Kategória: Hírek

Bemutatjuk a GFK 300. magyar szerzőit

Arthur C. Clarke, Orson Scott Card és Ursula K. Le Guin. Más szerzők mellett az ő novellájukat is olvashatjátok márciusban megjelenő GKF 300. című antológiánkban. Most azonban nézzünk körül a magyarok között, ez alkalommal ők kerültek bele válogatásunkba.

Nemere Istvánról bátran kijelenthetjük, hogy ő az egyik leghíresebb és legtermékenyebb science fiction-szerzőnk. Hivatalos honlapja jelenleg 660 könyvet jegyez, ezeket ha heti egy könyves tempóval számolva próbálnánk végigolvasni, az több mint 12 évig tartana. 1982-ben az Európai Science-fiction Szövetségtől megkapta a Legjobb Európai Science-Fiction Író címet. Elveszettek című regényét 2008-ban adtuk ki. Legutóbbi könyve a 2015-ös Villa a szigeten, amit Melissa Moretti álnéven írt, saját névén tavaly az Őrült regény című rendhagyó önéletrajzzal jelentkezett.

kép: Joseba Elorza

Benedek Szabolcs novellái, tárcái, kritikái és más prózai szövegei rendszeresen olvashatók napi- és hetilapokban, irodalmi folyóiratokban, emellett ő a kortárs magyar irodalom legnagyobb Beatles-rajongója. Szerencsére a sci-fit is szereti, ráadásul nemcsak olvasni, hanem írni is. Három Galaktikában is jelent meg novellája (300., 303., 309.), a GFK 300.-ba Bóra című írását küldte.

Szélesi Sándor, írói álnevén Anthony Sheenard hétszeres Zsoldos Péter-díjas sci-fi, fantasy és thrilleríró, forgatókönyvíró és szerkesztő. 2009-ben a Metrolopis Media gondozásában jelent meg A beavatás szertartása című regénye. 2014 márciusától az Ad Astra irodalmi szerkesztője. Jelenleg egy Sztálinról szóló alternatív történelmi regényen dolgozik.

Sirokai Mátyás költő, zenész, versblogger. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ütőhangszer szakán diplomázott. Három verseskötettel rendelkezik (Pohárutca, A beat tanúinak könyve, A káprázatbeliekhez), legutóbbiból 11 szöveget a Galaktika 289. számában publikált először. A Sci-fi műfaj rá gyakorolt hatását A beat tanúinak könyve kapcsán hangsúlyozta először, azóta viszont visszatérő motívum alkotásaiban. A GFK 300.-ban első novellájával jelentkezik.

Varga Csaba Béla író, műfordító, ’91-től a Galaktikának is dolgozott eleinte újságíróként, majd fordítóként. Első novellája (Asimov halála) a Galaktika 160. számában jelent meg. Két ismeretterjesztő kötete is megjelent, valamint 2013-ban egy SF-regénye, a Hetedíziglen, 2014-ben pedig egy fantasyje. Legutóbb a 302. számban olvashattuk Leány feketében c. írását.

kép: Steve Burg

Bojtor Iván vegyésztechnikus, író. 1980 óta publikál, alapítója a veszprémi Kvark SF-klubnak, amely saját fanzint adott ki PreVega, majd Kvark címmel. Érdeklik a megmagyarázhatatlan jelenségek, bár valószínűleg ezzel nincs egyedül a listánkon. Legutóbb 309. számunkban jelent meg A harmadik interjú című novellája.

Kasztovszky Béla villamosmérnök, író 1942-ben született és már 14 évesen utópisztikus témájú beadandót írt házi feladatként. Először ’77-ben jelent meg a Galaktikában (27. szám, Fehér kör c. novella). 2003-ban Zsoldos Péter-díjat kapott, első regénye a 2007-es GRIN.

Hász Róbert Márai Sándor-díjas író. Az újvidéki egyetem magyar nyelv és irodalom szakának elvégzését követően 1990-ben megalapította az első vajdasági magyar könyvkiadót, a Rubicont. ’91 óta Szegeden él, a Tiszatáj főszerkesztője. Első regényét (Diogenész kertje, 1997) ’99-ben németre, 2001-ben franciára fordították. Legutóbbi műve a 2015-ös Ígéretföld című regény.

kép: Dan McPharlin

Lőrinczy Judit Preyer Hugo-díjas író, kritikus, festő. 2005 óta publikálja írásait, jelenleg Pécsett él, jogászként dolgozik. Nagy hatással voltak rá Neil Gaiman, China Miéville, George R. R. Martin, Dan Simmons és Frank Herbert művei. A Galaktika hasábjain először 2011-ben jelentkezett A szeretet egyenletei c. novellával. Legutóbb 287. számunkban szerepelt írása. A sztálingrádi csatában játszódó, fantasztikus elemekkel átszőtt regénye, az Ingókövek, 2013-ban jelent meg az Ad Astra Kiadónál.

Antal József Preyer Hugó- és háromszoros Zsoldos Péter-díjas vegyészmérnök, biokémikus, író. Első novellája az IPM Magazinban jelent meg 1999-ben, Justitia című kisregénye a Galaktikában jelent meg folytatásokban, a teljes regényt 2009-ben adtuk ki. A Galaktikában legutóbb a 298. számban jelent meg írása.

kép: Aley Ries

Két magyar szerző novellájával egészül még ki a GFK 300. tartalomjegyzéke, Burger Istvánt (Tom Anderson) és Kovács Tücsi Mihályt (Toochee) azonban senkinek nem kell bemutatnunk, hiszen előbbiben lapunk főszerkesztőjét, utóbbiban pedig a Galaktika tudományos szerkesztőjét tisztelhetjük.

A GFK 300. megjelenése márciusra várható, a könyvet 9-én mutatjuk be a Gateway to Space kiállításon, az antológia szerzői pedig az április 21 és 24 között megrendezésre kerülő Könyvfesztiválon dedikálják a könyvet. További infók: hamarosan!

március 1, 2016
Kapható a márciusi Galaktika

Az interneten és szerkesztőségünkben már megvásárolható, az újságosoknál pedig március 1-től érdemes keresni a Galaktika 312-es számát.

A márciusi magazint Herbert W. Franke nyitja: művében egy kutató halála az űrállomás megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan jelenségeire világít rá. Terry Pratchett Korongvilág-történetében egy mágikus egyetem értekezletébe pillanthatunk bele. Cory Doctorow (KIS TESTVÉR, HOMELAND) írásában egy apokaliptikus katasztrófa bizonyítja, hogy az emberiség harca a pusztulás ellen más problémákat is tartogat. Thomas M. Waldroon novellája azt példázza, hogy minden, ami a természetben van, a természeté, így valamilyen mértékben része Isten jóakaratának. Critic Zónájában ötvennégy stalker indul el, hogy közös erővel legyőzzék a legfőbb ellenséget. Vajra Chandrasekera elképzelt jövőjének egy-egy epizódját dokumentumfilm-bevágások mutatják be.

A magyar szerzők közül Acsai Roland egy nem mindennapi bújócskát, míg a START-programunkban áprilisban önálló kötettel is bemutatkozó Ronil Caine a földönkívüliekkel való különös találkozás élményét adja közre.

A havi retro Robert A. Heinlein (KETTŐS CSILLAG, AJTÓ A NYÁRBA) „Az ember, aki elefántokban utazott” című novelláját eleveníti fel.

A képregény Pierre Boulle, Kiss Ferenc és Téjlor munkája. A filmrovat A gyermekkor vége című új sorozatot értékeli. A Kapcsolatfelvétel a Gateway to Space kiállításról és a Trafó smART! Xtra két programjáról számol be. A Világűrt jelentő deszkák most Maria Monterio Freitas társulatának futurisztikus színházát próbálja szavakba foglalni.

A tudományos főanyag bolygónk lehetséges halálának kérdéseit járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások az alvásgenerátorról, vízfüggöny-tálról, egy ökokatasztrófáról, valamint egy távoli csillag (KIC 8462852) különleges fényváltozásairól.

Az előfizetőként beszerezhető XL-kiadás a Perry Rhodan-univerzum három darabját tartalmazza: egy kisregényt és két novellát.

február 26, 2016
Sikerrel zárult a MetaGalaktika 12. támogatókampánya

Két hónapja rendhagyó módon álltunk neki felmérni, hogy mekkora igény lenne a MetaGalaktika következő, 12. számára, ami az argentin sci-fi legjavát mutatná be a magyar olvasóknak. Egy támogatói kampányt indítottunk, ami 60 nap után, február 14-én zárult. Nagy örömünkre közel százan, majdnem félmillió forinttal járultak hozzá a kiadvány megjelenéséhez. Egészen pontosan 96 támogató 1794 dollárt adott össze, ami mai középárfolyamon 495 ezer Ft. Nagyon köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult!

Bár a kitűzött pénzügyi célt nem értük el, mindenképpen sikeresnek érezzük a kampányt. Ezért az a döntés született, hogy elkészítjük a kiadványt.

A fejleményekről folyamatosan tájékoztatni fogunk mindenkit, egyrészt az Indiegogo felületén (amiről a támogatók automatikusan emailt is kapnak), továbbá szokásos csatornáinkon (oldsite.galaktika.hu/, Facebook, hírlevél). A kiadvány az év második felében fog megjelenni, a pontos dátumot, részletes tartalmat később közöljük.

Ami az ajándékokat illeti:
– A támogatók neve természetesen szerepelni fog a kiadványban. Az érintettekkel erről egyeztetni fogunk emailben.
– Ami a pólókat illeti, az átvétellel meg lehet várni a kiadvány megjelenését, de akár előbb is el lehet kérni őket. Személyesen a szerkesztőségünkben lehet hozzájutni (1024 Budapest, Fény utca 2., I/4.), vagy postázást lehet kérni. (Magyarországra 790 Ft, külföldre egyeztetendő). Aki postázást kér, annak érdemes megvárni a kiadványt, mert akkor a kötetet egy csomagban tudja megkapni a pólóval. Fontos: bár a Gyémánt csomagban eredetileg nem szerepelt póló, utólag bejelentettük, hogy ahhoz is jár.
– Végül a GBK tagság ügyében pedig hamarosan felvesszük a kapcsolatot a Gyémánt kategóriájú támogatókkal. Akinek még nem volt GBK tagsága, annak aktiváljuk, akinek pedig már van, annak meghosszabbítjuk.

Még egyszer nagyon köszönjük a lelkes támogatást és hozzájárulást! Most már rajtunk a sor, hogy egy izgalmas és olvasmányos MetaGalaktika 12-t tegyünk le az asztalra!

február 20, 2016
Megmutatjuk a Start Könyvek borítóját

Négy fiatal szerző debütál nálunk áprilisban, akik új sorozatunk, a Start Könyvek első négy regényét jegyzik. A sorozatban tehetséges, főként kötettel eddig nem rendelkező SF- (és fantasy-) szerzőket mutatunk be és indítunk el a pályán, akikben megvan az a plusz, amitől a jövő zálogai lehetnek a hazai SF-irodalomban.

A szerzőkkel készült interjúinkat az elmúlt hetekben publikáltuk online felületünkön. Michael Walden űrhajós akart lenni egészen a Challenger katasztrófájáig, Vékony Krisztiánra nagy hatást tett Philip K. Dick és Asimov, Molnár Csaba az időutazásról nem a megszokott értelemben ír, Ronil Caine-nel pedig többek között a klónozás aspektusairól beszélgettünk. A könyvekről már írtunk röviden a tavaszi újdonságainkat bemutató cikkben, most azonban leleplezzük a borítókat is, amiket hamarosan megtekinthettek webshopunk Előkészületben rovatában. Amint elkészülnek a könyvekhez tervezett fülszövegek, a regények önálló termékoldalt kapnak webshopunkban.

Michael Walden: Eshtar

Vékony Krisztián: Sors-algoritmus

Molnár Csaba: A széttört idő legendája

Ronil Caine: Lilian

február 19, 2016
A tudomány összes területe érdekel – interjú Ronil Caine-nel

A Galaktika Start Könyvek sorozat első köteteinek megjelenése okán minden szerzővel interjút készítünk, hogy jobban megismerhessétek őket, és ízelítőt kaphassatok regényeik témájáról. Eddig Michael Waldennel, Vékony Krisztiánnal és Molnár Csabával beszélgettünk, a soron következő, negyedik szerzőnk pedig Ronil Caine.

Mit lehet tudni Ronil Caine-ről? Kérlek mutasd be magad!
Magyarországon születettem. Novellákat és regényeket írok science fiction és thriller műfajban dráma, akció, néha horror-elemekkel. Első regényem Lilian címmel idén áprilisban jelenik meg a Galaktikánál.

Hogyan kerültél kapcsolatba az irodalommal és később a Galaktikával?

Szeretek olvasni és elszántan keresem a jól megírt, izgalmas történeteket. Jó pár éve magam is elkezdtem írogatni saját sztorikat, amikről úgy éreztem hiányoznak a piacról, legalábbis én nem találtam őket. Eleinte novellákat írtam, aztán az egyik kinőtte magát regénnyé. Tavaly fejeztem be, és úgy gondoltam, elküldöm pár kiadónak, hátha. A Galaktika pedig visszajelzett, hogy érdekelné őket.

Mikorra datálható az SF-fel való kapcsolatod, mikor gondoltál először arra, hogy írj is, ne csak olvass?

Az izgalmas történeteket űrlényekről, szörnyekről, időutazásokról mindig is szerettem. Emlékszem, egész kicsi koromban el tudtam sorolni a kilenc bolygó nevét, amikor a kortársaim még azt sem tudták, hogy hányadik a Föld. Gyerekként inkább rajzoltam és a képregényeket bújtam, aztán inkább a filmek, rajzfilmek és a regények érdekeltek, Az elsüllyedt világok, Az idő urai, az Egyszer volt… sorozatok, a Ragadozó, az Alien, Stephen King és Michael Crichton. Az írás sem volt új dolog számomra, de 2013 körül kezdtem komolyabban beleásni magam a témába. Ekkor születtek az első valamire való novelláim, majd tavaly a Lilian regény.

Mi inspirálta a regényt, mi fordította érdeklődésed a klónozás témája felé?

Minden érdekel, ami a technológiai fejlődéshez, jövőkutatáshoz kapcsolódik, így a klónozásban rejlő lehetőségek is. Sok ilyen hírt olvasok, amik nagyon inspirálóak egy SF-írónak. Az én regényem a klónozásban rejlő egyik lehetőséggel játszik el a sok közül.

Hasonló témájú filmek között van-e kedvenced?

A Hatodik napon és a Sziget tetszettek, abból a szempontból, hogy valós igényekre épülnek, melyekre a klónozás ad megoldást. Az abszolút kedvenc a témában a Hold, mert az egy sötétebb, belsőségesebb oldalról közelíti meg a sztorit. És hát a Gattaca. Az alapmű.

Ronil Caine

Kíváncsi vagyok rá, hogy esetleg láttad-e a Humans c. sorozatot és ha igen, hatott-e rád írás közben?

Sorozatokat idő hiányában nem nézek, de az Orphan Blacket ismerem, az egész jó. Hatni nem hatott. Fura, de amik a legnagyobb hatással voltak rám, azok nem klónozós történetek.

Támogatnád a valóságban az emberi klónkísérleteket? Mi szólhat mellette és mi ellene?

A klónozás és genetika nagyon sokrétű tudományágak, és az egyes eredmények rengeteg mindenre használhatók. A gyógyítást és betegségmegelőzést támogatnám. Bár a genetikai szintű betegségmegelőzés már a Gattaca irányába mutat. De embereket nem másolnék semmilyen célból, az erkölcsileg sehogy sem magyarázható meg.

Ha lehetséges lenne, szeretnél önmagadból egy másolatot, illetve találkoznál-e a klónoddal?

Néha jól jönne, mert gyakran kevés a 24 óra egy napra, de ha lehet inkább nem, köszönöm.

Mi érdekel még a klónozáson kívül?

A tudomány szinte összes területe érdekel. Mindenhol találni valami érdekeset, amiből kinőhet egy izgalmas novella vagy regény. A világűr, az idegen életformák, a vírusok, a virtuális valóság, a robotok csupa inspiráló terület, és hiába írtak már ezekről, sok az újdonság, gyorsan fejlődik minden. De például az Érme című novellám nem is SF, inkább misztikus kaland. Ez hamarosan letölthetővé válik a Facebook-oldalamon.

Milyen terveid vannak a közeljövőre?

Most a Lilian promóciója a legfontosabb, szeretném, ha minél többen elolvasnák. Közben néha muszáj megírni pár novellát is, ha kikívánkozik egy-egy ötlet.

Tehát elképzelhető, hogy lesz folytatás?

Vannak ötletek a fejemben a Lilian folytatására – és ezzel nem spoilereztem el semmit –, de ez attól is függ, lesz-e rá igény az olvasók részéről. Jelenleg a második regényemen dolgozom, ami szintén SF lesz, de egészen más témával. Annyit elárulhatok, hogy a Lilianhez hasonlóan fontos szerepet kapnak majd benne az emlékek. Most viszont nagyon várom, hogyan fogadják az olvasók a Liliant

február 17, 2016
Elérhető webboltunkban Az örökösök

A 20. századi angol irodalom történetében kitüntetett helyet elfoglaló két szerző, Ford Madox Ford és Joseph Conrad ezúttal az utópia területére merészkedett: erőiket egyesítve vázolták fel az emberiség egy lehetséges jövőjét.

Az örökösök című regény exkluzív kiadványunk: a Galaktika Baráti Kör (GBK) tagjai ezt a kötetet kapják ajándékba 2016-ban. Ugyanakkor a könyvet 4990 Ft-os áron bárki számára elérhetővé tettük a Galaktika boltban.

Persze sokkal jobban megéri inkább egy GBK tagságot vásárolni, ami csak 4 ezer Ft-ba kerül és több kedvezmény is jár hozzá. Például a tagok 30%-os engedménnyel szerezhetik be saját kiadású könyveinket a webáruházunkban. Plusz ajándékba kapják az éppen legfrissebb GBK kötetet (ami jelenleg Az örökösök), de választhatnak helyette akár egy korábban megjelent GBK könyvet is.

Sőt, ha valaki éves Galaktika előfizetés mellé vásárol GBK tagságot, akkor az előfizetési díjon felül csupán 2 ezer Ft-ért övé lehet az ajándék kötet, és a vásárlási kedvezmény.

február 16, 2016
Időutazás időgép nélkül – Interjú Molnár Csabával

Áprilisban a Galaktika Start Könyvek sorozat négy új, lendületes szerzővel indul útjára. Michael Walden és Vékony Krisztián után most Molnár Csabával beszélgettünk írásról, irodalomról, és természetesen megjelenés előtt álló regényéről, A széttört idő legendájáról, melyben az időutazás témájának egy új, rendhagyó formáját tárja az olvasók elé.

Hogyan kerültél kapcsolatba az irodalommal? Mikor találtál rá a Galaktikára?

Egyetemi éveim alatt, és később is írtam novellákat, majd 2011-ben elvégeztem a Hungarovox által szervezett íróiskolát. Pályakezdésként még ebben az évben megjelent első regényem, A három kristály legendája. Mivel A széttört idő legendája – az időutazás okán – zsánerét tekintve inkább sci-fi, magától értetődőnek tűnt, hogy a Galaktika folyóiratot is jegyző Metropolis Media Kiadót keressem meg új regényemmel. A mű kéziratát bemutatkozó levelemmel együtt küldtem el, és nem sokkal később választ is kaptam Németh Attilától, aki ajánlásával ellátva továbbította a regényt Mund Katának. Kata levele sem késett sokat, így megkezdődhetett a közös munka. Tehát már az első visszajelzések (és azok gyorsasága) alapján rendkívül pozitív kép alakult ki bennem a kiadóról, illetve munkatársairól. Nagy örömmel ismertem meg Burger Istvánt is, akinek a neve legendás a műfajt kedvelők körében.

Köszönjük az elismerő szavakat! Az időutazás nehéz téma, nemcsak a paradoxonok elkerülése miatt, hanem mert sok próbálkozás született már a feldolgozására. Miért választottad mégis?

Regényemben nem klasszikus értelemben vett időutazás szerepel. Nincs benne időgép vagy idő-visszafordító berendezés. A széttört idő legendája eredetileg folytatástörténet volt, ezért megörökölte az előzménytörténet univerzumát. Azonban az időutazás ténye, lehetősége és megoldása az első regényemből kölcsönzött elemekből építkezik. Míg A három kristály legendájában térben, A széttört idő legendájában időben utaznak a hősök.

Mit gondolsz a többi időutazós regényről, filmről? Van-e kedvenced?

Vannak a zsánerben készült kiváló munkák, például Robert Heinlein Ajtó a nyárba, és Michael Chrichton: Idővonal c. könyvét nagyon szeretem, de az örök kedvenc a Robert Zemeckis által rendezett Vissza a jövőbe-trilógia.

Molnár Csaba

Nehéz különböző idősíkokról írni? Mire kell leginkább figyelni közben?

Írás előtt már a regény teljes rendszerét megtervezem, a cselekményt a legapróbb részletekig kidolgozom, a szerkezetet felépítem (talán a közgazdász rendszerszemlélet segít ebben). Írás közben igen-igen ritkán jelentkeznek spontán szálak. Számomra a legfontosabb a hitelesség, ezért sok időt áldozva végzem el az írók házi feladatát. Mivel A széttört idő legendája alapvetően három történelmi korban játszódik, rengeteget kellett utánaolvasnom, hogy például az 1400-as évek Párizsát hitelesen láttassam, vagy az actiumi csata történéseibe tényszerűen szerepeltessem fiktív hőseimet. A kötet végén található A szerző jegyzetei részleteiben választja szét a regényben szereplő tényeket a fikciótól.

Az írás alatt keveredtél-e önellentmondásba, és ha igen, hogyan oldottad fel azt?

Mivel a regény szerkezete rendkívül feszes és alaposan kidolgozott, nem hiszem, hogy ellentmondásokba keveredtem volna. De ezt majd az olvasók eldöntik, és vagy bírálnak, vagy felmentenek.

Melyik a kedvenc korszakod? Hol élnél legszívesebben?

Kedvenc korszakaim az ókori Róma és az amerikai polgárháború időszaka (1861-1865). Hogy miért, nem igazán tudom megmagyarázni. Ez épp olyan, mint az a kérdés, miért szeretjük a párunkat (feleségünket, barátunkat-barátnőnket)? Ha meg tudnánk válaszolni, az már nem is lenne szerelem, nem is az az érzés vagy érzelem lenne. Sokat olvastam, sok filmet megnéztem (dokumentum- és játékfilmeket egyaránt) mind Rómáról, mind az amerikai polgárháborúról, és talán elmondható, hogy mindkét korról az átlagnál talán egy kicsivel több ismerettel rendelkezem. Ki tudja? Lehet, hogy előző életemben tógát vagy konföderációs egyenruhát viseltem?

Ki(k) a kedvenc történelmi alakod (alakjaid)?

A kedvenc történelmi alakjaim visszaköszönnek mindkét regényemben (Villon, Drake, Octavianus, Agrippa).

Végül, a kíváncsi olvasók kedvéért, áruld el kérlek, tervezel-e folytatást?

A kötetnek létezik előzménytörténete, folytatást pedig nem tervezek. De azt elárulhatom, hogy A széttört idő legendájának egyik szereplője lesz a következő regényem egyik főhőse.

február 15, 2016
Lehetne végre egy magyar űrbetyár – interjú Vékony Krisztiánnal

Áprilisban érkezik új sorozatunk, a Galaktika Start Könyvek. Folytatjuk szerzőink bemutatását, Michael Walden után a Sors-algoritmus írójával, Vékony Krisztiánnal beszélgettünk.

Kezdjük a legelején. Ki Vékony Krisztián?

Azt hiszem, egy teljesen átlagos srác vagyok, mindenféle szuperképességtől mentes. Az a fajta, aki a tömegközlekedésen fülhallgatóval a fülében egy könyvet szorongat ide-oda billentgetve a fejét. Oldalra nézve talán megpillanthattok. Hogy kicsit informatívabb legyek, nagyjából ezt tudom elmondani magamról: jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kezdem meg az utolsó szemeszteremet  végzős építészhallgatóként. Emellett van szerencsém elmondani, hogy az ország egyik leginnovatívabb és véleményem szerint, minden bizonnyal a legbarátságosabb építész stúdiójának munkatársa is vagyok egyben. Összegezve ezt az apró kis keretet melyből most kikandikál egy részem, valahol úgy gondolom, hogy igazából csak egy piszok mázlista fickó vagyok. Egy olyan figura, aki ha éppen nem épületeket tervez, a klaviatúrára teszi az ujjait és gépelni kezd.

Mit érdemes tudnunk rólad?

Úgy érzem, édesanyám végtelen empátiája és édesapám elképesztő mérnöki tudása alatt nevelkedve egyfajta humán-reál vonalon kezdtem el mozogni már igen fiatalon. Kölyökként naphosszat a garázsban barkácsoltam izgő-mozgó mechanikus szerkezeteket építgettem, nem voltak túl hasznosak, de jókat szórakoztunk velük. Az általánost elkezdve képzőművészetet tanultam, gimnazistaként a színtársulatban töltött éveimre emlékszek vissza a legörömtelibben. Ezután egy olyan mérnöki egyetemre mentem, amire nyugodt szívvel ki lehetne írni Dante Poklának nem túl jó marketingű  üdvözlőszövegét. Megjegyzem, nem bántam meg. Ma mindezen múltbéli tapasztalatokból és élményekből építkezem, próbálom a lehető leghasznosabbá tenni a tudást, amit kaptam. Idővel az is elválik majd, sikerült-e.

Hogyan ismerkedtél meg a sci-fivel és miért szeretted meg?

E.T.A. Hoffmann-nak van egy írása, a Homokember, ajánlom mindenkinek. Nem sokan jelentenék ki, hogy a német romantika egyik nagy neve sci-fi író lenne, de aki olvassa a történetet tálán elmélázik a gondolaton. Nem lövöm le a poént, tessék kézbe venni. Mindenesetre ez volt az egyik első élmény ami kiszakított a kötelezők világából és egy másik univerzum felé kezdett terelni. Ámde a valódi lökést az jelentette, amikor egy barátom – az egyik legműveltebb ember, akit valaha ismertem –  Philip K. Dick regényét, az Ember a fellegvárbant a kezembe nyomta. Onnantól kezdve a műfaj az életem részévé vállt, és nem tágít mellőlem.

Mikor váltál sci-fi olvasóból sci-fi íróvá?

Már kis gimnazista koromban írogattam, rövid történeteket, verseket, még egy regényt is elkezdtem egyszer. Itt említeném meg: pocsékok voltak. De az affinitás talán mindig is bennem volt. Imádom a történeteket. Legfőképp szeretem hallgatni az emberek saját meséit. Úgy érzem mindenkiben máshogy jelenik meg a körülöttünk lévő világ, mindenki más percepcionális készséggel képezi le a környezete képét. Ebből adódóan úgymond mindenki egy tökéletesen más mikrouniverzumban él. Emberekkel beszélgetni kicsit olyan, mintha párhuzamos világokat fedezne fel az ember. Elképesztően érdekes dolog. Multiverzum a szociológiában.

Az én legnagyobb szerencsém az, hogy életem során olyan emberekkel ismerkedhettem meg, akiknek a szemében olyan világok tükröződését láttam, melyeket nem lehet, nem varázslatosnak tekinteni. Azt hiszem ezt hívják inspirációnak. Nem tudom, mikor lettem író, de azt tudom, kik miatt váltam azzá. Néha eszembe jut a több ezer éves mondat: ”..mondják el majd, hogy óriások közt éltem”

Vékony Krisztián

Regényedben többször említed Philip K. Dicket vagy Asimovot. Írói példaképeid vagy inspirálóid ők? Esetleg még tudnál említeni további kedvenc sci-fi írót, vagy olyat, aki hatással volt rád?

Nos, Philip K. Dickről már esett szó. Az egyik legkreatívabb elmének tartom azóta is. Asimovot hasonlóképp. Természetesen nagy hatással voltak rám. Ha csak a műfajból kéne említeni, akkor a következő neveket még feltétlen kiemelném: Orson Scott Card, Ray Bradbury, Herbert G. Wells, Kurt Vonnegut, Frank Herbert, Arkagyij és Borisz Sztrugackij, John Scalzi, Robert Charles Wilson, Zsoldos Péter, Galántai Zoltán.

Az sf-ben rengeteg téma és koncepció létezik, amik az itthoni írásokban is megjelennek. Ennek fényében szerinted van olyan külföldi sci-fiben jellegzetes dolog, ami a jelenlegi magyar sci-fiből hiányzik?

Bevallom, ezen még nem gondolkodtam. Személy szerint, kevés olyan magyar sci-fi regényről tudok, ahol a történetben Magyarországnak magának konkrét szerepe lenne. Természetesen ez valahol érthető a hatalmi helyzetünket tekintve, de szívesen olvasnék egy olyan történetet, ahol egy pesti srácból asztronauta válik. Akár lehetne csempész. A tudományos fantasztikum mindig is a lehetetlennek tűnő dolgok megközelítéséről szólt. Fogjunk össze, legyen végre egy magyar űrbetyár.

Szokták mondani, hogy a science fiction sokszor inkább a jelenről, mint a jövőről szól. Ebből kiindulva, szerinted egy sci-fi írónak mennyire kötelessége reagálnia aktuálpolitikai problémákra?

Egy sci-fi író gyakran a múltat nézi és ez alapján hoz létre prekoncepciókat a jövőre. Nyilvánvalóan kitekint a világba és annak hatására is alakítja a fejében kialakult képet egy másik lehetséges univerzumról.  Azt hiszem, ez inkább egyfajta intuíció, mintsem konkrét riposzt a problémákra. Érdekes módon mindez néha pontosan fordítva történik. Olykor éppen a világ reagál szomorúan egy-egy prekognicióra. 2015 első heteiben, a könyvet befejezve, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy a történetben leírt háborús és menekült helyzet a való életünk része lesz majd, ahogyan abban is hittem, hogy nem éri el a terror az európai fővárosokat. Tévedtem. A fikcióból olykor valóság válik.

február 11, 2016
Űrhajós akartam lenni, egészen a Challenger katasztrófájáig – interjú Michael Waldennel

2016 tavaszán indul új sorozatunk, a Galaktika Start Könyvek, melynek célja, hogy fiatal (főként elsőkönyves) szerzőket segítsen betörni a sci-fi piacra. Áprilisban jelenik meg Michael Walden Eshtar című fantasy-SF regénye, ezen apropóból készítettünk interjút a szerzővel.

Kérlek, mondj néhány életrajzi adatot, mit tanultál és a könyvírás mellett mivel foglalkozol?

1979-ben születtem, Győrben. Egy rövid ideig a családommal Ausztriában éltem, itt kezdtem el a gimnáziumot is. Közgazdász végzettségű vagyok, jelenleg családi vállalkozásunknak vagyok a műszaki igazgatója, emellett vívást oktatok.

Áprilisban jelenik meg első köteted, az Eshtar. Mi ihlette a regényt?

Két forrásból táplálkozik: fiatalságom popkultúrájából és a jelenkor válságaiból. A főiskola után passzióból filozófiát, vallástörténetet és némi történelmet hallgattam, s ezekben több kérdés merült fel, mint amennyi válaszra leltem. Úgy tűnik, rövid történetünk során nem tudunk bizonyos problémákon túlhaladni. Visszatérő elemekkel küzdünk mint emberiség és ez megjelenik a könyvben is.

https://www.youtube.com/watch?v=M4zVM3COTw4

Mióta érdekel a fantasy és a sci-fi?

Mióta az eszemet tudom! Természetesen űrhajós akartam lenni egészen a Challenger katasztrófájáig. Emlékszem, hetekre letargiába kerültem miatta. Viszont falni kezdtem a sci-fit, a filmeket, Jarre-t, és az első adandó alkalommal fejest ugrottam a szerepjátékba is. Elbűvöltek a lehetőségek. Távoli világokról álmodtam.

Honnan jött az ötlet, hogy vegyítsd a két zsánert?

Régóta bennem van az elképzelés. Talán a nyolcvanas évek B-kategóriás filmei voltak rám ilyen hatással? Nem tudhatom, mindenesetre, mivel a középkori hosszúkardvívást kutatom és oktatom is, teljesen egyértelmű volt számomra, hogy ezt fel fogom használni a történetben. Sajnos a vívást, mint olyat, általában nem jól jelenítik meg. Vagy túlmisztifikálják, vagy méltatlanul bánnak vele. A közelharc, történjen bármilyen eszközzel is, azt gondolom, a legtávolabbi jövőben is aktuális kérdés lesz.

Milyen utat járt be a regény az első ötletektől a kiadásig?

Mikor egyértelművé vált, hogy meg fogom írni a történetet, rengeteget jegyzeteltem; neveket találtam ki, háttértörténeteket foglaltam össze, és megterveztem a könyv(ek) dinamikáját, történetíveit, magaslatait és mélységeit. Innentől viszonylag egyszerű volt végigcsinálni. Voltak részek, amiket nagyon vártam, hogy papírra vethessek.

Mi a kedvenc sci-fi műved?

Több könyv verseng ezért a címért. Ami ilyenkor elsőre beugrik, az mindig az Angyali üdvözlet Heinleintől. Vagy a Csillagközi invázió – mármint a könyv! De ott van a Stars my Destination, ami magyar nyelven Tigris! Tigris! címmel jelent meg. Könnyű volt szeretni, hiszen akkoriban nem jelent meg ennyi könyv, de csak évekkel később értettem igazán meg, milyen mélységei vannak. De nem hagyhatom ki Aaron Dembsky-Bowdent a felsorolásból, akinek gyakorlatilag minden munkája fenomenális. Tőle a kedvencem talán a Betrayer.

A nagyok közül kik hatottak rád (film, könyv, zene, stb), illetve esetleg az Eshtarra?

Azt gondolom, hogy az Eshtar nagyon sok irányba tiszteletadás a részemről. A legnagyobb hatással egyébként zenék voltak rám. Az olvasók nem egy utalást találhatnak majd az Alphavilletől, a Nightwishtől, Thomas Bergersentől, André Tannenbergertől. Írás közben sokat hallgattam Ofra Hazat, Leftfieldet és Juno Reactort is.

Az Eshtar nagy részben politikáról és vallásról szól, hogyan köti ez össze a történetben szereplő világokat?

Ezeket látom az emberiség nagy, megoldandó kérdéseinek. Azt gondolom, amit tudományos módszertannal, technológiával el lehet érni, azt el is fogjuk tudni érni. Viszont a jelek szerint, furcsamód nem csak képessége, de igénye is van az embereknek a hitre. Ha az ember olyannal találkozik, amit nem ismer, nem ért, vagy nem tud elfogadni, pillanatok alatt gyárt hozzá valami magyarázatot; ezek nem ritkán nagyobb képtelenségek, mint a tudományos válasz lenne. Gondolok itt alternatív gyógyászatra, horoszkópra, ezotériára, alternatív történelemre, babonákra és a közel kilencezer különböző ismert istenségben való hitre. Nem az a kérdés számomra – és ez fontos – hogy igazak-e ezek az elképzelések. Hanem, hogy kritika, utánajárás és bizonyítékok nélkül fogadjuk el őket. Ha belegondolunk, micsoda elvárásoknak kell megfelelnie egy tudományos eredménynek, hány teszten, kritikán kell átmennie, mielőtt a közösség elfogadja. Azt gondolom, hogy néhány mítosz és bálvány megérdemli, hogy ledöntsük majd egyszer, az emberi intellektus iránti tiszteletből.

Michael Walden

Néhány mondatban, persze spoiler-mentesen mutasd be, miről is szól az Eshtar!

Az emberiség időn és téren átívelő konfliktusáról egy despota szuper-civilizáció ellen. Több idősíkon játszódik egyszerre, fejezetenként váltva. Van köztük orosz hidegháborús űrvadász-fejlesztés; Gilgames kora, a Sumer birodalom, több mint négyezer évvel ezelőtt; az európai reneszánsz Itáliája (ez a második könyvben jelenik meg először); a jelenkor USA-ja és NASA-fejlesztések.

A két legfontosabb szál Inisfael bolygóján játszódik, egymástól ötszáz évre. Itt él a két főszereplő: Vittorya Astarte hercegnő, más néven Eshtar, illetve a tehetős, különc régész, Mikael Shahan.

Mikael idejére Vittorya tettei, miszerint legyőzi a Férgek seregeit, legendává szelídülnek, és egy vallás épül köré, melyben Eshtar néven istennőként tisztelik. Mikael ennek a legendának az eredetét kutatja.

Az egyik szálon megismerjük Vittorya – Eshtar háborúinak valóságát, illetve tanúi lehetünk annak, hogyan válik egy hisztis, szinte kibírhatatlan fruskából valódi hercegnővé, majd királynővé.

Mikaelnek pedig rá kell döbbennie, hogy a háború még nem ért véget, és pont az ő idejében csap le az újabb hullám Inisfaelre. Meg kell küzdenie saját magával, múltjával, és össze kell fognia az emberiséget, mielőtt túl késő lenne.

Ahogy halad a történet, úgy lesz nyilvánvaló, hogy a legendák nem véletlen születtek, nem ok nélkül nevezik Vittoryát Istennőnek, hogy a legnagyobb kinyilatkoztatás még hátra van. Bár mindenkinek hőssé kell válnia, mire az emberiség szabad lehet, talán az Ő hőstette lesz a legnagyobb, de a legtragikusabb is mindközül.

Kinek szólhat, kinek tudnád ajánlani a művet?

Szinte bárkinek. Főleg azoknak, akiknek kérdései vannak. Jellemfejlődés, szerelem, erőszak, háború, misztikum, filozófia, hősiesség, női egyenjogúság és egyenértékűség, valamint a szexus erős szerepeket kapnak a történetben, mindezt egy futurisztikus, perzsa hangulatú környezetben. Akinek ez a keverék felkelti az érdeklődését, bátran forgathatja a könyvet.

Dolgozol-e újabb köteten?

Köszönöm a kérdést! Az Eshtar egy trilógia, eleve annak készült. A tervekben ennek megfelelően hullámzik a történet. Külön ívet kap a három könyv együtt, külön-külön könyvenként is, illetve a történetszálak, sőt, az egyes fejezetek is saját íven működnek, folyamatos cliffhangerekkel, hogy fenntartsák az érdeklődést és a dinamikát. Mostanra a harmadik köteten dolgozom. Talán azt is elárulhatom, hogy a teljes ciklus két trilógiából fog állni. A második trilógia, a Saida, felteszi majd a történetre a koronát, és lezárja az előre – és hátrautalások kereszttüzét.

február 9, 2016
A változékonyság állandósága

Életünk mindennapjait átszövi a folyamatos változások hálója. A 21. századot sokszor a „felgyorsult” jelzővel látjuk el. Mindig rohanunk valahová, modern kommunikációs eszközeinkkel pillanatok alatt elérhetünk szó szerint bármit; társadalmunk teljesen átalakult, de ez így van rendjén. Csupán egyre nehezebb lépést tartani vele. Minden ember ki-ki saját metódusával igyekszik a folytonos pörgésből kiszabadulván megtalálni a bizonyos biztos pontot. Azt a dolgot, ami változatlan, állandó, amibe lehet kapaszkodni. Ez lehet egy társ, lakás, házi kedvenc, vagy akármilyen tárgy, hely, amiről tudjuk, nem szalad el, ott lesz és számíthatunk rá.

Ray Nayler a februári Galaktikában megjelenő Változékonyság című novellájával ezeket a témákat boncolgatja egy rejtélyes találkozás révén.

Egyre gyakoribb, hogy az emberek szembesülnek az idő relativitásával. Einstein fizikai szemszögből vizsgálta a kérdést, de hétköznapjainkra is kihat, ráadásul egyre szembetűnőbben. Hányszor éreztük már, ha telefonunkat nyomkodjuk, vagy olvasunk egy jó könyvet, pillanatok alatt eltelik néhány óra. Vagy egy iskolai órán, munkahelyen harminc percenként nézzük az óránkat, de még mindig csak két perc telt el.

A Változékonyság sokszor metafora-bombákkal mutatja be a megfoghatatlan érzéseket, és hatalmas paradoxonokkal fűszerezi meg azokat.

A mű központi helyisége a kávéház, ami látszatra állandó, biztos pont. Főszereplőnk, Sebastian véletlen akadt rá a helyre, azonban minden nap visszalátogat. Az emberi habitusokat a csapos sakkjátszmáiból szűri le, amit ugyanazon állandósult három személlyel játszik le minden egyes nap. Valami mégis szinte folyamatosan változik. A bevilágító napfény mindig más színbe öltözteti a bútorokat. A székek, fotelek is minden nap átrendeződnek. Sebastian szerint a csapos a változatosság kedvéért cserélgeti a helyzetüket. Vagy csak az emlékezés is relatívvá vált? Hamis emlékek sokszor valósnak tűnnek, és úgy emlékezünk rájuk tovább, mintha az történt volna meg az eredeti helyett. Mi van, ha saját emlékezőtehetségünk adja a folyamatos változásokat életünkben? Hiszen ahhoz, hogy felfogjuk a változást, emlékeznünk kell egy adott képre, még ama bizonyos pillanat előttről, mielőtt a dolog – jelen esetben a bútorok – megváltozott volna.

Az idő és emlékezés relativitásán keresztül felmerül a sors is, mint megfoghatatlan filozófiai fogalom. Történelmünkben számos tudósember, és gondolkodó foglalkozott sors-kérdésekkel. Mindenkinek megvolt a maga elképzelése róluk, de egyértelműen senki nem tudott választ adni. Releváns-e két ember véletlen találkozása, akik egész életüket leélik egymás mellett? A sors keze van benne, vagy tényleg az egész csupán véletlen egybeesések műve? Esetleg kizárólag tudománnyal megmagyarázható biológiai és kémiai folyamatok összessége, és elfojtott pszichológiai tényezők halmaza állhat egy-egy ilyen találkozás hátterében? Talán akkor tudnánk csak meg a sors mibenlétét, ha sikerülne az időutazást megvalósítani, és láthatnánk milyen változások következnének be az egyes emberek előre meghatározott (vagy meg nem határozott) életvonala mentén.

Talán arra is választ kaphatnánk, hogy meddig képes egy ember emlékezni. Azt tudjuk, hogy nagyjából az „éntudat” kialakulásától, azaz három éves kortól vagyunk képesek feleleveníteni egyes pillanatokat. De vajon meddig lehet egy embernek emlékeznie? Ha megszűnnek az idősödéssel járó korlátok, és valaki élhet akár kétszáz évig is, képes lehet még hamis emlékek nélkül visszagondolnia a régmúlt időkre? Vagy már másik életként tűnnek elő és vastag homály fedi őket?

Az egész kicsit olyan, mint egy fénykép. Mikor elkészítjük, és előhívatjuk, a papír minden széle szinte éles, a képen minden részlet kivehető. Az idő múlásával a szélek megkopnak, a fotópapír kezd megsárgulni, a fényképen szereplők arcai elhomályosodnak, végül apró fecnikre bomlik az egész.

Nayler a Változékonyságban ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, noha választ nem kapunk rájuk. Minden ember saját döntései, eszméi, gondolkodása befolyásolja saját és környezete jövőjét, és az állandósult pontok részleteire odafigyelve is megláthatjuk az apró változásokat.

Egy valami viszont biztos: a változás állandósága…

február 8, 2016