Az elején nem igazán lehetett tudni, hogy milyen irányt vesz a rebootolt Tomb Raider filmsorozat, de Alicia Vikander castingolásával egyértelművé vált, hogy a 2018-ban érkező alkotás az új játékokat fogja követni. Azaz Lara Croft nem egy bögyös, dupla pisztollyal támadó harcosnő lesz, aki a misztikumot hajszolja reggeltől-estig, hanem inkább egy afféle kalandor, aki íjjal támad, rendkívül atletikus, visszafogott, de semmi nem állhat az útjába. A 2013-as és 2015-ös játékok is eredettörténetként szolgáltak a Tomb Raider sagában, de azokban a Kaliforgiából is ismerős Camilla Luddington adta az ikonikus karakter hangját és ő inspirálta Lara kinézetét is. Szerencse, hogy a filmverzióban Alicia Vikander hasonlít Luddingtonra, így nagy valószínűséggel a játékosokat is be tudják majd csábítani a mozikba a készítők.
Az új Tomb Raider filmben olyan színészek tűnnek majd fel, mint Walton Goggins, aki minden szerepéhez ballábbal kel fel, ugyanis a sztár jóformán állandóan gonoszokat alakít. De rajta kívül ott lesz még Dominic West a The Affairből és Daniel Wu az Into the Badlands című posztapokaliptikus verekedős sorozatból. A stáblista bizakodásra ad okot, a norvég rendező, Roar Uthaug kezében van a Tomb Raider sorsa. Remélhetőleg lesz annyira nézhető az új próbálkozás, mint a Warcraft vagy az Assassin’s Creed voltak. Annyi biztos, hogy Angelina Jolie nem fog hiányozni.
Alább mutatunk még képeket Alicia Vikanderről, aki elég jó formába gyúrta magát a szerephez, illetve összehasonlításnak megnézhető, hogy néz ki Lara Croft a Tomb Raider játékokban. Bizakodunk. Főleg, hogy az Oscar-díjas Vikander olyan filmekben játszott eddig, mint az Ex Machina, a The Danish Girl, a The Man from U.N.C.L.E. És ezekben nem is akárhogy.
Mindig is akartál egy drónt, de nem volt meg rá az összeg, hogy egyet magadtól is kipróbálj? Ne csüggedj! Nemsokára megérkezik egy szimulátor, ami pont ezt teszi lehetővé, és még többet is. Idén ugyanis jön a D.R.O.N.E. című játék, amivel nem csak kipróbálhatod a drónos repülést, hanem lövöldözhettek is barátra-ellenségre egyaránt.
A játékon belüli trailer nagyon pörgős, és látványos harcot ígér, ahol kisebb arénákban mérhetjük össze a légierőnket másokéval. A készítők azt ígérik, hogy az akciódús játék egyáltalán nem úgy fog kinézni, mint a Call Of Duty, vagy bármelyik repülő szimulátoros játék, mert a high-tech szerkezetek mozgása nagyon egyedülálló, és szokatlan annak, aki még nem irányított ehhez hasonló gépeket. Sajnos nem lehet nagy ütegekre számítani ezeken a szerkezeteken, de ettől még nem fognak spórolni a robbanásokon, és amúgy sem a kaliber számít, hanem hogy hogy használod.
A programban mindenki testre szabhatja majd a saját drónját, többféle fegyverrel és taktikával lehet majd játszani. Lesznek lassabb, de erősebb, és gyorsabb, de sérülékenyebb szerkezetek is, amelyek közül választhatunk. Megválaszthatjuk, hogy kamuflázsolt gépezetet akarunk vezetni, vagy inkább valami rózsaszín kis repülőt, hogy megmutassuk, nem félünk semmitől.
Nem pusztán pusztíthatunk a játékban, a legfrissebb hírek szerint ugyanis a játékosok önmaguknak is készíthetnek majd pályákat, hogy a gamerek a saját elképzeléseik szerint vadászhassák le egymást. Nagyon érdekes, hogy egy játékfejlesztő cég belátta, hogy egy öt fős dizájner csapat nem gondolhat mindenre, és nem elégíthet ki minden elvárást a pályák terén, így egyszerűen odaadják nekünk a lehetőséget, hogy olyan legyen a játék, amilyennek mi akarjuk. A legtöbb játékban, ahol ekkora hatalmat adtak a játékosnak, működött ez az ötlet, mindez viszont ad egy rizikófaktort is a játék sikerességéhez, mivel ha nem lesz felkapott, nem lesznek pályák sem.
Egy biztos, a játékmenet egy káosz lesz, még jobban, mint más lövöldözős játékokban, mert nem csak elölről meg hátulról, hanem minden elképzelhető térdimenzióban lőhetnek majd az ellenfelek. Reméljük, tényleg jönni fog a játék, és nem hagynak minket cserben a készítők.
Egyelőre semmilyen módon nem lehet hozzájutni a D.R.O.N.E-hoz. Támogatni viszont lehet kickstarteren, bár ez is mutatja, hogy milyen rizikós, hogy egyáltalán ki fog-e jönni a szoftver. A trailer minősége és a készítők játékosbarát hozzáállása viszont derűs jövővel kecsegtet. Egy biztos, eddig nem láttunk még jó programot, ami ezekkel a repülő gépszörnyekkel szórakoztatta volna a játékosközönséget.
A Nosulus Rift az Ubisoft által fejlesztett VR készülék. A termék rendeltetése hasonlít a már korábban látott VR headsetekéhez, felhelyezzük és játszunk. Az immerzió viszont, amit ez a kütyü ajánl, teljesen egyedülálló, mivel az érzékelés egy teljesen új dimenzióját nyitja meg a vállalkozó kedvű gamernek, ami nem más mint a szaglás. Bizony, az erre a készülékre fejlesztett játékok kapcsán nem csupán a látvány és hangulat elemeiről lehet már beszélgetni, hanem a szagvilágról is, hogy milyen kidolgozottak a szagok, és hogy mindez mennyire befolyásolta az ember játékélményét.
A meglehetősen rendhagyó vállalkozást pont egy olyan játéksorozat vette magára, akik imidzséhez nagyon passzol az ehhez hasonló újító, sokak szerint botrányos, de szerintem inkább gondolatébresztő erőfeszítés, ami nem más, mint a South Park.
A South Park Fractured But Whole játékmenete irtóra passzol a kütyü funkciójához, mivel a játékban a főszereplőnk különleges képessége az, hogy a bélgázait nagy erővel tudja kiereszteni. Mi más segítene jobban az immerzióban, mint az, ha a játékos nem csak hallja a környezetében lévő NPC-k reakcióit a karakterének bélszelére, hanem érzi is a saját orrán keresztül.
A Nosulus Rift működése abból áll, hogy egy mini gázmaszk szerű headsetet a fejünkre kell helyezni, és hagyni, hogy a szerkezet förtelmes szagokkal bombázza az embert. A készüléket egy usb-porton keresztül kell majd csatlakoztatni a számítógéphez, és a dizájnjában figyeltek rá hogy, hagyományos VR headsetnek és a gamer fülhallgatónak is legyen elég helye a fejünkön. A headsetben kettő apró kapszula van, amik a szagokat kikeverik, és továbbítják az orrba a felhelyezés és az eszköz telepítése után. A szagokat biztosító kapszulák egy idő után kifogynak, így annak utánpótlását külön biztosítani kell. Bár még nincs arról hír, hogy mennyi ideig fog működni a szerkezet egy töltéssel, az Ubisoft fórumaiból annyit ki lehet deríteni, hogy két kapszula elég lesz egy végigjátszáshoz. A gépezet által kibocsátott szagok intenzitása attól fog függni, hogy a karakterünk milyen erős bélgáz-támadást alkalmazott, így a játékosnak jól meg kell válogatni, hogy mikor milyen szellentést használjon, ha nem akarja, hogy az egész arcürege elzsibbadjon a bűztől.
A tesztelők elmondása szerint nagyon meglepő érzés használni a kütyüt, mert olyan, mintha szó szerint rászellentenének a használójának az orrára. Ez mind csak azt bizonyítja, hogy milyen meggyőzően működik a szerkezet, mivel igazából nem szellentést engednek rá a viselőjének az orrára, hanem különböző szintetikus illatanyagokból készül el a szimuláció.
A játékos társadalom reakciója a meglepő szerkezetre nyilvánvalóan pozitív és érdeklődő. Akik eddig is nagy elvárásokkal várták a South Park következő részét, még lelkesebbek lettek, hallva, hogy nemsokára megszagolhatják Cartman orr-repesztő durrantásait. Reméljük, hogy az Ubisoft nem von el a játék erőforrásaiból, most, hogy egy új platformot is készítenek a játék mellett. Örülnénk, ha tartaná az előző rész minőségét a South Park sorozat, és nem menne a történet és a játékmenet kárára az új szerkezet.
Sajnos, az Ubisoft rájött, hogy nem lenne kifizetődő a készülék, ha ténylegesen a boltok polcaira kerülne, ezért otthoni használatra nem lesz elérhető a hardware, viszont az érdeklődők kipróbálhatják, különböző gamer találkozókon. Reméljük, küldenek majd egyet az egyik Play IT-re hogy Magyarországon is beleszagolhassunk a játékba.
Ugyan a Nosulus Rift headsete nem lesz elérhető mindenki számára, a nazális virtuális valóságokra éhezők mégis beszerezhetik már most is más cégek hasonló termékeit. A Nosulus felkapottsága miatt már kezdték gyártani a konkurens cégek is a saját VR maszkjaikat, így például a Feelreal, vagy pedig a CamSoda. Egyelőre úgy látszik, hogy a headsetek gyártói a használt illatanyagok alapján jelölik meg a marketen a területeiket. Míg a Nosulus a páratlan bélgáz választékát hirdeti, addig a Feelreal ilyen-olyan környezetből vett illatokkal népszerűsíti magát (például erdő illat, óceán illat, stb.), a CamSoda pedig a felnőtt iparhoz gyártja a készülékeit.
Gamerként azt kell mondjam, hogy nagyon komikus, de mégis érdekes fordulat a VR illatmaszkok megjelenése a piacon. Bár a szerkezetek egyelőre nagyon kezdetlegesek, és mint olvashatjuk, állandó utántöltésre szorulnak, mégis nagyon érdekes lenne például egy háborús játékot úgy játszani, hogy érezzük a puskapor szagát a fegyverünknél, vagy éppen az űr szagát egy asztronauta szimulátorban.
A Rise & Shine az Adult Swim tévécsatorna megbízásával fejlesztett sci-fi platformer, ami ügyesen ötvözi a már a Mario szériából jól ismert, balról jobbra haladós, lövöldözős elemeket a futurisztikus látványvilággal. A kis indie játék talán az idei év eddigi legígéretesebb próbálkozása afelé, hogy megmutassa, hogy a régi arcade-okból ismert bullet hell/rpg, kétdimenziós programoknak van jövője 2017-ben.
A játék elején megismerkedhetünk Rise-zal, a narancs-pulóveres kisfiúval, aki egy, a termetéhez képest eléggé túlméretezett mordályt kap, és egy küldetést, hogy leszámoljon Nexgen katonáival, véget vetve szülőföldje és az elnyomók közötti háborúnak.
A mordály megszerzésével indul a játék izgalmas része. Lényegében mindent szét kell lőni, ami mozog vagy szétlőhető, hogy továbbjuthassunk a pályákon. A játék viszont nem merül ki ennyiben, ugyanis a fegyverünk úgymond jet packként is üzemel, és így érdekes dupla-, sőt triplaugrásokat is lehetővé tesz számunkra, és így a pályák függőlegesen is felfedezhetőek.
A pisztoly épp annyira főszereplője a játéknak, mint a fiú, mivel mágikus módon a fegyver tud beszélni, és játék közben nem egyszer instrukciókkal vagy kritikákkal segíti a főhősünket. Az igazat megvallva szerintem a beszélő fegyver segítő szavai inkább negatívan hatnak a játékra, többek között azért, mert nincsenek szinkronszínészek, és ha valaki mondani akar valamit, akkor a játék egésze megáll, és nyomkodnunk kell a készüléket, hogy gyorsan eltűnjenek a dialógus ablakok. Többnyire nem is érdekes dolgokról beszélnek, csak megjegyeznek dolgokat, amire később nem épít a játék semmilyen módon, így tényleg fölösleges infókkal traktálják az embert. A pisztoly állandó csacsogását leginkább a Legend of Zeldából ismert tündérkéhez hasonlítanám, bár ott még talán kevésbé volt idegesítő a segédünk, mint ebben a játékban. Olyan mintha csak azért adnának ennyi személységet a fegyvernek, hogy indokolják, hogy miért van benne a játék címében.
A pisztoly további érdekessége, hogy nem csak egyféle golyót tud lőni, hanem a szituációnak megfelelően válogathatunk, hogy robbanó lőszert, vagy éppen egy normálméretű golyót akarunk adományozni a rosszarcú ellenfeleknek. Vannak ellenfelek, amik csak bizonyosféle lőszertől sebződnek, és ez abszolút pozitívum, mert folyamatosan stratégiák között kell váltogatnunk, ha sikeresek akarunk lenni. Bár az ötlet jó, a kivitelezés itt sem az igazi, mivel nagyon körülményes váltogatni a golyótípusok között és a harc hevében, amikor minden tizedmásodpercre szükséged van, elég rosszul esik csak azért fedezékbe vonulni, hogy kicseréld a lőszert.
Vannak torpedókhoz hasonló lőszerek, amelyek érdekessége, hogy kilövés után lassan utazik a levegőben, és az irányító gombokkal kell célba juttatnunk a repülő golyót. A játéknak ez a mechanikája fogja alkotni a program logikai akadályait, és ezzel fog a játékos is a legtöbb időt elszenvedni, hogy leküzdje ezeket. Bár a játéknak ez a része is érdekesnek tűnhet papíron, mégis ha mérlegeljük, hogy mennyire érdekes akadályok elé állíthatják a játékost, és hogy mennyire szórakoztató ez a tevékenység, rájövünk, hogy sokkal jobb lenne, ha a karakterünkkel kéne ténylegesen fizikai akadályokkal küszködni, minthogy egy lélektelen golyót irányítsunk a főszereplőnk helyett.
A Rise & Shine mellett szól, hogy a játék külleme nagyon tetszetős és képregényszerű. A sztori is érdekes, valamint nem túl hosszú, 3 óra alatt kijátszható. A játék igazi pozitívuma pedig a nehézsége, nagyon könnyű meghalni, és már az első percben megkaphatjuk a Game Over-t, ha nem figyelünk eléggé. A logikai feladványok is ötletesek, és tényleg okosnak érezheti magát az ember, ha sikerül egyet-egyet megoldani.
A grafika nem fogja leterhelni a vasat, és egyébként a játék – a hibái ellenére – szórakoztató, nem érdemes kihagynia senkinek, aki szereti a sci-fit és a Mariot. Maga a program beszerezhető digitális másolatban a Steam-ről 3-4000 forintért, de ha türelmesen várunk, akkor biztosan leértékelik majd a közeljövőben.
Átok ül a videojáték feldolgozásokon. Az elmúlt nagyjából fél évben rengetegen foglalkoztak különböző játék adaptációkkal. Kivesézték, megbeszélték, leírták, elmondták véleményüket; alig akadt olyan weboldal, ahol ne akadtunk volna bele ilyen jellegű cikkekbe. Nos, kimondottan aktuális a téma. Nem szeretnék fölösleges szócséplésekbe bocsátkozni, hiszen a témával mi is behatóbban foglalkoztunk, kétszer is.
Egyvalamiben azonban mindenki egyetérthet: tényleg el van átkozva a műfaj. A játékfejlesztő cégek egyébként is borzasztó gazdasági- és reklámmodelleket használnak, a felhasználók kezébe pedig legtöbbször félkész, hibás, bóvli termék kerül (tisztelet a kivételnek). Ez egy másik hosszú téma lehetne, de ebbe most ne menjünk bele részletesen. A fent említett problémákat lehetne orvosolni, legalábbis enyhíteni egy-egy elképesztő adaptációval, de úgy tűnik, minden esetben félreértelmezik az igényeket, és valami borzalmat tuszkolnak le a naiv nézők torkán, akik blaszfémiát kiáltanak kétségbeesésükben.
Azonban a játékos társadalom mindezek ellenére optimista. Mindezen megpróbáltatások után is képesek vagyunk pozitívan látni a jövőt. „A következőből majd tanulnak, az sokkal jobb lesz”.
Nézzük is meg mik lesznek azok a videojáték alapú mozifilmek, amelyek a jövőben érkeznek a vásznakra. A cikkben felsorolt címeket egyelőre ne kezeljük száz százalék biztosan, hiszen ezek a projektek felettébb illékonyak. Néhány adaptációnak egyelőre hivatalos megerősítése sincs még.
Assassin’s Creed 2
Igaz, az első rész még csak most jött ki, de a Ubisoft már bejelentette a folytatást, szintén Michael Fassbender főszereplésével. Innen üzenném a készítőknek, hogy egyáltalán nem jó az ösvény, amin járnak. Láthatták mivé vált maga a játékszéria, de ha évente filmekkel ostromolják a mára instabillá vált rajongói tábort, pár esztendőn belül a franchise áshatja is a saját sírját. Vagy az is lehet, valami elképesztőt, és maradandót alkotnak. Majd kiderül.
Bioshock
A Bioshock széria noir hangulatát, a rejtelmességét, atmoszféráját közel lehetetlen lenne rekonstruálni, pláne egy nagyjából másfél órás film keretén belül. A mondanivalóról, az élményről, és a kő kemény témákról már nem is beszélve. Kemény dió lenne, az már biztos. 2014-ben a Sony bejegyzett egy Bioshock movie nevű domaint, de hivatalos megerősítés egyelőre még nem érkezett.
Borderlands
Ez már nem lehet annyira nehéz falat. Végy egy Mad Max szerű világot, tedd tele akciójelenetekkel, adj hozzá némi ClapTrapet, és Handsome Jacket és kész is a Borderlands mozi. A Lionsgate stúdió ügyködik a dolgon. Reméljük, nem viszik túlzásba, és kapunk majd egy remek, és látványos akciófilmet.
Call Of Duty Cinematic Universe
Ez itt már a vég? Ha azt nézzük, mennyi pénz kerül az Activision zsebébe minden COD rész után, érthető húzásnak vélhetjük a népszerű(tlen) lövölde kiterjesztését a nagy vásznakra. Inkább az a furcsa, hogy eddig még nem láttunk egyetlen Call Of Duty filmet sem. Egyelőre biztosat még nem tudunk, de a fejlesztők előbb-utóbb szemünk elé tárnak majd egy adrenalinnal túlfűtött háborút propagáló mozit. Ebben biztosak lehetünk.
Dante’s Inferno
A méltatlanul elfeledett játék talán kaphat egy méltó élőszereplős feldolgozást. A 2010-ben kiadott azonos című anime kifejezetten jól sikerült, de nagyszabású terveknek köszönhetően hamarosan mozivászonra is felkerül az Isteni színjáték sötét hangvételű újraértelmezése.
Deus ex
A „talán már sosem készül el” frázis itt merőben igaznak bizonyulhat. Eredetileg 2002-re tervezték volna a Deus Ex című cyberpunk alkotás mozis változatát, aztán kicsúsztatták 2006-ra, és most úgy áll a dolog, hogy a filmet rendező Scott Derrickson (Poltergeist, Sinister, Doctor Strange) egyéb elfoglaltságai miatt nem foglalkozik a Deus Ex-szel.
Devil May Cry
Még 2011-ben a Screen Gems nevű cég (Resident Evil sorozat) bejelentette terveit a remek japán hack’n’slash játék, a Devil May Cry jövőjét illetően. A tervnek eddig sem írója, sem rendezője nincsen, pedig szívesen megnéznénk Dantét a nagy vásznon, miképp kaszabolja halomra a démonokat.
The Division
A Ubisoft nem bír a fenekén maradni. A Division cseppet sem gördülékeny indulása, a számtalan bug, a csalók térhódítása, az indokolatlan kihívások elé állító játékmenet egyáltalán nem ragadtatta el a rajongókat. 2016 vége felé azért rengeteget javítottak a játékon, kiadták a Survival nevű dlc-t hozzá, és úgy tűnik, kezd helyreállni az egész Division. Épp ideje volt alig fél év alatt ráncba szedni az amúgy ígéretes programot. Tehát jöhet belőle a mozifilm. Az alap történet kifejezetten passzolna valamiféle katasztrófafilm/thriller hibridhez, de akár hangulatos akciófilm is kisülhetne belőle. Sőt, nevünk is van már a Divisionhöz, méghozzá Jake Gyllenhaal, aki már dolgozott Ubisoft filmen, bár azt szeretnénk mindannyian elfelejteni. jó kezekben akár még fantasztikus film is lehetne a Divisionből.
Far Cry
Uwe Boll már egyszer meggyalázta a címet sajátos ízlésvilágával, de a Ubisoft szeretné kellemesebb irányba terelni a Far Cry moziról alkotott képünket. Ezúttal sokkal magasabb hatásfokú kreatívokkal szándékozik a filmen dolgozni, ami valljuk be: sosem árt.
Firewatch
2016 egyik legjobb indie játékáról van szó. A hangulata, története több, mint zseniális. Rövidsége egyáltalán nem jelentett gondot, a pár óra alatt végigjátszható Firewatch minden mozzanatában maradandót alkotott. Bármikor megnéznénk egy hozzá méltó thrillert a moziban is.
Gears Of War
A Microsoft exkluzív címeként ismert Gears of War tökéletes SF-háborús filmmatéria. Ehhez nincs mit hozzáfűzni, látni akarjuk Marcus Fenixet sáskákat aprítani, és kész.
Ghost Recon
Eddig a pillanatig bele sem gondoltam, hogy a Ubisoft mennyi jövőbeli adaptációt dédelget. Kezdem úgy érezni, hogy majd a mennyiség a minőség rovására fog menni. Minden esetre a Ghost Recon film valószínűleg Michael Bay rendezésében fog érkezni. Nos, majd meglátjuk.
God Of War
Még egy példa a „sose készül el” effektusra. A God of War első része után szerettek volna egy filmet produkálni, még 2005-ben, de azóta mindenki kiszállt a projektből, akinek köze lett volna hozzá. Állítólag Kratos eredettörténetét vennék alapul, és egy 150 millió dolláros büdzsé is van rá, de egyelőre senki nem rohan, hogy elkészítse a filmet.
Half-life
Mindenki kedvenc tudósa, Gordon Freeman alig várja, hogy vászonra kerüljön. A játékosok mindinkább egy Half-life 3-nak örülnének, de azt urunk, s mindenható megváltónk, Gabe Newell, a Valve fejese nem tervezi. A Half-life mozit azonban J.J Abrams nagyon szívesen megrendezné. Vajon ebből lesz valami?
Halo
2007-ben, két év agyalás után Peter Jackson végül dobta a Halo megfilmesítését, de egyes legendák még szólnak arról, miszerint valaha még elkészül a film. Hacsak nem ragad meg a fejlesztési pokolban… újra.
Heavy Rain
A Playstation exkluzív Heavy Rain egyébként is kimondottan filmszerű, így nem lenne annyira nehéz vászonra vinni a sztorit. 2013-ban felbérelték David Milchet (Deadwood), hogy írja meg a forgatókönyvet. Azóta nem hallottunk a film felől.
The Last Of Us
Korábban is hallhattunk már afelől, hogy elkészítik filmes változatát az utóbbi évek legjobb poszt-apokaliptikus játékának, a The Last Of Usnak, de valahol sajnos mindig megakad a projekt. A játékot is író Neil Druckmann lenne a film forgatókönyvírója is, aki beismerte, hogy egyelőre kreatív válságban van a munkaterv, így nem nagyon halad előre a dolog.
Mass Effect
2012 óta dolgoznak a szkripten, de a Legendary Pictures igazgatója szerint hatalmas fába vágták a fejszéjüket. A Mass Effect világa annyira komplexnek bizonyult, hogy még mindig nem sikerült elfogadható forgatókönyvet kreálni belőle.
Metal Gear Solid
Nagyjából tíz éve próbálják összehozni a Metal Gear Solid filmet. Hollywoodban hatalmas népszerűségnek örvendhet a cím, hiszen ez idő alatt számos híresség szerette volna valamilyen formában részét képezni Hideo Kojima mesterművének filmre vitelében. Említették Christian Balet, Avi Aradot, Quentin Tarantinot, és Paul Thomas Andersont, mint lehetséges készítők, azonban most úgy néz ki, hogy a The Kings of Summert és a Kong: Skull Islandet is jegyző Jordan Vogt-Roberts kerül a rendezői székbe, és a Monsters: Dark Continentet író Jay Basu veszi kezébe a forgatókönyvet. Egyszer csak lesz ebből is valami.
Metro 2033
A könyvből adaptált videojátékot végre nagyvászonra adaptálják. A Metro 2033 forgatókönyvét F. Scott Frasier írja. Hangulatát tekintve a Mad Maxhez, és az Éhezők viadalához hasonlítják. Reméljük, hűen ábrázolják majd a baljós orosz metróalagutakat.
Portal
J.J. Abrams a Half-life mellett másik Valve játékból is szeretne filmalkotást készíteni. Ez pedig a méltán népszerű Portal lenne. Folyamatos megbeszéléseket tart a rendező az illetékesekkel, és elmondása szerint nagyon reméli, hogy hamarosan hivatalosan is bejelentésre kerül a Portal film.
Splinter Cell
Tom Hardy, mint Sam Fisher? Köszönjük, jöhet. A Ubisoft éppen új rendezőt keres a nagy történelmű lopakodós játék, a Splinter Cell mozis változatához, de talán már meg is találta Joseph Kahn személyében.
Thief
Egyelőre semmi biztosat nem tudni a Thief mozis változatának részleteiről, csupán annyit, hogy valamikor biztosan elkészül. A kiváló lopakodós fantasy játék 2014-ben kapott egy hanyag újragondolást, amit úgy látszik a készítők is szeretnének elfelejteni. A film inkább a korábbi Thief részekből fog ötletet meríteni.
Tomb Raider
Angelina Jolie főszereplésével már láthattunk Tomb Raider mozit, és bár minden erőnkkel azon vagyunk, hogy elfelejtsük, valamiért mindig belebotlunk. Általában a top 10 legrosszabb játékadaptációk között szokták felhánytorgatni a múlt eme sötét foltját. Azonban úgy tűnik, újra feldolgozzák Lara Croft történetét. Dátumunk is van a premierre: 2018, március 16. A főszerepet Alicia Vikander (Ex Machina) viszi, mint fiatal Lara Croft.
Uncharted
2008 óta van tervbe véve egy Uncharted mozi. Mark Wahlberg és Chris Pratt nevét is felemlegették Nathan Drake szerepére, de a megerősítés még várat magára. Ha minden igaz, még idén láthatunk/hallhatunk valami konkrétumot is. A film írója, John Carnahan szerint a nyitó jelenet már kész, és eszméletlen jó lett.
Warcraft 2
Duncan Jones trilógiát tervezett a Warcraft filmekből, de még nincs arra utaló konkrét jel, hogy el is készül az orkok és emberek háborújának második felvonása.
Watch Dogs
Természetesen a Ubisoft nem mehet el a Watch Dogs mellett sem. Még 2014-ben bejelentették a vászonra vitelét, írót is kapott a projekt Paul Wernick és Rhett Reese (Zombieland) személyében. Azóta csend honol.
The Witcher
Riviai Geralt történetét kár is lenne kihagyni a felhozatalból. 2015-ben kaptunk bejelentést, miszerint a játékokból és Andrzej Sapkowski köteteiből készítenek majd egy igazi Witcher filmet. Tomasz Baginszki került a rendezői székbe, és Thania St. John írja majd a forgatókönyvet. Reméljük, minél hamarabb megtudhatunk valamit a készülő mozifilmről.
Rajongói kép, melyen Mads Mikkelsen alakítaná Geraltot.
Ezek lennének tehát a fontosabb videojáték adaptációk, melyek még egyelőre váratnak magukra, de előbb-utóbb a vászonra kerülnek. Hogy melyik töri meg – ha egyáltalán valamelyik megtöri – az évezredes átkot, nem tudni, de nagyon reméljük, hogy valamikor szemünk elé tárnak egy ütős játék adaptációt, amit majd emlegethetünk hosszú éveken át. És nem azért, mert annyira borzasztó lett.
Január 18-án induló játékunkban a Galaktika Klub tagjai közül egy szerencsés 2 db ajándékjegyet fog nyerni a január 27-ei Stereo Akt Emlékek klinikája c. előadásra, de többieknek sincs okuk csüggedni: a Platinakártyások 10, a Gyémántkártyások pedig 20%-kal olcsóbban válthatnak jegyet a január 15-ei, Vadas Zsófia Tamara Gryllus Ábrissal közös produkciójára, a Krund Ni Ovel-re.
A januári Nextfest 2017 keretein belül a Krund Ni Ovel c. produkció (15-én 18 majd 20.30-tól is előadják az alkotók) legfontosabb témája, hogy hogyan értelmezhető a 21. századi példaképek világa hagyományként. Hogyan képezheti ennek a világnak az eszköztára egy transzcendens folyamat alapját, egyáltalán mi számít ma rituálénak? Zsófia és Ábris performansza egyfajta módosult állapotot keres, az ilyesfajta keresgélésektől némiképp idegen eszköztárral. Beyoncé Drunk in Love című számát egy analitikus, ízekre bontó dialógus során változtatják át valami teljesen mássá.
A 27-ei Emlékek klinikája két helyszínen játszódó utópia-rémmese. Két történet a jövőből. Két vízió, amelyek közt Áron, egy különlegesen hétköznapi férfi és a nézők a kapocs. Az első helyszín egy talkshow forgatása Magyarországon 2021-ben, ahol fegyveresek törnek be az élő adásba, és túszul ejtik a stábot. A második pedig egy klinika, ahol évekkel később hosszú álomból ébrednek a tévéstúdióban egykor foglyul ejtettek. Áron újraéli saját múltjának keserű élményeit. Emlékeit a klinika személyzete idézi fel, akik vissza-visszatekerik azokat, akár egy filmet, majd segítenek őket kijavítani, és Happy End-re átírni. De milyen árat kell ezért fizetniük?
Március 21-én ismét két páros jegyet sorsolunk ki az Emlékek Klinikája 24-ei előadására (kezdés: 20:00). Automatikusan részt vesz benne mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is. Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
Most ingyen kipróbálhatod, milyen belépni a virtuális valóságba! Egy óra ingyen játékidőt sorsolunk ki, amit a VR Lab budapesti, szobaméretű játékterében használhatsz fel. Ha érdekel, milyen élményben lehet részed, olvasd el korábbi cikkünket, ami bemutatja a VR Lab nyújtotta technikát és szolgáltatásokat.
A sorsolásra január 16-án, hétfőn kerül sor. Automatikusan részt vesz benne mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is. Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
Az Atlas Reactor a Trion Games legkorábbi pvp akció mobája. A játék sokban hasonlít a League of Legends-hez vagy a Dota 2-höz, viszont van benne egy csavar: az említett két moba akciódús elemeit a körökre osztott stratégiai játékokból ismert játékmenettel vegyíti.
A játék nagyjából olyan, mint a sakk. Mindenkinek megvan, hogy mennyit léphet, mekkorát lőhet és kit, hogyan tud leütni – viszont itt az a különbség, hogy a lépéseket nem felváltva, hanem egyszerre végzik a játékosok. A játék két lépésből áll: az első, ahol mozdulni tudunk, a második, amikor támadni, védekezni vagy menekülni. Mindkét fázis igazából arról szól, hogy mennyire tudod megjövendölni az ellenfél lépéseit, mivel ugye egyszerre léptek. A körökre osztott stratégiai játéknak nagyon érdekes, izgalmas, kő-papír-olló elemei vannak ebből a szempontból, de ez korántsem jelenti azt, hogy teljesen a szerencsétől függnének a meccsek, mivel egy kis gyakorlás után már elég jól meg lehet tippelni, hogy ki mit fog csinálni a harcokban.
A program tehát lelassítja, de átláthatóbbá teszi a harcarénákban látott meccseket, de mindezt az izgalmi faktor kihagyása nélkül. Sajnos a körökre osztás miatt egy picikét nehéz nagyon menő megmozdulásokat villantani, de nem lehetetlen. Egyébként kifejezetten ajánlott kipróbálni azoknak, akik szeretik ezeket a típusú játékokat, mivel a játékos közösség nagyon megbocsátó és segítőkész, amit nem nagyon látni a hasonló típusú programoknál.
A fejlesztőgárda is nagyon készséges, gyorsan válaszolnak a kritikára is, és hallgatnak a játékos közönségre. Külön érdem, hogy egy ingyenesen játszható játéknál nem teszik a fizetést kötelezővé. Minden, amiért pénzt lehet fizetni az kozmetikai, vagy olyan előny, ami nem befolyásolja a játékmenetet közvetlenül. Egyébként a játékot meg is lehet venni Steam-en, körülbelül 10 000 forintért, ami feloldja az összes karaktert a játékban, és engedélyezi, hogy rangsorolt mérkőzésen is részt vegyél. Az ingyenes karakterek hétről hétre változnak, így igazán nincs elzárva egyik karaktertől sem az ember, a rankedezés pedig elég fájdalmas is tud lenni, tehát így még mindig könnyed és szórakoztató is marad a játék, ha nem akarunk minden áron nyerni.
A választható karakterek között megtalálhatjuk a klasszikus szerepeket: a lövészt, akinek messziről kell osztania a golyókat, a tankot, akinek óriási élete és sebzése van, de csak közelről van hatása, a támogató játékost: aki meg tud menteni embereket a biztos haláltól, de még egy picit sebezni is tud. A fejvadász (assassin) szerepkör sajnos egyelőre hiányzik a játékból, de nem is csoda, mivel minden hasonló játék miattuk érződik igazságtalannak, így viszont meglepően kiegyensúlyozottak az erőviszonyok a harcmezőn.
Minden egyes karakter más és más stratégiát hoz a pályára, a képességeik nagyon különbözőek, és ez minden meccsnek megadja a sajátos kimenetelét, és azt hogy, nem érezzük ismétlődőnek a játékmenetet. Egy meccs körülbelül 10-20 percig tart és ott van vége, ha meghalt mindenki az ellenfél csapatából, így a játékmenet nagyon emberközeli és interakciódús.
A karakterek Blizzard-minőséggel vannak kidolgozva, mindnek megvan a maga személyisége és varázsa, ami jól reprezentált a képességeikben is. A program grafikája meglepően részletes és kidolgozott, valamint jól optimalizált, így a régebbi konfigurációkon is el fog futni ez a játék.
Az egyetlen hátulütője, hogy borzasztóan addiktív, az első meccsen még talán bizalmatlanul üljük végig látva, hogy semmit sem értünk, de ha egyszer a villanykörte kigyúlik az agyunkban és megízleljük az első győzelmet, ami rajtunk múlott, felejthetetlen mámor kerekszik bennünk, és ez a kis adag dopamin még sűrűn játékra fog késztetni minket. Előre szóltam!
Összességében egy nagyon érdekes, friss és szerintem óriási perspektívájú sci-fi játékról beszélünk. Mindenkinek ajánlom letölteni, főleg azoknak, akik már kiégtek más mobákból, vagy valamit keresnek, hogy elmeneküljenek a mindennapi robotolásból.
A tavalyi év nagyon izgalmas volt a mozis videojáték adaptációk tekintetében. Maga a mozis adaptálás folyamata rendkívül gyakori, sőt manapság már azt is el lehet mondani, hogy több sikerkönyvet visznek vászonra, mint eredeti filmnek szánt forgatókönyvet, de ez nem is csoda. Egy-egy könyvkiadás után már keletkezhet egy nagyobb befogadó közönség, akiknek ha nem is tetszett a könyv, akkor is elmennek, mert hátha a film jobb lesz. Másik eset, hogy az olvasók beszéltek róla másoknak, így nagyon jól előkészíti a publikumot egy hasonló témájú, vagy akár teljesen megegyező történetű filmre. Ennek talán a legjobb példája a Marvel és a DC képregényfilmek, amik mellett ugyan mindig is voltak kisebb nagyobb filmfeldolgozások, mára egy egész képregényfilm-ipart hoztak létre, ahol évről évre nyomják ki az újabb és újabb kasszasikereket.
Ezzel szemben, amikor videojáték adaptáció kerül moziba, az emberek jó része negatív előítéletekkel megy be a vetítőtermekbe, hiszen rendkívül sok gamer-film bukott már meg a múltban. Ennek az oka egyszerű, egy irodalmi alkotásnak az a dolga hogy meséljen, és ebből a szempontból a mozi is ugyanezt teszi, csak még ráadásnak láttat is. Egy játékban a játékos viszont átéli az eseményeket, nem pusztán lát valakit vagy elképzel valakit, hogy cselekszik, hanem szó szerint felfedez, bűnözik, vagy akár hősködik.
Az írott és a programozott valóságok voltaképpen belevezetnek minket egy másik ember életébe viszont merőben más eszközökkel. Egy játék sokkal jobban bevonja az embert a cselekménybe, hiszen a cselekvő az nem más, mint önmaga. Itt nem kell arra szorítkoznia az embernek, amit leír a narratíva, és nem is kell elképzelni vagy megkedvelni a szereplőket, hanem a játékos sokkal inkább foglalkozhat olyan dolgokkal, amik hatással vannak a játék menetére, a történésekre, és a továbbiakban elmélkedhet a saját döntésein, reflektálhat a szimulált valóságban véghezvitt tetteire.
Összességében azt is ki lehet jelenteni, hogy egy épkézláb filmes produktumot egy könyvből sokkal könnyebb készíteni, mint egy játékból. A film és a könyv műfaja nagyon hasonlít egymásra, és a fő szempont, ami miatt hasonlóak, az nem más, mint a néző/olvasó passzív szerepe. A játékos egy aktív résztvevő a programon belül, így amikor beül, a moziba, már nem azt fogja érezni, mint amikor otthon ült a képernyő előtt. A néző rögtön tapasztalja a mozi linearitását, egysíkúságát és a vászon kereteinek a beszorító erejét. Otthon, ha valami érdekelte megállíthatta a történet menetét, hogy rácsodálkozzon és tényleg belecsöppenjen például a World of Warcraft világába. A játékos a saját tekintetét forgathatta Azeroth határtalannak tűnő mezsgyéin. Mégis érezhetően beszűkítette a néző látókörét a film a játékhoz képest. Vagy legyen szó az Assasin’s Creedről, itt is mindent beleadtak a készítők a filmbe, de mégis le kellett csavarnia az elvárásait az embernek, mielőtt beült, mert a játék érzését soha nem fogja egy film átadni, és erről nem a készítők tehetnek, hanem maga a film, mint médium. A kamera, ami nem az egerünktől forog, a főszereplő, aki nem oda megy, ahova mi irányítjuk, vagy egyszerűen a személy, akibe szerelmes lesz a karakterünk, de nekünk nem tetszik, mind lassan és tudattalanul is negatív hatással lesz a nézőre.
A mozi és a videojáték kiegyeztethetetlensége talán évszázadunk egyik legizgalmasabb filmelméleti témája, hiszen a tanúi lehetünk a gamer-filmek fejlődésének. Ugyan még mindig nem kelhet versenyre egy játékadaptáció egy könyvadaptációval, egyre jobb a helyzet. Az előző években szó mi szó, pocsék volt minden játékfeldolgozás, de manapság már egyre inkább hozzáidomul a mozi a játékokhoz. A legfontosabb feladata a filmeseknek, hogy használják a képzelőerejüket, és ne azt a nyomvonalat kövessék, mint a könyvfeldolgozásoknál, mondván hogy szó szerint leforgat mindent, ami írva vagyon apróbb változtatásokkal, hanem inkább írjon egy külön történetet, ami beleillik a programozott világba. Erre talán a legjobb példa az Angry Birds filmfeldolgozása volt, ami teljesen kibővítette és történetet adott az egyszerű mobilos játéknak, és valóban volt olyan minőségű, mint akármelyik gyerekeknek szánt mese.
Összességében én várom, hogy milyen irányba megy Hollywood a játékfeldolgozásokkal, mert mindenképpen van rá market, és nézőközönség is. Csak még a készítői hozzáálláson kell változtatni, mivel úgy tűnik, hogy pusztán azért nagyolják el ezeket az adaptációkat, mert azt hiszik videójátékfeldolgozni könnyű és gyerekes, pedig sokkal de sokkal komolyabb feladat, mint az elsőre látszik, és nem csupán a mozi határai miatt, hanem mert szembe kell menni a negatív társadalmi előítéletekkel is.
A VR olyan a játékiparnak, mint a 3D a moziknak, teljesen új világot nyit meg a szórakozni vágyók előtt. Ráadásul olyat, melyben a virtuális valóság egy karnyújtásnyira kerülhet tőlünk. Budapesten, a VII. kerületben található VR Laboratóriumban pedig minden játékos kiélheti magát, a HTC Vive eszközök segítségével, amelyek akár egyszerre két felhasználó rendelkezésére állnak. A sci-fi környezetben, gépek ellen vívott harc mellett versenyautók volánja mögött, tünde orgyilkosként, steampunk hősként, a Mount Everest csúcsára igyekvő hegymászóként, vagy éppen dupla fénykardot forgató jediként is kipróbálhatja magát bárki. Kooperatív módra is lehetőség nyílik, így a multiplayer játékok rajongói is megtalálhatják a számításukat.
„A sci-fi eleve közel áll hozzánk, ráadásul teches vonatkozásaink is vannak, épp ezért gondoltuk úgy, hogy hiánypótló lenne a virtuális valóságban zajló játékot közelebb hozni a felhasználókhoz”
– kezdi Bardócz Áron, a VR Lab munkatársa, aki szerint a VR igazi minőségbeli váltást hozott el a játékok világába.
„A legoptimálisabb az lenne, ha a technológia maga mögött hagyná a drótok világát. Úgy hiszem, hogy ez a VR jövője, a teljes, korlátozás nélküli mozgásszabadság a játéktéren belül. Ráadásul emellett a VR a gyártástechnikában is használható, csupa izgalmas lehetőség rejtőzik még benne.”
https://www.youtube.com/watch?v=SQcDWIfn0fA
A VR Labban megtalálható HTC Vive eszközök szobaméretű játéktérrel, teljes mozgáskövetéssel, és reális HD felbontással várják az érdeklődőket. Itt a mozgás kötetlenné válhat, és a minket körülvevő épületek, vagy éppen az autó, amiben ülünk, rendkívül valóságos élményt ad.
„A kötetlen mozgástér nálunk egy nagyjából 4,5×4,5 méteres területet takar, ha a játékos azon kívülre merészkedik, akkor már a sokak által ismert teleportálásra szorítkozhat csak.”
A VR Lab szakértője szerint előfordulhat, hogy egy-egy pillanatra az agyunk is összekeveredik játék közben, ha éppen 80 km/órával vesszük be a hajtűkanyart, mikor a valóságban mindössze állunk a szoba közepén, kontrollerrel a kezünkben.
„A motion sickness nevű jelenséggel ritkán találkozom, velem is csupán egyszer fordult elő, amikor egy autós játékban kinéztem az ablakon és úgy kémleltem a tájat”
– árulta el Bardócz Áron. Szerinte a náluk megtalálható HTC Vive eddig a szakma csúcsa.
„Ezt nem lehet elégszer elmondani, hiszen az Oculus Riftnek a felbontása is rosszabb, valamint a járkálás ott csak a teleportálással lehetséges a virtuális valóságban. A VR most teszi az első szárnypróbálgatásait, az igazán brutális címek 2017-ben jöhetnek majd.”
Annak ellenére, hogy a legtöbb VR-os cím egyelőre rövid játékidővel rendelkezik, velük játszani a megszokottnál intenzívebb, embert próbáló élmény, fizikailag is jelentős kihívásokat jelenthet. Emiatt az ajánlott játékidő legfeljebb egy-egy óra elsőre.
A VR Lab szakértője szerint sokszor meggyanúsítják a technológiát, hogy egyelőre csak tech demókat gyártanak, de ez egyáltalán nem igaz.
„Egy úgynevezett pre-launch keretein belül mutatkoznak be nagyon sokszor ezek a játékok, de aztán megjelenik a teljes verzió is. Így a VR-játékok rövidségétől abszolút nem kell tartani.”
És hogy melyik stílus arat legjobban a játékosok köreiben?
„Természetesen a lövöldözős játékok. Azok a legnépszerűbbek, amelyekben guggolni kell, fedezékbe vonulni, vagy éppen ugrálni. Ezek mind aktív mozgást követelnek meg a játékostól, ráadásul a VR-sisaknak a súlya is elhanyagolható. Emiatt semmi probléma nem lehet azzal, ha az ember egy, épp a háta mögül támadó ellenféllel kénytelen leszámolni.”
A játékosok köreiben olyannyira népszerű a VR, hogy a VR Lab a MondoConon és a HungaroConon is tiszteletét tette már, ahol elsöprő tetszést aratott a technológia azok körében is, akik először a rendezvényeken találkozhattak vele.
A Galaktika Klubplatina- és gyémántkártyás tagjai a VR Labnál is kedvezményhez juthatnak: 10 százalékkal olcsóbban próbálhatják ki a legnépszerűbb játékokat. Plusz a klubtagok között időről időre kisorsolunk egy órányi ingyen játékidőt.
