Blog

Középfölde problémáját a központosított hatalom oldhatná meg – A Gyűrűk Ura jogi és politikai kérdései

A múlt hónapban indult „Jog és politika a fantasyben” előadássorozat második állomása Középfölde volt. Ez alkalommal ismét Dr. Tóth Csaba politológus segített eligazodni a feudalizmus hagyományaira épült fantasy világ politikájában, Tolkien története során felmerülő jogi kérdésekben pedig Dr. Hoffman István közigazgatási jogász adott útmutatást.

A Trónok harcás eseményhez hasonló menetrend szerint zajlott a Gyűrűk Urát körbejáró est is: néhány kiemelt jelenet során nyerhettünk rálátást Középfölde jogi és politikai kérdéseire. Számos olyan probléma felmerült, amelyek miatt szokták kritizálni a ma már klasszikusnak számító regényt. Egyik legérdekesebb kérdés az volt, miért rekedt meg a fejlődés a feudalizmus szintjén, hol vannak egy esetleges ipari forradalom jelei? Tóth és Hoffman is arra jut, a mágia jelenléte akadályozhatja meg egy ilyen mesebeli világban, mint amilyen Középfölde is vagy bármelyik más jól ismert fantasy birodalom a fejlődést (megjegyzés: azért jócskán akadnak olyan fantasyk, ahol jelen vannak a tűzfegyverek, mint például Brain McClellan Lőpormágus-trilógiája). Másik érvként felmerül az egyik népszerű Gyűrűk Ura-olvasat, miszerint a középföldiek és Szauron küzdelme értelmezhető a konzervatív világkép és az ipari forradalom ütköztetéseként is.

Középfölde színes, de néhol problematikusnak mondható rendszerének mélyébe is lemerészkedtünk. Számos politikai kapcsolatnak, mint Gondor és Rohan szövetségének boncolása során jól ismert középkori minták tárulnak fel a mítoszi köntösbe bújtatott történet elemeiből. Így tárul fel például az önsegély és a kollektív védelem rendszere, és itt merül fel egy másik Gyűrűk Ura-olvasat is, ami a történetet a második világháború parafrázisaként láttatja. Továbbá szó esik Szauron okos stratégiájáról (egyenként támadja meg a rendszer egységeit) és annak kérdése, ez ellen hogyan is léphetnének fel a középföldei fajok. Hátráltató erőként felmerül a politikai rendszerek perszonalizációja, azaz annak problémája, hogy egyének, nem pedig hatalmi egységek irányítanak (gondoljunk csak Théoden királyra: amíg ő nem döntötte el, hogy segít Gondornak, addig más sem cselekedett).

Ennek megoldásához nem árt feltárni, melyik nép milyen politikai helyzetben is van. Ennél a pontnál olyan megállapítások kerültek kimondásra, amikre talán már magunk is gondoltunk a regény olvasása vagy a filmtrilógia nézése közben. Például górcső alá kerül Gandalf szerep. A varázsló, mint a megkérdőjelezhetetlen, mindenki felett álló hatalom, egy igazi manipulátor, aki jó szándéka által vezetve igyekszik az eseményeket a megfelelő sodorba terelni. Másik érdekesség, ami felmerült, az a a hobbitok politikai berendezkedése: gyakorlatilag ők az egyetlen demokratikus közösség Középföldén. Továbbá rövid ideig elidőztünk a tündék felsőbbrendű szerepén, és az emberekhez való viszonyuláson. Tóth Csaba megjegyzi, hogy a fajok helyzetét és a közeledő veszély mértékét mérlegelve, ő a központosítást javasolná megoldásként. Ez a gondolat mind a regényben, mind pedig a filmben is megjelenik: Elrond tanácsa, majd a Gyűrű szövetségének megalakulása. Ha Szauron távoztával ez az egység tovább tudna működni, sok probléma megoldódna Középföldén, és talán a hiányolt fejlődés is elindulna. Aki ismeri A szilmarilokat és más Tolkien-írásokat az tudhatja, hogy sajnos áldozatok árán jön el Középföldére a technikai haladás (saját elképzelése szerint a mitológiai világ vége Ábrahámmal jön el).

ELTE ÁJK Hallgatói Önkormányzatának előadássorozata egy újabb szeletét tárta fel a fantasy zsánerének folytatva saját kitűzött misszióját: kedvenc történeteinken keresztül hozza hozzánk közelebb a jog és a politika világát. Reméljük, hogy a következő, november 15-én tartandó előadás, ami a Harry Pottert fogja vizsgálni is hasonlóan magas színvonalú lesz.

október 21, 2016
Melankolikus lett a Logan első előzetese

Hugh Jackman utoljára bújik az egyik legnépszerűbb X-Men karakter, Rozsomák bőrébe a Logan című filmben, mely a harmadik olyan produkció lesz, ami teljes egészében a kőkemény antihős köré épül. 2009-ben kaptuk meg először az X-Men kezdetek: Farkast, majd az eredetsztori után érkezett 2013-ban a Farkas című második rész. A trilógia zárásában, a Loganben egy megtörtebb, öregebb főszereplőt láthatunk, aki nem csak a múltjával, de az egyre nehezebben elviselhető jelenével is küszködik. Összességében ez lesz a 10. X-Men film, mely részben a Mark Millar-féle 8 részes Old Man Logan című képregénysorozaton alapszik.

Fentebb megtekinthető a film első igazi előzetese, ebben többek között feltűnik Charles Xavier, Patrick Stewart alakításában és a vérfrissítésnek szánt X-23 is. A történet szerint a mutánsok jelentős része kihalt, a megmaradottak ellen pedig Nathaniel Essex és gonosz szervezete indít támadást, hogy fegyverként használják őket. Ellenük száll harcba az öreg Logan, aki megfogadta, többet nem használja adamantium karmait vérengzésre. Ez idáig persze. A Logan 2017. március 3-án lesz először látható a mozikban.

október 20, 2016
Kiderült, kaphat-e saját tévésorozatot Superman

Igaz, hogy jókora sikerrel 10 évadon keresztül futott már egy Superman előzménysorozat, a Smallville, a rajongók azonban ki vannak éhezve egy olyan tévészériára, melyben az Acélember játssza a főszerepet. A csatornát váltó Supergirl a CW-n komoly nézettséget ért el, 3,02 millióan kapcsoltak oda Kara Danvers legújabb kalandjaira, mely alig marad el a legkisebb országos csatorna eddigi legnézettebb szuperhősös sorozatától, a Flash-től. Barry Allen 3. évados visszatérése ugyanis még több embert, egészen pontosan 3,17 millió nézőt vonzott be. A Supergirl új szezonjának egyik legnagyobb durranása, hogy végre bemutatkozott a képernyőn a Tyler Hoechlin által játszott új Superman. Hogy milyen lett? Lazább, optimistább, mint Henry Cavill mozis verziója, jó páran egyből Christopher Reeve nevét emlegették, aki a 70-es, 80-as években sokakkal megkedveltette a karaktert.

Fel is merült a kérdés, hogy vajon a kis képernyős Superman is kaphat-e egy spinoffot, úgy ahogy a Flash kivált az Arrow-ból és lett egy még népszerűbb produkció főhőse. Szinte biztos, hogy ebben az esetben is hasonló dolog történne, hiszen Clark Kent sokkal több tősgyökeres szuperhősrajongót mozgat meg úgy általában, mint Supergirl. Az újságírók meginterjúvolták Andrew Kreisberget, a Supergirl executive producerét, hogy mire számíthatnak a nézők, kapunk-e különálló Superman sorozatot.

Megkérdeztük a DC-t és a Warner Brotherst, hogy megkaphatjuk-e a karaktert a Supergirl 2. évadának első két részére. Ők erre szerencsére igent mondtak. Badarság lenne kijelenteni, hogy ki van zárva, hogy Superman saját sorozatot kapjon, és Tyler játssza benne az Acélembert. Jelenleg azonban ez a kérdés nincsen középpontban, azon dolgozunk, hogy Superman még visszatérhessen a Supergirl későbbi részeiben.

Sovány vigaszt nyújthat a rajongóknak, hogy a Syfy dolgozik egy újabb Superman előzménysorozaton, amelynek Krypton lesz a címe és Kal-El nagyapjáról fog szólni. Érdekesség, hogy a DC két legismertebb szuperhősének, Supermannek és Batmannek jelenleg nincsen saját tévészériája egy csatornán se. A Gothamben Bruce Wayne ugyanis még gyerek, és úgy tűnik, mostanában Superman se fog saját történetet kapni a CW-től. Még úgy se, hogy a szakma jelentős részének tetszett a karakter új verziója.

október 20, 2016
Itt az első trailer A galaxis őrzői 2-höz

Az alkotók az első részben nagyon ráéreztek egy egészen elképesztő stílusra és kasszát is robbantottak vele. Az már a folytatás másfél perces előzetesből is kiderül, hogy ezt a fílinget másodszorra is bombabiztosan hozzák, és a soundtrackkel ezúttal sem lesz gond. A galaxis őrzői 2 a tervek szerint 2017 május 4-én debütál majd a mozikban.

október 19, 2016
Az orosz film reneszánsza

Október 20-án mutatják be itthon Pavel Parhomenko 2013-as filmjét, ami Gagarin – Elsőként az űrben (Pervyy v kosmose) címmel tekinthető meg. Ennek kapcsán érdemes elmerülni kicsit a témában, ebben segíti az érdeklődőket ez a filmkritikával is megtámogatott bejegyzés.

Bár korábban is volt már kísérlet arra, hogy emléket állítsanak az első űrhajósnak, az űrrepülés 50. évfordulójára elkészített First Orbit inkább volt dokumentumfilm és tisztelgés, semmint szórakoztató játékfilm, ami egyben tanít is. Így tehát elég sokat kellett várni erre a filmre – és itt nemcsak az eredeti orosz premier óta eltelt három évre gondolok. Az utóbbi 10 évben ugyanis Oroszország mintha kezdené újra felfedezni, hogy van piacképes nemzeti-művészeti értéke, és ez nemcsak (világ)történelmükre vonatkozik, hanem mind irodalmi, mind filmművészeti értelemben is konkretizálható. Hogy néhány példát is említsek: a szovjet-orosz történelem bővelkedik olyan eseményekben, amelyeket az ebben a kultúrában amúgy is szokásos, sőt, elvárt nagy volumenű előadásokkal, filmekkel lehet a nézők elé tárni. A 60-as és 70-es évek rengeteg témát adaptált filmre ezek közül, sci-fi vonatkozásban elég csak Tarkovszkijra gondolni, de az új hullámból említhetnénk akár az Éjszakai őrséget (Nochnoy dozor, 2004), a Nappali őrséget (Dnevnoy dozor, 2006) vagy a Sztrugackij-fivérek által írt Lakott sziget dupla részes filmváltozatát (Obitaemyy ostrov, 2008). És most, ebben az új, mozgóképi reneszánszban az oroszok újfent hozzá mernek nyúlni nemzeti történelmük még olyan megosztó eseményeihez is, mint a szevasztopoli csata (Bitva za Sevastopol, 2015), vagy jelen esetben az eddig még meg nem filmesített Gagarin életrajz. Bár, hogy némileg korrigáljam magam, figyelembe illene venni a hiány okaként egy fontos szempontot is, ez pedig a múlt szelleme.

Jaroszlav Zsalnyin a fillmben

A hidegháború kellős közepén teljesen természetes volt mind a keleti (szovjet), mind a nyugati („amerikabarát”) államok részéről, hogy eltitkolni igyekeztek tudományos eredményeiket, ill. kudarcaikat. Ez nekünk, kik már abban a korban élünk, ahol a nemzetek megosztják, sőt, kijavítják egymás tudományos munkáit (főképp a nemzetköziesedett világűrben) némileg érthetetlen, és okod adhatna a kételkedésre is akár. Az Egyesült Államok a 60-as évek elején a polgárjogi törvények meghozatala mellett feminista kérdésekkel is erőteljesen küzdött (talán épp ezért sokan nem tudják, hogy volt amerikai női űrhajós csoport is, aminek tagjaiból mégsem repült később soha senki), a Mercury-asztronauták nyílt szerepeltetése ezért politikai propaganda-fogásként is értelmezhető, hiszen elvonta a figyelmet más problémákról.

A Szovjetunió ezzel szemben csendben, szigorú titoktartás mellett válogatta össze és készítette fel első űrhajós-csapatát, megelőzve eredményességben a rivális amerikaiakat. Számos blog, weboldal, rejtélygyűjtő magazin foglalkozik az itt gyökeredző összeesküvés-elméletekkel, és épp e titokzatosság vagy épp propagandaszagú szenzáció szülte meg a máig népszerű, buta kérdéseket az űrbéli elsőségtől kezdve a holdraszállás megkérdőjelezéséig. Én azt mondom, ne üljünk fel ezeknek a bugyuta konteóknak. És ezt mondja a magára talált orosz filmszakma is akkor, amikor bőven a korszak után, hatvan évvel később megfilmesíti azt, amiről maga Gagarin is írt már életrajzi regényében, amit családtagjai azóta is minden interjú alatt elmesélnek, és amit a rendszerváltozáson átesett szovjet-orosz államban végzett kutatások alkalmával amerikai történészek is megállapítottak, elismertek: hogy gondos mérlegelés, kiválasztás, kiképzés után Jurij Alekszejevics Gagarin volt az első humán, aki rövid utazást tett a világűrbe, és onnan vissza is tért a Földre.

„Egész életem egyetlen, nagyszerű pillanatnak tűnik most.”

Jurij Gagarin egyik elhíresült fotója

Maga a film szintén követi a Gagarin-életrajzból ismert történetet: a II. világháború alatt nélkülöző család nyomorúságát, a háború utáni vidéki-paraszti élet mindennapjait a gyermek szemével, egy katonai karrier első lépéseit egészen a családalapításig és az űrhajós-kiképzésig, hogy aztán az egész életmű kiteljesedjen egyetlen, nagyszerű pillanatban. Viszont a történetvezetés nem ennyire lineáris, a rendező rögtön a lényeggel indít, hiszen a nézők erre kíváncsiak, ezt akarják látni: hogyan történt? Milyen volt a rakéta, az űrhajó, milyen lehetett az űrben lebegni, elsőként tekinteni a Földre. Nyilván Gagarin őrnagy is milliószor megkapta ezeket a kérdéseket világjáró sajtókörútjain, és az érdeklődés máig nem csitult el, éljünk bár a Nemzetközi Űrállomás korában, a Mars felé kacsingatva. Éppen ezért, ötletes megoldásként a múlt eseményeit, mindazt, ami egy 26 éves fiatalember életének csúcspontjához vezetett, hosszabb-rövideb flashback-ekkel láttatják. Személy szerint én nem örülök, hogy az izgalmas űrutazási jelenetek meg vannak szakítva egy-egy visszaemlékezéssel, ám értem azt a rendezői szándékot, amellyel megpróbálja közelebb hozni hozzánk, nézőkhöz az űrhajós-pilótában végbemenő számvetést az élettel. Ez lehet akár egy jelképes életfilm is, amelyről a halálból visszatértek mesélnek, de lehet emocionális hullámvasút is – mindenki döntse el magában.

Archív felvételen Gagarin főhadnagy az űrutazás előtt

Látványvilág szempontjából nem lehet okunk panaszra, hiszen nemcsak a szép utómunkák és az effektek dominálnak, hanem az apró részletek is alapos kidolgozottságot mutatnak, kezdve a korhű ruházatokon át Gagarin egyik elhíresült fotójáig a virágvásárlás után, egészen a Vosztok belsejének pontos megjelenítéséig. Utóbbi természetesen nem véletlen, az eredeti kapszula ma is bárki számára megtekinthető a moszkvai Űrhajózási Múzeumban. A pontosságra való törekvés egészen a szereplőválogatásra is kiterjedt, több színész például egy-egy történelmi alakkal való hasonlatossága miatt juthatott hozzá a szerephez, a Gagarint alakító Jaroszlav Zsalnyin pedig pontosan annyi idős volt a forgatás alatt, mint híres megformált karaktere az űrutazás idején. Szorgos színészként olyannyira beleélte magát a szerepbe, hogy még az egyik családi jelenetben látható korabeli babapólyázási gyakorlatot is elsajátította. Nem lehetett kisebb feladat az archív felvételekről ismert eredeti figurák mozgásának leutánozása sem, a szájba adott cukorkás jelenettől kezdve az eredeti felvételekről ismert párbeszédek újraismétléséig.

Jelenet a filmből

A film pont ott áll meg, ahol kell, nem törekszik rá, hogy az esemény utóhatásait is taglalja. Kifejezetten jónak tartom, hogy az utolsó perceket nem játszatták el a színészekkel, hanem viszont láthatjuk azt az ikont, aki maga is minden bizonnyal büszke lenne erre a filmre, ha még köztünk lenne. Jurij emlékezetes pillanata immár valamennyi földi ember közös kincse.

Jelena Gagarina az édesapjáról készült film orosz bemutatóján

október 19, 2016
Mítosz hősi pátosz nélkül – Gagarin

Itthon október 20-án mutatják be Pavel Parkhomenko Gagarin – Elsőként az űrben című filmjét Budapesten és több vidéki nagyvárosban is. A premier előtti bemutatóra október 17-én került sor, amit egy Farkas Bertalan, nyugalmazott dandártábornokkal tartott beszélgetés követett.

Ókori népek történeteit olvasva mindig eszembe jut, hogy a modern korban tisztelt és nagyra becsült emberek egyszer majd olyan tőlünk távoli eszményi hősökké válnak, mint Akhilleusz vagy Odüsszeusz. De már jelen van egy korosztály, akik számára a múlt század hírességei már ilyen hősökként élnek tovább. Én is ennek a korosztálynak a tagja vagyok, így egyfajta fantasztikus cselekedetként él bennem mind a Holdra szállás és Jurij Gagarin űrutazása is.

A Gagarin – Elsőként az űrben (2013) is részben követi az orosz kozmonauta nemzeti hősként való szerepeltetését, de nem ezen van a fókusz. Parkhomenko inkább az emberi oldalt mutatja meg Gagarinból, a lelkes ifjút, aki hozzánk hasonlóan küzdött az ismeretlentől való félelemmel. Végigkísérjük életét a zord vidékű Klusinyo falutól egészen élete legnagyobb eseményéig, azonban nem a hagyományos elbeszélések menete szerint. A Csillagvárosban eltöltött napok, a az űrutazásra való felkészülés, az emberi szervezetet megterhelő tesztelések, a kozmonautákra nehezedő stressz és a felsőbb erők döntésének nehézségei teszik ki a történet gerincét. Ezeket az eseményeket tarkítják Gagarin asszociációkon alapuló visszaemlékezései, amik egyes jelenetekhez nagyon sokat tudnak adni, leginkább az űrben eltöltött részekhez, amikor maga az űrhajós is távolinak érezte földi életét. Ezzel válik a játékfilm egyben életrajzi drámává is, amit helyenként a dokumentumfilmekre jellemző alaposság is átsző. A dokumentarista jelleget erősíti a 60-as évekbeli Szovjetunió, és a második világháború sújtotta vidéki Oroszország aprólékosan kidolgozott korrajza is.

A filmet követő beszélgetés egyes részleteket érdekes megközelítésbe helyezett. Farkas Bertalannak és az Űrsztárok és űrsztorik szerzőjének, Schuminszky Nándornak köszönhetően számos, a Gagarin filmben felmerült kérdés megválaszolásra került. Az egyik legizgalmasabb téma a kozmonauták felkészítése volt, amiről Farkasnak saját élményei is vannak, még ha 20 évvel későbbiek is. Történetein keresztül megtudtuk, milyen merész és kockázatos vállalkozásnak számított a maga idejében a Vosztok-1 kilövése. Továbbá szóba került az orvosi vizsgálatok erkölcsi kérdése, a technika fejlődésével pedig az űrutazáshoz szükséges körülmények javulása. Felmerült még Gagarin utóélete, majd tragikus halála és annak kérdése, hogy Parkhomenkónak kellett-e volna ezzel foglalkoznia. Végül pedig a filmben finoman érzékeltetett German Tyitov és Gagarin közötti versengés és ehhez kapcsolódóan Koroljov személye is szóba került, Farkas pedig elmagyarázta, szereinte miért Gagarin mellett döntöttek Tyitov ellenében. Habár voltak olyan tesztek, amin akadtak Gagarinnál jobban teljesítők, de az eredmények összesítéséből mégis ő jött legjobbként. A további spekulációk pedig csak színesítik a történetet.

Parkhomenko filmje teljesíti küldetését, megmutatja, honnan is indult egy nemzeti hőssé vált ifjú, majd azt, mivé is formálták őt a körülmények. A rendező leveszi a történelem súlyát ennek a fiúnak a válláról és letörli róla a hősi pátoszt, és meghagyja azt az embert, aki csak repülni szeretett volna, ezzel hozva a hőst igazán közel hozzánk.

október 19, 2016
Az igazi Karinthy – Szabadalmi iroda a Galaktikában

Karinthy Frigyest nem kell bemutatni olvasóinknak. Tudjuk, hogy olyan alakja a magyar irodalomnak, aki nélkül sokkal szegényebbek lennénk. Bár sci-fi rajongókként biztosan tudjuk, hogy Karinthy a zsánert gazdagította remek írásaival, irodalom órákon erről mégis kevés szó esik. Ebben a hónapban a megújult Havi retro célja többek között az, hogy felidézzük Karinthy science fiction munkásságát: a 319-es Galaktikában a Szabadalmi iroda című írást olvashatjuk most.

A Magyar Scifitörténeti Társaság Karinthyt bemutató szövege szerint az író művein mindig érezni lehet „a gondolkodás izgalmát”. Az utókor főleg humoros írásai miatt tartja számon Karinthyt (Így írtok ti, Tanár úr kérem), aminek ő maga nem feltétlen örülne (már életében úgy érezte, hogy nem veszik elég komolyan gondolatait, erről A cirkusz című novellájában is megemlékszik). És valóban kár, hogy az általános figyelem inkább erre korlátozódik, miközben megjelennek műveiben azok a jegyek, ami miatt sokan kiemelkedő zsánernek tartják a science fictiont. Karinthy figyelemmel kísérte a tudomány fejlődését, számon tartotta az újdonságokat az élet minden területén, és eljátszott annak társadalmi hatásaival is. Erre jó példa az Utazás Faremidóba (1916), ami egyfajta 20. századba helyezett Gulliver utazásainak is tekinthető. Olyan mai napig népszerű sci-fis témák jelennek meg ebben a regényben, mint a szerves életet felváltó magasabb rendű létforma (lásd. Örök szabadság, vagy hogy még egy példát mondjak magyar sf irodalomból, a Galaktika 304-ben olvasható Márki István Visszafejtése), de a robotoknak is tekinthető szolaszik is a klasszikus science fiction elemek közé sorolhatóak.

A Szabadalmi iroda (1915) is magán viseli a tipikus Karinthy-jegyeket. A rövid hangvételű történet szatirikusan ábrázolt teremtéstörténetet mutat be: az Úr megteremti a világot, de előtte szabadalmaztatni kell a találmányt…

A mű eredetileg a Beszéljünk másról (1915) kötetben jelent meg, ami főleg az író karcolatait gyűjtötte össze. A Szabadalmi iroda sem több egy karcolatnál: röviden és szellemesen foglal össze egy problémát. Még érdemes tudni erről a műfajról, hogy általában valós eseményeken alapszik, egy-egy epizódot dolgoz fel. Ennek fényében válik igazán érdekessé Karinthy szövege. Végeláthatatlan vitákhoz vezetne, ha most belemennénk abba, hogy a világ Isten általi teremtése valós vagy nem valós esemény, de akármi is legyen a véleményünk, forma és mondanivaló szempontjából is kiemelkedővé teszi ezt a karcolatot a témaválasztás (az Úr szabadalmaztatja találmányát).

A műfaj definíciója szerint egy világosan megfogalmazott tanulság is szerepelni szokott az ilyen írásokban. A Szabadalmi iroda esetében ez szerencsénkre, vagy épp balszerencsénkre nem olyan világos. Első olvasásra a magyar bürokrácia nagyon jól ismert működése sejlik fel, ami úgy tűnik, még az Úristent sem kíméli, de ha figyelembe vesszük a rövid történet további részleteit, sokkal izgalmasabb mondanivalót is kaphatunk. Így azt mondhatjuk, hogy a Szabadalmi iroda rövidsége ellenére is rengeteg izgalmat tartogat. Kevésbé ismert Karinthy-mű, amiben ott van az író zsenije, jól ismert szatirikus hangvétele és sci-fis gondolkodása is. Kihagyhatatlan érdekessége a magyar sci-finek.

október 19, 2016
Október 22-én dupla résszel startol el a Doctor Who testvérsorozata

A BBC Three csatornán 8 részes évadot kapnak a Doctor Who rajongói a Class című spin-offból, mely első ránézésre tipikus tinisorozatnak tűnik, sok szerelemmel, lelkes és az iskolával küszködő fiatalokkal. Valójában ez azonban egy hardcore sci-fi lesz, rengeteg szörnnyel és még maga a Doctor is feltűnik majd a szériában egy-két cameo erejéig. A Doctor Who-nak volt már pár erős testvérsorozata, elég a Torchwoodra vagy a The Sarah Janes Adventuresre gondolni, a lentebb látható trailer azonban biztossá teszi, hogy ez lehet a britek egyik kedvenc tévészériájának az eddigi legszórakoztatóbb mellékága.

Ha a Class a Misfits és a Skins által kitaposott úton indul el, akkor akár nagy siker lehet. Az október 22-én bemutatkozó első évadban az 1963 óta, a Doctor Who-ból ismert Coal Hill Academy játssza majd a főszerepet. A produkcióban kisebb Doctor Who-karakterek is felbukkannak majd, például a 8. évadból Mr. Armitage. Az alapötlet egyébként az, hogy a Doctor miközben a TARDIS-szal utazgatott, repedéseket tört a tér-idő falán, amin keresztül veszélyes szörnyek próbálnak átjönni a Földre. Alig várjuk, hogy megérkezzenek.

október 18, 2016
Sigourney Weaver a Marvel egyik legjobban várt sorozatában lesz főgonosz

Sokszor ismételgetett vélemény a tévés szakmában, hogy a DC a Flash, az Arrow, a Supergirl, a Legends of Tomorrow vagy a Gotham miatt erősebb produkciókkal képviselteti magát a kis képernyőn, mint a Marvel. Ez igaz is lehetne, ha csak az Agents of SHIELD-et vesszük figyelembe, azonban ott van még a Netflix, ahol az igazán kemény szuperhősök laknak. Az egyik legnevesebb online videotéka, a Netflix a Daredevillel nyitotta meg a sort, melyet követett Jessica Jones, Luke Cage és hamarosan jön Iron Fist, azaz Vasököl és a Punisher is. Az igazán érdekes fordulat azonban az, hogy ezek a karakterek (Frank Castle kivételével) egy közös sorozatban is összeállnak majd, ez lesz a Defenders, mely egy mini-Avengersnek ígérkezik. Ehhez mérten szükség van legalább olyan komoly főellenségre is, mint amilyen a Daredevilben Wilson Fisk, vagy a Jessica Jonesban Kilgrave volt.

Így esett a választása a készítőknek napjaink egyik sci-fi ikonjára, Sigourney Weaverre, aki fiatalon az Alien-filmekben, később pedig olyan tudományos-fantasztikus produkciókban szórakoztatta a nézőközönséget, mint James Cameron Avatarja. Erre a bejelentésre a New York-i Comic-Conon esett sor, ahol végre bemutatkozott a Marvel-Netflix együttműködés következő sorozata, az Iron Fist is. Alább megtekinthető a trailer, mely arra utal, hogy a földhöz ragadtabb Jessica Jones és Luke Cage után ismét a misztikum felé terelődik a figyelem ebben a közös univerzumban.

A Defendersből egyelőre csak egy rövidebb teaser-trailert láthattunk, ebben a főhősökre jellemző motívumok rendkívül hangulatosan állnak össze a Nirvana klasszikusára. Lejjebb megnézhető az eddigi egyetlen előzetes a team-up sorozathoz.

október 17, 2016
Hamarosan itt az Eshtar folytatása!

Nem szeretném az Eshtar első részét young adult műfajba tuszkolni – még annak ellenére sem, hogy maga az író is így tekint a regényre –, de az ígéretes folytatáshoz képest mégis talán ez lenne többek között a legkézenfekvőbb behatárolás. Egy ifjú lány a történet magja, aki számtalan megpróbáltatáson megy keresztül azért, hogy elfogadtassa magát férfitársai körében. Na, jó, ez azért nem teljesen igaz, legalábbis nem ebben a formában. Az Eshtar első része tele van kiváló karakterekkel, masszív világbemutatással, vallási meggyőződésekkel, női szerepvállalással, és társadalmak közötti differenciálódással. Mindez a főszereplő hősnőnk körül zajlik, aki hirtelen belecsöppen egy számára ismeretlen világba, amely szinte egyáltalán nem hasonlít a Földre. Ám téren és időn át kiderül, hogy az emberek nagyon is emberien viselkednek bárhol, ahol megvetik lábukat. Ha nagyon rá szeretnénk húzni az Eshtarra a YA-jelzőt, hát tegyük meg, de Michael Walden a folytatásban tovább megy, és sokkal epikusabb léptékben próbálja bemutatni Inisfael világát.

Szerepet kap az eddigi fontos kérdések mellett a felelősségtudat, de foglalkozni fog még a háború, szerelem, hazafiasság kérdéseivel is. Ezekből már könnyedén megítélhetjük, hogy valóban komolyabb, erősebb műről van szó. A trilógia első része sem kímélte az olvasó agyát, mert bizony sikerült sokszor megállítania, hogy elgondolkodjam egyes felvetéseken.

Az izgalom tovább fokozódik, az időutazós szálak egyre komplexebbé válnak, és a sötétből lassacskán előbújik egy újabb gonosz, ki világok pusztulását kívánja.

Inisfaelen nincs béke, a különböző diktatúrák elnyomásban tartják a társadalmat, így Vittoryára hárul a kötelesség, hogy tegyen valamit ez ellen.

Ismét nevezetes korokban járhatunk az Eshtar 2.-t olvasva. Walden elkalauzol minket a 16. századi Rómába, újra találkozunk Gilgamessel, de Inisfaelen is két idősík kap főszerepet a regény során.

Tehát akinek tetszett az Eshtar széria első felvonása, annak mindenképpen érdemes lesz elmerülni a folytatásban is. Aki pedig eddig még hezitált, ne habozzon, hiszen Inisfael bolygója rengeteg elképesztő történetet rejt magában.

A regényről hamarosan részletes bemutatót is olvashatnak a oldsite.galaktika.hu/ látogatói.

október 16, 2016