Blog

  • Csillagok háborúja – Sötét dagály felemelkedése

    Furcsa ez a cím? Nem, sajnos nem sikerült meg szereznünk a következő Star Wars film címét. Akárcsak a rajongók mi sem tudunk többet arról, hogy a tripla trilógia után hogyan folytatódik a saga.

    Azonban a rajongók addig sem tétlenkednek. Az Immersion VFX előszeretettel keveri a műfajokat és a filmeket, szívesen alkalmaz fura trükköket. Például a Star Warsból jól ismert fénykardokat adnak más filmek szereplőink kezébe.

    Most készült el legújabb munkájuk, a Karib-tenger kalózainak egyik csatajelenete. De itt minkét fél fénykardokkal hadakozik? Érdekes ötlet, nem?

    Apropó, tudtad, hogy a Karib-tenger kalózai negyedik része egy nálunk megjelent könyvön alapul? A többszörös World Fantasy- és Philip K. Dick-díjas szerző, Tim Powers Ismeretlen vizeken című regénye egyszerre dark fantasy-mese és kalóztörténet.

    Ismeretlen vizeken

    „Ez az a nap, amelyet mindig emlékezni fogsz, amikor a haderő veled volt.” – Jax Paro

     

  • Mesebeli mélység

    Ezek nem komputer animációk. Ez a valóság.

    Alekszander Szemenov tengerészbiológus gerinctelenekre szakosodott, és a Moszkvai Állami Egyetem Fehér-tengeri biológiai állomásán a búvárok csoportjának vezetője. Szemenov profi fotós, ez a két tulajdonság kombinációja lehetővé teszi számára olyan képek készítését, amelyeket egyszerű halandók nem láthatunk.

     

    Szemenovot leginkább a természetes környezet tudományos makrofotografálása érdekli. Ez lehetővé teszi olyan állatok megfigyelését, amelyeket laboratóriumi körülmények között nem lehet megfelelően megvizsgálni, mint amilyenek például a lágy testű plankton organizmusok vagy a tengerfenéken élő helyhez kötött életformák.

     

    https://galaktikabolt.hu/termek/melyseg/

    Fagyott égbolt

    Fagyott égbolt 2

  • Sorban csúsztatják premierjeiket az amerikai filmforgalmazók

    Egyre több várt mozifilmnek kerül későbbre a premierje. A koronavírus-járvány miatt leállt forgatások és utómunkák csúszása miatt az év elején tervezett premierdátumok tarthatatlanná váltak. A nagy amerikai moziláncok, a Cineworld és az AMC ugyancsak csütörtökön jelentették be, hogy legalább augusztus közepéig elhalasztják filmszínházaik újranyitását, amelyet július végére terveztek. Hiába nyitnak a mozik, ha nincs mit bemutatni.

    Az idei nyár egyik legjobban vár filmje, is folyamatosan csúszik. Christopher Nolan Tenet című filmjének premierjét már eddig is elcsúsztatták július végére, de a Warner Bros. stúdió a héten bejelentette, hogy a bemutatót meghatározatlan időre elhalasztja.

    A legfrissebb bejelentés a a Walt Disney-é.  Három szuperprodukciójának premierjét is elhalasztja, az új Avatar- és Star Wars-filmek bemutatója egy évvel tolódik.

    Carlos Chernov – Végtelen vetítés

    Az Avatar 2 lett volna a 2021-es év egyik legnagyobb produkciója. Eredetileg úgy volt, hogy 2021-ben, 2023-ban, 2025-ben és 2027-ben jelennek meg a folytatások. James Cameron 2009-es kasszasikerének, minden idők második legtöbb bevételt hozó filmjének folytatása azonban csak 2022 decemberében érkezik a mozikba, ennek megfelelően minden további folytatás csúszik egy-egy évet.

    A következő, 2022-re tervezett  Star Wars-film premierjére pedig 2023 decemberéig kell várni. A cím nélküli 2024-re és 2026-ra tervezett filmek is csúsznak egy-egy évet.

     

    A Disney az egyesült államokbeli koronavírusos esetek számának növekedésével és a világjárványnak a filmgyártásra gyakorolt hatásával indokolta döntését. „Egyértelművé vált, hogy a jelenlegi globális egészségügyi krízisben semmit sem lehet kőbe vésni a filmek forgalmazásával kapcsolatban” – mondta a Disney szóvivője.

    Rémteremtő

     

  • Cousteau bázis a tenger alatt

    A valaha volt legnagyobb víz alatti kutatóállomás épül meg a Karib-tenger mélyén. A projekt ötletgazdája Fabien Cousteau oceanográfus, a világhírű francia tengerkutató, Jacques Cousteau unokája. Cousteau szerint három év szükséges a Proteus megépítéséhez.

    Cousteau Yves Béhar tervezővel együtt ismertette a Curacao sziget közelébe tervezett Proteus részleteit. A 372 négyzetméteres laboratórium a világ különböző tájairól származó tudósoknak ad majd lehetőséget az óceán tanulmányozására, a klímaváltozás hatásainak vizsgálatától kezdve az eddig ismeretlen tengeri teremtmények felfedezésén át a gyógyszerkutatási áttörésekig.

    A tervek egy kétemeletes, körkörös kialakítású komplexumot mutanak be, amelyet a tengerfenékhez rögzített cölöpök fognak  tartani. Az oldalán sziromszerűen kiálló kabinokban egyebek között laboratóriumokat, lakrészeket és orvosi helyiségeket alakítanak ki. A szél- és napenergiával működtetett építmény az óceáni hőenergiát is hasznosítani fogja, valamint a világ első víz alatti üvegházának is otthont ad majd.

    https://galaktikabolt.hu/termek/melyseg/

    Aa Proteus a Nemzetközi Űrállomás (ISS) víz alatti megfelelőjeként fog működni, ahol a kormányügynökségek, a tudósok és a magánszektor szereplői a kollektív tudás szellemében fognak együttműködni.

    Az óceán felfedezése ezerszer fontosabb az űrkutatásnál az emberiség túlélése szempontjából, a jövőnk szempontjából. Ez a mi létfenntartó rendszerünk. Ez az elsődleges oka, hogy életben vagyunk. ” – mondta Cousteau.

  • Metánszivárgást az Antarktiszon

    Kutatóknak először találtak a déli kontinensen aktív metánszivárgást.

    Az Antarktisz körüli tengerágyban, akárcsak az Északi óceánban a tudósok szerint nagy mennyiségű metán tárolódik. A klímaváltozás nyomán felmelegedő óceánokból azonban a gáz elkezdett szivárogni, ami a szakemberek szerint aggasztó. A tudósok szerint az üvegházhatású gáz szinte bizonyosan a légkörbe szökik a tengerfenékről. A szivárgás okát egyelőre nem tudják megmagyarázni. Bár egy aktív vulkán oldalában helyezkedik el, mégse valószínű, ahogy a vulkánból törne fel.

    Az Antarktiszon az aktív gázszivárgást először 2011-ben vették észre véletlenül búvárok, de a tudósok csak 2016-ban jutottak el a helyszínre, hogy tanulmányozzák, majd elvégezzék a laboratóriumi elemzéseket. A kutatókat nagyon aggasztja a metán felszabadulása a fagyott vízalatti tengerfenékből vagy a permafrosztból. Ez a jelenség akkor következik be, amikor a globális felmelegedés egy jellemző hatása megállíthatatlanná válik. A tudósokat is meghökkentette, hogy az északi-sarki permafroszt 70 évvel korábban kezdett el kiolvadni, mint jósolták

    Fagyott égbolt

    A metánszivárgást a McMurdo-szorosban egy vulkáni kúpon fedezték fel. A 70 méter hosszú, fehér mikrobiális szőnyeg jelezte folt mellett egy másik szivárgást is felfedeztek a 2016-os expedíció kutatói.

    A legfontosabb felfedezésük az volt, hogy a metánevő mikrobák, amelyek hamar megtelepednek a szivárgás helyszínén, ezúttal sokat késtek, több mint öt évbe telt, amíg megjelentek, és azt követően is észlelhető volt, hogy a metán gyorsan szökik a tengerfenékről.

    A jégmező alatt jelentős metántartalékok rejtőzhetnek. Az a nagy kérdés, hogy mennyire maradnak le a metánevő mikrobák a gyorsan szivárgó metán lekötésében.

  • Interjú Lana Bastašić a Kapd el a nyulat! című könyv szerzőjével

    Interjú Lana Bastašić írónővel akinek könyve a Kapd el a nyulat! első regénye 2020-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi díját.

    Varázslatos történet a gyermekkori barátságáról, a fehér nyúl szembogarában meglátható titkokról, és arról, hogy soha nem tudható biztosan, a tükör melyik oldalán állunk.

     

    Mund Katalin: Hogyan s miként döntötted el, hogy író szeretnél lenni?

     

    Lana Bastašić: Gyerekkoromban egyáltalán nem gondoltam arra, hogy író lehetnék, habár állandóan írogattam. Nyolcéves korom óta naplót vezetek, és azóta is folyamatosan írok. De nem tudtam, hogy ez egy szakma is lehet. Először is egy háború utáni, átalakuló kultúrában nőttem fel, ahol a könyvek nem tűntek annyira fontosnak. Másrészt egyáltalán nem ismertem női szerzőket, minden tankönyvünkben csak férfi írókról tanultunk. Csak sokkal később jöttem rá, hogy a hobbim hivatás is lehet.

     

    K.: Számos műfajban kipróbáltad magad, hiszen verseket, novellákat és színdarabot is írtál a regény mellett, s mindegyikkel díjakat nyertél, amihez ezúton is gratulálunk. Melyik a kedvenc műfajod, és miért?

    B.: A novellákat kedvelem a legjobban, ez nem is kérdés. Szeretek kisebb vásznon dolgozni. Rengeteget lehet tanulni a novellák írásából, lesznek rosszak, közepesek, felejthetők, jók és nagyszerűek… Nem számít. Minden darabkának illeszkednie kell, korlátozott időd és tered van arra, hogy létrehozz egy kis univerzumot, ami a történet előtt és után is létezik, de legfeljebb pár ezer szó áll rendelkezésedre, hogy ezt megmutasd.

     

    K.: Mi inspirált a Kapd el a nyulat! megírására?

    B.: Mindig szerettem volna a hazámról írni, de nem találtam a megfelelő megközelítésmódot. Nem akartam egy újabb romantikus háborús drámát, amiben potyognak a bombák, a férfiak hősiesek, a nők pedig gyönyörűek. Számomra a háború egy történet, Jugoszlávia is egy történet, és nekem erről kell írnom, el kell mesélnem ezt az egészet. Ki lehet a beszélő? Kinek a privilégiuma elmondani, hogy mi történt? És kik azok, aki nem mondhatják el? Ezekkel a kérdésekkel kezdtem.

     

    K.: Mennyiben támaszkodtál a saját élettapasztalataidra?

    B.: Egyik karaktert sem valódi személyről mintáztam, és a két lány barátságának története is csak kitaláció. Mindennél jobban szeretek kitalált történeteket írni, mert szerintem így lehet a legjobban megmutatni valami igazat. Amikor az emberek azt mondják, „valóban ez történt”, én nem bízom bennük, vagy nem várom el, hogy a teljes igazság kibontakozzon a történetmesélésben. A fikcióban nincs meg az az arrogancia, hogy „ez egy igaz történet”, de fel tud mutatni olyan igazságokat, amelyeket olykor éppen a tények takarnak el. Egy dolog közös bennem és a regény mesélőjében, hogy én is banjalukai szerb lány vagyok, és hozzá hasonlóan elhagytam a hazámat. De itt véget is ér a hasonlóság. Sara nagyon más, mint én, ő nem nézett szembe a saját démonjaival, inkább megpróbálja elkerülni a bűntudatot azáltal, hogy mindent értelemmel bíró történetté alakít. Én nem hiszek abban, hogy mindennek valami nagyobb értelme van, és úgy gondolom, az emlékeim sokkal jobbak, mint Saráé.

     

    Kapd el a nyulat!

    K.: Gyakori volt a háború előtti Boszniában, hogy különböző nemzetiségű és vallásos hátterű emberek legjobb barátokká váljanak? És mi a helyzet most?

    B.: Gyerekként nem voltunk tisztában ezekkel a különbségekkel, amíg valamelyik felnőtt nem mondta. Fogamunk sem volt arról, hogy valamelyik név bosnyák, a másik szerb vagy horvát. A gyerekek számára a társak kizárólag gyerekek. Azért szeretsz valakit, mert matekórán mellette ülsz, és azért utálod, mert jobb jegyet kap, mint te. Ilyen értelemben a gyerekek világa sokkal demokratikusabb volt akkoriban, mint a felnőtteké. De ahogy felnősz, látod, hogyan növekednek a különbségek. A felnőttek ezt főként a vallással magyarázzák: ki melyik istenhez imádkozik, milyen rituálékat követ. Nekem személy szerint sokféle nemzetiségű barátom van, de Bosznia még mindig nagyon megosztott, az emberek különböző kulturális és etnikai buborékokba bezárva élnek, fenntartva az ellenségeskedés évszázados mítoszait.

     

    K.: A regényben Boszniát Sara szemén keresztül látjuk, és meglehetősen sötét ez a kép. Te is ilyennek látod az országot? Hogyan néz ki Bosznia Lejla szemszögéből?

    B.: Sarának van egy sajátos nézőpontja, ami nem egyezik az enyémmel, noha megértem őt. Meg kell értened a karakteredet, még akkor is, ha nem értesz egyet vele. Számomra Boszniának rengeteg szépsége van, és egy nagyon sajátos szellemisége, lelke. Még mindig nagyon barátságos hely, tele vendégszeretettel, olyan hely, ahol nagyon sokat szenvedtek az emberek, de akkor is megkínálnak kávéval, vicceket mesélnek, hogy otthon érezd magad. Szarajevóban éles határvonal választja el a híres márkák elegáns boltjait, amelyek az egykori Osztrák–Magyar Monarchia épületeiben találhatók, a színes, nyüzsgő török bazároktól. Úgy érzem, mindannyian magunkban hordozzuk ezt a kettősséget. Lejla számomra Bosznia megszemélyesítője, olyan, amilyen a hazám női alakként: mérges, bántalmazott, megsebesített, keserű, de ugyanakkor intelligens és büszke. Lejla nem töltene sok időt azzal, hogy a szülőhazáján gondolkodjon, mert lefoglalja, hogy meg kell élnie valamiből, és el kell menekülnie a bántalmazások elől.

     

    K.: Lejla szerint Sarának volt lehetősége választani az életben, míg neki nem. Úgy érzem, egyikük sem igazán boldog. Lehet jól választani? Mi a jobb: otthon maradni, vagy elhagyni a hazát? Te úgy döntöttél, hogy elhagyod.

    B.: Nem tudom, mi a jobb. Minden választásnak megvannak az előnyei és hátrányai. Mint egy Robert Frost-versben – a végén minden út máshová vezet, de ez nem igazán számít. Fontos látni, hogy gyakran nincs választásunk. Az privilégium, ha eldönthetjük, hogy elmegyünk valahova máshová, és nekem megvolt erre a lehetőségem. De sok ember, aki elhagyta Boszniát egy jobb élet reményében, úgy érzi, hogy valami hiányzik. Számomra az otthon fogalma nagyon összetett, talán soha nem is fogom tudni, mit jelent valójában. Sara azt mondja, „haza kell mennem”, amikor Boszniáról beszél. Én nem hiszem, hogy valaha is így fogalmaznék.

     

    K.: Lehetséges, hogy megtartsd a személyiségedet, identitásodat, ha azt választod, hogy külföldön élsz? Vagy nem is létezik személyiség, mert mindenki mindig változik?

    B.: Úgy érzem, akkor találod meg önmagad, ha eltávolodsz az ismerős környezettől. Szükség van a nem szokványos körülményekre, el kell távolodni a jól ismert mintáktól ahhoz, hogy rájöjj, mi az, amit valóban akarsz, milyen vagy, mit szeretsz. Persze mindig valamilyen mintát követünk, még akkor is, ha azt gondoljuk magunkról, hogy most nagyon eredetiek vagyunk, de amikor egy idegen országba költözünk, egy idegen kultúrába és nyelvi környezetbe kerülünk, olyan személyiségvonásokat fejlesztünk ki, amikkel korábban nem rendelkeztünk. Mert nem volt rájuk szükségünk. A legfontosabb tanácsom, amit leendő íróknak szoktam adni mindig: Tanuljatok nyelveket, és utazzatok sokat! Visszatekintve úgy látom, hogy a Barcelonában töltött hét év ugyanolyan fontos volt az identitásom számára, mint az azt megelőző húsz év Boszniában. Minden fontos, és az utazás soha nem ér véget.

     

    K.: Min dolgozol most?

    B.: Egy novelláskötetet kell befejeznem, ami az év végén fog megjelenni Boszniában és Szerbiában. Gyerekekről írok, minden történetben egy gyermek a főhős, a legkisebbektől a tinédzserekig, akiket valamilyen trauma ér a felnőttek világában. Próbálom meglelni a hangjukat anélkül, hogy pártfogolnám vagy romantizálnám őket, és megmutatni, mennyire fontos az, ahogy a gyermekekkel bánunk. Mindenre emlékeznek, a mérgező szavak és tettek velük maradnak, és néha szörnyekké válnak. Nagyon megfogott egy Georgi Gospodinov-gondolat (a The Physics of Sorrowból), miszerint kezdetben van egy gyermek, akit ledobtak az alagsorba. Az elhagyott gyermek képét összekapcsolja Minótaurosz mítoszával. Ezt lenyűgözőnek találtam.

     

    K.: Van esetleg olyan kérdés, amit senki nem kérdezett meg tőled a regénnyel kapcsolatban, és szeretnél rá válaszolni? 🙂

    B.: Nos, bárcsak az emberek jobban tisztában lennének azzal, mennyire nehéz az én generációmnak időt és pénzt találni az íráshoz. Bárcsak megkérdeznék, miből éltem, amíg a regényt írtam. Remélem, hogy a jövőben a fiatal íróknak több lehetősége lesz pályázni, és élni valahol valamiből, hogy írhassanak. Kapitalista világban élünk, ami „beteg”, és mi azt választottuk, hogy szavakból hozzuk létre a saját világunkat. Ahhoz szólok, aki ezeket a sorokat olvassa, miközben két munkahelyen dolgozik, és éjszaka tud csak írni bármiféle remény nélkül, hogy valaha is kiadják a munkáját. Hallak téged. Tudom, hogy olykor teljesen értelmetlennek és reménytelennek tűnik a helyzet, de ne add fel! Meséld el a történetedet!

     

  • Élő vulkánosság a Vénuszon

    Amerikai és svájci kutatók meggyőző bizonyítékokkal szolgáltak arra, hogy a Vénusz geológiailag aktív bolygó. 37 aktív vulkanikus struktúrát azonosítottak a bolygón.

    Most először sikerült olyan sajátos szerkezetekre rámutatni, amelyek arról árulkodnak, hogy nem ősi vulkánról, hanem ma is aktív, valószínűleg alvó, de nem holt vulkánról van szó.

    A kutatók már jó ideje tudják, hogy a Vénusznak van egy fiatalabb felszíne, szemben a Marssal vagy a Merkúrral, amelynek hideg a belseje. A meleg belsőről és a geológiai aktivitásról árulkodnak azok a gyűrű alakú repedések, a coronae-k, amelyeket általában medencék vesznek körül.

    A szakemberek azonban úgy vélték, hogy a coronae-k valószínűleg ősi aktivitás jelei, és a Vénusz eléggé lehűlt, hogy lelassítsa a geológiai aktivitást a bolygó belsejében és megkeményítse annyira a kérget, hogy semmilyen meleg anyag a mélyből ne legyen képes áttörni azon. Ráadásul vita tárgyát képezi a coronae-k formálódásának pontos folyamata és különbözőségük okai.

    A bíborszínű felhők bolygója

    A kutatók a Vénusz felszíne alatti termomechanikai aktivitás modelljeit használták, hogy létrehozzák a coronae-alakzatok háromdimenziós, nagyfelbontású szimulációját.  Az eredmények segítettek abban, hogy azonosítsák a közelmúltban aktív coronae-k jellegzetességeit. Megállapították azt is, hogy a coronae-k közötti bizonyos különbségek a geológiai fejlődés különböző szakaszait jelentik.

    A tanulmány az első bizonyítékkal szolgál arra, hogy a coronae-k a Vénuszon még fejlődnek, ami azt jelzi, hogy a bolygó belseje még háborog.

  • Az univerzum legnagyobb és legpontosabb térképe    

    Egy nemzetközi tudóscsoport egy hatéves kutatás eredményeképp elkészített a világegyetem minden eddiginél nagyobb, 3D-s térképét.  A Barion Oszcilláció Spektroszkopikus Vizsgálat keretében sok millió galaxist és kvazárt elemeztek.

    Az eBOSS mind a galaxisokat, mind a távoli kvazárokat felhasználja az úgynevezett barionikus akusztikus oszcillációk (BAO) mérésére, amelyek tulajdonképpen a korai univerzumban uralkodó feltételeknek az anyag eloszlásában megőrzött lenyomatai.

    2012-ben indult el az eBOSS-projekt a világegyetem legteljesebb 3D-s térképének elkészítésére. A térkép a világ harminc különböző kutatóintézetében dolgozó több száz tudós húszéves együttműködésének gyümölcse. A tudóscsoport a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) égboltfelmérésben vett részt, amely egy új-mexikói optikai teleszkóp által összegyűjtött adatokat használja fel.

    A kutatás az 1998 óta rendelkezésre álló adatokból kezdtek építkezni és az adatokkal töltötték ki a kozmológiai történelem hiányosságait, hogy jobban megértsék a világegyetem tágulásának mechanizmusát. A tudósok szerint az ősrobbanás, amelyből az univerzum született, 13,8 milliárd évvel ezelőtt történt.

    A munka során a kutatók ismétlődő mintákat mértek fel a galaxisok eloszlásában, hogy azonosítani tudjanak több kulcsfontosságú kozmológiai paramétert, beleértve a feltételezett sötét anyag és az energia sűrűségét az univerzumban.

    Végállomás: Amalthea

    A kutatók olyan galaktikus nyomokat tanulmányoztak, amelyek a tömeg eloszlásáról árulkodnak a világegyetemben. A térkép hatmilliárd évvel ezelőtti részéhez a legősibb, legvörösebb galaxisokat vizsgálták. A távolabbi korok feltérképezéséhez a legfiatalabb, kék galaxisokra koncentráltak. Mintegy 11 milliárd évvel ezelőttre visszatekintve pedig a kvazárokat vizsgálták, az olyan galaxisokat, amelyeknek középpontjában egy rendkívül fényes, hatalmas energiaforrás, feltehetően egy fekete lyuk van.

    Az univerzum ősi történetéről és a tágulásáról már sok mindent sikerült megtudni, a mintegy 11 milliárd évvel ezelőtti korszak közepéről zavaróba ejtően kevés ismeretünk volt. Az ötéves folyamatos megfigyelésnek köszönhetően azonban sikerült betölteni a lyukakat, és olyan információkhoz jutni, amelyek az utóbbi évtized legfontosabb kozmológiai előrelépései közé sorolhatók.

  • Melyik hold mekkora?

    Szép számmal vannak holdak a Naprendszerben Bár a Földnek csupán egy kísérője van, de az legalább az egyik legnagyobb.

    A kőzetbolygók amúgy sem büszkélkedhetnek mellékbolygókkal, bezzeg a gázóriások: A Jupiternek 2019-ben 79, a Szaturnusznak 62, az Uránusznak 27, a Neptunusznak 14 holdját ismerjük. Még a Kuiper-övi objektumok közül is jut néhánynak.: Ma már a törpebolygóvá lefokozott Plútónak is 5 jutott.

    A Metaball Studios egy összehasonlító videót készített, hogy megismerhessük, melyik hold mekkora. A legkisebbet, a Szaturnusz egyik kísérőjét még az Eiffel-toronyhoz mérhetjük. A kisebbeket összemérhetjük New York városéval, de a legnagyobbak mellé már a bolygónkat kellett állítani. Összesen 24 Holdat nézhetünk meg a videóban.

  • A Föld nem lapos, hanem kocka

    A föld kockákból épül fel! 🙂  Magyar és amerikai kutatók igazolták Platón több ezer éves feltevését.

    Platón, az egyik legnagyobb ókori görög filozófus kései munkáiban úgy vélte, a világmindenséget alkotó négy elem – a föld, a víz, a tűz és a levegő – mindegyike szabályos testekből épül fel, ezek közül a föld hexaéderekből, vagyis kockákból.

    Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat egy nemzetközi kutatás –  három magyar és egy amerikai tudósból álló kutatócsoport – keretében igazolta, hogy ha véletlenszerűen választott síkokkal kellően sokszor vágunk ketté egy testet, akkor a folyamat eredményeként keletkező testek (poliéderek) lapjainak, csúcsainak és éleinek átlaga rendre 6-hoz, 8-hoz és 12-höz tart, vagyis az „átlagos alakzat” egy kocka lesz.

    A csoport nagy léptékű számítógépes kísérletekkel megvizsgálta a kőzetekben a természetes aprózódást előidéző feszültségmezőket, és igazolta, hogy a természetben előforduló, töredezést okozó leggyakoribb feszültségmezők a testeket kettérepesztik, és ezáltal átlagos értelemben kockákat hoznak létre.

    3001 Végső űrodisszeia

    Így tehát a Földön (és más égitesteken) fellelhető töredezett sziklák és kövek geometriai átlaga maga a kocka – tették hozzá.

    A csoport tagjai: Domokos Gábor alkalmazott matematikus, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat egyetemi kutatócsoportjaihoz tartozó MTA-BME Morfodinamika Kutatócsoport vezetője. Kun Ferenc (Debreceni Egyetem) és Török János (BME) elméleti fizikusok, valamint az amerikai Pennsylvania Egyetem kutatóprofesszora, Douglas Jerolmack geofizikus. A csapat közel négyéves kutatómunkájuk eredményét a világ legkiemelkedőbb tudományos folyóiratai között számon tartott PNAS publikálta.

    A kutatás eredményeként Domokos Gábor és társa, Várkonyi Péter másik munkája, a Gömböc most természettudományos értelemben is a helyére került. A Gömböc már a bemutatásakor tudományos szenzáció volt, mivel ez a találmány az első olyan ismert homogén test, amelynek egy stabil és egy instabil, azaz összesen két egyensúlyi pontja van, és bárhogy tesszük le, mindig a stabil egyensúlyi pontjába tér vissza.

    A Gömböc tehát az alakfejlődési folyamatok láthatatlan végállomása, míg a most záruló kutatás szerint a kocka a – szintén láthatatlan – kezdete ugyanezen folyamatoknak.