2018-ban is kapunk Star Wars filmet az idén decemberben érkező VIII. epizód után, hiszen érkezik a Han Solo spinoff, melynek forgatása a közelmúltban fejeződött be. Ebből az alkalomból az új rendező, Ron Howard Twitteren bejelentette a film címét, mely a következő lesz:
A megoldás nem annyira meglepő, hiszen Jyn Ersóék története is hasonló névvel operált. Ott Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet lett a befutó. A Solo – Egy Star Wars-történet főszereplője a fiatal Han Solo lesz, akit Alden Ehrenreich alakít. A főszerepekben olyan sztárok lesznek még láthatóak, mint a Trónok harcából ismerős Emilia Clarke, Woody Harrelson, Donald Glover, és Thandie Newton.
Premier 2018 május 25-én, ami azt jelenti, hogy idén karácsony és újév között akár befuthat a film első trailere is.
A Minnesota Vikings és a Chicago Bears meccs szünetében, az ESPN csatornán debütált a Star Wars VIII legújabb előzetese, mely 2017 decemberének legjobban várt filmje. Az utolsó jedikben megkezdődik Rey kiképzése, de visszatér az előző részből Finn és Poe közönségkedvenc párosa is. Az ébredő Erő utolsó jelenetében látott Luke Skywalker karaktere is több szerepet kap a folytatásban, amiben látható lesz Leia Organa is, akit a nemrég elhunyt Carrie Fisher játszik.
Az új rész készítője, Rian Johnson felhívta rá a figyelmet, hogy az előzetes teli lesz spoileres képsorokkal, ami valóban így lett. Kiderül például a filmből, hogy Luke nem igazán akarja tanítani Reyt, mert Kylo Renre emlékezteti a lányban lévő nyers erő. A jedi-növendéket megkörnyékezi a friss felvonásban a sötét oldal is, ami mindenképp érdekes csavart jelenthet a sztoriban.
A Star Wars VIII premierje Magyarországon december 14-én lesz, a jegyelővétel pedig október 10-én kezdődik idehaza a Cinema City és a Corvin mozi tájékoztatása alapján. A személyes átvétel 10:00-kor, az online vásárlás pedig 10:45-kor kezdődik, erre érdemes odafigyelniük a legnagyobb rajongóknak. A legszerencsésebbek már december 13-án megnézhetik a filmet, ugyanis több filmszínház is premier előtti vetítésekkel készül.
A filmhez érkezett egy új poszter is, melyet a Lucasfilm a trailer előtt tett közzé, alább látható.
2013-ban sok nézőt megnyert magának Guillermo del Toro Pacific Rim című filmje, melyben hatalmas robotok küzdöttek vérszomjas szörnyekkel a sötétben. A jövő márciusban érkező folytatás, a Pacific Rim: Uprising az első, frissen debütált előzetes alapján egészen más stílusban érkezik. Sokkal harsányabb színekkel, szinte műanyag látványvilággal szembesülhetünk a sci-fi új felvonásában.
A történet szerint 10 évvel a Pacific Rim eseményei után járunk, amikorra a Jaeger program az emberiség elsőszámú védelmi bástyája lett. A kaijuk azonban nem pihennek, újra támadásba lendülnek, a legyőzésükhöz pedig új hősökre lesz szükség. A film főszereplői közt olyan arcokat találunk, mint Az ébredő Erő sztárja, John Boyega, illetve Clint Eastwood legfiatalabb fia, Scott Eastwood.
A Pacific Rim: Uprising írója és rendezője Steven S. DeKnight, aki a Spartacusszal és a Daredevil sorozattal tette le leginkább a névjegyét. Egyelőre a Power Rangersre hajazó látványvilág kissé furcsa a trailerben, a 2018 március 23-ai premier azonban így is elég várós.
Október 5-én került Magyarországon mozikba Ridley Scott 1982-es filmjének második része, mely csodával határos módon nem reboot, hanem folytatás. Az eredeti Szárnyas fejvadász története sok mindent nyitva hagyott, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását jó 35 évvel ezelőtt a nézőre hagyta a film készítője. Most Denis Villeneuve-re, az Érkezés és a Sicario atyjára bízták a Budapesten forgatott Szárnyas fejvadász 2049 vászonra vitelét, a főszereplő pedig Ryan Gosling lett. A film nem okoz csalódást, habár iszonyúan hosszú a maga 163 perces játékidejével, a lassú jelenetek pedig helyenként sok türelmet igényelnek a nézők részéről.
Ennek ellenére a Szárnyas fejvadász 2049 mestermű. Manapság, amikor az emberek képesek mozijegyet venni azért, hogy lássák a Transformersnek nevezett robot sci-fi sokadik részét, igenis meg kell becsülni, amikor mélyebb és filozofikusabb tudományos-fantasztikus alkotásokat is bevállalnak a hollywoodi készítők. Az új Szárnyas fejvadász élvezetéhez nem kell ismerni az első epizódot, hiszen az elején felvázolják nekünk a képet. Vannak a replikánsok, ők olyanok ránézésre, mint az emberek, a valóságban azonban androidok, akiket több-kevesebb sikerrel beépítettek a társadalomba. A főszereplőt K-nak hívják, aki szárnyas fejvadász és régi típusú, elkóborolt modellekre vadászik.
Az 1982-es Szárnyas fejvadász nyitva hagyta a kérdést, hogy Deckard replikáns volt-e, illetve, hogy mi lett a szárnyas fejvadásszal és a Rachael nevű androiddal. A 2017-es folytatás az ő történetüket fejti tovább, azonban jobb, ha úgy ül be mindenki rá, hogy mindenféle spoilert elkerül, ugyanis a hosszúra nyúlt nyomozás így hozhat katartikus élményeket. Merthogy az egyes rácsodálkozások, illetve a Szárnyas fejvadász 2049 futurisztikus világa nagyon működnek. A lassú, komoly gépzenével aláfestett jelenetek csak úgy hömpölyögnek a filmvásznon, amikor pedig akcióra kerül a sor, annak brutális súlya van.
A történetben visszatér a Harrison Ford által játszott eredeti fejvadász, illetve kapunk egy új Tylert, akit a hátborzongató Jared Leto alakít. A képregényfilmekből érkező Leto és Dave Bautista is tisztességes teljesítményt nyújtanak a filmben, habár a felsorolt sztárok mind főleg mellékszereplők. Az igazi hangsúly K-n van. Ryan Gosling karaktere sikerrel tovább lendült azon, hogy android létére mindössze elektronikus bárányokról álmodjon, hiszen hologram-barátnőjével, Joi-jal (Ana de Armas) éli az életét. Kettejük sztorija egyébként a film egyik legszomorúbb szála, hiszen a látszatvalóságban nem jöhet létre egyszerűen sikeres kapcsolat két fél között.
A filmben belengetnek egy robotlázadást, azonban a dolgok sokkal inkább elméleti síkon maradnak, ami nem feltétlenül gond. A Szárnyas fejvadász 2049 filozofikus, elgondolkoztató mű lett, olyan, amit tényleg talán csak minden évtizedben egy-kétszer láthatunk. A célközönség mindazonáltal abszolút a felnőttek, hiszen rengeteg meztelenkedés látható a vásznon, ráadásul a vérrel sem spórolnak, így a lassabb jelenetekkel megtoldva igazi R-kategóriás hullámvasút a film.
A Szárnyas fejvadász 2049 semmilyen tekintetben nem okoz csalódást, sci-fi rajongóknak abszolút kötelező darab. Főleg, ha valaki az oldschool darabokon nőtt fel. Értékelés: 9/10
Michael Swanwick nem ismeretlen név a magyar olvasók számára, hisz számos fantasztikus vagy épp különös novellát olvashattunk tőle. Az októberi Galaktika az író korai művei közül hoz el egy újabb írását, „A Némajátékos csókját”. Az 1981-es novella ma is friss és tartalmazza mindazt, amiért Swanwickot generációjának legjobb írói közé sorolják.
Michael Swanwick
Amerikai író, aki intenzív, mesterien kidolgozott, összetett történetei miatt hamar ismert lett. Kis -és nagy prózájában egyaránt újszerű megközelítésbe emeli a hagyományos SFF történeteket és helyszíneket, miközben a sci-fi, fantasy és a horror vegyítésétől sem riad vissza, hisz a műfaji szabályok és határok nem befolyásolják őt. Íróként nem szereti ugyanazt ugyanúgy leírni, így szívesen próbál ki különböző stílusokat, és hatalmas életművét elnézve minden kísérlete jó eredménnyel zárul.
A magyar közönség Swanwicket főleg novellistaként ismerhette meg. Legjobbjai közt van a Hugo-díjas, „Vau-vau, mondta a kutya” (Galaktika 185), „Kis szoba Koboldvárosban” (Galaktika 221), „Scherzo Tyranosaurusszal” (Galaktika 205), vagy a Nebula-díjas „Szent Janis ünnepén” (Galaktika 283), csakhogy néhány fontosabb írását említsük. Továbbá magyarul is olvasható antológiákban is találkozhattunk nevével, mint például a Neil Gaiman és Al Sarratonnio 27 képtelen történetében (Tündér-tó) vagy George R. R. Martin és Gardner Dozois – aki különösen nagy hatással volt Swanwickra – Zsiványokjában (Igyunk a nőkre).
Swanwick 1980 óta publikál a zsánerben, azonban az írás iránti elkötelezettsége sokkal korábbi időkre nyúlik vissza. Elmondása szerint tinédzserkorban döntötte el, hogy írni szeretne, de akkor komolyabb elképzelései még nem voltak. Egyaránt olvasott szép (pl. Vladimir Nabokov, Thomas Pynchon, Jorge Luis Borges, John Fowles, Gabriel Garcia Márquez) – és zsánerirodalmat (pl. J. R. R. Tolkien, Gene Wolfe, Samuel R. Delany, A. E. Van Vongt), és huszonéves korában úgy érezte, a zsáneren belül sokkal izgalmasabb dolgok történnek, mint azon kívül. Nyomtatásban első írása 1980-ban jelent meg a New Dimensions 11-ben, ez volt a „Szent Janis ünnepén”. A 80-90-es évek között nem számított olyan termékeny írónak, mint a későbbiekben, viszont minden új novelláját hatalmas érdeklődéssel fogadták. A már említett „Szent Janis”-t Nebulára jelölték, az aszteroidövön belül játszódó proto-cyberpunknak tartott „Ginungagap”-t szintén, továbbá Hugo-díjjal ismerték el a „The Very Pulse of the Machine” (1998)-t és a „Scherzo Tyranossaurusszal”-t (Galaktika 205) is.
Donal Casey illusztráció a „Vau-vau, mondta a kutya” novellához
A 2000-es évek után íródott kisprózája (pl. Lassú élet, Kis szoba Koboldvárosban) is fenntartotta a zsánerközösség érdeklődését, mellettük pedig a hasonló komplexitással és profizmussal megírt regényeivel is hasonló sikereket ért el. Első regénye, az 1985-ös In the Drift – ami kapcsolódik a Galaktika 331-ben olvasható novellájához – egy alternatív történelemként is olvasható könyv, ami a Three Mile Island atombalesetének egy végzetesebb kimenetelét dolgozza fel. A regény szerint az Egyesül Államok keleti partján bekövetkezett atomkatasztrófa sugárfertőzött területté tette a környéket, aki tudott, csak menekült a katasztrófa helyén létrejött halálzónából. A túlélésért és a hatalomért való harcot szürreális környezet és különböző mutáns állatok garmadája teszi különleges olvasmánnyá Swanwick regényét.
Regényei közül érdemes kiemelni még a Vacuum Flowerst (1986-87), amiben egy tipikus sci-fi témát, az űrutazást mesél el igazi swanwicki stílusban, a The Iron Dragon (1993) sci-fi-fantasy hibridet és annak folytatásait (The Iron Dragon’s Daughter és The Dragons of Babel), vagy a Jack Faust-ot (1997), amiben egy dark fantasy köntösben meséli újra Goethe Faustját. Írói tevékenysége mellett Swanwicknél még fontos megemlíteni tanulmányait is, amelyekkel nagyban hozzájárult az SFF irodalomtudományi megközelítéséhez. 1986-ban The User’s Guide to the Postmoderns-ben a sci-fi helyzetéről, 1994-ben az In the Traditionben pedig a fantasyről értekezett.
Az októberi Galaktikában olvasható „Némajátékos csókja” (Mummer’s Kiss, 1981) Swanwick korai írói korszakába tartozik, azonban még ma is üdítően friss. 1981-ben Nebula-díjra jelölték, a Science Fiction Chronicle szavazásán pedig megválasztották az év legjobb sci-fi kisregényének. Az In the Drifthez hasonlóan a novella is egy poszt-apokaliptikus Amerikában játszódik (pontosabban Philadelphia környékén, ahonnan maga Swanwick is származik). A Körzetben rutinmunkájukat végző két férfi, Keith Piotrowicz és Jim Bowles egy koszos motoron utazó nő miatt balesetet szenvednek. Az incidenst súlyosabb sérülések nélkül élik túl, azonban a találkozás teljesen megváltoztatja Keith addigi életét. Suzette J. Fletcher bostoni újságíró és nem köti senki orrára, mit keres Philadelphiában. A nő igazi céljait nem ismerve tart vele Keith, azonban az út nem tűnik számára kifizetődőnek. A városban évente megtartandó ünnepségen, a Némajátékosok Napján ugyanis Fletchert és őt választja ki a Bohóckirály. Döntése végleges és visszavonhatatlan, akit megcsókol annak meg kell halnia. A kérdés, miért rájuk esett a választás?
Swanwick egy ízig-vérig amerikai környezetbe helyezi poszt-apokaliptikus történetét, ezt leginkább a szereplők beszédén és viselkedésén lehet érezni, de a végeláthatatlan autóutak is megidézhetik bennük az amerikai érzést. Az atomkatasztrófa utáni USA mellett párhuzamosan létezik a némajátékosok régi időkbe visszanyúló közössége, a társadalomban még mindig különleges státusszal bírnak. Szokásaik és öltözködésük miatt (tollak, színes kosztümök) a brazil karneválokat jutathattja eszünkbe. Ezekből a különböző elemekből épül fel ez a kissé furcsa világ, viszont egy percig sem érezzük úgy, hogy valami nem illik a képbe. Swanwick képes úgy összegyúrni az innen-onnan hozott ötleteket, hogy egy teljesen egyedi és működő univerzumot hoz létre történetéhez.
A jól felépített Körzet ellenére is érezhetően, a cselekményen van a nagyobb hangsúly. A némajátékosok hajtóvadászatát Keith szemszögéből éljük át, ami dramaturgiailag tökéletes választás, hisz ő az a szereplő, aki semmibe sincs beavatva, gyakorlatilag nem tudja, mi történik körülötte. Mi, olvasók a fiatal férfival együtt várjuk a kérdésekre a válaszokat, Swanwick pedig kegyetlen író, mert mint cinkostárs nem avat be minket semmibe, de még apró nyomokat sem hagy, hogy rájöjjünk a háttérben folyó eseményekre. Így nem marad más, mint az eseményekkel való kellemes sodródás.
Az Amazon három készülő sorozattervét jelentette be. Megfilmesítik Larry Niven Gyűrűvilágát, Greg Rucka képregényét, a Lazarust és az itthon is nagy népszerűségnek örvendő Neal Stephenson cyberpunk regényét, a Snow Crash-t. A Deadline-on olvasható hír szerint a streamszolgáltató Trónok harca és The Walking Dead stílusú, pörgős zsánersorozatokra teszi a hangsúlyt a jövőben. Ennek a célkitűzésnek a részeként tervezik adaptálni az említett három művet.
A három történet közül a Gyűrűvilág megfilmesítése már korábban is szóba került. 2013-ban a Syfy készített belőle egy négyrészes mini sorozatot, azonban Az ember a fellegvárban–hoz hasonlóan a csatorna nem mondott igent a produkcióra.
Niven könyve egy unatkozó ember, Louis Gridley Wu történetét meséli el. A férfi épp 200. születésnapját ünnepli, a technológiailag nagyon fejlett új földi életnek köszönhetően. Hiába élhetett meg általunk felfoghatatlanul nagy kort, Wu még nem fáradt bele az életbe, hívják a kalandok. Csatlakozik egy fiatal nőhöz és két idegenhez, hogy együtt felfedezzék a Gyűrűvilágot, a civilizáció által ismert Űrön túli távoli objektumot. Úgy tűnik, a Philip K. Dick könyvéből készült sorozat sorsára jut a Gyűrűvilág is, főleg, ha az Amazon ugyanazt a minőséget hozza Niven könyvénél is.
Rucka (Jessica Jones) képregénye, a Lazarus is remek alapanyag egy jó sci-fi sorozathoz. A történet egy alternatív jövőbe visz minket, ahol a világot 16 rivális család között osztották fel. A közösségek feudális körülmények között élnek és a középkor szabályai szerint igazgatják területeiket. Hogy fenntartsák a szövetségeket, legyőzzék ellenségeiket vagy leverjék a forradalmakat minden egyes csoport kijelöl egy Lazarust, aki egy személyes hadosztályként segít a rend fenntartásában. A készülődő sorozat executive producerei Michael Lark (Amerika Kapitány – A Tél katonája) és Angela Cheng Caplan.
Az utolsó művet talán nem is kell bemutatnunk. Neal Stephen regényét, a Snow Crash-t az író egyik legjobb művének tartják, továbbá a cyberpunk irodalom egyik legfontosabb szövegének. 1992-es megjelenése után rövid időben belül sikeres lett és több díjra is jelölték, ezek közül elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat 1994-ben. Magyarul 2006-ban jelent meg a Galaktika Fantasztikus Könyvek-sorozat részeként. A regény főszereplője Hiro Protagonist pizzafutár, aki egy másik világban sokkal fontosabb szerepet tölt be. A Metaverzumban Hiro egy harcos, aki az enigmára rákapcsolódva veszélyes vírust terjesztő hekkerek nyomába ered. A várható produkció executive producerei Joe Cornish (Hangya) és a Kennedy Marshall Company Frank Marshall-ja (Vissza a jövőbe, Az elveszett frigyláda fosztogatói) lesznek, a munkálatokhoz pedig a Paramount TV is betársul.
A sajtó már az első előzetese alapján élteti az Ex Machina rendezőjének, Alex Garlandnek az új alkotását, mely Annihilation címre hallgat, a főszerepekben pedig olyan sztárokat láthatunk, mint Natalie Portman, Tessa Thompson és Oscar Isaac. A 2018 februárjában érkező sci-fi film a Déli Végek című regénytrilógia első részének, az Expedíciónak a feldolgozása. A történet szerint egy biológus férje eltűnik a titokzatos és rendkívül veszélyes X Térségben, így jelentkezik egy „öngyilkos osztagba”, hogy felderítse azt.
Az Annihilation négy erős női karaktert vonultat fel, akik között van antropológus (Gina Rodriguez), pszichológus (Jennifer Jason Leigh), geodéta (Tessa Thompson) és persze a meggyötört arcú biológust játszó Natalie Portman.
Egyesek szerint az Annihilation lehet a következő Érkezés, az erős alapanyag, a misztikum és a mély, sci-fis filozófia megvan hozzá. Ráadásul a készítő az az Alex Garland, aki az Ex Machinával is egy jó kis filmet tett le az asztalra. A szakember íróként pedig olyan filmeken dolgozott, mint a Sunshine, a 28 Days Later, vagy a 2012-es Dredd. Meglátjuk, mi sül ki a dologból.
A The Original Series történései előtt 10 évvel játszódik a Star Trek: Discovery, a készítőknek mégis különleges kihívással kellett szembenézniük, hiszen a sorozatoknál nem árt, ha új nézőket is be tudnak vonzani. A sztori szerint a klingon T’Kuvma azon dolgozik, hogy bármi áron egyesítse a 24 klingon klánt, miközben a USS Shenzhou egy titokzatos azonosítatlan objektumra talál az űrben. A Star Trek: Discovery első két része több, mint biztatóra sikeredett, hiszen a régi Star Trek sorozatok és az új, 2009 óta készült filmek erényeit kovácsolja egybe.
Annak idején a Star Trek tévészériák azért is tudtak olyannyira népszerűek lenni, mert az akciójelenetek mellett komoly dráma és mély dialógusok jellemezték a franchise-t. A Discovery ezen a téren igyekszik egyrészt bizonyítani, és már az elején olyan drámákat bemutatni, mint a vulkániak között felnövő, és az embersége után kutató Michael Burnham sztorija. A legénység közötti feszültség, mely főleg a fajok különbözősége miatt tapasztalható, már az első két részben kijön, amiért hálásak lehetünk a készítőknek.
Bryan Fuller ugyan távozott a showrunneri pozícióból, a Star Trek: Discovery premierjét pedig a készítés nehézségei miatt többször is el kellett tolni, mindezek ellenére a tévés szakember keze nyoma erősen látszik a produkción. Főleg a látványvilágra gondolunk, Fuller sorozatai mindig egyedülállóak voltak ebből a szempontból. A Pushing Daisies, a Hannibal, a Wonderfalls mind vizuális orgiák voltak, és a Discovery is erős ebben. Mondjuk a látványvilág nagyon hasonlít a 2009 óta készült filmekére, a fő különbség, hogy it nem nyomták teli a sorozatot lense flare-rel.
A történet főszereplőjét a The Walking Deadből ismert Sonequa Martin Green játssza, akinek a beceneve Number One, mely egy érdekes kis kikacsintás a TOS-ra. Az első tiszt drámája viszi főleg a hátán a sztorit, aki a USS Shenzhou fedélzetén rögtön nekitámadna a klingonokra, és ezért még a hajó kapitányával is hajlandó szembeszegülni. A Star Trek: Discovery alkotói korábban úgy nyilatkoztak, hogy a Trónok harcát akarják követni abból a szempontból, hogy egyetlen karakter sincs biztonságban: és nem hazudtak. Az egyik főszereplőnek vélt figura rögtön a dupla részes kezdésben kihull a történetből, ami sokakat meglephet.
A megismert karakterek között akadnak űrlények is persze, közöttük egyértelműen T’Kuvma viszi a prímet, a fanyalgások ellenére a klingonok brutálisra és félelmetesre sikerültek. Hozzáadnak egyfajta ellenpontot a sorozathoz, hiszen a Csillagflotta a békés tárgyalások híve, míg a klingonok eredendően harcosok. A mentor pozícióban feltűnő vulkáni, Sarek (James Frain) is érdekes pontja a sztorinak, illetve a USS Shenzhou legénységében Saru is egész jó jeleneteket szállít, érdekes figurák ők is.
A Star Trek: Discovery első két része olyan, mint egy előzményfilm, hiszen a sztoriban még nem kap szerepet a USS Discovery. Azokat az eseményeket láthatjuk, amelynek köszönhetően a sorozat főszereplője/főszereplői a USS Shenzhou bukását követően új helyre, új emberek/űrlények közé és nem elhanyagolhatóan új kihívások közé kerülnek. Az első évad 15 részes lesz, maradunk is és nézzük tovább, ez sokkal jobb űropera lett, mint a Star Trek szatírának készült The Orville. Mindemellett a főcím is pazarra sikeredett, egyszerre nosztalgikus és modern. Értékelés: 8/10.
Andy Weir sikertörténetét mára már minden sci-fi rajongó ismeri és szereti pozitív példaként is hozni: magánkiadásban jelent meg, majd világsiker lett. Weir első regénye, A marsi több, mint 3 millió példányban kelt el, 2015-ben pedig Ridley Scott rendezett belőle filmet Matt Damon főszereplésével. Az író új könyvét, az Artemist már most nagy érdeklődés veszi körül és már a tényleges megjelenés előtt (kint november 17.-én jelenteti meg a Crown Publishing Group) elkeltek a megfilmesítési jogok.
Maga az új Weir könyv főszereplője az eszes, kissé álmodozó Jasmine Bashara (becenevén Jazz), aki egy kis városban vágyik egy szebb világ után. Más huszonévesektől eltérően a lány azonban nem egy tipikus földi kisvárosban, hanem a Hold első településén, az Artemisen éli át kortársai problémáit: munka, albérlet fizetés és természetesen a karrierépítés, ami ő esetében a csempészést jelenti, de ez nem feltétlen úgy sül el, ahogyan azt Jazz szeretné. Egy nap azonban a lány olyan lehetőséget kap, amit nem lehet visszautasítani; így kerül bele az artemisi intrikák és összeesküvések közepébe.
A megfilmesítési jogok már májusban elkeltek, szeptember 26-án pedig a 20th Century Fox és a New Regency bejelentette, kik fogják rendezni az Artemis: Phil Lord és Christopher Miller. Az elmúlt időszak star warsos hírei kapcsán meglepődhetünk a két név hallatán, ugyanis eredetileg Lord és Miller rendezte volna a Han Solo spin-offot, azonban alkotói nézetkülönbségekre hivatkozva távoztak a projektből. A kilépés után számos ajánlattal keresték meg a rendezőpárost, például visszavárták őket a Flashbe, amit a Star Wars miatt hagytak félbe, de mindent elutasítottak. Az io9 szerint Lord és Miller egy olyan filmen szeretnének dolgozni, ami nem egy franchise része, ahol a semmiből építkezhetnek, valami újnak tehetik le az alapjait.
A kreatív szabadság mellett valószínűleg nagy nyomás is nehezedik a rendezőkre, mivel a stúdió nagy reményeket fűza készülő filmhez A marsi sikere miatt. De ilyen esetekben mondják, a kihívás elfogadás. Mindenesetre kíváncsian várjuk, mi lesz az Artemis sorsa.
Korábban már hírt adtunk róla, hogy hamarosan érkezik Christopher Priest Brit SF-díjas regénye, a fantasztikum rajongóinak körében hamar kultkönyv státuszt elérő alkotás a Kifordított világ. Szente Mihály elkészült a fordítással, Nagy Gábor pedig a borítóval, így örömmel mutatjuk be a könyv magyar borítóját és a fülszöveget.
Christopher Priest
Kifordított világ
Helward Mann a Föld nevű város lakója. Amikor eléri a hatszázötven mérföldes kort, elhagyja a neveldét, és ünnepélyes keretek között befogadják a Jövőfelderítő céhbe. Ezt követően életében első ízben kilép a város falai közül. A Sínfektető céhhez kerül gyakorlatra, és ekkor döbben rá, hogy a várost mozgatják. Folyamatosan haladnia kell, hogy ne maradjon le túlságosan a titokzatos optimum mögött.
Helward bejárja a várostól délre és északra elterülő világot, más néven a múltat és jövőt. A kirakós játék egyre több darabkája illeszkedik egymásba, és egyszerre feltárul szeme előtt a valóság, az optimum és a Föld valósága. Csakhogy ugyanakkor megkérdőjeleződik benne minden, amiért addig élt. Mert érdemes-e ott jobbra, többre törekedni, ahol az ember körül minden, de minden hazugság?
A tökéletes trükk szerzőjének méltán világhírű regénye a zsáner jelentős mérföldköve lett, a későbbiekben többeket megihletett – részben neki köszönhetjük például China Miéville Vastanácsát. Megjelenésekor Hugo-díjra jelölték, a Brit SF-díjat pedig el is nyerte.
„A második világháború utáni angol SF egyik kulcsfontosságú műve.”
– Paul Kincaid, kritikus, szerkesztő
„Priest regénye felér egy revelációval, ráadásul kívül-belül csupa talány.”
– Jonathan Lethem, az Amerikai amnézia szerzője
És a borító:
A Kifordított világ hamarosan felkerül előrendelhetőként webshopunkba, a megjelenéssel kapcsolatos további információkért érdemes figyelni kiadónk weboldalát és a Facebookot.
