Szerkesztőségünkben és az interneten már kapható, az újságosoknál pedig május 3-tól érdemes keresni a 314-es Galaktikát. A magazin májusi számát Adam-Troy Castro művének befejező része nyitja: a múlt árnyainak felbukkanása végül értelmet nyer a magányos halász számára. Raccoona Sheldon írásában egy sajátos spirituális eszme szerint a férfiaknak kell megtisztulniuk és megteremteniük az Istennek tetsző, tiszta világot… nők nélkül. Yon Ha Lee története azt bizonyítja, bizonyos szempontból mindnyájan Khárón ladikjában ülünk. Octavia Butler figurái az univerzum legkülönbözőbb fajait képviselik, és fura, szimbiotikus viszonyban állnak egymással.
A magyar szerzők közül Benedek Szabolcs egy, a cunami által megváltoztatott világ alakulását követi végig, míg Fedina Lídia egy időjárat-küldetést vizionál.
A havi retro Pat Cadigan „Az Angyal” című novelláját eleveníti fel.
Befejeződik Robert E. Howard Nekht Semerkeht című képregénye. A Filmrovat bizonyítja, a Terminus című produkció a sci-fi klasszikus hagyományaihoz tér vissza. A Kapcsolatfelvétel az Írószövetség Plútó-estjéről, az Irodalom Éjszakájáról és a Trafó test-fókuszú előadásáról számol be. Jon Lomberggel beszélgetve, a One Earth Message apropóján, a földönkívülieknek szánt küldemények sokaságáról esik szó.
A tudományos főanyag a földtörténet utolsó kihalásának kérdését járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások a No Man’s Sky-játékról, a DNS információtárolásáról, az autózás új élményeiről, valamint az ökokatasztrófákról (jelen esetben a nílusi sügérrel kapcsolatos problémákról).
Az előfizetők számára elérhető XL-kiadás Sheila Finch három művét (A Csontok Szava, És kezdetben volt a Szó, Áradó Szavak) tartalmazza.
Az idén indult új könyvsorozatunk, a Galaktika Start Könyvek egyik első darabja a Sors-algoritmus. A könyvben minden megtalálható, ami egy sci-fihez kellhet: szórakoztató történet, jó világfelépítés és rengeteg gondolat.
A történet a közeljövőbe hívja olvasóit. Még a kilencvenes években egy cseh tudós, Brozkov létrehozott egy képletet, aminek segítségével megmondható egyes emberek, de akár az egész emberiség jövője is. Azonban amit a tudós látott, az elborzasztotta. Hogy megmentse az emberiséget szörnyű sorsától, Brozkov létrehoz egy titkos szervezetet, ami a képletnek megfelelően beavatkozik a világ működésébe: ez a Jövővédelem. A társaság belepiszkálhat akár politikai vagy tudományos felfedezéseket érintő kérdésekbe is – és természetesen úgy, hogy mi észre sem vesszük.
A tényleges történetbe csak saját időnket követően kapcsolódóunk be. Először a fontosabb szereplők (Réka, Szilárd, Jennifer) gyerekkorába nyerünk betekintést, majd mindennapos életük részesei lehetünk. Ahogy Krisztián is tette a második interjúban, amikor összefoglalta nekünk történetét, az ezután kezdődő cselekményt talán érdemes két részre osztani. Ott van Réka, aki a hétköznapi életet képviseli és Szilárd, aki – mondjuk így – a háttérvilághoz, a Jövővédelemhez tartozik. Főleg az ő szemszögükből ismerhetjük meg a jövőbeli Budapestet, ahol mai, aktuális problémáinkkal találkozhatunk: egyetemi tüntetés, menekültválság és terrorfenyegetettség.
Első olvasásra úgy hangozhat, hogy a Sors-algoritmus nagyon is sokat markol, de ez nem válik a könyv hátrányává, sőt. Krisztián élvezhető tempóban meséli el a történetet, kellően izgalmas fordulatokat iktat be, miközben ellát minket elegendő mennyiségű háttérinformációval és magyarázattal, hogy ne vesszünk el világában. Utóbbit nagyon is közérthető és élvezhető stílusban teszi. Hiába ír akár több oldalon is keresztül a Jövővédelem működéséről, az Európai Unió védelmi stratégiájáról vagy épp Brozkov képletéről, nem válik unalmassá, és ami fontosabb, a cselekmény rovására sem megy, hanem tökéletesen kiegészíti azt. Olvasóként azt gondoljuk, hogy egy jó könyvnek talán ez a két legfontosabb (számomra mindenképpen) alappillére: jó legyen a történet és az író kellőképpen megismertessen fiktív világával.
Rengeteg apró, de pozitív dolog akad még Krisztián regényében, amiket érdemes kiemelni. Egyik ilyen a történet multikulturális jellege, ami alatt arra gondolok, hogy mennyi különböző nép is képviselteti magát itt. A futurisztikus Budapesten találkozhatunk vak ukrán kocsmárossal, német üzletemberekkel, macedón menekültgyerekekkel és a lengyel légierővel is, említés szintjén pedig hallunk a francia Jövővédelemről is. Igaz főleg a közép-kelet-európai régió képviselteti magát, azért nemzetileg nagyon is színesnek nevezhető szereplőgárda jelenik meg.
Ahogy a második interjúban is volt róla szó, a Sors-algoritmusban olyan témák jelennek meg, amik más műfajú könyvekben (pl. szépirodalom) is megállnák a helyüket. Ilyen a regény központi kérdése is a mesterséges manipuláció, ha pedig kicsit eltávolodunk a sci-fis közegtől, akkor a szabad akarat problematikájának is nevezhetjük ezt. Egy kevéssé központi, viszont a szereplők miatt nagyon is jelenlévő téma, a 21. századi fiatalok útkeresése, céltalansága is ezek közé a témák közé sorolható. Az előbbi (manipuláció) ad egy komoly, tényleg elgondolkodtató jelleget az egésznek, a második (fiatalok útkeresése) pedig fiatalos hanggal ruházza fel a regényt.
A Sors-algoritmus mindenképpen egy ambiciózus regény, ami idősebb és fiatalabb olvasók számára is izgalmas olvasmány lehet, rengeteg gondolkodnivalóval. És Brozkov-féle képlet nélkül is tudhatjuk, hogy Vékony Krisztián olyan író, aki a jövőben írásaival bőven okozhat még nekünk meglepetést.
Történelmi és irodalmi barangolásra hívjuk az érdeklődő felnőtteket a patikák világába a 15. századi Tallinntól a 20. századi Veszprémig. Mi változott a misztikum és a tudomány gyógyítás szolgálatába állított vegykonyhájában az idők során, hogyan éltek az ezzel foglalkozó patikuscsaládok? A Veszprém Megyei Levéltár és a Veszprémi Magyar-Finn Egyesület által, a Veszprém Finnugor Kulturális Főváros programsorozat keretében szervezett vetélkedő győztese bejárhatja Tallinn óvárosának középkori, macskaköves utcáit, hiszen a fődíj az észt fővárosba szóló utazás.
FELADATOK
A felnőtteknek szóló, egyéni vetélkedő résztvevőinek feladatlapot kell kitölteniük. Ennek feladatai Indrek Hargla: Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye című történelmi-bűnügyi regényhez (Metropolis Media, Budapest, 2013) valamint a Veszprémi Történelmi Szalon Veszprémi patikusok című beszélgetéséhez kapcsolódnak, melyre 2016. május 26-án (csütörtökön) 16:30-18:00 között kerül sor a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának dísztermében. A beszélgetés felvételről utólag online is meghallgatható az alábbi címen: http://www.veml.hu/leveltar/ → Veszprémi Történelmi Szalon.
A feladatlap elektronikusan és papíralapon is megoldható.
– papíralapon a Veszprém Megyei Levéltárban valamint az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban.
A regénnyel terjedelme miatt ajánlott a feladatlap közzétételét megelőzően megismerkedni, hiszen a megoldásra csak másfél hét áll a versenyzők rendelkezésére! (A megyei könyvtár központi könyvtárából a legfürgébbek kikölcsönözhetik a kötetet. A könyvtár honlapján (http://aleph.ekmk.hu) tájékozódhatnak az érdeklődők, hogy van-e még szabad példány a könyvből vagy a 88/560-620/113, 114-os telefonszámon akár félre is tudják tetetni.)
BEKÜLDÉS
A feladatlapok beküldési határideje 2016. június 6. (hétfő).
Elektronikus formában a benyújtás online történik.
A papíron kitöltött feladatlapokat a Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltárának címére kérjük eljuttatni személyesen (Veszprém, Török Ignác utca 1.) vagy postai úton (8202 Veszprém 2, Pf. 705). A borítékra, kérjük, írják rá: „SzimPATIKUS Veszprém”.
DÍJAZÁS
A díjkiosztóra a Veszprémi Ünnepi Könyvhéten Indrek Hargla jelenlétében kerül sor, a Művészetek Háza által 2016. június 13-án (hétfő)18 órai kezdettel megrendezett író-olvasó találkozó keretében. A szerzővel Kilián László beszélget.
Díjak:
helyezett: hosszú hétvége Tallinnban 1 fő részére (repülőjegy + szállás 2 éjszakára)
helyezett: Melchior gyógylikőrje, meglepetés ajándékcsomag, a Veszprémi Kaleidoszkóp kötetei
Már a legelején leszögezném, hogy ha időutazásról van szó, engem megvettek kilóra! Elképesztően sok regény, novella, film, zene foglalkozik a múltba, avagy a jövőbe való utazással. Az emberi kíváncsiság, és a „mi lenne, ha” kérdés izgalma miatt felbecsülhetetlen mennyiségű alkotást született már a témában, maradandó vagy felejthető formában. A széttört idő legendája azt kell mondjam, az idők végezetéig a jók táborát fogja erősíteni.
Egy korábbi baráti beszélgetés során megkérdezték tőlem, miért is szeretem annyira az SF-et, mint műfajt, és miszerint az időutazás már annyira lejárt lemez, mit lehet újat mutatni? Majd felelevenítettem néhány meghatározó művet, s kerek szemmel csodálkoztak, hogy valóban végtelen az írói fantázia. Legközelebb ezekhez a példákhoz hozom fel Molnár Csaba művét is.
Az író interjújában megemlíti, hogy valójában ez nem egy szokványos időutazós regény, és igaza van. Ám mégis történelmi korokba kalauzol vissza minket az író, a jelen (Mit jelen! 2018-ban játszódik a „jelen”.) napjaiból. A három fő múltbéli idősík egyszerre hiteles, a történelemhűség persze a fikció kellemes kompromisszumával társul. Ám a fantázia részt Molnár olyan egyediséggel adja elő, hogy simán el lehet képzelni minden leírt cselekményt, mintha úgy történt volna meg a valóságban is, akár a könyv lapjain. A történelmi kalandok sajátossága a bravúros szóhasználat, az autentikus dialógosuk, és az a fajta részletes környezet– és tájleírás, amelytől egy pillanat alatt elhisszük az adott kor jellemzőit. Főleg az 1460-as évekbeli párizsi suhancok párbeszédei nyújtanak olyan hangulatot, amelytől számomra a kedvenc részeimet képezték a regényben. Emellett az időszámításunk előtti római szál és a Titanic fedélzete is elképesztően magával ragadó részletességgel tárul az olvasó elé. Néha már-már azt hittem, történelmi regényt olvasok, de a lehető legjobb tálalásban. Az SF elemek tökéletesen működnek, a primorok leírásától szinte kirázott a hideg is, pedig nincsenek több oldalon keresztül jellemezve, csupán néhány erőteljes mondatból tudhatjuk meg, miként festenek a köztes világ alakváltói.
Bevallom, az időspirál elmélet leírása után tudatosan történeti buktatókat kerestem, igyekeztem felfedezni valami hibát, de nem találtam. Az idősíkokon látszik az előre megtervezés fárasztó munkája, a több szál gondos összefűzése, és az ellentmondások elkerülése. A legtöbb hasonló mű ezt elintézi a „csak, mert” mély gondolatmenettel, de Molnár szépen, gondosan mindent megmagyaráz, ami esetleg kérdésként felmerülhet az olvasóban.
A történet alapjaként szolgáló időkristályok, s azok darabkái fantáziadúsan épülnek bele az egész regényt átszövő miszticizmusba, könnyedén kezelve a kitalált elemeket a valóban megtörtént eseményekkel kombinálva.
A legtöbb időutazós sci-fivel ellentétben A széttört idő legendája nem mélyfilozófiai kérdéseket vet fel, s nem elemzi hosszú fejezeteken keresztül a számos paradoxonnal járó gondolatokat, mindinkább igyekszik megmutatni „egyszerűen” az időutazás kalandjait, humorát, báját. Amire viszont többször felhívja a regény az olvasó figyelmét, nem más, mint az összefüggések rendszere. Világunkban minden okkal történik, mindennek megvan a saját ok-okozati összefüggése, és ez kihat a legapróbb dolgoktól egészen világmegváltó eseményekig.
Összegezve A széttört idő legendája egy kalandos, pörgős, fantasztikus mű, amely képes egyfajta könnyed megvilágításba helyezni az időutazással foglalkozó művekre gyakran jellemző sötét, elmélyült gondolatokat. Történelmi tényszerűsége ad egy plusz löketet, amihez hozzákapcsolódnak a dinamikus párbeszédekkel operáló, kifejezetten kidolgozott karakterek. Gondos cselekményszál vezetése miatt nem válik kuszává, érthetősége ésszerű határokon belül mozog, történeti hiányosságok nem fedezhetőek fel.
Minden olyan felnőtt olvasónak tudnám ajánlani, aki egyfelől szereti az időutazással foglalkozó műveket, illetve a történelmi kalandokat. Mindkettővel bővelkedik A széttört idő legendája, könnyed hangvétele azonban mégis komoly cselekményeket takar.
Az eseményen már kapható lesz legújabb könyvünk, China MiévilleVastanács című regénye. Dedikálni fognak a márciusban megjelent Start Könyvek írói, a Galaktika Fantasztikus Könyvek300. kötetének több szerzője, és Univerzum Könyvek sorozatunk írói is. 23-án szombaton este 18 órától pedig a Madaras Pince jóvoltából fröccsözni hívjuk rajongóinkat. És természetesen a fesztivál teljes ideje alatt újdonságaink és régebbi könyveink széles választékát lehet megvásárolni, számos esetben jelentős kedvezménnyel.
Már nem kell sokat várnunk ahhoz, hogy végre kézbe vehessünk China Miéville Vastanácsát: a 23. Könyvfesztiválon már kapható lesz az Új-Crobuzon trilógia 3. kötete. Miéville rajongói már nagyon is jól tudják, hogy mire számítsanak az írótól, azonban akik csak most ismerkednének vele, azoknak, íme, egy kis ízelítő abból, amit tőle kaphatunk.
China Miéville-t szokták nevezni a kortárs fantasy „fenegyerekének” is, de ő maga weird fiction, azaz furcsa, különös vagy felkavaró irodalom írójának nevezi magát. Inspirálta a 19. és 20. század ponyvairodalma, de olyan nagy mesterek, mint H. P. Lovecraft, Tim Powers, Ursula Le Guin vagy épp Gene Wolfe öröksége is hatott Miéville-re. Tagja a The New Weird nevű mozgalomnak is, aminek célja a fantasy zsáner megújítása, annak megszabadítása a hagyományos, tolkien-i mintáktól.
Egyik legismertebb, itthon most már teljes egészében kiadott műve az Új-Crobuzon trilógia. Az első kötet, a Perdido pályaudvar, végállomás (2000) többek között elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat, a második, az Armada(2002) a British Fantasy-díjat, a Vastanácsnak (2004) hála Miéville pedig egy Locus-díjat is magáénak tudhat. Nem véletlen a szakma figyelme: ez az író nagyon különös dolgokat művel a fantasyvel, és nem is akárhogy.
Kémények öklendezik a mocskot az égbe, ismeretlen eredetű ragacsos anyag mállik le a házak faláról, otromba monstrum gőzgépek zakatoló kakofóniájától hangos minden, az utcákra kilépőket kosz és nyomor fogadja: valami ilyesmi kép fogad minket Új-Crobuzonban. Nem egy tipikus fantasy világra emlékeztet minket a leírás, még George R. R. Martin kegyetlen Westerosa vagy R. A. Salvatore sötételfjeinek birodalma is barátságosabban fest ennél. Ha ezen az első megrázkódtatáson túlléptünk, egy, a szó legszorosabb értelmébe vett eredeti világ bontakozik ki előttünk. Szokatlan megjelenésű fajok képviseltetik magukat, mint a kheprik vagy bogarak, garudák, azaz madáremberek, kaktuszemberek, kissé bárgyú sárkányfajzatok és rengeteg vita középpontjában álló újraformáltak. Ezek a figurák részben emlékeztethetnek minket bármelyik ókori mitológia heteromorf lényeire, de mégis teljesen idegenek maradnak számunkra – ez adja igazán az elevenségét és „másvilágiaságát” Bas-Lagnak. Azonban a bűn, korrupció, erkölcstelenség és nagyon is emberi gyarlóság, ami mindhárom kötetben tetten érhető, hozza hozzánk mégis közel Új-Crobuzont.
Új-Crobuzon lakói (Andrew Hou rajza)
A Vastanács megtartja az előző kötetekben megismerteket és a nagyon jellegzetes és erős atmoszférát, azonban ebben a regényben teljesedik ki az, amit Miéville teremtett. Ez a kötet a háborúk, forradalmak és intrikák korába enged bepillantást. Új-Crobuzon már hosszú ideje egy Tesh nevű várossal áll háborúban, azonban belső veszélyek is fenyegetik a dekadens szenny otthonát. Eközben épül egy új vasútvonal is, ami a közeli sivatagot hivatott átszelni. Ezt a vészterhes időt három szereplő szemén keresztül láthatjuk: Ori, Cutter és Judah Low. Az utóbbi története húsz évvel ezelőtt kezdődik: azzal a feladattal bízták meg, hogy térképezze fel a tervezett vasútvonal területét és értesítse az ott lakókat az építkezésről. Judah neki is lát feladatának, azonban konfliktusba kerül egy különös néppel, a stiltspearekkel. A második történetszálban Cuttert, Judah tanítványát, barátját és szeretőjét ismerhetjük meg. Egy, Low tanítványaiból álló csoportot vezet, aminek célja felkutatni a Vastanácsot, hogy figyelmeztessék őket Új-Crobuzan közelgő milíciáira. A feladat nem egyszerű, mivel senki se tudja, hogy pontosan mi is a Vastanács és merre lehet. Mindeközben Ori, az elégedetlen forradalmár Új-Crobuzon rendjét bontja Spiral Jacobs bandájának tagjaként. Útjukat rablások, rajtaütések és gyilkosságok kísérik és tartanak rendületlenül céljuk felé: megölni a város polgármesterét.
A kritikusok szerint a három Bas-Lag regény közül a Vastanács a leginkább politikai jellegű. Miéville olyan témákkal foglalkozik itt, mint anti-globalizáció, imperalizmus, korporatizmus, terrorizmus, fajgyűlölet, homoszexualitás, kulturális sokk, munkaügyi jogok és persze háború – egytől egyig olyan dolgokkal, amik a regény megjelenését követő tizenkét év után is aktuálisak.
Emellett persze részünk lesz lövöldözésben és szörnyüldözésben, de a történet gerincét a politikai témák teszik ki. A Vastanácsban nem csak Új-Crobuzon teljesedett ki, hanem Miéville, mint író is sokat fejlődött. Ez leginkább a stílusán érezhető. Az előző két kötetben főleg barokkos mondatokkal találkozhattunk, a harmadik kötet azonban közérhetőbb stílusban tárja elénk az új történetet, de a választékos vagy épp archaikusabb kifejezések sem vesztek ki leírásaiból – Miéville ezeket bevallottan nagyon is szereti. Összegezve egy érhető, de igényes szöveget kapunk az új kötetben. Saját elmondása szerint olyasmi prózát szeretett volna teremteni, ami szerinte Cormac McCarthy-é is: egyszerre legyen választékos is, de hatásos is.
Azonban nem csak ez színesíti az egészet. A cselekményt egymástól nagyon is távol álló, de később összefonódó visszaemlékezésekből építi fel. Olvasóként kicsit megdolgoztató feladat a különböző idősíkokat észben tartani, de tagadhatatlanul érdekesebbé és izgalmasabbá teszi a regényt.
Még ennél is több van a Vastanácsban, amikről hosszan lehetne írni (nem hiába témája számos irodalomkutatónak Miéville), de talán ezek a legfontosabb említenivalók. Minden megvan a benne, amit szerettünk a Perdidóban vagy az Armadában és még annál is több. Az előző két kötettől teljesen függetlenül is olvasható, így azok is bátran kézbe vehetik, akik először lépnének be Bas-Lagba. Garantáltan nem mindennapi élmény lesz.
Az ehavi Galaktikában a spanyol science fiction leghíresebb képviselőjétől, Domingo Santostól olvashatunk egy újabb novellát, A tyúk meg a tojást.
A veterán sci-fi olvasók minden bizonnyal ismerik Domingo Santos munkáját, de akik most ismerkednének vele, azoknak tökéletes ízelítő lehet a 313. lapszámban olvasható novella. Az író mai napig a kortársak közül az egyik legkiemelkedőbb alkotó, hazájában két társával (Sebastian Martinez és Luis Vigil) együtt ő indította útjára a spanyol sci-fi lapot, a Nueva Dimensíont 1968-ban. Íróként sajátos ötleteivel újít fel már ismert témákat. Erre tökéletes példa leghíresebb regénye, a Gabriel, historia de un robot (Gabriel egy robot története, 1963), amiben egy olyan robot fejlődéséről olvashatunk, amit nem kötnek meg a robotokra vonatkozó törvények.
Az újítás a novellában is tetten érhető. A történet egy első ránézésre teljesen hétköznapi szituációból indul: Julio Aznar meglátogatja régi egyetemi évfolyamtársát, hogy elmeséljen neki egy különös dolgot: furcsa és felfoghatatlan találkozását egy Verner Von Ard nevű férfival.
A tyúk meg a tojásban Santos egy nagyon klasszikus témát, az időutazást veszi elő. Habár a téma még napjainkban is nagyon népszerű, újat mondani mégis egyre nehezebb. Ennek ellenére Santos mégis képes újdonságot vinni bele. A novellában szóba kerül a múltba való beavatkozás egy sarkalatos pontja: mikor is kezdődött el az időbe való belepiszkálás? Az információ a semmiből érkezett, hogy megváltoztassa a jövőt? Nem véletlenül kerül szóba a tyúk és a tojás esete. Santos ennek a problémának a felvetésével komoly, fejtörő gondolkozásra készteti az olvasót a mű elolvasása után, a probléma felvetése akár napokig is foglalkoztathat minket. Fantasztikus dolog, hogy egy ilyen rövid hangvételű novella ilyet képes kiváltani belőlünk.
A gyűjtemény, amiben megjelent A tyúk meg a tojás
A másik jópofa ötlet a történetben, amit mindenképpen érdemes kiemelni, az a humor. A humoros időutazás ötlete sem új-keletű, de mégis jól sül el Santosnál. Julio és Verner találkozása inkább komikus, mint komolyan vehető, mindent felforgató fordulat. Az egész azért lesz vicces, mert inkább reálisan közelít meg egy ilyen elképzelt találkozást: a megkeresett fél, Julio nem képes elhinni, mi történik vele (találkozik valakivel, aki a jövőből jött), ezért folyamatosan értetlenkedik. Az olvasó biztosan sokat fog ezen nevetni, de Verner kicsit máshogy reagálja le a dolgot, ami minket megint csak megmosolyogtat.
Hiába 1961-ban íródott A tyúk meg a tojás, még ma is frissnek hat. Az időutazás rajongóinak kihagyhatatlan élmény, de akik valami különlegesre vágynak, vagy csak szeretnének megismerkedni az íróval, azoknak is nyugodt szívvel ajánljuk. Szórakoztatva gondolkodtat el.
Michael Waldena Galaktika Start Könyvek egyik szerzője, kinek az Eshtar című regényt köszönhetjük. A Galaktika 313. számának lapjaira szintén az Eshtar világában játszódó, de egymagában is kiválóan helytálló novellát szállított le.
Aki már olvasta az Eshtart, tudhatja, hogy Walden nem kerülgeti a fontos kérdéseket, és nem elégszik meg klisés kompromisszumokkal, hanem igenis nekimegy nagyon komoly témáknak is. A Szörnyeteg című novellában ez nem más, mint a vallás kontra empirista tudomány.
Történetünk a huszadik század hajnalán játszódik, Angliában, ahol is egy ízig-vérig brit lordot látogat meg a Férgek egy csatlós lovagja, kinek Eshtar – azaz a Véres Hercegnő – kardjára fáj a foga. A cselekmény magját a kettőjük filozofikus beszélgetése adja, miszerint mi is a vallás, a hit, a feljebbvalóban való rendületlen hit. Lehet-e mérni tudományosan, és ha lehet, attól még mindig Isten marad-e az Isten, vagy élőlénnyé válik, s ugyanúgy halandó-e, mint mi magunk?
A kifinomult brit úr és a páncélos Lovag közötti diskurzus igazán felnőttes, komoly, de ezek mellett szellemes. Kettőjük ellentéte csak tovább pörgeti a kellemesen feszült hangulatot; míg Herbertet abszolút nyugodtság járja át, s eképpen érvel, addig a mély hangú Čessk heves vérmérsékletű, de intelligenciája semmivel sem marad alább az angollal szemben. Maga az egész novella könnyed, mégis érett hangvételű. Alig, hogy elkezdtem olvasni, magába szippantott az egész szituáció dinamikussága, és az egészen a történet végéig kitartott.
Az olvasó itt is érzékelheti, hogy Eshtar világa valóban hatalmas. Ahogy az a regény ajánlójában is szerepel, e nagyság átível téren, és időn is. Nem ragad le a fizikai létezés mocsarában, annál többet mutat, hiszen történelmünk, múltunk, jelenünk, s jövőnk szoros kapcsolatban áll egymással, melyet egy könnyed mozdulattal le lehetne rombolni, és valami szörnyűségesre cserélni. Így közösen kell megvédenünk az emberiség elkövetkező napjait.
Még szerencse, hogy van nekünk egy Véres Hercegnőnk, aki kész mindent feláldozni a nagyobb jó érdekében, és elpusztítani a legfőbb gonosz hatalmat, a Férgeket.
(A fenomenális illusztrációt Papp Norbert festőművész/grafikus készítette)
Németh Attila, irodalmi szerkesztő soraival indul a Galaktika Fantasztikus Könyvek 300. kiadása, a GFK 300., mely előszavában a könyv megjelenésének útját meséli el. Valóban, háromszáz kötetet kiadni nem lehet csak úgy, ahhoz idő kell és fáradtságot nem tűrő munka. De mint minden munka, végül ez is gyümölcsöt hozott, egy izgalmas novellagyűjtemény formájában.
A könyv borítója remekül fest, be is válogatták a mandiner.sci-fi.hu borítómustra versenyébe, Michael Walden – Eshtarcímű regényének címlapjával együtt.
Az antológiában huszonnégy írás szerepel, huszonöt szerző tollából, a lehető legkülönbözőbb témákban. Mivel az SF egy igencsak széles spektrumú műfaj, nem is csoda, hogy megannyi érdekes, elgondolkodtató alkotás szórakoztatja az olvasókat a GFK 300. lapjain. A huszonöt szerző közül tizenkettő magyar, így az egy külföldi–egy hazai váltakozásban lehet olvasni az elbeszéléseket.
Kronológiailag is hatalmas időszakot foglal magában a háromszázadik, hiszen egészen a hatvanas évektől napjainkig megjelenő novellák tarkítják a lapokat. Mindegyik írás más és más témákat boncolgat, az időutazástól kezdve a térdimenziók törésén át egészen mutánsokig. A szerzők közül nem érdemes csupán néhányat kiemelni, mert gyakorlatilag az összes beválogatott SF író nem csekély hírnévre tett szert az elmúlt évek (évtizedek) során.
A történetek izgalmasak, fordulatosak, azonban akad egy–két olyan novella is, mely megértéséhez lehet kétszer is el kell majd olvasnunk azt. Előfordulnak olyan filozófiai ihletésű elbeszélések is, melyek nem kimondottan cselekményközpontúak, mindinkább egy adott kérdéskört igyekeznek – általában humorosan – megfogalmazni.
Összegezve a GFK 300. egy kreatív antológia, melyben a múlt, a jelen, s a jövő egyaránt szerepel, híres magyar, illetve külföldi írók, költők tollából. Egészen biztos, hogy minden sci-fi rajongónak akad a novellák között olyan, amely új kedvence lesz, amelyben megtalálja magát, vagy épp a mű végén hangos „ez igen!” felkiáltással nyugtázza a történet relevanciáját.
Március kilencedikén a közönség közösen ünnepelte a Galaktikával a kötet megjelenését, erről korábban itt írtunk.
A Galaktika magazin 313. számát Adam-Troy Castro művének első része nyitja: a múlt árnyai különös meglepetéseket tartogatnak egy magányos halász számára. Isaac Asimov, A halhatatlanság halála és az Azazelszerzője azt bizonyítja, hogy a miniatürizálás a robotikában kilépett a kísérleti stádiumból. Clifford D. Simak nem mindennapi családtörténetében fény derül az agorafóbia kemény valóságára. Domingo Santos figurái az időutazás kapcsán a tyúk és a tojás filozófiai kérdésére keresik a választ. Rudy Rucker félelmetes víziójában egy telefonos alkalmazás életre kelt bizonyos ősi sziklarajzokat. Andrej Iljics Dajcs egy átváltozás lassú folyamatát követi végig, míg Michael WaldenEshtar-történetében egy Lovag próbálja megszerezni a Véres Hercegnő kardját.
A havi retro Jack Williamson novelláját eleveníti fel, a „Holt Csillag űrállomás”-t. A képregény Robert E. Howard Nekht Semerkehtcímű történetéből készült. A Kapcsolatfelvétel a Star Wars-estről, a GFK 300.bemutatójáról és a Trafó februári Fény-előadásáról számol be.
A tudományos főanyag a drónvilág, míg az Obszervatórium a rejtélyes távoli rádióvillanások kérdését járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások egy repülésszimulátor-kondigépről, giga műholdhálózatról, autós szuperszámítógépről, valamint az ökokatasztrófákról (jelen esetben az egérinvázióról).
Az XL-kiadás Poul Anderson két kisregényét (Királyokkal nem békülünk, A Szaturnusz-játék) tartalmazza.
