Blog

  • Magyarul beszélnek a marsiak a Supergirl 2. évadában

    A Supergirl 2. évadának 10. részében a nézők egy érdekes jelenetre lettek figyelmesek. A frissen leadott epizódban Miss Martiant kínozzák, nem is akárhogy, hanem magyarul. Az első évad óta jelenlévő Martian Manhunter is beleavatkozik a jelenetben, tisztán érthetően rászól a nőre, hogy „Fejezd be!”. Hogy honnan ered ez az ötlet, azt nem tudni, de tény, hogy a XX. században olyan híres magyar tudósok, mint Teller Ede vagy Neumann János hagyták el futószalagon Magyarországot és Amerikában arattak sikert. Az emberek pedig nem igazán ismerték a magyarokat, ezért egy vicces szóbeszéd kezdett elterjedni, miszerint ezek a nagy koponyák a Marsról jöttek. Az erős akcentusuk pedig azért van, mert a magyarok többsége is furán beszéli az angolt, ezért a „földönkívüli tudósok” szimplán ráfogták, hogy országunkból származnak.

    Erről bővebben az Urbanlegends.hu oldalán lehet olvasni, ezzel pedig újabb felkapott sorozatot írhatunk fel arra a listára, amelyre azok a tévés produkciók kerültek, amikben magyar szó csendül fel. A FlashForwardban annak idején egy kaszkadőrlány magyarul fuldoklott, de beszéltek magyarul a South Parkban, emlegették Budapestet nemrég a The Big Bang Theoryban, és rengeteg SF vagy fantasy sorozatot lehetne még felsorolni, ahol „megemlékeztek rólunk”, úgy mint a Draculában, a Wynonna Earpben, a 12 majomban, vagy épp a Marvel-féle Agent Carterben. Ezeknek érdemes utánajárni, a videókkal teli van a net. Nagyon érdekes, hogy milyen formában emlékezik meg rólunk számos esetben a tévéipar. Az viszont tény, hogy marslakók nem voltunk mostanában, ezért a kis – részben történelmi? – kikacsintásért pedig jár a pacsi a Supergirl készítőinek. Alább megnézhető a videó, helyenként a kiejtés miatt érdemes odafigyelve fülelni, de tisztán kivehetőek a magyar szavak.

    Szereted a fantasztikus könyveket, filmeket, sorozatokat, játékokat?
    Legyél tagja a Galaktika Klubnak!

  • Riverdale: Misztikus kisvárosi sorozattal próbálkozik a CW

    Hófehérbe öltözött testvérpár indul neki az erdőnek, hogy aztán kettejük közül csak a legkevésbé se szimpatikus leányzó kerüljön elő élve. Rituális gyilkosság? Baleset? Ezzel a rejtéllyel veszi kezdetét a Riverdale, mely a legkisebb országos csatorna, a CW legújabb próbálkozása. A tévéadón olyan produkciók láthatóak, mint a No Tomorrow, a The 100, a Supergirl, a Flash, az Arrow, na meg a Legends of Tomorrow, szóval a Galaktika olvasók is megtalálják a számításukat, ha a CW-t választják véletlen. A Riverdale a pilot alapján egy egészen érdekes egyveleg lett, a Gossip Girlre jellemző párkapcsolati tinidrámát keveri a Twin Peakre jellemző körítéssel.

    Kell ez nekünk? Kell hát. Mindamellett, hogy a Riverdale képregényadaptáció, a sorozat ügyesen hoz össze két látszólag nagyon távoli stílust. Az Archie Comics legnépszerűbb karakterein sokan nőttek fel, ezért is várták Amerikában rengetegen ezt a CW-féle feldolgozást. Ám az olvasók szerint a Riverdale túl sötét hangulatú lett, ráadásul a karaktereken is sokat változtattak. Mivel a sorozat főleg a tiniknek szól, ezért a főszereplőből kigyúrt srácot csináltak, aki a tanárnőjét kerülgeti. De van itt balfék leányzó, aki többet akarna Archie-tól, de csak barátnak jó. Emellett nem maradhatott ki a kisvárosba épp megérkező gazdaglány se, ennek ellenére a széria ezen oldala jól kiszolgálja a Gossip Girlhöz és a Life Unexpectedhez szokott nézőket. Van itt románc, amerikaifocisták, gonosz pompomlányok, és az a klasszikus gimis légkör.

    riverdale-pilot12

    A város azonban korántsem ilyen megszokott. Aki ismeri a Twin Peakset, amely egyébként hamarosan visszatér a képernyőkre, az örülni fog neki, hogy Riverdale-ben mindig nagy a köd, sötét van és ki tudja, mi bóklászik az erdőkben. Ahogy David Lynch sorozatát, úgy ezt is egy misztikus gyilkosság foglalja keretbe, az első évadot mindenképp ez fogja uralni. Ki a gyilkos, hogy halt meg az elkényeztetett gazdaggyerek, és ki lesz az első, akit lecsuknak a haláleset miatt? Merthogy ezt már a pilotban beharangozzák. Ez a darkos hangvétel egyébként jól áll a Riverdale-nek, remélhetőleg még jobban kihasználják majd az „ismeretlent”. Habár nem várunk a sorozattól egy Sikolyra jellemző mészárlást. De ki tudja, ugye.

    A Riverdale tipikus CW sorozat, azaz mindenki szép benne, ennek ellenére a karakterek egész hitelesek. Már ha a jellemüket nézzük. A fényképezés se rossz. És aki a tiniszériák esetében a rágógumi popcorn számokra bukik, az is örülni fog a CW újdonságának. A potenciál megvan benne, afféle guilty pleasure-nek teljesen jó. De nemsoká úgyis visszatér a The 100, a hardcore sci-fi rajongók így nem szólhatnak semmi rosszat a csatornára.

  • 77 évesen hunyt el Sir John Hurt

    Ismét egy tehetséges színésztől kell búcsút vennünk: január 27-én, 77 évesen hunyt el Sir John Hurt. Hasnyálmirigyrákban szenvedett. Pályafutása során több mint kétszáz filmben játszott, köztük sok nekünk is kedves alkotásban, mint A nyolcadik utas: a Halál, V mint Vérbosszú, a Doctor Who sorozat, az 1984, a Harry Potter-filmek – csakhogy néhányat említsük.

    John Hurt 1940-ben született Derbyshire-ben. Iskolásévei alatt döntötte el, hogy színész lesz, azonban majdnem feladta álmát a lincolni iskola igazgatója miatt, aki szerint Hurtnek nincs keresnivalója a színészi pályán. Lincoln után művészeti főiskolára ment, de lemorzsolódott, elszegényedett és egy alagsori lakásban élte mindennapjait. Később pályázott a Royal Academy ösztöndíjára, amit sikeresen el is nyert.

    A kezdeti nehézségek ellenére John Hurt sikeres színészi karriert futott be. Első jelentősebb filmszerepe az 1966-os Egy ember az örökkévalóságnak, a szakmai sikert azonban Éjféli expressz (1978) hozta meg számára. Max megformálásáért BAFTA-t és Oscar-jelölést kapott. Két évvel később ismét BAFTA-díjat egy és Oscar-jelölést tudhatott magának David Lynch Elefántember (1980) címszerepéért. 2012-ben ismét BAFTA-t kapott a filmművészethez való rendkívüli hozzájárulásáért, 2015-ben pedig a királynő lovágga ütötte.

    Ahogy az a bevezetőből már kiderült, John Hurt nem volt ismeretlen a science fiction és fantasy rajongók számára sem. Ő játszotta például Kane-t A nyolcadik utas: a Halál (1979)-ban, ezt a szerepet – úgymond – megismételte Mel Brooks paródiafilmjében, az Űrgolyhókban (1987). A 2000-es években Hurt új franchise és más filmekben tett szert új rajongókra a fiatalabb generációban is: Ollivanderként tűnt fel a Harry Potter és a Bölcsek kövében (2001), Trevor „Broom” Bruttenholmt játszotta a két Hellboy filmben, ő volt Adam Sutler a V mint Vérbosszúban (2005), a népszerű Doctor Who sorozatban pedig a Háborús Doktorként láthattuk. És még a végtelenségig sorolhatnánk az emlékezetesebbnél emlékezetesebb alakításokat.

    Fájó, hogy ismét egy tehetséges színésszel lett szegényebb a filmvilág. Egy kis jó hírrel azonban szolgálhatunk: a közel jövőben még láthatjuk moziban John Hurtot. Egyik filmje a That Good Night filmdráma, ahol Hurt egy hetvenes éveiben járó forgatókönyvírót alakít. A hírek szerint Hurt saját élményeit is belevitte a szerepbe (2015-ben diagnosztizálták nála rákot). A másik film, amin a színész dolgozott, a My Name is Lenny, amiben a leghírhedtebb brit boxolót, Lenny McLeant formálja meg. Továbbá még a Damascus Coverben láthatjuk együtt Jonathan Rhys Meyersszel és a Darkest Hourban, ami a II. világháború korai éveibe kalauzolja a nézőket. Az utóbbi jelenleg is forog, így nem tudni, hogy mi lesz Hurt szerepének sorsa (Neville Chamberlain miniszterelnököt játsza benne).

    Nyugodjon békén. 

    wardoctor

  • Eduardo Goligorsky az új MetaGalaktikában

    Január 24-én megérkezett szerkesztőségünkbe a MetaGalaktika 12, ami Argentína science fiction irodalmát veszi górcső alá. Legújabb kiadványunkban olyan híres argentin szerzők műveit olvashatjátok, mint Jorge Luis Borges, Carlos Gardini, Eduardo Goligorsky, Angélica Gorodischer, Ana María Shua – csak hogy a legfontosabbakat említsük. Egy rövid cikksorozat keretén belül pedig most megismerkedhettek az itthon jól vagy még kevésbé ismert írókkal. Gardini után az argentin sci-fi olyan íróját mutatjuk be, aki sajátosan értelmezi a science fictiont: Eduardo Goligorsky.

    goligorsky

    Goligorsky sci-fis munkássága főleg novellákból áll, melyeknek többsége antológiákban jelentek meg. Ezek közül a legjelentősebb A la sombra de los bárbaros (A barbárok árnyékában, 1977). A kötet az író 1965 és 1972 között született műveit tartalmazza, melyekben a civilizációt és a barbarizmust állítja szembe egymással. A kötetben megjelenik az utópikus múlt és a barbároknak számító emberek idealizálása, azaz a nemes vadember (noble savage) téma.

    A la sombra los bárbaros is mutatja, hogy Goligorsky írásairól általánosságban elmondható, hogy a történet mellett jelen vannak sajátos elképzelései a zsánerről. A tudományt elég tágan értelmezi: szerinte a sci-fiben nem csak a technológiai fejlődésről és annak hatásairól, hanem a társadalomról, gazdaságról, politikáról és magáról az emberről is beszélnünk kell. Úgy gondolja, hogy a science fiction a lehető legjobb eszköz, amivel ilyen témákat kifejthetünk, mivel a sci-fi a társadalom allegóriája, az ember lehetőségeinek feltérképezése. Novelláiban így olvashatunk olyan változatos témákról, mint az ember küzdelme a szabadság megőrzéséért, a fejlett technika rossz célra való felhasználásáról és az ezt követő regresszió, az elidegenedés jelensége, a tudományos tökéletesedés következményei. Goligorsky számára még fontos a pszichológia is, ami több novellájában is központi szerepet kap, mint például a „Los divanes paralelos” (A párhuzamos szófák, 1966) –ban, ahol szatirikus allegóriában mutatja be, hogy a televízió és a média miként veszi át az emberek fölött az irányítást. Nagyobb figyelmet kapnak az emberi érzelmek az „Olaf y las explosiones” (Olaf és a robbanások, 1966), ahol a férfiak emóciók nélküli, programozott aggyal rendelkező robotokká válnak, a nők pedig a technológia zsarnokság elleni lázadókként és az emberi értékek védelmezőiként jelennek meg.

    A la sombra de los bárbaros

    Az ember közeli témák mellett Goligorsky szereti felhasználni a sci-fi sablonjait, a lehető legkreatívabb módon. A MetaGalaktika 12-ben olvasható „Ők” (Ellos, 1967) című novellában is egy ilyen formabontást láthatunk. A történetben idegenek érkeznek az emberek közé, céljuk a társadalom megsemmisíése. Az emberiség veszélyeztetői lassan szivárognak be világunkba, nem közvetlen harcban tervezi elpusztítani azt. Érdekes módon, későbbi írásaiban a földönkívüliek már nem a kegyetlen behatolók, hanem a jó megtestesítőiként jelennek meg, maga az űrutazás pedig a menekülés eszközévé válik.  Mindenesetre a még ma is (vagy megint aktuális) témáiról híres Eduardo Goligorsky „Ők” írása tökéletes betekintést ad különleges sci-fi életművébe.


    Az első képen Naomi Savoie alkotása látható

    Kapcsolódó cikkek:

    Borgesen túl – Argentin sci-fi

    Megjelent a MetaGalaktika 12

    Jorge Luis Borges az új MetaGalaktikában

    Angélica Gorodischer az új MetaGalaktikában

    Carlos Gardini az új MetaGalaktikában

  • Bryan Singer rendezi az új X-Men sorozat pilotját

    A FOX egyelőre cím nélkül rendelte be egy élőszereplős X-Men sorozat pilotját, melyet nem más rendez, mint Bryan Singer. Az alkotó legutóbb a mutánsos franchise legújabb darabjával, az Apocalypse-szel bukott meg a mozikban, a Variety nevű újság szerint azonban ennek ellenére bizalmat szavaz a tévécsatorna a rendezőnek. Az új X-Men produkciónak már írója is van, nem más, mint Matt Nix, aki a nem túl jól sikerült Burn Notice-on dolgozott. A történetről annyit lehet tudni, hogy két átlagszülőről szól, akik felfedezik, hogy a gyerekeik mutánsok, a kormány meg a nyomukba ered, így kénytelenek menekülni. A család aztán összetalálkozik egy rejtőzködő szervezettel, melyet mutánsok alkotnak, akik segítenek a bajba jutottakon.

    Ez egyébként a második olyan sorozat, amely a FOX égisze alá tartozik és a tévébe költözteti a mutánsokat. A februárban debütáló Legion is az X-Men univerzumban játszódik ugyanis. Az a sorozat Charles Xavier elmebajos fiáról szól majd, aki a képregények szerint a legerősebb életben lévő mutáns. Míg azonban a Legion olyan sorozat lesz, mely önmagában is megállja a helyét, és annyira nem függ az X-Men franchise többi tagjától, addig ez a FOX tévécsatorna által berendelt pilot már jóval erősebben támaszkodik majd erre a világra.

    x-men-pilot-order2

    A Legionről azt mondta a készítő, Noah Hawley, hogy a főszereplőn kívül egyik másik karakter sem az X-Men képregények világából származik. Ezért a Legionre rá lehet mondani, hogy egy alternatív világban játszódik. Mindez nem is meglepő, hiszen az alternatív valóságokat az X-Men filmek is használják lelkesen, legközelebb például a Logan fog ilyen környezetben játszódni a főszereplő, Hugh Jackman elmondása alapján.

    Bryan Singer neve egyébként garancia lehetne arra, hogy az új X-Men sorozatot erősen várjuk, hiszen a készítő dolgozott a 2000-ben debütáló X-Menen, a szuperhősfilmek legjobbjának tartott X2-n, a Days of Future Paston, azonban mostanában mintha megcsömörlött volna a készítő a mutánsoktól. Lásd X-Men: Apocalypse.

  • Két ingyenjegy az Apropó 2.0 előadásra

    Ahogy korábban már beszámoltunk róla, február 7-én kerül bemutatásra a Trafóban a Tünet együttes Apropó 2.0 című táncelőadása,  a legújabb videó-technológiával készült, mozdulatokra reagáló látványvilággal.

    Az előadásra két jegyet sorsolunk ki február 1-jén, szerdán. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.

    Még nem vagy tag? Lépj be most!

    A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is. Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.

    Legyél tagja egy igazán fantasztikus klubnak!

    Játékunk lezárult, a nyertes Karcagi Éva lett.
    Gratulálunk!

  • Májusban űrlényekre vadászunk – új Prey előzetes

    A mostani hype-trendhez képest a Prey megjelenése körül kimondottan kevés konkrétum lebeg. A tavalyi E3-on bemutatott kedvcsináló megmozgatta kicsit a kíváncsi játékos réteget, de eksztatikus hatást nem váltott ki senkiből. Érthető is, hiszen tavaly megannyi remek cím jelent meg, és idén sem maradunk érdekes játékok nélkül. Azonban a csend megtörni látszik. Pár hónapja a Gamescomon bemutattak ugyan egy videót a játékmenetről, de azóta semmi hír nem jött a Prey felől. Egészen mostanáig.

    Újra mozgásban láthatjuk a játékot, és meg kell hagyni, pazar hangulata lesz. Az új előzetesből kiderül egy-két részlet a cselekményt illetően. A Preyben Morgan Yut irányítjuk majd, aki egy, a Földtől távoli űrállomáson, a Talos I-en dolgozik. A létesítményben elszabadul a pokol, mikor a Typhon űrlények kiszöknek felügyeletük alól. Morgan feladata lesz megállítani őket, bármi áron. A miértek és hogyanok egyelőre tisztázatlanok, de reméljük, hogy megfelelő történetszálat is rittyent a látványos lövölde mellé a Bethesda.

    A játékmenet a mostanában bevett szokás szerint zajlik majd, miszerint „játszd, ahogy neked tetszik”. Ehhez hozzájárul egy halom építhető, fejleszthető fegyver, és képesség. Morgan az úgynevezett Neuromodok segítségével közvetlenül stimulálhatja agyát, aminek köszönhetően rengeteg különleges erőre tehetünk szert a játék során. A legkülönlegesebb képességeket a Typhonoktól nyerhetjük majd. A megjelent videókban láthattuk is az egyiket. A kis pókszerű űrlény, amit Mimicnek neveznek, képes bármivé átváltozni (ezzel jól ránk hozva a frászt). Azonban, ha eltanuljuk a lénytől a képességet, akkor mi magunk is könnyedén átváltozhatunk különböző tárgyakká, amik nagyban segítik majd továbbhaladásunkat.

    A fegyvereket se hagyjuk szó nélkül. A néhány alapfegyveren (csavarkulcs, pisztoly, GLOO gun) kívül kutathatunk tervrajzok után az űrállomáson, amiknek köszönhetően képesek leszünk magunknak jobb lőfegyvereket kraftolni, amikkel sokkal hatékonyabban vethetünk véget a minket támadó lények életének.

    Mindezek mellett jóval több teendőnk lesz a Prey játékmenete során, és szerencsére nem is kell olyan sokat várni rá. Megjelenésére 2017. 05. 05-én számíthatunk, egyelőre csak Playstation 4 platformon.

  • 60 éves az Ajtó a Nyárba

    Robert A. Heinlent, az amerikai születésű science fiction írót nem hiába szokták az SF-triumvirátus tagjaként kezelni Isaac Asimov és Arthur C. Clarke mellett. Heinlein az atyja néhány mesterműnek, mint például a Csillagközi invázió, a Hold börtönében, vagy a tavaly – végre magyarul is – megjelent Kettős csillag. Írásaiban egyszerre elevenednek meg utópisztikus és anti-utópisztikus képek, melyekhez ízléses humor és mesteri leírások társulnak. Heinlein, feltaláló lévén mindig belecsempészte alkotásaiba mérnöki tudását, és mindezt rendkívül olvasmányosan tárta közönsége elé.

    1957-ben jelent meg egyik legkiválóbb könyve, Ajtó a Nyárba címmel, mely röpke fejszámolás után idén tölti hatvanadik évfordulóját. És hogy mennyire aktuális a mű hat évtizeddel később? Nos, eléggé, bár számos helyen kacagtató a különbség az író által elképzelt jövő, és saját jelenünk között.

    A cikk a továbbiakban cselekményleírást tartalmazhat!

    A történet szerint Daniel Boone Davies, a kitűnő feltaláló a robotikában jeleskedik, és szeretne valami világmegváltót létrehozni. Remek ötletei támadnak, s építeni is kezd néhány háztartást segítő gépet. Majd összeáll legjobb barátjával Miles-szal és későbbi jegyesével, Belle-lel, hogy saját vállalkozást nyissanak. Egy bizonyos pontig minden remekül működik, aztán Daniel élete fenekestül felfordul. Belle és Miles rútul elárulja őt, cégétől megfosztják és kisemmizik. Végül a hidegaltatásnak (hibernálás) köszönhetően 1970-ből 2000-be kerül, ahol megpróbálja élete darabkáit újra összeszedni.

    Az új évezredbe térve két dolog jár az eszében: munkát kell találnia, és bosszút kell állnia egykori társain. A bosszú édes íze azonban kissé megkeseredik, és Davis letesz a revansról. Ám bármennyire is tetszik neki a 2000-es év, mégis lehetősége lesz visszajutni 1970-be, egy igazi időgép segítségével. Természetesen a projekt titkos, és véletlenek sorozata után jut csak el főszereplőnk a fizikushoz, aki tervezte a gépet, de végül mégis sikerül Davisnek az időutazás. Mindent előre eltervez, miként veszi vissza mindazt, amitől megfosztották. Persze szó sincsen fegyverekről, zsarolásról, vagy bármilyen tettlegességig fajuló összetűzésről. Davis roppant fortéllyal csavarja át a múlt eseményeit úgy, hogy azok neki kedvezzenek a jövőben. A regény végére természetesen a jó elnyeri méltó jutalmát, megpróbáltatásai után megpihenhet, a „gonoszak” fölött pedig nem a főszereplő, hanem maga az élet ítélkezik.

    Elsőre hihetnénk, hogy sablonos, klisé alkotásról van szó, de ez az állítás messze állna a valóságtól. Először is, 1957-ben közel nem ott tartott a technika, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni az emberi technológia fejlődéséről, mint most. Minket körbevesz az internet, kijutottunk az űrbe, a telekommunikáció összeköti az összes embert a Földön, közlekedési eszközeink révén pedig sokkal gyorsabban jutunk el bárhová. Nem azt mondom, hogy most száz százalékos bizonyossággal lehet „megjósolni” a jövőt, de könnyebb dolgunk van, mint Heinlein korában. Másodsorban pedig annak ellenére, hogy nem úgy alakult a világ történelme, mint ahogy a szerző elképzelte, attól még nagyon intelligensen van tálalva az egész sztori, meglepő fordulatokkal kiegészítve az izgalmas cselekményt.

    the_door_into_summer_by_maggie_me

    Nagy különbség, sőt igazi felüdülés lehet a rengeteg pesszimista jövőképet ábrázoló alkotáshoz képest, mert az Ajtó a Nyárba még ha nem is feltétlenül optimista, azért elég kedélyesen jelezte előre a 2000-es éveket.

    Heinlein kiváló történetet tárt elénk hibernálásról, a szabadalmaztatási elvek bürokratikus káoszáról, robotikáról, gazdasági és társadalmi változásokról, időutazásról, mindezt alig kétszázhúsz oldalba sűrítve. Első pillantásra nehezen érthetőnek tűnhet, pedig egyáltalán nem az. Velős ugyan, de roppant olvasmányos. Heinlein humora egész egyszerűen kitűnő, minden esetben képes elsütni egy-egy helyzetkomikumot, vagy csupán Davis motyog be valami végtelenül szarkasztikus mondatot. Pete-ről, a macskáról pedig nem is beszélve, akit Heinlein már-már emberi tulajdonságokkal ruház föl.

    Képtelen vagyok napirendre térni afölött, hogy a regény 1957-es. Ha nem is úgy történtek a dolgok ez alatt hat évtized alatt, mint ahogy Heinlein leírta, valahogy mégis aktuálisnak hat. Kitűnő érzéke volt az emberi természet ábrázolásához, illetve a technikai fejlődésének bemutatásához. Mindezt a Holdra szállás előtt tizenkét évvel.

    Az író jó látta az időutazással fellépő paradoxonok lehetőségeit, de még a párhuzamos világok témájával is eljátszott néhány bekezdés erejéig.

    Összegezve tehát Heinlein Ajtó a Nyárba című regénye egy olvasmányosan bemutatott, intelligens, időutazós SF, mely nem szégyelli pozitívan elképzelni a jövőt. S amihez hozzátársul egy nagy adag humor, izgalmas cselekmény, változatos, kidolgozott karakterek, tehát minden, ami miatt imádjuk Robert A. Heinlein munkásságát. Hatvan év elteltével is képes lenyűgözni, és ha csak egy pillanatra is, de elképzelhetjük, milyen lenne az ő által megírt jövő, ami már a jelen emberének a múltat jelenti.

    Vagy inkább megnéznénk egy hidegaltatás után a harminc évvel későbbi világot?

     

  • Ideje lövöldözni! – Rise & Shine

    A Rise & Shine az Adult Swim tévécsatorna megbízásával fejlesztett sci-fi platformer, ami ügyesen ötvözi a már a Mario szériából jól ismert, balról jobbra haladós, lövöldözős elemeket a futurisztikus látványvilággal. A kis indie játék talán az idei év eddigi legígéretesebb próbálkozása afelé, hogy megmutassa, hogy a régi arcade-okból ismert bullet hell/rpg, kétdimenziós programoknak van jövője 2017-ben.

    A játék elején megismerkedhetünk Rise-zal, a narancs-pulóveres kisfiúval, aki egy, a termetéhez képest eléggé túlméretezett mordályt kap, és egy küldetést, hogy leszámoljon Nexgen katonáival, véget vetve szülőföldje és az elnyomók közötti háborúnak.

      rise-shine 2

    A mordály megszerzésével indul a játék izgalmas része. Lényegében mindent szét kell lőni, ami mozog vagy szétlőhető, hogy továbbjuthassunk a pályákon. A játék viszont nem merül ki ennyiben, ugyanis a fegyverünk úgymond jet packként is üzemel, és így érdekes dupla-, sőt triplaugrásokat is lehetővé tesz számunkra, és így a pályák függőlegesen is felfedezhetőek.

    A pisztoly épp annyira főszereplője a játéknak, mint a fiú, mivel mágikus módon a fegyver tud beszélni, és játék közben nem egyszer instrukciókkal vagy kritikákkal segíti a főhősünket. Az igazat megvallva szerintem a beszélő fegyver segítő szavai inkább negatívan hatnak a játékra, többek között azért, mert nincsenek szinkronszínészek, és ha valaki mondani akar valamit, akkor a játék egésze megáll, és nyomkodnunk kell a készüléket, hogy gyorsan eltűnjenek a dialógus ablakok. Többnyire nem is érdekes dolgokról beszélnek, csak megjegyeznek dolgokat, amire később nem épít a játék semmilyen módon, így tényleg fölösleges infókkal traktálják az embert. A pisztoly állandó csacsogását leginkább a Legend of Zeldából ismert tündérkéhez hasonlítanám, bár ott még talán kevésbé volt idegesítő a segédünk, mint ebben a játékban. Olyan mintha csak azért adnának ennyi személységet a fegyvernek, hogy indokolják, hogy miért van benne a játék címében.

    Rise-Shine 1

    A pisztoly további érdekessége, hogy nem csak egyféle golyót tud lőni, hanem a szituációnak megfelelően válogathatunk, hogy robbanó lőszert, vagy éppen egy normálméretű golyót akarunk adományozni a rosszarcú ellenfeleknek. Vannak ellenfelek, amik csak bizonyosféle lőszertől sebződnek, és ez abszolút pozitívum, mert folyamatosan stratégiák között kell váltogatnunk, ha sikeresek akarunk lenni. Bár az ötlet jó, a kivitelezés itt sem az igazi, mivel nagyon körülményes váltogatni a golyótípusok között és a harc hevében, amikor minden tizedmásodpercre szükséged van, elég rosszul esik csak azért fedezékbe vonulni, hogy kicseréld a lőszert.

    Vannak torpedókhoz hasonló lőszerek, amelyek érdekessége, hogy kilövés után lassan utazik a levegőben, és az irányító gombokkal kell célba juttatnunk a repülő golyót. A játéknak ez a mechanikája fogja alkotni a program logikai akadályait, és ezzel fog a játékos is a legtöbb időt elszenvedni, hogy leküzdje ezeket. Bár a játéknak ez a része is érdekesnek tűnhet papíron, mégis ha mérlegeljük, hogy mennyire érdekes akadályok elé állíthatják a játékost, és hogy mennyire szórakoztató ez a tevékenység, rájövünk, hogy sokkal jobb lenne, ha a karakterünkkel kéne ténylegesen fizikai akadályokkal küszködni, minthogy egy lélektelen golyót irányítsunk a főszereplőnk helyett.

    A Rise & Shine mellett szól, hogy a játék külleme nagyon tetszetős és képregényszerű. A sztori is érdekes, valamint nem túl hosszú, 3 óra alatt kijátszható. A játék igazi pozitívuma pedig a nehézsége, nagyon könnyű meghalni, és már az első percben megkaphatjuk a Game Over-t, ha nem figyelünk eléggé. A logikai feladványok is ötletesek, és tényleg okosnak érezheti magát az ember, ha sikerül egyet-egyet megoldani.

    A grafika nem fogja leterhelni a vasat, és egyébként a játék – a hibái ellenére – szórakoztató, nem érdemes kihagynia senkinek, aki szereti a sci-fit és a Mariot. Maga a program beszerezhető digitális másolatban a Steam-ről 3-4000 forintért, de ha türelmesen várunk, akkor biztosan leértékelik majd a közeljövőben.

  • Új szoftverek a tánc szolgálatában

    A Trafóban február 7-én bemutatásra kerülő Apropó 2.0 Szabó Réka kétrészes darabja életutakról és személyes leltárokról. A Tünet együttes legújabb műsorszámában (amely egyben Réka harmadik egyszemélyes produkciója) valós és fiktív emlékek kavarognak a táncosok mozdulataival és a legújabb videó-technológiával készült, a mozdulatokra reagáló látványvilággal.

    Az előadás első részében (Ez mind én leszek egykor) egy önmagát 44 éves korára elefántcsonttoronyba záró nő kijutási kísérletének monológját halljuk, melyben egyszerre jelenik meg a kislány, a középkorú nő és az öregasszony.

    Nincs késő. Nem sietek sehova. Nincsenek fontos dolgaim. Körül tudok nézni. Könnyű vagyok és laza. Puha és erős. Ahogy beszívom a levegőt, hosszú és keskeny leszek. Nem kiabálok. Nem basz föl az ideg. Jól alszom. Nem fáj semmim. Nem viszem haza a laptopomat. Van kedvem szeretkezni. Gyalog járok. Meg tudom csinálni.

    Az Ardai Petra workshopja alapján készült második részben (Nem emlékszem, hogy így neveltek volna) élettöredékek tárulnak a néző elé 7 évestől 77 éves korig. Inspirációul a BBC 7 UP című dokumentumfilm-sorozata szolgált, melyben egy hétéves gyermekcsoportot kezdtek el tanulmányozni hétévente, az alanyok ma 56 évesek.

    A produkció első verziója a Tünet Együttes születésnapi fesztiválján került bemutatásra 2012 decemberében a Trafó Kortárs Művészetek Házában. Két éve real-time videótechnikával gondolták újra az előadást.

    Az alkotó így nyilatkozott az Apropó 2.0-ban rejlő megmérettetésről: „[a táncosoknak] Digitális alakzatokkal kell táncolniuk, ez mindenképpen óriási kihívás. Olyan látvánnyal kell együttműködniük, amit egészében nem látnak és nem érzékelnek, amely kívülről egészen más élményt ad. Fel kell venniük egy furcsa, kettős attitűdöt, amellyel egyszerre megélik a saját mozdulataikat és közben koncentráltan figyelik a kivetülő képet, amit az ő mozdulataik alakítanak. Mintha táncolnának és fényfestenének egyszerre.”

    Alkotók, előadók: Szabó Réka, Furulyás Dóra, Gőz István, Szász Dániel
    Fény és tér: Szirtes Attila
    Jelmez: Szűcs Edit
    Smink: Károlyi Balázs
    Maszk: Haraszti Janka
    Interaktív technológia: Karcis Gábor, Korai Zsolt, Papp Gábor
    Külön köszönet: Földesi Bence, Furulyás Dóra
    Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Trafó Kortárs Művészetek Háza, MU Színház, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, SÍN Kulturális Központ