Kategória: Játék

Ember a Marson – Take on Mars játékteszt

A Take on Mars egy újabb felfedező, túlélő, szimulátor játék, ami, mint a nevéből is sejthető, főleg a Marson játszódik. 2029-ben, napjainktól számítva bő 12 évvel a jövőben, megérkezik az első ember a Marsra.

A játék nagyon érdekes, ugyanakkor furcsa is. Tipikusan egy steames, korai hozzáférésű projektnek indult 2013-ban, és még csak most vált teljesen játszható játékká. A programban van singleplayer és multiplayer mód is. A singleplayeren belül kettő féle sztorimód van, a drónos és az emberes misszió. Mint ahogyan a nevük is sejteti, a drónos küldetésben a Mars Rovert irányítjuk, az emberesben pedig egy igazi Matt Damon a Marson ragadt típusú sztorival találkozhatunk. A Take on Mars azonban nem csupán a Marson játszódik, mint azt a nevéből gondolhatnánk, hanem ez egy extenzív szimuláció. Többek között az Internacionális Űrállomásra és a Holdra is eljuthatunk. A multiplayer tesztelése során rengeteg buggal találkoztam, de hát ez nem csoda, mert a készítők látszólag egy igazi mesterművet akartak létrehozni, így a túl sok minden kidolgozására való koncentrálás mellett ezt az aspektust talán egy kissé elhanyagolták. A multiplayerben egy cél nélküli sandbox élményt tapasztalhatunk, amiben igen sok bug és glich van, bár ez korántsem jelenti azt, hogy játszhatatlan lenne, sőt még vicces is, néha jót nevethetünk ezeken a hibákon.

A játék során sajnos sokszor beragadtam, vagy ok nélkül meghaltam, és a használt modulok sokszor nem úgy működtek, ahogy kellett volna. Láthatóan a készítők nem erre fektették a legnagyobb hangsúlyt, de még mindig jobb, hogy van valamilyen multiplayer, mintha nem is lenne egyáltalán semmilyen. A singeplayer viszont nagyszerű, a sztori magával ragadó, és a játékmechanikák itt elég jól működnek. A legjobb aza egészben az, hogy a valóságban is megtalálható helyeken játszódik, valósághű szerkezetekkel, és pontosan lemodellezett, manapság is használt, vagy fejlesztés alatt lévő gépekkel dolgozik a karakterünk.

Az emberes küldetésben, a Mentőexpedícióhoz hasonlóan szerencsétlenség ér minket pont, ahogy megérkezünk a bolygóra. Ekkor mindenki meghal, kivéve a főszereplőnket. Ahogy magunkhoz térünk, az űrhajónk roncsainak látványa, valamint a már sci-fi filmekből ismert, narancssárga színű környezet üdvözöl minket. Az oxigéntartályunk folyamatosan fogy, viszont pár lépés előre, és már is találhatunk egy oxigénpalackot, csak úgy kényelmesen eldobva a földön. A főszereplőnk, miközben járkál és túlél, folyamatosan beszél hozzánk, így egy állandó narrátor kíséretében bukdácsolunk keresztül a homoktengeren. Mivel ez elsősorban egy túlélőjáték, nem kis időt fogunk tölteni a menükben, amiken felszedjük a tárgyainkat és megjavítjuk a dolgainkat. Nem kell nagy dologra számítani, egy szimpla jobbklikkel mindezt megtudjuk tenni, és még a bonyolultnak tűnő narancssárga űrruhánkat is pillanatok alatt működésre tudjuk bírni.

Ahogy keresgélni kezdjük a tárgyainkat, nem kell túlságosan kétségbe esni, mert nagy, villogó nyilak fognak minket a helyes útra terelni, hogy időben megoldhassunk minden felmerülő problémát. Legalábbis így van ez a játék elején. Később nekünk kell élelmiszert, oxigént és vizet találnunk. Sajnos a felfedezést nagyon behatárolja az oxigén- és energiaszükségletünk, így pár méter futás után fordulhatunk vissza, ha folytatni akarjuk a játékot. De az is benne van a pakliban, hogy útközben megtaláljuk a fontos dolgokat, bár ez csak akkor lehetséges, ha a program azt akarja, hogy arra menjünk amerre elindultunk. Miután felállítjuk a légmentes sátrunkat, és elmegyünk aludni, akkor kezdődik az igazán érdekes rész.

Álmunkban a visszamegyünk az időben 2016-ba, egy olyan időre, amikor még a Föld körül végzi a karakterünk az asztronauta munkákat. Nem veszélytelen ez a meló, mivel a készítők arra is ügyeltek, hogy például ha rosszul dokkolsz az anyahajóra, akkor szétszakad az űrhajód, és az anyahajó bejárata is megsérül. Miután lustaságomban bízva rányomtam az automatikus irányításra, az űrhajóm számítógépe olyan erővel hozzávágta a hajómat az anyahajómhoz, hogy a szerencsétlen asztronautám csak űrruhában lebegett keresztül a nagy sötétségben, mivel a hajóm elpusztult. Sajnos ez game overt jelentett nekem, szóval egy visszatöltés után már nagy gonddal láthattam hozzá a manuális dokkoláshoz, hála az égnek ezúttal sikerült is.

Nagyon jó érzés látni egyébként a dokkolás pillanatát, ahogy a két gépmonstrum irtó lassan összeér, és rákapcsolódik egymásra, ez talán a legjobb része a játéknak. Miután tehát rákapcsolódtunk az űrhajóra, kiszállhatunk és szétnézhetünk. Az űrállomás egy teljes modellje az Internacionális Űrállomásnak, így pár méter lebegés után megnézhetjük a japánok modulját, ahol a valóságban különféle állatokat dugnak ki az űrbe, hogy megnézzék, mennyire tetszik nekik a radiáció, meg az oxigénhiány.

A drónos küldetésben mi állíthatjuk össze saját drónunkat, és azzal sokkal szabadabban indulhatunk neki a felfedezésnek. A drón összeszerelésekor sok mindent figyelembe kell venni, mert nem nehéz összetörni a kis szerkezetünket a távoli bolygó felszínén. Itt kis küldetéseket kapunk, hogy ide-oda juttassuk el a szerkezetünket. Az igazi kihívás a gép összeszerelése lesz, és a működtetése.

A program egyébként nagyon szépen fut, a grafika nem különösen szép, de élethű, így nem fog megizzasztani egy korszerű számítógépet sem.

Összességében ez egy nagyon sokrétű és sokoldalú program. Most hogy kijött teljes, befejezett változatban, a bétatesztelők egy kissé csalódottak, mivel a multipalyer még messze nem elég jó ahhoz, hogy teljes játéknak lehessen nevezni a Take on Mars-ot. De mint láthatjuk, a játék tömve van tartalommal, a két küldetési mód rengeteg elfoglaltságot kínál, és ki ne akarna egyedül ott ragadni a Marson. Ha felkeltettük az érdeklődésedet, a játék digitális másolata elérhető a steamen körülbelül 7000 forintért. Szerintem az igazi űrgolyhóknak kihagyhatatlan.

február 25, 2017
Robi hazatelefonál – Phoning Home játékteszt

Manapság a legjobban keresett zsánerek a videojátékok terén a túlélő és felfedező játékok. Ezek a programok – mint például a Rust, a DayZ, vagy a H1Z1 – mind félkész szoftverek, most viszont egy kész túlélőjáték kerülhet a gépünkre, ha rászánunk 6000 forintot a Steamen. A Phoning Home ezeknek a címeknek a sikeréből akar profitálni, így most egy sci-fi környezetben küzdhetünk a túlélésért egy teljesen ismeretlen és elhagyatott bolygón. Az egészben viszont van egy csavar, mivel az általunk irányított karakter most nem egy élőlény, hanem az ION névre hallgató felfedezőrobot.

Az elhagyatott bolygón, az egyik legtöbbet beszélő társunk az űrhajónk fedélzeti számítógépe, aki nem csak útitársunk, de a játék közben tippekkel is segít, hogy meg ne akadjunk a végigjátszás során. Amikor először megszólal, viccesnek tűnik ez az A.I. , mert mindent robothumorral fűszerez, amit látunk. A kommentárjai és a vicces beszólásai engem a Knight Riderből ismert KITT-re emlékeztetnek. A poénok mondjuk egy-két óra játékidő után elég unalmassá válnak, és az embert az az érzés fogja el, mintha valami favicc-generátort ültettek volna a fülébe büntetésként.

Hajótöröttként az a célunk a játékban, hogy megjavítsuk az űrjárónk telekommunikációs perifériáit, hogy hazaszólhassunk, mert lezuhantunk, és valami oknál fogva nem tudjuk elhagyni a bolygó légkörét. A bolygón különféle portálokkal is találkozunk, amiken ha keresztülmegyünk, különböző témájú környezetekbe kerülünk, mint például havas, hegyes vagy éppen sivatagos területekre. Ez nagyon ismert és ötlettelen módja a környezetváltásnak, a legtöbb felfedező játékban is hasonló módon váltakoznak a területek. A környezet tehát nem dinamikus, ahol hó van, ott mindig is hó lesz, ahol meleg, ott mindig is tikkasztó időjárással kell számolni. Az igazat megvallva, az időjárásbeli statikusság a legkisebb gondja a játéknak, csak érdekes, hogy egy 2017-es túlélőjátékban még mindig nem fordítanak gondot arra, hogy folyamatosan változzon a környezet. Bár ez egy túlélőjáték, igazából az elemekkel nem igazán kell küzdeni, mivel gépek vagyunk. Nem fázunk meg, nem vagyunk éhesek, viszont önmagunk feljavítása az egyik állandó feladatunk a játékban.

A legfőbb ellenségeink a játékban a legyek. Igen, teljesen random helyeken, meglepetésszerűen megtámadnak minket nagy bolyokban járó, kis bogarak, amik mondani sem kell, igen-igen kellemetlen jelenségei a játéknak. Talán nem is kellene őket igazán ellenségeknek nevezni, inkább csak egy kis bónusznak, mivel a játékmenet kifejezetten unalmas, szerintem ezzel próbálták színesíteni a programot. Ha ez valóban így van, akkor meg kell hagyni, borzalmasan mellélőttek ezekkel az ízeltlábúakkal, a harc ellenük igen egyoldalú és monoton. A robotunk mozgása szörnyen lassú és ügyetlen, a mozgási sebessége a főszereplőnknek körülbelül egy csigáéval egyenlő.

Vannak kisebb platformer részei is a játéknak, ahol ide-oda kell ugrálnunk, hogy megkaparintsunk egy-egy alapanyagot, de körülbelül jobban leizzadtam ezeknél a részeknél, mint a Street Fighterben. Bár hozzá kell tenni, hogy nem a koncentráció miatt, hanem mert bosszankodtam, hogy milyen rossz rendszere van az egész ugrálós mechanizmusnak. Az ugrálás nem is nevezhető ugrálásnak, csak valamiféle mini rakétákat kell kezelnünk, hogy elérjünk oda, ahova akarunk. A szökdécselés nem pusztán rosszul kivitelezett, de szerintem még hibás is, többször estem le magaslatokról, annak ellenére, hogy én úgy láttam, hogy sikerült elérnem azt a bizonyos peremet. Így többször fogunk meghalni a rosszul kiszámított akrobatikus mutatványainkba, mint bármibe a játék során.

A játékmenet hasonló más túlélőjátékokéhoz, miközben felfedezünk, különféle alkatrészeket gyűjtünk, hogy helyrehozzuk a hajónkat. Az alkatrészeket mi gyártjuk le, és ahhoz külszíni bányászással kell alapanyagokat szerezni. A környező területet, az egyszerűség kedvéért egy szkennerrel átfésülhetjük, és így könnyűszerrel megtalálhatunk mindent, ami a környezetben van. Bár sokszor kell a szkennert anyagfelismerésre is használni, ami még több vacakoláshoz vezet. Ahogy haladunk a játékban, előbb-utóbb találkozunk egy másik robottal, amit ANI-nek hívnak. Szegény nem felfedezésre készült, így a legkisebb akadályokba is be fog akadni, és nekünk kell áttámogatni, ha azt akarjuk, hogy velünk jöjjön. Szerencsére, ANI-t nem kell félteni, ugyanis valamiért halhatatlan. Lehet majd játék közben sírni fog, hogy haldoklik vagy ilyesmi, ez viszont nem jelenti azt, hogy védelemre van szüksége az elemektől, pusztán a játék tudatja velünk hogy nem vigyázunk megfelelően társunkra. ANI egyébként nem csak az apró, de a nagy akadályoknál is problémát jelent, néha bemegy egy portálon, aztán úgy dönt, hogy visszafordul. Vagy épp néha be is buggol, úgyhogy újra kell töltenünk a játékot, ha folytatni akarjuk.

Bár rendkívül sok negatívum szól a játék ellen, mégis az atmoszférája valami egyedülálló. Az unity alapon futó progi nem nagyon erőlteti meg a gépet, és mégis pompás vizuális élményt nyújt. Nagyon szép a játék, és a környezet is hívogató, mondhatni minden nagyobb domb felfedezésre hívja a játékost. A program az igazi utazóknak készült. Azoknak, akik szeretik a hosszú, eseménytelen autóutakat és az érzést, amikor elgémberedett tagokkal kibámulnak az ablakon. Körülbelül így lehet a legjobban leírni a játékélményt. A játék zenéje nagyon passzol ehhez a menethez, igazán nyugtató, és feltölti az embert békés érzésekkel, miközben ANI éppen a halálba csúszik.

Összességében a játék nagyon középkategóriás. Ha szemmel tartjuk, hogy indie, akkor nagyon jó, viszont az árát sokallom. A tíz órás játékidő sokkal rövidebb lenne, ha gyorsabban menne a robotunk, de valószínű, ez csak azért van, hogy több időnk legyen szétnézni. Hogyha mégis beruház az olvasó erre a játékra, az biztos, hogy egyedülálló élményben fog részesülni, de hogy jó vagy rossz lesz-e ez az élmény, ez teljesen személyiségfüggő.

február 20, 2017
Van még új a nap alatt – Resident Evil 7

A megcsúfolt Resident Evil sorozat levakarhatatlanul is rossz hírnévnek örvend mostanában. A filmsorozat a második rész óta gyakorlatilag elfelejtette bevenni az épelméjűséget megőrző bogyóit, ráadásul idén mutatták be a hatodik részt, továbbra is Milla Jovovichcsal a főszerepben. A film alapjául szolgáló játékokat felsorolni is nehéz lenne, de maradjunk annyiban, hogy az elmúlt pár rész nem sikerült túl jól egyik fronton sem. Azonban most úgy tűnik, megtörik a Resident Evil címen ülő ezeréves átok.

A Resident Evil 7: Biohazard teljesen más megközelítésből folytatja a szériát. Elhagyták a külső nézetet, a rossz irányítást, a követhetetlen sztorit, de helyette kaptunk klasszikus Resident Evil parát, ironikusan nagy bossokat, Gonosz halottat meghazudtoló sötét humort és rengeteg akciót.

A hangulat az első perctől meghatározó, és rengeteg horrorral ellentétben a Resi 7 nem válik kiszámíthatóvá, vagy unalmassá. A félelemfaktor kitart az utolsó pillanatig, ráadásul az akciónak sem megy a rovására.

Nézzük is, milyen lett az év első (és legjobb?) horrorjátéka, a Resident Evil 7.

A cikk a továbbiakban cselekményleírást tartalmazhat!

A történet csak lazán kapcsolódik a Resident Evil univerzumához. Igazából a játék végéig nem is kapunk rá utalást, hogy a jól ismert Umbrella Corporation munkálkodik a háttérben.

A játék egyszerűen indul: főszereplőnk, Ethan Winters felesége, Mia után nyomoz az undok lousiana-i Dulveyban. A lány három éve tűnt el, minden nyom nélkül. Most azonban egy rejtélyes videó üzenetben életjelet ad magáról, így Ethan azonnal a keresésére indul. Hamar meg is találja egy romos ház pincéjében, de menekülésük közben minden szó szerint horrorrá válik. Mia megszállottként viselkedik, és rátámad Ethanre. A férfi önvédelemből végez a lánnyal (vagy mégsem?), de esélye sincs felocsúdni, mivel vesztére összefut a háziúrral, Jack Bakerrel, s annak cseppet sem kellemes családjával.

A rémálom egy pillanatra sem ér véget Ethan számára. A család tagjai különös módon képesek a folyamatos regenerációra, mindennemű csonkítások ellenére is (lásd boss-harc Jack Bakerrel). A menekülésünk során szűk folyosókon haladva próbálunk nem túl nehéz feladványokat megoldani, miközben percenként attól tarthatunk, hogy valami ránk ugrik egy sötét zugból. A cselekménynek helyszínt adó iszonyatos ház elsőre talán kicsinek tűnik, valójában azonban rendesen megpakolták tartalommal a készítők. Minden szobának sajátos atmoszférája van, sosem érezni, hogy „ugyanilyen szobában már jártunk egyszer”. A játék nehezen kiszámítható, és épp ezért annyira jó. Nem veszti el a para-hatást még órákkal később sem, hiszen fogalmunk sincs, hogy éppen mi, vagy ki ugrik elénk, vagy éppen játszi könnyedséggel sétál keresztül a falon, hogy a frászt hozza ránk.

A rémisztgetésen túl azért akad némi akció is. A házban talált fegyvereket turbózhatjuk erősebb lőszerekkel, melyeket az egyszerű craft-rendszer segítségével tehetünk meg.

A boss-harcok már kifejezetten igazi Resident Evil stílusúak, de ez az, amit szerintem egyáltalán nem bánt meg senki. Az alig hét órás játékélmény véleményem szerint bőven elég egy ilyen kaliberű akció-horror címnek. Noha vitatkozhatnánk, hogy teli áras program révén miért csak ennyi a játékidő, de mentségére legyen szólva, a Resi 7 kiválóan teljesít, és gyönyörűen kivitelezett minden részletében. Nem beszélve arról, hogy a teljesítmény-vadászok újra és újra nekiveselkedhetnek a szörnyű ház horrorjának, hogy minél nagyobb nehézségi szinten, minél gyorsabban teljesítsék a játékot. Ezek után természetesen jutalmat is kap a játékos (erősebb fegyver, achievementek, stb). A Resident Evil 7 első letölthető tartalma már megjelent Bedroom címmel, mellyel nagyjából egy óra alatt végezhetünk is.

Összességében tehát a Resident Evil hetedik része egy részről visszatért gyökereihez, és ismét mesterművel gazdagította a sorozatot. Másrészről saját újításokkal maradandóvá is tette a címet. A hangulata azonnal magába szívja a játékost, és nem engedi egészen a lidércnyomás végéig. A szűk folyosók, és kiváló fény-árnyék hatások miatt a parafaktor sosem laposodik el, sohasem fogjuk előre látni mi lesz a játék következő lépése. A Playstation VR segítségével pedig az egész Resident Evil hangulat hatványozódik. A Sony virtuális valóság headsete rendesen kimaxolja az érzést. A remek térhatásnak, és jó technikai megoldásoknak köszönhetően az első percektől kezdve igazán megizzaszthatja a játékost a Resident Evil 7.

Olybá tűnik, a sorozaton ülő átok nem hogy felengedni látszik, még csavar rajta egyet, és beáll a legjobb horror-játékok sorába. A filmről ugyanezt már nem biztos, hogy elmondhatjuk.

február 20, 2017
Fantasmania: új partnerrel bővült a Galaktika Klub

Február közepétől már a Fantasmania.hu Online Játékboltban is kedvezménnyel vásárolhatnak a Galaktika Klub platina- és gyémántkártyás tagjai. Ráadásul a bolt árusítja kiadónk, a Metropolis Media több kötetét is, és az Olvasásgalaktika élménykampány keretében a készlet erejéig ingyen Galaktika magazinokat is kapnak a vásárlók.

A Fantasmania kínálatának gerincét jól mozgatható gyűjtői- és játék figurák adják. Főleg filmek, képregények, és sorozatok sci-fi / fantasy világainak szereplői találhatóak meg náluk, többek között Star Wars, Marvel / DC szuperhősök vagy az Alien, Predator, Terminator és más kultfilmek gyűjtői figurái. Ezen kívül szerepelnek a kínálatukban képregények, szobrok és más gyűjtői relikviák is.

Az online webshop minden nap nyitva tartó bemutatóterme Budapesten, az Üllői út 66/c alatt található, ahol minden készleten van és bőven lehet válogatni is. Természetesen a termékeink országosan elérhetőek házhoz szállítással is, a 14 ezer forint fölötti rendeléseket pedig ingyen postázzák.

február 16, 2017
Minecraft az űrben! – Avorion játékteszt

Az Avorion az egyik legfrissebb sci-fi játék, amit 2016 óta egy apró indie baráti kör fejleszt. A project a Kickstarteren indult, és a sikeres pénzgyűjtő kampányuk után most büszkén bejelentették, hogy a nagyközönség számára is készen áll ez a sandbox, űrhajós játék.

A program nagyon hasonlít a Minecraft koncepciójához, azaz teljesen voxelekből épített űrhajónkkal kell a véletlenszerűen generált univerzumban navigálni, miközben lehet bányászni, harcolni, és még kereskedni is.

A játék indulásakor már szembesülünk a környezet minimalista megjelenésével, ami talán egy picit zavarhatja az ultra HD-grafikákhoz szokott szemet, viszont ha elmerülünk a játékban, percek alatt hozzászokunk.

Az első betöltés után rögtön egy apró drónhajó fedélzetén találjuk magunkat, amit körülvesz a véletlenszerűen generált űr, és jobb esetben ásványokban gazdag aszteroidák. Miután hozzászokunk az irányításokhoz, célba vehetjük az első aszteroidánkat, ami szimpatikusnak tűnik, és az apró hajónk gyenge lézerfegyverével hozzáláthatunk a kövek lebontásához. Ahogy szétlőjük az űrben keringő óriásköveket, lehetetlen nem gondolni a No Man’s Sky-ra, mivel ott is ugyanebből áll az űrjáték. Ebben a játékban viszont, mondanom sem kell, sokkal kifinomultabb az egész procedúra. Vannak nagyobb kövek, amiket nehezebb lefaragni, és olyanok is, amiket lehetetlen szétrombolni, mert az alaphajónk lézerágyúja képtelen rá. Ráadásul, itt nem csak úgy megjelennek a kavicsok az orrunk előtt, mint a másik játékban, hanem messziről kipécézhetjük a kívánt nyersanyagot. Bónuszpontot is kap a játék, mert nem úgy viselkednek az űrbéli objektumok, mint a Call of Duty Infinity Warfare-ban, hogy aminek neki megyek, azon csak keresztülszállok, hanem ha ütközök, akkor óriási robajjal tropára verem az űrhajómat, ahogy azt egy szimulátornál elvárnánk.

Miután elegendő kavicsot gyűjtöttünk átmehetünk az építő módba, ami a másik legérdekesebb része a játéknak. Kiszállunk az apró drónunkból, és a kreatív ablakban teljesen a saját ízlésünkre formálhatjuk az űrhajónkat, nagyság és egyéb megkötések nélkül. Az építő módba belépéskor előfordulhat, hogy bonyolultnak tűnik a sok alkatrész, amit össze kell tennünk, de épp úgy, mint a Lego esetében, egy kis idő után mindenre magától rájön az ember. Meg kell hagyni, az UI nagyon sokat segít ebben a folyamatban. Sajnos én nem vagyok annyira tehetséges űrhajó-dizájner, örültem, ha repül a vas.

A játéknak van egyfajta RPG része is, mivel az űrhajónkat nem tudjuk egyedül működtetni, szükségünk van legénységre is. Az embereink sajnos nem játékosokból tevődnek össze, hanem nekünk kell őket beszerezni. A legénység azért szükséges, hogy megfelelő karbantartása legyen a bizonyos moduloknak, pl. a pajzsnak vagy a fegyverzetnek. Nagyon érdekes, mert ezeknek az embereknek fizetni is kell, hogy ott dekkoljanak velünk az űrben, tehát jobban tesszük, ha nagyon magas profitot szerzünk az űrkalandozásunk során, mert különben búcsút mondhatunk a mérnökeinknek. Így láthatjuk, hogy minden hajónak megvan a mini gazdasága is, ami ismét nagyon pozitív újdonság ebben a programban. Például, én az első hajómra elfelejtettem megfelelő számú hálókabint tenni a dolgozóimnak, így nagy villogó értesítéseket kaptam utazgatás közben, hogy elégedetlenek az alkalmazottaim a nem megfelelő szállás miatt. Azóta is azt próbálom elképzelni, hogy a 30 fő, akinek nem volt kabinja, ugyan hol aludt az elmúlt pár napban.

Mint láthatjuk, a játék nagyszerűen van összerakva, és még rengeteg minden felfedeznivaló van benne. Érdemes szót ejteni a pörgős harcrendszerről, ami körülbelül a legötletesebb az elmúlt évtizedben, vagy az Űrbázisokról, amiket nem csak meglátogathatunk, hanem mi is kiépíthetünk. A játék játszható singleplayerben vagy multiplayerben, cooperatív módban. Egyelőre a multiplayer hagy némi kívánni valót maga után, de örülhetünk, hogy egyáltalán van. A kissé egyszerű külső megjelenés ellenére, egy rendkívül összetett és ötletes játékot kaptunk a készítőktől, Konstantintól, Philipptől és Hannestől. Minden sc-fi rajongónak ajánlom ezt a kis szimulátort.

február 13, 2017
Indulás Mordorba! – Új kiegészítő jön a Gyűrűk Ura Online-hoz

A Gyűrűk Ura a Warner Brothers és a Turbine közös fejlesztésű MMORPG játéka, ami immáron tíz éve fut. A játék húzóereje eredetileg Tolkien méltán elismert fantasy világa, és ha a játékos rászánja az időt erre az igen-igen öreg játékra, egy nagyon kidolgozott, és valóban a tolkienizmushoz hű világban találhatja magát.

A játékban ötféle faj közül választhatunk, azon belül pedig tízféle kaszt áll rendelkezésünkre, hogy belemerüljünk Középfölde magával ragadó világába. A játék rendkívül sok mindenben kiemelkedik a többi MMO közül. Ilyen elem például, hogy a választható kasztok nem hasonlítanak más online játékok kasztjaihoz, hanem a könyveken alapulnak, és a funkcióik is az azokban leírtakra emlékeztetnek. Például a bérgyilkos (assassin) szerepkör, teljesen hiányzik a játékból, helyette a picit hasonló, de teljesen egyedi betörő szerepkört veheti magára a játékos, épp úgy, ahogy Zsákos Bilbó tette A hobbitban.

A program eddig öt fő kiegészítőt élt meg, elkalauzolt minket Mória bányáiba, Völgyzugoly ostromába, Vasudvard felemelkedésébe, Rohanba, és a Helm szurdokba is. Megannyi kiegészítő közben rengeteg tartalmat töltöttek a játékba, így például a lóháton való ütközeteket és a nagyszabású háborúkat is. A rengeteg mellékküldetés mellett végigjátszhatjuk az epikus küldetést is, aminek során figyelemmel kísérhetjük a Gyűrű útját Mordorba, és közvetve vagy közvetlenül is segíthetünk Frodónak és a Gyűrű Szövetségének kalandjaikban. Találkozhatunk a Vándorral, Gandalffal és megannyi más szereplővel, akiket említenek a könyvben.

2017 nyarának végén, egy óriási hírrel szolgálhatunk a játékosoknak, miszerint az Egy Gyűrű végre megérkezik Mordorba. Az új kiegészítő belépést fog engedni a sötét erők központjába, Mordorba, sőt, részt vehetünk majd a harcban a Fekete Kapunál. A kiegészítő híre nagyon jó hatással volt a Gyűrűk Ura Online játékos közösségére, mivel a legutóbbi nagy kiegészítő piacra dobásának már négy éve, és már kezdték kongatni a vészharangot, hogy lekapcsolják a játékot, még mielőtt a végkifejlethez érne a történet.

Már hónapok óta tudható volt, hogy a Turbine nem fogja tovább folytatni a PC-s játékait, és ennek hatására számos régebbi játékaiknál lehúzták a rolót (pl. az Asheron’s Call), de végül is a két legnagyobb címüket, a Dungeons And Dragons Online-t és a Lord of The Rings Online-t a Daybreak stúdiónak elpasszolták, tehát mégis életben maradhat ez a két játék. Sőt, a Daybreak csapata már előre egy éves tervezetet szolgáltatott a játékosoknak, hogy lássák, milyen komolyan is gondolják a játékot. A tervezetbe rengeteg mindent sűrítettek bele, a fejlesztésekben kifejezetten sokat fognak dolgozni a játék kinézetén. Komoly ráncfelvarrásokat terveznek a karaktertextúrákon és a környező területeken, hogy frissnek hasson a játék a legkorszerűbb gépeken is. A grafikai frissítések mellett játékmenetbeli frissítésen is gondolkoznak. Egyelőre nem lehet sejteni, hogy ez mit jelent, de valószínűleg nem lesz semmi komoly, tehát a tab-kijelölős rendszer maradni fog. Továbbá jön egy új játszható faj, az elf. Bár eddig is lehettünk elfekkel, azok inkább erdei elfek voltak, ezek viszont a kifejezetten szőke High Elfek, akikről szó van.

Amikor a Gyűrűk Uráról beszélünk, a fantasy fanok jó részének félrever a szíve, hogy mi lesz ezzel a nagyszerű témával, attól függetlenül, hogy milyen feldolgozásról van szó. De szerencsére most egy pozitív hírrel szolgálhatunk, hogy igenis él még a mítosz az online játékában is. Bár a készítők azt mondják, hogy az Egy Gyűrű elpusztítása után is folytatni fogják a játékot, mert még rengeteg régió maradt felfedezetlenül Középföldén, mégis az ember nem haladhat el amellett, hogy véget ér a játék fő küldetése. Éppen ezért, ajánlom minden Gyűrűk Ura rajongónak, hogy szánják rá az időt, hogy kipróbálják és elmerüljenek a majd tízévnyi tartalommal szolgáló Gyűrűk Ura Online-ban. Mert nem lehetünk benne biztosak, hogy meddig marad még online.

A játék maga ingyenes, viszont egy kis progresszió után kér kisebb összegeket, hogy felszabadíts küldetéseket bizonyos zónákon. De talán az a legolcsóbb, ha havi VIP-t vesz az ember, mert akkor minden zónát megkap arra az időre. Ha nagyon nem akarunk fizetni, az sem gond, mivel egy kis munkával fel tudunk szabadítani minden elzárt régiót. Az se baj, ha nem volt szimpatikus egyik játszható faj/kaszt sem, mert ha szeretnénk, akár a Fehér Kéz katonái közé is besorozhatunk, wargként, orkként vagy uruk-hai-ként is, ha arra támad kedvünk.

február 9, 2017
Serceg az acél, idén érkezik a D.R.O.N.E.

Mindig is akartál egy drónt, de nem volt meg rá az összeg, hogy egyet magadtól is kipróbálj? Ne csüggedj! Nemsokára megérkezik egy szimulátor, ami pont ezt teszi lehetővé, és még többet is. Idén ugyanis jön a D.R.O.N.E. című játék, amivel nem csak kipróbálhatod a drónos repülést, hanem lövöldözhettek is barátra-ellenségre egyaránt.

A játékon belüli trailer nagyon pörgős, és látványos harcot ígér, ahol kisebb arénákban mérhetjük össze a légierőnket másokéval. A készítők azt ígérik, hogy az akciódús játék egyáltalán nem úgy fog kinézni, mint a Call Of Duty, vagy bármelyik repülő szimulátoros játék, mert a high-tech szerkezetek mozgása nagyon egyedülálló, és szokatlan annak, aki még nem irányított ehhez hasonló gépeket. Sajnos nem lehet nagy ütegekre számítani ezeken a szerkezeteken, de ettől még nem fognak spórolni a robbanásokon, és amúgy sem a kaliber számít, hanem hogy hogy használod.

A programban mindenki testre szabhatja majd a saját drónját, többféle fegyverrel és taktikával lehet majd játszani. Lesznek lassabb, de erősebb, és gyorsabb, de sérülékenyebb szerkezetek is, amelyek közül választhatunk. Megválaszthatjuk, hogy kamuflázsolt gépezetet akarunk vezetni, vagy inkább valami rózsaszín kis repülőt, hogy megmutassuk, nem félünk semmitől.

Nem pusztán pusztíthatunk a játékban, a legfrissebb hírek szerint ugyanis a játékosok önmaguknak is készíthetnek majd pályákat, hogy a gamerek a saját elképzeléseik szerint vadászhassák le egymást. Nagyon érdekes, hogy egy játékfejlesztő cég belátta, hogy egy öt fős dizájner csapat nem gondolhat mindenre, és nem elégíthet ki minden elvárást a pályák terén, így egyszerűen odaadják nekünk a lehetőséget, hogy olyan legyen a játék, amilyennek mi akarjuk. A legtöbb játékban, ahol ekkora hatalmat adtak a játékosnak, működött ez az ötlet, mindez viszont ad egy rizikófaktort is a játék sikerességéhez, mivel ha nem lesz felkapott, nem lesznek pályák sem.

Egy biztos, a játékmenet egy káosz lesz, még jobban, mint más lövöldözős játékokban, mert nem csak elölről meg hátulról, hanem minden elképzelhető térdimenzióban lőhetnek majd az ellenfelek. Reméljük, tényleg jönni fog a játék, és nem hagynak minket cserben a készítők.

Egyelőre semmilyen módon nem lehet hozzájutni a D.R.O.N.E-hoz. Támogatni viszont lehet kickstarteren, bár ez is mutatja, hogy milyen rizikós, hogy egyáltalán ki fog-e jönni a szoftver. A trailer minősége és a készítők játékosbarát hozzáállása viszont derűs jövővel kecsegtet. Egy biztos, eddig nem láttunk még jó programot, ami ezekkel a repülő gépszörnyekkel szórakoztatta volna a játékosközönséget.

február 4, 2017
Szagok és a virtuális valóság

A Nosulus Rift az Ubisoft által fejlesztett VR készülék. A termék rendeltetése hasonlít a már korábban látott VR headsetekéhez, felhelyezzük és játszunk. Az immerzió viszont, amit ez a kütyü ajánl, teljesen egyedülálló, mivel az érzékelés egy teljesen új dimenzióját nyitja meg a vállalkozó kedvű gamernek, ami nem más mint a szaglás. Bizony, az erre a készülékre fejlesztett játékok kapcsán nem csupán a látvány és hangulat elemeiről lehet már beszélgetni, hanem a szagvilágról is, hogy milyen kidolgozottak a szagok, és hogy mindez mennyire befolyásolta az ember játékélményét.

A meglehetősen rendhagyó vállalkozást pont egy olyan játéksorozat vette magára, akik imidzséhez nagyon passzol az ehhez hasonló újító, sokak szerint botrányos, de szerintem inkább gondolatébresztő erőfeszítés, ami nem más, mint a South Park.

A South Park Fractured But Whole játékmenete irtóra passzol a kütyü funkciójához, mivel a játékban a főszereplőnk különleges képessége az, hogy a bélgázait nagy erővel tudja kiereszteni. Mi más segítene jobban az immerzióban, mint az, ha a játékos nem csak hallja a környezetében lévő NPC-k reakcióit a karakterének bélszelére, hanem érzi is a saját orrán keresztül.

A Nosulus Rift működése abból áll, hogy egy mini gázmaszk szerű headsetet a fejünkre kell helyezni, és hagyni, hogy a szerkezet förtelmes szagokkal bombázza az embert. A készüléket egy usb-porton keresztül kell majd csatlakoztatni a számítógéphez, és a dizájnjában figyeltek rá hogy, hagyományos VR headsetnek és a gamer fülhallgatónak is legyen elég helye a fejünkön. A headsetben kettő apró kapszula van, amik a szagokat kikeverik, és továbbítják az orrba a felhelyezés és az eszköz telepítése után. A szagokat biztosító kapszulák egy idő után kifogynak, így annak utánpótlását külön biztosítani kell. Bár még nincs arról hír, hogy mennyi ideig fog működni a szerkezet egy töltéssel, az Ubisoft fórumaiból annyit ki lehet deríteni, hogy két kapszula elég lesz egy végigjátszáshoz. A gépezet által kibocsátott szagok intenzitása attól fog függni, hogy a karakterünk milyen erős bélgáz-támadást alkalmazott, így a játékosnak jól meg kell válogatni, hogy mikor milyen szellentést használjon, ha nem akarja, hogy az egész arcürege elzsibbadjon a bűztől.

A tesztelők elmondása szerint nagyon meglepő érzés használni a kütyüt, mert olyan, mintha szó szerint rászellentenének a használójának az orrára. Ez mind csak azt bizonyítja, hogy milyen meggyőzően működik a szerkezet, mivel igazából nem szellentést engednek rá a viselőjének az orrára, hanem különböző szintetikus illatanyagokból készül el a szimuláció.

A játékos társadalom reakciója a meglepő szerkezetre nyilvánvalóan pozitív és érdeklődő. Akik eddig is nagy elvárásokkal várták a South Park következő részét, még lelkesebbek lettek, hallva, hogy nemsokára megszagolhatják Cartman orr-repesztő durrantásait. Reméljük, hogy az Ubisoft nem von el a játék erőforrásaiból, most, hogy egy új platformot is készítenek a játék mellett. Örülnénk, ha tartaná az előző rész minőségét a South Park sorozat, és nem menne a történet és a játékmenet kárára az új szerkezet.

Sajnos, az Ubisoft rájött, hogy nem lenne kifizetődő a készülék, ha ténylegesen a boltok polcaira kerülne, ezért otthoni használatra nem lesz elérhető a hardware, viszont az érdeklődők kipróbálhatják, különböző gamer találkozókon. Reméljük, küldenek majd egyet az egyik Play IT-re hogy Magyarországon is beleszagolhassunk a játékba.

Ugyan a Nosulus Rift headsete nem lesz elérhető mindenki számára, a nazális virtuális valóságokra éhezők mégis beszerezhetik már most is más cégek hasonló termékeit. A Nosulus felkapottsága miatt már kezdték gyártani a konkurens cégek is a saját VR maszkjaikat, így például a Feelreal, vagy pedig a CamSoda. Egyelőre úgy látszik, hogy a headsetek gyártói a használt illatanyagok alapján jelölik meg a marketen a területeiket. Míg a Nosulus a páratlan bélgáz választékát hirdeti, addig a Feelreal ilyen-olyan környezetből vett illatokkal népszerűsíti magát (például erdő illat, óceán illat, stb.), a CamSoda pedig a felnőtt iparhoz gyártja a készülékeit.

Gamerként azt kell mondjam, hogy nagyon komikus, de mégis érdekes fordulat a VR illatmaszkok megjelenése a piacon. Bár a szerkezetek egyelőre nagyon kezdetlegesek, és mint olvashatjuk, állandó utántöltésre szorulnak, mégis nagyon érdekes lenne például egy háborús játékot úgy játszani, hogy érezzük a puskapor szagát a fegyverünknél, vagy éppen az űr szagát egy asztronauta szimulátorban.

február 2, 2017
Májusban űrlényekre vadászunk – új Prey előzetes

A mostani hype-trendhez képest a Prey megjelenése körül kimondottan kevés konkrétum lebeg. A tavalyi E3-on bemutatott kedvcsináló megmozgatta kicsit a kíváncsi játékos réteget, de eksztatikus hatást nem váltott ki senkiből. Érthető is, hiszen tavaly megannyi remek cím jelent meg, és idén sem maradunk érdekes játékok nélkül. Azonban a csend megtörni látszik. Pár hónapja a Gamescomon bemutattak ugyan egy videót a játékmenetről, de azóta semmi hír nem jött a Prey felől. Egészen mostanáig.

Újra mozgásban láthatjuk a játékot, és meg kell hagyni, pazar hangulata lesz. Az új előzetesből kiderül egy-két részlet a cselekményt illetően. A Preyben Morgan Yut irányítjuk majd, aki egy, a Földtől távoli űrállomáson, a Talos I-en dolgozik. A létesítményben elszabadul a pokol, mikor a Typhon űrlények kiszöknek felügyeletük alól. Morgan feladata lesz megállítani őket, bármi áron. A miértek és hogyanok egyelőre tisztázatlanok, de reméljük, hogy megfelelő történetszálat is rittyent a látványos lövölde mellé a Bethesda.

A játékmenet a mostanában bevett szokás szerint zajlik majd, miszerint „játszd, ahogy neked tetszik”. Ehhez hozzájárul egy halom építhető, fejleszthető fegyver, és képesség. Morgan az úgynevezett Neuromodok segítségével közvetlenül stimulálhatja agyát, aminek köszönhetően rengeteg különleges erőre tehetünk szert a játék során. A legkülönlegesebb képességeket a Typhonoktól nyerhetjük majd. A megjelent videókban láthattuk is az egyiket. A kis pókszerű űrlény, amit Mimicnek neveznek, képes bármivé átváltozni (ezzel jól ránk hozva a frászt). Azonban, ha eltanuljuk a lénytől a képességet, akkor mi magunk is könnyedén átváltozhatunk különböző tárgyakká, amik nagyban segítik majd továbbhaladásunkat.

A fegyvereket se hagyjuk szó nélkül. A néhány alapfegyveren (csavarkulcs, pisztoly, GLOO gun) kívül kutathatunk tervrajzok után az űrállomáson, amiknek köszönhetően képesek leszünk magunknak jobb lőfegyvereket kraftolni, amikkel sokkal hatékonyabban vethetünk véget a minket támadó lények életének.

Mindezek mellett jóval több teendőnk lesz a Prey játékmenete során, és szerencsére nem is kell olyan sokat várni rá. Megjelenésére 2017. 05. 05-én számíthatunk, egyelőre csak Playstation 4 platformon.

január 26, 2017
Ideje lövöldözni! – Rise & Shine

A Rise & Shine az Adult Swim tévécsatorna megbízásával fejlesztett sci-fi platformer, ami ügyesen ötvözi a már a Mario szériából jól ismert, balról jobbra haladós, lövöldözős elemeket a futurisztikus látványvilággal. A kis indie játék talán az idei év eddigi legígéretesebb próbálkozása afelé, hogy megmutassa, hogy a régi arcade-okból ismert bullet hell/rpg, kétdimenziós programoknak van jövője 2017-ben.

A játék elején megismerkedhetünk Rise-zal, a narancs-pulóveres kisfiúval, aki egy, a termetéhez képest eléggé túlméretezett mordályt kap, és egy küldetést, hogy leszámoljon Nexgen katonáival, véget vetve szülőföldje és az elnyomók közötti háborúnak.

A mordály megszerzésével indul a játék izgalmas része. Lényegében mindent szét kell lőni, ami mozog vagy szétlőhető, hogy továbbjuthassunk a pályákon. A játék viszont nem merül ki ennyiben, ugyanis a fegyverünk úgymond jet packként is üzemel, és így érdekes dupla-, sőt triplaugrásokat is lehetővé tesz számunkra, és így a pályák függőlegesen is felfedezhetőek.

A pisztoly épp annyira főszereplője a játéknak, mint a fiú, mivel mágikus módon a fegyver tud beszélni, és játék közben nem egyszer instrukciókkal vagy kritikákkal segíti a főhősünket. Az igazat megvallva szerintem a beszélő fegyver segítő szavai inkább negatívan hatnak a játékra, többek között azért, mert nincsenek szinkronszínészek, és ha valaki mondani akar valamit, akkor a játék egésze megáll, és nyomkodnunk kell a készüléket, hogy gyorsan eltűnjenek a dialógus ablakok. Többnyire nem is érdekes dolgokról beszélnek, csak megjegyeznek dolgokat, amire később nem épít a játék semmilyen módon, így tényleg fölösleges infókkal traktálják az embert. A pisztoly állandó csacsogását leginkább a Legend of Zeldából ismert tündérkéhez hasonlítanám, bár ott még talán kevésbé volt idegesítő a segédünk, mint ebben a játékban. Olyan mintha csak azért adnának ennyi személységet a fegyvernek, hogy indokolják, hogy miért van benne a játék címében.

A pisztoly további érdekessége, hogy nem csak egyféle golyót tud lőni, hanem a szituációnak megfelelően válogathatunk, hogy robbanó lőszert, vagy éppen egy normálméretű golyót akarunk adományozni a rosszarcú ellenfeleknek. Vannak ellenfelek, amik csak bizonyosféle lőszertől sebződnek, és ez abszolút pozitívum, mert folyamatosan stratégiák között kell váltogatnunk, ha sikeresek akarunk lenni. Bár az ötlet jó, a kivitelezés itt sem az igazi, mivel nagyon körülményes váltogatni a golyótípusok között és a harc hevében, amikor minden tizedmásodpercre szükséged van, elég rosszul esik csak azért fedezékbe vonulni, hogy kicseréld a lőszert.

Vannak torpedókhoz hasonló lőszerek, amelyek érdekessége, hogy kilövés után lassan utazik a levegőben, és az irányító gombokkal kell célba juttatnunk a repülő golyót. A játéknak ez a mechanikája fogja alkotni a program logikai akadályait, és ezzel fog a játékos is a legtöbb időt elszenvedni, hogy leküzdje ezeket. Bár a játéknak ez a része is érdekesnek tűnhet papíron, mégis ha mérlegeljük, hogy mennyire érdekes akadályok elé állíthatják a játékost, és hogy mennyire szórakoztató ez a tevékenység, rájövünk, hogy sokkal jobb lenne, ha a karakterünkkel kéne ténylegesen fizikai akadályokkal küszködni, minthogy egy lélektelen golyót irányítsunk a főszereplőnk helyett.

A Rise & Shine mellett szól, hogy a játék külleme nagyon tetszetős és képregényszerű. A sztori is érdekes, valamint nem túl hosszú, 3 óra alatt kijátszható. A játék igazi pozitívuma pedig a nehézsége, nagyon könnyű meghalni, és már az első percben megkaphatjuk a Game Over-t, ha nem figyelünk eléggé. A logikai feladványok is ötletesek, és tényleg okosnak érezheti magát az ember, ha sikerül egyet-egyet megoldani.

A grafika nem fogja leterhelni a vasat, és egyébként a játék – a hibái ellenére – szórakoztató, nem érdemes kihagynia senkinek, aki szereti a sci-fit és a Mariot. Maga a program beszerezhető digitális másolatban a Steam-ről 3-4000 forintért, de ha türelmesen várunk, akkor biztosan leértékelik majd a közeljövőben.

január 26, 2017