Címke: játék

Vigyázz, kész, felfedezés! – Astroneer játékteszt

Az Astroneer a legfrissebb Steames sci-fi játékok egyike, aminek nincs se célja, se története. A játékmenet bányászásból, felfedezésből és építkezésből áll pont, mint a Minecraftban, de számos különbség van, ami miatt mégis egy érdekes programnak tűnik ez a kis bétaverzió.

A játék úgy kezdődik, hogy egy ismeretlen bolygó körül lebegő felfedezőhajó mentőkabinjában ébredünk. Az anyahajón sok másik, feltehetőleg hibernált felfedező-jelölt van, és valószínűleg a misszió célja, hogy felkeressenek távoli bolygókat, és oda egy-egy telepest hátrahagyva leteszteljék, hogy hova is költözzön az emberiség. Bár erre a feltevésre tényleges választ nem kapunk a játékban, de szerintem ez lehet a játék kiindulópontja.

Miután kilőttük magunkat az anyahajóról, navigálnunk kell, hogy megfelelő helyre pottyanjunk le a bolygón. Miután kiszállunk, megcsodálhatjuk a játék minimalista megjelenését és a kietlen végtelenbe bambulhatunk, már ahogy a No Man’s Sky-ban is megtehettük. A kiszállás után rögtön kapunk egy óriási fegyvert, ami sokkal menőbb, mint amit az eddigi sandboxokban láthattunk, mivel nem csak apró felületeket formálhatunk vele, hanem óriási barlangokat robbanthatunk pár egérkattintással. A fejlesztők szerint a jövőben lehetőségünk lesz az egész bolygó felemésztésére ezzel a multifunkcionális fegyverrel, feltéve hogy megvan rá az időnk.

Pár másodperces rohangálás után már kapjuk is a vészjelzőket a képernyőnkre, hogy kevés az oxigén, fogy az energia a jetpackben, tehát mint számíthattunk rá, ebben a játékban is a felszerelésünk lesz a legnagyobb ellenségünk. Miután visszabotorkálunk az oxigéntartályunkhoz, felfedezhetjük, hogy a bázisunk bővíthető. Innentől jön a játék következő fázisa, ami nem más, mint a bázisfejlesztés. Nem kell nagy ördöngösségre gondolni, az UI kellően egyértelműen tájékoztat arról, hogy miből mennyit kell szerezni és mi lesz belőle, ráadásul pár percen belül ezeket meg is lehet találni. Majd miután megvannak az ásványok, amik kellenek, a bázison lévő 3D nyomtató kinyomtatja az alkatrészeket, és össze is állítja a szerkezeteket, így nincs szükségünk nagyon sokrétű technológiai tudásra, hogy túléljünk ebben a környezetben. Ezen kívül még meglátogathatjuk a környező bolygókat a saját készítésű járműveinkkel is. Egyelőre ennyi mindent lehet csinálni a játékban, de a srácok a System Era Softworks-nél nagyon szorgalmasan építik a programot és körülbelül hetente tesznek új dolgokat a játékba, például már multiplayer-coop funkciót is van, bár ez még elég kezdetleges.

Egyelőre mivel open-béta játékról van szó, igen kevés dolgot lehet megtenni a játékban, de egy bétánál ez így van rendjén. A játék Steames adatlapján nagyon pozitívak a visszajelzések, és ez nem is meglepő, mivel nagyon szerethető a program megjelenése, és előcsalogatja a felfedezőt nem csak a kicsikből, de a nagyokból is.

Az Astroneer egy nagyon nyugodt, szinte meditatív jellegű játék a mostani állapotában. Kifejezetten ajánlom a karácsonyi evés után, a kandalló mellett egy kakaóval kisérve, a chill és az egyedüllét egy távoli bolygón pont megadja a fellélegzést a családtagoktól nyüzsgő ünnep után.

december 31, 2016
Nagy videojáték-mustra 2. rész

A 2016-os év sem volt unalmas videojátékok terén, előző cikkünkben összeszedtünk egy csomó említésre méltó SF, fantasy, és horror címet, melyekkel érdemes lehet játszani, főleg, ha az ünnepek során van némi szabadidőnk. Azonban jövőre sem fogunk unatkozni, hiszen számos olyan játékot kapunk majd, melyek egészen biztosan sokáig le fogják kötni a lelkes játékos-társadalmat.

2017-et máris egy várva várt címmel nyitjuk majd: A Resident Evil hetedik felvonása eddig nem látott izgalmat, és félelmet ígér, amely mellett egyetlen igazi horror-kedvelő sem fog szó nélkül elmenni.

Nem sokkal később a Ubisoft új IP-je fogja megváltoztatni a háborús játékok hangulatát. Legalábbis nagyon úgy tűnik a For Honor videóit elnézve. A nem kevés fantasztikummal felruházott játékban igazi, könyörtelen harcosokká válhatunk.

A Halo sorozat közkedvelt stratégiai spin-off-ja is folytatást kap, Halo Wars 2 címen.

2017 talán egyik legjobban várt játéka a Horizon Zero Dawn. Az eddig kikerült infók alapján káprázatos programra számíthatunk. Mondjuk, ki ne szeretne egy poszt-apokaliptikus világban robot dinoszauruszokra vadászni?

Ahogy elnézzük a Tom Clancy-féle taktikai shooter sorozat sem fog mostanában leállni, hiszen jövőre érkezik hozzánk a Ghost Recon Wildlands, ami hatalmas nyílt világot, és megannyi feladatot ígér.

A Lovecraft-rajongóknak sem lesz okuk panaszra, mert végre jön egy új Call Of Cthulhu játék. Eddig még csak pletykálat lehet tudni a történetről, és várunk egy igazi hivatalos megerősítésre, de nagyon úgy néz ki, hogy a végtelen Univerzum ősi Cthulhuja újabb hátborzongató történettel fog meglepni minket.

A kedvenc „beszélgetős” játéksorozatunk is tovább bővíti reményteli címeinek listáját. A Telltale fejlesztőstúdióról beszélek, ami alig pár év alatt elképesztő népszerűségre tett szert kiváló, kvázi interaktív képregény történetei miatt. Jövőre már be is jelentették következő projektjüket, a Galaxis őrzői főszereplésével.

A hatalmas sikerre való tekintettel, a Netherrealm Studios – a Mortal Kombatot jegyző fejlesztőcsapat – végre elkészíti a DC-képregénykarakterek brutális egymásnak esésének második etapját, az Injustice 2-t. A játékban kedvünkre püfölhetjük majd az Igazság Ligájának összes tagját, de feltűnik a legtöbb gaztevő is.

SF-rajongóként talán egyértelmű, melyik lesz a 2017-es év legjobban várt címe. Bizony ez nem más, mint a Mass Effect: Andromeda. A masszív űrdráma megannyi különös világba kalauzol majd bennünket, ahol számtalan új tennivaló, és fenyegetés várja majd a kalandos játékosokat.

Hideo Kojima kilépésével a Konami nem igazán tud magával mit kezdeni. Ez meg is látszik a következő Metal Gear játékukon. A Metal Gear Survive-ra keresztelt csapatalapú lövölde a Ground Zeroes végén veszi fel a fonalat, de egy alternatív univerzumban. Ahol a szereplőknek kristályfejű zombikat kell ölni. Azt hiszem eleget mondtam a játékról.

És jöjjön egy vérfagyasztó horror folytatás. Emlékszem, mikor az Outlast első részével játszottam, igazi érzelmi hullámvasúton éreztem magamat. Egyszerre volt rémisztő, hátborzongató, és akció dús adrenalinbomba. Hogy milyen lesz a második rész? Nem tudni, de ha csak félig hasonlít az elődjére, akkor nem lesz probléma.

Sok-sok éve kijött egy remek űrlényes SF játék, a Prey. Kevesen ismerték, de akik játszottak vele, egyöntetűen elismerően bólogattak. Mindig vártunk egy folytatást. Az idei E3-on felcsillant a szemünk, de aztán hamar vegyes érzelmek vették át az irányítást. 2017-ben jön ugyan egy Prey nevű játék, de nem vagyunk biztosak abban, hogy ez az lesz, amire mi vágyunk. Majd meglátjuk!

Az idén decemberre jegyzett South Park: Fractured But Whole játékot kitolták a következő év első negyedére, de talán jobban is tették. A South Park esszenciája mindig az aktualitás, a szatirikus kifacsarása mindennek, ami modern társadalmunkat jellemzi, így valamelyest örülök a csúszásnak. A Stick Of Truth a Ubisoft egyik legjobban sikerült címe. Főleg, hogy nagyban részt vettek a készítésben a sorozat alkotói is: Matt Stone és Trey Parker. Reményeim szerint a második felvonás sokkal borultabb, mégis zseniálisabb lesz, mint elődje.

És végül nézzünk meg pár címet, amiről még alig tudunk valamit, de megérné várni rájuk.

Első helyre raknám be természetesen a játékosok által felmagasztalt The Last Of Us második részét, amelynek előzetese letaglózta a rajongókat. De akár holtversenyben a legjobban várt cím képzeletbeli díjáért idevehetném a Hideo Kojima által fémjelzett Death Stranding nevű alkotást. A rejtélyes előzetesekből semmit sem tudunk meg, de megváltóként várjuk a Norman Reedus és Mads Mikkelsen szereplésével készülő játékot.

A Star Warst kedvelő gémerek nem régiben hozzájuthattak az „olcsósított” Battlefronthoz, melyben az alapjáték mellett az összes eddig megjelent dlc-t is élvezhették. Jövőre az EA úgy tervezi, hogy kiadnak egy új Battlefrontot, amiben – meghallgatva a sok-sok játékos imáit – egyjátékos kampány is helyet kap majd.

Tehát úgy néz ki, jövőre is remekül be leszünk táblázva játékmegjelenésekkel, és még hátravan egy csomó olyan cím, amit később fognak bejelenteni, de még akár 2017-ben élvezhetjük őket.

december 30, 2016
‘s Creed: Vajon filmként is megállja a helyét az Ubisoft játéka?

Az Assassin’s Creed a legfrissebb film, ami igyekszik eloszlatni a videójáték-adaptációkkal szemben hosszú évek alatt kialakult fentartásainkat.

Ez nem kis feladat, mert a rossz játékadaptációk sora végtelen. Max Payne, Hitman, Mortal Kombat: Annihilation, Far Cry – és még számtalan béna filmet láthattunk a múltban, ami játékon alapult, így érthetőnek tűnhet, ha gyanakvó tekintettel nézzük a trailereket és a posztereket.

Az idei év feldolgozásai közül magasan kiemelkedik az Assassin’s Creed, és ha vetünk egy pillantást a készítők listájára, már sejthetjük, hogy elégedetten fogunk távozni a moziból. A tavalyi Macbeth-ért felelős triász, Justin Kurzel, Michael Fassbender és Marion Cotillard ismét remekművet hoztak létre. A rendező és a színészek rendkívül pozitív hatással vannak egymásra, a kreativitásuk és tehetségük egy utánozhatatlan egyveleget alkot, ami most az Assassin’s Creedben ölt testet.

A cikk a továbbiakban spoilereket is tartalmaz.

A történet drámaian kezdődik. Egy ügyetlen gyerekszínész képében a főhős, Callum Lynch elveszti édesanyját, és ez lesz a fő mozgatórugója a gondolkodásának és cselekményeinek A főhős viszontagságos gyermekkorának hála, egy meglehetősen labilis és majdnem kiszámíthatatlan karaktert kapunk, épp úgy, mintha egy freudi trauma-pszichologikus könyvnek a tartalmát vezetnék le a vásznon. Miután végigszenvedtük az alapozást, elindulhat a film, és hirtelen már az öreg Callumot láthatjuk, ahogy kivégzik. Fassbender fenomenális: hihetetlenül realisztikusan játszik. Ugyan csak egy problémás férfit alakít, de mégis az emberi érzelmek teljes spektrumát megjárja, tényleg hitelesen – miközben a néző háta a halálfélelemtől borsódzik. Szerintem ez az eddigi legjobb halálközeli élmény, amit valaha átélhetettünk moziban. A konvencionális kivégzési jeleneteknél jó párat láthattunk már, ahol unottan vagy őrjöngve viselik a sorsukat az emberek, itt viszont pont a kettő határán van az áldozat, és a rettegés nem csak a színész, de a néző arcára is kiül.

Végül nem hal meg a főhős, hanem a játékban jól ismert tudóslétesítményben, az Abstergo Industriesben ébred, ami a modern megfelelője a Templomos Rendnek. Itt megismerhetjük a főgonoszokat, akik földi paradicsomot akarnak létesíteni a Földön, és mint gondolhatjuk, ehhez az Assassin Rendnek is van egy-két szava.

A cég tervének kivitelezéséhez egy fontos tárgyat keresnek, ami által megfoszthatják az emberiséget a szabad akaratuktól. A megtalálásához egy Animus nevű szerkezetet használnak, ami felkutatja azokat az örökölt emlékeket, amelyek az alanyban rég elfelejtve szunnyadnak. Az Animus egy szimulációként végigviszi az emléket az kísérleti alany fejében, és ő úgy lát mindent, mint ahogyan az őse látta. Az Animus megjelenése után kettészakad a cselekmény, egyrészt a valóságban folytatódik, másrészt pedig a múltban emlékképek formájában. A szerkezetet átformálták a filmben, a játékbeli unalmas ágyat vagy széket kicserélték egy gépmonstrumra, ami úgy mozgatja Fassbendert a levegőben, ahogy az az emlékben is mozog, hogy minél hihetőbb legyen a szimuláció. Nem egyszer kell hirtelen kihúzni a szereplőnket a gépből, mivel a nagyobb zuhanásokkor könyörtelenül földhöz csapta volna őt a gép.

Az Animus élettani hatásaira is kitér a film, és rendkívül ötletes és érdekes szálat vezet be az akciódús filmbe, ahogy Callum meghasonul múltbéli önmagával. A tudathasadásos-hallucinációs jelenetek sorra váltakozva teszik izgalmassá az Animuson kívül történt eseményeket.

Fassbender az intézetben játszódó jelenetekben is óriásit alakít. Szerintem az őrült jelenetnél hozott egy kis inspirációt a Macbeth-es őrültségéből, itt viszont sokkal hihetőbb volt. Egyébként annyira jól játszott, hogy a magyar szinkronos változatban van egy hely, ahol szimplán bent hagyták Fassbender hangját a filmben angolul, fordítás nélkül, mert nem volt olyan szinkronszínész, aki tükrözni tudta volna a jelenet érzelmi hordalékát magyarul. Fassbender ismét emlékeztetett, hogy egy film nemcsak a trükköktől, az izgalmas jelenetektől, vagy a hihető CGI-től lesz kézzelfogható és nagyszerű, hanem az alakítás minőségén is rengeteg múlik.

Amikor beültem a moziba, féltem, hogy ismét egy terminátor-szerű főhőst kapunk, mondván hogy az Assassin’s Creed cím általában a kegyetlen kivégzésekről szól és a menőségről. Itt viszont egy átalakulást láthattunk, ahogy egy piti bűnözőből egy igazi fenevad válik. Megtanul ölni és megbocsátani, és célt talál az életének, ami nem más, mint a rend, és a templomosokkal való küzdelem.

A másik főszereplőt Marion Cotillard játssza, akinek a karakterét elég elmismásoltnak érzem. A film középpontjában a tudós nő és Callum kapcsolata áll, és az ő egymáshoz való viszonyukat követhetjük figyelemmel a vásznon. A tudós feltehetően valamiféle érzelmeket táplál Callum felé, de erre ő semennyire se reagál, éppen elfoglalja, hogy megőrül. A rokonszenves érzelmeit egyébként nem mutatja ki sehol, kivéve hogy elég sok helyen kissé buja szemmel tekint a főhősünkre. Kénytelen vagyok feltételezni titkolt érzelmeket és fellángolást a háttérben, mert a végső jelenetet másképpen nem tudom megmagyarázni, és logikátlannak kéne tartanom a viselkedését. Szokták mondani, hogy a profiknál nincsenek véletlenek, tehát valószínű, hogy van érzelmi szál, de ez nem egyértelmű – mindenki eldöntheti magának.

A cselekmény egyébként egy igen régi filozófiai kérdésen alapul. Bűn-e a szabad akarat? Amikor szabad akaratról beszélünk, legtöbbször a bibliai értelmezésben vett szabad akaratra gondolhatunk, tehát bűnözhetünk. A film fő gonoszai a feltétlen hatalom megszerzésére törekednek a szabad akarat elvételével, és ezen felfogás ellen harcol az Assassin szerveződés. Nagyon érdekes, hogy ez a fogalom is egy átalakuláson megy át a film közben, mivel a szereplők fogalma a szabad akaratról is átfogalmazódik a bibliai bűn értelmezésről a valóságos szolgaság felé. Végül a főszereplő azt az utat választja, hogy a szabadság mindennél fontosabb, és ha bűnözni kell érte, megéri. Viszont ez is rengeteg filozófiai és etikai kérdést von magával. A film filozófiailag nem válaszol, csak kérdez. Rákérdez a bűn fogalmára, az Egyház hitelességére, a tudomány és a kísérleti nyúl viszonyára és nem végső soron az emberiség jogaira.

A film fő szimbóluma a madár. Az átvezető jeleneteket és az időugrásokat egy-egy repülő madár képével kötik össze. A madár nem csupán a szabadságnak, de az időtlenségnek is a jelképe, nem beszélve arról, hogy a léleknek is a kiemelt szimbóluma a keresztény világban. A madár egyébként felvonásokra is tagolja a filmet, összeköti a múltat a jelennel és a jövővel, bár szerintem egy picit túl sokat használták, mégis stílusos, és egyértelműen jelzi a nézőnek, hogy készüljön föl az akcióra.

Az Assassin’s Creed egy igazi látványfilm, nagyon szép harcjelenetekkel, kérdéses fizikai törvényekkel és meglepő kameraszögekkel. Külön tetszett, hogy többégében jól láthatóak voltak az események az akciódús jeleneteknél, bár volt, hogy össze-vissza kapkodták a kamerát. Mindent beletettek, ami csak a játékban benne volt, tehát a fanok minden harmadik percben találhatnak valamit, amiről eszükbe juthat, hogy az pont olyan, mint a már ismert világban. A film önmagában is megállja a helyét, bármilyen előismeret nélkül meg lehet nézni, és élvezni.

A film negatívumai közé kell sorolni a zenéjét. Nem emlékszem, hogy egyáltalán volt-e valami zene alatta, annyira sablonszerű. Hallhatóan nem akartak valami egyedit használni a készítők. A másik negatívum az az npc-szerű háttérszínészek. Bár ettől csak még inkább úgy éreztem, hogy a játékban vagyok, de ez talán mégsem túl kedvező egy filmnek.

Az Assassin’s Creed film összességében nagyon szuper lett, és csak ajánlani tudom minden korosztálynak.

december 20, 2016
Építsünk hajót űrszemétből – Galactic Junk League teszt

A Galactic Junk League a Pixel Federation legújabb űrhajós-lövöldözős játéka, ami most már nyitott béta verzióban játszható, és ingyenesen letölthető a honlapjukról.

A Robocraftra hajazó játék lényegében egyszerű koncepciót valósít meg: építsd fel az űrhajód űrszemétből, és lövesd szét másokkal. Jelenleg a játékmenet két szakaszból áll: apró elemekből felépítjük, dizájnoljuk az űrhajónkat, majd utána harcba vihetjük, ahol egy kisebb-nagyobb arénában összemérhetjük a véletlenszerűen hozzánk rendelt csapattársainkkal az űrhajóink erejét.

A program az első belépéskor egy tutorial részbe kalauzol minket, ami elmagyarázza a hajóépítés csínját-bínját, ami meglepő módon hasznos, mert az egész játék teljesen magyar nyelvű.

A hajódizájnolás nagyon sokszínű és részletes, így bármit le tudunk modellezni benne, amit csak kitalálunk. Sajnos a hajók méreteinél vannak határok. Meg van adva, hogy maxium mekkorák lehetnek – ha például egy Star Wars-os csillagromboló méretű hajót akarnánk építeni, sajnos azt is egy vadászgép méretében kellene megoldanunk. Nem lenne lehetetlen, de a masszív méreteket nem lehet belevinni a játékba. Én egy banán hajót építettem hasonlóan a Black Prophecy kinetikus hajóihoz, és meglepődve tapasztaltam, hogy nem ütköztem akadályokba. Bár amikor tervezzük a hajónkat, aggasztó lehet, hogy Minecraft-szerű blokkokat használunk, de azért vannak jócskán lekerekített díszelemek is, hogy elrejtsük a ronda kocka elemeket, így ez a csaták közben nem okoz esztétikai zavart. Szerintem az építkezés a legjobb része a játéknak, de valamiért egyelőre csak kettő hajót rakhatsz össze szabadon, a többiért fizetni kell (vagy igazi pénzzel vagy játékbelivel).

Mivel ez egy MMO-játék is, ezért valamiféle progressziónak is jelen kell lennie. Ahogy egyre többet játszunk, fejlődünk, csatázunk, újabb és újabb alkatrészeket használhatunk fel a hajóépítésnél, és egyre strapabíróbb, nagyobb tűzerejű szerkezeteket tehetünk a hajónkra, így újabb és újabb hajók építésére ösztönöz a játék.

A program legbajosabb részét az űrcsaták jelentik. Már a tutorialban megfigyelhetjük, hogy milyen problémás az űrhajónk kezelése, mivel az emelkedéshez a „space”-t a süllyedéshez a „controlt” kell nyomni, és ez eléggé behatárolja a hajónk manőverező képességét. Amikor űrcsatákban vagyok, szeretem, amikor az egérrel ilyen-olyan figurákat és kacifántos hurkokat tudok csinálni, hogy lerázzam az ellenfelet, vagy, hogy épp mögé kerüljek. Viszont ebben a játékban, ha kimaxolod a fordulást és a sebességet, a hajód még mindig lassúnak és ügyetlennek tűnik, mert nem fordulsz úgy, ahogy akarsz. Az űrben egyébként nem működnek a fizika törvényei, ha leveszed a gázról az ujjad, akkor megáll az űrhajó, pedig tovább kéne sodródnia azonos sebességgel, és nem, nincs fékező rakéta az elején a hajómnak… tudnék róla, mivel én építettem.

Az űrcsaták egyébként grafikailag gyönyörűek. Nagyon vicces, hogy amikor rálősz valakire, akkor az az elem, amit szétlőttél, leesik a hajóról. Ha kilövöd egy űrhajó a hajtóművét, akkor az ellenfél nem tud tovább menni, így csak egy céltábla lesz a csatamezőn. Egyébként a harcok jelenleg nem azon múlnak, hogy ki lő jobban, vagy, hogy ki az ügyesebb pilóta, hanem azon, hogy ki tett több üteget a hajójára. Láttam egy űrhajót, amit csak úgy hívtak, hogy „gunbed” azaz fegyverágy, és tényleg csak egy nagy sík tömeg volt, annyi fegyverrel rajta, amennyi csak elfért.

Grafikailag a játék nagyon látványos, de nem hajtja túl a vasat, nagyon szépen elfutott még a régi gépemen is. A hanghatások elég szegényesek, és a zene sem egy Everquest főcímdal, azaz elég felejthető. A játékmenet repetitívnek tűnhet, de szerintem csak azért, mert béta, és nagyon kevés pálya van, ami elérhető.

Összességében egy izgalmas sci-fi kalandnak nézhet elébe bárki, aki kipróbálja a játékot, külön ajánlom barátokkal, mivel úgy az igazi az élmény. Jelenleg a játék nagyon ígéretes, és ha nem rontják el azzal, hogy pay to win legyen, akkor megéri azt a 2 gigát rászánni a merevlemezen.

december 18, 2016
Nagy videojáték-mustra 1. rész

2016 videojátékok terén is bő termést hozott. Az már más kérdés, hogy legtöbbször milyen minőséget kapott pénzéért cserébe a lelkes játékos-közönség. Azonban mi megbocsátó nép vagyunk. Ha sikerül kiküszöbölni a problémákat, befoltozni a hibákat, akkor nagyon tudunk örülni az adott programnak. Nézzük is meg sorban, milyen említésre érdemes SF, fantasy- és horrorjátékokat fejlesztettek nekünk 2016-ban.

Nem indult rosszul az év, hiszen 2016 első harmadában kifejezetten erős címek állítottak magas mércét az esztendő többi játékának. Január és június között érkezett meg hozzánk például a Rise Of The Tomb Raider, amiben Lara Croft rejtélyes kalandjait követhettük nyomon, és a népszerű sci-fi stratégiai játék, az XCOM is folytatást kapott.

Ősemberként védhettük törzsünk tagjait a Far Cry Primalben, ami az egyik legkreatívabb koncepcióval büszkélkedhet a tucat-címek között. A Far Cry után szintén a Ubisoft fejlesztőinek köszönhetjük a Tom Clancy’s The Division című akciójátékot, amely után szájízünk igencsak vegyes maradt. A rengeteg hibát számláló program nagyjából mostanra kezdi elérni azt a szintet, hogy érdemes legyen vele játszani. Hatalmas leárazásoknál nem árthat szemfülesnek lenni.

A hardcore fantasy rpg rajongók is megkapták az éves adagjukat a Dark Souls 3 személyében. A játék most sem hagyja cserben masszív táborát, s nem mellesleg a még több kihívást nyújtó Souls sorozat harmadik darabja az év egyik legjobban sikerült címe lett.

A Playstation 4 konzolok gazdái összecsaphatták tenyerüket, mikor nekiülhettek Nathan Drake utolsó kalandjának az Uncharted 4-ben. A 2016-os év egyik leggyönyörűbb, legizgalmasabb címét kaptuk, melyen keresztül annyi érzelem jutott el a játékosokhoz; ilyet tényleg rég láttunk már.

A retro gamereknek is jutott azért valami. Minden FPS atyját nem hagyhatták figyelem nélkül, hát kaptunk egy Doom remake-et. Szerencsére nagyon jól fogadta a közönség, és valóban pokoli szórakozást nyújt az adrenalin-dús lövölde.

A Blizzard pedig ismét belenyúlt a tutiba. Megalkottak egy kompetitív, addiktív csapat alapú shootert, ami az idén több kategóriában is az év játéka lett. Igen, az Overwatchról van szó, ami alig egy év alatt brutális sikernek örvend a maga 20 millió eladott példányszámával.

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment a Mirror’s Edge folytatása, a Catalyst. Anélkül tűnt el a süllyesztőben, hogy bárki észrevette volna. Kár érte.

Június végén, mikor vége a tanításnak, a gyerkőcöknek is kell valami szórakozás. Nem volt véletlen az időzítése az új Lego programnak, ami a Star Wars legújabb részének, Az ébredő Erőnek a sztoriját dolgozza fel. Mint minden Lego játék, ebben is van humor, rengeteg tennivaló, és megannyi ismerős karakter. Nem csak kicsiknek!

Máris elérkeztünk 2016 második harmadához, ami viszont már nem volt annyira erős, mint az első. Az uborkaszezon idén hatványozottan érződött. A nyár azonban az igazi „három napos csoda” mintapéldányával indult. A Pokémon GO a legjobb mobiljáték, amit valaha csináltak (legalábbis sokak szerint), és ami mindenkiből előhozta az igazi Pokémestert. Azonban minden itt sem ment zökkenőmentesen, és most úgy néz ki, hogy alig akad ember, aki telefonjával a kezében gyűjtögetné ország, vagy világszerte a különböző Pokémonokat.

Fájó szívvel kell megemlítenem az év legnagyobb csalódását, a No Man’s Skyt. A rengeteg ígéret, a gyönyörű videók, képek azt bizonygatták, hogy végre egy korlátok nélküli SF-kaland játék kerülhetett volna a játékosok kezébe. Mi lenne felemelőbb, mint egy határtalan felfedezés a világűrben, ahol akármit megtehetünk? Sajnos azonban az ígéretekből nem sok minden lett megtartva. A játékot bíróság elé citálták vásárlói megtévesztés miatt, de az ítélet úgy szólt, hogy a játékot fejlesztő Hello Games teljes mértékben megfelelt a szabályoknak. A játékosok, és kritikusok viszont nem így gondolják. A napokban megjelent azonban egy hatalmas frissítés, mely úgy látszik, megpróbálja pótolni a rengeteg hiányosságot, és ez talán valami jónak a kezdete is lehet. Pár hónap múlva akár valóban azzal a No Man’s Sky-jal játszhatunk, mint amit nyáron ígértek nekünk…

Az mmorpg-k tősgyökeres rajongói tűkön ülve várták a legújabb World Of Warcraft kiegészítőt, a Legiont, és nem kellett csalódniuk. A kiegészítő tartalmak majdhogynem minden pontjában megfeleltek az elvárásoknak, ráadásul a következő expanzióig megállás nélkül ontani fogja magából a Blizzard a különféle tartalmakat, ezzel téve igazán változatossá Azeroth világát.

Xbox One exkluzív címként reklámozták a ReCore nevezetű játékot, amiről nem sokat lehet mondani. A játék megjelent, senki sem tudta mit kezdjen vele igazán, majd ahogy a Mirror’s Edge, így a ReCore is eltűnt az örök feledés homályában. Pedig az ötlet itt is kiváló volt, de a kivitelezésnél azért akadtak hibák bőségesen.

A tenger alatti Rapture világát újra bejárhatták a játékosok a Bioshock: The Collectionben, ami az első három Bioshock epizód optikailag tuningolt verzióját tartalmazza. A HD remasterek idejét éljük, így ez a lépés elkerülhetetlen volt, de a gyártók mindinkább a legkevesebb erőbefektetéssel próbálnak közel teli árral eladni olyan játékokat, amiket annak idején imádtunk. A kor elvárásainak megfelelve nagyobb felbontásban játszhatjuk kedvenceinket, esetleg kiegészülve néhány látványbeli javulással. Ezt meg lehetne ingyenes patch-csekkel is oldani, de hát az üzlet nagy úr.

Nézzük meg a 2016-os év zárását, a harmadik harmadot.

Itt már van miből szemezgetni, de a színvonal egyáltalán nem egységes. Október és december között is láthattunk elképesztő bukásokat, kellemes meglepetéseket, maradandó, és felejthető játékokat. Na, de furcsa év volt az idei.

A No Man’s Sky-jal fej-fej mellett versenyez a Mafia 3 az év csalódása címéért. A gengszterlétet feldolgozó játék harmadik felvonása akár év játéka is lehetett volna, de a millió hibája, és ostobasága miatt csak egy felejthető bughalmaz marad.

Xbox One és PC exkluzív címként jelent meg a Microsoft idei legnagyobb dobása, a Gears Of War 4, amit az új Xbox One S konzolokon akár 4K felbontásban is élvezhetünk. A játék követte elődeinek hagyatékát, nem is kaptunk sem többet, sem kevesebbet, mint egy igazi, hamisítatlan Gears Of War élményt.

Playstation fronton sem hagytak magunkra a fejlesztők, hiszen kiadták saját virtuális valóság eszközüket, a Playstation VR-t. Idén erre több, mint ötven cím érkezett, amik között akadtak emlékezetes darabok, de sokkal több volt az idegesítően rövid, árkád típusú demó-hangulatú program, amitől jogosan érezhetjük, hogy van hova fejlődnie a technológiának.

Az első világháború idejére is visszatérhettünk a Battlefield 1 jóvoltából, ami hozta a megszokott Battlefield minőséget, és maradandót alkotva tovább menetel az FPS játékok dicsőségcsarnokába.

Azonban az év legjobb FPS-e címéért jogosan szállhat be a Titanfall 2 is, amely tanulva az összes eddigi hibájából elképesztően jó játékot tett le az asztalra. Egyjátékos kampánnyal kiegészülve, fergeteges többjátékos módot kínál a robotos SF-lövölde. Ráadásul azt ígérik a fejlesztők, hogy nem lesznek fizetős dlc-k, minden extra tartalom ingyen kerül majd be a játékba. Így kell játékot készíteni!

Újabb ráncfelvarrás: a HD-tuning elérte az Elder Scrolls világát is. A Skyrim Special edition újra magához hívja a Sárkányszülötteket, hogy gigászi kalandra induljanak a hófödte világ tájain.

A Call Of Duty idén az űrbe ment az Infinite Warfare-rel. Ha ez nem elég meggyőző, akkor itt egy érv, ami miatt talán mégis érdemes lecsapni rá: kaptunk a játék mellé egy nagyszerű HD remastert is, mindenki kedvenc COD részéből, a Modern Warfare-ből. Aki ismeri a Call of Duty politikáját, annak nem tudok újat mondani, aki pedig nincs annyira képben, annak megpróbálom összefoglalni néhány szóban. Rövid kampány, kaotikus, de brutális adrenalin-bomba multiplayer, és indokolatlan megalománia. Nagyjából ezek kísérik végig a megbecstelenített cím sorsát már legalább hat éve.

Dishonored 2 címmel került az üzletekbe az év legjobb lopakodós játéka, amiről botrányosan kevés szó esik. Emily és Corvo kalandjai pedig sokkal többet érdemelnének ennél, hiszen a kezdeti apróbb hibákat leszámítva parádésan sikerült a sötét hangvételű steampunk program.

Annak ellenére, hogy idén nem kapunk új Assassin’s Creedet, mégiscsak kapunk új Assassin’s Creedet. December végén érkezik a mozifilm Michael Fassbender főszereplésével, de hogy addig ne unatkozzunk, végigpörgethetjük Ezio Auditore kalandjait az Assassin’s Creed: Ezio Collection nevű HD remasternek köszönhetően, amely tartalmazza mindhárom epizódot, amelyben az itáliai asszaszin szerepel.

Novemberben sikerült meghekkelni San Franciscot. A Watch Dogs 2 is tanult elődjének hibáiból, ezért egy hipszterségtől túlfűtött, színesebb, könnyedebb hangvételű folytatást tártak elénk. Rengeteget fejlesztettek mind játékmenetben, mind történetben, karakterekben az első rész óta. Mondanám, hogy le a kalappal, de itt sem volt ám zökkenőmentes az indulás. A megjelenéstől számított másfél hétig nem működött egyáltalán a „folytonos multiplayer” névre keresztelt online mód, amiben szó szerint folytonosságot ígérve bármikor becsatlakozhatunk más játékosok világába. Végül ez is megoldódott, és szerencsére megérte a várakozást, mert tényleg remek, és interaktív a multiplayer opció.

Az egyik legnagyobb történelmű játék is folytatást kapott, mégpedig a tizenötödiket. Bizony, idén érkezett meg a gamerekhez a Final Fantasy XV. Természetesen, ahogy a tendencia mutatja, az indulás itt sem volt az igazi, de úgy néz ki egyhangúan egyetért a tömeg: a játék kiváló darab lett.

Az évet pedig az egyik legzseniálisabb cím zárja, amire csaknem egy évtizede várt a játékos társadalom. Amiről azt hittük, már soha nem adnak ki. Aminek elődje meghatározta a Playstation 2-es érát. Ez pedig az Ico és a Shadow Of The Colossus méltó örököse, a The Last Guardian. A szívbemarkoló játék elnyerte a kritikusok és a rajongók tetszését is, minden Playstation 4 tulajdonosnak kötelező darabról van szó.

A 2016-os év tehát telis tele volt változatos címekkel, olyan játékokkal melyek megnevettettek, elgondolkodtattak, eltántorítottak, vagy akár megerősítették a hitet bennünk a videojáték-ipar felé. Következő cikkünkben pedig megnézzük, milyen programokra számíthatunk a 2017-es évben.

december 17, 2016
‘s Sky-t?

A No Man’s Sky az idei év legjobban várt játékának számít, és a marketingjének hála több százezer játékos esett neki, amikor augusztus 9-én a piacra került.

Az akció, felfedező és túlélő játék nagyon vegyes, főleg negatív fogadtatása után több száz cikk és youtube videó készült a játék ígéreteiről és hazugságairól, így a Hello Games a sokmilliós bevételével látszólag kámforrá vált.

Az előző hónapban viszont ismét hallhattunk a Hello Games-ről, miszerint beperelték a céget a hamis marketingkampányukért és csalásért. A játékos társadalom figyelhette, hogy lesz-e igazságtétel, és visszakapják-e a belőlük kicsalt 17 000 forintjukat. (Viszonyításképp, ennyiért megkapható a World of Warcraft összes kiegészítője + 1 hónap játékidő.)

A pár hónapos jogi tusa után végül a No Man’s Sky fejlesztőit felmentették, a cég pedig további frissítéseket ígért a játékhoz, és azok terveit be is jelentették.

A legfontosabb igérete a No Man’s Sky-nak a multiplayer volt, viszont megjelenéskor tapasztalhattuk, hogy ha egy helyre ment két játékos, akkor hiába voltak ott a karakterek, nem látták egymást, nem tudtak beszélgetni, harcolni, vagy bármilyen formában érintkezni. A többjátékos mód inkább azt jelentette, hogy ha elneveztél egy bolygót, akkor látták a többiek, hogy te már jártál ott, valamint azt, hogy milyen nevet adtál annak a bolygónak. (Érdekesség: olyan nevű bolygó, hogy Magyarföld, már van.) A mostanában kiadott frissítésben azt is megtehetjük, hogy a bázisunk helyén üzeneteket hagyunk játékostársainknak.

A következő pont, amit nem teljesített a cég a megjelenéskor, a bázisépítés volt. Hamarosan viszont ezt is pótolják. A tervek szerint kiépíthetünk növénytermesztéses gazdálkodásokat az önfenntartásért. Sajnos űrbázisokról szó sincs, tehát ha valaki lemodellezné a Hubble teleszkópot vagy a Nemzetközi Űrállomást, csak ezért nem érdemes megvenni a játékot, mivel erre még mindig nincs lehetőség. Az építményeinknek nagyon szigorú magassági határai vannak, mivel még mindig lehetetlen ütközni az űrhajónkkal, amikor bolygón vagyunk. A modderek viszont már dolgoznak az ügyön.

A bolygón belül jelenleg, ha utazni akarunk, két dolgot tehetünk. Vagy fogyasztjuk a drága üzemanyagot a repülőnkből, vagy pedig felhúzzuk a túrabakancsot. De a legújabb frissítésekben láthattunk modelleket földi szállítógépezetekről is, tehát feltételezhetjük, hogy a közeljövőben akár rallyversenyt is csinálhatunk a barátainkkal egy bolygón, ha arra szottyan kedvünk.

Összességében nem tudom, hogy álljak hozzá most már a Hello Games-hez. Pusztán azért fejlesztik tovább a játékukat, mert nincs választásuk. Vagy teljesítik az ígéreteiket, vagy vissza kell adni a pénzüket, és én nem hiszem, hogy ez jó motiváció egy program megalkotásakor vagy fejlesztésekor. Nyilvánvalóan még mindig lopnak, átemelnek dolgokat a modderektől, és berakják a játékba, mintha az ő ötletük lenne, mindennek pedig még mindig semmi jogi akadálya. A cég még mindig egy feketebárány, és továbbra is nehéz elhinni, amit ezek a srácok mondanak. Ez ugyanaz a „vállalat” (kb. 9 ember dolgozott benne), ami tavaly megígérte, hogy majd elektronokból és protonokból új, egyedülálló atomokat hozhatunk létre, és az egyedülálló anyagokat kedvünkre használhatjuk…

Mindenesetre a fejlesztések már testet öltöttek, szóval lassú léptekkel, de talán egyszer majd a No Man’s Sky lehet fele olyan jó játék, mint más sandbox játékok (pl.: Minecraft), bár ehhez még több évnyi fejlesztésre lenne szükség legalább.

Végszónak annyit tennék hozzá a sci-fi rajongóknak, hogy ne ruházzanak be a játékra. Amikor ezzel játszik a valaki, olyan mintha egy tech-demóval játszana, és sokkal inkább bétatesztelőnek érezheti magát az ember, mint sem játékosnak. Vannak jó sci-fi játékok, amik sokkal olcsóbbak, jobban futnak, több tartalom van bennük, és még élvezetesek is, bár ezek jó része már elég régi játék, tisztában vagyok vele, hogy a téma nincs eléggé kimerítve. Annak, aki mindenképpen sci-fi, túlélő, internetes játékot keres a téli hónapokra, akkor sokkal jobban ajánlom például az Eve Online-t vagy éppen a Star Citizent (bár az eléggé pénzes), esetleg a Kerbal Space Programot, vagy akár a Star Conflictot.

december 10, 2016
Jövőre érkezik A galaxis őrzői játék

A Telltale Games az egyik legújítóbb játékkészítő cégnek számít ebben az évtizedben. A történet által vezérelt programjaik legfontosabb eleme a döntés lehetősége: befolyásolhatjuk, ki hal meg és ki nem vagy, hogy jó vagy rossz vége lesz az adott eseménysorozatnak, ami a képernyőn lejátszódik.

A történet- és döntésorientált játékaikat általában kasszasiker filmek (Batman) vagy pedig híres sorozatok (Trónok harca, The Walking Dead) alapján készítették.

A következő alkotásuk sem fog filmes háttér nélkül elkészülni. Ha követjük a cég bejelentéseit, akkor nem meglepetés, hogy a legutóbbi szerződésüket az egyik legnagyobb képregényes céggel, a Marvellel kötötték.

A 2017-ben megjelenő játék nagy valószínűséggel A galaxis őrzőit fogja feldolgozni. A televíziós, rádiós és szinkron színészek amerikai szövetsége (SAG-AFTRA) kiszivárogtatta az eljövendő munkáik listáját, és itt láthatjuk feketén fehéren a Telltale Games egyik társcégének a neve mellett A galaxis őrzőit – a The Walking Dead 3. évada mellett.

november 24, 2016
Támad a Mars! – Call of Duty: Infinite Warfare teszt

A Call of Duty a világ legjövedelmezőbb játéksorozatának számít, és idén ismét jelentkezett legújabb részével, az Infinity Warfare-rel.

A játékkészítők minden bizonnyal szívükre vették az elterjedt sztereotípiát, hogy a CoD sorozat évről évre ugyanazt a játékot hozza a piacra csak más témákkal, hiszen ez a rész egy eddig egyedülálló, űrbéli sci-fis körítést kapott.

Már a bemutatónál óriási visszhangot kapott, hogy ebben a részben az űrhajóké lesz a főszerep, és emiatt a játék trailere minden idők legnegatívabban fogadott bemutató videója, amit valaha a YouTube-on közzétettek.

A rosszalló véleményeket látva az Infinity Warfare-hez hozzácsapták az egyik régi címüket, a Modern Warfare 2-t, hd-ben felújítva, egy kis plusz pénzért persze. A két játék egyszerre installálva több mint száz gigabájtot foglal el a számítógépen, szóval, ha már megrendelted, most gondolkodj el azon, mitől vagy hajlandó megszabadulni a pc-den.

A program készítői egyébként nyilvánvalóan mindent beleadtak ebbe a játékba. Minden irtó részletesen és esztétikusan van elkészítve, és kidolgozva. A szereplők ruhái és a fegyverek szemet gyönyörködtetőek, és minden bizonnyal nem lesz olyan számítógép, amit ne kényszeríthetne a maximum teljesítményre. Szerintem az űrhajódizájnok voltak a leginkább elnagyolva, de mivel sosem látunk űrhajót közelről, ez nem olyan nagy baj.

A fegyverek hihetetlenek. Van a játékban egy úgynevezett anti-gravitációs gránát, ami eldobás után nem felrobban, hanem mint egy termosztát, lecsavarja a gravitációt nullára, és mindenki, aki a hatókörén belül van, csak tehetetlenül tud lebegni, amíg te és a társaid halomra lövitek őket.

A leghatékonyabb és a legviccesebb fegyvernek az energiapuskát és az elektromos páncélt találtam, mivel ezekkel a fegyverekkel gond nélkül végigdarálhatsz az ellenfélen úgy, hogy nem is kell nézni hova lősz, csak mész előre. Sajnos, ha végre megkaparintod ezt a fegyver kombót, a játék gyorsan el is fogja venni tőled, szóval becsülj meg minden pillanatot, amit velük tölthetsz.

A leglustább módja az ellenfelek eltávolításának talán a pókdrón, aminek annyi a lényege, hogy leteszed a földre, odaszalad és a rosszarcúaknak a képébe ugrik,mint egy Alien, majd felrobban.

Ebben a részben különben főként droidokat gyilkolunk, így egy újabb harci módszer is előkerül: a hackelés. Lényegében rátartod a kezed egy gonosz robotra és átveszed rajta az irányítást, azaz gyanútlanul megölsz mindenkit, akinek nem zöld a neve.

A küldetések nagyon változatosak. A simán mész aztán lősz, részek után jön például egy lopakodós rész, aztán egy menekülős, űrharcos, és így tovább.

A történet lényege, hogy az emberiség létrehozott egy támaszpontot a Marson, és egy Che Guevara képű diktátor el akar szakadni az anyabolygótól, és el akarja pusztítani a Föld lakosságát. Jó diktátorhoz híven még jelmondatuk is van: a Mars Örök. A fő gonoszt Kit Harington digitális mása játssza, akit már láthattunk a Game of Thrones című sorozatban Jon Snow szerepében. Amikor először megláttam, majdnem sírva röhögtem, de miután szemrebbenés nélkül kivégeztette a barátaimat, akiket 3 perce ismertem, tudtam, hogy meg kell állítanom. Ennek a játéknak a fő ellensége egy meglehetősen passzív szereplő, az első 3 órában pusztán propaganda videókban látjuk, meg az első szinten körülbelül 2 percre. Az előző résszel szemben most nem az a célunk hogy legyőzzünk valakit, hanem hogy megvédjük a földet a marslakóktól. Akik emberek…

Az űrrepülés nagyon látványos, de kezdetleges. A kisebb harcos hajók alig lőnek ránk vissza, az anyahajók meg valami szédületes golyózáporral soroznak meg minket, ami elől, mivel az űrben vagyunk, nincs fedezék. Valahol a kettőt egyensúlyba kéne hozni egy patchben, hogy a kisrepülők fenyegetőek legyenek valamennyire, a nagyok pedig ne legyenek akkora erőfölényben, hogy csak pislogsz, hogy mi darálta le a hajódat. Az űrrepüléskor az objektumok egyébként csak füst és látszat. Simán keresztül lehet rajtuk repülni, mintha szellemek lennének. A repülést magát sem tartom kielégítőnek, mivel a játék maga ösztönöz arra, hogy ne gondolkodjunk manővereken, mivel a jobb klikkel automatikusan követhetünk bármit, amit meg kell semmisítenünk, így ezt sem sorolnám a játék pozitívumai közé.

A történések, és a játékmenet lefolyása rendkívül akadozó és szaggatott. Röviden úgy tudnám jellemezni, mint egy hideg-meleg vizes zuhanyt. Amikor belépünk a játékba és megismerkedünk a játék menetével, és elájulunk a grafikától, az új fegyverektől körülbelül minden megtörténik, amit egy sci-fi CoD-tól várnánk. Sajnos rögtön az izgalmas részek után hosszú óráknak tűnő bejátszások következnek, ahol személytelen karakterek össze-vissza beszélgetnek a fejünk fölött és várjuk, hogy lövöldözhessünk végre. Utána ismét fegyvert kapunk és indulhat a banzáj, de három küldetés után már az ember fél befejezni egy feladatot, mert kitapasztaljuk, hogy ezután hosszú bejátszásokat kell végigülnünk és ugyanabban a liftben fogunk ostobán nézni ugyanarra az egyébként nem túl szemet gyönyörködtető nőre.

Összességében egy nagyon innovatív és rengeteg új perspektívát kipróbáló játékot kaptunk idén a Sledgehammer Gamestől. Mindenképpen érdekes, és kihagyhatatlan része a sorozatnak, és ha a történetmód nem győzött meg, nincs gond, hiszen idén is van ingyen Multiplayer és Zombimód a játékhoz – és lássuk be, a legtöbb ember ezekért a funkciókért veszi meg a játékot.

november 17, 2016
Ingyenesen kipróbálható lesz az Overwatch

A Blizzard népszerű fps-ében 6-6 fős csapatok harcolnak különféle objektívekért, változatos high-tech fegyverek segítségével.

Lehetsz hatalmas gorilla, szamuráj vagy egy időutazó kislány. A karakterek a Blizzardhoz hűen részletesen vannak kidolgozva, háttérsztorikkal és egyedülálló képességekkel. Az akciódús és gyakran kaotikus megmérettetésekben minden pillanatban élet-halál között táncolsz, és mehetsz birokra az ellenfelekkel. De az erőfeszítések és a játékos tehetsége sem vész kárba, hiszen a meccsek végén kitüntetést kap a legjobb. A díj egy kisvideó, amit mindenkinek végig kell néznie, hogy lássák, mekkora király vagy.

A játékot letöltheted a Battle.net kezelőfelületén, és ajánlom, ha lassú internetkapcsolattal rendelkezel, indítsd is el a letöltést már most, mert a játék több mint 6 gigabájtot foglal. Az Overwatch rendszerkövetelményei is elég magasak, tehát ha régi konfigurációval rendelkezel, ez egy tökéletes alkalom arra, hogy megnézd, vinné-e az öreg vas, ha beruháznál a játékra.

Érdekel, hogy mire ez a sok hype az Overwatch körül? Vagy csak keresel valamit, hogy elüsd az időt? Gyere játszani! Ezt majd meg is teheted a következő hétvégén (november 18-21-ig), a legjobb áron: ingyen.

november 14, 2016
Kirándulás Démonfalvára – MU Legend béta teszt

A koreai Webzen cég, immáron 15 évvel az első játékuk után végre bétatesztelésre megnyitotta a MU Online folytatását, a MU Legend fantasy MMORPG-t.

A legtöbb magyar játékos az első részben ismerkedhetett meg az online játékokkal, és végre, egy friss lélegzetvétellel folytatódik Lorencia történelme.

A játék sztorija és játékmenete nyilvánvalóan erős inspirációt kapott a Diablo szériától, viszont van egy csavar: mindent szteroidokon tálal.

A sárkányok, a varázslatok, a fegyverek, a dialógusok, egyszóval minden, ami fontos egy igazi fantasy játékhoz, a 200%-ra van fokozva. A játék e verziójának a receptje egyszerű: fogj minden európai mitikus lényt, lehetőleg a tolkienizmusból, és szórd meg az ázsiai csillámporral. Bónusznak adj hozzá rendkívül gyors, olykor tizedmásodperces reflexeken alapuló harcokat, és készen is áll az idei év egyik legjobb akciójátéka.

A játék az elmúlt 10 éves fejlesztése alatt a felismerhetetlenségig megváltozott, hogy fogyasztható legyen az új játékosoknak. Viszont a régiekről se feledkeztek meg. Az ismerős hanghatások és a városok, varázslatok között megtalálhatóak a régi szörnyek, amiket most is halomra gyilkolászhatunk.

A játék grafikája gyönyörű. Ha akár csak futólag is tekintünk a képernyőre, egy vibráló és színesztétikailag logikus és harmonikus világ tárul a monitorunkra. Az animációk kidolgozottak, habár helyenként elég súlytalannak tűnnek. Például a karakter rendszerint pörgeti a 150 kilós varázspallosát, mintha egy kisbicska lenne, de ez az ázsiai játékok és képvilág egyik jellemzője, tehát valószínűleg csak az európai szemet zavarja a dolog.

Óriási előrelépés történt a karakter kreáció terén. Habár például íjász továbbra is csak nő, vagy mágus továbbra is csak férfi lehet, választhatunk, hogy emberek vagy démoni lények legyünk. Sőt, a karakterünk teljességgel személyre szabható úgy, ahogy egy mai MMORPG-ben elvárnánk. Bár rondák nem lehetünk. Ebben a játékban mindenki gyönyörű, kigyúrt és nagymellű.

A játék negatívumai közé tartozik például a küldetés rendszere. Életemben nem voltam ilyen unalmas, repetitív, és egyértelmű küldetéseken. Sőt, a játék maga is arra ösztönöz, hogy ugord át a küldetési dialógusokat, mivel a fő történésekre vannak külön filmbejátszások. (Amik egyébként nagyon jópofák és érdekesek, viszont a második karakterednél már idegesítőek, mivel nem lehet átugrani.) Ez azonban nem akadályoz abban, hogy megtaláld a magad módját, hogy a fejlődés szórakoztató lehessen. Például dimenzióhasadásokat találhatunk, és ha keresztülmegyünk rajtuk, akkor véletlenszerűen egy másik helyre kerülünk, ahol némi kaszabolás után egy nagy főellenséggel is megküzdhetünk.

A belépéskor, mint egy jó single player játéknál, megválaszthatod, hogy milyen szintű nehézségekkel akarsz szembenézni, és talán itt van a játék fő húzóereje. Óriási lények, hihetetlenül nehéz harcok és gazdag zsákmány vár azokra, akik elég merészek a belépésre, viszont ha szerencsétlenségében kimúlik a bátor vitézünk, elég súlyos pénzügyi és tapasztalatbeli kár éri a játékost. A legjobb taktika az, ha életben maradsz.

A játék gépigénye egyébként igen alacsony, viszont ez nem jelent okot arra, hogy csúnya legyen. Pusztán jól van optimalizálva, és az alacsony beállítás tényleg alacsonyt jelent úgy, hogy körülbelül 10 fps-ről 60-ra tud ugrani a játék, ha nincs is friss számítógépe az embernek.

A játék maga ingyen játszható. A Webzent ismerve ez nem jelenti azt, hogy a prémium játékosok irtó erősek lesznek, pusztán azt, hogy az ingyeneseknek jóval többet kell játszani ahhoz, hogy elérjék a kívánt erősségeket.

A MU Legend méltó örököse a Mu-szériának, hiszen a csillivilli külső egy meglepően összetett, és addiktív játékot takar.

Ja, és a lényeget elfelejtettem. A legjobb játékosok szárnyakkal tudnak repülni, nem úgy, mint a földönfutó kezdők.

november 8, 2016