlatilag mindent láthattunk a játékból, így alig okozott meglepetést a gameplay. Akadtak azonban olyan játékosok (mint én), akik imádták a Watch Dogsot. A jelenben játszódó sci-fi-szerű alkotás remek kérdéseket vetett fel, és rengeteg örömteli perccel ajándékozta meg az arra kíváncsiakat. Akik odáig voltak a Kis testvér, és Homeland könyvekért, illetve a Mr. Robot című sorozatért, azoknak kötelező darabról van szó. Idén novemberben érkezik a folytatás, Watch Dogs 2 címmel. A legelső előzetesből most már konkrétan kiderült, hogy az első rész főszereplője már nem tér vissza (esetleg cameo?). Ezúttal egy Marcus nevű San Francisco-i fickó lesz majd az anarchista mester-hekker (Kistestvér áthallás?).
Hamarosan az idei E3 konferenciáról, s a legfontosabb SF, valamint fantasy címekről mi is beszámolunk.
Alapvetően kedvelem a taktikára épülő kompetitív lövöldéket, noha a műfaj legnépszerűbb darabja, a Team Fortress 2 sosem nyerte el tetszésemet. A Blizzard új üdvöskéjét, az Overwatch névre keresztelt programot viszont ki kellett próbálnunk.
A május huszonnegyedikén megjelenő játékot nemrég nyílt bétázás keretein belül bárki tesztelhette. Lássuk, mik voltak az első benyomások.
Legelőször, ami szembetűnt, az az automatikus grafikai beállítások miatt bekövetkezett kásás kép volt. Sosem adhatunk az alapértelmezett opciók szavára, így én is nekiálltam a haladó megjelenítési füleken bőszen nyomogatni a gombokat. Fontos kiemelnem, hogy a PC-m jó esetben is a középkategóriát súrolja, ezért a hardvertesztekbe nem igazán mennék bele, kimondottan nem lenne releváns, amit írnék. Ami viszont érdekesnek tűnt, hogy az én szeretett gépem is gond nélkül vitte a full hd felbontást és a magas beállításokat fix 30 FPS-sel. Mozgásban azonban nem sok különbséget láttam az alacsony és ultra opciók között sem, főleg az élsimítás hiányzott nekem, de az nagyon. Majd több helyről is hallottam erről a problémáról: a játékosoknál előfordult, hogy hiába állítgatják jobbra-balra a grafikát, nem észlelhető nagy változás. Így elengedtem ezt, hiszen mégis csak béta verzióról van szó. Később patchelik.
Térjünk is át magára a játékmenetre.
Az Overwatch egy futurisztikus közegbe helyezett SF lövölde, amiben többféle képességosztályokból (Offense, Defense, Tank, Support) válogathatunk hősöket, hogy 6v6 egymásnak eshessünk. A játék talán legnagyobb előnye a változatos karakterekben rejlik. Huszonegy különböző hősből választhatjuk ki a nekünk megfelelőt. Elsőre talán kevésnek tűnhet ez a szám, de messze nem elég pár óra kitapasztalni őket. Mindenkinek egyedi képességei vannak, ennek megfelelően lehetne taktikázni velük. Lehetne. Hamar észrevettem a játék során, hogy taktika, mint olyan nem igazán van jelen. Nyilván, aki véresen komolyan veszi az efféle programokat, az barátokkal összepakol egy tökéletes csapatot és néhány perc alatt megalázza a másikat, de mi maradjunk csak a casual játékosoknál.
„Prepare your defenses!”(Készítsétek fel a védelmet!) – hallatszódik a kör elején a narrátor hangja. Megörültem, hogy talán valami MOBA-elemet is belezsúfoltak a játékba, és különféle tárgyakkal, képességekkel towerdefense hatást kaphat a sima shooter. Naiv voltam, mert semmi ilyesmi nem történt. Lejárt az egyperces „védelemkiépítési idő”, majd elindult az A-ból B-be eljuttatni kívánt autó, és a két csapat egymásnak feszült. Úgy értem lövöldöztünk, míg valaki meghalt, újraéledt, újra lövöldözött, s újra meghalt, és így tovább.
Eképpen válogathatunk a játékmódok között:
Escort: Juttasd el a payloadot A-ból B-be, míg az idő le nem jár.
Assault: Támadni, vagy védeni kell egy pontot.
Hybrid: Az Escort és az Assault szerelemgyereke.
Control: Nagyjából olyan, mint az Assault, de több pontot kell megadott sorrendben elfoglalni.
Nos, ha megnézzük a fent leírtakat, beláthatjuk, hogy bizony ilyet már láttunk. Nem egyszer, nem kétszer, de nagyjából az összes multiplayer játékban ez megtalálható.
Úgy érzem eddig csak a hibáit fejtettem ki a játéknak, pedig abszolút élvezhető. Minden perc pörgős, intenzív és izgalmas. A különböző hősök próbálgatása új szemszögből mutatja meg a pályát, vagy a játékmód célját. Ráadásul állandóan, meccsen belül is váltogathatjuk karakterünket (pláne, hogy akár redundáns módon, egy hősből több is szerepelhet egyszerre a pályán), így a counterpick szinte folytonos… lenne, ha ezzel bárki foglalkozna. Valószínűleg nem a béta három napja alatt lesznek kőbevésett pick–counterpick választások, de nagyjából kirajzolódni látszik, ki kinek lesz ellenfele.
A hősök között megtalálhatunk cyberpunk katonát, japán íjászt, magát a Kaszást, automata löveggel rendelkező törpöt, robotot, intelligens szupergorillát, lépegetős kislányt, és még sorolhatnám. Szó szerint mindegyik hős egyedi, ahogy képességeik, fegyvereik is azok. (Elképesztően szexista ábrázolásmódja miatt a pornográf-keresések több, mint 800%-kal megugrottak az Overwatch bétája idején. Bravó!)
Ráadásul néhány óra alatt megfelelően lehet védekezni az ultimate képességek ellen is. Amikor ellőni készülünk a Q-betű megnyomásával fő specialitásunkat, az adott karakter bemond egy egysorosat. Ebből lehet tudni, hogy valaki rosszban sántikál. Ha tudjuk, kié a hang, könnyen beazonosíthatjuk, és időben elbújhatunk, ugorhatunk, vagy leszedhetjük az ellent.
Végül szeretnék áttérni a legnagyobb hibához, buktatóhoz, és a játékos világ mumusához: az irracionálisan borsos árhoz. Az Overwatch 60 (hatvan!) Euróért kerül a boltok polcaira, ami megközelítőleg 18.000 magyar forint. Hasonlítsuk össze a most bemutatott Battlefield 1-el, amely szintén a 60 Eurós árat célozta be. Az is hihetetlen összegnek tűnik, de aki ismeri a harctéri lövöldét, tudja, hogy rendesen megpakolják tartalommal. De hasonló árkategóriában jelenik meg az új DOOM is, és ennyibe kerül a folyton hibákkal küszködő Division, az mmo-király új kiegészítője, a World Of Warcraft: Legion, a Mad Max, vagy a Just Cause 3. Tegyük hozzá, hogy ezek a játékok mind-mind dugig vannak kontenttel, és megannyi játékidőt biztosítanak a lelkes játékos közönségnek.
Az Overwatch esetében ez iszonyatos probléma, mert multi-only, kevés a játékmód, huszonegy hőssel pedig nem lehet hónapokig ellenni. Persze dekorációs elemekkel színesebbé tehetjük őket, amiket minden szintlépéskor nyerünk Loot boxok kinyitásával. Ahogy elnézem emellett még lesz mikrotranzakció is, szóval még több pénzt ölhetünk bele olyan dolgokba, amiknek gyakorlatilag semmi haszna. Hiszen az ingyenesen játszható Team Fortress ezeket nagyjából mind tudja. Ráadásul az Overwatchnak riválisa is lesz a Battleborn szerepében, ami fele annyiba kerül, mint a Blizzard programja. Ugyan egy ilyen játékért a nagyjából 9000 Ft-ot is sajnálnám, de ez már végképp szubjektív dolog.
Összegezve az Overwatch egy lendületes és izgalmas játék, mely bámulatosan változatos karakterekkel dolgozik. Látványra sem lehet panaszunk (csak javítsák ki az élsimítást), mert egyébként jól néz ki minden, bár kiemelkedőnek nem mondhatnám. A taktikázás még bőven hiányzik, de ez pótolható egy baráti társasággal. A meccsek hamar véget érnek (maximum tíz perc), és könnyen unalmassá válhatnak egy idő után, de újabb stratégiákkal élvezetesebbé tehetjük a játékot. Az egész programot átjárja az, hogy tényleg remekül össze van rakva, jól működik, jó játék, de semmi olyan mértékű pluszt nem tud hozni, ami kellene a műfajban. Ha ingyenes volna, akkor minden bizonnyal többet játszanék vele, de ennyi pénzért nem mutat újdonságot. A 60 eurós árat bőven magasnak tartom, talán ha lesz egy nagyobb árzuhanása, megéri a vásárlást, de aki csak alkalmi szórakozásra vágyik, annak még mindig ott van a Team Fortress, vagy a Loadout, vagy a Gotham City Impostors.
A két Sherlock Holmes játékot is jegyző ukrán Frogwares fejlesztőcsapat most új alkotáson dolgozik, ezúttal a horror meghatározó figuráját, H. P. Lovecraftot veszik elő. A cél: egy nyílt világú videojátékban megeleveníteni a Cthulhu-mítoszt.
A program a The Sinking City címet viseli, ami egy fiktív világban játszódó, főként nyomozásokkal operáló alkotás. A készítők igyekeznek minél jobban visszaadni a Lovecraft által leírt, megálmodott világot, és a noir-ba hajló hangulatot. A történet az 1920-as évekre kalauzol bennünket, ahol egy magánnyomozót alakítunk, aki aktuális ügye kapcsán New Englandbe utazik. A város egy árvíz miatt szinte teljesen víz alá kerül, mégpedig természetfeletti lények valóságos hordájának köszönhetően. Ez pedig érthető módon az őrületbe kergeti a város lakóit. Hogy pontosan mit kell majd a játékosnak csinálnia, egyelőre nem tudni, de remélhetőleg kapunk némi egészséges ijesztgetést, akciódús „csatákat” monumentális lényekkel, és pazar látványú világot, ami képes magával ragadni egy pillanat alatt.
A fejlesztőktől nem áll távol maga a játékmenet és a cselekmény fő szála, hiszen egyrészt dolgoztak már egy Call Of Cthulhu játékon, másrészt a Sherlock Holmes programok mi másról szólnának, mint a nyomozásról? Mégis, egy új, nyílt világú koncepciót tervez a Frogwares, így érthető valamennyire aggodalmunk.
A fejlesztők azonban optimisták, blogbejegyzésükben is erről adnak hangot:
„Ez nagyobb, mint amit valaha csináltunk, de úgy érezzük, nekünk ez lesz a megfelelő következő lépés, szabad és nyitott városba elhozni a nyomozást. Emellett úgy hisszük, hogy a Lovecraft univerzum és a Cthulhu-mítosz a megfelelő helyszín a játéknak.”
Egyelőre több részletet még nem tudunk az akció-kalandjátékról, például mikor és milyen platformokra fog megjelenni, de az eddig elszórt információmorzsák alapján reménykedhetünk, hogy remek játék lesz belőle.
2008-ban a DICE csapata egy kitérő erejéig elhagyta a hadszínteret, hogy a lepusztult látképet egy tündöklő metropoliszra, a fegyverropogást pedig akrobatikára váltsa fel. A Mirror’s Edge ötletei ugyan zseniálisak voltak, de a végeredmény rengeteg gyermekbetegségtől szenvedett, valamint az eladások sem hozták a várt szintet, ugyanakkor mégis volt egy réteg, melyet teljesen magával ragadott Faith (szó szerint) szédületes kalandja. A folytatás épp ezért egyáltalán nem volt biztos (pláne az EA üzletpolitikájának ismeretében), ezért nagy öröm leírni, hogy idén májusban újra felhúzhatjuk a futócipőt, a svédek pedig az eddigi információk alapján mindent megtesznek azért, hogy az új Mirror’s Edge élmény valóban maradandó legyen.
Egyáltalán nem siette el a DICE a játék bejelentését, egészen a 2013-as E3-ig kellett várni a program hivatalos leleplezéséig, ennek miértjére pedig Patrick Söberund, az EA Labels igazgatóhelyettese adott magyarázatot: szerették volna, hogy alkotásuk egy ízig-vérig next-gen cím legyen, ehhez pedig ki kellett találni a megfelelő koncepciót. Az elképzelés végül egy rebootban öltött testet, melyben ismét az első rész főszereplőjét, a bájos Faith-et láthatjuk viszont, aki természetesen ezúttal is zűrbe keveredik. Magáról a történetről sok minden nem derült még ki (hál’ Istennek), annyi bizonyos, hogy Faith legfőbb ellenlábasa egy bizonyos Gabriel Kruger lesz, akitől a lány ellopott valami nagyon fontosat, aki ezért valami szörnyűséget művelt vele. Hogy maga a fő sztori mennyire lesz hosszú és kidolgozott egyelőre kérdéses, de ha a stúdió tényleg ki akarja javítani az első rész hibáit, akkor mindenképp itt kell kezdeni a dolgot, mert a Mirror’s Edge inkább maradt emlékezetes az innovatív ötleteket felvonultató játékmenetéről, mintsem az érdekfeszítő történetéről.
A legfőbb változás a Catalystben mindenképp az lesz, hogy a játék immáron – mondhatni a mai trendeknek megfelelően – nyílt világú lesz, melyben szabadon garázdálkodhatunk. A parkournek otthont adó Glass városa az ígéretek szerint hatalmas lesz, na meg változatos. A nemrégiben kiadott információk szerint ugyanis az ötmillió lakosú metropolisz három, egymástól teljesen különböző körzetből épül fel: az Anchor negyed a gazdagok színtere lesz, Downtown Glass centruma, itt fordulnak meg a legtöbben, és a futárok is ebben a territóriumban a legaktívabbak, a The View pedig a csendes külvárosi idillt testesíti majd meg. A szimmetria jegyében fogantak a világban tevékenykedő frakciók is, azokból ugyanis szintén három található a játékban: A The Conglomerate 13 vállalat kapcsolata, melyek alapvetően együttműködnek egymással, de ha hatalmi játszmákról van szó, máris borul az egyensúly. Velük áll szemben a Rebecca Thane által irányított Black November, akik a nagyvállalatokkal szembeni ellenállást testesítik meg, egyre agresszívebb módszerekhez folyamodva. Végezetül ott vannak a futárok (akikhez Faith is tartozik), vagyis a The Runners, akik általában elhatárolódnak a másik két csoportosulástól, de a Conglomerate-el gyakran létesítenek alkalmi kapcsolatokat. Mindebből látszik, hogy a DICE végre a játékmenetnek otthont adó világ kidolgozására is kellőképp odafigyel, ami mindenképp dicséretes, hisz egy open-world program esetében azért nem árt, ha van némi motiváció a felfedezésre.
Felfedezni pedig lesz mit, a Catalyst világában ugyanis rengeteg tennivaló akad. A fő küldetések mellett a „free roaming” során lehetőségünk lesz különböző mellékküldetéseket megoldani, legyen szó csomagok kézbesítéséről, vagy más, bajba jutott futárok megmentéséről, de a játékba egy úgynevezett aszinkron multiplayer is kerül. Ennek során ugyan fizikailag nem találkoznak egymással a játékosok, de a nagyvállalati propagandákat sugárzó hirdetőtáblákat meghackelve azok megjelennek a többi játékos világában is, plusz, ha versenyeket indítunk, akkor barátaink eredményei is megjelennek a ranglistán. A különböző gyűjtögethető dolgokról egyelőre nincs szó, de meglepő lenne, ha egy ilyen jellegű játékban nem kellene felkutatnunk ilyen-olyan tárgyakat, és ki tudja, talán kidolgozottabb, több lépcsős mellékmissziók is várnak a játékosokra, csempészve egy kis szerepjáték-érzetet a mókába, mint például az Assassin’s Creedben, ami végső soron hasonló élményt kínál, mint a DICE programja, csak TPS nézetben.
A játék két alappillére természetesen újfent a parkour és a harc lesz majd, ezekben is történtek változások. Akrobatikánk sokkal gördülékenyebb lesz az előző részhez képest, értendő ezalatt, hogy ha folytonos a mozgásunk, akkor kvázi sebezhetetlenek vagyunk, nem fognak eltalálni a fegyveresek, ha viszont a láncolat megszakad, máris szabad prédákká válunk. Futva átszelni a várost hosszú, és egy idő után unalmas lenne, épp ezért kaptuk a MAG Rope (Manifold Attachment Gear Rope) nevű eszközt, mely egyfajta kötélvető, amivel a nagyobb távolságokat szelhetjük át könnyedén, valamint segítségével eljuthatunk olyan helyekre, amiket gyalogszerrel képtelenek lennénk elérni. A kütyü fejleszthető is lesz, erősebb motorral korábban elérhetetlen helyekre juthatunk el, de elláthatjuk új fejekkel is, hogy mindenféle felületen megtapadhasson az eszköz. A többi felszerelés ugyanakkor nem lesz fejleszthető, strapabíróbb cipőt például nem kapunk majd a játék során. Valamint a fejlesztők külön hangsúlyozták, hogy a kötél csupán kiegészítés, mely nem váltja fel a parkour mozdulatokat, melyek a kiadott videó alapján minden eddiginél látványosabbak lesznek, a Dying Light féltheti trónját.
https://www.youtube.com/watch?v=ekYaM2sLJ24
A harc is gyökeres változásokon ment keresztül, a fegyverhasználat kikerült a repertoárból (a DICE hamar belátta, hogy az volt az eredeti Mirror”s Edge leggyengébb része), helyét a kézitusa veszi át, melynek leglátványosabb megmozdulásait külső kameraállásból, lassításokkal tarkítva mutatja a játék. Faith új hitvallása szerint nem öl, csak ártalmatlanná tesz, ezért nem foghat fegyvert, ugyanakkor kíváncsi lennék a készítők magyarázatára, hogy ugyan miért nem számít gyilkosságnak az, ha valakit lerúgunk egy többtíz emeletes épület tetejéről.
https://www.youtube.com/watch?v=evt9bDMAxIk
A Mirror’s Edge egyik legegyedibb vonása volt (már azon túl, hogy elsőként ötvözte a parkourre épülő játékmenetet a belső nézettel) a megjelenítés, mellyel egy pillanat alatt kitűnt a tömegből. A homogén, jobbára három színre (fehér, kék, piros) épülő látványvilág azóta is a játék védjegye, és evidens, hogy a folytatásban öröklődik tovább, napjaink talán legmodernebb grafikus motorja, a Frostbite által, melynek legújabb, 4.5-ös verziója duruzsol a program alatt. A kiadott képek, videók alapján pedig elmondható, hogy a játék pazarul fest, a DICE már a Star Wars: Battlefrontban is megmutatta, mire képes saját fejlesztésű engine-jük, itt pedig egy annál sokkal masszívabb játéktérben taglózhatják le újra a közönséget. A színekre épülő pályák tehát maradnak, de a kidolgozás és a változatosság értelemszerűen új szintre emelkedik, sokkal több lesz például a növényzet, és a környezet sem lesz olyan ingerszegény, mint pár évvel ezelőtt, na és persze a motion capture eljárással felvett rengeteg mozdulatsor is sokat dob majd a beleélésen. További jó hír, hogy az első rész zeneszerzője, a szintén svéd Solar Fields is visszatért a projektbe, és ígérete szerint a felcsendülő dallamok teljes mértékben igazodnak majd az adott szituációkhoz, így a mozgalmasabb részek alatt pergősebb, a drámai képsorok alatt pedig érzelmesebb traktusok szólalnak majd meg. Technikai fronton mindig az élbolyba tartoztak a DICE alkotásai, ezt a sort pedig a Catalyst is folytatni fogja, erre mérget vehetünk.
A csapat ügyesen húzza a mézesmadzagot a rajongók előtt, minden eddigi információ arra enged következtetni, hogy az év egyik legambiciózusabb programja van születőben.Ugyanakkor nem árt arra sem gondolni, hogy a DICE egy számukra eddig ismeretlen területre tévedt ezzel a koncepcióval. A Battlefield sorozattal már sokszor bizonyította, hogy multiplayer terén a legjobbak között van, a Catalyst viszont egy történetközpontú, egyjátékos módra koncentráló alkotás lesz, a műfaj követelményeinek pedig 8 éve is csak részben sikerült megfelelni. Mindettől függetlenül remélhetjük, hogy a stúdió azóta felhalmozott tapasztalata elég lesz ahhoz, hogy egy ütős címet tegyenek le az asztalra, az EA-re is ráférne a kritikai elismerés, mert sem a Battlefront, sem pedig a Need for Speed nem hozta azokat a pontszámokat, amiket a kiadó remélt. Május 24-én minden kiderül.
