Egyre valószínűbb, hogy már öt éven belül átlépi a világ a kritikus 1,5 fokos felmelegedést.
A Meteorológiai Világszervezet által közzétett legfrissebb adatok szerint egyre nő az esélye annak, hogy a globális átlaghőmérséklet már a következő öt évben 1,5 Celsius-fokkal meghaladja az iparosodás előtti szintet. A kutatók szerint jelenleg 20 százalék az esély arra, hogy a kritikus szint átlépése már a 2024 előtti megtörténik.
A 2015-ös párizsi klímaegyezmény célja a globális átlaghőmérséklet emelkedésének jóval 2, de inkább 1,5 Celsius-fok alatt tartása az iparosodás előtti szinthez képest. A szakemberek szerint a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra korlátozásával elkerülhetők a klímaváltozás legsúlyosabb hatásai.
Kutatók szerint a világ átlaghőmérséklete már most több mint 1 Celsius-fokkal növekedett az 1850-es évekhez képest és valószínűleg ezen a szinten is marad a következő öt évben.
Korábbi tanulmányok 10 százalékra tették az esélyét az 1,5 Celsius-fokot meghaladó melegedés rövid távú bekövetkezésének. A világ bizonyos részein jóval érezhetőbb lesz a melegedés, mint máshol. A kutatók szerint az Északi-sarkvidék például a globális átlagnál valószínűleg kétszer gyorsabban melegszik idén. A szakemberek előrejelzései szerint továbbá a következő öt évben több vihar lesz Európa nyugati része felett az emelkedő tengervízszint miatt.
A jelentés készítésekor a kutatók számításba vették a természet változékonyságát, valamint az emberi tevékenységekből eredő szén-dioxid-kibocsátást, ugyanakkor nem vették figyelembe a koronavírus-járvány miatti emissziócsökkenést. Mivel a szén-dioxid nagyon hosszú ideig megmarad a légkörben, ezért az idei kibocsátás-visszaesés miatt várhatóan nem fog csökkenni a globális hőmérséklet-emelkedésért felelős légköri szén-dioxid-koncentráció.
Egy friss orosz elmélet szerint egészen másképp játszódott le a Tunguzka esemény.
A zsibériai esemény 112. évfordulóján megrendezett aszteroida napon egy új orosz elmélet volt a fő téma, amely megpróbál magyarázatot adni arra a kérdésre, hogy miért nem találtak Tunguzkában sem becsapódási krátert, sem meteor maradványokat.
Az eddigi legelfogadottabb elmélet szerint egy körülbelül 30-80 méter átmérőjű meteorid lépett be a légkörbe és 5-8 kilométer magasságban felrobbant. A robbanás erejét a különböző becslések 10-30 megatonna közöttinek számolták.
Orosz kutatók számítógépes szimulációkkal, azt vizsgálták, hogy különböző összetételű meteorok, különböző sebességgel és szöggel a légkörbe lépve hogyan viselkedik, és milyen kárt okoz.
Ha megfelelően lapos szögben éri el a légkört egy meteor, akkor nem fog becsapódni, hanem egyszerűen lepattan a sűrű légkörről, pont úgy, mint a kacsázó kő a víz tetején. A tudomány ismer ilyen esetet, 1972 nyarán az Egyesült Államok felett viselkedett így kb. 1000 tonnás vasmeteor.
A szimulációkból kiderült, hogy az 50-200 méter átmérőjű vasmeteroidok ha 25 km/s sebességgel 5-12 fok közötti szögben lép be a légkörbe visszapattannak a légkörről, és csupán 10-15 kilométerre közelítik meg a felszínt. Azonban az óriási lökéshullám elér a felszínt, és komoly pusztítást végez.
Egy érdekesség: az Apollo -13 visszatérésénél is ugyanez volt a rizikó. Nem tudták pontosan irányítani a pályájukat. Visszatérésnél csupán néhány fok volt a különbség a között. hogy elégnek a légkörben, lepattannak a légkörről, vagy sikeresen landolnak.
Egy kis fogalmi magyarázat:
meteoroid – a Nap körül keringő apró porszem, törmelék
meteor – a Föld légkörébe hatoló meteoroid által okozott fényjelenség
meteorit – a Föld felszínét elért meteoroid
Mintegy 150 író, tudós és aktivista, közük J. K. Rowling, Salman Rushdie és Margaret Atwood írta alá azt a nyílt levelet, amelyben a véleménynyilvánítás szabadsága mellett tettek hitet, és elítélték a viták korlátozását.
Mint fogalmaztak, nem tartják helyesnek a nyílt viták elfojtását. A levélben szót emeltek a nyilvános megszégyenítés és kirekesztés divatja és a „vakító erkölcsi bizonyosság” ellen. A levél aláírói közül többeket támadtak már valamilyen korábbi véleménynyilvánításukkal kapcsolatban – írta a BBC szerdán.
A Harper’s Magazine-ban kedden megjelent levél aláírói között van Noam Chomsky amerikai filozófus, Gloria Steinem amerikai újságíró, feminista aktivista és Garri Kaszparov orosz sakknagymester is neves történészek, írók mellett.
J. K. Rowling a közelmúltban szintén támadások kereszttüzébe került a transzneműekkel kapcsolatos véleménynyilvánítása miatt.
Az egyik aláíró pár órával a levél megjelenése után visszavonta nevét: az amerikai Jennifer Finney Boylan transznemű aktivista elnézést kért csatlakozásáért. Magyarázata szerint azt hitte, az internetes megszégyenítések elleni nyilatkozatot ír alá, és nem tudta, kik szerepelnek az aláírók között.
A napokban látott napvilágot Lana Bastašić Kapd el a nyulat! című regénye a Metropolis Media kiadó gondozásában. A könyv 2020-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A kötet megjelenését az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatta.
A fiatal szerzőnő első regénye egy bonyolult barátságról és identitáskeresésről szól, amely a soknemzetiségű Jugoszlávia szétesésekor játszódik. A történet elején Sara (aki eredetileg boszniai író, de jelenleg Dublinban lakik), telefonhívást kap legjobb gyerekkori barátnőjétől, Lejlától, akit 12 éve nem látott. Sara Dublinban járt egyetemre, most egy ír férfival él, szinte teljesen elfelejtve, elnyomva származását. Amikor régi barátnője Bosznia nyelvén szól a telefonba, Sara összezavarodik. A beszélgetés az anyanyelvén visszarántja a feledni kívánt múltba, előtörnek a boszniai emlékek, emiatt az identitását is újra kell értelmeznie. Mindez Sara személyiségének szerves része, és ez a telefonbeszélgetés a kezdete annak, hogy a valódi, rég elnyomott énjét életre keltse újra a regény történetén keresztül.
Lejla, aki azóta is Boszniában él, azért telefonál, hogy megkérje, segítsen neki eljutni Ausztriába. A két lány útnak indul Mostarból Bécsbe, hogy megtalálja Armint, Lejla háborúban eltűnt testvérét. Sara számára Bosznia sötét hely, ahol az időjárás nem a napszaknak és évszaknak megfelelő, mert a sötétség délután 3-kor kezdődik. Azonban ezt csak Sara veszi észre, Lejla hozzászokott a sötéthez. Amikor megállnak Banjalukában, a városban, ahol Sara és Lejla felnőtt, Sara felidézi gyermekkori emlékeit, melyek mind Lejlához kapcsolódnak, hiszen mindent együtt éltek át az első iskolai naptól kezdve egészen felnőttkorukig, a szüzességüket is együtt vesztették el, és együtt próbálták ki elsőéves egyetemistaként a füves cigit. Az országot Sara emlékein keresztül ismerjük meg, csakúgy mint Lejlát, aki egész lényével Boszniát személyesíti meg. Sara emlékezetében természetesen semmi sem olyan, amilyen a mostani valóság. Ő a gyermekkori barátnőjét keresi, és annak bátyát, Armint. De Lejla már gyerekkorában kénytelen nevet változtatni, Lejla Begićből Lela Berić lett (Arminból pedig Marco), hosszú fekete haját szőkére festi, sötét szemét kék kontaktlencsével takarja le, a teste tele van kék-zöld foltokkal, s a regény sejteti, hogy prostitúcióval tartja fenn magát. Míg Sara elmenekült Boszniából, hogy Nyugaton kezdjen új életet, Lejla otthon maradt. De az identitását ő is elvesztette, csakúgy mint Bosznia, amit az erőszakos nacionalizmus megtámadott és kizsákmányolt, sok százezer halottat hagyva maga mögött. Lejla azonban nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget, természetesnek veszi, él bele a vakvilágba, sem a múlttal, sem a jövővel nem foglalkozik. A regény egy pontján megjegyzi, lehet, hogy Sara dönthetett a sorsa felől, de neki nem volt választása.
Sara a felnőtté válásuk emlékein keresztül írja le Jugoszlávia szétesésének következményeit, illetve a népesség nemzetiség szerinti elkülönülését. A szerbek kiűzték a muszlimokat Banjalukából, ezért Lejlából Lela lesz, akinek a háza elé ürüléket hordtak, akit nem hívtak meg az ünnepségekre, és akivel Sara anyja nem akarta, hogy a lánya játsszon, hiszen Sara apja szerb rendőrkapitány.
A két lány barátságát átszövi Lejla testvérének, Arminnak a sorsa, akibe Sara már kislányként beleszeret. A náluk négy évvel idősebb fiú azonban eltűnik a háborúban, s ezt a veszteséget egyik lány sem tudja feldolgozni. Voltaképpen ez vezet a barátságuk végéhez is.
Albrecht Dürer: Mezei nyúl – részlet
Armin halála egyúttal az igazságtalanságot is szimbolizálja. Sara apja rendőrkapitány volt, ám fél év után lezárta a nyomozást. Úgy gondolta, a fiú és barátai azért tűntek el, mert megmérgezték a szomszédok kutyáit. Pedig ő az egyetlen, akinek lehetősége lett volna kinyomozni, mi történt Arminnal, de nacionalizmusa erősebbnek bizonyult igazságérzeténél. Sara identitásválságához így saját szülei háborús viselkedése is hozzájárul.
A balkáni utazás a könyvben az identitáskeresés szimbólumává válik. A regény egy félmondattal indul, és egy félmondattal zárul, s ezzel voltaképpen újra és újra visszafordítja a történetet önmagába. Ez a körkörös történetmesélés pedig a személyiség és az emlékek újabb és újabb rétegeit hozzák felszínre.
A nyúl jelentése a címben a könyv végére válik világossá, amikor Lejla és Sara Albrecht Dürer Mezei nyúl című festményét nézik a bécsi Albertina Múzeumban. Lejla Arminná válik, ahogy megismétli a kisgyermek Armin mozdulatát, és megérinti a festményt, Sara pedig a nyúl szembogarában tükröződő ablakon átnézve próbálja megragadni és örökkévalósággá merevíteni mindazt, amit számára Bosznia, Lejlával való barátságuk és Armin jelent, hogy végre megérthesse és elfogadhassa saját magát is.
A könyv megvásárolható online a Galaktikabolton vagy személyesen irodánkban.
Olasz kutatók rózsaszín havat vizsgálnak az Olasz-Alpokban.
Biagio Di Mauro, az olasz Nemzeti Kutatási Tanács szakértője szerint az Alpok gleccserein megjelent rózsaszínes árnyalatú hó az algák számlájára írható, a Presena gleccser egyes helyeinek elszíneződését valószínűleg ugyanaz az alga okozza, amit Grönlandon is megtaláltak.
Nem veszélyes, természetes jelenség, ami a sarkkörökön túl és a mérsékelt égöv alatt is előfordul a tavaszi-nyári időszakban.
Az Ancylonema nordenskioeldii nevű növény Grönland nyaranta kialakuló, úgynevezett sötét zónájában is jelen van, ott szintén jellemző a jégolvadás.
A jég általában a napsugarak több mint 80 százalékát visszaveri, de amint feltűnnek az algák, sötétebbé teszik a jeget, ezáltal több napfényt nyel el és felgyorsul az olvadás. Ahogy a jég egyre gyorsabban olvad, több alga jelenik meg, mivel több vízhez és levegőhöz jutnak, így színeződik rózsaszínre a 2618 méter magasan fekvő Passo Gavia jege.
Az algák okozta elszíneződés nem ritka. Tavasszal a jég vöröses-rózsaszínes elszíneződése jelent meg az antarktisdzi ukrán Vernadszkij kutatóbázis környékén.
A déli kontinensen egyre nagyobb területén válik vérvörös színűvé a hó. A furcsa jelenséget egy algafaj elszaporodása okozza.
A zöldalgák közé tartozó egysejtűben a klorofill mellett egy vöröses árnyalatú karotinoid pigment is található, utóbbi miatt mutat látványos árnyalatot. Nem sokkal nulla fok alatti hőmérsékleten fordul elő a hókupacokban, általában a hegytetőkön és a gleccserek tetején.
Eurimages, az Európa Tanács filmalapja Négyszázezer euró gyártási támogatást szavazott meg az a Műanyag égbolt című filmnek.
A Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta rendezésében készülő magyar-szlovák koprodukcióban készülő animációs film. 2021-ben lesz látható a mozikban.
Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta első mozifilmje egy sci-fi animáció, mely egy olyan jövőben játszódik, ahol a Föld növény- és állatvilágának teljes pusztulása után a tudósok egy hihetetlenül tápláló, ám emberi húsból táplálkozó növényt kísérleteznek ki.
A magyar-szlovák koprodukció rekordszámú, 58 pályázat közül kapott támogatást másik 21 európai koprodukcióval együtt, és a szavazást éles vita előzte meg. A Műanyag égbolt hosszú idő után az első régiós koprodukció, amely elnyerte az Európa Tanács filmalapjának a támogatását, és minden bizonnyal további V4-es filmes együttműködések sorát nyitja meg.
A Műanyag égbolt című filmterv az NFI Inkubátor Programjának nyerteseként kapott először támogatást 2016-ban, fejlesztését jelentős külföldi érdeklődés is övezte, és kiderült, hogy a film színvonalas megvalósítása túllépi a program kereteit. A koprodukcióban készülő alkotás a Szlovák Audiovizuális Alap gyártási támogatását is elnyerte, a Nemzeti Filmintézet pedig 216 millió forinttal támogatja a gyártást.
Az animációs film főszereplői Keresztes Tamás és Szamosi Zsófia, akik a többi színésszel együtt nem csupán hangjukat adják a filmhez, hanem egy speciális animációs technika használatával maguk is megjelennek majd a mozivásznon. A rotoszkóp technika segítségével a leforgatott jelenetek alapján az animátorok kockáról kockára rajzolják át a film szereplőit, így a színészek legapróbb rezzenése is a vászonra kerül.
A film animációs munkálatai tavasszal kezdődtek, éppen a karantén ideje alatt, ezért a magyar és a szlovák stáb is távmunkában dolgozott. A jelenleg 60 főt foglalkoztató koprodukció az elkövetkező időszakban további munkatársakkal bővül.
A fantasztikus filmekben a főhősöket vagy épp a gonoszokat sok mindenféle tárgy tarthatja a levegőben, egy egyszerű repülőtől a repülő városig. A szerzők fantáziája szinte végtelen.
A 3D modellezéssel foglalkozó Metaball Studios elkészítette néhány ilyen légi eszköz 3 dimenziós méretarányú modelljét.
A lista igazán impozáns: 35 különböző eszköz modellje készült el. A legkisebb nem is látszik, a legnagyobb tulajdonképpen egy lebegő város. A lista igen széles és főleg szubjektív, sok féle eszközt lehet hiányolni a listáról. De így is látható Harry Potter seprűje vagy Don Winsley repülő Ford Angliája éppúgy, mint a Star Wars Birodalom visszavágból Cloud City.
Hogy lesz Miki egérből posztapokaliptikus katona, hogy válik Thomas, a gőzmozdony félelmetes rovarrobottá?
Ehhez nem kell más, csak egy jó grafikusművész, aki másképp akarja látni a világot. Egy japán művész, Y. Nakajima a Pinteresten osztotta meg furcsa látomásait: milyenek lennének legnépszerűbb mesehőseink egy posztapokaliptikus világban.
Az édes, tündibundi ruhácskákat felváltja a szakadt és mocskos egyenruha, A toldozott foldozott túlélő felszerelés. Donald kacsa láncfűrészt kap, Miki egér tűzoltófejszét, De még Chipnek és Dale-nek, a két aranyos mókusnak is jut egy szöges baseballütő. Thomas a kismozdony, de még Plútó kutya is lépegető robotként éli tovább mindennapjait.
Ez a furcsa rémlátomás akaratlanul a Toy Story első részét juttatja eszembe, ahol a kissé pszichopata szomszéd gyerek alakította át a játékokat félelmetes szörnyekké.
Túl kicsi, túl sűrű és túl közel van a csillagához.
Brit csillagászok egy távoli csillag körül keringő objektumra bukkantak, amely eddig ismeretlen volt a kutatók előtt. Feltételezésük szerint először figyelték meg egy gázóriás magját. Ha ezt megerősítik, akkor először nyújthat betekintést ezeknek az órásoknak a belsejébe.
Bár az olyan bolygóóriásokra, mint a Jupiterhez és a Szaturnusz, egyszerűen gázbolygóként gondolunk, a hidrogén és héliumgáz vastag burka szilárd magot rejt. Ezek létezésről, tulajdonságaikról számos hipotézis létezik, De eddig semmilyen ismeretekkel nem rendelkeztünk.
At Warwicki Egyetem csillagásza, David Armstrong és munkatársai a Tess űrteleszkóp által gyűjtött adatokban lefuttatott programmal kutattak szabadon lévő bolygómagok után. Most a csillagászok úgy vélik, felfedezték egy óriásbolygó kőzetmagját, mely körül hiányzik a légkör. Átmérője csak mintegy 3,5-szer nagyobb, mint a Földé, tömege azonban 39-szer nagyobb. Egy Naphoz hasonlatos csillag körül kering, a Földtől 730 fényévnyi távolságra. A mag olyan közel kering anyacsillagához, hogy egy éve csupán 18 órából áll. Felszíni hőmérséklete pedig mintegy 1527 Celsius-fok.
A most felfedezett volt a több vizsgált objektum egyike. A Chilében lévő Harps spektrográf segítségével megmérték a különböző objektumok tömegét. Armstrong elmondása szerint a TOI 849 b nevet kapott objektum különösen nagy tömegűnek tűnt. Jóval nagyobbnak, mint amekkorára előzetesen számítottak.
Amikor elkezdték közelebbről megismerni az objektumot, úgy vélték, talán egy kettős csillag lehet. A további adatok azonban világossá tették, hogy egy bolygóról van szó, mely méretéhez képest különösen nagy tömegű.
A kutatók nem biztosak abban, hogy a mag egy ütközés során veszítette-e el a légkörét vagy sohasem volt neki. Ha a Jupiterhez hasonlatos bolygó volt egykor, akkor több úton is elveszíthette gázburkát.
A Galaktika magazin júliusi száma igazán nemzetközire sikerült. A lap a World Fantasy-díjas, izraeli születésű angol Lavie Tidhar novellájával indul, mely egy posztapokaliptikus világban boncolgatja a gépek és emberek kapcsolatát. A Kurd Lasswitz-díjas német Erik Simon szatirikus írása a párhuzamos univerzumok elméletét dolgozza fel szemléletesen, némi időutazással megspékelve. Lukha B. Kremo, az olaszok többszörös díjnyertese egy érdekes, megváltozott Földet tár elénk. Jezsi Tumanovszkij Oroszországból – a Kiket a Zóna egybekötött… című S.T.A.L.K.E.R.-regény társszerzője – egy különleges vadászbarátság történetét meséli el.
A hazai írók közül Márki István egy időutazót kísér el a múltba, aki a szabályokat felrúgva igenis változtatni akar a magyar történelem menetén. Fedina Lídia, a Virokalipszis szerzője humorosan is hátborzongató históriájában pedig napjaink krízisére talál mitikus magyarázatot. Ezúttal a havi retró lett folytatásos, de megéri vele tartani, mert egy igazi klasszikus teszi tiszteletét az SF birodalmában: Jósika Miklós „Végnapok” című írása bolygónk távoli jövőjébe kalauzol el.
A központi tudományos rovat a terraformálás lehetőségeit boncolgatja. Emellett olvashatók még a lapban cikkek többek közt egy virtuális tárlatvezető appról, a 30 éves Hubble űrteleszkópról, az űrturizmus távlatairól, Thom Yorke gépzenéjéről és a Star Trek jövőjéről. A képregény James Hilton A Kék Hold völgye című regényének adaptációja.
A magazin XL-változatában befejeződik James E. Gunn Halhatatlanokja, és ráadásként még egy novella olvasható a szerzőtől.
A Galaktika 364. száma újságosoknál nem kapható, keresse tehát a szerkesztőségben, vagy fizessen elő, ezzel is támogatva fennmaradását a jelenlegi nehéz időkben!
