Blog

  • Iron Fist évadpremier: A múltban ragadt a Marvel hippi szuperhőse

    A tévésorozatok esetében van egy bizonyos alapszabály, amelyet érdemes betartani. Ha három rész után nem tetszik a produkció, akkor kaszáld el, mert annyi jó néznivaló van, hogy közepes cuccokra teljesen felesleges pazarolni az időt. A Marvel sajnos a kisképernyőn sokszor beleesik abba a hibába, hogy unalmas szériákat gyárt, a rendkívül minőségi Daredevil után a Jessica Jones mindössze a főgonoszt játszó David Tennant miatt volt izgalmas, a Luke Cage meg egyenesen nézhetetlen volt a Netflixen. Pedig a képregénygyár a tévében is szorgosan építi a franchise-t, hiszen a The Defenders forgatása nemrégiben fejeződött be. Ebben áll majd össze a vak szuperhős Jessicával, Luke-kal és a frissen debütált Danny Randdel, azaz Iron Fisttel, hogy megvédjék New Yorkot.

    Az Iron Fist már a pilotjával egészen jó hangulatot teremt, hiszen a mezítláb érkező, hippi-homeless főszereplő Outkastot hallgatva jelenti be egy gyorskajáldásnak, hogy helló, megjött a Marvel Oliver Queenje. Merthogy igazából tényleg az Arrow-hoz lehet hasonlítani Danny Rand előzménysztoriját, melyet a sorozat elején megismerünk. A srác gyerekkorában egy repülőbalesetben elvesztette anyját-apját, a világ halottnak hitte, több mint 10 év után azonban mégis itt van. Mert a világnak mindig szüksége van új hősökre. De vajon a tévénézőknek is?

    iron-fist2

    A Netflix újdonsága nem okoz csalódást, már ami az alakításokat és a történetet illeti. Igen, láttunk már hasonlót az íjászos DC-sorozatban, de Iron Fist sztorija jóval realistábbra sikerült annál. Ugyanis, amikor Danny megérkezik, a családja cégét bitorló újgazdagok fogják és diliházba záratják a férfit. Igencsak kedves fogadtatás, de mivel a világ halottnak hitte és nem akarják azt a bizonyos 51%-ot átadni egy esetleg a konkurencia által felbérelt bugrisnak, ezért valahol érthető is. Az első két rész elmegy ezzel a huzavonával, hogy a főszereplő vajon az-e, akinek mondja magát, illetve a sorozat időt hagy Iron Fist igazi képességeinek bemutatására és arra, hogy Danny Randet is megismerjük egyszersmind.

    A Trónok harcából ismert Finn Jones jól hozza a karaktert, így eléggé megdöbbentő, hogy igen erős gyűlölethullám fogadta a Marvel újdonságát az interneten. Rajta kívül az edzőtermet üzemeltető Jessica Henwick se rossz, bár a kezdésben inkább a harcos eyecandy szerepében forog az ugyancsak az HBO sorozatából ismert színésznő. A mágnás Meachumékat alakító színészek ellenben elég idegesítőek, főleg Ward, aki sokáig köti az ebet a karóhoz, azt állítva, hogy Danny csak egy csaló. A főszereplő esetében komoly szerepet játszik az is, hogy bizony ő egy szuperhős. Ám amikor az elmeállapotát vizsgáló orvosnak a férfi bejelenti, hogy ő Iron Fist, csak hápogást és elkerekedett szemeket kap válaszként. Persze mindaddig, amíg az öklével be nem veri az ajtót, hogy lelépjen.

    iron-fist3

    Ez elég fura, ugyanis a Marvel úgy építette fel a tévés univerzumát, hogy az kapcsolódik a filmekhez, azaz az MCU-hoz. A Daredevilben is emlegették már a Bosszúállókat, és Matt Murdock is egy páncélozott maskarában rója az utcákat esténként. Aztán ott van Luke Cage és Jessica Jones is, akik már nem is bajlódnak azzal, hogy álarcba bújjanak. Ergo ez egy olyan világ, és itt főleg New Yorkra gondolunk, ahol a szuperhősök jelenléte nem annyira meglepő, hogy az emberbe még egy plusz adagnyi nyugtatót bele kelljen nyomni, ha ő is a megmentő gittegylet tagjának vallja magát.

    Az Iron Fist története teljesen élvezhető, habár amint feljebb említettem, az alap nem fog újdonságként hatni. A kibontása annál inkább. A zenék megint jók lettek, akár csak a Luke Cage-ben. Az egyedüli probléma a harcjelenetekkel van. Ezek kissé kizökkentik az embert a fotelból. Szanaszét vannak vágva ugyanis a verekedős snittek, az egyszeri néző feje könnyen belefájdul, ha követni akarja a történéseket. Illetve pár helyen elég gagyi a megvalósítás, főleg amikor Danny átszaltózik egy felé közelítő kocsi felett. Arra csak úgy lehet reagálni, hogy „Istenem, ne már!”.

    iron-fist4

    Ha mindezektől eltekintünk, akkor bizony sorbarakva a Marvel eddigi Netflixes sorozatait azt lehet mondani, hogy az Iron Fist majdnem olyan jó lett, mint a Daredevil. Már a kezdés után persze, de az online videotéka kiadta az első évad mind a 13 részét, amit időbe telik elfogyasztani. Ha megvolt az évad, akkor jövünk egy újabb kritikával a látottakról, de az elmegyógyos kezdés és az új szuperhős lassú felépítése elég biztató. Hogy miért lassú? Azért, mert a készítők szerint akár évadokig nem láthatjuk majd azt a jellegzetes, Iron Fist jelmezt a főszereplőn. Szóval a képregényrajongóknak türelem, de akinek a Daredevil bejött, annak az Iron Fist is könnyű szívvel ajánlható. Retro zenék, egy múlttal viaskodó főhős, némi kung-fu, világmegmentés… van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Értékelés: 7/10

  • Hamarosan magyarul is bemutatkozik Jeff Carlson

    A Metropolis Media gondozásában idén jelenik meg a már trilógiává duzzadt Frozen Sky sorozat első darabja, Fagyott égbolt címmel. A regény Jeff Carlson tollából származik, aki viszonylag későn kezdett el történetírással foglalkozni.

    Carlson azon a napon született, mikor először lépett ember a Holdra. Apja ekkor a NASA-nál dolgozott. Anyai nagyapja igazi sci-fi rajongó volt, saját könyvtárában Isaac Asimov aláírásával ellátott Alapitvány trilógiát őrizgetett. Carlson gyerekként kifejezetten mozgalmas életet élt. Lakott Arizonában, Kolorádóban, Idahoban, majd 1997-ben visszatért kaliforniai rokonaihoz. Jelenleg San Franciscoban él családjával.

    Kiskorában szeretett focizni, baseballozni, de emellett rengeteget olvasott Frank Baumot, James Michenert, Jean M. Auelt, Stephen Kinget, John Irvinget, Wendy Pinit, John Varleyt és Joe Haldemant.

    Jeff már kamasz korában tudta, hogy a világ sokkal nagyobb, mint amennyit szülővárosából láthat. 15 évesen különbözeti vizsgákat letéve otthagyta a kaliforniai középiskolát. Arizonában járt egyetemre, ahol angol irodalomból szerzett diplomát.

    frozen sky
    Mint oly sok kreatív elme, Jeff élete során rengeteg helyen dolgozott. Mielőtt írással foglalkozott volna, megfordult sofőrként, gürizett nyomdában, pincérkedett, házalt, de telefonos közvélemény kutató, pénztáros és építkezési munkás is volt. Mostanra már „lenyugodott”, afféle otthon író apukává vált, aki szeret képregényeket olvasgatni, South Parkot nézni, vagy moziba járni feleségével.

    Kezdetben rövidebb novellák írásával foglalkozott, majd 2007-ben jelent meg regény formában modern kori thrillerje, a Plague Year. Ezt követte két további rész, a Plague War és a Plague Zone.

    A trilógiát 2011-ben egy novelláskötet követte, Long Eyes címmel. Rá két évvel pedig az Interrupt című regénye jelent meg.

    A 2012-es Frozen Sky azóta két folytatáson is túl van: 2014-ben a Betrayed, és 2016-ban Blindsided címmel érkeztek a sorozat darabjai.

    A hazai olvasók idén áprilisban a Frozen Sky-t élvezhetik, végre magyarul. A nemzetközi sikereknek örvendő thriller a Jupiter fagyos holdjára, az Európára kalauzol bennünket, ahol főhőseinkre nem mindennapi kalandok várnak.

    Magáról a könyvről megjelenéskor mi is beszámolunk.

  • Angolul is megjelenik az Alekszandra és a teremtés növendékei

    Egy nem angol nyelven író szerző számára mindig nagy lépés, amikor művével be tud törni az angolszász piacra. Eredeti megjelenése után legalább 10 évvel végre angol nyelven is elérhető lesz Marina és Szergej Gyacsenko regénye, az Alekszandra és a teremtés növendékei. 2012 óta az Amazonon el lehetett érni Julia Hersey fordítását, azonban 2018-ban a Harper Voyager könyvként is megjelenteti.

    Julia Hersey célja, hogy megismertesse szülőhazája, Oroszország irodalmát oroszul nem tudó ismerőseivel, ennek a projektnek az eredménye az Alekszandra megjelentetése. A történet főhősének, Szaskának akarata ellenére be kell iratkoznia egy eddig sosem hallott iskolába, a Speciális Technológiák Főiskolájába. A legkisebb botlásért és hibáért az iskola diákjai súlyos árat fizetnek. Szaska ebben a katonás rendben próbál helytállni, védeni szeretteit és túlélni a kegyetlen intézményt.

    metropolis_alekszandra
    A 2008-as Euroconon a legjobb sci-fi/fantasy regénynek választották

    Az angol/amerikai írók és szerkesztők eddig nagyon pozitívan nyilatkoztak a regényről. Lev Grossman, az itthon is népszerű Varázslók sorozat szerzője például egy olyan könyvnek nevezte az Alekszandrát, amiben megvan az a potenciál, hogy egy műfaj modern klasszikusává váljon. A Harper Voyager szerint az olvasó egy olyan fantasyt fog majd a kezébe venni, ami a létezés legmélyebb rejtélyeibe vezeti, és egy igazi szédítő utazásban lesz része. A kiadó ügyvezető szerkesztője, David Pamerico pedig így nyilatkozott a regényről:

    Amikor eljutott hozzám Gyacsenkóék Alekszandrája az előzetes információk már kíváncsivá tettek: alapjában ez A varázslók, de egy orosz vidéken működő műszaki főiskolán. De amikor ténylegesen elmerültem a történetben az olyan volt, mintha hipnotizáltak volna, főleg úgy, ha Szergej és Marina történetét Julia hihetetlenül jó fordításával egyesítjük. Voltak itt Grossmanra emlékeztető elemek, de egy kicsi Gaimanből is… és még egy kicsi Gogolból. A hatása azonnali. Nem csak azt kellett meg tudnom, hogy miféle varázslatot tanulnak itt, hanem azt is, hogy ez miként változtatja meg Szaskát. És talán ez az, ami végül berántott: ezt a fantasyt valami elképesztően reális világba helyezték, de mégis olyan módon van elmesélve, amilyet eddig még nem igen tapasztaltam. Remélem, mások is ezt fogják érezni, amikor a könyvet olvassák.

    A Gyacsenko házaspár regényét most nagyon kedvezményes áron megrendelhetitek webshopunkból. Az Alekszandra és a teremtés növendékei mellett pedig ajánljuk a szerző páros másik két könyvét is: az Arszen és a játék hatalmát és az Andrej és a Föld zarándokait.

     Forrás: Tor

  • A közel hibátlan kaland – Horizon Zero Dawn teszt

    Idén nagyon erős mezőnyre számíthatunk a videojátékok versenyében. Hamarosan érkezik a már régóta várt Mass Effect folytatás, az Andromeda. Májusban a Prey című akció-SF játék során izgulhatunk egy Földtől távoli űrállomáson, de még idén harcba szállhatunk Sauronnal a Gyűrűk Ura világában játszódó Shadow Of Warban, és az EA ígért egy Star Wars Battlefront folytatást is. Ez csak néhány az idén érkező nagy durranások közül, ám a mérce nagyon magasan van.

    Hosszas reklámkampány után március elején jelent meg a Playstation exkluzív Horizon Zero Dawn, amit máris sokan az év játékának kiáltottak ki, noha még éppen az év harmadik hónapját tapossuk.

    A Far Cry Primal, Tomb Raider és a Witcher bemegy a kocsmába…

    A holland Guerrilla Games neve a Playstation tulajdonosoknak lehet ismerős, hiszen ők készítették az eddig megjelent összes Killzone játékot. A PS4 megjelenésekor kiadott Killzone: Shadow Fall nem aratott osztatlan sikert, így mikor szóba került a fejlesztő csapat neve a Horizon kapcsán, jogosak voltak a félelmek. A 2015-ös E3-tól kezdve folyamatosan csepegtették az információkat a poszt-apokaliptikus játékról. De mitől olyan különleges a Horizon, ami miatt a kritikusok és a játékosok is ódákat zengnek róla?

    Egy (esetleg több) dolgot nem lehet csak úgy kiemelni, hiszen pont attól olyan zseniális a játék, hogy minden harmóniában áll egymással. A szereplők, a történet, a látványvilág, a zenék és hangok, harcok, gyűjtögetés mind-mind törékeny egyensúlyban képviselik a Horizon Zero Dawn esszenciáját. Ha külön kiemeljük az összetevőket, még úgy is fantasztikus képet alkothatunk, de az egységes egész az, amitől maradandó emlék lesz a játék évek múltán is.

    A Horizon fogta az elmúlt évek legjobban sikerült játékainak meghatározó, bevált és játékosok által kedvelt elemeit, majd azokat koherens egésszé gyúrta össze. Hogy lopás történt? Egyáltalán nem. Más fejlesztők is élhetnének ezzel a technikával, hiszen ha egy programban valami nagyon jól működik, és a játékosok oda vannak egy-egy plusz élményt nyújtó dologért, akkor miért ne lehetne azokat felhasználni? Ilyen például a Witcher-féle gyönyörű látványvilág, változatos NPC-k (nem játékos karakterek), nyomozások. Vagy a Far Cry Primalben látott craft-rendszer, vagy éppen a Tomb Raider-szerű parkour mozdulatok, és közelharc háttérbe szorítása.

    Mindehhez hozzájárul a Horizon saját stílusa, ami képes hosszú órákra lekötni a figyelmet.

    Horizon Zero Dawn™_20170301063627

    Gyűjtögess, alkoss, gyarapodj!

    A főszerepben a matriarchális törzsi társadalomból kirekesztett Aloy áll, aki bebizonyítja a világ pusztulása után is, hogy van miért küzdeni. Ha valamit el akarunk érni az életben, nem maradhatunk megbélyegezettek, mindig keresni kell a kitörési lehetőséget. Aloy így is tesz, bár a jócskán konzervatív felfogású társadalom nem nézi jó szemmel feljebb jutását.

    A történet egyébként rendkívül szövevényes, a mellékküldetések sokszor szorosan kapcsolódnak a fő történeti szálhoz. Ebből adódóan nagyon nehéz lenne összefoglalni a Horizon minden lényeges momentumát.

    A közepesen hosszú prológus során elsajátíthatjuk az irányítást, különböző harcmodort és lopakodást, közben a játék beavat bennünket a Föld jövőbeli történéseibe. Ekkor Aloy még gyerek, így jobban érezhető a kitaszítottság borzasztó élménye. Majd a lány felcseperedik, és erős, határozott nővé válik, aki próbálja büszkévé tenni nevelőapját, Rostot. Eljön az idő, mikor anya nélküli kívülállóból törzsi tag lehet, de előtte bizonyítania kell a Proving (megmérettetés) nevű eseményen; ami nem éppen úgy zajlik, ahogy azt remélték a résztvevők.

    A befogadó törzsi ceremónia során rejtélyes kultisták megtámadják a bizonyítani vágyó fiatalokat, köztük Aloyt is. A lány szeme láttára végeznek minden társával. Aloy elhatározza: kideríti ki és mi áll a háttérben. Ahogy halad előre a sztori, szorosabbra fűződik a távoli (ősi) múlt a poszt-apokaliptikus jelennel, és megkapjuk az elmúlt évek legjobb SF-történetét – már ami a videojátékokat illeti.

    Horizon Zero Dawn™_20170303073349

    Sokakat érdekelhet maga a setting, hogy miként jutott el az emberiség a ragyogó jövőből a törzsi „visszafejlődésig”. A játék elején közvetlenül ez nem derül ki, de ha figyelmesen hallgatjuk az öregek meséit, vagy szorgalmasan gyűjtögetjük az ősi világ ereklyéit, sok mindenre fény derülhet, ami akár intő jellegű lehet mostani civilizációinkra nézve is. Később küldetéseink során is kapunk számos infómorzsát, amiből jó sok játékóra után össze is illeszthetjük a kirakós darabjait.

    Nagy szerep jut a gyűjtögetésnek, hiszen minden legyőzött masina az alapvető crafting-elemek mellett az adott típusra jellemző ritkaságokat is dobhat, melyekkel kereskedhetünk, vagy felhasználhatjuk fegyverzetünk/öltözékünk fejlesztésére. Szerencsére a gyűjtögető életmód egyáltalán nem idegesítő, vagy frusztráló, nem zökkent ki a játékmenetből, és nem válik görcsös keresgetésbe az egyes alapanyagok felkutatása. A craft-rendszer hamar kitapasztalható, nem fogja megváltani az eddig bevált módszereket, de a célnak így is megfelel. Szintlépés után képességpontokat kapunk, melyeket három képességfán tudunk elkölteni. Ezek közül mindegyik kifejezetten hasznos kalandozásaink során. Építhetünk nyers erőre, lopakodásra, vagy túlélésre/craftingra.

    A játék irányítása hamar megszokható, kontroller-szűz játékosnak is nagyjából 2-3 óra kell, mire biztonságosan gépszörnyek mészárlásába kezdhet nagy tételben.

    A töltőképernyőt is elfelejthetjük: a világban szabadon kóborolva nem fog minket megszakítani semmilyen betöltő kép. Gyorsutazáskor természetesen azért várni kell több másodpercet, de felfedezés, küldetés, vagy csak szimpla kalandozás során egyáltalán nincs hátráltató tényező.

    Horizon Zero Dawn™_20170305134100

    Megérdemelt elismerés

    Nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy a következőt bele merjem-e írni a tesztbe, de végül talán az elfogultság beszél belőlem és engedtem a kísértésnek: a Horizon Zero Dawn a leggyönyörűbb játék, amivel valaha találkoztam. Eddig a (szubjektív) dobogón az Uncharted 4, a The Witcher 3, és a Rise Of The Tomb Raider állt, de a Horizon világa egész egyszerűen letaglózott. Az elképesztő tájak, az élethű víz és hó, a hatalmas kövek a sivatagban, az esti szélben lengedező trópusi fák mind olyan élményt nyújtanak, amit eddig még talán semmi. A nekünk tetsző látványt a pazar fotó módnak köszönhetően meg is örökíthetjük. Sosem voltam híve a random fotózásoknak játékokban, de szerintem a Horizonos kalandjaim során legalább három órát ezzel töltöttem.

    Majdnem kihagytam a játék legfontosabb részét: a robot-dinókat. Több, mint húsz fajta, különböző méretű, képességű gépszörnyet pakoltak bele a Horizonba, melyek legyőzéséhez más és más taktika szükséges. Több sebzéstípussal küzdhetünk ellenük, segítőkész enciklopédiánk le is írja melyik robot mire érzékeny. Van olyan lövedékünk, mellyel felgyújthatjuk, robbanthatjuk, sokkolhatjuk ellenfelünket, vagy páncélt törhetünk, fagyaszthatjuk, de állíthatunk csapdát is. Rajtunk múlik, milyen taktikát alkalmazunk, de egy húsz méteres szörnynek nem biztos, hogy jó ötlet, ha nekirohanunk egy szál íjjal és pár nyíllal. Többfajta távolsági fegyverünk lesz a játék során: csúzli (robbanó tölteteket hajigálhatunk vele), különböző íjak (gyors–gyenge, távolra lövő–pontos, pajzsszaggató, és van olyan, ami robotok ellen hasznos, és külön olyan, mely emberi ellenfelek legyőzésérére alkalmas), botló horog-vető (Tripcaster), kötélágyú és lándzsa. Ezeket plusz sebzésokozással módosítgathatjuk, akárcsak öltözékünket.

    3079324-horizonzerodawn_e32016_hackbot_1465873627

    Konkrét negatívumot nem tudnék kiemelni. A megjelenés napján voltak fennakadások bizonyos játékosoknál, de azt is javították. Egy-két apróbb bug előfordul itt is, de ezek közül egyik sem idegesít, nem hátráltat a játékban, nem kell korábbi állást visszatölteni miattuk. Az AI-n lehetne csiszolni még. Néhol túl okosnak tűnnek nekem (szánt szándékkal megáll a robot a botló horog előtt és visszafordul), néhol pedig rém egyszerűek. Ha egymás mellett áll két robot raptor, a magas fűből elkaphatom az egyiket, a másik bizony észre sem fogja venni. Ezen kívül valóban nem tudnék hibát említeni.

    Összegezve tehát a Horizon Zero Dawn egy lehengerlő akció-kalandjáték, kimagasló történettel, szinte tökéletes látványvilággal, hozzásimuló harmonikus zenékkel, egyedi megközelítésű harcokkal. Minden elismerést jogosan kap a játék, hiszen ez lehetne a jövőre nézve az arany vonal, amely mentén haladva a többi játékfejlesztő csapat szintén kimagaslót alkothatna, ezzel kedvezve a játékosoknak. És mivel minden üzlet, ezért végül természetesen a fejlesztők járnának jól a végén, de a kecske is jól lakna, és a káposzta is megmaradna. Jó lenne magunk mögött tudni a Ubisoft összes fiaskóját, az EA embertelen pénzéhségét, és megtalálni az utat, hogy jobb videojátékokat készíthessenek.

    Aztán csak óvatosan a fejlett technológiákkal, mert tudhatjuk, mi lehet a vége.

    A teszthez a programot a szegedi EuroGamerShop Konzolszaküzlet biztosította.

  • Világegyetem a bélyegeken

    Az Erzsébet körútról nyíló Dob utca és a Hársfa utca sarkán található Bélyegmúzeum állandó kiállítása a Világegyetem – bélyegtörténelem címet viseli, és már ebből is látszik, miért ajánljuk megtekintésre az izgalmas gyűjteményt.

    bélyegmúzeumA múzeum 1930-ban nyitotta meg kapuit a Postavezérigazgatóság Krisztina körúti palotájának nyolcadik emeletén. A gyűjtemény hamarosan kinőtte a rendelkezésre álló helyet, ezért 1939-ben átköltözött az Erzsébetvárosban akkor elkészült Rimanóczy Gyula tervezte postaépületbe, mely az első modern kori műemléképület hazánkban. A Postapalota tervezésénél figyelembe vették a múzeumi szempontokat. Az épület és a kiállítóterem hangulatához illő mustárszínű, bélyegperforáció díszítésű csempék, melyek a múzeum lépcsőházát és márványtermét díszítik, egyedi megrendelésre készültek a Zsolnay gyárban. A csempék mellett bélyeg előtti postabélyegzők lenyomatát idéző nagyobb domborművek tagolják a kiállítóterem előterét. A korai bélyegzőket sokszor maga a postamester készítette, így egyediek. Ilyen a patkó alakú, 1848-ban használt „Sárkeresztúr„ hely-kelet bélyegző, amelynek nagyított képe a kiállítóterem bejáratával szemben látható. A Zsolnay gyárban készültek a hasonló stílusú, kerámia díszvázák is.

    A kiállítási helyiség egyetlen impozáns terem, mely látszatra egy hatalmas könyvtár hangulatát idézi. A bélyegeket ugyanis falba süllyesztett fémkeretes üveglapok között, hőtől, fénytől, párától védetten helyezték el. A kiállítóteremben 3200 kihúzható keretben „Világegyetem – bélyegtörténelem” című állandó kiállításban közel 500 ezer művészi kivitelezésű bélyeg található. Az állandó világkiállítás legnagyobb és egyben teljes gyűjteményét a magyar bélyegek képezik. Az összes itt őrzött bélyeg száma eléri a 13 milliót.

    A Bélyegmúzeum az Erzsébet körútról nyíló Dob utca és a Hársfa utca sarkán található.
    Cím: 1074 Budapest, Hársfa u. 47. telefon: +36 1 342 3757

  • Magyarnak lenni egzotikum!

    Mert magyarnak lenni egzotikum – üzeni Jobbágy Tibor Magyar című novellája a legújabb Galaktika lapjain.

    SF-elbeszélésében a japánok és finnek kapnak főbb szerepet. Olvasóként mit sem sejtünk róla, mi lehet a világ többi országával, népcsoportjával. Csak annyit lehet biztosan tudni, hogy egy kétszáz éves járvány miatt a magyarok száz évre teljesen bezárkóztak, ami azt eredményezte, hogy végül kihaltak.

    A Mitsubishi cég a csőd szélén áll, és a vezérigazgató, Mr. Tagami a jövőjén elmélkedik, mikor irodájába egy rejtélyes csomaggal betoppan Heikki Sjörgen, finn származású beosztottja. Állítása szerint talált egy igazi magyart, aki ráadásul életben van. Tagami persze meglepődik, rossz viccnek tartja az egészet, de végül bebizonyosodik, hogy a különc idegen valóban igazi magyar.

    A novella inkább szórakoztató, mintsem aggasztó jövőkép. Nem valószínű, hogy a magyar nép csak úgy eltűnne a Föld színéről, de ha mégis, akkor is megtalálnánk a módját, hogy életben tartsuk hagyományainkat. A magyarság minden történelmi korban, minden nehézségek ellenére is túlélt, gyarapodott, alkotott. Röviden: mi, magyarok a jég hátán is megélünk.

    A Magyar című alkotás igazi egzotikumként kezeli a magyar férfit, és valljuk be, sok nemzet a mai napig különcnek tart bennünket. Nem véletlen, hogy egy csomó összeesküvés-elmélet szól arról, miszerint földönkívüliek vagyunk. Vagy legalábbis tőlük származunk. Vagy valami ilyesmi…

    Az alkotás üzenete egyértelmű: Európa közepén itt ez a kis ország, tele csodabogárral, melyet régen tép a balsors, de mégis küzd, halad előre.

    A műben említett magyarok kimagasló intelligenciával bírnak, átlátják az összefüggéseket, agresszívak és nem tudnak megfelelni a jövőbeli társadalmi elvárásoknak. Ez szintén különcségünkből fakad, és talán valamilyen szinten az említett jellemzők igazak is lehetnek.

    Jobbágy Tibor alkotása egy kicsit mindenkiben feléleszti a büszke magyart. Noha ez a novella nem egy reális jövőképet ábrázol, mégis húzhatnánk párhuzamot történelmünkkel, jelenünkkel és mindazzal a jövővel, ami felé tartunk. Aki szeretne aktuálpolitikát belelátni a műbe, egészen biztosan bele is fog, de úgy érzem a Magyar című novella csupán magyarságunk elismerésére, büszkeségére mutat rá.

    Egy valami biztos: nem biztos, hogy jó ötlet kihasználni és magas pozícióba helyezni egy olyan embert, akiről azt hitték, társaival együtt már rég kihalt.

  • Mass Effect Andromeda – Első benyomások

    Itt mi vagyunk az űrlények

    Napokon belül érkezik az év nagy űroperája, a Mass Effect várva várt új epizódja, az Andromeda. Addig is, – hogy a Bioware és az EA felcsigázza a játékosok kedvét –, minden Origin Access tag 10 órán át kipróbálhatja az SF-kalandot. A kvázi bétában bepillantást nyerhetünk az egyszerre lehengerlően és aggasztóan festő egyjátékos mód nyitányába, melyben kiderül, hogy a meghódításra váró „Új Föld” nem egészen úgy fest, mint amikor 600 évvel ezelőtt elindult kutató útjára a kolonizáló csapat.

    A prológus természetesen nem játszható sokáig, hiszen ez mégis csak egy szabadon kipróbálható próbaverziója a játéknak, de felmérni pécénk teljesítményét tökéletes lehetőség lehet. Vagyis nem biztos, hiszen az Andromeda még nincs teljesen optimalizálva, így okozhat meglepetést néhány jelenet.

    Kalandunk ugyan elég sablonosan indul, de döntéseinkkel elég sokféleképpen változtathatjuk a történet előrehaladtát, illetve sok újításra is számíthatunk majd. Az első pár óra alatt simán átjön a régi Mass Effect élmény, már csak az a kérdés, hogy milyen zsáner mellett horgonyoz le a sztori: dráma, akció, kaland? Esetleg mindhárom? Mindenesetre reméljük, hogy a Bioware hozza a formáját és zseniális dialógoknak lehetünk majd szem és fültanúi. Bár sokan úgy vélekednek, hogy az Andromeda végül egy SF közegbe oltott Dragon Age: Inquisition lesz. Ennek nem tudjuk, örüljünk-e, vagy sem.

    A történetről ejtsünk néhány szót, mert sokfelé, sok mindent lehet olvasni, de a félreértések elkerülése végett: a Mass Effect Andromeda nem előzmény sztori. A cselekmény 2185-ben, a Mass Effect 2 idején zajlik. A játék főszereplője (Ryder) és csapata mélyaltatásban fekszenek, mivel 600 éves útra indultak, hogy kolonizáljanak egy másik földszerű bolygót. Tehát ők mit sem tudnak a Reaperek támadásáról, vagy épp Shepard hőstetteiről. Az Androméda galaxisba tartó Pathfinder csapat így 2785 körül ébred fel, és szembesül a ténnyel, hogy az Új Földön egy másik létforma már bőszen tevékenykedik.

    Mass-Effect-Andromeda-GIF-3

    Külön említést érdemelnek a furcsa karakter-animációk is. Az internetet már elözönlötték a mókásabbnál mókásabb GIF-ek, videók, melyekben főhősünk, vagy adott társalgási partnerünk tájidegen mozgásokat, gesztikulációkat végez. Akik legyintenek, és azt mondják, majd megjelenéskor javítják, annak rossz hírem van: a 10 órás próbaverzió már a Day One Patchcsel van felruházva, tehát a tekergőző és távolba révedő karakterekhez jobb, ha már most hozzászokunk.

    A próbaverzió során megismerkedhetünk a Mass Effect multiplayer módjával is. Nem hordoz túl sok világmegváltó elgondolást, mégis hangulatos, könnyen kezelhető és kihívásokkal teli a multi. Vérbeli horda módot kapunk, melynek fő célja, hogy minél jobb csapatmunkával legyőzzük a hullámokban érkező űrlényeket, és teljesítsük az adott feladatokat. Több faj és kaszt közül válogathatunk, megtalálhatóak a szokásos támadó, védekező, támogató osztályok is, és ezek keveréke.

    Messzemenő következtetéseket egyelőre nem lehet és nem is szabad levonni, meglátjuk milyen lesz a végeredmény.

  • Egy Másféle zenelejátszója

    Az Őrség-sorozatnak sok olyan tulajdonsága van, amik igazán egyedi urban fantasyvé teszik. Részletesen lehetne ezekről írni – ahogyan azt a nemrég lezárult cikksorozatunk meg is tettünk -, azonban most egy apró részletet emelnénk ki, a zenét. A hatrészes sorozat során Anton Gorogyeckij kalandjainak elengedhetetlen része a filozofikus vagy sötét dalok hallgatása és jelentésük boncolgatása. Utóbbival nem próbálkozna meg ez a cikk, viszont egy kisebb válogatással bemutatná, milyen is egy Másféle lemezlejátszója.

    Blackmore’s Night – Shadow Of The Moon

     

    Lukjanyenko az esetek többségében hazai zenekarok dalait szerepelteti, ezzel is erősítve a történet orosz jellegét, hogy így is átadja hazájának atmoszféráját, azonban külföldi előadók is kapnak helyet a regényekben. Egyik ilyen csapat az angol-amerikai reneszánsz folk rock együttes, a Blackmore’s Night. A bandát 1997-ben alapította Ritchie Blackmore (gitár) és Candice Night (ének). Eddigi pályafutásuk során 10 stúdió albumot jelentettek meg, legutóbb 2015-ben jelentkeztek az All Our Yesterdays-szel. A köztudatba az Éjszakai Őrségben is szereplő számmal, a „Shadow of The Moon”-nal robbantak be.

    Kipelov – Szabad vagyok

     

    Az Őrség-könyvekben az egyik leggyakrabban emlegetett orosz banda a Kipelov. Sőt, Anton és más szereplők is gyakran elgondolkodnak azon, hogy maga Valerij Kipelov, az együttes frontembere nem-e Másféle. Bárhogy is legyen, Kipelov megkerülhetetlen az orosz rock és metal zenében. Hazájában az Arijából ismerik (az ő számaik közül is szerepel jó pár az Őrség-regényekben), azonban 2002-ben a csapattagok közötti nézeteltérések miatt végül több zenésztársával együtt Kipelov kilépett a csapatból, majd saját heavy metál bandát alapítottak: ez lett a Kipelov. Mivel az énekes és a többi bandatag ekkor már ismert volt Oroszországban, így hamar belevághattak az új csapat építésébe és a dalszerzésbe. Az együttes első turnéi során Moszkvában telt házas koncertet adtak, majd bejártják Ukrajnát és Fehéroroszországot is, később pedig szintén hatalmas sikereket értek el „Babilon” című számukkal. Kipelov dalait Lukjanyenko sokszor megemlíti, sorozatának világához leginkább a Nappali Őrségben szereplő „Szabad vagyok” (lásd fent) illik: „Szabaddá válok / rosszól és a jótól. A lelkem kés élén haladt.”

     Piknik – Inkvizítor:

     

    Az egyik legkülönlegesebb hangzásvilágú orosz együttes a Piknik. Az 1978-ban alapított csapat több zenei műfajból is táplálkozik, mint az art rock, a progresszív rock és a klasszikus orosz rock zene, sötét dalszövegeik miatt pedig a gót együttesekhez is sorolják őket. Legnagyobb hatással azonban Jethno Tull és a Led Zeppelin volt rájuk. Zenéjük sokat építkezik a két példaképből, és szintén a két klasszikus rock együttes miatt jelennek meg a Pikniknél a szimfonikus zene és az egzotikusnak számító népi hangszerek. Nevük a Sztrugackij-testvérek híres történetére, a Piknik az árok partonra utal. Az Őrség regényekben Kipelovhoz hasonlóan, több Piknik szám is megjelenik, mint a „Nigredo” vagy „Inkvizítor” (lásd fent) az Alkonyi őrségben.

    Nautilus Pompilius – Hulló angyal:

     

    Legendás szovjet/orosz rockbanda, Vjacseszlav Butuszov (ének) és Dimitrij Umetszkij (gitár) alapította szverdlovszki (most Jekatyerinburg) éveik alatt. Aktívak 1983 és 1997 között voltak, munkásságukkal az orosz zenei élet több területére, mint a post-punk és az új hullám is nagy hatással voltak, emellett az úgy nevezett „urál rock” nagy fordulópontjának is tartják a Nautilus Pompilust filozofikus dalszövegeik miatt. Az Őrség-regényekben ezekkel találkozunk vagy olyan melankolikus darabokkal, mint a Nappali Őrségben a „Hulló angyal”-lal (lásd fent).
    Érdekességként egy magyar vonatkozást is érdemes megemlíteni Butuszovékkal kapcsolatban: első lemezükön (Perejezd) megzenésített magyar verseket is hallhatunk. Itt van például a Héja-nász az avaron, L. Martinov fordításában, de az együttes felénekelte Ady Endre másik két versét is, a Harc a disznófejű nagyúrral-t és a Jó Csönd-herceg-et is.

     Oleg Medvegyev – Hemoglobin keringő:

     

    Medvegyev orosz énekes és dalszövegíró már középiskolás kora óta foglalkozik szövegírással és zenéléssel. 1991-ben kezdte verseit megzenésíteni, később ebből az anyagból született meg első albuma, a Hemoglobin keringő. Ez 1999 és 2009 között több változtatáson is átesett, 2007-ben pedig single albumként is megjelent. Hathúros gitárjával és énekével Medvegyev hangulatos esteket ad, szövegeiből pedig árad a líraiság. Lukjanyenko az Egyesült őrségben emlékezik meg az „orosz bárdról” a „Hemoglobin keringő” említésével.

    És erre senki sem számított: Rammstein – Du Riechst So Gut

    Az inkább klasszikus és alternatív rock bandák után kicsit meglepő volt a német csapattal találkozni az Őrség könyvek oldalain. Komolyra fordítva a szót azért a Rammstein említésén nem kell meglepődni, Oroszországban nagyon nagy népszerűségnek örvendenek. Till Lindemannékról Lukjanyenko Nappali Őrségben emlékezik meg: egy jelenetben Vitalij Rogoza, a tükörmágus épp a „Du Riechst So Gut” klipjét nézi:

    És a sarokban egy tévé. Csak a rajta látható klip volt egészen más. Egy gyanúsan szép szemű fiú esőben egy piros ruhás lány kezét csókolta. A folytatás olyan volt, amilyenek egy jó thrillerben lennie kell – farkaspofák stb. Nagyon tetszett az a pillanat, amikor kis idő után a fiú, valamiért a lány piros ruhájába öltözve belépett a bálterembe, és ott több farkasra esett szét. Na és az utolsó kép is tetszett – egy pici lány pirossá vált szemekkel meredt a vendégekre… […] Mindenesetre megjegyeztem az együttes nevét – Rammstein –, hogy majd megkeressem és figyelmesebben meghallgathassam.

     

  • Tündérmesék újramesélve – 5 SFF írót ajánlunk

    A gyermekkorunkból jól ismert meséket mindig is sokféleképpen értelmezték. Általánosságban talán az elmondható, hogy a legtöbb történet középpontjában a mi belső problémáink állnak – ezért is lesz rájuk szükség még a jövőben is, ahogy arra Sue Burke „Hamupipőke emigrációban” novellája is utal. Nincs ez másként a modern átirataikban sem: a jól ismert motívumokkal, elemekkel, szereplőkkel és cselekményekkel újramesélt Csipkerózsika vagy Hófehérke is az ember belső problémáit tárják fel. Ennek bizonyításaként álljon itt 5 tündérmese átirat az SFF irodalom legnagyobb alkotóitól.

    720x330_50_50

    Angela Carter: A kínkamra és más történetek:
    Az ajánlott művek sorát mindjárt egy kakukktojással kezdeném. Habár Angela Cartert nem az SFF írói közt tartják számon, művei több ma alkotó sci-fi és fantasy íróra is nagy hatással voltak. Az írónő egyik nagy tisztelője a brit „történetmondó”, Neil Gaiman, például így nyilatkozott Carterről:

    A kínkamra egy igen fontos könyv a számomra. Nekem Angela Carter még mindig az a személy, aki azt mondja, hogy „látod ezeket a tündérmeséket, azokat a dolgokat, melyek a gyerekszobában, a polc hátuljában ülnek? Tulajdonképpen mindegyikük egy csőre töltött fegyver. Mindegyikük egy bomba. Figyelj: ha helyesen forgatod őket, akár még robbanhatnak is.”

    A magyarul A kínkamraként ismert Bloody Chamber nem hiába Carter legismertebb novelláskötete. A tíz tündérmesére épülő történet egytől egyig képes „robbantani” – Gaiman szavait idézve. Akár Kékszakállhoz vagy akár Piroska és a farkas meséjéhez nyúl, Carter mindegyikben meg tudja mutatni az emberi lélek legrejtettebb és legsötétebb bugyrait – mindezt a gótikus irodalom hagyományait idéző eszközökkel és egy különleges, sajátos, nagyon választékos stílusában. Az újramondott mesékben nem fél olyan témák kitárgyalásától, mint egy nő első szexuális aktusa, a férfi és nő lelki és testi viszonya, vagy az ember állati mivolta.

    The-Sleeper-and-the-Spindle-art-1

    Neil Gaiman: Az alvó és az orsó:
    Gaiman tündérmese átirataiban sokszor érezni Angela Carter hatását, azonban végtelen kreativitásának köszönhetően saját meséi a jól ismert történeteket egy teljesen új, néha meghökkentő megközelítésbe helyezi. Ilyen például a Felkavaró tartalomban olvasható „Az alvó és az orsó” novella is. A történet – első ránézésre – a Csipkerózsika cselekményét követi: egy gonosz boszorkány (egyes változatokban a meg nem hívott tündér) átkot szórt a király lányára, miszerint a hercegnő 16 éves korában meg fogja szúrni az ujját egy rokka orsója, s abba bele fog halni. Az átkot egy másik tündér azzal enyhíti, hogy az orsó ejtette seb nem halált, csupán 100 éves álmot hoz a királylánynak. Azonban ahogy azt Gaiman műveinél már megszokhattuk, már a mese legelején ötletes változtatásokat helyez el: nem a királyfi, hanem a szomszédos birodalom királynője indul el megtörni az átkot.
    Ebben a novellában a meséket idéző kicsit dagályos stílus mellett, ami teljesen berántja az olvasót a történet világába, érdemes kiemelni, hogy senki és semmi sem az, aminek látszik. Gaiman még az utolsó pillanatban is képes váratlan fordulatokat belevinni az eredeti történetbe, ezzel pedig megmutatja, mennyi minden is rejlik ezekben a jól ismert mesékben.

    rosebriar

    Jane Yolen: Csipkerózsa:
    A Grand Masternek megválasztott Jane Yolentől sem áll távol a tündérmesék világa, számos művében nyúl vissza ezekhez az ősi történetekhez. A magyarul is olvasható, Csipkerózsa regényben – Neil Gaiman novellájához hasonlóan – ő is a Csipkerózsika meséhez nyúl vissza. A Fairy Tale Series összeállításában megjelent könyv két részre oszlik: Otthonra és Kastélyra. Az Otthon rész főszereplője Rebecca, akinek egyik legmeghatározóbb gyerekkori élménye nagymamája, Gemma Csipkerózsika meséi voltak. A nagymama történetei sarkallják Beccát arra, hogy visszatérjen Európába és megismerje Gemma múltját, megtudja, miért állította halála előtt azt, hogy igazából ő Csipkerózsa. A Kastély részben pedig Jozefen keresztül a holokauszt szörnyűségeiről olvashatunk. Ezzel a felosztással Yolen egy holokauszt-túlélő történetét szerette volna elmesélni egy nem mindennapi megközelítéssel. A mese, mint eszköz tökéletes, hisz, ahogyan Pauline Byrne is írja a regény végén található tanulmányában, így a tragikus eseményeken keresztülment Gemma/Nami képes belenézni az elviselhetetlenbe, és később pedig feldolgozni az őt ért traumákat. Így Yolen a mesék egyik fontos tulajdonságát emeli ki: az egyénben zajló belső folyamatokat mutatja meg, továbbá kihangsúlyozza a mesék gyógyítóerejét is. Azonban ahogy az már csak a mesék újra elbeszélésénél megesik, Gemma/Nami helyenként átalakítja, saját élményeihez és szükségleteihez illeszti a történetet, így alkotva meg életének metaforáját. A Csipkerózsának ez adja a központi témáját: a töredékekből megismert, néhol átköltött vagy más elbeszéléséből megismert részletek kibontakozásából ismerjük meg Nami igazi személyiségét.

    enchantment1

    Orson Scott Card: Bűvölet:
    Orson Scott Cardot sokoldalú írónak tartom, aki eddigi pályafutása alatt a science fictionben és a fantasyben is maradandót alkotott. Kortársaihoz hasonlóan ő is merített a tündérmesék világából, egyik példa erre a Bűvölet című regénye. A történet egy Iván nevű kisfiúval kezdődik, aki a Kárpátok sűrű erdeiben eltéved, majd egy különös tisztásra kerül: a hely közepén egy gyönyörű lány alszik, körülötte levelekkel álcázott mélységben szörnyű veszedelem ólálkodik. Ez a gyerekkori élmény nagy hatással van Ivánra, nem hagyja nyugodni a lány kiléte és az őt körülvevő gonosz erő. Így felnőttként Ivan ismét felkeresi a helyet és ezzel egy nem mindennapi utazás veszi kezdetét: megmenti az alvó lányt, Katyerina hercegnőt, egy láthatatlan hídon keresztül pedig a 9. századba, ősi szlávok világába jutnak. Kalandjaik azonban itt nem érnek véget, sőt csak ekkor kezdődnek. Katyerina népét az orosz mesékből ismert gonosz boszorkány, Baba Jaga fenyegeti, a Tajna nevű birodalom sorsa pedig az idegen világból érkezett Ivanon múlik.
    A Bűvölet legnagyobb erénye nem csak az, hogy a mi korunkat és a tündérmeséket helyezi párhuzamba, hanem hogy teljesen reálisnak láttatja velünk az eseményeket. Card ezt leginkább a különböző kultúrák (nevezetesen az ószláv és az amerikai kultúra) ütközésénél érezteti. Például nagyon is hihető, hogy egy szláv törzs tagjának furcsa gondolat lenne a női nadrág, vagy egy ma élő ember kényelmetlennek érezné a szalmaágyakat és a velük együtt járó bolhákat (csakhogy az apró kulturális különbségeket említsük). Emellett Card a tőle megszokott zsenialitással szövi igazi mesévé Ivan és Katyerina történetét, miközben nem hanyagolja el karaktereit, sem pedig a két általa bemutatott világot.

    white-as-snow-detail

    Tanith Lee: White As Snow:
    Tanith Lee-től méltatlanul kevés művet olvashatunk magyarul, pedig munkássága nagy figyelmet érdemel: életében legalább 90 regénye és 300 elbeszélése jelent meg. Más SFF írókhoz hasonlóan, ő is többször merített a tündérmesékből: egyik ilyen elbeszélése, a „Vörös, mint a vér” a Galaktika 302-ben olvasható, azonban a cikkben egy hosszabb művéről esne szó: White as Snow (Fehér, mint a hó). A regényben Lee a Hófehérke-mesét és Perszephoné mítoszát vegyíti egy sötét hangulatú, Angela Carter stílusát idéző fantasyben. A történet a két szereplőre koncentrál: a mostohára, akit Lee Arpaziának nevez, és a szülők és az udvar által is mellőzött lányra, Coirára. Az írónő a két rideg, érzelmileg kiüresedett szereplőn keresztül az anya-lánya kapcsolat mélységeit tárja fel, továbbá bemutatja, hogy a feldolgozhatatlan traumák mivé is változtatják az embert. Sem Arpazia, sem Coira nem igazán kedvelhető figurák, de sorsuk és jellemfejlődésük bemutatásával megérthetjük kegyetlen tetteik miértjeit.


    További tündérmese átiratokat ezen az oldalon találhat.

  • CeBIT: digitalizáció és 5.0-ás társadalom

    Az élet egyre több területét átható digitalizáció és a partnerország, Japán révén az úgynevezett 5.0-ás társadalom (Society 5.0) kialakulása a központi téma a németországi Hannoverben a hét végén kezdődő CeBIT-en, a világ legnagyobb információs technológiai szakkiállításán.

    A kiállítást vasárnap este nyitja meg Angela Merkel német kancellár és Abe Sindzó, az idei partnerország, Japán miniszterelnöke. A hannoveri vásárvárosban több tízezer négyzetméteren berendezett kiállítás hétfőtől látogatható. A rendezvényen 70 országból mintegy 3000 kiállító mutatja be termékeit és szolgáltatásait. A technológiai innovációval foglalkozó új, feltörekvő cégek – startup vállalkozások – aránya történelmi csúcsra emelkedik, a 35 országból összegyűlő 350 fiatal vállalatnak egy külön csarnokot is biztosítottak, további bő 200 startup cég pedig más helyszíneken mutatkozik be. A péntekig tartó kiállításra 200 ezer szakmai látogatót várnak.

    Az idei CeBIT minden eddiginél látványosabb lesz, átélhetővé teszi a digitális átalakulást, ami annak tulajdonítható, hogy a negyedik ipari forradalomnak vagy 4.0-ás iparnak is nevezett folyamat – a digitalizáció és az ipar összekapcsolódása – egyre több kézzel fogható, használható terméket eredményez. Így például az egyik csarnokban vezető nélküli kisbuszok – a svájci PostAuto AG gyártmányai – szállítják a látogatókat, a Digitalizáció élőben (Digitalisierung live) nevű szekcióban pedig gyakorlati példákon keresztül mutatják be, hogy miként alakítja át a digitalizáció a gazdaság teljes értékteremtési láncolatát.

    Cebit_Snowden

    A CeBIT-re szervezett több mint kétezer előadáson, konferencián sok „sztár” is fellép, nagy várakozás előzi meg például a robotika úttörőjének számító japán Isiguro Hirosi prezentációját, az informatikai hírszerzésre szakosodott amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) adatgyűjtő programjait leleplező Edward Snowden online fórumát és a technológiai fejlődés legnagyobb hatású kortárs teoretikusai között számon tartott Ray Kurzweil, a Google fejlesztési igazgatója előadását – mondta egy berlini sajtóbeszélgetésen Hartwig von Saß, a CeBIT kommunikációs vezetője.

    A kiállítás valamennyi fő témájára jellemző, hogy testközeli módon ábrázolja, miként hatja át az informatika és a digitalizáció az üzlet és az élet egyre több területét. A virtuális valóság (VR) témakörét tekintve például a berlini Charite egyetemi klinikai kutatói arról tartanak bemutatót, hogy miként készülnek VR-alkalmazásokkal nehéz műtétekre, az egyik vezető autógyártó vállalat pedig „virtuális autószalon” fejlesztésével érkezik a CeBIT-re.

    Cebit_VR

    Az egyelőre határtalannak tűnő lehetőségeket megnyitó mesterséges intelligencia (AR) területén a többi között bemutatnak egy szinkrontolmács alkalmazást, amely „lenyűgözően jól működik” – mondta Hartwig von Saß.
    Hozzátette: kiemelt téma a dolgok internete (IoT) is, amely ágazati előrejelzések szerint áttörés előtt áll, a következő két évben várhatóan 50 milliárd úgynevezett buta dolog – vagyis nem okostelefon, okosóra vagy hasonló készülék, hanem például közlekedési lámpa vagy raktári polc – kapcsolódik rá az internetre.

    A CeBIT egyik nagy erénye éppen az IoT révén emelkedik ki, ezen a területen ugyanis szinte teljesen hiányoznak még a nemzetközileg elismert eljárások, szabványok, a kiállítás viszont összehozza az ágazat legtöbb szereplőjét és a terület szabályozásáért felelős döntéshozókat.

    Az együttműködést szolgálja a partnerország, Japán által szervezett tanácskozások sora is – emelte ki Maszuda Hitosi, a japán állami külkereskedelmi fejlesztési ügynökség (Jetro) berlini képviseletének vezetője, hozzátéve, hogy mindenekelőtt a japán-német kapcsolatok elmélyítésére törekednek. Mint mondta, a japán és a német is fejlett ipart működtető, „termelő nemzet”, ami ugyan versenyhelyzetet jelent, de az érdekek sok területen közösek, így az új technológiák nemzetközileg elfogadott szabványainak kialakításában is.

    Cebit_dron

    Tavaly csupán 11 japán cég jelent meg a CeBIT-en, az idén viszont a partnerországi cím révén több mint tízszer ennyi, 118. A kiállítók csaknem fele startup cég, ami szokatlannak tűnhet a japán gazdaságról kialakult képhez képest, valójában viszont az erős megújulási, innovációs készséget jelzi – mondta a szakember.

    A több mint 7000 négyzetméteres nemzeti stand a szuperokos társadalomnak (Super Smart Society) is nevezett 5.0-ás társadalom témája körül épül fel. Az elképzelés szerint a gyűjtögető és halászó-vadászó („1.0-ás”), majd a mezőgazdasági, utána az ipari és végül az információs társadalom korszaka után elkezdődik az 5.0-ás társadalom kora, amelyben a legfőbb erőforrást már nem az emberi beavatkozás nélkül, a természet ajándékaként fellelhető javak – növények, halak, vadak -, vagy a föld, vagy az ipari termelést megalapozó kőszén és a kőolaj, vagy az információ jelenti, hanem az „innováció kultúrája”, amely összefogja az összes társadalmi réteget és csoportot, átformálva őket.

    A japán kormány koncepciója alapján ebben a gondolkodási keretben a társadalom elöregedésétől a robotok munkájára támaszkodó ipar előretörésén keresztül a környezetszennyezésig valamennyi nagy kihívásra megfelelő választ lehet adni. A CeBIT-en azt mutatják be, hogy hol tart most ennek az elképzelésnek a gyakorlati megvalósítása.
    Az egyik leginkább szemléletes példa a mesterséges, mozgó, külső csontváz (exoskeleton) technológia, amelyben Japán a legfejlettebbek közé tartozik. Ezeket az emberi testet magukban foglaló szerkezeteket számos területen lehet használni, például az egészségügyben, mozgássérült emberek életminőségének javítására és az ágazat költségeinek csökkentésére, ami nemcsak a betegeknek, hanem minden adófizetőnek előnyös – mondta Maszuda Hitosi.

    Forrás: MTI