Blog

Gotham évadpremier

Immáron harmadjára tért vissza a képernyőkre a DC képregények világában játszódó népszerű noir-sorozat, a Gotham. Az első két évad is kifejezetten jól sikerült, nem is nagyon tudnék kiemelkedő hibát mondani a szériára. A hangulat kellőképpen sötét (igaz, néhol már-már borzasztóan nyomasztó a képi világ), a tipikus Batman-ellenlábasok kreatívan vannak megalkotva, s a rajongóknak kedvezve a széria tele van easter eggekkel.

A harmadik etap története fél évvel a második évad záró epizódja után kezdődik, de Gotham nem sokat változott – már, ami a bűnözést illeti. A város még mindig a törvényt elutasító gaztevők fellegvára, csak az alvilág hierarchiája alakult át némiképp. Pingvin uralja a maffiát a városban, de megtudhatjuk, hogy neki sem fenékig tejfel az élet.

Fish Mooney összegyűjtötte az Indian Hillben kísérletek alá vetett mutánsokat, velük ijesztgeti a gothami polgárokat, de fény derül az erejük mögött álló titokra is. Az ifjú Bruce Wayne Svájcból visszatérve próbálja ráncba szedni a milliárdokat érő vállalatát, miközben a fejvadásznak állt Gordon vadássza a szökött fegyenceket Gothamben.

Az első epizód sok szálat markolt fel rögtön kezdésnek, és nem is tudom, melyik tűnik a legizgalmasabbnak. A szálak kifejtése nyilván a szezon többi részére hárul, de már bepillantást nyerhettünk a Baglyok Tanácsának titkos világába, amely valószínűleg a fő bonyodalmat hivatott bemutatni.

Újabb híres gonosztevők fognak feltűnni az idei szezonban, a hirtelen megidősödő Poison Ivyt hamarosan láthatjuk is a képernyőn, de érkeztek pletykák Jerome (Joker?) visszatérését illetően, de nem kizárt, hogy Mad Hatter is előtérbe kerül.

A kis Ivy sokat nőtt egy epizód alatt…

Néhány epizódonként előkerül a poén, miszerint mi lenne, ha az egész sorozat végén kiderülne, hogy Gordon lesz Batman. Lassan kezdem nem viccként felfogni a helyzetet, hiszen a renegát detektív egyre keményebbé válik, és már majdnem a törvényen kívüli igazságszolgáltató szintjén áll.

A hangulattal ezúttal sincs probléma, a jellemző noir-atmoszféra ismét mindent átitat, a sötét humor megfűszerezi mindezt, de mégis a szereplők viszik el az egész sorozatot. A színészek mára teljesen belenőttek karakterükbe, és kezd kialakulni a sokak által jól ismert eredeti szerepük. Ha csak egy pillanatra is belegondolunk abba, hogy valamikor a jövőben ők lesznek Batman társai, avagy ellenfelei, igazán pozitív összképre lehet számítani.

Reméljük, eljön a Gotham azon időszaka, mikor már a történet szerint eltelik legalább tíz év, mire Bruce először ölti magára a denevérjelmezt. Akkor lenne igazán teljes a cselekmény, ha láthatnánk a tökéletesre kiforrott karaktereket és Gotham késői ábrázatát.

Addig is, élvezzük a harmadik évad legújabb történéseit.

szeptember 26, 2016
Eshtar világa tovább bővül – interjú Michael Waldennel

Michael Walden Start Könyvesként kezdte írói pályafutását a Metropolis Media kiadónál, de ahogy a lenti interjúból is ki fog derülni: nem állt meg egy kötetnél. Bemutatkozó SF-fantasy regénye, az Eshtar univerzuma elképesztő léptékkel fog bővülni a közeljövőben, de érkezni fog egy csomó másik történet is az író tollából, méghozzá hamarosan.

Az interjúban az Eshtar fogadtatásáról, folytatásokról, újabb regényekről beszélgetünk a szerzővel.

Galaktika: Milyen volt az első rész fogadtatása? Te magad hogyan értékeled a sikerét? Milyen érzés, hogy egy év alatt két könyved is megjelenik?

Michael Walden: Elsőkönyves íróként nem voltak elvárásaim, bár reméltem, hogy kapok majd visszajelzést a regény tartalmára, mondanivalójára vonatkozóan. Ami visszajelzés hozzám eljutott, mind hasonló volt: nehezen letehető, érdekes regénynek mondják. A legnagyobb elismerésnek Fonyódi Tibor kritikáját tartom, aki, miután elolvasta a regényt és jó szavakkal illette a közösségi oldalán, meghívott írónak saját univerzumába is.

Így valójában nem is kettő, hanem három könyvem jelenik meg egy éven belül, az Eshtar első két része, valamint egy debütáló kötetem a Mysterious Universe sorozatban, a Tuan kiadónál.

Szintén nagy elismerésnek érzem, hogy a regény finalista az idei Margó-díj nevezettjei között.

Mit mondhatnék? Minden elképzelésem, reményem, vágyam felülmúlja ez az eredmény, nem is tudom hirtelen hova tenni. Megtisztelő. Felemelő. Igyekszem felnőni a lehetőséghez.

G: Tervezel-e más jellegű regényeket a jövőben?

MW: Egyelőre a sci-fi különböző válfajainál maradnék, bár nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Terveim vannak bőven, a hard SF-től young adult szérián át fantasy-SF crossoverekig, ez utóbbi valószínűleg egy teljes munkásságon át tartó szerelem lesz.

G: A Galaktika 313. számában megjelent novellád ugyan az Eshtar világából származik, mégis más szemszögből nézhetünk az eseményekre. Számíthatunk még hasonló novellákra?

MW: Mindenképpen. Bár nem tartom magam novellistának, ez a téma és a kísértés is túl nagy ahhoz, hogy kihagyjam a lehetőséget. Egyébként van a novellával két gondom: egyrészt nagyon tisztelem a műfajt, és számomra sokkal nagyobb kihívás, mint egy egymillió leütéses könyvet elkészíteni. A megfelelő felütés, az üzenet, a csattanó, ezeket mind meg kell tervezni, és sokkal kisebb mozgástér áll rendelkezésre.

A másik problémám, hogy úgy érzem, egy-egy novellával egy könyv lehetősége vész el, az én esetemben legalábbis. Mert bármilyen rövid is egy történet, komoly tartalmakat kell benne megjeleníteni, ami viszont remekül kibontható lenne egy regényben.

G: Mikor döntöttél úgy, hogy mindenképpen folytatnád az Eshtart?

MW: Már amikor nekikezdtem írni! Mire a kiadóval összehozott a sors, már a második könyv végén jártam. Így ültem le tárgyalni.

Pontosan lefektettem magamnak előre, melyik könyv hány fejezetes lesz, hány leütéssel, milyen ívekkel. Koncepcióm volt a sötétedő világképpel, azzal, hogy az első regény inkább young adult oldalról közelítse meg a történetet, a második inkább epikus hangvételű legyen, a harmadikhoz pedig… ahhoz kelljen egy adag zsebkendő. És hogy mindenki azonnal induljon kardot tanulni, amint letette! Mivel ennyi szál, rejtett információ, karakter, történet-elem szerepel benne, amiknek végig konzisztensnek kell maradnia, s mivel a legtöbb kérdést meg szeretném válaszolni, ami csak felmerülhet, nem is lehetett ezt másként csinálni.

G: Milyen viszonyban áll a folytatás az előddel? Hogyan kapcsolódik a sztori?

MW: Pontosan ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Mivel a trilógia egybefüggő történet, akár egyetlen hatalmas könyvként is működik! De ha egyszer már így alakult, a könyvek közötti teret igyekeztem kihasználni a narratívában is. Nem hiszem, hogy az olvasók fel tudnak készülni arra, ami következik.

G: Meddig szeretnéd folytatni a sorozatot? Hány részhez van már ötleted?

MW: Az első három könyv lezárt egészet képez majd, ezzel befejeződik Eshtar világának alapvetése, a nagy legenda bemutatása. De folytatni fogom, és ha lehetőségem nyílik rá, publikálni is szeretném a következő trilógiát az Eshtar után, Saida címmel. Ennek szálain és ívein valójában már dolgozom. Sőt, jelen pillanatban már készül egy professzionális képregény forgatókönyve és conceptjei is, egy kollaboráció keretében.

Mivel az Eshtar világa hatalmas, rengeteg potenciállal, így ameddig foglalkoztat, írni is szeretnék bele. Egykönyves eredet-történeteket, új szálakat, új karaktereket. Ha annyi időm lenne, amennyi ötletem már most van, nagyon sokáig élnék!

G: Nagy vonalakban (és persze spoilermentesen) mi az, amit el lehet árulni a sztoriról?

MW: Gilgames és Vittorya találkoznak. Ez nem nagy spoiler, az első oldalakon megtörténik. Így Vitt legfontosabb feladata az lesz, hogy visszajusson Inisfaelre, és megvédje a Földet a Férgek szolgáival szemben. Aurora belekerül vadászgépével abba az űrcsatába, amire egész életében készült.

Arcadia királynőnek szembe kell néznie sérülésének következményeivel és a sötét erők fájdalmával, valamint a fokozódó felelősséggel, ami rá hárul! Ezúttal a borító is őt ábrázolja.

Mikael és Dareeos pedig folytatják háborújukat, miközben egyre jobban megismerjük őket és motivációikat.

Természetesen a központi elem Vittorya Astarte királynővé válása és brutális hadjárata a Férgek északi diktatúráival és a vallással szemben, mely őt magát isteníti. Ám a háború valódi nehézségeivel még ő sem számol előre.

Kiemelnék két, számomra nagyon fontos történetszálat: az egyik a középkori Itáliában játszódik, Róma feldúlása előtti napokban, és a Véres Hercegnő Testvériségének korai napjait és az egyik legnagyobb küzdelmét meséli el.

A másik személyes kedvencem: egy fiatal fiúról szól, aki katona Mornban, a havas, kegyetlen, disztópikus berendezkedésű diktatúrában él, és része a gyilkos rendszernek. Az ő szellemi ébredése az, ahogy rátalál Eshtar tanításaira, ahogy kinyílik a szeme és meglátja a világot olyannak, amilyen. Az ő története az egyik fő ok volt, amiért az egész sorozatba belekezdtem.

Tehát akit érdekel Walden pályafutása, semmiképpen ne hagyja ki a folytatásokat, reméljük csupa nagyszerű történettel fogja elkápráztatni egyre népesedő olvasótáborát.

Az Eshtar – Második könyv már előrendelhető webshopunkban! Rendeld meg még ma, 20% kedvezménnyel! Várható megjelenés: 2016. október 10.

szeptember 23, 2016
Októberben jön az Örök szabadság

Idén októberben végre magyar nyelven is teljes lesz Joe Haldeman Örök háború trilógiája: megjelenik a zárókötet, az Örök szabadság.

1974-ben Haldeman még nem is sejtette, hogy valaha kiadják Örök háború című science fiction regényét, amelyet a vietnámi háborús élményei ihlettek. Egy szerencsés találkozásnak köszönhetően végül 1975-ben megjelenhetett a történet, mely később Hugo – és Nebula-díjat is nyert. A siker ellenére a folytatás sokára váratott magára. Haldeman először 1997-ben írt újra az Örök háborúhoz kapcsolódóan: ez volt a tematikus kötet, az Örök béke, amely csak témájában kapcsolódik az előző kötethez. Azonban 1999-ben megjelent a tényleges folytatás, az Örök szabadság. Most végre a magyar olvasók is kézbe vehetik.

A harmadik kötet az Örök háború eseményei után veszi fel a történet fonalát. William Mandella egy eljegesedett bolygón él családjával és más olyan katonákkal, akikre már nincs szüksége a hatalomnak. Azért kerültek ide, mert nemet mondtak az Ember nevű csoporttudat ajánlatára: nem csatlakoztak a közös tudathoz, hanem önálló egyénekként akartak továbbélni. Döntésük azonban nem csak számkivetéssel, hanem sokkal kegyetlenebb bánásmóddal is jár: egyfajta genetikai biztosítékként tűrik meg őket a kívüleső bolygón. Mandelláék megelégelik sorsukat és kiutat keresnek. Megpróbálnak a jövőbe utazni, ahol talán már nem él a csoporttudat kegyetlen uralma és végre elérhetik az örök szabadságot.

Haldeman folytatja az előző részekben megkezdett témák kifejtésért, mint például a veteránok helyzetét a társadalomban és a közösség viszonyát a visszatérő katonákhoz. Azonban filozófikusabb kérdéseket is feltesz. Az egész regényt átszövő problémakör az emberhez kötődik: Tulajdonképpen mi is tesz minket emberré és meddig terjed emberségünk határa? Emellett Haldeman foglalkozik a szabad akarat és az eleve elrendelés kérdésével is. Ezek mind olyan témák, amelyek még napjainkban is aktuálisak.

A gazdag filozófiai fejtegetések és társadalmi problémák bemutatása mellett a regény történet szempontjából is hozza az elődeinek minőségét. Charles de Lint (a Newford-sorozat írója) szerint a harmadik részben minden megvan, amit elvárunk egy jó science fictiontől. Kiemeli a remek karakterizálást, aminek köszönhetően a régről ismert szereplők még árnyaltabbak lesznek és az újak pedig tökéletesen beilleszkednek a trilógia világába. Emellett a fictionből a science sem fog hiányozni, hisz ebben a kötetben is számos érdekes tudományos spekulációval ismertet meg minket Haldeman, amit egy nagyon kalandos, állandóan pörgő történetbe csomagolt.

Az Örök háború-sorozat tehát egy izgalmas és rengeteg gondolkodnivalót adó kötettel ér véget. Kicsit mást kapunk, mint az előző két könyvben, de Haldeman hamisíthatatlan hangja az Örök szabadságban is erősen jelen van.

szeptember 19, 2016
Horrorklisék és izgalom – American Horror Story évadpremier

Minél többet tudunk valamiről, – amit még nem ismerünk – annál kevésbé fog hatni ránk a meglepetés varázsa. Ha logikusan gondolkodunk, akkor beláthatjuk, hogy egészen észszerű ez az állítás. Azonban sajnos ez a meglátás kiveszőben van a szórakoztatóipar berkeiben, hiszen idő előtt egy-egy filmről, sorozatról, könyvről, játékról mindent megtudunk. Az egyes alkotásokat pedig kizárt dolog, hogy megfelelően élvezhetjük, ha különböző trailerekből, kiszivárgott információkból gyakran a fent említett művek cselekményének, végkifejletének háromnegyedét már előre ismerjük.

Ennek a trendnek a negatív hatása fokozottan igaz, ha horrorról van szó. A jumpscare-ektől ugyanúgy összerándulunk, vagy felsikoltunk, de ha az adott alkotás célja a félelemkeltés, borzongás, akkor bizony öreg hiba, ha előre kiadnak minden infót; ismét elveszik a varázs.

Szerencsére az American Horror Story készítő stábja felismerte ezt a problémát, és a hatodik évad megjelenéséig egy deka részlet sem derült ki az aktuális szezonról. Nem tudjuk mi a sztori, mi a fő téma, pusztán találgatások keringenek. Slendermantől egészen Stephen King munkásságáig érkeztek pletykák, melyek egyaránt az aktuális tematikát igyekeztek volna lefedni. A visszatérő színészekről ugyan tudtunk néhány információmorzsát, de állíthatjuk: ismeretlen vizekre eveztünk, mikor az AHS új epizódját szemügyre vettük.

A történet szerint Matt (Cuba Gooding Jr.) és Shelby (Sarah Paulson) a tökéletes pár. Imádják egymást, sosem veszekednek, mindenük megvan, amit csak szeretnének. Los Angelesben megpróbálják az önmegvalósítást, de egy nem várt baleset miatt fenekestül felfordul az életük. Mattet megverik az utcán, kis híján az életébe kerül az incidens, Shelby pedig elveszti közös, még meg nem született babájukat. Friss levegőre vágynak, messze a nagyváros zajától: új életet akarnak kezdeni. Így kerülnek Dél-Karolinába, ahol minden megtakarításukat beleölik egy iszonyatosan hatalmas hodályba, ami szó szerint mindentől távol van. Matt a közelben élő fehér csőcselék kezéről csapja le éppen a házat, ami látszólag nagyon nem tetszik a helyi népeknek. Lassacskán Shelby borzasztó dolgokat tapasztal a házban, melyekre férje nem igazán figyel oda. Később majd Matt is észlel bizonyos dolgokat, de egyelőre mindketten a helyiek bosszúját vélik felfedezni a dolgok hátterében. Azonban ennél sokkal többről van szó, de ezek csak a későbbi részekben fognak kiderülni. Valami viszont biztos: minél több időt töltenek el a házban, annál inkább megszaporodnak a félelmetes revelációk.

Az évadnyitó rész után két feltételezés kerülhet előtérbe:

1: Ez lesz az AHS történetének legjobb, legizgalmasabb és legfélelmetesebb évada.

2: Ez lesz az AHS történetének legnagyobb buktája.

Már az első rész nagyon erős kezdésnek bizonyult (mint mindegyik évadnál), reméljük, itt nem laposodik el az évad felére a sztori. Vagy már addigra kiderülnek a misztikus részletek, és nem hat ránk a félelem ereje. Viszont már az első epizódban tonnaszámra volt meglehetősen tipikus horror-klisé, mely nélkül lassan nem telhet el rémtörténet.

Például: főszereplőink az óriási házukban, a semmi kellős közepén, éjnek évadján mindennemű világítást mellőzve (kivéve félhomályt generáló zseblámpájukat) kiabálnak az üres folyosókon, hogy van-e ott valaki, miközben iszonyatos disznósivítások törik meg a dél-karolinai éj nyugalmát. Természetesen az erdő közepén hősnőnk rohanás közben felbukik egy kiálló gyökérben, és így tovább. Vagy éppen két ikerlány surran el két helyiség között (Ragyogás?).

Ez ugyan ijesztő, de hírből sem életszerű. Ha egy átlagemberrel ilyesmi történne, az a következőképpen reagálna.

1: A létező összes villanyt felkapcsolná mindenhol.

2: Nem menne a hátborzongató hangforrás közelébe.

3: Segítséget hívna.

4: Nem bömbölne a sötétségbe ilyeneket, hogy „Van-e ott valaki?”.

5: Ha a hatalmas házában, – melyben tudja –, teljesen egyedül van, nem megy lidérc-jelenségek után, még mindig folyamatosan azt kiabálva, hogy „Van-e ott valaki?”.

6: Fegyverként használható tárgyat venne magához.

Sőt, az is furcsa, hogy az egész házban nincs egy darab TV sem, de telefon és egyéb informatika eszközt sem látni. Ennek is két oka lehet, melyből az egyiket rögtön kizárhatjuk: nem tudjuk, melyik évet írjuk. Ezt viszont tudhatjuk, hiszen néhányszor mutatják főszereplőink almás telefonját, tehát kilőhetjük az informatikai forradalom előtti időket. A másik indok, amit csak félig fogadnék el, az nem más, mint hogy nyugalomra vágynak mindentől elzárva. Ám ez sem magyarázná száz százalékig, hogy a huszonegyedik század eddigi legmozgalmasabb éveiben egy fránya laptop sincsen náluk, pláne, ha a ház ura üzletember. De ezt már betudhatjuk szőrszálhasogatásnak.

A kötelező sablonos közhelyektől eltekintve az American Horror Story hatodik évadnyitánya rendkívül hatásos. Nem tudjuk a kilétét a helyen kísértő „gonosznak”, nem tudjuk hova tart a cselekmény, sőt egész egyszerűen nem tudunk semmit. És ez így van rendjén. Minden a meglepetés erejével hat, semmire nem lehet eléggé felkészülni. Nyilván felismerjük, ha ijesztgetés van a láthatáron, de az alap hangulat bizsergetően nyomasztó, még ha néhol kissé hatásvadászra is sikeredett.

És ismét oda lyukadunk ki, ahonnan elkezdtük: vagy a legjobb évad lesz a hatodik, vagy a legrosszabb. Az első rész alapján ezt nem lehet megállapítani, de a szezon az eddig látottakra alapozva hajlamosnak tűnik mindkét variációra. Egyfelől, mivel nem ismerjük a cselekményt, minden újnak hat, ettől pedig kellemesen borzonghat a néző. Emellett pedig rendkívül izgalmas negyven percet láthattunk. Másfelől pedig a teletűzdelt klisék miatt könnyedén unalomba fulladhat az egész, vagy még rosszabb. Az előző évadok legnagyobb hibája mindig a horror-varázs elvesztése volt. Erről a néző is tehet, pontosabban a néző agya, mivel már tudjuk mi az, amitől eddig féltünk, így már az ismeretlentől nem tartunk, mindinkább hozzászokunk és felkészülünk egy-egy nem várt eseményre. Minden szezon horrorként indult, ám drámaként, vagy véres gyilkosságokkal ért véget, amitől keserédes szájízzel vonultunk el összegezni az addig látottakat.

Így én nagyon remélem, hogy a hatodik évadra sikerült kinőniük a készítőknek ezeket a problémákat, és le tudják szállítani a rettegni vágyó nézőknek az eddigi legparásabb szezont, s megpróbálnak minden részben valami újat mutatni nekünk.

Az évadkritikánkból majd ez is kiderül.

szeptember 18, 2016
Újra feltámad a vadnyugat

Október másodikán egy olyan új sorozat debütál az HBO-n, amire reményeink szerint érdemes lesz odafigyelni. A Westworld egy azonos című, 1973-as mozifilm újragondolása, ami a magyar mozikban Feltámad a vadnyugat címmel futott. És hogy ez mitől ennyire érdekes? Nézzük szép sorjában.

A történet arról szól, hogy az emberek már képesek teljesen élethű androidokat gyártani, és többek között szórakoztatásra használják őket, mégpedig igen eredeti módon. A Westworld egy olyan élménypark neve, ami a régi vadnyugatot mintázza, és lakói androidok. A kellően vastag pénztárcájú emberek pedig beköltözhetnek ebbe a világba egy kis időre, és kiélhetik vágyaikat: akár még „embert” is ölhetnek. A baj akkor kezdődik, amikor a rendszer meghibásodik, és az androidok nem úgy viselkednek, ahogy kéne.

A film a maga korában a meghatározó alkotások közé tartozott. Michael Crichton írta és rendezte, akinek többek között olyan klasszikusokat köszönhetünk, mint a Jurassic Park, Zaklatás, Twister és az Androméda-törzs. A főszerepben Yul Brynner adta a kemény cowboyt, akit előtte számos klasszikus westernben láthattunk már (elég A hét mesterlövészre gondolni), de SF-ben még soha.

A 2016-os feldolgozáshoz igencsak neves csapat állt össze. A producerek J.J.Abrams és Bryan Burk (Alias, Lost, Fringe, Cloverfield, Cloverfield Lane 10, Star Trek, Star Wars VII stb). A széria kreátora, rendezője Jonathan Nolan, Christopher Nolan öccse, aki számos filmen dolgozott már együtt testvérével (A tökéletes trükk, A sötét lovag, Csillagok között). 10 epizód forgatókönyvét pedig maga Michael Crichton jegyzi.

A föbb szerepekben többek között Anthony Hopkins, Ed Harris, Evan Rachel Wood, James Mardsen, Thandie Newton és Jimmi Simpson fog feltűnni.

szeptember 17, 2016
20 éves a Sosehol

Ma 20 éve, hogy először jelent meg Neil Gaiman Soseholja. Keletkezésének története olyan kalandos, mint maga a regény, az elmúlt évek során pedig további formátumokban is életre tudott kelni. A kerek évforduló alkalmából tekintsük át ennek a különös könyvnek a történetét.

A sorozat bukása és a könyv felemelkedése

Megszokhattuk, hogy a legtöbb esetben könyveket adaptálnak filmmé vagy sorozattá, azonban a Soseholnál ez pont fordítva történt. Valamikor a kilencneves évek közepén Lenny Henry és Gaiman összeültek abból a célból, hogy együtt alkossanak valamit. Henry felvetette egy Londonban játszódó, hajléktalanok törzséről szóló sorozat ötletét. Gaiman kicsit tartózkodva kezelte ezt a felvetést, ugyanis nem tartotta jó üzenetnek a hajléktalanság „menőnek” való beállítását. A problémát végül úgy oldotta fel, hogy a történetet igyekezett minél távolabbra helyezni a saját valóságunktól: így született meg a másik London ötlete.

A végleges változat tehát így szól: Richard Mayhew Londonban éli mindennapjait, amíg nem botlik bele az utcán egy súlyosan sérült lányba. Richard azonnal a bajbajutott segítségére siet, azonban nem is sejti, hogy mibe keveri ezzel magát. A lány – akiről később kiderül, hogy Ajtónak hívják – gyógyulása és távozása után főhősünk élete kitörlődik a Fenti Londonból és lassan átcsusszan a Lentibe.

Gary Bakewell Richardként

A Sosehol minisorozat 1996.09.12-én debütált a BBC 2-n, szeptember 16-án pedig regény formájában is megjelent. Adott volt egy izgalmas alapötlet, egy izgalmas, intelligensen megírt történet és olyan emlékezetes szereplők, mint de Carabas márki, Vadász vagy Old Bailey. És mégse váltotta be a sorozat a hozzá fűzött reményeket. Egy a rádiójátékhoz kapcsolódó interjúban Gaiman azzal foglalta össze a bukás okát, hogy megelőzték korukat: a 90-es években nem állt rendelkezésre olyan szintű technológia, amivel ténylegesen életre lehetett volna hívni a Lenti Londont. A megfelelő technikák és eszközök hiánya mellett a projekt pénzügyi problémákkal is küzdött. Egyik példa erre az anyag felvételének esete: először videóra rögzítettek, később pedig filmszerűvé tették a felvételeket, azaz az eredeti mozgókép anyag megjelenését úgy alakították át, hogy azt a hatást keltse, mintha eredetileg filmre rögzítették volna. Emiatt sok kritikát kapott a sorozat a maga idejében. A képi világhoz kapcsolódóan Gaiman is megjegyezte, hogy nagyon csalódott volt, amiért nem tudták úgy megvalósítani az elképzeléseit, ahogyan szerette volna. Példának a London Nagy Fenevadját hozza, ami szerinte a sorozatban inkább hasonlít egy „szomorú varjúra”, mint egy fenyegető szörnyetegre.

A regény változatot 3 epizód levetítése után adta ki a BBC Books. Lényegében nem tért el nagyban az eredetitől, csak annyiban, hogy Gaiman néhány részt jobban be tudott mutatni, mint például a Harrodsban tartott Lebegő Vásár (a tévésorozatban ez a rész a Battersea erőműnél játszódott, mivel az utolsó pillanatban a Harrods vezetősége visszakozott a forgatástól). Hogy a plusz betoldásoknak vagy csak a könyves formátumnak köszönhetően, de a Sosehol, mint regény hatalmas sikert aratott. Több nyelvre is lefordították (az angol Wikipédia bejegyzés szerint 22-re), 2006-ban pedig elkészült egy úgynevezett „Author’s preferred text” (az író által preferált szöveg) kiadás is, ami az eredeti angol és nemzetközi verziókból állt össze némi hozzátoldással együtt.

Sosehol továbbélése

A regény sikerével azonban nem ért véget a Sosehol. Bőven a megjelenést követő években több médiumba is átemelték a történetet. 2005-ben, például megjelent egy 9 részes képregény, amit a Lucifer írója, Mike Carey jegyzett. 2006-ban Eve Butler és Sasha Travis hívták életre Lenti Londont a Savannah Actor’s Theatre-ben, majd az ő előadásukat több színházi feldolgozás is követte. 2009 körül tervben volt egy filmadaptáció is, azonban később elvetették a projektet.

Legutóbb (pontosabban 2013 környékén) nagy média visszhangot kapott egy újabb adaptálás, egy a regényen alapuló rádiójáték. 2013. 03. 16-án a BBC Radio 4 sugározta először a 6 részes művet. A történetnek ez az újrahívása igazi különlegesség, több szempontból is. Egyik figyelemfelkeltő és szembetűnő dolog a castingja. Napjaink legismertebb és persze tehetséges színészei kölcsönözték a már jól ismert szereplők hangjait. Richardként James McAvoy (X-men: Az elsők), Ajtót a Trónok harcából már ismert Natalie Dormer alakítja, Islington angyalt Benedict Cumberbatch (Sherlock, Hobbit) kelti életre, de hallhatjuk a rádiójátékban Sir Christopher Lee-t, Bernard Cribbinst (Doctor Who), de magát Neil Gaimant is.

Sosehol megálmodója úgy érzi, talán a rádiójáték a tökéletes médium története számára. Az ő szavaival élve olyan az egész, mint egy nagy költségvetésű film, ami a fejedben forog. A színészek adottak, de mi képzeljük magunk elé a történéseket és a környezetet. Gaiman úgy érzi, ez az új változat azzal a tulajdonságával, hogy engedi a befogadót is részt venni a mű megalkotásában már kárpótolta a sorozat félresiklásáért. Még reméli, hogy a fiatalabb közönségnek olyan élmény lesz a Sosehol rádiójáték, mint anno neki a Galaxis útikalauz stopposoknak hasonló rádiós feldolgozása.

Visszatérés Lenti Londonba?

Aki olvasta a regényt vagy esetleg látta a sorozatot (netalán meghallgatta a rádiójátékot) tudja, hogy a Sosehol egy lezárt, kerek történet. Azonban Gaiman sosem zárkózott el egy esetleges folytatás ötletétől. George R. R. Martin és Gardner Dozois által összeállított Zsiványok (2014) antológiában például található egy de Carabas márkiről szóló novella (Hogyan szerezte vissza a kabátját a márki), de Gaiman tervez egy konkrét folytatást is The Seven Sisters címen. Egyelőre még nincs hír megjelenési dátumról, sem arról, hogy elkezdett-e rajta dolgozni, de terveinek csak örülhetnek azok, akiket elvarázsolt a Sosehol.

Ritka az olyan történet, ami ennyi formátumban képes helyt állni, de Neil Gaiman Soseholja ezek közé tartozik. Mindegyik médium tudott pluszt adni az eredeti sorozat változathoz, más megvilágításba helyezni azt. És mint egy boldog mesénél, végül az író is megtalálta a számára legtökéletesebb kifejezőeszközt. Így élte eddigi 20 évét a Sosehol.

szeptember 16, 2016
Szeptember 24 = HungaroCon

2016 Szeptember 24-én kerül megrendezésre a HungaroCon 36. alkalommal, idén a Fővárosi Művelődési Házban. Érdemes odafigyelni erre a sci-fi kulturális rendezvényre, hiszen évről évre egyre impozánsabb a programkínálata, továbbá ez a rendezvény ad helyet három neves irodalmi díj átadásának is.

Idén is három előadóterem várja a vendégeket számos érdekes programmal: irodalmi, tudományos, sci-fi, valamint geek témájú előadás várja a vendégeket. Az előadók a sci-fi és fantasy szubkultúra teljes skáláját képviselik: On Sai, azaz Varga Bea írónő, J. Goldenlane írónő, F. Tóth Benedek író és újságíró, Antal József író, Vásárhelyi Lajos író és még sok más kiváló alkotó és előadó.

A program különlegessége, az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő cosplayverseny, ahol maguk a versenyzők mutatják meg tudásukat és csodás jelmezüket a nagyszínpadon. Nem érdemes kihagyni a Csillagkapu sorozat szinkronszínészeivel folytatott kerekasztal beszélgetést, illetve az est fénypontját, a gálát, amelyben kiosztásra kerülnek a hazai irodalmi élet nívós díjai – Trethon Judit-emlékgyűrű, Preyer Hugo-díj, valamint Zsoldos Péter-díj.

A rendezvény másik erőssége a számos interaktív és kézműves programok. Idén is nagyszerű lehetőségek várják a látogatókat szó szerint, hiszen 4.2 méteres Csillagkapu várja a rajongóit, ahol a jól ismert jelenetet rekonstruálva mini golfozni is lehet előtte. Akiket a modern technika jobban mozgat, azok is megtalálják a megfelelő szórakozási lehetőséget, hiszen a rendezvényen elérhető lesz HTC Vive, amely elrepíti játékosát a kézzel fogható virtuális valóságba. Továbbá arc-és testfestés, társasjátékok, kreatív workshopok sokasága várja a látogatókat.

A rendezvényt erősíti az 501-es Légió Magyarországi helyőrsége illetve a Csillagkapu Cosplay Klub, és más jól ismert karaktereket felsorakoztató sci-fi, és fantasy körben mozgó jelmezes klubok, hogy minden vendég megtalálhassa kedvenc szuperhősét, gamer karakterét és az örök emlék reményében egy közös képpel legyenek gazdagabbak a HungaroCon során. Rajtuk kívül számos cosplayessel, többek között a tavalyi EuroCosplay nemzetközi verseny második helyezettjével, Loveinyvel is lehet majd a rendezvényen találkozni. Valamint a HungaroCon műsorvezetője Magyarország legnépszerűbb cosplayese, Enji Night és társa Seregi Rajmond.

A rendezvényen képviselteti magát a legtöbb hazai könyvkiadó, akiknek a standjuknál meg is vásárolhatók a legújabb kiadások, továbbá számos más kézműves árusítók portékájából is válogathatnak a látogatók.

Mindez csak a jéghegy csúcsa. Kövessétek a rendezvény eseményét, hogy le ne maradjatok semmiről és naprakész információitok legyenek a rendezvény előadásairól, és különböző programjairól. A helyszín teljesen akadálymentesített, így bárki által látogatható és megközelíthető a rendezvény minden pontja.

szeptember 15, 2016
Usman T. Malik az új Galaktikában

A szeptemberi Galaktikában Pakisztán legismertebb sf írójától, Usman T. Maliktól olvashattok. Egy különös pakisztáni család energiáinak elpárolgása című, Bram Stoker-díjas novellája mindazt tartalmazza, amiért Malikot nem csak hazájában, hanem nemzetközileg is elismerik.

Usman T. Malik azon széles érdeklődéskörű írók táborát népesíti, akik a világról gyűjtött tudásukat és tapasztalataikat műveikbe is beleszövik. Malik például nagy előszeretettel tanulmányozza a szúfi költészetet (Az iszlám misztika hiedelem – és szokásrendszeréhez köthető versek. A legismertebb szúfi költő Rúmi volt), hobbi szinten gitározik, civilben pedig egészségügyi dolgozóként segít az embereken. Emellett sokat tesz hazájában a sci-fis közösségért. Például az ő nevéhez köthető az első pakisztáni sci-fi írói workshop, amit 2014-ben tartott Musharraf Ali Farooqi pakisztáni-kanadai íróval Lahorban. Pakisztánban született, majd később Floridába költözött – az emigrálás is számos élménnyel gazdagította Malikot, melyek novelláiban is visszaköszönnek.

Usman T. Malik

A sci-fis közösség leginkább az író atmoszférateremtő képességért, a horror klasszikus megjelenítésért és naturalista ábrázolás módja miatt dicsérik írásait. Saját elmondása szerint utóbbiban egy urdu író, Saadat Hasan Manto inspirálta. Történetei olyan sf magazinokba kerültek be, mint a Strange Horizons, The Apex Book of World SF, de számos best of kötetbe is beválogatták (pl. The Best Science Fiction and Fantasy of the Year). 2014-ben első pakisztániként nyerte el a Bram Stoker-díjat az Egy különös pakisztáni család energiáinak elpárolságával (a későbbiekben Egy különös pakisztáni családként fogok rá hivatkozni). A novellát a zsánerirodalom olyan nagyjai dicsérték, mint Neil Gaiman, Ken Liu és Samuel R. Delany.

A történet, ahogy azt a cím is sejteti, egy pakisztáni család életébe invitál minket. Két testvérrel, Tarával és Sohaillal ismerkedünk meg, akik nap, mint nap súlyos tragédiákkal néznek szembe. A novella elején Sohail elhunyt menyasszonyát siratja, majd hátrahagyja addigi életét és a Hegyre távozik. Tara egyedül marad beteg édesanyjával egy olyan világban, ahol nőként korántsem egyszerű boldogulni.

Malik novellái általában tisztán sci-fi vagy horror írások, azonban az Egy különös pakisztáni családot a kritikusok nehezen sorolják be konkrét zsánerbe. A kémiai bevezetők, a drónok jelenléte és egyéb a tudományhoz köthető elemek sejtetik, hogy egy science fictionnel van dolgunk, azonban a pakisztáni élet bemutatása és a testvérpár körül ólálkodó szörny egyrészt egy realista műnek láttatja az írást, másrészt pedig egy misztikusabb hangulatú történetnek. De talán nem is kell ennyit merengeni a műfajkérdésen, tekintsük ezt egy több mindenből építkező hibridnek, ami végül egy nem mindennapi olvasmánnyá vált. Malik szépirodalmi igényességgel alkotta meg történetét, ami több szinten is olvasható – talán emiatt is nehéz besorolni egy konkrét műfajba. A fentebb már taglalt írói képességei itt is erősen jelen vannak, mint például a horror ábrázolása. Ennél a novellánál nem klasszikus horror elemekre kell számítani, inkább a belső félelmek kivetüléseként értelmezendőek ezek a leírások. Egyik jó példa erre, amikor Tara az épp távozóban öccsét figyeli, miközben már látja rajta a vért és a sav okozta sérüléseket. De a későbbiekben felbukkanó szörny is hasonló funkciót tölt be.

„Találd meg saját sötétségedet” – üzeni Malik

Malik ennél a novellánál is erős az atmoszférateremtésben, pusztán szavak segítségével képes otthonának tájait pulzáló, szinte élő környezetté varázsolni. Ezt az érzést csak felerősítik az aprólékosan részletezett naturalista leírások is – legyen az akár egy narancsgerezd kitüremkedése vagy az emberi szemet átszövő erek bemutatása. A mesterien megteremtett környezet és hangulat mellett maga a történet sem marad el. Ken Liu-t idézve, Malik novellája olyan erőteljes írás, melyben a tudomány nyelvén keresztül láthatjuk az igazságért való folytonos küzdelmet. Ez tökéletesen összefoglalja a természettudományok felé forduló Tara életét. Az összes tragédiát, amit ember csak elviselhet, a lány megtapasztalja. Küzdelme megindító, miközben mentes minden túlzó szentimentalizmustól. Mindez pedig egy elkerülhetetlen találkozásban teljesedik ki, amit áthat a szúfi versek szellemi öröksége is.

Az Egy különös pakisztáni család energiáinak elpárolgása novella összességében egy olyan egyedi hangú írás, amilyet ritkán olvashatunk. A sok írói bravúr és aktuális témák mellett talán az a legnagyobb erénye, hogy Malik nem kultúrájának egzotikumával próbálja érdekessé tenni írását, hanem saját kreativitásával.

A fejléckép Larissa Sansour palesztin származású rendező In the Future They Ate From the Finest Porcelain című sci-fi filmjéből származik.

szeptember 14, 2016
SF, fantasy és horror sorozatok ősszel 2.
Kétrészes cikksorozatunk első felében az idei szezon legfontosabb SF, fantasy, és horror sorozatairól írtunk, melyek szeptemberben indulnak. Folytassuk is a sort az októberi premierekkel.
1. Timeless
A tudós, a történelemtanár és a katona bemennek a kocsmába… így is kezdődhetne egy rémunalmas vicc, pedig ez nem az. Tizenkettő egy tucatnak ígérkezik az október harmadikán debütáló időutazós sorozat, melyben a fent felsorolt három főszereplő próbál visszaszerezni egy ellopott időgépet.
1. The Flash
Barry már megint mindent szétbarmolt. Újabb idősíkot változtatott meg kedvenc gyorshajtónk, beláthatatlan következményeket okozva ezzel. Ennek eredményeképpen megváltozik az egész sorozat, sőt talán az összes jelenleg futó DC-sorozatra (kivéve Gotham) hatással lesz. Valószínűleg a „Flashpoint” történetszálat vehetjük jobban szemügyre az október negyedikén induló harmadik évadban.
1. No Tomorrow
Egy brazil tv-sorozaton alapszik a No Tomorrow, melyben a főszereplő nő megtudja, hogy bizony a világ hamarosan véget ér. Egészen pontosan 8 hónap és 12 nap múlva. A nő és barátai megpróbálnak az egész világvége dolognak a végére járni, miközben tételeket is kihúzhatnak bakancslistájukról. Premier: október 4.
1. Arrow
Ötödik évad. Öt hosszú évvel ezelőtt a CW csatorna elindított valamit, amit a DC-rajongók már nagyon régóta vártak. Elkezdtek a sorozatkészítők felépíteni valami nagyot, valami komplexet. Azóta élvezhetjük a Flash-t, a Holnap legendáit, Supergirlt, Gothamet, és még ki tudja, mit hoz a jövő. Oliver Queen kalandjai viszont egyre erőtlenebbé válnak, egyre távolabb kerül az alapként szolgáló képregénytől, és egyre kínosabb nézni. A Zöld Íjász nagyon jó szériának indult, de mára már erőltetett, bugyuta és komolytalan próbálkozás az érdeklődés fenntartására. Ötödik évadával tér vissza a képernyőkre október ötödikén. Hátha ezúttal tanulnak a hibáikból a készítők.
1. Frequency
Újabb időutazás. Ugyanezen címmel 2000-ben készült egy film Dennis Quaid főszereplésével, melyben egy rádiófrekvencia segítségével képes volt beszélni apjával a múltban. A sorozat ugyanezt a sztorit ragadja meg, csupán a főszereplő neme fog eltérni. Premier: október 5.
1. Supergirl
A második szezont már a CW csatornán folytatja Kara, így könnyebben megoldva a későbbi crossover epizódokat a többi sorozat tagjaival. Az október tizedikén induló etapban feltűnik majd Superman is (Tyler Hoechlin). Bár a promókép gyakorlatilag mindenkinél kiverte a biztosítékot. Szavakat nem találunk. Azonban ha a Supergirl tanult hibáiból, akkor egy fantasztikus évadnak nézhetünk elébe, de ha folytatják a megkezdett hisztikbe oltott szexizmus-lavinát, az könnyedén elsodorhatja a sorozatot a süllyesztő világába.
1. Legends Of Tomorrow
Nagyon változó volt az első évada a Holnap Legendáinak. Hol kiváló volt, hol csak éppen elment, de előfordult vállalhatatlan epizód is. Az utolsó pár rész pedig megmutatta, hogyan kellett volna az egész szezont lebonyolítani. A legendák újabb kalandjai október tizenharmadikától kerülnek képernyőre.
1. Supernatural
A Winchester-fiúk sosem unják meg. A tizenkettedik évaddal folytatják a srácok az Odaát szériát. Az eredetileg öt évadra tervezett sorozat két főszereplője (Jensen Ackles, Jared Padalecki) egyelőre nem is tervezik a démonvadászat végét. Hogy mi újat tud mutatni még a tizenkettedik évad, az rejtély, de a két sármos szörnyvadász biztosan tartogat valamit, amivel ki lehet tölteni huszonhárom részt.
1. Black Mirror
Részleteket még nem tudni a Black Mirror következő évadáról, de ha olyan lesz, mint elődje, akkor nem fogunk csalódni. A sci-fi thriller sorozat legtöbbször a technológiával kapcsolatos rejtett félelmeinkre alapoz. Októberben hat epizód fog megjelenni, melyekben érinteni fogják a közösségi médiák roppant égető kérdéseit, és lesz egy rész, aminek valami köze lesz a videojátékokhoz.
1. The Vampire Diaries
Nyolcadik évaddal tér vissza a képernyőkre a Vámpírnaplók, ami egyben az utolsó is lehet.

11. Dirk Gentley’s Holistic Detective Agency

Douglas Adams azonos című (Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája) könyvéből készül egy új sorozat. Bár azt nem tudni, hogy egyáltalán ez miképpen fog kapcsolódni a klasszikus regényhez, de inkább előre mondom: ne tápláljunk túl sok elvárást. A főszerepben Elijah Wood lesz, az előzetes pedig hangulatos, de ismétlem: ne Douglas Adams művét keressük a sorozatban.
1. The Walking Dead
Kit ölt meg Negan az előző évad utolsó részében? Ki marad életben? Ki Eric Cartman apja? Hónapok óta mennek a találgatások, rajongói teóriák, de hamarosan pontot tehetünk az ügy végére. Október huszonharmadikán folytatódik a The Walking Dead a hetedik felvonással. Talán már érezzük, hogy lassan megpihenhetne a széria, de mindig tudnak valami érdekes mutatni, amivel felcsigázhatják a nézőgárdát.
1. WestWorld
A legizgalmasabbat hagytuk a végére. Egy Michael Crichton által írt és rendezett, 70-es években készült klasszikus mozifilmet gondolt újra J.J.Abrams és Bryan Burke. Ráadásul a szériát Christopher Nolan öccse, Jonathan rendezi, igencsak parádés szereposztással. A sztori egy mesterségesen felépített, teljesen emberszerű androidokkal benépesített vadnyugaton játszódik, ahová a gazdag emberi vendégek szórakozni járnak. Egészen addig, amíg hiba nem csúszik a rendszer működésébe. A széria október másodikán debütál az HBO-n.

Ezek lennének azok a sorozatok, amelyekre érdemes lesz odafigyelni az elkövetkezendő két hónapban. Egészen október végéig folyamatosan jönni fognak a vadonatúj szériák, vagy sokadik évaddal fognak visszatérni hatalmas rajongótáborral övezve megszokott kedvenceink. Egy valami biztos: ősszel és télen, ha csak SF, fantasy és horror-sorozatokat fogunk nézni, egészen biztosan nem unatkozunk majd.

Lesznek majd olyanok, melyek nem ütik meg a mércét, de biztos vagyok benne, hogy egy-két cím okozni fog meglepetéseket, mind negatív, mind pedig pozitív értelemben.
szeptember 13, 2016
The Witcher 3 – Avagy így kell játékot készíteni

A tavalyi év egyik legjobban várt játéka nem csak hozta az elvárt szintet, de bőven meg is ugrotta azt, s igencsak magasra tette a lécet konkurencia számára. A lengyel Andrej Sapkowski író által megálmodott, és a szintén lengyel illetőségű CD Projekt Red fejlesztőgárda által kódolt The Witcher játéksorozat harmadik részéről van szó.

Az első két felvonás nagyban eltért a „megszokott” fantasy-címektől, mind mágiarendszerben, mind világépítésben, karakterekben, nyelvezetben. A kelet-európai attitűd mindig erősen visszaütött, és keveredett a reneszánsz által képviselt késő középkori hangulattal, a paraszti élet trágárságával, és a számtalan mitológia különféle változatával. Szerepeltek görög mítoszokból átvett lények, de találkozhattunk szláv fél-pogány erdei démonokkal, sőt a viking kultúrában is tiszteletét teszi a Witcher-sorozat. De ne rohanjunk ennyire előre, inkább vegyük át alaposan a nemrég év játéka kiadásban is megjelent játékot, és nézzük meg miért is lett a The Witcher 3: Wild Hunt az elmúlt évek egyik legjobb fantasy-szerepjátéka.

A The Witcher (magyarul Vaják) először novellák formájában jelent meg a 90-es években. A rövid történetek főszereplője Riviai Geralt, egy mutáns szörnyvadász, kit gyerekkorától fogva emberpróbáló mutációkkal bombáztak, hogy később megküzdhessen a Kontinenst elárasztó különböző fenevadakkal, akik rettegésben tartják a szerencsétlen lakosokat.

Geralt első kalandjait videojáték formájában 2007-ben dolgozták fel. Masszív sztorit kaptunk, ám a játékmenet kissé egyhangú, sőt néhol kifejezetten unalmas volt. Az sem segített, hogy magyar szinkronnal is ellátták a programot, sőt inkább csak rontott az egészen.

Majd 2011-ben jött a kvázi-áttörés. Mindenkiben magas nosztalgia-faktorral dolgozott a Witcher első részének megfakult emlékképe (tegyük hozzá, hogy távol állt a rossztól, de kimagasló sem volt), így boldogan vetettük bele magunkat a The Witcher 2: Assassins Of Kings játékba. Első pillanattól kezdve nagyon erős cselekmény tárult elénk, flashbackekkel, remek harcrendszerrel, érdekes jelhasználattal (a jelhasználat a Vaják esetében a mágia). Igazi fantasy-RPG-vel volt dolgunk, és örültünk neki. Azonban még mindig ritkán lehetett hallani, hogy egy lapon emlegetnék az emberek a Dragon Age-dzsel, vagy akár a mainstream fantasy-játékok istenkirályával, a The Elder Scrolls sorozattal. Pedig a Witcher 2 esetében már hatványozottan megfigyelhető volt a fejlődés, és az akarás mögötte, hogy jó programot adjon ki a CD Projekt Red brigádja.

S csendben eltűnt a színtérről Geralt; egészen 2015-ig, mikor megjelent a The Witcher 3: Wild Hunt. A konzolos generációváltás meghozta gyümölcsét. Bárki, aki ránézett egyetlen képre, vagy videóra, annak elállt a lélegzete is. A Skyrimnél 20%-kal nagyobb bejárható területet ígértek, pedig valljuk be: az aztán tényleg nagy térkép volt.

Ám ekkora játékot bizony nagyon nehéz tartalommal kitölteni. Sokszor láttuk már, hogy egy RPG hatalmasat markolt, majd belefulladt az egészbe, és végtelenül önismétlővé vált. A Witcher 3-ban ilyenről szó sincs. Ennél komplexebb játékot talán még soha nem láttam. Minden egyes küldetés eltér a másiktól, minden állomásnál más fajta emberek élnek, így más feladatokat, vagy megbízásokat kapunk.

Felejtsük el a „Szedj össze tíz növényt”, vagy az „Ölj meg hat vaddisznót, és vedd el a májukat” jellegű küldetéseket. Nagyon sok játékóra után sem találtam ismétlődő feladatokat. Persze akadnak olyan megbízások, melyekben többször ugyanolyan fajba tartozó szörnyet kell levadászni, de mindig más út vezet fészkükhöz, mindig más célból kell végezni velük, és valahogy mindig másképpen is viselkednek. Emellett szinte az összes side-quest (mellékküldetés) lehetne akár a főküldetés része is.

A különböző falvak és városok lakói megöltik élettel az egész játékot. Mindenhol akad egy vajákra váró megoldatlan ügy. Közben fejleszthetjük karakterünket, igen sokféleképpen. Gyúrhatunk jelhasználatra, vagy nyers erőre is, vagy akár kombinálva a kettőt, kiegyensúlyozhatjuk Geralt képességeit, hogy minden helyzetre felkészülhessen. A mindig hátunkon lógó ezüst-és acélpengéket kedvünkre váltogathatjuk, vagy megkérhetünk egy jóképű törp urat, hogy készítsen nekünk valami remek kardot. Ehhez receptre lesz szükségünk, melyek összegyűjtése szintén kiváló elfoglaltság. És akkor észrevesszük, hogy órák óta csupán a mellékküldetéseket nyüstöljük, aranyat alkudunk egy falusi elöljárótól, gwynt-partit játszunk a helyi kocsmában, majd leölünk néhány fojtólidércet a mocsár szélén. Közben megismerkedünk a különböző vidékek embereivel, és azok minden létező motivációjával. Van, ki a háborútól fél, van, aki csupán a családját szeretné etetni, de akadnak rasszista emberek (és tündék), zsugori nemesek, bátorlelkű parasztok, és mindenféle erkölcsi kérdés felmerül, mely akaratlanul is elgondolkodtatja a játékost. Belekeveredhetünk politikai játszmákba, intrikákba, minket nem feltétlen érintő harcokba, belviszályokba. Hűséges barátaink pedig legtöbbször azon lesznek, hogy segítsenek az ilyen helyzetekben, bár leginkább magunkra maradunk, mint végtelenül cinikus, érzelemmentes vaják, aki saját morális kódja szerint teszi a dolgát.

A változatosságot tovább erősítik a különféle megfigyelhető nyelvezetbeli eltérések. Aki tud angolul, annak is problémás lehet maga a hallható nyelv, hiszen annyi fajta dialektusban beszélnek a népek, hogy számolni is alig lehet. Szerencsére van magyar felirat a játékhoz, ez nagyban segíti a parasztok furcsa tájszólásának, a nemesek fennköltségének, vagy Skellige bátor „vikingjeinek” megértését

Az elődökhöz hasonló módon itt is megjelenik a szexualitás, a maga nyers formájában. Ahogy a bevezető szövegben írtam, a kelet-európai attitűd sokszor vissza-vissza cseng, legyen szó a társadalmi differenciákról, romantikáról, vagy erotikáról. Valamiért élesen elkülöníthető a nyugati álomgyárban bemutatott szex a kelet-európai realista ábrázolásmódtól. Geraltnak számos kalandja lesz nőkkel is, melyek akár külön feszültséget generálhatnak a főszereplő hölgyekkel. De olyan helyzetbe is keveredhetünk, hogy egy adott küldetés céljához akkor kerülünk közelebb, ha előtte elcsábítunk egy leányzót.

A világ valóban hatalmas, rengeteg tartalom van az alapjátékban is, de még rátesz jó néhány lapáttal a két kiegészítőcsomag, a Hearts of Stone, illetve a Blood and Wine. Mindkettő dlc rengeteg plusz játékórát ígér, új területet, új fegyvereket, új cselekményvonalat. Sőt, ingyenesen hozzájuthatunk tizenkilenc letölthető tartalomhoz, melyek leginkább skinek, de akad közöttük páncél szett, gwynt pakli, és sorolhatnám (más játékok esetében ezek 5-10 eurós nagyságrendű költséggel járnának). És ezek nem csupán ígéretek, be is tartják mindezt (ugye kedves Hello Games-féle No Man’s Sky?).

A The Witcher 3 több, mint 300 különféle díjat zsebelhetett be, de ez nem véletlen, hiszen valóban egy közel tökéletes játékról beszélhetünk. Bugok ritkán előfordulnak, de ezek miatt nem lesz játszhatatlan. Általában egyáltalán nincs befolyással a játékmenetre, még csak bosszúságot sem okoz. Legfeljebb jót röhögünk, ahogy Geralt hűséges lova, Keszeg (aki szintén fejleszthető) beakad egy bokorba, miközben gazdája felé vágtat.

A hatalmas sikerre való tekintettel kiadták PC-re, Xbox One-ra, és Playstation 4-re a Game Of The Year (Év játéka) változatot, mely tartalmazza az alapjáték mellett az összes kiegészítőt is. Októberben ingyenes nyílt bétával mutatkozik be a népszerű in-game kártyajátékból, a Gwyntből adaptált önálló játék, mely nem valószínű, hogy a Hearthstone babérjaira fog törni, mégis szórakoztató zsugázásra lehet számítani. A Witcher széria a harmadik résszel le is zárult, örökre befejezték a fejlesztők. Ám lezárásnak nem is kívánhattunk volna többet, vagy jobbat, hiszen a Witcher 3 az elmúlt évek legjobban sikerült fantasy játéka, sőt nem csak műfajában kiemelkedő alkotás, hanem minden téren maradandó műről van szó. Minden perce élvezetes, és egy elképesztően fantasztikus sztorit játszhatunk végig, ami után végtelen űr keletkezik majd lelkünkben.

A CD Projekt Red most egy SF játékon dolgozik, mely a Cyberpunk 2077 nevet viseli. Már többen fejlesztik, mint a Witcher 3-at, szóval grandiózus programra számíthatunk.

szeptember 12, 2016