My Blog

Kategória: Tudomány

  • Holdkőzet árverés

    A neves Christie’s aukciósház egy egészen különleges tárgy árverésére készül: a világ ötödik legnagyobb holdmeteoritja kerül kalapács alá.

     

    Rendkívül kevés Holdkőzet van a Földön. Az Apollo expedíciók körülbelül 400 kilogrammot hoztak vissza. De ezen kívül ismerünk olyan meteoritokat, amely holdi eredetűeket. Egy nagyobb meteor csapódott be kísérőnk felszínébe, amely darabokat lökött ki az űrbe, és hosszú-hosszú keringés után a Földre zuhantak. A holdmeteoritok összsúlya körülbelül 650 kilogramm, vagyis az összes Holdról származó kőzet elfér egy személyautóban.

    Meteoritokat legkönnyebben a jégmezőkön, vagy a sivatagban találnak. A kikiáltásra kerülő darab is a közel-keletről került elő. Évszázadokkal ezelőtt egy kiadós meteoreső érte a Szaharát az algériai és mauritániai határ körzetében. Az összes ismert holdi meteorit közel fele innen származik. Körülbelül 30 különböző meteoritot gyűjtöttek össze, elemezték és osztályozták őket, Különböző NWA-azonosító számokat kaptak abban a hitben, hogy valószínűleg különböző eseményekből származnak és különböző holdmintákat képviselnek. De megállapítást nyert, hogy mindegyik ugyanabból a Hold-eseményből származik.

    Iron Sky – Támad a Hold

    Az árverésre kerülő NWA 12691 is ebből a gyűjteményből származik. Az ötödik legnagyobb darab, súlya 15 és fél kilogramm Még az asztronauták sem hoztak vissza ekkora darabot.

    A meteoritot online magánárverésen kínálják megvételre, kikiáltási ár 2 millió font, azaz körülbelül 800 millió forint.

    A tudósok a Hold szikláit sajátos texturájuik, ásványtani, kémiai és izotópos összetételük alapján azonosítják. A Földön található legtöbb ásványi anyag ritka vagy hiányzik a Holdon, míg néhány holdi ásvány ismeretlen a Földön. Ezenkívül a holdi sziklák olyan gázokat tartalmaznak, amelyek izotóparánya nagyon különbözik a Földön található ugyanazon gázoktól.

  • Hihetetlen lények

    Ezek nem egy látványos Sci-Fi alkotás idegen életformái. Nem kellett CGI a megalkotásukhoz.

    Alekszander Szemenov tengerészbiológus gerinctelenekre szakosodott, és a Moszkvai Állami Egyetem Fehér-tengeri biológiai állomásán a búvárok csoportjának vezetője. A legkülönfélébb feladatokat  szervezi és irányítja, gyakran szélsőséges körülmények között merülve. Szemenov Ráadásul profi fotós, ez a két tulajdonság kombinációja lehetővé teszi számára olyan képek készítését, amelyeket egyszerű halandók nem láthatunk.

    Szemenovot leginkább a természetes környezet tudományos makrofotografálása érdekli. Ez lehetővé teszi olyan állatok megfigyelését, amelyeket laboratóriumi körülmények között nem lehet megfelelően megvizsgálni, mint amilyenek például a lágy testű plankton organizmusok vagy a tengerfenéken élő helyhez kötött életformák.

    Szemenov célja a víz alatti élet beható tanulmányozása kamerák lencséjén keresztül. Általa olyan lenyűgöző lényeket láthatunk, amilyeneket eddig csak trükkmesterek kezei közül kikerülve láthattunk a filmekben.

     

    https://galaktikabolt.hu/termek/melyseg/

     

  • Hány fok van a Naprendszerben?

    A címben feltett kérdés önmagában véve értelmetlen, hiszen a naprendszer hatalmas A Nap szinte elképzelhetetlenül forró, miközben az űr alig melegebb az abszolút nulla foknál.

    Azonban rögtön értelmet nyer a kérdés, ha egy összehasonlításról beszélünk. A Naprendszer számtalan pontján jártak már a szondáink és az infravörös távcsövek is elképesztő pontossággal képesek megmérni egy adott tárgy hőmérsékletét. Ez a látványos videó a leghidegebb ponttól végigvezet minket a Naprendszeren, egészen a legforróbb helyig.

    Fagyott égbolt

    A videó egy kis kitekintéssel kezdődik, megmutat három olyan dolgot a világegyetemben, amely hidegebb, mint bármi a Naprendszerünkben. Utána a Naprendszer egyre melegebb pontjait ismerhetjük meg, néhány érték igen komoly meglepetést okozhat. Végül mielőtt elérjük a legmelegebb helyett ismét csak kikacsintunk a Galaxisunkba néhány forró égitestet megtekinteni.

    A videó a 2019-es ismereteinket tükrözi.

  • Hihetetlen holdfotók

    Andrew McCarthy olyan képeket készít, amilyeneket a NASA-tól sem láthattunk.

    A sacramentoi asztrofotós heteket tölt a Hold felületéről készült fotók készítésével. Valószínűleg ezek a legtisztább képek, amelyet valaha láttunk.

    A holdkráterek rendkívül tiszta képe mögött óriási munka áll. A végső eredmény megteremtéséhez sok ezer fotót kellett készítenie.

    Andrew-nak ki kellett választania a megfelelőket a különböző holdfázisokban készített fotók közül, és össze kellett kevernie azokat.

    Az eredmény hihetetlenül lenyűgöző, és úgy mutatja a hold felületét, mint korábban még egyetlen fotó sem.

    Egyik holdfotója úgy készült, hogy 20 000 fényképet egyesített hozzá.

    Iron Sky – Támad a Hold

     

     

  • Exofelhők

    Új fogalmat tanulhatunk meg a csillagászatban. Az Exofelhők olyan légköri felhőjelenségek, amelyeket a Naprendszeren kívüli égitesten zajlik.

    Egy kutatócsoport a jelenséget egészen különleges helyen észlelte. Nem egy exobolygó, hanem egy barna törpén. A barna törpék a bolygóknál nagyobb, de a csillagoknál kisebb tömegű égitestek, tömegük jellemzően 13-80-szor nagyobb, mint a Jupiteré.

    A Luhman 16A egy kettős rendszer része, melyben egy második barna törpe is van, a Luhman 16B. Mindkét barna törpe mintegy 30-szor nagyobb tömegű, mint a Jupiter. A Naptól 6,5 fényévnyi távolságra van, ez a harmadik legközelebbi rendszer az Alfa Centauri és a Barnard-csillag után, eyúttal a legközelebbi ismert barna törpe.

    Aa Luhman 16A a Jupiteren és a Szaturnuszon láthatókhoz hasonló felhőövek jeleit mutatja. Ez az első alkalom, hogy tudósok a poliametria technikáját használták Naprendszeren kívüli felhők, vagyis exofelhők tulajdonságainak meghatározásához.

    A és 16B két nagyon hasonló barna törpe: hasonló tömegűek, hőmérsékletűek, és valószínűleg ugyanakkor keletkeztek, jelentősen eltér az időjárásuk. Csakúgy, mint a Föld és a Vénusz, ezek az égitestek nagyon eltérő időjárású ikrek  A Luhman 16B-n nincsenek jelei állandó felhőöveknek, ehelyett rendszertelen, egyenetlen felhői lehetnek. Ezért észrevehetően változó fényű a felhőknek köszönhetően, nem úgy, mint a 16A.

    A bíborszínű felhők bolygója

    A kutatók a chilei Nagyon Nagy Teleszkóp műszerét használva tanulmányozták a Luhman 16 rendszerből érkező polarizált fényt. Amikor a fény részecskékről, például felhőcseppekről verődik vissza, a polarizáció egy bizonyos szögét részesítheti előnyben. Egy távoli rendszerből érkező fény által preferált polarizáció mérésével a csillagászok kikövetkeztethetik a felhők jelenlétét anélkül, hogy közvetlenül megvizsgálnák a barna törpék felhőszerkezetét.

  • A denevérek szuperimmunitása

    A kanadai Saskatchewani Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint különleges és egyedi immunrendszerük révén tudják megbetegedés nélkül hordozni a MERS koronavírust a denevérek.

    A koronavírusok eredeti hordozóinak a denevéreket tartják, Ezek közé tartozik a MERS, a SARS és az új  SARS-CoV-2, ami a mostani Covid-19 betegséget okozza. Ezek a kórokozók a denevérekre nézve ártalmatlanoknak tűnnek, addig az embereknél súlyos és gyakran halálos kimenetelű betegségeket okoznak. A denevérek nem szabadulnak meg a vírustól, de mégsem betegednek meg.

    Virokalipszis

    A kutatók azt akarták kideríteni, hogy a MERS vírus miért nem iktatja ki a denevérek immunválaszát, ahogy teszi azt az embereknél. A kutatók elsőként mutatták be, hogy egy rovarevő barna denevér sejtjei hónapokon át fertőzöttek lehetnek a MERS vírussal az állat szervezete és a kórokozó együttműködése révén. Ahelyett, hogy elpusztítaná a denevér sejtjeit, ahogy azt az emberi sejtekkel teszi, a MERS koronavírus hosszú távú kapcsolatba lép a gazdaszervezettel, amelyet a denevér egyedi immunrendszere tart fenn.

    Új-Hunnia 2039 – Ősök útján

    A kutatók véleménye szerint az eredményeik azt sugallják, hogy a denevéreket érő stressz, például a betegségek, a természetes élőhelyeik elvesztése, szerepet játszhat a koronavírus más fajokra való átterjedésében. Amikor a denevér immunrendszerét stresszhatás éri, az megbontja az immunrendszer és a vírus közötti finom egyensúlyt, lehetőséget adva a vírusnak a sokszorozódásra.

  • Jurassic Park: mégsem falkában vadásztak a raptorok?

    A Wisconsin-Oshkosh Egyetem kutatói szerint valószínűleg mégsem nagy, szervezett falkákban vadásztak. A raptorokat gyakran ábrázolják a farkasokéhoz hasonló falkában vadászva. Az effajta viselkedésre utaló bizonyítékok azonban összességében nem meggyőzőek.

    A falkavadászattal az a legnagyobb gond, hogy Inkább a ragadozó emlősökre nem jellemző, és nem a dinoszauruszok leszármazottaira. A dinoszauruszok leszármazottaira, a mai madarakra és a nagy kipusztulást túlélt rokonokra, a krokodilfélékre sem jellemző a falkavadászat. Általában nem vadásznak csoportokban, és ritkán vetnek szemet náluk nagyobb termetű zsákmányra.

    Fagyos Éden

    Azonban van egy másfajta, a komodói varánuszokra és a krokodilokra jellemző viselkedési modell.  lehetőségét kezdték vizsgálni a raptorok esetében. A fiatal komodói varánuszokat az a veszély fenyegeti, hogy a felnőtt példányok megeszik őket, ezért a fáknál keresnek menedéket, ahol olyan táplálékforrások állnak a rendelkezésükre, amelyek nem elérhetőek a már kifejlett, nagy termetű példányok számára.  A falkában vadászó állatokra általában nem jellemző ez a táplálkozási sokszínűség.

    Ha megismerjük a fiatal raptorok és a kifejlett raptorok étrendjét, abból megtudhatjuk, hogy falkákban vadásztak-e. A szakemberek a Dromaeosauridae családba tartozó – ennek tagjaira gyakran nem hivatalosan raptorokként hivatkoznak – Deinonychus antirrhopus faj fogaira alapozták vizsgálatukat. Az 1993-as Jurassic Park című kasszasiker vérszomjas Velociraptorait a mai Észak-Amerika területén egykor élő Deinonychusról mintázták.

    Vissza az Édenbe

    A Deinonychus-fosszíliák elemzése révén a kutatók megállapították, hogy a legkisebb méretű fogak és a nagyméretű fogak eltérő szénizotópértéket mutatnak, ami azt jelenti, hogy a fiatal és a kifejlett állatok nem ugyanazt ették.

  • A legközelebbi fekete lyuk

    Eddig úgy gondoltunk a fekete lyukakra, mint elképzelhetetlenül távoli titokzatos objektumokra. Most kiderült, sokkal közelebb vannak hozzánk, mint eddig képzeltük. Kozmikus léptékkel szinte a szomszédunkban fedezték fel a legközelebbi fekete lyukat.

    A HR 6819 hármas rendszer fantáziarajz (ESO)

    Egy tőlünk mindössze 1000 fényévre lévő fekete lyukat fedezett fel egy nemzetközi kutatócsoport. Az Európai Déli Obszervatórium és más intézetek kutatóiból álló csillagászcsapat egy szabad szemmel is látható hármas rendszerben fedezte fel az égitestet. A láthatatlan harmadik tag jelenlétét a csillagászok a rendszer két fénylő szokványos csillagának mozgása alapján igazolták. A szakemberek szerint ez csak a jéghegy csúcsa lehet, és a jövőben bizonyára rengeteg hasonló fekete lyukat fognak még találni.

    Fény

    Ez az első olyan szabadszemes csillagrendszer, amiben fekete lyuk található. A Távcső csillagképben látható rendszer olyan közel van hozzánk, hogy csillagai egy tiszta és sötét éjszakán segédeszköz nélkül is láthatók a déli égbolton.

    A kutatók eredeti projektje egy kettőscsillag-rendszereket vizsgáló tudományos felmérés volt. Ám a mérések kiértékelése meglepő eredménnyel döbbentette meg a csillagászokat; a rendszerben egy harmadik, eddig ismeretlen test is kering – egy fekete lyuk. Az egyik látható csillag 40 naponta kerüli meg a láthatatlan társát, míg a másik fénylő csillag e szoros belső páros körül tágabb pályán mozog.

    A HR 6819-ben rejtőző égitest az egyik első olyan csillagtömegű fekete lyuk, ami nem áll heves kölcsönhatásban a környezetével, és így valóban teljesen fekete. A kutatók mégis le tudták fülelni, és a belső csillagpáros megfigyelése révén még a tömegét is ki tudták számítani. „Egy, a Napnál legalább négyszer nehezebb láthatatlan égitest nem lehet más, mint fekete lyuk.

    Eshtar

    Mindössze néhány tucat fekete lyukat ismerünk a galaxisunkban, és ezek legtöbbjét nagy energiájú röntgensugárzás árulja el a számunkra. A kutatók szerint azonban a Tejútrendszer hosszú élete során az ismerteknél sokkal-sokkal több csillag fejezte be életét fekete lyukká összeomolva. A HR 6819-ben lefülelt csendes és láthatatlan fekete lyuknak a felfedezése pedig rámutat, hogy hol rejtőzhetnek ezek az égitestek. Több százmillió fekete lyuk lehet odakint, ám mi csak néhányat ismerünk közülük.

  • Atomrobbanás a virtuális valóságban

    1952-ben egy paradicsomi csendes-óceáni Atollon felrobbant a világ első hidrogénbombája. 1952. november 1-jén a Marshall atollon az amerikai hadsereg kísérleti  eszköze robbant fel. Ez még nem valódi bomba volt, hanem egy 82 tonnás szerkezet, amely hatalmas súlya miatt nem volt fegyvernek alkalmas. Hagyományos atombomba felrobbanása cseppfolyós deutérium fúzióját indította be. A robbanás 10,4 megatonnás volt.

    A robbanásnak a helyszínen csak az amerikai hadsereg, a tudósok és a személyzet volt a tanúja. Azonban most bárki „szemtanúvá” válhat. A Yle finn műsorszóró társaság virtuális valóság filmmé konvertálta az eredeti dokumentumfilm felvételeket. A film elkészítéséhez a legmodernebb technikákat vették igénybe, hogy a látvány minél realisztikusabb legyen. Az Ivy Mike 1952-es robbanását digitálisan újra létrehozta és úgy modellezte, hogy illeszkedjen a tényleges környezethez.

    Az utolsó háború

    A virtuális valóság segítségével 360 fokban körbenézhetünk a robbanás idején, majd a lebetonozott nukleáris temetőn, végül a visszaköltözött bennszülöttek falujában.

    A film megtekintéséhez VR szemüveg szükséges, de megtekinthető a 2D-ben is. Számítógépen az egér mozgatásával nézhetünk körbe, de mobil telefonra letöltve a telefont forgatva lehet teljesebb az élmény.

  • Óriás tengerszint emelkedés a jégkorszak végén

    33 000 évvel ezelőtt hatalmas jégtakarók borították szinte a teljes északi féltekét. Ez volt az utolsó úgynevezett glaciális maximumidőszak, amikor a sarki és kontinentális jégtakarók a legnagyobb kiterjedésüket érték el. Akkoriban az eurázsiai jégtakaró, amely befedte Skandinávia nagy részét, nagyjából háromszor annyi fagyott vizet tartalmazott, mint a modern kori grönlandi jégtakaró.

    Azonban alig 500 év alatt egy gyors regionális melegedés hatására a jégtakaró összeomlott.  Ennek is jelentős szerepe volt abban, hogy 13 500-14 700 évvel ezelőtt akár 25 méterrel is megemelkedhetett a globális tengerszint.  Ezt az időszakot nevezik a kutatók Meltwater pulse 1A nevű eseménynek.

    https://galaktikabolt.hu/termek/jegcsaszar-jegkorszak/

    A szakértők erre az eredményre a Norvég-tengerből vett üledékfuratok elemzésekor jutottak.

    A teljes eurázsiai jégtakaró néhány évszázad alatt olvadt el, évente több mint négy centiméterrel emelve meg a vízszintet, ami összesen 4,5-7,9 méteres emelkedést jelentett.

    Az eurázsiai jégtakaró olvadása hatalmas regionális hőmérséklet-ingadozásokkal esett egybe. A grönlandi jégtakaróból vett furatok elemzése arra utal, hogy a Grönland feletti légkör akár 14 Celsius-fokkal is felmelegedhetett néhány évtized alatt abban az időszakban. A szakértők szerint ez a melegedés volt a jégtakaró összeomlásának fő oka.  A légkör szén-dioxid koncentrációja akkoriban 240 ppm volt, míg jelenleg 415 ppm.

    https://galaktikabolt.hu/termek/antijeg/

    Napjainkban a grönlandi jégtakaró, amely elegendő fagyott vizet tartalmaz ahhoz, hogy több mint hat méterrel megemelje a világ tengereinek és óceánjainak vízszintjét, rekordsebességgel olvad. Csak 2019-ben több mint 560 milliárd tonnát veszített tömegéből. Grönland és az Antarktisz egyes részei jelenleg hatszor gyorsabban olvadnak, mint 1990-ben. Sok kutató attól tart, hogy a jégtakaró Grönlandon és az Antarktisz nyugati részén tovább olvad akkor is, ha a szénkibocsátás visszafogásával lassul a felmelegedés.