A Lovecraft öröksége köré épített fanzin, a Black Aether népszerűsége továbbra is töretlen: a 2. számban már 15 weird történetet olvashattunk, az elsőhöz hasonlóan gyorsan fogyott, és pár napja már a 3. szám is megjelent. Azonban az legújabb példány előtt néhány gondolatot osztanánk meg a júniusi weird adagról. A színvonalas első szám után nagyon vártuk a következőt, az pedig csak még inkább felcsigázta a kíváncsiságunkat, hogy két, a Galaktikához köthető szerző is belekóstolt Lovecraft világába: egyik Startos írónk, Ronil Caine és online munaktársunk, Schubert István, azaz Cotter Blackstone.
Ahogy felmerül egy folytatásos tévé vagy regénysorozat kapcsán is, hogy tudja-e tartani az első évad/rész minőségét, úgy egy magazinnál is. A Black Aether főszerkesztője, Tomasics József úgy érzi, már az első számmal elérte az általa kitűzött célt: ösztönözte, inspirálta a magyar alkotókat és az ő írásaik pedig eljutnak a furcsa irodalom hazai rajongóihoz. A fanzin sikeréből fakadó még nagyobb lelkesedés magán a Black Aetheren is látszik. A 2. számon érezni, hogy a szerkesztők igyekeznek kialakítani egy régebbi korokat idéző kiadvány képét, miközben igazodnak a mai trendekhez is. A Weird Tales-re emlékeztető belsőt nagyon hangulatossá teszik a külső és belső illusztrációk, kedveznek a mi színes-szagos képekhez szokott szemünknek is. Mindegyikből árad a sejtelmesség és a természetfeletti, ezzel rögtön berántva minket a lovecrafti világba. A Black Aether azonban nem csak küllemében, de tartalmában is illeszkedik az előző számhoz, minőségben sem marad el. Ezt bizonyítja is, hogy a szerkesztők igyekeznek egy sajátos, csak a fanzinra jellemző felépítést és stílust tartani, véglegesíteni. Egy biztos lap és olvasóközönség kialakításához ez elengedhetetlen.
A novellákban továbbra is közös vonás a különös események megmagyarázhatatlansága, a megválaszolatlanul maradt kínzó kérdések. A történetek szereplői ismét az ismeretlennel és az emberen túliakkal találják magukat szemben. Azonban hiába a sok közös téma, a megvalósítások nagyon is különbözőek, ami csak a fanzin javára válik. A 15 írást tartalmazó júniusi Black Aetherben találhatunk egy a szerepjátékokat megidéző írást (Bacsai Gábor: Halszag, villámok és alvó istenek), kifordított Bonnie és Clyde történetet (Kökény Pál: La mek), egy kicsit magyar népmeséket idéző bizarrót (Komor Zoltán: Lebbencs-Cthulhu) és más egyéb, érdekes kísérletezést.
A felhozatalból kiemelkedő Lir Morlan Időtlen hírnöke. A történetben egy tengerparti kisvárosban élő magánnyomozó eseménytelen életébe csöppenünk. Épp feladni készül munkáját és valami élhetőbbet nézni, amikor egy Olivia Waters nevű hölgy keresi meg egy szokatlan kéréssel: egy halálos áldozatokat követelő rítust kell megtörni. A fanzin leghosszabb írásában Morlan egyszerre idézi meg a film noirok világát és a lovecrafti hagyományokat, miközben maga a történet is egy sajátos hangulatú okkultista kalandba invitál minket.
Ki kell még emelnem Varga István Vegetáció című novelláját is, ami egy intézetben élő férfi bevillanó emlékeibe enged betekintést. Varga az igazság kimondásának problémáját járja körül egy nagyon ötletes koncepcióban. Hasonló kreatív megoldással közelít a lovecrafti hagyományokhoz Ronil Caine is. A Csapda főhőse egy túrázó kisfiú, aki rosszkor volt rossz helyen. Gondolatait egy jegyzetfüzetből ismerhetjük meg, és itt mutatkozik meg Caine azon tehetsége, ami már a Lilianben is kiemelkedő volt: nagyon hitelesen tud megjeleníteni bizonyos karaktertípusokat. A Csapdában szereplő kisfiú beszédstílusa és az őt fenyegető veszély közepette felmerülő gondolatai (pl. „A szüleim, az a kevés barátom, nincsenek többé. Nem fogom megérni a tizennyolcadik születésnapomat sem.”) olvasva tényleg olyan érzésünk van, mintha egy gyerek szemén keresztül látnánk az eseményeket. Emellett pedig kapunk egy igazán meglepő lezárást is, ami teljesen más értelmezést ad a novellának, mint amire először gondoltunk. Online munkatársunk, Cotter BlackstoneMezőőr írásában egy kifejezetten negatív figurát láthatunk új állásában: egy őr, aki a faluhoz közeli mező és erdő történéseit figyeli. Caine-hez hasonlóan Blackstone is tökéletesen megidézi a weird történetek hangulatát, de kicsit a southern gothic (azaz déli gótika) világa is megelevenedni látszik. A kezdet ígéretes, reméljük, a következő számban olvasható folytatásban még jobban elmerülhetünk a sejtelmesen felvezetett eseményekben.
A bővülő tartalom mellett a pozitív fejlődést és a lelkesedést is látni a 2. számban, egy-két apróságtól (pl. korrektúra) eltekintve összességében ismét egy színvonalas lapot állított össze a Black Aether szerkesztősége. Kívánjuk, hogy az olvasók és az alkotók lelkesedése ne csökkenjen, még sok ilyet!
A horror kedvelői 2017-ben izgalmasnak ígérkező borzongásra számíthatnak Stephen King klasszikusának feldolgozása kapcsán. Többnyire ismeretlen neveket láthatunk a résztvevők között, ám az a színész, aki Pennywise-t, a „gyilkos bohócot” fogja életre kelteni, talán kicsit ismerős lehet a Beavatott-sorozat egy bizonyos darabjából, a Hűségesből mint a Matthew nevű karaktert alakító színész. A svéd Bill Skarsgård jellegzetesen kisfiús arca miatt érdekes alakításra számíthatunk.
Már korábban is megjelent egy kép az új Pennywise-ról, viszont most láthatunk egy egész alakosat a hátborzongató lényről. Sok a különbség a régi, Tim Curry által megformált antagonista és őközte, nevezetesen utóbbi külleme sokkal vékonyabb, számos elemet elhagytak róla, hogy egy középkori cirkusz résztvevőjét idézze.
A film további színészei közt szerepel Finn Wolfhard, Jeremy Ray Taylor, Jaeden Lieberher, Nicholas Hamilton, Owen Teague, Sophia Lillis és Wyatt Oleff, a rendező pedig Andrés Muschietti, aki a Guillermo del Toro nevével fémjelzett dark fantasy, a Mama révén már bizonyította, hogy képes feszültséggel teli, eredeti filmet készíteni.
Csak hogy az eredeti film történetéről is ejtsünk pár szót: A hatvanas években hét kiközösített gyerek egy „Vesztesek klubja” nevű csapatot alakít, majd felveszik a harcot egy gyerekgyilkos bohóc démonnal. A szörnyet legyőzik és elkergetik, de nem ölik meg, úgyhogy fogadalmat tesznek, Pennywise bármikor is térjen vissza, ők ott lesznek.
Az új Azt jelenleg még a kanadai Torontoban forgatják. Bemutatójára 2017. szeptember 8-án számíthatunk, már ha eléri a magyar mozikat, de bizonyosan el fogja.
A Galaktika magazin 318. számát J. G. Ballard nyitja: az Időmérők Városába kalauzol, ahol megállt az idő. Robert Hood novellájában az Időtérő Legyek a Földön olyan valóságot akarnak létrehozni, mely nagyon messze van az emberitől… Erik Simon egy űrhajó raktárajtajának problémáját karikírozza, persze földönkívüli környezetben. Usman T. Malik egy különös pakisztáni család energiáinak elpárolgását dokumentálja.
A magyar szerzők közül Szűcs László a legtökéletesebb inváziót, míg Kovács Attila a jövő népességszabályozásának anomáliáit állítja a középpontba. Czövek Andrea és Pusztai Andrea időutazása az ókori Athénba visszafordíthatatlan következményekkel jár.
A megújult havi retro Henry A. Hering munkája: Lord Baxter fura kísérletei az állati létezést és az emberi gondolkodást ötvözik.
Interjú Fedina Lídiával: a szerzővel a tudományos múltról, a férfi-női írók helyzetéről és készülő új könyvéről beszélgettünk. A képregény (A Ferrák hazája) Robert Sheckleynek állít emléket. A Kapcsolatfelvétel első része a MANT Űrakadémia programjáról, a második rész a Magyar Nemzeti Galéria kiállításáról (a magyar számítógép-történet művészeinek munkái) számol be. A Világűrt jelentő deszkák a Sziget Fesztivál fantasy és gőzpunk produkcióit ismerteti. A Filmrovat az ötvenéves Star Trek múltját és jövőjét villantja fel.
Galaktika a nagyvilágban: a magazin a Skyward szélcsatornában járt, pontosabban „repült”.
A tudományos főanyag az új népvándorlás témáját járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások az átvilágított piramisról, a bringa-mosógépről, szőrös házakról, egy teljesen robotizált japán hotelről, valamint az ökokatasztrófákról (jelen esetben Új-Zéland katasztrófájáról).
Az XL-kiadás Fedina Lídia regényének (Hét pecsét) befejező részét és egy hosszabb novellát („A Hullám”) tartalmaz.
A magazin kapható az interneten és az újságárusoknál.
Kevesen tudják, de van a világon egy, a 70-es évektől egészen máig futó, eredetileg francia képregény antológia, amely nélkül kevés, általunk ismert, kultikus sci-fi létezne. Sajnálatosan a popkultúra részéről méltánytalanul elfeledett sorozatról van szó, de talán épp az teszi annyira különlegessé, hogy nem találkozhatunk vele az újságosok polcain. Nem beszélve arról a tényről, hogy a francia pszichedelikus képregények műfaja, illetve az adott esetben pornográf tartalmú avantgárd mindig is szubzsánernek számítottak.
A szóban forgó képregény címe Métal Hurlant, mely szó szerinti fordításban rikító/sikoltó fémet jelent. A XX. század legnevesebb filmkészítői merítettek a hasábjairól, úgy mint
Ridley Scott, a Szárnyas Fejvadász univerzumának megalkotásához;
William Gibson, aki többek között a Neurománc és a Mona Lisa Overdrive című könyveket írta;
Katsuhiro Ôtomo, az Akira című, híres anime rendezője.
A Métal Hurlant 1975-től 1987-ig futott Európában ezen a címen. Az amerikai változat, mely mind a mai napig kapható az Egyesült Államokban, már Heavy Metal címmel került a polcokra.
A képregény negyven év alatt olyan, ma már legendás névnek számító művész számára nyújtott lehetőséget a műveik megjelenésére, mint Jean (Moebius) Giraud, Philippe Druillet, Jacques Tardi, Alejandro Jodorowsky, Enki Bilal, Hugo Pratt, Jean-Claude Gal, Richard Corben és Milo Manara.
Sokaknak talán Moebius és Jodoroswky neve csenghet ismerősen, hiszen ők ketten kezdték el megalkotni a Frank Herbert-féle Dűne első (soha el nem készült) filmadaptációjának storyboardját. Erről a koprodukcióról szól a Jodorowsky’s Dune című, rettentően szórakoztató dokumentumfilm, ami 2013-ban világszerte tíz díjat zsebelt be, és huszonhat jelölésnek örvendhetett.
A társalapító, Jean-Pierre Dionnet csak később döbbent rá, hogy nem pusztán egyszerű képregény az, amit létrehozott; Sokkal inkább művészeti mozgalom, mely kézen fogva jár a szürrealizmussal.
Az antológia jelentőségét az a tény is érzékelhetővé tette, hogy az első előfizető Alain Resnais volt, a második Chris Marker, Fellini pedig az ötödik.
Akkor értettem meg mindezt, amikor George Lucast megkértem, hogy írjon egy előszót, ami egy héttel később megérkezett.
– nyilatkozta Dionnet egy 2013-as interjúban.
Sokak szerint a képregény az első volt saját fajtájában, és nem vonatkoztak rá szabályok. Ez észrevehető az ábrázolásmódon, a színeken, az elemek és motívumok rendkívül széles tárházán, a számunkra életidegen erkölcsök szerinti konfliktusokon, valamint a pornográf tartalmon, mely ha a mai világban jelenne meg, mint „friss belépő”, már nem biztos, hogy eljutna a polcokig. A Métal Hurlant egy olyan korban érkezett, amikor a sci-fi minden volt, csak nem felkapott. A mozivásznon a fantasztikum konszolidált változatával lehetett többnyire találkozni, mint Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmje, vagy a Michael Crichton könyvéből készült Az Androméda-törzs , az „őrült irányzat” pedig csak a hetvenes évek végén ütött be, melynek a már említett Jodorowsky’s Dune kitűnő példája lehetett volna.
A képregény oldalain ugyanakkor filmélményszerű, hihetetlenül részletgazdag grafikák fogadták az olvasót. A történetek kísérleti jellegűek voltak, és sokkal inkább mély filozófiai kérdéseket boncolgattak, mintsem szatirikusan kritizálták a valóságot (ahogy egyébként számos sci-fi teszi, főként a disztópia műfajában). A meztelen testek erősen befolyásolták a képi világ megalkotását, olyannyira, hogy némely oldal jobban hasonlított a rajzolt pornóhoz, mintsem egy képregényhez.
Az antológia két, tehát francia és amerikai változata néhány éven keresztül párhuzamosan létezett. Mind a Métal Hurlant-ben, mind a Heavy Metalban jelentek meg cikkek, de míg előbbiben sci-fi ajánlókkal, kritikákkal lehetett találkozni, addig a tengerentúli verzió inkább „a geekek Playboya” volt, legalábbis az Entertainmen Weekly álláspontja szerint.
Sajnos a Métal Hurlant már nem létezik: először 1987-ben lett vége, másodszor pedig 2004-ben, egy rövid ideig tartó feltámasztási kísérletet követően. Ugyanakkor újító, megbabonázó vizualitása, egyedi stílusa mind a mai napig kihatással van a fantasztikumra.
Az érdeklődők számára itt egy lista azokról a képregényekről, amelyek az M.H. által képviselt irányzat előtt hódolnak:
La Caste des Méta-Barons (készítette: Alejandro Jodoroswky és Juan Giménez);
Az első része magyarul megjelent A Metabárók kasztja címmel a Delta Vision gondozásába, 2008-ban.
Metabarons Genesis: Castaca (készítette: Alejandro Jodoroswky és Das Pastoras);
The Incal (készítette: Alejandro Jodoroswky és Jean „Moebius” Giraud);
The Technopriests (készítette: Alejandro Jodoroswky és Zoran Janjetov);
The Long Tomorrow (készítette: Dan O’Bannon és Jean „Moebius” Giraud);
Az eddig csak főként second unit direktorként tevékenykedő Luke Scott egy izgalmasnak ígérkező sci-fi thrillert rendez, melynek fő kérdése a mesterséges élet létjogosultsága lesz. A Morgan című film története szerint egy vállalati kockázatkezelési tanácsadónak kell eldöntenie, életben maradhat-e egy olyan létforma, amit laboratóriumi környezetben hoztak létre és neveltek fel. A főszerepben Kate Marát láthatjuk, akire a magyar filmnézők a Mentőexpedíció Beth Johanssenjeként emlékezhetnek, de szerepelt a legutóbbi, gyatrára sikeredett Fantasztikus négyesben és a Kártyavár című sorozatban is. A címszereplő lányt Anya Taylor-Joy alakítja, aki a hangulatos A boszorkányban játszott, meglepően emlékezetesen. Viszont láthatjuk még a színészek között Rose Leslie-t (Trónok Harca), Michelle Yeoh-t (Babylon A.D.), Jennifer Jason Leigh-t (Aljas nyolcas), Paul Giamattit (12 év rabszolgaság) és Toby Jonest (Wayward Pines).
Felmerül a kérdés, fog-e tudni egy film 2016-ban újat mutatni egy ilyen témában, tekintve, hogy az idei Oscar-gálán a legjobb vizuális effektusok kategóriájában díjat nyert, illetve sokak szerinti kifejezetten jól sikerült Ex Machina kiválóan feldolgozta azokat a kérdéseket, melyek a mesterséges élet témakörén belül (legalábbis a filmvásznon) felmerülhetnek. El kell ismernünk, néha pont a kis költségvetésű független filmek azok, amelyek a legnagyobb meglepetéseket okozzák. Így éreztünk a Synchronicity esetén is, amely az idei év egyik legérdekesebb időutazós sci-fi thrillere volt.
A napokban megjelent, rövidke filmanyag alapján arra következtethetünk, Morgan karaktere meglehetősen veszélyes és kiszámíthatatlan lesz. A filmre szeptember 2-án számíthatunk.
A Moly könyves közösségi oldal alapján Hannu Rajaniemi Jean le Flambeur sorozatát és Emmi ItärantaA teamesternő könyve című regényét, a finn sci-fi két kiemelkedő művét nagyon szerette az ottani közönség. Ha nagyon egyszerűsíteni akarjuk ezt, akkor mondhatjuk azt is, hogy itthon szeretik a finn sci-fit. De vajon mit alkottak még az északon élő nép írói a zsánerben? Észtország után egy másik finnugor nép science fiction irodalmába, a finnekébe tekintünk be a Sci-fi a világ körül rovaton keresztül.
Az első sci-fi művek:
Az egyik első finn SF írók egyike: Arvid Lydecken
Csehországhoz hasonlóan Finnországban is messzire nyúlnak a sci-fi kezdetei: már 1883-ban volt finn nyelven íródott, SF-nek nevezhető mű (Evald Ferdinand Jahnsson írása az Aura magazinban). Az első, mai értelemben vett finn science fictionnek Arvid LydeckenMatha kuuhun (Csillagok között, 1912) kisregényét tekintetjük. A történet a még most is távoli jövőben, 2140-ben játszódik, ahol Helsinki marslakók támadásának esik áldozatául. Lydeckent követően más írók is írtak SF-eket, de érdekességként ezeknek volt egy közös eleme: a bolsevik mozgalomtól való félelem. Ilyen regény például Konrad Rehtimäki Ylós kelvetistä-ja (A pokolból felfelé, 1917), Kapteeni Teräs (azaz Jalmari Kara) Suur isänmaa-ja (A nagy szülőföld, 1918) és Aarno Karimo Kohtalon kolmas hetkije (A sors harmadik pillanata, 1926). Azonban a legjobbnak tartott mű ebből a témából H. R. Hali (Rudolf Rikhard Ruth) 1919-es regénye, a Neljännen ulottuvuuden mies (A negyedik dimenzió embere). A történet szerint egy új kémiai vegyületnek köszönhetően az emberek képesek lesznek átlátni, majd keresztülmenni a szilárd anyagokon. Egy másik, hasonló témájú Hali-történetben, a Viimeisellä hetkellä -ben (Az utolsó pillanatban, 1922) egy igen merész szemszögből mesél a Föld lehetséges jövőjéről. Ezt tartják az első modern finn sci-finek, amely jócskán megelőzte saját korát.
A 20. század közepe:
Az igazi sci-fi lázra az 50-es évek elejééig várni kellett, azonban a mai napig is emblatikusnak számító finn SF történet már a 40-es évekre megszületett. Ez az Outsider álnéven író Aarne Haapakarki sorozata, az Atorox. Az első kötet, az Atorox, ihmisten valtias (Atorox, az emberek ura) 1947-ben jelent meg, és további öt részt született a robot kalandjairól. A műnek akkora hatása volt Finnországban, hogy az 1983 óta kiosztásra kerülő finn sci-fi díj is róla kapta a nevét. Ez a Turun sf társaság legrégebbi és rangosabb díja.
Az első Atorox borítója
Atoroxszal nagyjából egy időben jelent meg egy másik érdekes sci-fi regény, Volter Kilpi Gulliverin matka Fantomimian mantereelle-je (Gulliver utazása Fantomimia kontinensére, 1944). A történetben Jonathan Swift jól ismert Gulliverje elhagyja a 18. századot és a jövőbe látogat.A 30-as, 40-es évek sci-fijei közül még érdemes megemlíteni az angol nyelven íródott Sigurd Wettenhovi-Aspa regényt, a The Diamondking of Sahara-t (A Sahara gyémántkirálya, 1935) és a svédül írt Undred från kraterönt (A Krater sziget csodája, 1939), Ole Eklundtól. Még velük egy időben alkotott Martti Löfberg ponyvaíró is, aki számos sci-fivel gazdagította a zsánert, mint például az Osiriksen Sormus (Ozirisz gyűrűje, 1934) című Egyiptomban játszódó időutazós történetével.
A finn sci-fiben 1953 mérföldkőnek számít, hisz ekkor jelentek meg az első lefordított amerikai SF-ek, továbbá ekkortájt épült be a köztudatba a science fiction, mint fogalom. Ezek új lendületet adtak a közösségnek is, egyik példa rá az Otava versenye: irodalmi pályázatot hirdettek olyan elbeszélések számára, melyek a technológia világában játszódó. A sok történet közül Armas J. Pulle Lentävä lautanen sieppasi pojat –ja (A repülőcsészealj elrabolta a fiúkat, 1954) nyert, amiben hangya-szerű marslakók indítanak inváziót a Föld ellen.
A 20. század második fele:
Erkki Ahonen egyik regénye, a Paikka nimeltä Plaston
A nagy lelkesedés a 60-as évekre visszább esett, említésre méltó íróként talán Erkki Ahonent érdemes kiemelni, aki ekkor, majd a hetvenes években alkotta legnagyobb műveit. Érdeklődése főleg a számítógépek világa felé irányult. Egyik regényében, a Paikka nimeltä Plastonban (1986) egy számítógép által irányított bolygóra látogathatunk el. A Tietokonelapsiben (1972) egy emberi embrió kivágott agyrészét egy számítógéppel kötnek össze. A Syvä matkaban (1976) már nem a számítástechnikáé a főszerep, de szintén egy érdekes ötlettel játszik el Ahonen: milyen is lenne egy tudatos faj fejlődése egy másik bolygón.
Ahonen kortársai közül még érdemes kiemelni Riso Kavanne Viimeinen uutinen-jét (A legfrissebb hírek, 1970), ahol a közeli jövő politikai változásait vázolja fel, de nem szabad megfeledkezni Bo Carpelan Rösterna i den sena timmen (Késő órai hangok, 1971) című regényéről sem, amiben az író a nukleáris háborút a lakosság személyes érintettségén keresztül mutatja be.
Hannu Salama
A 80-as években indultak azok az írók, akik a mai napig alkotnak a zsánerben. Közülük a legkorábban indultak Jukka Pakkanen, Hannu Salama, aki eredetileg inkább szépirodalomban alkot (pl. Szent Iván-éji tánc), Kari Nenonen és Pekka Virtanek. Számos, néha meghökkentő ötletekből írták meg sajátos SF-üket. Pakkanen legismertebb írása, a Auruksen tapaus (Aurus ügye, 1980) egy teljesen egyedi jövőképet mutat be, Salama Amos ja saarelaiset ja (Amos és a szigetemberek, 1987) egy tömör történeten keresztül mesél a III. világháborút követő eseményekről, Kari Nenonen Messias (Messiás, 1989) című művében pedig Jézus Krisztust klónozzák a torinói lepelből.
Napjaink írói
Szerencsére a finn írók a mai napig lelkesednek a sci-fiért és születnek a jobbnál jobb regények, melyek közül néhány már mi hozzánk is eljutott. Ilyen a bevezetőben említett Hannu Rajaniemi és Emmi Itäranta, de nemzetközileg szintén ismert Johanna Sinisalo, Avi Tervonen, Eeva-Lüsa Tehumen, Anne Leinonen és Risto Isomäki (Elsodort világok).
Johanna Sinisalo
A felsorolt írók többsége először antológiákban bukkantak fel. Egyik ilyen az Atoroxin perilliset (Atorox örökösei, 1988), de a Jäinen vaeltaja (Jégvándor, 1986) is számos tehetséget sorakoztatott fel. A későbbiekben leginkább Johanna Sinisalo tudott komoly szakmai sikereket is elérni: eddig összesen 7 alkalommal nyert Atorox-díjat, első regénye, a 2000-ben megjelent Ennen päivänlaskua ei voi (angolul Herber Lomas fordításában, Not before sundown címen érhető el) a Finlandia-díjat, Finnország legrangosabb irodalmi díját is megkapta. Azonban tehetségét nem csak otthonában, de külföldön is elismerték: 2004-ben a Not before sundownért James Tipree Jr.-díjat kapott, Baby Doll című novellájáért pedig jelölték Nebulára és Theodore Sturgeon-emlékdíjra is. Sinisalót itthon Galaktika 102-ben olvasható Éjvíz (Yövesi, 1988) és Hanna (1988) írásai végett ismerhetjük.
Egy másik nemzetközileg is ismert finn írót, Hannu Rajaniemit talán nem kell bemutatnunk, hisz a Kvantumtolvaj (2010) és annak folytatásait olvastuk, de minimum hallottunk róluk. Elismertjégéhez talán az is nagyban hozzájárul, hogy angol nyelven alkot, de ez az áttörő sikerhez nem elegendő. Először a Deus Ex Humine című írása miatt figyeltek fel rá, amit a Nova Scotia: New Scottish Spaculative Fictionben (2005) publikáltatott. A kötetben olyan fantasztikus történetek szerepelnek, amelyekben a modern férfi és nő az északi mitológia helyeivel és figuráival néznek szembe pszichikai szinten.
Hannu Rajaniemi és a Jean le Flambeur sorozat
Rajaniemi 2010-re már saját regénnyel, a Kvantumtolvajjal jelentkezett. A könyv egy olyan világba kalauzolja az olvasót, ahol a Naprendszert mesterséges intelligenciák és az ő avatárjaik uralják. Itt él Jean le Flambeur (neve Jean-Pierre Melville rendező film noirjára, a Bob le Flambeurra utal) tolvaj is, aki gondolatokat, ékszereket és titkokat lop. Munkája nem veszélytelen, egy félresikerült akciót követően virtuális börtönbe is kerül. Egy fiatal lány képében érkező véletlen incidensnek köszönhetően kiszabadul, de igazi kalandjai csak ekkor kezdődnek el. Ebben az első ránézésre is kalandos regényben Rajaniemi egy összetett történetet ad nekünk, melyben rengeteg SF olvasóknak való csemege van. Például a Kvantumtolvaj, és a további folytatások (Fraktálherceg, A kauzalitás angyala) több alműfajt, mint az űroperát, a cyberpunkot és a hard sci-fit is feleleveníti, de az író foglalkozik a poszthumán evolúcióval is. Egy ilyen különleges mű nem kerülhette el a kritikusok figyelmét sem. Az első rész nagy sikereket ért el: 2012-ben elnyerte a Tähtivaeltaja-díjat, 2011-ben Locus-díjra és John W. Campbell-díjra is jelölték. A második részt, a Fraktálherceget szintén jelölték Campbellre.
Emmi Itäranta
Emmi Itäranta kortársaihoz hasonló nagy sikereket ért el első regényével, A teamesternő könyvével (Teemestarin kirja, 2012). A művet Kent egyetemén kezdte írni egy kreatív írás szeminárium keretén belül. Párhuzamosan dolgozott a finn és az angol kéziraton, 2011-ben végül beküldte a finn változatot a Teos kiadó Fantasy és Sci-fi irodalompályázatára. Itt az ő írását választották a legjobbnak, 2012-ben ki is adták. Finnországban hamar sikert aratott a regény, megnyerte a Kaleni Jäntti és a Nuori Aleksis-díjat. Az angol nyelvű megjelenés sem váratott magára sokat: 2014-ben jelent meg a HarperCollinsnál. A teamesternő könyve az angol nyelvterületeken is hamar a kritikusok figyelmének középpontjába került: jelölték Philip K. Dick-díjra, Golden Tentacle-re és Arthur C. Clarke-díjra is. További más országban is megjelent a regény: jelenleg 14 nyelven olvasható.
A teamesternő könyve finn kiadása
Maga a történet egy olyan jövőben játszódik, ahol a víz jelenti a legnagyobb kincset. A főszereplő, Noria kivételezett helyzetben van: apjának, a teamesternek köszönhetően nem kell vízhiánnyal küzdenie a lánynak és családjának a titkos forrásuknak köszönhetően. Azonban a történet előrehaladtával Noria kegyetlen választás elé kerül: jövőbeli teamesternőként védelmezze ősei titkát vagy segítse az egyre sanyarúbban élő falusiakat? A regényben szereplő szigorú és kegyetlen diktatórikus világot átitatja a teakészítés mágikus hagyománya. Szinte érezni, ahogy a teagőz, a tealevelek és az édes sütemények illata beburkolja Noria családjának világát, így védelmet adva nekik a politikai erőkkel szemben – ez is bizonyítja, hogy Itäranta milyen mesterien képes hangulatot teremteni. Emellett a történet ellen sem lehet kifogásunk, hisz olyan, mint a teamester mozdulatai a teakészítés szertartása alatt: kimért és sallangoktól mentes. Az írónő fokozatosan vezet be minket az általa elképzelt jövőjébe, csak akkor fedi fel a főhőst gyötrő titkokat, amikor elérkezett az ideje. Azonban a várható második kötetre is hagy elég izgulni valót Itäranta, így várhatóan az első részhez hasonlóan izgalmas lesz.
Kívülállóként, azaz nem finnként úgy látom, hogy a finn science fiction számtalan érdekes, olykor olyan ötletekkel van tele, amelyekre irigykedhetünk, hogy miért nem nekünk jutottak eszünkbe (persze ha írói ambíciókat dédelgetünk). Habár a klasszikus műveket nem olvashattuk magyarul, reméljük, a mai írók már eljutnak hozzánk is. Eddig jól haladunk, hisz legalább négy finn írótól érhető el itthon sci-fi. Reméljük, ez a szám csak növekedni fog a jövőben.
Szuperhősök, zombik, mesterhackerek, feldolgozások, átdolgozások, folytatások; rendszeres olvasóink tudhatják, hogy széles skálában mutatunk be sorozatokat a sci-fitől a fantasyn át a horrorig. Néztünk már jót is, rosszat is, értek csalódások, és meglepetések is.
Idén sem állunk meg, összeszedtük a legfontosabb címeket, melyekre érdemes lesz odafigyelni a 2016/2017-es szezonban, s amelyek nagy részéről mi is megpróbálunk számot adni.
American Horror Story
Szeptember tizedikén a hatodik évaddal tér vissza a népszerű horror-széria. Noha általában a mértéktelen reklámoktól agybajt kaphatunk, az AHS nem ültet fel minket a hype-vonatra. Gyakorlatilag semmit sem tudunk az új szezonról, az ízelítő videóból pedig nem sokat tudtunk kivenni. A szereplőgárda viszont annál biztosabb: Evan Peters, Sarah Paulson, Kathy Bates, Angela Bassett, Lady Gaga, és Cuba Gooding Jr száz százalék, hogy feltűnnek a műsorban.
Blindspot
A Blindspot (Rejtjelek) második évada szintén szeptember tizedikén startol. A rejtélyes tetoválásokkal felruházott, amnéziás nő kalandjai tovább folytatódnak, még több megoldásra váró bűnüggyel várják a lelkes nézőket.
Z Nation
A zombis műsorok sem hátrálnak! Szeptember tizenhatodikán harmadjára rajtol el a Z Nation. A Walking Deadig csak kibírjuk…
Gotham
Rohamtempóval lépked a népszerűségi ranglétrán az ifjú Bruce Wayne és Gotham városának kalandjait bemutató noir-sorozat. A harmadik szezon ismét számos újdonsággal próbálja lenyűgözni lelkes rajongótáborát. Állandó „gonoszként” tűnik fel Poison Ivy és Mad Hatter. Utóbbira utalásokat már láthattunk a második évad vége felé Indian Hillben. Az utolsó epizód cliffhangere is éppen elég kérdést vetett fel, szóval képregényrajongók: kitartást szeptember tizenkilencig.
Lucifer
A Sátán földi kalandjainak debütálása sikerülhetett volna jobban is, de nem beszélhetünk kifejezetten rossz szériáról. A Lucifer rengeteg potenciált tartogat, reméljük merészebb és ördögibb lesz a második évad, elvégre a Sátán a saját anyjával fog találkozni. Premier: szeptember tizenkilenc.
The Good Place
Jöhet egy sci-fi(szerű) vígjáték? Eleanor Shellstrop halála után véletlenül a „jó helyre” kerül, a „rossz hely” helyett. A félreértéseken alapuló komédia egyértelműen várós.
Agents Of S.H.I.E.L.D.
A Marvel sem lustálkodik: szeptember huszadikán érkezik a negyedik évaddal a népszerű S.H.I.E.L.D. ügynökei. Még több izgalom, új szereplők, minden lesz itt, amire egy rajongó várhat. Ja, és feltűnik a Szellemlovas (sajnos nem Nick Cage) is.
The Exorcist
Emlékeznek még az Ördögűző című filmre? Mert mi igen. A már-már kultikus horrordarab egy reboot-sorozattal tér vissza a képernyőkre. Lássuk be, az effajta feldolgozások nem igazán szoktak pozitívan elsülni, de mit lehet egy vérfagyasztó horroron elrontani? Oké, sok mindent, de mi bizakodók vagyunk. Szeptember huszonharmadikán meglátjuk.
Van Helsing
Újabb klasszikus címmel bővül a külföldi csatornák kínálata. A híres vámpírvadász megszállja a kisképernyőt, vagy talán mégsem? A főszerepben egy hölgy áll, kit Vanessa Helsingnek hívnak, poszt-apokaliptikus világban játszódik a sorozat, és egyelőre nem sokat tudunk. Kérdés, hogy mennyire érdemes optimistának lennünk.
Once Upon A Time
A tündérmesék folytatódnak tovább. Hatodik szezonnal tér vissza a képernyőkre a Once Upon A Time, töretlen sikerrel.
Son Of Zorn
Oké, itt álljunk meg egy pillanatra. Hűha! Nehéz szavakat is találni. A Son Of Zorn egy sitcom sorozat lesz. A főszerepben egy rajzolt férfi áll, aki Conan és He-Man szerelemgyereke is lehetne (?), és éppen Californiába költözik, hogy egy kis időt eltöltsön élőszereplős fiával és ex-feleségével. Majd irodai munkát kap. Ha mást nem is, ezt kötelező lesz megnézni magunknak.
Channel Zero
Ígéretes horrornak tűnik a Channel Zero kétszer hat részből álló miniévada. A széria első felében egy creepy pasta (városi legenda horror megfelelője – bővebbenitt) kerül feldolgozásra, a másodikban pedig egy nő otthonában állnak be különös változások, miután egy kísértet-járta házban látogatást tesz.
Luke Cage
A Daredevil és Jessica Jones páratlan sikere után a Netflix és a Marvel meghozta a döntést: jön a Luke Cage önálló sorozat. (Később ehhez csatlakozik a Punisher és a Defenders szériák is.) Ha követik a kitaposott utat, nem tudnak majd félrenyúlni ez esetben sem és maradandót alkotnak majd a sorozat készítői.
Szeptemberben ezekre a sorozatokra lesz érdemes odafigyelni, lesz mit nézni a következő uborkaszezonig. Hamarosan jövünk az októberi premierekkel is.
Az idei E3 konferencia nem mutatott sok újdonságot. Aki kicsit is jártas a videojátékok terén, annak nem okoztak meglepetést a különböző fejlesztők és giga-cégek bemutatói. A most augusztusban megrendezésre került Gamescom viszont megpróbált lenyűgözni minket néhány új játékmenettel, infóval az egyes címeket illetően. A Kölnben lezajlott kocka-találkozóról összeszedtük a legfontosabb történéseket, melyek érintik az SF, fantasy, vagy horror műfajt. Lássuk őket!
Új ízelítő videón láthattuk a novemberben érkező Watch Dogs 2-t. Ezúttal bemutatták az online coop lehetőségét, az online invasion, és bounty hunt nevű játékmódokat, melyek bővítik a multiplayer által nyújtott lehetőségeket. A gazdag nyílt világú játéktéren kívül lesz tehát multi is, így akár barátainkat is nyugodtan széthekkelhetjük.
A ReCore című program műfajáról eddig csak találgatni lehetett, de végre mozgás közben is rápillanthattunk a játékra. Úgy tűnik, lesznek majd fejtörők, puzzle-ök, mellettük pedig jócskán kapunk akciót is, melyekhez egyaránt különböző típusú robotjaink lesznek majd segítségül.
A mértéktelen zombihentelés koronázatlan királya is visszatér decemberben. Új gameplay videón nézhettük meg Frank West legújabb kalandjait a Dead Rising negyedik felvonásában. A bevált séma ugyanaz: rengeteg élőhalott egy helyen, teljesen random fegyvernek látszó tárgy a pályán, és kezdődhet is a véres buli.
A Blizzard igencsak megosztóra sikerült MOBA-ja, a Heroes Of The Storm új frissítéssel próbálja visszacsalogatni eddigi játékoskörét, vagy éppen újakat toborozni. Most a StarCrafton a hangsúly: két vadonatúj SC ihletésű térképet, s két játszható hőst is kapunk majd. (Csupán egyikük jön a StarCraft világából, Alarak; a másik új üdvöske az Overwatch nevű kompetitív lövöldének tagja, Zarya lesz.) Persze ezek mellett számos megvásárolható fashion itemet is belepaszíroznak a készítők a játékba.
A Metal Gear univerzum tovább bővül: a Konami bejelentette 2017-re legújabb játékát, a Metal Gear Survive-ot. A legelső információk szerint négy fős, kooperatív akciójáték lesz majd, mely leginkább a lopakodást javallja. A történetről pedig annyit lehet tudni, hogy a Ground Zeroes eseményei után megnyílt egy féregjárat, ami beszippantja aktuális főszereplőinket, és egy alternatív dimenzióba kerülnek át. Így, a túlélés érdekében muszáj lesz összefogni.
Végre megnézhettük mozgás közben az idén decemberben érkező South Park: The Fractured But Whole-t is. Tizenöt perces gameplay videóban mutatják be, hogyan váltottak zsánert a fantasyból a szuperhősökig, kedvenc örök-negyedikeseink. A téma nagyon aktuális lesz, ahogy az elvárható, a történet pedig egész egyszerűen zseniális (már, amit eddig tudunk). Talán az idei év egyik legkreatívabb címéről lehet szó. A virtuális szellentés-szimulációval pedig sikerült a legpolgárpukkasztóbb bemutatót hozni a Gamescomra.
Ugyan már pörögnek a legújabb küldetésláncok a World Of Warcraft-ban, de a Legion még egy hetet várat magára a megjelenéssel. A játékosok azonban nem unatkoztak eddig sem, hiszen folyamatosan kerültek be újabbnál újabb kontentek. A készítők elmondták, hogy a hűséges játékosok nem fognak tartalom nélkül maradni ezek után sem. A következő kiegészítőig is folyamatosan frissíteni fogják a WoW-ot. Addig is itt egy előzetes a legújabb patch-hez, melyben Medivh tornyába térhetünk vissza. Címe Return To Karazhan lesz.
Szeretnél bögre lenni? A jövőre érkező sci-fi durranásban, a Preyben akár megteheted ezt is. Akinek ismerős a cím, gyorsan el is felejtheti a nosztalgikus élményeket, mert nem folytatás lesz az azonos című játék. Sem pedig remake. A trailer kiváltképp felcsigázta kíváncsiságunkat, így nagyon várjuk a következő infómorzsákat. Egy alig kétperces videóban, amit a Gamescomon mutatott be a Bethesda, megismerkedhetünk néhány alap koncepcióval, melyben akár különféle tárgyakká is átváltozhatunk, amik különböző fejtörőkben lesznek majd segítségül.
Emily durván bekeményít a legújabb Dishonored 2 játékmenetben. Az első rész főszereplője, Corvo a surranás nagymestere volt. A folytatásban szintén vele osonhatunk majd észrevétlenül, ám úgy néz ki, az agresszív játékstílusért Emily lesz a felelős. A Bethesda nagy sikerű játékának folytatása eddig remekül fest, reméljük a tartalommal sem lesz gond.
Végül pedig itt egy előzetes a Dragonball: Xenoverse második részéhez, – melyben, mint mindig, – a verekedésé lesz a főszerep, de úgy tűnik, remek történetet is kapunk majd mellé.
Természetesen ezeken a videókon kívül számtalan más is részét képezte az egy hetes kölni találkozónak, de megpróbáltuk a legérdekesebb címeket összeszedni. Úgy tűnik, idén sem fogunk unatkozni, lesz mivel játszani.
Az augusztusi Galaktika Retró rovatában most Vernor Vinge Távoli cél című novelláját olvashatjátok. Az 1972-es írás még mindig kínál érdekességet és izgalmat.
Az itthon is jól ismert Vernor Vinge számos művével bizonyította, hogy nem csak kiváló tudós, de tehetséges sci-fi író is. A legismertebb művéért, a Tűz lobban a mélybenért nyerte el első Hugó-díját 1993-ban, de a Metropolis gondozásában megjelent regénye, A szivárvány tövében is nyert Hugót és Locus – díjat, továbbá a HiperGalaktika 01-ben szereplő „Sütiszörny” kisregényét is díjjal ismerték el. Vinge-t főleg kreatív ötleteiért és a logikus történetépítésért tartják kiemelkedőnek. A Galaktika 317-ben olvasható „Távoli cél” is tükrözi ezt. Az Egyesült Államokban először 1972-ben jelent meg az Analogban, később pedig bekerült a The Collected Stories of Vernor Vinge című kötetbe. A novella magyarul először a Galaktika 140-ben volt olvasható.
Vernor Vinge
A történet egy Ilse nevű robotűrszondáról szól, amit egy fontos küldetésre indítanak az Alfa Centauriba: találni egy az emberi faj számára élhető bolygót. A gép az űrutazása során számos kalandba keveredik: kis híján elég a Napban, üzemanyaga vészesen fogy, egy bizonyos távolság után nem tud kapcsolatba lépni a Földdel és nem emlékszik küldetésére. Röviden mindenféle baj előfordul, ami egy ilyen vállalkozás során elképzelhető. De nem is a sok esemény teszi igazán izgalmassá Vinge novelláját, hanem az, ahogyan ő megközelíti a kalandokat. A történet ugyan E/3-as elbeszélőmódban van elmesélve, de mégis az az érzésünk, hogy végig Ilse mesterséges agyával gondolkodunk. Először kicsit idegenkedhetünk ettől, mivel a robot gondolatai főleg száraz adatokra és helyzetelemzésekre koncentrálnak, helyzetének komolyságával csak annyira foglalkozik, amennyire adott helyzete kívánja – és ez valljuk be, nagyon távol áll az emberi gondolkodástól. Másrészt pont ezért érdekes és mesteri Vinge írása: nem sok olyan mű akad, ahol ennyire érezni egy roboton, hogy egy gép, nem pedig érző lény.
A novella másik nagy erénye a lezárása, ami a meglepő csattanó példája is lehetne. A történet egyik központi konfliktusa az, hogy Ilse pontosan mit is felejtett el, mi az ő küldetésének lényege. Amint egyre többet foglalkozik ezzel a problémával, úgy kezd maga a cselekmény is egyre feszültebbé és ezáltal még izgalmasabbá válni. Ez az érzés csak az utolsó jelenettel oldódik fel, ami váratlanul jön. Nem szeretnék semmit sem lelőni azok számára, akik még nem olvasták a novellát, így csak annyit mondanék, hogy Vinge olyan lezárást adott az írásnak, ami mellől elégedetten állhatunk fel.
A Távoli célt főleg azoknak ajánljuk, akik már elmerengtek azon, milyen lehet egy űrszonda útja a végtelen világűrben. Vernor Vinge novellája segít betekintést nyerni egy ilyen kalandba egy kreatív módon kijátszott robot szemszögön keresztül.
Ha most rendelsz, 15.000 értékű könyvcsomagot nyerhetsz.
Alig várod már a decembert, hogy beülhess a Zsivány Egyesre? Tagja vagy a Csillagok Háborúja Rajongói Közösségnek Facebookon és napi szinten böngészed a legújabb híreket, trailereket, mémeket és konteókat? Szétröhögted magad a Csubakka-álarcos családanyán pár hónappal ezelőtt? Tudtad, hogy amikor Han Solo és Luke elbúcsúznak egymástól a Yavinon, Hannak egy hosszú monológot kellett volna mondania, de Harrison Ford elfelejtette a szövegét, ezért csak annyit mondott: „Az Erő legyen veled”?
Ha a kérdésekre a válaszod igen, akkor hozzánk hasonlóan te is igazi Star Wars-rajongó vagy, aki számára van egy szuper meglepetésünk. Mostantól webshopunkban is megvásárolhatjátok a Kolibri Kiadó Star Warsos könyveit a tőlünk megszokott 20%-os kedvezménnyel! A kínálatból kicsik és nagyok, rajongók és érdeklődők is bátran válogathatnak, hiszen mindenki találni fog számára hasznos és izgalmas olvasmányt. A régi-régi rajongókmellett olyannak is találhatunk ajándékot, akinek esetleg egy kis korrepetálása lenne szüksége a témából vagy esetleg csak le akarja magát nyugtatni a fáradalmas, hosszú hét után egy stresszoldó kifestővel.
A Kolibris Star Wars-könyvek webshopunkba kerülésével párhuzamosan nyereményjátékot hirdetünk: a következő két hétben SW-könyvet vásárlók között kisorsolunk egy 15.000 Ft értékű SW-könyvcsomagot a Kolibri jóvoltából. A kiadványokat itt tudjátok megtekinteni webshopunkban, az Erő, a szerencse és a barátságos klíma legyen veletek ezekben a forró nyári napokban!
A szóban forgó képregény címe Métal Hurlant, mely szó szerinti fordításban rikító/sikoltó fémet jelent. A XX. század legnevesebb filmkészítői merítettek a hasábjairól, úgy mint
