A várva-várt, legújabb Mass Effect játék olyan előzetest kapott, mint valami nagyszabású hollywoodi film – és ez megosztja a közönséget. Miközben van, akinek az jut eszébe, hogy ezt bizony szívesen megnézné a moziban is, mások éppen azon fanyalognak, hogy az összhatás semmiben sem tér el egy tipikus SF blockbustertől. Szerinted?
Az Eve Online az űrhajós játékok World of Warcraftjának számít. Minden hasonló programot ehhez a remekműhöz mérnek, amíg nem jön valami nagy, innovatív játék, ami nyomába léphetne az óriási játékos tömegeket megmozgató űr MMO-nak.
A játékosok maguknak formálhatják az univerzum történetét. Hogy milyen szereped lesz, az csak rajtad múlik. Legyen szó kalózkodásról, kereskedésről, vagy hősködésről, mindenki megtalálhatja a magának kedvező virtuális életmódot. Lehet ember vagy földönkívüli, repülhet a legrettegettebb kinézetű kalózhajóval, vagy egy pihe-puha rózsaszín űrmonstrummal, amit Friend Ship-nek is becézhet. Nincs két egyforma hajó ebben a virtuális univerzumban.
A játéban az extenzív történetmód mellett hatalmas frakciók közötti háborúkban is részt kell/lehet venni, ahol a már lezajlott háborúk nevet is kaptak a játék történelmében. Például az egyik legnagyobb a B-R5RB szektorban történt vérfürdő, ahol 2 klán a „Pitting the Clusterfuck Coalition” és a „Russian alliances” harcolt egymással 21 órán keresztül.
A háborúban összesen 7548 játékos vett részt és a hajók, lőszer, és az egyéb hadi ellátmány valódi pénzre átszámolva összesen 91 000 000 (kilencvenegy millió) magyar forintba került a játékosoknak összesen.
Kíváncsi vagy, de nem akarsz nagyobb összeget beruházni? Eljött a te időd! Ugyanis novembertől a játék ingyenes, örökre.
Huppanj be az űrhajódba, hiszen vár a végtelen kozmosz!
Jó hírrel szolgálhatunk azoknak, akik hatalmasat csalódtak a Hello Games videojáték-fejlesztő cég nagy dobásában, a No Man’s Skyban. Október 31-ig ugyanis ingyenesen játszható az a sci-fi játék, ami legjobban megbolygatta mostanában az űrhajós szimulátorokért lelkesedő felhasználókat. Igaz, hogy a Star Citizen jelenleg még alfa verzióban van, és 2017-ig a játék egyjátékos kampánya nem is fog megjelenni, a sci-fi mmo azonban már most igencsak üde színfoltnak számít a kínálatban. Filmes grafika, nagyon bonyolult irányítás (szinte mindegyik billentyűnek van valamilyen funkciója) és többjátékos élmény várja azokat, akik beneveznének egy kis repkedésre.
A telepítés nem bonyolult, regisztrálni kell egy felhasználói fiókot a hivatalos honlapon, majd a FALL2016 kóddal és a kliens segítségével már játszható is a Star Citizen. A frissen csatlakozó űrkadétokra egy F7C-M Super Hornet nevű vadászgép pilótafülkéje vár, aztán irány az űr. Alább megtekinthető egy kedvcsináló videó a játékhoz.
Minden igazi játékos szeme felcsillan, mikor kedvenc programjából készít Hollywood egészestés mozifilmet. A kezdeti boldogságot azonban gyakran átveszi a szkepticizmus, miszerint „úgyis elfuserálják a filmet”, és valljuk be: javarészt tényleg elbaltázták azokat. Valóban nehéz egy több tíz, vagy száz órányi játékmenetet, karaktert, hangulatot belesűríteni nagyjából másfél órányi játékidőbe, de kétségtelenül nem lehetetlen.
Legutoljára a Warcraft esetében láthattuk, hogy ugyan a film közel sem tökéletes, mégis egy egészen korrekt adaptációt láthatott a nagyérdemű.
Legközelebb decemberben nézhetünk videojátékból készült filmadaptációt, a világhírű Assassin’s Creed feldolgozását. A játék első pár része meghatározó volt az előző évtized végétől egészen napjainkig. A franchise ugyan a saját sírját ásta az évente kiadott címek miatt, de a játékot fejlesztő Ubisoft mára belátta: nem kötelező minden évben valami vackot kiadni. Azért nem kell aggódni, idén sem maradunk Assassin’s Creed nélkül, hiszen hamarosan érkezik az Ezio kalandjait felölelő második rész, Brotherhood és Revelations optikailag tuningolt remastered kiadása, illetve decemberben a mozifilm.
Az első trailer furcsán ígéretesnek tűnt, bár az Anymus merőben új felfogása sokaknál kivágta a biztosítékot. Maga a hangulat, és a setting kifejezetten jól néz ki, ráadásul nem meglévő sztorit dolgoz fel a film, hanem újat kreáltak neki.
Azonban befutott a második előzetes is! Ami ha lehetséges, ezerszer menőbb az első kedvcsinálónál. Láthattunk igazi asszaszin mozdulatokat, Michael Fassbender pedig úgy tűnik, remek választás volt a főszerepre.
Tehát az elvárások ismét nagyok, de reméljük, hogy végre megkapjuk azt a játékadaptációt, amire már régóta várunk. Addig is pörgessük még le párszor az új trailert. Az Assassin’s Creed című filmet december 29-től vetítik a mozikban.
Az idei E3 konferencia nem mutatott sok újdonságot. Aki kicsit is jártas a videojátékok terén, annak nem okoztak meglepetést a különböző fejlesztők és giga-cégek bemutatói. A most augusztusban megrendezésre került Gamescom viszont megpróbált lenyűgözni minket néhány új játékmenettel, infóval az egyes címeket illetően. A Kölnben lezajlott kocka-találkozóról összeszedtük a legfontosabb történéseket, melyek érintik az SF, fantasy, vagy horror műfajt. Lássuk őket!
Új ízelítő videón láthattuk a novemberben érkező Watch Dogs 2-t. Ezúttal bemutatták az online coop lehetőségét, az online invasion, és bounty hunt nevű játékmódokat, melyek bővítik a multiplayer által nyújtott lehetőségeket. A gazdag nyílt világú játéktéren kívül lesz tehát multi is, így akár barátainkat is nyugodtan széthekkelhetjük.
Aki jelen volt 2014-ben a Watch Dogs startjánál, tudja milyen csalódás volt a játék indulása, főleg, hogy mennyire várta mindenki. A Ubisoft agresszív marketingkampányának köszönhetően már a megjelenés előtt gyakorlatilag mindent láthattunk a játékból, így alig okozott meglepetést a gameplay. Akadtak azonban olyan játékosok (mint én), akik imádták a Watch Dogsot. A jelenben játszódó sci-fi-szerű alkotás remek kérdéseket vetett fel, és rengeteg örömteli perccel ajándékozta meg az arra kíváncsiakat. Akik odáig voltak a Kis testvér, és Homeland könyvekért, illetve a Mr. Robot című sorozatért, azoknak kötelező darabról van szó. Idén novemberben érkezik a folytatás, Watch Dogs 2 címmel. A legelső előzetesből most már konkrétan kiderült, hogy az első rész főszereplője már nem tér vissza (esetleg cameo?). Ezúttal egy Marcus nevű San Francisco-i fickó lesz majd az anarchista mester-hekker (Kistestvér áthallás?).
Hamarosan az idei E3 konferenciáról, s a legfontosabb SF, valamint fantasy címekről mi is beszámolunk.
2008-ban a DICE csapata egy kitérő erejéig elhagyta a hadszínteret, hogy a lepusztult látképet egy tündöklő metropoliszra, a fegyverropogást pedig akrobatikára váltsa fel. A Mirror’s Edge ötletei ugyan zseniálisak voltak, de a végeredmény rengeteg gyermekbetegségtől szenvedett, valamint az eladások sem hozták a várt szintet, ugyanakkor mégis volt egy réteg, melyet teljesen magával ragadott Faith (szó szerint) szédületes kalandja. A folytatás épp ezért egyáltalán nem volt biztos (pláne az EA üzletpolitikájának ismeretében), ezért nagy öröm leírni, hogy idén májusban újra felhúzhatjuk a futócipőt, a svédek pedig az eddigi információk alapján mindent megtesznek azért, hogy az új Mirror’s Edge élmény valóban maradandó legyen.
Egyáltalán nem siette el a DICE a játék bejelentését, egészen a 2013-as E3-ig kellett várni a program hivatalos leleplezéséig, ennek miértjére pedig Patrick Söberund, az EA Labels igazgatóhelyettese adott magyarázatot: szerették volna, hogy alkotásuk egy ízig-vérig next-gen cím legyen, ehhez pedig ki kellett találni a megfelelő koncepciót. Az elképzelés végül egy rebootban öltött testet, melyben ismét az első rész főszereplőjét, a bájos Faith-et láthatjuk viszont, aki természetesen ezúttal is zűrbe keveredik. Magáról a történetről sok minden nem derült még ki (hál’ Istennek), annyi bizonyos, hogy Faith legfőbb ellenlábasa egy bizonyos Gabriel Kruger lesz, akitől a lány ellopott valami nagyon fontosat, aki ezért valami szörnyűséget művelt vele. Hogy maga a fő sztori mennyire lesz hosszú és kidolgozott egyelőre kérdéses, de ha a stúdió tényleg ki akarja javítani az első rész hibáit, akkor mindenképp itt kell kezdeni a dolgot, mert a Mirror’s Edge inkább maradt emlékezetes az innovatív ötleteket felvonultató játékmenetéről, mintsem az érdekfeszítő történetéről.
A legfőbb változás a Catalystben mindenképp az lesz, hogy a játék immáron – mondhatni a mai trendeknek megfelelően – nyílt világú lesz, melyben szabadon garázdálkodhatunk. A parkournek otthont adó Glass városa az ígéretek szerint hatalmas lesz, na meg változatos. A nemrégiben kiadott információk szerint ugyanis az ötmillió lakosú metropolisz három, egymástól teljesen különböző körzetből épül fel: az Anchor negyed a gazdagok színtere lesz, Downtown Glass centruma, itt fordulnak meg a legtöbben, és a futárok is ebben a territóriumban a legaktívabbak, a The View pedig a csendes külvárosi idillt testesíti majd meg. A szimmetria jegyében fogantak a világban tevékenykedő frakciók is, azokból ugyanis szintén három található a játékban: A The Conglomerate 13 vállalat kapcsolata, melyek alapvetően együttműködnek egymással, de ha hatalmi játszmákról van szó, máris borul az egyensúly. Velük áll szemben a Rebecca Thane által irányított Black November, akik a nagyvállalatokkal szembeni ellenállást testesítik meg, egyre agresszívebb módszerekhez folyamodva. Végezetül ott vannak a futárok (akikhez Faith is tartozik), vagyis a The Runners, akik általában elhatárolódnak a másik két csoportosulástól, de a Conglomerate-el gyakran létesítenek alkalmi kapcsolatokat. Mindebből látszik, hogy a DICE végre a játékmenetnek otthont adó világ kidolgozására is kellőképp odafigyel, ami mindenképp dicséretes, hisz egy open-world program esetében azért nem árt, ha van némi motiváció a felfedezésre.
Felfedezni pedig lesz mit, a Catalyst világában ugyanis rengeteg tennivaló akad. A fő küldetések mellett a „free roaming” során lehetőségünk lesz különböző mellékküldetéseket megoldani, legyen szó csomagok kézbesítéséről, vagy más, bajba jutott futárok megmentéséről, de a játékba egy úgynevezett aszinkron multiplayer is kerül. Ennek során ugyan fizikailag nem találkoznak egymással a játékosok, de a nagyvállalati propagandákat sugárzó hirdetőtáblákat meghackelve azok megjelennek a többi játékos világában is, plusz, ha versenyeket indítunk, akkor barátaink eredményei is megjelennek a ranglistán. A különböző gyűjtögethető dolgokról egyelőre nincs szó, de meglepő lenne, ha egy ilyen jellegű játékban nem kellene felkutatnunk ilyen-olyan tárgyakat, és ki tudja, talán kidolgozottabb, több lépcsős mellékmissziók is várnak a játékosokra, csempészve egy kis szerepjáték-érzetet a mókába, mint például az Assassin’s Creedben, ami végső soron hasonló élményt kínál, mint a DICE programja, csak TPS nézetben.
A játék két alappillére természetesen újfent a parkour és a harc lesz majd, ezekben is történtek változások. Akrobatikánk sokkal gördülékenyebb lesz az előző részhez képest, értendő ezalatt, hogy ha folytonos a mozgásunk, akkor kvázi sebezhetetlenek vagyunk, nem fognak eltalálni a fegyveresek, ha viszont a láncolat megszakad, máris szabad prédákká válunk. Futva átszelni a várost hosszú, és egy idő után unalmas lenne, épp ezért kaptuk a MAG Rope (Manifold Attachment Gear Rope) nevű eszközt, mely egyfajta kötélvető, amivel a nagyobb távolságokat szelhetjük át könnyedén, valamint segítségével eljuthatunk olyan helyekre, amiket gyalogszerrel képtelenek lennénk elérni. A kütyü fejleszthető is lesz, erősebb motorral korábban elérhetetlen helyekre juthatunk el, de elláthatjuk új fejekkel is, hogy mindenféle felületen megtapadhasson az eszköz. A többi felszerelés ugyanakkor nem lesz fejleszthető, strapabíróbb cipőt például nem kapunk majd a játék során. Valamint a fejlesztők külön hangsúlyozták, hogy a kötél csupán kiegészítés, mely nem váltja fel a parkour mozdulatokat, melyek a kiadott videó alapján minden eddiginél látványosabbak lesznek, a Dying Light féltheti trónját.
https://www.youtube.com/watch?v=ekYaM2sLJ24
A harc is gyökeres változásokon ment keresztül, a fegyverhasználat kikerült a repertoárból (a DICE hamar belátta, hogy az volt az eredeti Mirror”s Edge leggyengébb része), helyét a kézitusa veszi át, melynek leglátványosabb megmozdulásait külső kameraállásból, lassításokkal tarkítva mutatja a játék. Faith új hitvallása szerint nem öl, csak ártalmatlanná tesz, ezért nem foghat fegyvert, ugyanakkor kíváncsi lennék a készítők magyarázatára, hogy ugyan miért nem számít gyilkosságnak az, ha valakit lerúgunk egy többtíz emeletes épület tetejéről.
https://www.youtube.com/watch?v=evt9bDMAxIk
A Mirror’s Edge egyik legegyedibb vonása volt (már azon túl, hogy elsőként ötvözte a parkourre épülő játékmenetet a belső nézettel) a megjelenítés, mellyel egy pillanat alatt kitűnt a tömegből. A homogén, jobbára három színre (fehér, kék, piros) épülő látványvilág azóta is a játék védjegye, és evidens, hogy a folytatásban öröklődik tovább, napjaink talán legmodernebb grafikus motorja, a Frostbite által, melynek legújabb, 4.5-ös verziója duruzsol a program alatt. A kiadott képek, videók alapján pedig elmondható, hogy a játék pazarul fest, a DICE már a Star Wars: Battlefrontban is megmutatta, mire képes saját fejlesztésű engine-jük, itt pedig egy annál sokkal masszívabb játéktérben taglózhatják le újra a közönséget. A színekre épülő pályák tehát maradnak, de a kidolgozás és a változatosság értelemszerűen új szintre emelkedik, sokkal több lesz például a növényzet, és a környezet sem lesz olyan ingerszegény, mint pár évvel ezelőtt, na és persze a motion capture eljárással felvett rengeteg mozdulatsor is sokat dob majd a beleélésen. További jó hír, hogy az első rész zeneszerzője, a szintén svéd Solar Fields is visszatért a projektbe, és ígérete szerint a felcsendülő dallamok teljes mértékben igazodnak majd az adott szituációkhoz, így a mozgalmasabb részek alatt pergősebb, a drámai képsorok alatt pedig érzelmesebb traktusok szólalnak majd meg. Technikai fronton mindig az élbolyba tartoztak a DICE alkotásai, ezt a sort pedig a Catalyst is folytatni fogja, erre mérget vehetünk.
A csapat ügyesen húzza a mézesmadzagot a rajongók előtt, minden eddigi információ arra enged következtetni, hogy az év egyik legambiciózusabb programja van születőben.Ugyanakkor nem árt arra sem gondolni, hogy a DICE egy számukra eddig ismeretlen területre tévedt ezzel a koncepcióval. A Battlefield sorozattal már sokszor bizonyította, hogy multiplayer terén a legjobbak között van, a Catalyst viszont egy történetközpontú, egyjátékos módra koncentráló alkotás lesz, a műfaj követelményeinek pedig 8 éve is csak részben sikerült megfelelni. Mindettől függetlenül remélhetjük, hogy a stúdió azóta felhalmozott tapasztalata elég lesz ahhoz, hogy egy ütős címet tegyenek le az asztalra, az EA-re is ráférne a kritikai elismerés, mert sem a Battlefront, sem pedig a Need for Speed nem hozta azokat a pontszámokat, amiket a kiadó remélt. Május 24-én minden kiderül.
A texasi székhelyű id Software 1991-es alapítása óta sikert sikerre halmoz. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a ’92-es Wolfenstein 3D-vel nemes egyszerűséggel feltalálták az FPS (First Person Shooter) műfaját, mely máig az egyik legsikeresebb videójátékos berkekben, és elég csak megnézni, mennyi eladást produkál a Call of Duty széria évről évre. 1993-ban a Doom első része pillanatok alatt vált kultuszjátékká, a rá egy évre érkező folytatás pedig konkrétan bedöntötte a helyi hálózatot, a programba épített online multiplayer opció ugyanis annyi játékos érdeklődését keltette fel, hogy az akkor még kezdetlegesnek mondható rendszer egész egyszerűen nem bírta a terhelést. Az 1996-os Quake újabb mérföldkövet jelentett a videójátékok történetében, ez volt ugyanis az első, valódi 3D-s program, melyben már nem csak horizontálisan, hanem vertikálisan is lehetett nézelődni, pontosabban irtani az életünkre törő, H.P. Lovecraft ihlette rémségek hadát. A szintén egyjátékos módra koncentráló, de immáron új történetet elmesélő, 1997-es 2. rész után 1999-ben a csapat újradefiniálta a multiplayer fogalmát is, a Quake 3 Arena már kizárólag a többjátékos módra koncentrált, és csinálta azt olyan mesteri módon, hogy sokaknak (köztük a cikk szerzőjének) máig ez a játék jut eszébe, ha multiplayerről van szó. A 2004-es Doom 3 már az akkoriban egyre népszerűbb horror-irányvonalat célozta meg, az első két rész hentparádéját átvette a szűk, gyér bevilágítású folyosókon való rettegés.
Ez a tősgyökeres rajongók tetszését nem nyerte el egyöntetűen, az új játékosok, valamint a változásokra nyitott rajongók viszont egyetértettek abban, hogy egy kiváló játékot hozott össze az id csapata, mely a végére ugyan kissé monotonná vált, viszont olyan hidegrázós sci-fi horror-élményt kínált, melyhez hasonlót csak a 2009-es Dead Space, és annak folytatása ajánlott csupán. Arról nem is beszélve, hogy a program alatt duruzsoló motor évekre meghatározta a grafika fejlődését, hisz olyan, addig nem vagy csak ritkán látott elemeket hozott, mint a teljesen dinamikus árnyékolás, a különböző felületek anyagának vizuális megkülönböztethetősége és a fényviszonyok kezelése, melynek megvalósítása kis túlzással máig megállja a helyét.
És ez volt az az év, amikor is az id Software elért a csúcsra. Az egyre gyorsuló világban nehéz volt tartani a lépést. Az id Tech 4 grafikus motor ugyan még sokáig iránymutatóként szolgált, de 2006-ra a technológia fejlődését már az olyan cégek diktálták, mint a CryTek, az Epic, vagy épp a DICE. A stúdió legutóbbi, 2011-ben megjelent játéka, a poszt-apokaliptikus környezetbe helyezett, autós-FPS hibrid Rage már korántsem ütött akkorát, mint előtte kb. minden, amihez a csapat neve köthető volt. Rossznak ugyan senki sem tartotta, de a botrányos PC-s verzió (a legtöbb konfigon utólag töltődtek be a textúrák, vagy épp el sem indult a játék), az új, eddig ismeretlen név rányomták a bélyegét a Rage-re, holott valóban kiváló szórakozást nyújtott. Az id Tech5 is szépen tette a dolgát, egyedül a textúrák nem voltak a helyzet magaslatán. A folytatás épp ezért – sajnos – egyre valószínűtlenebb, az id pedig idén visszakanyarodik a gyökerekhez, az időközben törölt számozott folytatás helyett jön a Doom, mely a régi idők FPS-élményét ülteti át modern köntösbe.
Az új generációs Doom bejelentésére a 2015-ös E3-on került sor, a kiadó, a Bethesda standjánál, a negyedórányi gameplay pedig bőven elég volt ahhoz, hogy az időutazásra vágyó játékosok jegyet váltsanak a nosztalgiavonatra, a prezentáció alapján ugyanis az id azt hozta, amit ígért. A Doom bemutatója pörgős volt, látványos, na és persze véres, benne volt minden, amit a név megkövetel: démonok tucatjai törtek a játékos életére, aki batár nagy fegyverekkel, és durvábbnál durvább kivégzésekkel ritkította az ellen sorait, miközben a háttérben szóltak az elektronikus dallamok, még tovább fokozván az amúgy is egekbe szökő adrenalint. Az autentikus Doom-élményt tetézte, hogy visszatértek a nyitott, többféleképp teljesíthető pályák. A tény, hogy ismét a különböző színű kulcskártyák jelentik majd a továbbjutás nyitját, na és persze a multiplayer, mely a másfél perces bemutató alatt visszarepítette a nézőt a Quake 3-as időkbe, bizonyára sokan voltak, akik elmorzsoltak egy könnycseppet meghatottságukban.
Az információ pedig tavaly óta csak úgy ömlik, ennek köszönhetően egyre inkább körvonalazódik, mire számíthatunk a május 13-ai megjelenéskor. A történet (merthogy lesz ilyen is) szerint egy szekta lesz az, ami miatt elszabadul a pokol a marsi UAC (United Aerospace Corporation) kutatóbázisán. A pokolbéli invázió megfékezésére pedig egy mindenre elszánt katonát küldenek, ő lesz értelemszerűen maga a játékos. Ez a szinopszis kb. az egész történetet lefedi, de hát egy Doom nem is kell, hogy ennél összetettebb sztorival rendelkezzen, hisz a lényeg úgyis az aprításon van, azzal pedig nem lesz gond, erre az id neve a garancia. A fegyverek összetétele, akárcsak a játékmenet, a régi időket idézi majd. A standard pisztoly, shotgun, gépfegyver, rakétaszóró négyes mellett plazmafegyverrel, gránáttal, duplacsövű sörétessel is oszthatjuk az igét (akarom mondani: halált), de a széria két egzotikuma, a láncfűrész (hogy mit keres egy ilyen eszköz a Marson, az továbbra is rejtély) és a BFG (Big F*cking Gun) is helyet kap, aktiválásuk pedig külön gombbal érhető majd el, jelezvén mérhetetlen erejüket. Az ellenfelek ólommal/plazmával való likvidálása mellett lehetőség lesz különböző kivégzőmozdulatok abszolválására is (ezt a lehetőséget szinte biztos, hogy a Marcus Abenate által készített rajongói mod, a Brutal Doom sikere miatt lett beépítve), kezdve a végtagok letépésétől az olyan gusztustalanságokig, mint a szervek, testrészek „megetetése” a delikvenssel. Csupa olyan mozdulatsorra lehet tehát készülni, ami miatt az ausztrálok máglyán égetik el az összes kópiát a játékból, és bizonyosan nem is lőtték még el az összes puskaport a készítők az előzetesekben. Az ellenfelek egyébként megjelenítésükben is a régi időket tükrözik majd, a Cacodemon, a Mancubus, a Hell Knigt vagy épp a Pinky Demon sokkal inkább idézik a klasszikus első két részt, mintsem a harmadikat, még a színek összeállításában is. És ez jó hír. Az, hogy újfajta ellenlábasból mennyi lesz, egyelőre kérdés. Az biztos, hogy a Mancubus-nak lesz egy plazma helyett lángszóróval felvértezett változata, a Baron of Hell leginkább a Doom 3 Hell Knight variánsára emlékeztet, és nagy területen sebez, a Possessed Engineer pedig egy démon által megszállt ember lesz, aki a hátára szerelt üzemanyagtartállyal robbantgatva tör borsot a játékos orra alá.
A helyszínek viszont már inkább a 3. részből köszönnek vissza, mind kidolgozás mind dizájn szempontjából, ez pedig örvendetes, mert részletgazdagságot tekintve a Doom 3 máig párját ritkítja. Az E3-as demó indusztriális, folyékony fémmel erősen megszórt helyszíne mellett a kiadott képek alapján számíthatunk majd futurisztikus, kijelzőkkel és high-tech kütyükkel tűzdelt pályákra is, amik a 2004-es epizód alapját is adták. Na és persze a Pokol sem maradhat ki a szórásból, hisz anélkül nem lenne a játék Doom, a fejlesztők pedig a bemutató alapján ezúttal a sötétség helyett a „kénköves” jelzőt vették alapul. A sárgás-barnás színekben pompázó alvilág sokaknak nem nyerte el a tetszését, szerintem viszont szórakoztató küzdelmek színtere lesz. A pályák – mint azt már említettem – hatalmasak lesznek, a horizontális kiterjedés mellett pedig ezúttal a vertikalitással is számolni kell majd, hős katonánk hátán ugyanis ott figyel egy jetpack, mellyel könnyebben áthidalhatóak lesznek az akadályok, és persze a küzdelmek is változatosabbak lesznek általa, köszönhetően a villámgyors helyváltoztatásnak. Az id mindössze annyit hozott át a modern kor FPS-eiből, hogy karakterünk képességei javíthatóak lesznek (mind egy, mind többjátékos módban), idővel több lőszert vehetünk fel, jobban bírjuk a gyűrődést, nagyobbat sebzünk, és gyorsabban kapaszkodhatunk fel a kiszökelléseken, ez utóbbi a jetpack-el kombinálva lesz igazán hasznos.
A multiplayer szintén szakít a XXI. század vívmányaival, perkek és mindenféle, jobbára a Call of Duty sorozattal behozott változás/könnyítés kimarad a szórásból, és ez így is van rendjén. Csak úgy, mint az egyjátékos módban, nem lesz regenerálódó életerő, egészségünket és páncélunkat a pályákon elszórt csomagokkal hozhatjuk helyre, miközben a pörgés egy pillanatra sem áll le. Annyi változtatás van a dologban, hogy a fegyverek összeszedése helyett immáron egy kezdő csomaggal indulunk, mi választjuk ki, hogy közel (shotgun), közép (gépfegyver), vagy hosszútávon (mesterlövészpuska) akarunk aratni, és ennek megfelelően választhatunk arzenált, melyben olyan különlegesség is szerepel, mint a mobil teleportálókészülék, mellyel egy pillanat alatt a szembenálló fél mögé kerülhetünk, így téve pontot az összecsapás végére. A felszedhető power up-ok is visszatérnek, melyeknek hála ideiglenesen megnőhet a sebzésünk vagy a strapabírásunk, a felvehető finomságok tárháza még nem tisztázott. A legszórakoztatóbb mégis az, amikor egy démon bőrébe bújva indulhatunk a többi játékos ellen. Ez az alpha-ban a csontvázszerű, rakétákat szóró Revenant volt, de ki tudja, talán a végleges verzió több pokolfajzat irányítására is lehetőséget kínál majd. A játékmódok listája még hiányos, a klasszikus Death Match (mindenki mindenki ellen) és Team Death Match (ugyanez csapatban) mellett lesz egy úgynevezett Clan Arena, melyben nincs respawn (újraéledés) a következő körig, valamint Warpath, melyben a pálya adott pontjait kell elfoglalnia a játékosoknak. Ez a szám bizonyosan bővebb lesz a teljes verzióban, a minőségre pedig az alpha-ban tapasztaltak alapján (szerencsére részt vehettem benne) egy rossz szavunk sem lehet, olyan parázs küzdelmekben lesz része a játékosoknak, melyet csak egy id játékban lehet átélni.
A cég a moddereknek is kedvez majd a SnapMap nevű program képében. Ez egy viszonylag egyszerűen kezelhető pályaszerkesztő lesz majd, melyet a játékhoz mellékel az id, és a segítségével bárki készíthet új pályákat, de új játékmódok, egyjátékos és kooperatív missziók (utóbbi lehetőség az alapjátékban nem szerepel), változtatható AI (mesterséges intelligencia) is a rendelkezésre állnak majd. A dolog szépséghibája, hogy más moddolási lehetőség nem lesz – így grafikai tuning, teljesen új hangvételű mod-ok nem készülhetnek majd, pedig a Doom 3 e téren máig közkedvelt a modderek körében. Az indok, miszerint a platformok egységes kezelése miatt lesz a SnapMap az egyedüli lehetőség a változtatásokra, mindenesetre épkézláb magyarázat, és ha működik, így is hosszú időre kitolja majd a játék szavatosságát.
A megjelenítéshez új grafikus motort készített a stúdió, és bár az egykori alapító és programozó zseni, John Carmack már nem erősíti a gárdát, a látványra így sem lehet panasz. Az id Tech 6 ugyan nem veszi fel a versenyt az olyan nagyágyúkkal, mint a DICE Frostbite, vagy a CryTek CryEngine motorja, de a Doom így is pazarul fest, a részletgazdagság már az első videóban látszott, a remek fény-árnyékhatások, valamint részecskeeffektek nagyon sokat dobnak az összképen, az ellenfelek dizájnja pedig zseniális, bár e téren soha nem panaszkodhatott a cég. Az 1080p 60 fps pedig mindegyik platformon elérhető lesz, így az id elejét veszi a PlayStation-Xbox vitának is, mely szinte minden multiplatform program esetén visszatérő téma – sajnos.
A MachineGames 2014-ben bizonyította, hogy igenis van létjogosultsága a régi vágású programoknak a mai korban is, most pedig az alapítóatyákon a sor, hogy megerősítsék ezt a tézist. A Doom rétegjáték lesz, ez már most borítékolható. Azok a játékosok, akik a Call of Duty szériával kezdték „pályafutásukat” nem fogják értékelni ezt a mára avíttnak mondható játékmenetet, és ez nem is az ő hibájuk. A világ változik, és ez így van rendjén, de néha jó, ha van mivel nosztalgiázni, a Doom pedig percek alatt fog visszarepíteni mindenkit a ’90-es évekbe, hogy visszarugdossuk a démonokat oda ahonnan jöttek: a Pokolba. Már nincs olyan messze a május 13, addig lehet venni tartalék egeret/kontrollert, mert az a tempó, amit a játék diktálni fog, bizony nem kímél majd egy perifériát sem. Let’s rock!
A Föld romokban, a nyersanyagok elfogytak. A WSA (World Space Agency) egy utolsó űrhajósban látja a megoldást, akit egy hosszú ideje üresen álló Holdbázisra küldenek, hogy “elhozza a Holdat”. Hogy mi is pontosan a feladata, az teljesen rejtély…
A kicsi és még ismeretlen Keoken Interactive holland fejlesztőcsapat jelenleg is Kickstarteren keresztül próbálja finanszírozni a sci-fi környezetben játszódó túlélőjátékát, a Deliver Us The Moont. Általában az online támogatást kérő fejlesztések nem szoktak többet mutatni a koncepciónál, de az ő prototípusuk mellett már a Steam felhasználói is letették a voksukat.
A történet szerint egy asztronautával kell túlélnünk a Holdon, miközben különböző feladatok is várnak ránk. Epizódonként halad majd előre a történet, amelyeket egymás után néhány havonta tennének elérhetővé. Egyelőre nagyon rejtélyes a sztori, keveset árulnak el a cselekmény lényegéről, viszont a bemutatott prototípus egyelőre meggyőzően mutatja az általános hangulatot.
Külső és belső nézetből is játszhatunk majd a karakterrel, ami azért előnyös, mert az űrruháját valamilyen furcsa okból úgy tervezték, hogy a hátán van az oxigénpalack légnyomáskijelzője. Ha már van oxigénpalackunk, értelemszerűen különböző oxigénmentes vagy mesterséges légkörrel rendelkező területeken haladhatunk végig, miközben logikai és ügyességi feladatokat hajtunk végre. Társunk lesz majd egy kis robot, ASE is, aki mögöttünk repülve segít kinyitni az ajtókat, és leküzdeni egyéb akadályokat.
Keveset lehet tudni arról, hogy a Hold kíméletlen környezeti feltételein kívül lesz-e más veszély is a történetben. Azt ígérik, sok különböző befejezés lehetséges lesz majd az összes epizód végére, így valószínűleg minden különböző rész csak egy-egy problémával szembesíti majd a játékost, akinek több módja is lesz, hogy megoldja azokat.
A játékot Unreal Engine 4-ben fejlesztik, és emellé pedig már csak néhány meggyőzően szép modellt kellett legyártaniuk, hogy megtaláljanak valami jó világot, ami megfogja a játékost – eddig pedig úgy néz ki, bejöttek a számításaik. A Steam Greenlight rendszerében, ahol játékosok szavazhatnak, hogy mely játékokat látnák szívesen a bolt kínálatában, már elérték a megfelelő támogatást.
Most a játék befejezésére gyűjtenek a közösségi finanszírozó platformon, ahol a tervek szerint 100 000 dolláros célt tűztek ki maguk elé, de különböző extra funkciókat (például VR-támogatást) ígérnek, ha ennél többet sikerül. Egyelőre még 18 nap van hátra a projektből, és már 70 000 dollárnál járnak, így feltételezni lehet, hogy nemcsak a minimum összeget sikerül majd összeszedniük.
Nem panaszkodhatnak a sci-fi szerelmesei az elkövetkezendő években. Filmek terén Star Wars-cunami várható, számozott és spin-off epizódokkal, Ridley Scott egy új Alien-trilógián agyal épp, melynek első része, a Covenant már javában készül, de Neill Blomkamp is egy xenomorph-mozin ügyködik, az ő filmje viszont pont Scott túlbuzgósága miatt került parkolópályára, ki tudja meddig. A Star Wars mellett a Disney másik aranybányája, a Marvel-divízió is impozáns mennyiségű filmmel kedveskedik majd a rajongóknak, a harcba pedig immáron a Warner is beszállt, hogy a DC-univerzum hőseivel törjön borsot a Bosszúállók orra alá. James Cameron az Avatarhoz tervez még több folytatást, így akit anno magával ragadott Pandora szemkápráztató világa, az még sokszor visszatérhet majd az elkövetkezendő években. Sorozatok terén is tarolnak a szuperhősök, de idén végre az egykor szebb napokat is megélt SyFy csatorna sem szégyenkezhet, hiszen két nagyszerű adaptációt is letettek az asztalra a Térség valamint a Gyermekkor vége képében, plusz javában forog a 12 Majom második évada is. Könyvek terén pedig, nos, elég csak megpillantani a Galaktikabolt kínálatát, szinte biztos, hogy mindenki megtalálja a számításait, legyen az olvasó akár a hard, akár a könnyedebb fantasztikum kedvelője. Na de mi a helyzet velünk, játékosokkal? A válasz szerencsére az, hogy fantasztikus időszak elé nézünk, hisz olyan science-fiction alkotások vannak épp készülőben, melyek kiváló minősége már jó előre borítékolható. Most összeszedtük azt az 5 játékot, melyek nagyot fognak szólni a megjelenéskor.
5. Star Citizen
Listánkat rögtön a Kickstarter eddigi legnagyobb sikerével kezdenénk, Chris Roberts szerelemgyermekére, a Cloud Imperium Games műhelyében készülő Star Citizenre ugyanis tavaly decemberre már 100 millió dollárt kalapoztak össze a rajongók, ezzel minden idők legsikeresebb, közösség által finanszírozott alkotásává téve a 2012 óta készülő programot, melynek végső megjelenése továbbra is kérdéses. A grandiózusnak ígérkező űrszimulátorról Roberts már a csillagokat is leígérte a leendő vásárlóknak. A fícsőrök között szerepel többek között az űrhajók minden részletre kiterjedő testreszabhatósága, a random generált bolygófelszínek, szinte végtelen galaxisok, rengeteg, szabadon bejárható város, milliónyi küldetés, külön FPS modul, valamint egy immáron teljesen különálló egyjátékos mód, mely a Squadron 42 nevet kapta, és nem kisebb nevek szerepelnek majd benne, mint Mark Hamill, Gary Oldman, vagy épp Gillian Anderson. A hatalmasnak ígérkező világ életre keltéséről pedig napjaink egyik legmodernebb grafikus motorja, a CryEngine felel majd, a látványra épp ezért egy rossz szavunk sem lehet, ez már az előzetesek alatt kiderült. Látszik tehát, hogy a csapat jó helyre tette a beömlött, rekord mennyiségű pénzt, más kérdés viszont, hogy a projekt egész egyszerűen túl ambiciózusnak tűnik ahhoz, hogy maradéktalanul beváltson minden ígéretet, sokkal nagyobb cégek is belebuktak már kevésbé nagyléptékű vállalkozásba (Ubisoft), így ne lepődjön meg senki, ha a megjelenéskor nem minden ígéret válik valóra. Viszont ha a fent említett dolgoknak már csak a fele is maradéktalanul megvalósul, a Star Citizen akkor is joggal foglalhatja el helyét az űrszimulátorok trónján. Csak győzzük kivárni.
4. Deus Ex: Mankind Divided
2011-ben szinte mindenkit meglepett a mára kultuszjátékká avanzsálódott, majd 2003-ban egy sokkalta haloványabb második részt is megért Deus Ex előzményeként szolgáló Human Revolution. Mind a szaksajtó, mind pedig a játékosok egyetértettek abban, hogy egy kiváló akció-szerepjátékot adott ki kezei közül az Eidos Montreal, olyat, mely méltó a nagynevű elődhöz. A grafika ugyan kissé kopottas volt már a megjelenéskor is, de a sokrétű játékmenet, a fordulatos, napjaink egyre relevánsabb témáját, a transzhumanizmust körbejáró sztori és a remek atmoszféra magasan kárpótoltak a technikai hiányosságokért. Egyedüli negatívumként a kissé esetlen bossharcokat lehetett csak felróni a játéknak, de ezt a csorbát sikerrel kiküszöbölte a 2013-ban kiadott finomhangolt verzió, a Director’s Cut. A Mankind Divided pedig értelemszerűen ugyanott folytatja, ahol a HR véget ért. Főszereplőként ugyanúgy megkapjuk Adam Jensen-t, akinek immáron a 2029-es Prágában kell majd rendet raknia az augmentált és „normális” emberek egyre inkább elharapódzó konfliktusát illetően, ehhez pedig minden eszköz a rendelkezésére áll majd. A fejlesztők egy rakás új játékszert adnak a felhasználók kezébe, akik természetesen most is eldönthetik majd, hogy a lopakodást, vagy a Rambo módjára történő előrejutást részesítik előnyben. A főellenfelekkel való konfrontáció immáron nem kötelező, ha eleget gyúrunk a beszédkészségre, akár ki is dumálhatjuk magunkat a forróbb helyzetekből, aminek a földhözragadtabb RPG rajongók csak örülhetnek. A látványért immáron a Hitman: Absolution-ben is használt engine a felelős, így végre a külsőséggel sem lesznek problémák, ha pedig a játékmenet is hozza az elvárt szintet, akkor a Mankind Divided komoly esélyekkel indul az év legjobbjának járó díjért. Augusztusban kiderül.
3. Cyberpunk 2077
A listán szereplő alkotások közül a Cyberpunk 2077 az, amelyről a legkevesebbet tudni jelenleg, viszont van egy tényező, mely ennek ellenére is elrepítette a 3. helyezésig: a CD Project Red készíti. Az a lengyel csapat, amely sikerrel adaptálta Andrzej Sapkowski novellafolyamát, a Witchert, melynek 3. része új standardot állított fel az open-world RPG-k műfajában, ezzel megérdemelten bezsebelve több száz „Év Játéka”-díjat. Az üzletpolitika pedig, amit minden idők egyik legjobb szerepjátékánál alkalmaztak (ingyen DLC-k, javítások, odafigyelés a rajongói visszajelzésekre, moddolhatóság) követendő példa lehetne minden kiadó számára. Na, ez a csapat gondolta úgy, hogy a dark-fantasy világát egy időre elhagyva belekóstolnak a neonfényes cyberpunk stílusába, új játékuk alapjául pedig a Mike Pondsmith által kreált, immáron több mint három évtizede létező Cyberpunk 2020 című asztali szerepjátéka szolgál majd. A játékról egyelőre csak egy elég hatásos CGI trailer került eddig napvilágra néhány kép kíséretében, na meg egy ígéret, miszerint még a Witcher 3-nál is nagyszabásúbb lesz a projekt. Nagy szavak ezek, de ha valakinek, hát a lengyeleknek elhisszük, hogy képesek lesznek a bravúrra.
2. DOOM
Az új Doom története meglehetősen viharos, hisz egy már félkész játékot kukázott az id azért, hogy jelenlegi formájában születhessen újjá a legendás FPS. A Rage befejezése után ugyanis a stúdió elkezdett dolgozni a Doom 4-en (ekkor még számozott epizód volt), viszont a Bethesda minőségi szűrőjén nem ment át az akkori verzió, mondván túlzottan scriptelt, és a Doom-életérzést sem igazán tükrözi. Mint az a törlés után kiadott videóból kiderült, valóban voltak gondok a koncepcióval, a játék sokkal inkább hasonlított a Rage-re, mintsem arra a játékra, melynek első része a mennyekbe repítette a texasi id Software-t. A fejlesztést tehát a nulláról kezdte a csapat, immáron csak simán Doomnak nevezve a készülő programot, jelezvén, hogy a játék reboot lesz, mely modern köntösbe ülteti az első két epizód játékmenetét. Tehát – a programozó atyaúristen, John Carmack szavajárásával élve – batár nagy fegyverekkel kell küzdenünk a pokol hordái ellen, miközben szól a metál. Az eddig kiadott anyagok alapján pedig kijelenthető, hogy a cég sikerrel alkotta meg vízióját. A Doomról süt a nosztalgia, ez a játék bizony a régi motorosoknak készült, nincs fejlődési rendszer, regenerálódó életerő, fedezékrendszer, csupán a játékos ügyessége, eszeveszett tempó és persze démonok minden mennyiségben. A marsi kutatóbázis, a UAC létesítményeiben (na meg a Pokolban, hisz anélkül nem lenne Doom) zajló küzdelem az E3-on bemutatott videók alapján igazi adrenalinbomba lesz, tele brutális kivégzésekkel (már most súlyos összegekbe fogadnék, hogy Ausztráliában soha nem fog megjelenni a játék), parázs küzdelmekkel, változatos ellenfelekkel és persze zúzós zenékkel, melyek egyelőre inkább a techno felé hajlanak, de a végleges játékban remélhetőleg megszólalnak az elektromos gitárok is. A multiplayer is a régi kor szellemében fogant, a Call of Dutyn nevelkedett nemzedék minden bizonnyal nem fogja értékelni a pusztán ügyességre épülő gyors meccseket, de azok, akiknek a Quake 3 Arena jelenti a többjátékos mókát, bizonyosan megtalálják számításaikat. Ez már az alpha során kiderült, melyben szerencsére én is részt vehettem és elég annyit mondanom, hogy a fent említett játék óta nem volt ilyen jó multis élményben részem. A megjelenítéshez új motort írt a csapat (immáron Carmack nélkül, hisz ő már sajnos nem erősíti a stúdiót), az id Tech 6 pedig teszi a dolgát, főleg a fény és részecskeeffektek néznek ki parádésan, nem egy Frostbite, de a célnak megfelel, plusz garanciát szolgáltat arra, hogy minden platformon meglesz a fix 1080p 60 fps kombó, mellyel a legtöbb játék küszködik a jelen generációs konzolok alatt. Ha hihetünk a pletykának a játék már nyáron megjelenik, akkor pedig kiderül, hogy új király születik e a hentelős címek között, vagy csak odakerül a Serious Sam, Painkiller, Shadow Warrior hármas mellé, mint régi idők mementója.
1. Mass Effect: Andromeda
A Cyberpunkhoz hasonlóan a Mass Effect új felvonásáról is csak lassacskán csöpögnek az információk, Shepard fantasztikus trilógiája után viszont nyilvánvaló, hogy az Andromedát várjuk a legjobban. A BioWare saját SF-univerzuma egész egyszerűen annyira letaglózó és kidolgozott, hogy méltó vetélytársa például a Star Warsnak, sok szempontból jobb is annál. A felnőtteknek szóló történet, mely olyan témákat boncolgat, mint a szerves-szintetikus létformák kapcsolata, a technológia szingularitás, az MI térhódítása a legjobb, legkerekebb sztorik közé tartozik, melyet videójátékban valaha láthattunk. Emellé jön egy minden ízében kidolgozott univerzum, remekül megírt karakterek, változatos bolygók, és egy olyan akció-szerepjáték hibrid játékmenet, mely egyik műfaj kedvelőjének sem okozott csalódást. Az Andromeda a Reaper-invázió után veszi fel a fonalat, egy új galaxisban, tele új felfedeznivalóval, a trilógiával való kapcsolata tehát a nullához konvergál, ez viszont egyáltalán nem is baj, hisz egyrészt Shepard sztorija kerek egésszé vált, másrészt nem kell attól tartania az íróknak, hogy esetleges inkonzisztenciákba futnak a történet megírása alatt. Az új játéktér pedig adott ahhoz, hogy a készítők teljesen szabadon engedjék fantáziájukat, persze lesznek majd ismerős fajok is, de minden bizonnyal kapunk majd egy rakás új lényt és kultúrát, hála a galaxisnyi távolságnak. Az egyes bolygók az ígéretek szerint szabadon (valószínűleg a Dragon Age: Inquisition módjára) bejárhatóak lesznek, a távolságok leküzdésére pedig visszatér az első Mass Effect közutálat tárgyát képező járgánya, a Meko, modernizált változatban, mely remélhetőleg az irányításra is vonatkozik majd, mert szerintem mindenki egyetért abban, hogy az első rész járművét navigálni több idegeskedéssel járt, mint örömmel. A külsőségekért a már sokszor, sok műfajban bizonyított Frostbite Engine 4. generációja lesz a felelős, a szemkápráztató látvány tehát előre borítékolható. Az egyedüli dolog, ami némi aggodalomra adhat okot az, hogy a fejlesztést nem az eredeti trilógiát jegyző BioWare Edmonton végzi, hanem a harmadik rész két DLC-jét, a simán csak jó Leviathant, és a kifejezetten felejthető Omega-t készítő BioWare Montreal. Szóval csak reménykedni lehet, hogy sikerrel veszik az akadályokat és egy olyan játékot tesznek le az asztalra, mely méltó a nagyszerű elődökhöz. A megjelenést idén őszre tervezte az EA, de valószínűleg jövő tavaszra csúszik a premier, tehát még jó sok centit kell vágni, mire belevethetjük magunkat egy újabb galaktikus kalandba.
Ezek tehát a Galaktika által legjobban várt sci-fi címek az elkövetkezendő évekből, de persze a fenti listán túl is lesz élet. Remek, de a Star Citizenhez hasonlóan túl ambiciózusnak tűnő alkotásnak ígérkezik a No Man’s Sky, a CD Project Redhez hasonlóan a német székhelyű, Piranha Bytes is otthagyja a fantasy-t, hogy elkészítse az Elex című, nyílt világú disztópiát, és a Lords of the Fallennel ismertté vált Deck 13 csapata is egy sci-fi művel készül, a játékmenet alapjául pedig a Dark Soulst veszik, ami már látatlanban is izgalmas koncepciónak tűnik. Kiváló játéktermésnek nézünk tehát elébe, jöjjön is az elmaradhatatlan kérdés: Ti melyik címet várjátok a legjobban?