Címke: sci-fi

  • Folytatódhat a Black Mirror egyik legjobb története

    A San Junipero volt a Black Mirror 3. évadának az egyik legerősebb pontja, a cybertérben találkozó leszbikus nők története nem csak a nézőket, de a kritikusokat is rendkívül megfogta. Ennek kapcsán újra és újra felvetődött a kérdés, hogy vajon Charlie Brooker sorozatában kap-e folytatást a sztori. A rajongóknak jó hírrel szolgálhatunk, ugyanis a készítők egyáltalán nem zárkóznak el a dologtól.

    A San Juniperót két Emmy-díjra is jelölték, az egyiket Brooker kapta a rész megírásáért, a másik pedig A legjobb tévéfilm kategóriában érkezett. Ez utóbbi könnyen megmagyarázható, hiszen a Black Mirror antológiasorozat, különálló történetekkel, az epizódok játékideje pedig néha átlépi az egy órát is.

    Brooker szerint nem valószínű, hogy a San Junipero főszereplőit a folytatásban a közönség újfent láthatná, ez a sztori lezárt. Ehelyett a Black Mirror visszatérhet ebbe, a digitális túlvilágban játszódó felvonásba, hogy újabb emberek sorsát feltérképezze.

    A Black Mirror 4. évada hamarosan bemutatkozik a Netflixen, pontos premierdátum azonban még nincs.

  • Iszonyatosan hosszú lesz a Blade Runner 2049

    A rajongók nagyon várják az év egyik legjobb sci-fi filmjének ígérkező Blade Runner 2049-et, mely a Szárnyas fejvadász folytatása lesz és Ryan Gosling mellett feltűnik benne Harrison Ford is. Most kiderült, hogy a kvázi második rész még hosszabb lesz, mint az 1982-es eredeti volt, hiszen az új rész 2 óra 32 perces lesz, a 11 perces stáblistát nem számolva.

    A Blade Runner 2049-et Denis Villeneuve, a Sicario és az Érkezés atyja rendezi, a premier pedig október 6-án lesz. Érdekesség, hogy az első, Ridley Scott által készített Szárnyas fejvadászhoz képest 46 perccel lesz hosszabb a film. A 82-es alkotás nem tarolt nagyot a pénztáraknál, ellenben később óriási kultfilm lett, így nem meglepő, hogy megpróbálják feléleszteni ezt a neo-noir világot.

  • Könnyed kikapcsolódás – A Leymann-transzfer

    Dave Howardot, azaz Mészáros Lászlót a magyar sci-fi rajongók már korábbról is ismerhetik. Nevével először a Mysterious Universe-ön keresztül lehetett találkozni. Először két novellával (Öld meg York Ketchikant!, Átokverte nap) gazdagította Harrison Fawcett és Anthony Sheenard világát, 2010-ben pedig első regényével, A Démoncsászár fejvadászaival. Az MU mellett saját önálló ötleteit is ápolta, egy hosszabb írói tervezés és munka eredménye lett az idén megjelent története, A Leymann-transzfer.

    A nap, amikor megismerjük Leymann Zénót egyszerre a legjobb és a legrosszabb a számára. A Budapesten élő fiatal tudós éppen korszakalkotó találmányán dolgozik – egy a Föld energiavonalainak elvén működő teleporton -, amikor addigi élete teljesen felfordul. Eddig nem látott előrehaladást sikerül elérni a projektén, azonban egy véletlen baleset következtében eltünteti főnökét. A további következményektől tartva Zénó a bűn útjára lép, hogy minél kisebb feltűnés nélkül terelje el magáról a gyanút, miközben igyekszik befejezni találmányát. A történet előrébb haladtával családi tragédia és globális problémák is a nyakába szakadnak, kérdés, képes-e mindezzel megbirkózni.

    Dave Howard könyve puszta szórakoztatásnál, kellemes kikapcsolódásnál nem akar több lenni. Zénó találmányával az olvasó is bejárhatja a Földet, de még az űrbe is kimerészkedhet – persze a megfelelő felszerelésben. Azonban érdemes végignézni a főhős fejlődését is, mert az akciófilmbe illő események mellett ez talán a könyv legerősebb része. Nem feltétlen lehet pozitív figurának nevezni Zénót, sőt, erkölcsileg bírálható (pl. bankot rabol céljai elérésének érdekében, gondatlanságból eltünteti a főnökét). Habár nem minden tettéért, de ilyen-olyan formákban (atyai bírálat, baráti jótanács) szembesül azzal, mit tett, és ezzel önmagával is. A dilemma, amivel cselekedetein keresztül néz szembe (a világ vagy haldokló édesanyja mellett legyen) persze nem egyszerű, maga az író sem foglal állást egyik mellett a másik kárára.

    A magánéleti és a globális problémák szemben állása mellett más komolyabb témák is fel-felbukkannak Dave Howard regényében. Zénó és apja közötti konfliktuson keresztül nem egy klasszikus freudi apa-fia komplexust kapunk, hanem egy hozzánk, de főleg a fiatalabb olvasókhoz közelebb álló régi és új értékek ütközését. Továbbá bepillantást nyerünk egy egyre több embert érintő betegség, a rák egyénre és hozzátartozókra való kihatásába. Mellesleg ezeknek a fényében is érdemes végiggondolni Zénó alakját. A történet során a teleporton való dolgozás, később pedig a világmegmentése inkább az apa elutasítása és az anya betegsége elől való meneküléssé válik a fiú számára – mégha konkrétan nem is ismeri el magának. Ha így nézzük Zénó fejlődését, az apjával való veszekedés és Charlie hegyibeszéde katalizátorként hat, és később, amikor meglátogatja édesanyját a kórházban lesz a történet csúcspontja, nempedig a későbbi világmegváltás. Utóbbit inkább az akciórésznek – ha szeretnénk egy akció és karakterközpontú egységre bontani a könyvet – a tetőfoka.

    A komolyabb témákat és részeket az író főhőse narrációjával oldja. Zénó sajátos humorral rendelkezik, még a legrázósabb helyzetekben is képes egy-egy poént megengedni és elviselhetőbbé tenni saját helyzetét. Ha pedig épp nem humorizál, akkor magyaráz. Korábbi interjúnkban Dave Howard „fantasztikus hiperhablatynak” nevezte regényét, de a földmágnesesterét bemutató részek, vagy Zénó minden részletre kiterjedő gondolatmenete hard sci-fi olvasmányainkat idézi. Ezek a tudományos részek mindenképp érdekesebbé teszik a történetet, továbbá azt a benyomást nyújtja, hogy a szerző alaposan utánajárt az általa választott témának és képes azt érthetően átadni.

    A Leymann-transzfert tehát főleg azoknak ajánljuk, akik szeretnek egy könnyebb, akciódús történettel kikapcsolni, viszont a tudományos magyarázatok is leköti a figyelmüket. Mindezt és egy érdekes karakterfejlődést kapunk Dave Howard legújabb könyvében.

  • Befutott a Black Mirror első 4. évados előzetese

    Amint kiderült, Jodie Foster is rendezőként lesz jelen a Black Mirror hamarosan bemutatkozó 4. évadában, mely olyan színészeket vonultat fel, mint Jesse Plemons a Friday Night Lightsból és a Fargóból, Andrea Riseborough a Bloodline-ból, a Kaliforniai álomban is feltűnő Rosemary Dewitt és Cristin Milioti, aki az Így jártam anyátokkal c. szitkomban és a Wall Street farkasa c. filmben is játszott.

    A Netflix jóvoltából a rövid teaser trailer mellett az új epizódok címeit is megnézhetjük, melyek az alábbiak lesznek: Arkangel, USS Callister, Crocodile, Hang the DJ, Metalhead, és Black Museum. A képsorok alapján kapunk majd egy kis kikacsintást a Star Trekre, a robotok is támadni fognak, és párkapcsolati drámára építő sci-fikben se lesz hiány.

    Azt egyelőre nem tudni, hogy Charlie Brooker ikonikus tévészériája mikor folytatódik, júniusban lehetett utoljára hallani a forgatásról, akkor azt mondták, hogy épp zajlik a 6 új rész felvétele. Mindenesetre a Black Mirror és az Electric Dreams is nagyon várós.

  • Az űropera királynője – Leigh Brackett

    Leigh Brackett-et (1915-1978) az űropera koronázatlan királynőjeként tartják számon, azonban életműve nem csak űrkalandokból áll. Számos sci-fi és fantasy jellegű regényt és novellát írt, amelyekben főleg társadalmi kérdésekkel foglalkozott, továbbá pedig forgatókönyvíróként is dolgozott – többek között az ő nevéhez fűződik A birodalom visszavág is. A Galaktika 329 XL most Brackett munkásságát mutatja be két kisregényen keresztül: Rhiannon varázslója és Sinharat titka. A magazin normál változatában pedig „A szivárvány minden színe” című novellát találjátok az írónőtől.

    tmpAB7_thumb1_thumb21915. december 7-én született Los Angelesben és ott is nőtt fel. Iskolái után hamar publikálni kezdett, első írását huszonéves korában jelentette meg: ez volt a „Martian Quest” az Astounding Science Fictionben. Ezt követő időszakában volt a legaktívabb. A főleg társadalmi problémákkal foglalkozó művei közül ekkortájt született meg a „Citadel of Lost Ships” (1943) is, amiben az az idegenábrázolás, amit Brackett képvisel (az idegeneket a kolonalizált földrészek őslakóihoz hasonló népekként ábrázolta ) más szerzőkre is hatással volt.

    Habár az írónő fantasztikus novellákat írt, első regénye egy hard-boiled krimi volt, a No Good from a Corpse (1944). A könyvet az utókor kritikusai nem tartják olyan ambiciózusnak, mint Leigh sci-fijeit, viszont abban egyetértenek, hogy tökéletesen megidézi Raymond Chandler stílusát. Saját idejében így is felhívta magára a figyelmet: Howard Hawk filmrendező ennek és más művek hatására kérte fel Leight forgatókönyvírónak William Faulkner mellé a Hosszú álom című filmjéhez; így került bele a filmiparba. A továbbiakban más filmeken is dolgozott, mint például a Rio Bravo (1959), El Dorado (1967) vagy A hosszú búcsú (1972). A Hosszú álom idején a sci-fit félre teszi egy időre, de egy-egy történettel azért jelentkezett (pl. Shadow Over Mars). Az igazi szenzáció azonban a Ray Bradburyvel közösen írt műve, a Lorelei of the Red Mist volt.

    Leigh számára az ötvenes évek a kalandtörténetekről szóltak. Ekkor alkotta meg legismertebb marsi történeteit, mint a „The Moon that Vanished” és a „Sea-Kings of Mars”-ot (ezen a címen jelent meg a Thrilling Wonder Storiesban 1949-ben), ami a később Rhiannon kardja (Galaktika 90, 91, 92) regény alapját adja. Maga a történet – és a vele párhuzamosan is olvasható Rhiannon varázslója (Galaktika 329 XL) is – kalandtörténet, ami egy némi romantizálva ábrázolt ősi kultúrát mutat be a Marson. A főhős Matthew Carse archeológusból lett tolvaj, aki a Mars egyik nagyvárosába, Jekkarába vetődik. Ott egy Penkawr nevű alak kényszerítésére útnak indul megkeresni a legendás marsi hős, Rhiannon kardját. Mindkét alkotás egyszerre friss és nosztalgikus, William S. Burroughs műveivel ellentétben az idegenbolygó lakóit itt nem barbárokként jelennek meg, hanem fejlett szinten álló civilizációként. Viszont fontos megjegyezni, hogy Brackett marslakóiban ott van a végtől való félelem (birodalmuk épp hanyatlóban van) és az erős nosztalgikus érzések a múlt iránt.

    PZO8005-Cover.indd

    A kalandtörténetek időszakából egy másik leigh-i hősről is említést kell tennünk: Eric John Stark. Az itthon sem ismeretlen hős (A rőt csillag) tipikus sword-and-sorcery vagy Conanhoz hasonló figura, ennek a karaktertípusnak az összes pozitív tulajdonságával (pl. szinte emberfeletti erő, erkölcsi példakép). Eric egy fejlett civilizációból származó árva, akit a merkúri őslakosok nevelnek fel. A később harcossá cseperedő fiúról Brackett számos történetet írt regények és novellák formájában, ezekből egy gyűjteményes kötet is megjelent 2005-ben Sea-Kings of Mars and Other Worldly Stories címen.

    Az ötvenes évek után több olyan fantasztikus magazin (Startling Stories, Thrilling Wonder Stories) is megszűnt, amelyekben Leigh Brackett rendszeresen publikált, így nem volt számára stabil megjelenési felület. Ezzel számára lezárult a kalandtörténetek korszaka. Ekkor inkább a regények felé fordult, zsáneren belül az űroperák felé. Brackett ekkor írta például a Starweh-et, a Big Jumpot, az Alpha Centauri – or Die!-t, és végül de nem utolsó sorban 1955-ben a The Long Tomorrowt, ami a mai napig a kritikusok kedvence. A történet egy nukleáris háború utáni USA-ban játszódik, ahol az addig elképzelhetetlen pusztításért a technológiát okolják. A poszt-apokaliptikus világban a vallási erők kezdenek térhódításba, kihasználva az emberek csalódottságát és reménytelenségét. Az új rend alakulását két tinédzser fiú, Len Colter és unokatestvére, Esau szemén keresztül ismerjük meg, akik a szülők tiltása ellenére járnak prédikációkra.

    longtommorowAz űroperák után Leigh megint a forgatókönyveknek szentelte minden idejét, a sci-fi ismét háttérbe szorult. 1963-64 között néhány írás erejéig visszatért saját marsi világához, többek között ebben az időszakban írta Sinharatban játszódó történeteit: The Road to Sinharat, melyben érzelmes búcsút vesz ettől a világától, továbbá paródiákat is írt (pl. Az Őrült Hold Bíbor Papnője, ami magyarul a Galaktika 180-ban jelent meg), amelyekben görbe tükröt állít magának.

    A zsánerhez ténylegesen a 70-es években tért vissza, ekkor publikálja például a már említett Rőt csillag című regényét, a Skaith trilógia első részét, amiben Eric John Starkot látogatja meg újra. Utóbbiban az a legérdekesebb, hogy a korábban megalkotott univerzumait (pl. Brackett’s Solar System, Mars, Eric John Stark) ötvözi, továbbá felhagy egy korábbi kedvelt témájával, a különböző civilizációk ütközésével. A trilógiában ezúttal magát a kolonalizálás folyamatát kritizálja, annak negatív hatásait mutatja be földönkívüli lényein keresztül.
    Mellesleg Leigh gyakran megjelenítette történelmünk, főleg az amerikainak sötétebb korszakait. Egyik legerősebb példa az 1957-es novellája, „A szivárvány minden színe” (Galaktika 329), amiben két földönkívüli fehér amerikaiak földjére téved, és zöld bőrszínük miatt üldözni kezdik őket. Először az idegeneket nem szolgálják ki az éttermekben, a benzinkúton, majd követik és végül üldözőbe veszik őket. Az elmúlt hetek eseményeinek fényében (lásd Charlottesville) Leigh írása megint iszonyú erővel sújt le az olvasóra és döbbenti rá az emberi természet újra és újra feltámadó sötét oldalára.

    Érdekes, hogy habár Leigh Brackett jelentőset alkotott a fantasztikumban, továbbá művei nagy népszerűségnek örvendtek, tényleges elismerést halála után kapott. Először – mai értelembe vett – komoly elismerésben a 22. Worldconon részesült, ahol férjével, a szintén sci-fi író Edward Hamiltonnal díszvendégekként vett részt az eseményen. Az írónő 1978-ban hunyt el, így második nagy elismerését, a Hugo-díjat már nem csak poszthumusz tudták neki ítélni A birodalom visszavág forgatókönyvéért. 2014-ben bekerült a Science Fiction Hall of Fame-be is életművéért.

    Az utókor sci-fivel foglalkozó kritikusaihoz és önkéntéseihez hasonlóan mi is csak ajánlan tudjuk Leigh Brackett műveit. Ha marsiak közt szeretnél kalandozni vagy csak társadalmunk kérdései érdekelnek bármely Brackett regény tökéletes olvasásélményt lehet a számodra.


    A borítókép Brackett és Bradbury közös regényéhez, a  Lorelei of the Red Mist -hez készült. Frank Kelly Freas munkája.

  • BioMutant: Kung-fu akciójáték érkezik a Mad Max fejlesztőitől

    Először egy német újságnak köszönhetően szivárgott ki információ a THQ Nordic új játékáról, mely egy nyitott világú, posztapokaliptikus RPG lesz, ahol egy általunk alkotott mutánssal teljesíthetünk küldetéseket. A Mad Max és a Just Cause fejlesztőiből verbuválódott Experiment 101 készíti ezt az újdonságot, ami iszonyú nagy hype-ot hozott a világsajtóban. Mindenki a 2018-as megjelenés miatt kesereg, mondván ezt a játékot azonnal ki kell próbálni.

    A BioMutant abból a szempontból is különleges, hogy a közelharci akció mellett akár mutáns képességeinket és fegyvereinket is bevethetjük a csatákban. Mindemellett pedig nem csak gyalog, de mechát, léggömböt, jetskit, és más járműveket irányítva is bejárhatjuk a három, szisztematikusan létrehozott világot.

    Ami a legérdekesebb ebben a projektben, hogy nem csupán protézisekkel vértezhetjük fel hősünket, de mutációkkal is segíthetjük túlélését. Így a kraftolás bizony komoly szerepet kap a játékban. A készítők komplex történetet is ígérnek, a BioMutant esetében tehát nem kell attól tartani, hogy olyan üres lesz, mint a No Man’s Sky.

    A BioMutant PC-re, Xbox One-ra és PS4-re jelenik meg, jövőre. Alább mutatunk két kedvcsináló trailert a játékhoz, érdemes őket megnézni.

  • Elhunyt Brian W. Aldiss

    Szomorú hír érkezett: augusztus 19-én, 92 éves korában hunyt el Brian Aldiss brit sci-fi író. Nevéhez olyan művek köthetőek, mint a Helliconia, Az elszabadult Frankenstein vagy korának egyik legfontosabb fantasztikummal foglalkozó könyve, a Trillió éves dáridó.

    1925. augusztus 18-án született East Derehamben. Az írás és a mesélés már nagyon kicsi korban érdekelni kezdte, állítólag már háromévesen voltak történetei. Hat éves korában a West Bucklannd Schoolban tanult Devonban, azután pedig a Framlingham College-ban. A második világháború alatt a Royal Signals ezrednél szolgált Burmában. Az itteni események két későbbi regényét is ihlették, A Soldier Erect-et and A Rude Awakeninget.
    A háború után könyvárusként kezdett dolgozni, amit hamarosan a tényleges írás is követett. Első novelláit a kereskedelmi lapokban jelentette meg. A Faber and Faber egyik szerkesztője, Charles Monteith annyira megkedvelte Aldiss írásait, hogy megkérte, írjon egy regényt is. Így született meg első könyve, a The Brightfount Diaries 1955-ben. Ez még nem fantasztikus regény volt, inkább az irodalom fősodrába tartozó mű, ami naplószerű fejezeteken keresztül meséli el egy könyvárus életét. A debütálás ellenére is már nagyon korán belekóstolt az SFF világába, idővel pedig megjelentek a sci-fi és fantasy magazinok hasábjain. Első jelentős sikerét íróként 1955-ben, az Observer versenyén érte el, ahol “Minden időké ő…” című, 2500-ban játszódó történetével első helyezést ért el.

    Kiadójának csak később fedte fel zsáner műveit, s legnagyobb megdöbbenésére a szerkesztők nagy lelkesedéssel fogadták SFF-jeit, s kiadták a Space, Time and Nathaniel című novelláskötetet. Mind az új, mind pedig a korábbi művek meghozták Aldiss számára a sikert: a World Science Fiction Convention 1958-ban megszavazta a legígéretesebb új szerzőnek, írásaival pedig annyit keresett, hogy otthagyhatta a könyvkereskedést és főállásban írhatott.

    helliconia

    Aldiss életműve számos regényt, novellát és ismeretterjesztő művet tartalmaz, ezenfelül pedig antológiaszerkesztőként is jelentőset alkotott. A nagy művei mellett, mint a Helliconia trilógia vagy a Hugo-díjas Hothouse, olyan jelentős műveket is írt, mint a „Szuperjátékok más időszakokban” (Galaktika 200), ami alapján Stanley Kubrick megalkotta  a mesterséges intelligencia alapját a 2001-ben. Írt még Doctor Who történetet „Umwelts for Hire” címen, de tisztelgett James Joyce Finnigan ébredése előtt is a Barefoot in the Head regényében. A magyarul olvasható műveinek listáját ezen a linken érhetitek el.

    1964-ben Harry Harrisonnal közösen Science Fiction Horizons néven újságot indított, ahol tudományos fantasztikummal foglalkozó kritikákat jelentettek meg. A magazinban olyan szerzők írásai voltak olvashatóak, mint C. S. Lewis, Kingsley Amis, James Blish, továbbá egy interjú is William S. Burrough-sal. A lap mellett több antológiát is szerkesztett a Fabernek, mint például a nagyon népszerű és több kiadást is megért Introducing SF-t és a Best Fantasy Stories-t, 1961-től pedig a Penguin Books kiadó gondozásában jelentek meg a következő válogatásai: The Penguin Science Fiction Omnibus (1973), Space Opera (1974), Space Odysseys (1975), Galactic Empires (1976), Evil Earths (1976) és a Perilous Planets (1978). Érdemes külön kiemelni Aldiss antológiái közül a Farewell, Fantastic Venus!-t, mivel különleges alkalom miatt született meg: a 60/70-es években az űrszondák segítségével kutatták a Vénuszt, s a kutatások eredményeként kiderült, a bolygó nem olyan trópusi, dzsungellel benőtt hely, mint amilyennek az addigi sci-fi ábrázolta. Tehát a tudományos felfedezésre adott válasz volt a már említett kötet: Aldiss és Harrison a Vénusz megismerése előtt írodott írásokat adták így közre az olvasók számára.

    Az író munkásságát nemcsak a kiadók és az SFF közösség ismerte el (2 Hugo-, 1 Nebula és 1 John W. Campbell-díj, továbbá ő volt a 18. SF Grand Master is), hanem a szélesebb közönség is. 2005. június 11-én II. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Érdemrendje tiszti fokozatával tüntette ki Aldisst, 2008. július 1-én pedig a University of Liverpool tiszteletbeli doktorrá választotta. Mindkét kitüntetést az irodalmi munkásságáért érdemelte ki.

    A halálával egy hatalmas legenda távozott el.

    Nyugodjon békében!

  • Megjött a Philip K. Dick antológiasorozat előzetese

    Az ember a Fellegvárban sikere után újabb Philip K. Dick adaptáció készül, az Electric Dreams című produkciót a brit Channel 4 készíti együttműködésben az Amazon Prime-mal, mely az amerikai terjesztésért felel. Rajtuk kívül beszállt még a gyártásba a Stan nevű streaming cég, nekik köszönhetően pedig Ausztráliába jut el az antológiaszéria, melynek mind a 10 epizódja különálló történeteket dolgoz fel.

    Ezeknek az alapját természetesen PKD novellái adják majd, így lehet számítani robotokra, különleges képességekre, titkos szervezkedésekre, űrutazásra és földönkívüliekre is az egyes részekben. Az előzetesben látott képsorok alapján igazán szürreális sorozatra kell készülni, mely a Black Mirror kategóriájában alkothat nagyot.

    Az executive producerek között olyan nevek dolgoznak a szérián, mint Ronald D. Moore (Battlestar Galactica, Outlander), Michael Dinner (Masters of Sex, Justified) és Bryan Cranston (Breaking Bad), aki szereplőként is feltűnik az Eletric Dreamsben.

    A következő novellák kerülnek majd feldolgozásra: Az ingázó (The Commuter), A seholsincs bolygó (Impossible Planet), Crazy Diamond, Father Thing, Real Life, The Hood Maker, Kill All Others, Közterm (Autofac), Safe & Sound, és a Human.

    A szereplőgárdában elég ismert nevek tűnnek fel, soroljuk is őket, nagy lelkesedéssel: Steve Buscemi, Anna Paquin, Vera Farmiga, Greg Kinnear, Mireille Enos, Terrence Howard, Timothy Spall, Jack Reynor, Benedict Wong, Justin Butcher, Georgina Campell, Bekka Bowling, Christopher Staines, Malik Ibheis, Richard Madden, Holliday GraingerAnneika Rose, Juno Temple, Annalise Basso, Maura Tierney, Essie Davis, Liam Cunningham, és Ruth Bradley is láthatóak lesznek egy-egy epizódban.

    A tervek szerint az Electric Dreamset szeptemberben mutatja be a Channel 4.

     

  • ‘s Creed

    Sokat kellett várni a legújabb Assassin’s Creed részre, az Originsre, a fejlesztők elmondása alapján azonban megéri türelmesnek lenni, ugyanis a nyílt világgal operáló játék sokat fejlődött a korábbiakhoz képest. Például átdolgozták a harcrendszert, mely ezúttal sokkal komplexebb lesz. A történet szerint ugye az ókori Egyiptomban járunk, amikor is az assassinok és a templomosok küzdelme még gyerekcipőben jár, így a két szervezet eredetével ismerkedhetünk meg.

    A 10. Assassin’s Creed játék újítása a hitbox rendszer lesz, mely miatt a fegyvereink gyorsasága, az ellenfelek távolsága és mennyisége is mérvadó lesz a harc közben. Nem lehet majd egyszerűen rárontani 5-6 katonára, taktikus küzdelmet követel meg az Origins. Viszont könnyedén lehet váltani a fegyverek között, mely egyfajta kreatív szabadságot is hozzáad az amúgy agyatlan gyilkoláshoz.

    Ebben a részben fontos szerepet kap majd az íj, melyet használhatunk „shotgunhoz” vagy mesterlövész puskához hasonlóan is, alább a részletek, a fejlesztői videóban. Érdemes megnézni.

    Eközben javában tart a 2017-es Gamescom is, melyen egy cinematic trailerrel örvendeztették meg a rajongókat. A képsorokon feltűnik többek között Kleopátra, Julius Caesar és Ptolemaiosz is. Az Assassin’s Creed: Origins október 27-én jelenik meg PC-re, Xbox One-ra és PS4-re.

  • Gyűjteményes Le Guin-kötetet ad ki a LOA

    Elsőre nem tűnhet nagy hírnek egy amerikai újrakiadás: némi ráncfelvarrással de megint kiadják egy híres író könyvét. Azonban nem mindegy, hogy ezt ki teszi meg – se itthon, se külföldön.

    Most szeptemberben ad ki második alkalommal Ursula Le Guin kötetet a Library of America. A hír fontos, mivel a kiadó munkássága az USA-ban jelentős szerepet tölt be az irodalmi művek megítélésében és későbbi továbbélésükben.

    A Library of America (LOA) egy nonprofit kiadó, amit azzal a céllal hoztak létre, hogy kiválogassa az amerikai irodalom remekeit, hogy ezzel egy szakmailag releváns és irányadó sorozatot teremtsen. A LOA-nál megjelent könyvek többségében a klasszikusokat, nagy befolyással bíró írásokat, elfeledett mesterműveket vagy fontos történelmi szövegeket jelenti.  Az Egyesült Államokban igazi presztízs, ha valakit beválogatnak a sorozatba és a kiadó jellegzetes fekete borítójával jelenik meg. A LOA 35 éves működése során legalább 300 kötetet jelentetett meg.

     A zsánerirodalom számára különösen fontos a kiadó munkássága, hiszen felhívja a figyelmet az irodalom olyan szegletére, amit sokan a mai napig nagy fenntartásokkal kezelnek. A 35 év alatt csak három SFF írót válogattak be a LOA szerkesztői könyveik közé: Philipk K. Dick, Kurt Vonnegut és Ursula K. Le Guint.

    loa_books

    A sci-fi írónő nem először keltette fel a LOA szerkesztőinek figyelmét. Tavaly szeptemberben adák ki tőle az Orsinian Talest egy önálló kötetben. A könyv az összes Orsianhoz kapcsolódó írást magába foglalja, melyek egy képzeletbeli Európáról mesélnek. 2017 szeptemberében pedig egy itthon is nagyon jól ismert és népszerű Le Guin művet adnak ki. Két különálló kötetben jelenik meg a Hainish-ciklusba tartozó regények és novellák, köztük A kisemmizettek, A sötétség balkez, és  A rege. Ezenfelül további olyan írásokat is tartalmaznak a kötetek, amelyek magyarul még nem jelentek meg (pl. City of Illusions, The Word for World is Forest, Four Ways to Forgiveness). A ciklusba tartozó történetek közül A sötétség balkezét és A kisemmizetteket a sci-fi irodalom legnagyobbjai között tartják számon, és a legemlékezetesebb regényekként emlegetik őket a mai napig.

    Ez a gyűjteményes kiadás mindenképpen nagy elismerés Le Guin felé, de a zsánerirodalom számára is. A sci-fi érték, ezt mi, SFF olvasók régóta tudjuk, de az, hogy a LOA szerkesztői szerint is helye van a zsáner íróinak olyan klasszikus szerzők mellett, mint Mark Twain, F. Scott Fitzgerald vagy William Faulkner csak megerősíti a fenti kijelentést. De ami a legfontosabb, egy ilyen válogatásnak köszönhetően olyanokhoz is eljut a sci-fi, akik eddig előítéletek vagy más egyéb okok miatt maradtak távol.


    Forrás: Bookriot