My Blog

Címke: ajánló

  • Megjelent a decemberi Galaktika!

    A Galaktika magazin decemberi számát Ronil Caine, a Lilian és a Rémteremtő szerzője nyitja, kisregényének első része időben visszafelé jelenít meg két különös öngyilkosságot. Juan Pablo Noroña isten háta mögötti garázskocsmájában furcsa beszélgetést vizionál: pingvin és ember között. Jodi Taylor St. Mary-krónikákból ismert múltjárói visszaugranak az időben egy koronázásra, de a történelem, persze, mást tartogat számukra. J. G. Ballard, a Toronyház írója egy időn és téren túli világot képzel el egy lakatlan szigeten, amelyben flóra és fauna fantasztikus módon átalakul. Andrej Szalomatov szürke angyala azt bizonyítja, hogy az igazság egyre kevésbé fekete vagy fehér.

    A magyar szerzők közül Varga L. László egy kudarcos időutazás paródiáját villantja fel, míg Huszár Karina egy idilli virtuális valóságot épít a figurák köré, amely kegyetlenül kitaszítja az oda nem illőket.

    A havi retro J. D. Beresford „Egy jelentéktelen kísérlet” című apokaliptikus novellája.

    Folytatódik Haui József Nemere István karakterei alapján írt képregénye, a Titok a kráter mélyén. A Filmrovat a Blame! című alkotást értékeli. A Szférák zenéje a Queen együttes sci-fi rapszódiáit mutatja be. A Világűrt jelentő deszkák Szepes Mária regényének táncadaptációját értelmezi. A Tudomány az űrbe telepíthető atomfegyver lehetőségét járja körül. Az Obszervatórium az Európai Űrügynökség CanSat-versenyéről számol be. A lapban olvashatók még érdekes írások a hologram-előadókról, magánrakétákról, a beszéddel irányított háztartásról, valamint a globális felmelegedés aktuális problémáiról és a legújabb betegségekről.

    Az XL-kiadás Charles Nuetzel A Vér Királynője című regényét tartalmazza, az Alien egyik korai előképét.

    A Galaktika 345. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Interjú a Gőzkorszak szerkesztőjével és társfordítójával, Abrudán Katalinnal

    A Metropolis Media kiadó gondozásában jelent meg 2018 szeptemberében, Keith Roberts – Gőzkorszak című alternatív történelmi regénye. A fordítási folyamat nem volt könnyű, de Abrudán Katalin segítségével nem csak a szerkesztés lett kivételes, hanem a magyar szövegezés is. Az írásban zajlott interjú, rengeteg érdekességet tár elénk a szerkesztői munkáról és  magáról a Gőzkorszakról.

    1. Mióta foglalkozol könyvszerkesztéssel?

    Fordítással 18 éve foglalkozom, és ezen belül gyakran végeztem nyelvi ellenőrzést, lektorálást, fordítások minőségi ellenőrzését. Az irodalmi szerkesztést viszont nem rég kezdtem. Első munkám a 2017 őszén megjelent Tisztogatás volt, Tamás Dénes kitűnő fordításában. https://oldsite.galaktika.hu/mini-interju-tamas-denessel-a-tisztogatas-forditojaval/

    2. Mennyire nehéz olvasmány angolul és magyarul a Pavane/Gőzkorszak?

    Nekem angolul könnyebb volt olvasni, mert akkor egyszerűen csak az élvezet kedvéért olvastam. A szakszavakat az ember nagyjából érti, nem zavarja a mű élvezetében, hogy talán nem pontosan ismeri valamelyiket, a hangulatra attól ugyanúgy ráérez. A szerkesztéskor viszont muszáj volt minden szót ellenőrizni, mert noha a fordító sok nehéz szakszót egészen jól megoldott, másokat viszont nem. Amikor ezt észrevettem, tudtam, hogy mindent alaposan meg kell néznem, és meg kell keresnem a megfelelő jelentést, mivel magam nem vagyok járatos a gőzgépek, és a szemaforok működése terén, ezért csak akkor tudtam, hogy valami helyes-e vagy sem, ha mindent ellenőriztem.

    A magyar szöveget tehát valójában nemcsak olvasóként olvastam, hanem egészen más szemmel. Csak remélni tudom, hogy magyarul sem nehéz olvasni.

    Kétségtelen, hogy elgondolkodtató, tehát ilyen értelemben nem „könnyű” olvasmány. Remélem, hogy az olvasók is olyan alkotásnak találják, amely különös világával, szereplőivel még az elolvasása után is velük marad néhány napig legalább.

    3. Voltak nehezebb részek illetve kifejezések, amelyek megnehezítették a szerkesztői munkát?

    A fordítói és a szerkesztői munkát egyaránt megnehezítette, hogy a kötet hat novellájából az első három rendkívül speciális szókincs ismeretét követeli meg. Az elsőben a lokomobilok, a másodikban a szemaforok működésével kapcsolatos szakszavak alapos ismerete szükséges, míg a harmadikban a litográfiai eljárásokkal kapcsolatos technikai kifejezéseket kell tudni. Ezért a kifejezéseket mind alaposan ellenőrizni kellett, hogy valóban minden helyes legyen, hogy a megfelelő magyar szakszavakat használjuk. Ez megnehezítette, illetve lelassította a munkát, viszont mint minden nehéz akadály leküzdése, utólag igazán jó érzéssel töltött el, hogy sikerült megoldani.

    Az első nagy feladatot rögtön a „mottóként” választott középkori virrasztóének első versszaka jelentette. Erről talán érdemes egy kicsit többet is mondanom.
    Fontos volt, hogy a vers eredeti ritmus- és rímképletét megőrizzük. Több mint egy hetet töltöttem csak a verssel. Megkerestem a teljes szöveget, az érdekesség kedvéért egyik verzióját be is másolom ide. Eredetileg ugyanis yorkshire-i dialektusban írták.

     

    This ae nighte, this ae nighte,

    Every nighte and alle,

    Fire and fleet and candle-lighte,

    And Christe receive thy saule.

    When thou from hence away art past,

    Every nighte and alle,

    To Whinny-muir thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gavest hosen and shoon,

    Every nighte and alle,

    Sit thee down and put them on;

    And Christe receive thy saule.

    If hosen and shoon thou ne’er gav’st nane

    Every nighte and alle,

    The whinnes sall prick thee to the bare bane;

    And Christe receive thy saule.

    From Whinny-muir whence thou may’st pass,

    Every nighte and alle,

    To Brig o’ Dread thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gav’st silver and gold,

    Every nighte and alle,

    At t’ Brig o’ Dread thou’lt find foothold,

    And Christe receive thy saule.

    But if silver and gold thou never gav’st nane,

    Every nighte and alle,

    Down thou tumblest to Hell flame,

    And Christe receive thy saule.

    From Brig o’ Dread whence thou may’st pass,

    Every nighte and alle,

    To Purgatory fire thou com’st at last;

    And Christe receive thy saule.

    If ever thou gav’st meat or drink,

    Every nighte and alle,

    The fire sall never make thee shrink;

    And Christe receive thy saule.

    If meat or drink thou ne’er gav’st nane,

    Every nighte and alle,

    The fire will burn thee to the bare bane;

    And Christe receive thy saule.

    This ae nighte, this ae nighte,

    Every nighte and alle,

    Fire and fleet and candle-lighte,

    And Christe receive thy saule.

    Felfedeztem azt is, hogy az eredeti dallamnak rengeteg feldolgozása van. Úgyhogy egészen sokáig, valahányszor elővettem a Gőzkorszakot elindítottam ezeket a feldolgozásokat is, és szinte vég nélkül hallgattam őket.

    A szöveg is a dallam is tökéletes összhangban van a regénnyel, és a regényben való teljes elmélyüléshez, elmerüléshez, a ráhangolódáshoz nagy segítséget adott ez a zene.

    Legjobban talán Alasdair Roberts skót származású énekes verziója tetszett, aki a dalt skót dialektusban énekli.

     

    Alasdair Roberts – A Lyke Wake Dirge

    https://www.youtube.com/watch?v=R46Aue8R_Fc

    A versfordítás nagyon nehéz feladat, és tudtam, hogy egy költő bevonásával lehetne a tőlünk telhető legjobb magyar verziót megalkotni. Azért is volt erre szükség, mert miután rájöttem, hogy a szöveghez dallam is tartozik, fontosnak tartottam, hogy a magyar szöveg az eredeti dallamra énekelhető lehessen.

    Megkerestem tehát kedves költő barátomat, Miklya Zsoltot (https://mora.hu/alkoto/miklya-zsolt), akinek nagy tisztelője vagyok, és már máskor is dolgoztunk együtt hasonló feladatokon, és megkértem, hogy segítsen. Nyersfordításom alapján (és számtalan munkaverzió után) kötöttünk ki annál a változatnál, amelynek első versszaka a Gőzkorszakban szerepel. Annyira megihletett minket ez a munka, hogy pusztán a magunk örömére elkészítettük az egész vers fordítását is.

     

    Virrasztóének

    Lyke Wake Dirge (12-15. sz.)

     

    Itt az est, jő az éj,

    minden este már,

    a ház, a tűzhely, gyertyafény,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Majd egyszer elmész innen, el,

    minden este már,

    tövis-pusztába érkezel,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ruhát ha adtál, és cipőt,

    minden este már,

    felöltheted magadra Őt,

    s Krisztus lelkedre vár.

    De ha nem adtál, úgy lakolsz,

    minden este már,

    tövise csontodig hatol,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Tövis-pusztából majd kilépsz,

    minden este már,

    a rettegés hídjához érsz,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ezüstöt adtál, aranyat?

    Minden este már,

    ne félj, a hídon áthaladsz,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Vasad sem volt, adni, soha?

    Minden este már

    pokol-láng emészt, ostoba,

    s Krisztus lelkedre vár.

    A rettegés hídja után,

    minden este már,

    purgatórium tüze, láng

    s Krisztus lelkedre vár.

    Ha szívélyes volt asztalod,

    minden este már,

    a láng nem fog ki rajtad ott,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Sosem adtál ételt, italt?

    Minden este már

    csontig hatol a tűz, kitart,

    s Krisztus lelkedre vár.

    Itt az est, jő az éj,

    minden este már,

    a ház, a tűzhely, gyertyafény,

    s Krisztus lelkedre vár.

     

    Az angol eredeti megfelelő magyar visszaadásához annyi kutatást végeztem, annyi tanulmányt olvastam, annyi háttér-információt szedtem össze, hogy lényegében egy egész esszére való anyagom gyűlt össze róla. Remélem, egyszer még megírom.

    4. Miért érdekes az eredeti angol szöveg, valóban lírai igazi szépirodalmi darab?

    A Gőzkorszak (Pavane) igazi virtuóz módon megírt alkotás. Egyfelől a szerkezete is nagyon érdekes, úgynevezett mozaikregény, amelyben a történet egyes részeit más-más szemszögből meséli el az író, ugyanakkor a „mozaikdarabokból” kialakul egy egységes kép, méghozzá a saját világunktól elképesztően másféle világ képe.

    A mű szépirodalmi jellege megmutatkozik a választékos nyelvhasználatában, a rendkívül erős karakterábrázolásban, és a lírai tájábrázolásban. Roberts kifinomult érzékkel használja ezeket az eszközöket, szereplőit nagy gonddal rajzolja meg, látszik, hogy teljesen elmerült a karakterek életében, érzéseiben, gondolataiban, így az olvasó valóságos emberekkel találkozik egy saját történelemmel, igazi súllyal és meggyőző erővel rendelkező, valós világban. Roberts karakterei teljesen konkrétak. Ezt a hatást kellett megteremteni a fordítás során, és a szerkesztés alatt külön figyelnem kellett arra, hogy ez mennyire sikerült, és ha nem, akkor ennek megfelelően csiszolnom, finomítanom a fordítást.

    Örömmel vállaltam el a Gőzkorszak szerkesztését, mert tudtam, hogy nemcsak a zsáner, hanem általában is a széppróza egyik nagyon fontos könyve, és szerzője, a 65 évesen 2000-ben elhunyt Keith Roberts, igazán figyelemre méltó író volt, akinek életében sajnos mégsem sikerült eljutnia az őt megillető közönséghez. Olyan kortársaihoz képest, mint JG Ballard és Brian Aldiss, akik műveit a kritikusok ma már a szépirodalom alkotásai között tartják számon, Robertset kizárólag tudományos fantasztikus íróként tartják nyilván.

    Ennek ellenére Algis Budrys, sci-fi író, szerkesztő és kritikus, Robertset kora legjobb brit novellaírójának tartotta. A Brit Science Fiction Társaság három kategóriában (regény, novella és alkotó) négy díjjal is jutalmazta Roberts munkásságát.

    5. Személyes kötődésed is van a könyvhöz, hiszen épp ott élsz, ahol a könyv történetei játszódnak. A történelem alternatív alakulása mennyiben változtatta meg a tájat ahhoz képest, amit te ismersz? 

    Számomra nagyon érdekes volt, hogy a regény dél-nyugat Angliában, főként Dorset megyében játszódik. Lassan tizennégy éve élek ugyanazon a vidéken, ahol a Gőzkorszak történetei játszódnak. Munka közben elevenen jelent meg előttem minden egyes – a kötetben szereplő – tengerpart, domboldal, a hangával, rekettyével borított, szelíden hullámzó hátságok, a Purbeck félsziget, Corfe és a várromok, és minden emlegetett város. Ezeken a helyeken magam is többször jártam, kirándultam. Amikor az ember olvas, óhatatlanul pereg előtte a „film”, az olvasottak által keltett belső kép, de ebben az esetben a táj előttem nemcsak az író leírása alapján jelent meg, hanem úgy, ahogy az a valóságban látható.

    Roberts kivételes tehetséggel és nagyon pontosan rajzolja meg a vidéket, és ez létfontosságú szerepet játszik abban, hogy noha kitalált világról ír, a világ mégis nagyon valóságos, egyfelől mert a szereplői igazán élnek, másfelől, mert abszolút felismerhetően valós tájban mozognak. Semmit nem változtatott a környezeten, ugyanakkor tökéletesen érzékelteti, hogy ez a táj mennyire időtlen és varázsos.

    6. Szívesen dolgoznál további Keith Roberts köteteken?

    Igen, nagyon szívesen. De általában is nagyon szívesen dolgoznék hasonló színvonalú, klasszikusnak számító köteteken. Sajnos uralkodik egy gyakorlat, amely teljes irodalmi műfajokat, rétegeket minősít másodlagosnak vagy alantasnak is akár, meg sem mérve a szöveg értékeit. Ezek közé tartozik a sci-fi, a fantasy, és ahogy látom, a műfajilag is különálló alternatív történelem is. Holott az általánosítás ezen a téren sem helyes, és fontos lenne meglátni az értéket, az igazi irodalmi szépséget, és nem pusztán a műfaj és valamiféle általánosítás alapján ítélni meg egy alkotást.

    A Pavane/Gőzkorszak egyszerre különös, néha frusztráló, nem azonnal áttekinthető, ugyanakkor mégis csodás. Az a fajta regény, amelyet minél többször olvas újra az ember, annál tisztábbá válik előtte az ábrázolt világ, a szereplők természete, illetve a próza szépsége és különös szerkezete. Remélem, hogy a magyar olvasók is megszeretik.

  • Itt az őszi PlayIT, íme néhány érdekesség róla

    10 dolog, amiért érdemes kilátogatni a PlayIT-re

    November 17-18-án ismét megrendezésre kerül a régió legnagyobb gamer- és IT rendezvénye, a PlayIT Show, ami minden eddiginél változatosabb és színvonalasabb programmal várja az érdeklődőket, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig.

    A rajongók már a PlayIT-et megelőző napokban sem maradnak program nélkül, hiszen november 13-án rajtol a PlayIT Ház, ahol az ország legismertebb videósai vetélkednek egymással. A reggeltől estig élőben közvetített eseménynek a Hungexpó ad otthont, így a nézők nemcsak a vicces játékokba és a YouTuberek párharcaiba nyerhetnek betekintést, hanem a PlayIT kulisszái mögé is bekukkanthatnak és napról napra figyelemmel követhetik, hogyan épülnek kedvenc színpadaik.

    Az e-sport évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és a PlayIT-en megrendezett bajnokságok eddig is a legnagyobb hazai tornák közé tartoztak, ezúttal azonban valami egészen új kezdeténél lehetnek ott azok, akik kilátogatnak a rendezvényre. A PlayIT ad otthont ugyanis a Magyar Nemzeti E-sport Bajnokság első ligáit felvezető osztályozó kupák döntőinek, ahol az ország legjobb csapatai és játékosai mérkőznek meg egymással a legismertebb játékokban. A tét most sem kicsi, hiszen a Counter-Strike bajnok például kvalifikálja magát az ESL Bukarestre, ahol 50 ezer dollár a tét.

    Persze nemcsak a profi e-sportolók találják meg a saját szórakozásukat a PlayIT-en, hanem a feltörekvő tehetségek is kibontakozhatnak. A GameStar E-sport Alkalmassági Tesztlabor például tökéletes lehetőséget biztosít, hogy a vállalkozó szelleműek próbára tegyék a reakcióidejüket, szem-kéz koordinációjukat, helyzetfelismerő képességüket, ráadásul nemcsak videojátékokban.

    Ahogy az e-sport, úgy a cosplay is nagyon régóta szerves része a PlayIT-nek, a jelmezesek pedig ismét lehetőséget kapnak, hogy megmutassák alkotásaikat. A nagyszabású cosplay verseny mellett a Cosplay Village megannyi izgalmas programmal, bemutatókkal, workshopokkal várja az érdeklődőket, és természetesen a legnagyobb hazai klubok is képviseltetik magukat. Ha mindez nem lenne elég, a PlayIT-en kerül megrendezésre a CICAF 2019 selejtezője, ahol a legjobb páros meghívást kap a Kínában megrendezésre kerülő China Cosplay Super Show-ra.

    Természetesen sztárvendégekkel is erősít a PlayIT, méghozzá olyanokkal, akiket egyébként eddig szinte csak jelmezben láthatott a nagyérdemű. A Trónok harca sorozat Éjkirályával és a Harry Potter mozik egyik sztárjával szombaton találkozhatnak a rajongók egy közös fotó vagy autogram erejéig, vagy beülhetnek néhány izgalmas előadásra, ahol a színészek mesélnek majd nem mindennapi munkájukról.

    Előadásokra nemcsak itt, hanem a Nagyszínpadon is lehet számítani, ahol egész hétvégén váltják egymást a meghívott vendégek, de természetesen nem maradnak el a megszokott versenyek, vetélkedők, bemutatók, és a jól bejáratott kvízek sem, ahogy attól sem kell tartani, hogy bárki üres kézzel távozik majd a színpadról. Itt kerül sor a PlayIT Ház döntőseinek végső megmérettetésére is. A színpadi programot mindkét nap egy-egy különleges koncert zárja.

    A zenerajongóknak ráadásul nem is kell beérniük ennyivel, hiszen a szombati napot egy fergeteges buli zárja. A PlayIT átadja a terepet az ország egyik legnépszerűbb bandájának, akik egy egész estés koncerttel készülnek. A Wellhello most először lép majd fel az új felállással, így egy igazi csemegére számíthatnak a rajongók.

    A nagy sikerre való tekintettel a társasjátékok megszállotjait most minden eddiginél több program várja a PlayIT-en. A hazai társasjátékos élet legfontosabb szereplői, kiadók, forgalmazók és társasjátékos klubbok is képviseltetik magukat a társasjátékos zónában, így nemcsak megvenni, de kipróbálni is ki lehet az összes izgalmas alkotást. Sőt, fejlesztők is kilátogatnak saját játékaikkal, így az érdeklődők megjelenés előtt álló prototípusokat is szemügyre vehetnek, így beláthatnak egy kicsit a játékfejlesztés kulisszái mögé.

    Az év során felgyülemlett feszültséget aztán mindenki levezetheti a Rage Roomban, ahol egykor szebb napokat látott, nem működő számítástechnikai eszközök várják, hogy végleg leselejtezzék őket. Ehhez mindenki kap egy baseball ütőt, meg persze védőfelszerelést, aztán kezdődhet is a pusztítás. A porrá zúzott hardverek helyes megsemmisítéséről valamint az elektronikai hulladékok újrahasznosításáról a helyszínen a Jövő Öko-Nemzedéke Alapítvány tart majd előadást.

    És hogy mit csinálnak a szülők mindaddig, amíg gyermekük ezt a rengeteg programot kipróbálja? A Generali Szülőmegőrzőben egész hétvégén érdekfeszítő programokkal és előadásokkal készülnek a meghívott szakértők, pszichológusok és szociológusok. Olyan témák lesznek terítéken, mint a játékfüggőség, a videojátékok jótékony hatásai, a cyberbullying, vagy épp a biztonságos internethasználat, de szórakoztató előadások, stand up comedy, valamint ingyen kávé és tea is várja a megfáradt szülőket.

    Elővételes normál, Deluxe, Collector’s, valamint Excellent VIP jegyek továbbra is kaphatók a PlayIT.hu weboldalon, valamint a rendezvény ideje alatt a helyszínen.

    További információk a Play IT hivatalos Facebook oldalánés az eseményén vagy az instagramján.

  • Megjelent a novemberi Galaktika magazin!

    A Galaktika magazin novemberi számát az Eurocon-, Aelita- és Bronz Csiga-díjas Kir Bulicsov, a Túlélők szerzője nyitja, írásában egy játszótér építése és egy róla szóló cikk rejtélyes módon több idősíkot is összeköt. William Ledbetter Nebula-díjas novellája egy űrkolónia különös lázadását vizionálja, melyben az emberség győz a hideg értelem felett. Claude Lalumière időben és térben is távoli világában egy bérgyilkos igazságot oszt, nem is akárhogyan.

    A magyar szerzők közül a friss Zsoldos Péter-díjas Fedina Lídia „Isteni zűrzavar”-ában egy új típusú eredettörténet bontakozik ki, míg Márki István egy világégés után újjáéledő civilizációt épít fel, amelyben, természetesen, a történelem ismétli önmagát.

    A havi retro Móra Ferenc „A veriszkóp” című novellája.

    Folytatódik Haui József Nemere István karakterei alapján készült képregénye, a Titok a kráter mélyén. Interjú: dr. Almár Iván beszél a SETI paradigmaváltásáról. A Filmrovat a Disenchantment című sorozatot értékeli. A Szférák zenéje a Coheed&Cambria együttes utolsó két lemezét mutatja be. A Tudomány közeli jövőnk világának éhínségét járja körül. Az Obszervatórium a gödöllői Űrakadémiáról számol be. A lapban olvashatók még érdekes írások a Motorola legújabb fejlesztéséről, egy robotizált kertészetről, az őskori kihalás okairól, a katari elektromos autó teveiről, valamint az Art Moments fesztivál környezetvédelmi vonatkozásairól.

    Az XL-kiadás Arthur Machen Rettegés című klasszikus rémregényét és Pierre Gévart darabját (Viszontlátásra, Monsieur Verne!) tartalmazza. Utóbbi a két legendás író, Jules Verne és H. G. Wells elképzelt találkozásáról szól.

    A Galaktika 344. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Mi is az SF Galaxis?

    Az Avana Egyesület gondozásában jelentek meg Új Galaxis néven olyan antológiák, melyekbe főleg feltörekvő író tehetséges SF írásait jelentették meg. Az antológia sorozat sajnos megszakadt, de idén a HungaroCon eseményére újra kiadásra kerül SF Galaxis néven egy új antológia kötet, mely a Metropolis Media és az Avana egyesület közös munkájának köszönhetően jelenik meg.

     

    Minden antológiai tematikus felépítésű, az ide szám a robot jogokkal foglalkozik, így ehhez kapcsolódó művek kapnak helyet benne.

    Fülszöveg:

    A robotokat, főleg az ember képére és testfelépítésére alkotott robotokat lehet szeretni, lehet tartani tőlük, de az biztos, hogy fontos és nélkülözhetetlen szerepet fognak betölteni az emberiség jövőjében. Így létezésük jelentősége vitathatatlan.

    Ma még csak egyszerű munkavégzésekre használjuk őket, de küszöbén járunk a kornak, amikor a gépeket mesterséges intelligenciával felruházva az ember teljes jogú társává tehetjük.

    Az idő eljövetelével újabb problémával találkozunk, hogy a robotoknak lehetnek-e azonos jogaik az emberrel, bármit el kell-e tűrniük, vagy a mesterséges intelligenciához mesterséges érzelmek is társulnak, és így megbánthatók annyira, hogy küzdeni kezdenek az alárendelt szerep ellen.

    Szerzőink ezzel a dilemmával foglalkoznak az ember vagy éppen a robot szemszögéből vizsgálva a problémát.

    A kötet egy antológiasorozat első része, amelyben a magyar nyelven alkotó kezdő és már publikált írók legjobb műveit mutatjuk be.

    Akit érdekel egy részletesebb ismertető olvassa el a Németh Attilával – Galaktika magazin és Metropolis Media kiadó irodalmi szerkesztő – és Jobbágy Tiborral – Avana Egyesület elnöke – készült interjút melyben mindenféle érdekességre kitérnek a kiadvánnyal kapcsolatban.

    Az interjúhoz klikk ide.

    Az SF Galaxis elsősorban a régi rajongóknak lesz érdekes, akik gyűjtötték a számokat, azonban bárki hozzájuthat a Galaktika webshopján vagy most szombaton – 2018.október 27 – a HungaroCon eseményén, bár hivatalosan a kötet október 30-án jelenik meg!

     

     

  • Doctor Who 11. évadnyitó kritika: Nő lett a Doctor és nagyon jól áll neki

    Nézettségi rekorddal mutatkozott be a Doctor Who 11. évada a BBC-n. Nem csoda, hogy annyi embert érdekelt a nyitórész, végre közelebbről is megnézhettük ugyanis Jodie Whittakert, aki több szempontból is történelmet írt. Nem elég, hogy ő az első színésznő, akire rábízzák a legendás űrlény, a Doctor eljátszását, 8.2 millióan kapcsoltak oda a sorozatra, ez pedig jócskán túltesz Peter Capaldi és Matt Smith debütálásának számain. A produkció új showrunnert is kapott, Chris Chibnall személyében, ez pedig nagyon jót tett a mostanában a Doctor Who-nak, mely az elmúlt években eléggé elfáradt.

    Steven Moffat érdemei vitathatatlanok, azonban a készítő az elmúlt 1-2 évben már olyan epizódokat tett le az asztalra, melyek kritikán aluliak voltak. A Doctor Who 11. évadnyitója egy (majdnem) teljes újrakezdés, hiszen meg kell ismerkednünk a régi-új főszereplővel. Rögtön az elején le kell szögezni, hogy Jodie Whittaker zseniálisan hozza a szerepet, a színésznő manírjai helyenként emlékeztetnek a Matt Smith-féle Doctorra. A művésznő energikus, látszik, hogy élvezi a szerepet. Felfrissülés ez Capaldi után, aki próbált lazán viselkedni, de valamiért nála nem annyira állt össze az egész.

    A Doctor Who 11. évados premierje nagyon erős lett, több szempontból is. Tökéletes bekapcsolódási pont ez az új nézőknek és azoknak is, akik korábban abbahagyták a sci-fi klasszikus nézését. Bevezetésre kerülnek a Doctor új útitársai, illetve kapunk egy majdnem tipikus monster of the week részt. Az epizód azonban annak ellenére különleges tud lenni, hogy Predátor-paródiának is nevezhető. A fényképezés lenyűgöző, a szörnyek félelmetesek, a színészi játékok pedig végre frissnek hatnak. Nincs már meg az a gagyi-érzése az embernek, amit a Doctor Who nézése közben átél, mint a Capaldi-érában. Itt a Doctor monológjai működnek, könnyen kiráz a hideg egy-két jelenettől.

    Az elmúlt 1-2 évben hozzászokhattunk, hogy a Doctor Who részek mindenféle logikát mellőztek, a főszereplő fogta magát, rátartotta a szónikus csavarhúzóját /vagy épp napszemüvegét…/ valamire, a gond pedig egyből megoldódott. Az írók most már igyekeztek odafigyelni arra, hogy mi nézők is értsük, hogy mi-miért történik. Jól esik, amikor egy sci-fi sorozat mer gondolkozni és gondolkoztatni, a csapongó forgatókönyv az elmúlt időszakban nagyon sokat ártott a produkciónak. És most megint rád nézünk, kedves Steven Moffat.

    Erősen ajánlott azoknak is a visszatérés, akik beleuntak a Doctor Who-ba, a jó évadpremier egy erős cliffhanggerrel ér véget, mely megalapoz egy ritkán látható dolognak. Kedvenc űrlényünknek a közeljövőben 3 útitársa is lesz. Kíváncsian várjuk, hogy milyen (lelki és intergalaktikus) utat jár be a Jodie Whittaker-féle Doctor, de egy biztos, a casting telitalálat volt és alig várjuk a folytatást. Rég voltunk már így a Doctor Who-val.

    Értékelés: 9/10

  • Final Space 1. évad: Az űrfogoly és a bolygópusztító története

    Gary egy űrfogoly. Öt éve tölti a büntetését, egy napon azonban végre társasága akad. Mooncake zöld, aranyos, barátságos és amúgy képes arra, hogy bolygókat pusztítson el. Miután leróttuk kegyeletünket az Alderaanra emlékezve, muszáj pár szót ejteni a Final Space című animációs sorozat első 10 részéről. A produkció Olan Rogers szerelemgyereke, mely először csak egy 7 perces pilot formájában létezett. Conan O’Brien karolta fel az alkotót, az együttműködés eredménye pedig egy végtelenül szerethető, drámai, felnőtteknek szóló űrsci-fi lett. Felejtsük el a Disenchantment című erőlködést, mert a Final Space első 10 része bizony mindent visz.

    Felnőtt fejjel is élvezhető animációs szériákat keresni nem könnyű, ritkán lehet csak belefutni olyan darabokba, mint mondjuk a misztikus Over the Garden Wall vagy a jelen cikkben tárgyalt Final Space. Főleg, hogy egy csomó széria elmegy a felesleges kikacsintások és az erőltetett humor irányába. A TBS csatorna 2018-as újdonsága úgy emlékeztet a Guardians of the Galaxyra, hogy egy percig nem emlegeti a Marvel hasonló sztoriját. Ez pedig nagyon jól áll neki. A történet egyfajta csapatépítésről szól, hiszen egy apró genya lényt kell megállítani abban, hogy nehogy elpusztítsa az univerzumot. Emellett azonban a készítőknek az a bravúr is összejön, hogy értelmes és élő karaktereket raknak le elénk a képernyőre.

    A főhős, Gary önfejű, sokszor nem ért dolgokat, ennek ellenére a szíve a helyén van, így könnyű megkedvelni. Mooncake, a bolygópusztító lény a háttérben tölt be komoly szerepet, miközben megmosolyogtat. KVN és H.U.E. infantilis mesterséges intelligenciák, Avocato és Little Cato, a két macskaember pedig az elmúlt idők egyik legkomolyabb apa-fia drámáját hozza össze nekünk. A csapathoz csatlakozik még Quinn is, így áll össze a gárda, akiken sok-sok millió lény élete múlik.

    A Final Space az elején kicsit nehezen indul be, később azonban a készítők megtalálják azt az arányt, ami igazán lenyűgözővé teszi a sorozatot. A történetben ugyanis egy idő után elkezdenek uralkodni a tragikus fordulatok, egy-egy poénnal megspékelve. Üdítő látni, hogy manapság is készülnek komolyabb, tényleg üzenettel rendelkező animációs produkciók. Emellett az animáció is szépre sikerült, le a kalappal az alkotók előtt, főleg a titános résznél jó ránézni a Final Space-re, ahogy hőseink a létezés egyre elborultabb síkjaira látogatnak el.

    A sorozat helyenként emlékeztet azért olyan klasszikusokra, mint a Star Trek vagy éppen a Star Wars, de ilyen jól bevált és működő franchise-októl egy-egy motívumot lenyúlni sose szégyen. Ettől függetlenül megvannak a szériának a maga újításai, mint a részenként visszaszámláló cold openek, melyekben H.U.E. figyelmezteti Gary-t, hogy már csak X perce van hátra az életből. Ahogy haladunk az évaddal, úgy lesz kevesebb. Ez önmagában zseniális megoldás.

    A szinkronhangok is a helyükön vannak, olyan elismert színészek dolgoztak a Final Space első évadán, mint David Tennant (Doctor Who) vagy Ron Perlman (Sons of Anarchy, Hellboy). Csakis magával szúr ki az, aki nem nevez be a Final Space 1. évadára, a széria jól kihasználja ugyanis a sci-fi műfaj által felkínált lehetőségeket, azt, hogy a valóságtól elrugaszkodva lehet ebben a zsánerben a jelenkorra reflektálni.

    Manapság hozzászokhattunk már, hogy egyes sorozatokban a főbb karakterek nem érik meg a kaland végét. A Final Space is ilyen, szóval az érzékenyebb lelkűeknek érdemes a 100-as papírzsepit bekészíteni. Mi szóltunk.

    Értékelés: 8.5/10

    Disclaimer: Jó hír annak, aki esetleg rákapna a Final Space-re, hogy a sorozat 2. évada már be van rendelve. 2019-ben jön a 13 részes folytatás.

  • Új bejelentkezés a Galaktika TV-n!

    Kicsit megkésett a júliusi bejelentkező, de a fiúk miután sikeresen lediplomáztak, elmentek pihenni, gyerekeket táboroztatni – mert ők már csak ilyen kis aranyosak – és persze Somira lett bízva a videó kitétele, ami ez idáig nem történt meg.

    De, most itt van, hallgassátok és nézzétek. Anna éppen hazudik, júliusi szám tartalm, játékokról, tervekről!

     

     

     

  • A hihetetlen család 2 kritika: Irdatlan rossz lett Nyúlánykáék visszatérése?

    Brad Bird filmje, A hihetetlen család 2004-ben mutatkozott be a vásznakon és ez a film afféle kiindulópontként funkcionált a későbbi szuperhősmozik számára. Az animációs kaland, melyben maskarás figurák üldözték a bűnt, megelőzte korát, azonban értetlenkedés helyett gyorsan kultfilmmé vált a produkció. 14 évet kellett várni a folytatásra, a kritikák pedig nagyrészt éltették Nyúlánykáék visszatérését. A Pixar habár meg tudta ismételni azt a magas minőséget, melyet az első részben láthattunk, a sztori hiányosságai miatt kicsit gyengébb lett A hihetetlen család folytatása az eredeti filmnél.

    Talán annak köszönhető ez részben, hogy a stúdió felült a körhintára, mely a női hősöket erőlteti 0-24. A közönség ugyanis mára hozzászokott, hogy a Star Wars filmek főszereplői rendre nők, a Mad Maxben is Furiosa vette át a kezdeményezést a kultikus férfi akcióhőstől, de még a Szellemirtókat is képesek voltak teljesen női gárdával rebootolni. A készítők úgy gondolhatták, hogy ez jó irány és ezért parkolópályára rakták Mr. Irdatlant, akiből babysittert csináltak a második részre. Nem gond, hiszen a szuperképességekkel rendelkező csecsemő, Furi jó pár vicces pillanatot szállított le így. A hihetetlen család azonban így kevésbé volt izgalmas, csapatként, a legtöbb fókusz ugyanis inkább Nyúlánykára helyeződött.

    A történetet persze úgy kell megírni, hogy a gyerekek és a felnőttek is élvezni tudják, azonban a cyber-bűnözésen kívül ezúttal a komoly témákat mintha kerülték volna az írók. Ráadásul a főgonosz is egy nő volt, így a férfi szuperhősök Fridzsimanen kívül abszolút parkolópályára kerültek. Ez pedig baj.

    A hihetetlen család 2-ben ráadásul az új kosztümös világmegmentők, akiket ebben a két órában felvonultattak, abszolút jellegtelenek maradtak. Míg az első felvonás teli volt markáns karakterekkel, itt elfogyott az ötlet. Nem sikerült túl jól tágítani a világot, amelyet 2004-ben megalkottak a Pixarnál. Hogy ne csak szidjuk a filmet, a látvány pazar lett, épp olyan, mint amit 14 éve megszokhattunk. Az alkotóknak viszont nem sikerült merően újat mutatni, így habár sokat vártunk tőle, mégse ez lett az év szuperhősfilmje. Azt a címet elvitte már a Marvel-féle Infinity War. A végső verdikt az, hogy moziban azért érdemes megnézni A hihetetlen család új kalandját, főleg a nosztalgia miatt, de olyan ez a rész, mintha átvezetőnek szánták volna egy trilógiában. A legfájóbb pont pedig, hogy Will karakterével egyszerűen nem sikerült mit kezdeni.

    Míg egyes filmek esetében a második részek képesek kultikusabbá válni, mint a felvezetés, A hihetetlen család 2-vel ez sajnos nem sikerült.

    Értékelés: 6/10

  • Egy nap a Zónában – S.T.A.L.K.E.R. Camp élménybeszámoló 2017

    Sosem gondoltam, hogy egyszer, ha másképp nem is, de eljutok a Zónába. Amikor végigjátszottam a Shadow of Chernobylt, és végére értem a ‘Piknik az árokparton’-nak, valami hiányérzetem támadt. Nem kellett sok idő és ráleltem a Stalker Campre. Egy maroknyi, de annál elszántabb hazai stalker megalkotta a saját kis Csernobilukat, és azóta is minden évben megalkotják a maguk kis világát, hogy egy hétre a világtól önkéntes száműzetésbe menjen és túléljen a Zónában.

     

    Hónapokkal az utazás előtt lázban égek, összepakolom a táskámat, előveszem gázálarcom, airsoft fegyverem éves pihenését megszakítom és felkészítem a zord kalandra. Meglátogatom kedvenc military boltomat a városban, átnézem mi újdonsággal tud szolgálni nekem egy kereskedő a kordonon innen, hátha meg tud lepni valamivel, és általában meg tud… itt is hagyom a fizetésem felét. Ez így is megy egészen a Zónába vonulás napjáig, és igen, elérkeztem ide, az idei Stalker Camp kitűzött helyszínére.

    Ennyi stalker egy képen nem sok? 😀

    A hely, akárcsak a Zóna, sokszor változik, de még ha egy ismerős terepre is tévedek, imádok visszajárni ide, mert egy stalkernek az élet csak itt élet igazán. Beteszem a lábam az első épületbe, a Bárba, itt már jó páran várakoznak, ők előbb érkeztek. A Bár a körülményekhez képest korrekten felépített, talált és hozatott felszerelések egyaránt részei voltak. Egy felépített hosszú bárpult, raklapokból összetákolt pihenófelület, a falakon előre árulkodó információk, és egy nagy térkép, mely az idei területet mutatta nekünk. A bárpultnál kell jelentkezni, aláírni a szükséges papírokat, igazolnom magam, hogy igen, én jelentkeztem stalkernek és melyik frakcióba. A szükséges anyagi javak átadása, és a kezdő felszerelés megkapása után a frakcióvezetőm üdvözöl nagy szívélyesen, kezet fog velem, és elkísér a frakció bázisára, melyet akkor csak ők tudtak még. Végigvezet az egykor élettel teli városon, ahol már a 4. emeleten is fa nő ki, ő jelzi, hogy annak a szobának a lakója régen elhagyta őt. A frakció központi épülete is hasonló, közel 30 éves elhagyatott lét jellemzte minden apró részletét, és még épp időben érkeztem, mert én is részese lehettem a bázis felépítésében. Tényleg a Zónában éreztem magam, de a veterán játékosok is megnyugtattak, ez még csak a 0. nap, a kaland holnap kezdődik. Még aznap este béke honolt a mi kis Csernobilunkban, mert mindenki ott volt az esti banzájon. Találkoztam az összes többi frakció tagjaival, és mindenki békésen sztorizgatott az előző évi emlékezetesebb történetekről egy közös nagy tábortűznél a Bár előtt, de eljött az idő. Késő este lett, nyugovóra tértek a stalkerek, hisz másnaptól ellenségek és ellenfelek vagyunk egymásnak.

    Stalkerek pihennek

    Reggel, elhangzott a játék kezdése, mostantól stalker vagyok. Jelentkezem a frakcióvezető NPC-nél, hogy mi a teendőnk, ismertesse velünk a feladatainkat. Ő elmesélte mi az előtörténet, miért is vagyunk itt, és innen vesszük fel a vonalat. Adott mindenkinek apróbb feladatokat. Tudd meg mit csinál a másik csapat, derítsd ki hol lelhető fel ez az illető, szerezzünk ellátmány utánpótlást. Jelentkeztem újra és újra minél több feladatra, mert hasznára akartam válni a csapatnak. Volt, hogy többen mentünk, volt hogy egyedül keltem útnak. Volt, hogy sikert arattam, de volt kudarc is, de ez nem tántorított el, így tudom mire és hogyan kell legközelebb csinálnom. Ez más mint a számítógép előtt, más mint elolvasni egy cselekmény szálat, ez, még ha egy kicsit megjátszott is, de a valóság. Kitörések idejében, a pihenéskor nem hagyhatjuk el a bázist. Ilyenkor eszünk, beszélgetünk, megvitatjuk a feladatokat, vagy kipihenjük a fáradalmakat. Alkalmanként előkapom a Stalker könyvet és újra bele-beleolvasok. A többiek látják is ezt, és felkerül beszédtémának. Kielemezzük, hogyan csinálták ők, és hogyan csináljuk mi. Szeretnék én is eljutni addig amíg ők, teljesíteni akarom a kiszabott történetet, és jövőre ugyanitt folytatni.

    Még, hogy a nők nem bírják a Zónát. 🙂

    Több napnyi Zóna túlélés, megannyi küldetés, rajtaütés, események és kaland után jött a hír, egy független stalker csapat végrehajtották az utolsó küldetést, megcsinálták. Ám karaktereik nem élték túl az utolsó mozzanatokat, de a szervezők elfogadták, hogy a feladat végrehajtva, és bezárult a fő történetszál. Az események úgy értek véget, ahogy eljátszották, és ez így maradt meg az utókornak. Nem maradt más hátra, mint a játék végét jelentő Aréna küzdelem. Itt minden jelentkező egy egyenes ági kieséses versenyben kap a ruhájára kettő darab öntapadós jelölőt. A cél, hogy a tied fennmaradjon a pólódon, de az ellenfél jelölőit el tudd távolítani. A végső nyertes az Aréna bajnoka, a stalkerek körében győztessé válik, és maximális tiszteletet érdemel. Nehezen hagytam végül ott a tábort, mert visszakaptam tőle mindent, amit elképzeltem magamban, milyen lehetne a Zónában túlélni. Itt megkapod amire vágysz, jöjj stalker!

    Lengyeltóti Kristóf, alias „Róka” stalker

    Ha kedvet kaptatok volna eltölteni néhány napot a Zónában, mindenképp látogassatok el a tábor hivatalos honlapjára és facebook oldalára is:
    A közös együttműködés okán, jövőre valaki, az előfizetőink közül, ingyen részese lehet egy igazi S.T.A.L.K.E.R. élménynek, és elmehet a Zónába. 🙂 Aki pedig ráhangolódna az eseményre, ne feledje, a S.T.A.L.K.E.R könyvek megrendelhetők a www.galaktikabolt.hu oldalon.
    honlap: www.stalkercamp.hu
    facebook oldal: https://www.facebook.com/stalkercamp/