My Blog

Címke: ajánló

  • Programot ajánlunk – Generációk Saját Mobiljai

    GSM -Generációk Saját Mobiljai

    Idén március végén volt 25 éves a magyarországi GSM mobilszolgáltatás: ennek apropóján „GSM – Generációk Saját Mobiljai” címmel időszaki kiállítást rendez a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) az NJSZT Informatika Történeti Kiállításán (Szent-Györgyi Albert Agora, Szeged). A kiállítás fő támogatója a Vodafone Magyarország Alapítvány.

    A tárlat szervezői négy budapesti magángyűjtő (Csernák Márton, Domokos Zoltán, Novák László, Szepes György, Mobilmementók baráti kör) és egy szegedi mobilgyűjtő (Ördögh Zoltán, Retromobil) több ezer darabos gyűjteményéből válogatták ki a legizgalmasabb és legérdekesebb készülékeket.

    Megtekinthető lesz például egy olyan, táskányi méretű, analóg Motorola mobiltelefon, amilyennel az első magyarországi mobilhívást indította Bod Péter Ákos, akkori ipari és kereskedelmi miniszter 1990. október 15-én, illetve az amerikai gyártó első hazai gyártású, trikolór díszítésű telefonja is.

    A látogatók több tucatnyi különleges formatervű készüléken keresztül áttekinthetik, hogyan jutottunk el a külső antennás, nyomógombos készülékektől napjaink teljes érintőképernyős okostelefonjaihoz.

    A tárlaton személyes nosztalgiára csábító, népszerű készülékek és prototípusok egyaránt láthatóak.

    Szeretettel meghívjuk a mobiltelefonos tárlat megnyitójára.

    A tárlatot megnyitja: dr. Beck György, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság elnöke

    Időpont: 2019. április 15., 13 óra

    Helyszín: az NJSZT Informatika Történeti Kiállítása, Szent-Györgyi Albert Agora, Szeged, Kálvária sugárút 23. (térkép)

    A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatika Történeti Kiállítása a világ legjelentősebb informatikatörténeti tárlatai közé tartozik, melyen a számítógépek hőskorának nyugatról származó ereklyéi és a korai kelet-európai komputerek egyaránt helyet kapnak. Az állandó kiállításon Neumann János eredeti, személyes tárgyait és korabeli dokumentumait is meg lehet tekinteni.

    Megtisztelő jelenlétére feltétlenül számítunk!

    Az időszaki kiállítás szeptember elejéig látogatható az NJSZT ITK nyitvatartási idejében. További információ: http://ajovomultja.hu

  • Megjelent az áprilisi Galaktika!

    A Galaktika magazin áprilisi számát Lloyd Biggle, Jr. humoros kisregényének befejező része nyitja egy galaktikus biztonsági szolgálat ügynökéről, akinek a beépülés lett volna a feladata, de hirtelen egy idegen bolygó politikai cselszövéseinek kellős közepén találja magát. Jules Winkler neve ellenére magyar szerző, amit már témaválasztása is jelez: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alternatív történetét vázolja fel… de melyik a valóság? A Könyvfesztiválon vendégünk lesz Petr Stančík, a Múmiamalom szerzője. A könyvhöz hasonlóan meredek hangvételű novellája erősen korhatáros kalandozás az irodalom vadregényes tájain. Phyllis Ann Karr egy vérszívó nyárspolgár lányát pszichoanalizálja. Bodor Áron arra kíváncsi, létezhet-e bizalom egy extrém posztapokaliptikus világban. A havi retro a gyerekkönyveiről ismert Edith Nesbit hátborzongató históriája.

    A központi tudományos anyag az űrszemét szaporodásának veszélyét vizsgálja. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt egy tervezett kínai űr-naperőműről, egy újabb animációs cukirobot-filmről, Arjen Lucassen dallamos űrmetáljáról, az Európai Űrügynökség különleges állásajánlatairól, rugalmas robotkarok kifejlesztéséről és a MANT nyári űrtáboráról. Új képregény indul, egy román szerző és grafikus páros munkája. A magazin XL-szakaszának nagyját Hanns Kneifel regénye, a klasszikus tévésorozatból ismert Orion űrhajó újabb kalandja foglalja el. Izgalmas kalandok az űrben, idegen bolygókon és a tenger alatt.

    A Galaktika 349. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Készülünk a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra

    Megint csináljuk a fesztivált!

    Kedves olvasóink! Idén, a hagyományokhoz híven ismét megrendezésre kerül a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, immár 26. alkalommal, április 25-28 között. A díszvendég ezúttal Karl Ove Knausgård és hazája, Norvégia lesz.

    Természetesen mi is kint leszünk standunkkal a Millenárison – a szokott helyen, az időjárás szeszélyeivel dacoló szabadtéri K5-ös pavilonban –, ahol széles választékkal várjuk vásárlóinkat régebbi és újabb kiadványainkból, melyeket minimum 25%-os kedvezménnyel kínálunk majd a helyszínen.

    De nézzük, mivel is készülünk pontosan. Íme egy hozzávetőleges lista a fesztiválra tervezett könyveinkről:

     

    Jodi Taylor: Semmi lány (a St. Mary-krónikák szerzőjének új regénye)

    Jodi Taylor: Semmi lány (a St. Mary-krónikák szerzőjének új regénye)

     

    Johanna Sinisalo: A Nap Magja (a finn weird sztárírónőjének világhírű disztópiája)

     

    Urbánszki László: Sápadtak 1. (a sikeres történelmiregény-író posztapokaliptikusregénye)

     

    Zsoldos Péter: Az utolsó kísértés (az életműkiadás befejező darabja)

     

    Szélesi Sándor: Az ellopott troll (urbánus mese gyermeklelkű felnőtteknek)

     

    Kir Bulicsov: Projekt 18 (dr. Pavlis újabb kalandjai)

     

    Arthur C. Clarke: 2061. Harmadik űrodisszeia (a klasszikus sorozat harmadik kötetének javított kiadása)

     

    Természetesen dedikáltatni is lehet szerzőinkkel, a szombati nap (tehát április 27.) délutánján 14 és 18 óra között egymást váltják majd asztalunknál Fedina Lídia, Urbánszki László, Szélesi Sándor, Ronil Caine, és Michael Walden, valamint az SF Galaxis szerzői, szerkesztői. Ezt követően este hattól a Kner Imre teremben szeretettel várunk minden érdeklődőt egy közös beszélgetésre terveinkről és az SF-írás kulisszatitkairól.

    Ha már beszélgetés, a Könyvfesztivál eseményeihez kapcsolódóan a közeli Európa Pontban (1024 Bp., Lövőház u. 35.) április 26-án, 17 óra és 18:30 között is lesz egy kerekasztal az Európai Unió Irodalmi Díját elnyert művekről és azok magyarországi megjelentetéséről, kiadónk új irodalmi szerkesztője, dr. Mund Katalin és fordítók, szerkesztők részvételével.

    Ez persze csak a dolgok jelenlegi állása, több mint egy hónappal a fesztivál előtt, hiszen lapszámunknak nyomdába kell mennie. Úgyhogy a lehető legfrissebb információkért, azt ajánlom, mindenki látogasson el facebook-oldalunkra:

    https://www.facebook.com/GalaktikaMagazin/

    vagy iratkozzon fel hírlevelünkre:

    https://oldsite.galaktika.hu/hirlevel/

     

    Találkozunk a Millenárison!

  • Finn weird disztópiát ajánlunk

    A Nap Magja egy modern disztópia a finn weird irodalom nagyjának, Johanna Sinisalo tollából.

    A könyv egyszerre komoly és eredeti, hátborzongató és őrült – mindez a szavak jó értelmében. Az író elképesztően alkotta meg a regény világát, melyet egy alternatív történelem körébe zárt. Sámánizmus, antropológia és a tudományok is felütik fejüket a műben. No meg némi csilipaprika.

    A történet gyorsan halad előre, az egyes jeleneteket rövid fejezetek foglalják össze, melyeket cikkek, enciklopédiai bejegyzések, visszatekintések egészítenek ki, s ezek együttese tárja fel az olvasó előtt a társadalom működését.

    A történet a 21. századi Finnországban helyezkedik el. Hősünk egy tragikus sorsú fiatal hölgy, aki küldetésének érzi megtalálni testvérét, akinek eltűnését rejtély fedi. A karakterek a rövid jelenetek ellenére is közel kerülnek az olvasóhoz.

    Századunk tízes éveiben Finnországban euszisztokrata rend uralkodik A nemzet tanult történelmi hibáiból. A társadalmi stabilitás és a közegészségügy ma a legfontosabb értékek. Bármi, ami örömet vagy valamilyen függőséget okoz, szigorúan tilos, beleértve a számítógépet, a mobiltelefont, a kávét, valamint az egyik legveszélyesebb drogként számontartott csilipaprikát is. Egy kivétel: a szex. A nemi élet elosztása a legfontosabb fogyasztási termék. Emiatt a lehető leghatékonyabbnak kell lennie. E célból a kormányzati tudományos testület egy új emberi alfajt hozott létre, amely mindig alázatos, befogadó és odaadó. Korábban ezeket az élőlényeket nőknek hívták.

    A szép, termékeny, ám buta eloikkal ellentétben a morlock kategóriába sorolt nőnemű egyedek okosak, érdeklődők. Éppen ezért már kora gyermekkorban sterilizálják őket, alantas munkákat végeztetnek velük, és elnézik nekik, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő műveket olvasnak.

    A könyv már előrendelhető.  Essünk bűnbe mind a csilipaprikával!

  • Megjelent a márciusi Galaktika!

    A Galaktika magazin márciusi számát Lloyd Biggle, Jr. humoros kisregényének első része nyitja egy galaktikus biztonsági szolgálat ügynökéről, akinek a beépülés lett volna a feladata, de hirtelen egy idegen bolygó politikai cselszövéseinek kellős közepén találja magát. A Zsoldos Péter-díjas Fedina Lídia, a Virokalipszis szerzője az ember önpusztító tevékenységéről ír, melynek során meglepő irányból érkezik a segítő kéz. Az Embercsempészekkel is remekelő Brit SF-díjas Dave Hutchinson ismét egy szétzilált Európába repíti olvasóit, de ezúttal egy erdőszéli csetepaté a történet tárgya. Bojtor Iván mitikus dobosa a modern világba hozza magával az ősi idők átkát. Az argentin Sergio Gaut vel Hartman hősei a párhuzamos világok fölötti uralomért küzdenek. A Zsoldos-díjas R. J. Hendon azt a kérdést feszegeti, létezhet-e bűnhődés a halál után. Ethel Watts Mumford retrója egy olyan férfit mutat be, akinek a számára megfordult az idő folyása.

    A központi tudományos anyag a mítoszok valóságtartalmát vizsgálja. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt a végítélet órájáról, egy különleges űrexpedíció tévés krónikájáról, egy robot grafikusról, egy holland multiinstrumentalista nagyszabású produkcióiról, az antarktiszi űrállomás-szimulációkról és egy hamarosan nyitó űrkaland-kiállítás csodáiról. A képregény Fedina Lídia, Kiss Ferenc és Podmaniczky Ferenc közös munkája, „Mimikri” címmel. A magazin XL-szakaszát M. P. Shiel klasszikus katasztrófaregényének, A bíbor felhőnek befejező része tölti meg. Felégetett városok, természeti csapások, egy titokzatos és halálos jelenség az óceán közepén, valamint egy rendkívüli szerelem a hozzávalói ennek a nem mindennapi csemegének.

    A Galaktika 348. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Megjelent a februári Galaktika!

    A Galaktika magazin februári számát a Nebula- és Brit SF-díjas Gregory Benford novellája nyitja, melyben pénzéhes szerencsevadász ér utol egy menekülő kolóniahajót, de ami ott fogadja, az egészen más, mint amire számított. Az első elbeszélésével bemutatkozó Szente Mihály a robotika törvényeinek egy hátborzongató kivételét idézi meg. Az uruguayi Carlos Federici a kapcsolatfelvétel lehetőségét egy közlekedési balesethez hasonlítja. Boldog Daniella azt kérdezi, van-e Facebook a halál után. Az Aelita- és Roszkon-díjas orosz Vagyim Panov a környezetünkben megbúvó különleges emberekkel szembesíti hősét.

    A lap nagy része foglalkozik a Mars gyarmatosításával. A központi tudományos anyag mellett két novella is a vörös bolygót választotta színteréül. A Nebula-díjas William Ledbetter olvasói egy rendkívüli felfedezésnek lehetnek tanúi. A Zsoldos Péter-díjas Toochee ugyanakkor a telepesek túlélésért folytatott küzdelmét mutatja be.

    A havi retro M. P. Shiel elbeszélése arról, hogy egy különleges természeti jelenségnek köszönhetően mit láthat meg egy ember a Holdon. Shiel világhírű regényének, A bíbor felhőnek első része tölti meg a magazin XL-szakaszát. „Minden világvége-történet anyja” ez, ahogy az irodalomtörténet megemlékezik róla.

    A lapban olvashatók még cikkek többek közt úszó városokról, egy miskolci színielőadásról Babits nyomán, egy új japán Godzilla-rajzfilmről, indiai gleccser-sztúpákról és az ESA diákműhold programjáról. „A marslakó és a mágus” című képregényt Evelyn E. Smith novellájából Matheika Gábor rajzolta.

    A Galaktika 347. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Pókember: Irány a Pókverzum! – A Sony végre kiköhögött magából egy értelmes képregényfilmet

    A Sony 2012-ben és 2014-ben is annyira befürdött az Amazing Spider-Man franchise-zal, hogy kénytelenek voltak kukázni az egészet és elfelejteni Andrew Garfield Pókemberjét. Pedig nagyon bíztak ebben az irányban, hiszen a 2. részben még a Sinister Sixet is elkezdték felépíteni. Óriási vakvágányra futottak tehát, Peter Parker karakterét pedig kénytelenek voltak kölcsönadni az MCU-nak, így a hálószövő mostanra Vasemberékkel nyomja egy csapatban. Kissé ironikus, hogy ezt követően jött össze a Sonynak a lehetetlen, azaz végre csináltak egy komolyan vehető Pókember filmet. Ráadásul egy olyat, amely a 2010-es években bemutatkozott Miles Morales eredetsztorija, de legalább annyira szól a kiégett Parkerről, mint az ő helyét átvevő színesbőrű srácról.

    Miles már egy új korszak terméke, hiszen az Amerikában élő kisebbségeket akarta vele megszólítani a Marvel, azok közül is a fiatalabb generációkat. Valószínűleg kevesen gondolták, hogy a karaktert animációs formában lesz a legjobb ötlet bemutatni, a filmet pedig úgy fogják zabálni a kritikusok és a nézők is, mint karácsonykor a kisgyerek a mézeskalácsot. Az Irány a Pókverzum! merész vállalkozás, hiszen a multiverzumos sztorijának köszönhetően rengeteg jól és kevésbé ismert hálószövős figurát hoz össze a vásznon.

    Ez a Pókember film működik, részben azért, mert épít a Sam Raimi-féle trilógiára – konkrét jeleneteket hoznak át onnan – és arra számít, hogy Peter Parkert úgyis mindenki ismeri. Igen ám, de ezt a Peter Parkert nem ismerjük, hiszen egy kiégett, elfáradt és meghasonlott férfiként tér vissza a barátságos Pókember a vászonra. Persze csak azután, hogy Miles Morales világának hálószövője meghal, nem is kisebb alak öli meg, mint a Kingpin. A film egyébként csak úgy hemzseg a főgonoszoktól, de róluk nem is spoilereznék, mert akad velük kapcsolatban pár meglepetés.

    Érdekes látni azt a tanítvány-mentor történetet, ami ebben a Pókember filmben kirajzolódik előttünk, de Spider-Gwen, a noir Pókember, Peter Porker és az animés változat is simán lopja a show-t. A hab a tortán pedig az, hogy ritkán csap minket ennyire arcon a valóság, azaz annak a ténye, hogy egyszer még a hősök is kiöregszenek és ráunnak a saját életükre. A Daredevil nézőknek azért is lesz érdekes látni ezt a filmet, mert Wilson Fisk nagyjából ugyanaz, mint a nemrég elkaszált Netflixes sorozatban, egy megtört keménylegény, aki folyton Vanessa miatt nyavalyog. Az Irány a Pókverzum! rajzolása és akciójelenetei kiválóak, simán néztük volna ezt a filmet akár 2 óráig is, picit kevésnek tűnt a másfél óra belőle.

    Belekötni nem nagyon lehet és nem is érdemes. Egy olyan adaptáció ez, amelyet mindenkinek meg kéne néznie, aki legalább egyszer hallott már a Pókemberről. Az embereknek pedig itt az ideje megtanulniuk, hogy az animációs filmek nem csak gyerekeknek szólnak, az Irány a Pókverzum!-ba is meglepően sok érzelmesség szorult. Elég az Ultimate Universe-ös Peter Parker halálára gondolni. A zenék jól illeszkednek a filmbe, még azoknak se fogják zavarni a fülüket, akik alapvetően ódzkodnak a raptől.

    Értékelés: 9/10

    Az Aquaman után nézve eddig ez a film nyerte a téli blockbuster szezont. Vizualitásban

    (Az easter eggeket kutatva érdemes figyelni a PS4-es Advanced Suit többszöri felbukkanását és a stáblista utáni jelenet is poénos.)

  • Aquaman kritika: Ilyen az, amikor az Avatar és a Sons of Anarchy találkozik

    Jason Momoa nem az a tipikus szuperhős alkat, elég ha arra gondolunk, hogy a Trónok harca marcona dothrakiját, Khal Drogót is milyen természetesen adta elő a színész. A 39 éves híresség feltűnt a Csillagkapu: Atlantiszban és a The Red Road című sorozatban is, így sokféle stílusban kipróbálhatta magát. Éppen az Aquaman lehet az a film, amely végképp világsztárrá teszi Momoát, hiszen a produkció az Avatar látványvilágát hozza össze a Sons of Anarchyra jellemző keménymotoros életérzéssel. Az Aquaman színes, optimista film, rendkívül jól összerakott üldözéses és akciójelenetekkel, ugyanakkor a történet legemlékezetesebb részei még mindig azok, amikor a DC el mer vonatkoztatni a Marveltől.

    A Warner és a DC végre belátta, hogy hiába hoznak a mozivásznakra borongós és darkos filmeket, mint a Batman v Superman és a Justice League, muszáj a karaktereiket megkedvelhetővé tenniük. Ezt az Aquaman jól megvalósítja, habár Jason Momoa tényleg csak morog és lazán veszi az egészet. Ritkán jut eszébe az embernek az, hogy például Nicole Kidman kapcsán egy brutál jó verekedést emlegessen, de a nagy öregek, úgy mint Dolph Lundgren és Willem Dafoe is jól hozzátették a magukét. Még Amber Heard Merája is fejlődőképes volt, habár vele kapcsolatban a legtöbben a kihívó szerelését és azt emlegették, hogy kiköpött Ariel.

    A színészekkel tehát nem voltak gondok, bár a DC mindig is jól tudott castingolni. (Kivéve a Jared Leto-féle Jokert mondjuk.) Ami az Aquamant kiemelte a mostani kínálatból, az a csodálatosan megvalósított Atlantis volt, jó volt nézni a víz alatti világot. Látszott, hogy a rendező James Wan apait-anyait odatett, hogy tátva maradjon a nézők szája. Ügyesen rávilágított a film a felszíni emberek és a víz alattiak közötti különbségekre és szerencsére még az se lett szájbarágós, ahogy Arthurt egyfajta híddá nevezték ki a két társadalom közt. Ebben a filmben is voltak szörnyetegek, a DC egyszerűen ezt a vonalat nem tudja elengedni, de egy vizuálisan elképesztő merülés/menekülés miatt nem bántjuk miatta az Aquamant. Ezúttal ennek a motívumnak is megvolt a helye.

    Míg azonban a Wonder Womanben és a Justice League-ben is gyászosak voltak a főellenségek, itt a bosszútól fűtött Black Manta és Orm is jól illeszkedtek a történetbe. Vicces kikacsintás volt az, hogy Orm úgy nézett ki, mint Aquaman a legtöbb képregényben, így Wanék arra is célozhattak ezzel a filmmel, hogy ideje a DC-nek szakítania a begyöpösödött múltjával. Valóban lecsengtek már azok az idők, amikor még vicces volt, hogy Aquaman beszélni tud a halakkal. Jason Momoa rock ‘n’ rollos karizmájának köszönhetően az egyik legbénább szuperhősből sikerült elfogadható karaktert faragni 2018-ban és ez nem kis dolog. Ráadásul ezúttal a flashback jelenetek is elviselhetőek és ami ennél is fontosabb, jól elhelyezettek lettek a sztoriban.

    Amerikában csak december 21-én mutatkozik be az Aquaman, de világszerte elég jól muzsikál a pénztáraknál, annak ellenére, hogy a kritikusok megszokott módon lehúzzák az év egyik utolsó blockbusterét. Valószínűleg azonban ahogy a Venomnak is sikerült a meglepetés és a Sony bekérte a folytatást, úgy az Aquaman is összehozhat valami hasonlót. Abszolút élvezhető kalandot írtak ugyanis Arthurék köré. A filmnek abszolút nincs könnyű helyzete a pénztáraknál, hiszen az új Pókember animációs filmmel és a Bumblebee-vel is meg kell birkóznia.

    Az Aquaman helyenként olyan minőségi üldözős és verekedős jeleneteket tartalmaz egyébként, hogy még a Daredevil alkotói is beülhetnének jegyzetelni a filmre. Ami miatt nem éri el a 8-as pontszámot a film, az amiatt van, hogy helyenként túl sok a kitartott jelenet, amit simán kivághattak volna. Így viszont kínos másodperceket és túlzott giccset hoznak a filmvásznakra.

    Értékelés: 7.5/10

  • Jasper Fforde – Monokróm kibeszélő a Galaktika tévén!

    Jasper Fforde – Monokróm című könyvét boncolgattuk, amely igazi különlegesség a már unalomig ismételt disztópiákon belül.

    A Monokróm fülszövege

    A kromatokrácia világában az vagy, amit látsz. A társadalom hierarchiája ugyanis polgárainak korlátozott színlátásán alapszik.

    Eddie Russett följebb akar lépni. Amikor azonban apjával Kelet-Kárminba költözik, terve, hogy átlagosnál jobb vöröslátását kihasználja egy előnyös házasságkötés érdekében, egykettőre zátonyra fut. Végzetes hattyúk, alávaló Sárgák és megszeghetetlen szabályok állják útját, rejtélyes halálesetek, valamint két zűrös kapcsolat, egy ráerőltetett bányarémmel és egy lázadó Szürke angyallal. Vajon lesz-e ereje kitörni az agyonszabályozott kasztrendszerből? Nem lesz egyszerű, hiszen a kíváncsisága lépten-nyomon bajba keveri.

     

    A Jane Eyre-eset sikerszerzőjének új regénye sokkal több egy szokványos disztópiánál, mert egyben annak paródiájával is szolgál.

     

    „Az SF és a fantasy mesteri elegye, ami a hangsúlyt a karakterekre helyezi a technovarázslatok helyett. Ráadásul borzasztó vicces is.”

    – Los Angeles Times

     

    „Kihagyhatatlan!”

    – Miami Herald

    A Galaktika webshopján megvásárolható, ha kedvet kaptatok hozzá!

  • Újra dübörög a Galaktika TV!

     

    Marci és Mikul a sikeres diploma megszerzése után, újra itt vannak a Galaktika TV kamerája mögött és azonnal belevetették magukat könyvekbe, filmekbe és mindenféle érdekességbe.
    A csatorna motorja immár újra beindult, és sűrűbben fognak érkezni a videók különböző témákban. Lesz videojáték blokk, irodalom és filmek/sorozatok, amikor pedig esedékes ezeket szépen összefűzik egy videóba, mint a mostani videó esetében, ahol a srácok a Toronyház elolvasása után nem csak a könyvről de a filmről is beszélnek egy keveset.
    Katt a linkre és vagy a videóra, ha tetszett mehet az a like gomb nyomkodás! 🙂

    Annyi biztos, hogy mostantól sűrűbben érkeznek majd a videók, mindenki örömére!

    Időközben már megjelent a decemberi Galaktika is!

    A Galaktika magazin decemberi számát Ronil Caine, a Lilian és a Rémteremtő szerzője nyitja, kisregényének első része időben visszafelé jelenít meg két különös öngyilkosságot. Juan Pablo Noroña isten háta mögötti garázskocsmájában furcsa beszélgetést vizionál: pingvin és ember között. Jodi Taylor St. Mary-krónikákból ismert múltjárói visszaugranak az időben egy koronázásra, de a történelem, persze, mást tartogat számukra. J. G. Ballard, a Toronyház írója egy időn és téren túli világot képzel el egy lakatlan szigeten, amelyben flóra és fauna fantasztikus módon átalakul. Andrej Szalomatov szürke angyala azt bizonyítja, hogy az igazság egyre kevésbé fekete vagy fehér.

    A magyar szerzők közül Varga L. László egy kudarcos időutazás paródiáját villantja fel, míg Huszár Karina egy idilli virtuális valóságot épít a figurák köré, amely kegyetlenül kitaszítja az oda nem illőket.

    A havi retro J. D. Beresford „Egy jelentéktelen kísérlet” című apokaliptikus novellája.