Kategória: Irodalom

  • A Könyvfesztiválon jelenik meg a MI, Bob

    Könyvfesztiválra érkezik Dennis E. Taylor népszerű sci-fi regénye, a MI, Bob. A 2016-ban megjelent regény hihetetlen népszerűségre tett szert, a kritikusok Alastair Reynoldssal és Andy Weir A marsi regényével említik együtt Dennis E. Taylort. Ismerjük meg őt és a hamarosan magyarul is olvasható regényét.

    15831717

    „A nevem Dennis Taylor. Ezen a „megkülönböztetőjelen” osztozok számos íróval és zenésszel is, elég sajnálatos módon. Ezért használom a Dennis E. Taylor nevet. Nem, nem Dennis Taylor, a fenébe is!”

    – kezdi elég humorosan a bemutatkozását Taylor írói honlapján, amit fontos kiemelni, hisz műveiben is állandó elem a humor.

    Az amerikai író civilben programozóként dolgozik, emellett pedig snowboardozik, fut és science fiction történeteket ír. Szerzőként egyszerű, de nemes célja van: szórakoztatni és egy kis kiutat mutatni a hétköznapok szürkeségéből.

    OUTLAND_smallElső regénye, az Outland 2015-ben, magánkiadásként jelent meg. A történet szerint a Yellowstone-ban egy szupervulkán tör ki; a váratlan katasztrófa akár az emberi civilizáció végéhez is vezethet. Hat egyetemista vállalkozik a nehéz feladatra, hogy megmentsék bolygónkat a pusztulástól. Egyetlen kiindulási pontjuk saját fizikai projektjük, ennek segítségével próbálnak megoldást találni. Azonban a dolgok rosszabbra fordulnak, amikor kiderül, a diákok elmélete nem működik. A félresikerült kísérlet eredményeként felfedeznek egy interdimenzionális kaput, ami egy olyan alternatív Földhöz vezet, ahol még nem fejlődött ki az emberi faj. Az egyetemisták, az új felfedezés sikerétől megrészegülve vetik bele magukat az új világba. Kérdés, mi lesz így az emberiséggel?

    AllThreeSmall
    Bobiverzum trilógia

    Következő műve egy sci-fi trilógia (Bobiverzum) nyitórésze, a MI, Bob. A regény főhőse, Bob Johanssen eladta a software cégét, egy különös biztosítást köt (halála esetén hibernálják, hogy a jövőben az orvostudomány lehetséges fejlődése esetén meggyógyíthassák) és végre kész arra, hogy hobbijának, a sci-finek éljen. A sors fintora, hogy épp ekkor üti el egy autó, majd ébredés után a 22. században találja magát. A teste, mint kiderül az Egyesült Államok utódállamáé, a FAITH-é, személyiségét egy hardware-re töltötték, ráadásul már abban se biztos, hogy ő ezek után egyáltalán az az ember-e (ha még ezek után embernek számít), akinek hiszi magát. Azonban egy biztos: a hatalmi játszmák a jövőben sem változnak. Bobot arra kényszerítik, hogy új képességeivel felszerelkezve szolgálja a FAITH űrkolonizációs céljait, ezzel megelőzve a többi nagyhatalmat. Ha nem engedelmeskedik, akkor örökre lekapcsolják.
    A MI, Bob-ban Taylor a leglehetetlenebb ötletekből gyúr össze egy teljesen működő és élvezhető sci-fi kalandot. A könyv azonban nem lenne az igazi Bob szarkasztikus megjegyzéseitől; még a legszorultabb helyzetekben is képes megőrizni hidegvérét és valami frappáns megjegyzéssel véleményezni a történéseket – ahogy Mark Watney is tette A marsiban.

    legionbook1v2_small-1

    A könyv 2016. szeptember 20-án jelent meg a Worldbuilders Press kiadónál, először e-book és hangoskönyv formátumban. Az utóbbit az Audible Studios adta ki, a történetet Ray Porter (Argo-akció, Kemény motorosok, Majdnem híres) tolmácsolásában hallhatjuk. Októberben Taylor ügynöksége, az Ethan Ellenberg Literary Agency fizikai könyvként is megjelentette a MI, Bob-ot. Az elmúlt egy év alatt Taylor hamar népszerű lett az olvasók körében, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a világ egyik legnagyobb könyves közösségi oldalán, a Goodreadsen 4,37-es átlagértékelés kapott. Ezen kívül egy nagyobb sikert is magáénak tudhat: 2016-ban a regény hangoskönyv változatát megválasztották 2016 Legjobb SF hangoskönyvének.

    Taylor jelenleg több művén is dolgozik vagy épp az utolsó simításokat végzi rajtuk. Márciusban várható a MI, Bob folytatása, a For We Are Many (szintén könyv és hangoskönyv formátumban), és előkészületben van a befejező rész, az All These Worlds. Ezen kívül hamarosan nyomtatásba kerül a Singularity Trap is, amiben Ivan Pritchard próbál szerencsét a világűrben.

    Reméljük, TI is annyira szeretni fogjátok Dennis E. Taylor őrült ötleteit, szarkasztikus stílusát és pörgő történetvezetését, mint mi. Aki szerette A marsit vagy csak unja a hollywood-i kliséket, az ne hagyja ki a Könyvfesztiválón megjeleni MI, Bob-ot.

  • Hamarosan magyarul is bemutatkozik Jeff Carlson

    A Metropolis Media gondozásában idén jelenik meg a már trilógiává duzzadt Frozen Sky sorozat első darabja, Fagyott égbolt címmel. A regény Jeff Carlson tollából származik, aki viszonylag későn kezdett el történetírással foglalkozni.

    Carlson azon a napon született, mikor először lépett ember a Holdra. Apja ekkor a NASA-nál dolgozott. Anyai nagyapja igazi sci-fi rajongó volt, saját könyvtárában Isaac Asimov aláírásával ellátott Alapitvány trilógiát őrizgetett. Carlson gyerekként kifejezetten mozgalmas életet élt. Lakott Arizonában, Kolorádóban, Idahoban, majd 1997-ben visszatért kaliforniai rokonaihoz. Jelenleg San Franciscoban él családjával.

    Kiskorában szeretett focizni, baseballozni, de emellett rengeteget olvasott Frank Baumot, James Michenert, Jean M. Auelt, Stephen Kinget, John Irvinget, Wendy Pinit, John Varleyt és Joe Haldemant.

    Jeff már kamasz korában tudta, hogy a világ sokkal nagyobb, mint amennyit szülővárosából láthat. 15 évesen különbözeti vizsgákat letéve otthagyta a kaliforniai középiskolát. Arizonában járt egyetemre, ahol angol irodalomból szerzett diplomát.

    frozen sky
    Mint oly sok kreatív elme, Jeff élete során rengeteg helyen dolgozott. Mielőtt írással foglalkozott volna, megfordult sofőrként, gürizett nyomdában, pincérkedett, házalt, de telefonos közvélemény kutató, pénztáros és építkezési munkás is volt. Mostanra már „lenyugodott”, afféle otthon író apukává vált, aki szeret képregényeket olvasgatni, South Parkot nézni, vagy moziba járni feleségével.

    Kezdetben rövidebb novellák írásával foglalkozott, majd 2007-ben jelent meg regény formában modern kori thrillerje, a Plague Year. Ezt követte két további rész, a Plague War és a Plague Zone.

    A trilógiát 2011-ben egy novelláskötet követte, Long Eyes címmel. Rá két évvel pedig az Interrupt című regénye jelent meg.

    A 2012-es Frozen Sky azóta két folytatáson is túl van: 2014-ben a Betrayed, és 2016-ban Blindsided címmel érkeztek a sorozat darabjai.

    A hazai olvasók idén áprilisban a Frozen Sky-t élvezhetik, végre magyarul. A nemzetközi sikereknek örvendő thriller a Jupiter fagyos holdjára, az Európára kalauzol bennünket, ahol főhőseinkre nem mindennapi kalandok várnak.

    Magáról a könyvről megjelenéskor mi is beszámolunk.

  • Angolul is megjelenik az Alekszandra és a teremtés növendékei

    Egy nem angol nyelven író szerző számára mindig nagy lépés, amikor művével be tud törni az angolszász piacra. Eredeti megjelenése után legalább 10 évvel végre angol nyelven is elérhető lesz Marina és Szergej Gyacsenko regénye, az Alekszandra és a teremtés növendékei. 2012 óta az Amazonon el lehetett érni Julia Hersey fordítását, azonban 2018-ban a Harper Voyager könyvként is megjelenteti.

    Julia Hersey célja, hogy megismertesse szülőhazája, Oroszország irodalmát oroszul nem tudó ismerőseivel, ennek a projektnek az eredménye az Alekszandra megjelentetése. A történet főhősének, Szaskának akarata ellenére be kell iratkoznia egy eddig sosem hallott iskolába, a Speciális Technológiák Főiskolájába. A legkisebb botlásért és hibáért az iskola diákjai súlyos árat fizetnek. Szaska ebben a katonás rendben próbál helytállni, védeni szeretteit és túlélni a kegyetlen intézményt.

    metropolis_alekszandra
    A 2008-as Euroconon a legjobb sci-fi/fantasy regénynek választották

    Az angol/amerikai írók és szerkesztők eddig nagyon pozitívan nyilatkoztak a regényről. Lev Grossman, az itthon is népszerű Varázslók sorozat szerzője például egy olyan könyvnek nevezte az Alekszandrát, amiben megvan az a potenciál, hogy egy műfaj modern klasszikusává váljon. A Harper Voyager szerint az olvasó egy olyan fantasyt fog majd a kezébe venni, ami a létezés legmélyebb rejtélyeibe vezeti, és egy igazi szédítő utazásban lesz része. A kiadó ügyvezető szerkesztője, David Pamerico pedig így nyilatkozott a regényről:

    Amikor eljutott hozzám Gyacsenkóék Alekszandrája az előzetes információk már kíváncsivá tettek: alapjában ez A varázslók, de egy orosz vidéken működő műszaki főiskolán. De amikor ténylegesen elmerültem a történetben az olyan volt, mintha hipnotizáltak volna, főleg úgy, ha Szergej és Marina történetét Julia hihetetlenül jó fordításával egyesítjük. Voltak itt Grossmanra emlékeztető elemek, de egy kicsi Gaimanből is… és még egy kicsi Gogolból. A hatása azonnali. Nem csak azt kellett meg tudnom, hogy miféle varázslatot tanulnak itt, hanem azt is, hogy ez miként változtatja meg Szaskát. És talán ez az, ami végül berántott: ezt a fantasyt valami elképesztően reális világba helyezték, de mégis olyan módon van elmesélve, amilyet eddig még nem igen tapasztaltam. Remélem, mások is ezt fogják érezni, amikor a könyvet olvassák.

    A Gyacsenko házaspár regényét most nagyon kedvezményes áron megrendelhetitek webshopunkból. Az Alekszandra és a teremtés növendékei mellett pedig ajánljuk a szerző páros másik két könyvét is: az Arszen és a játék hatalmát és az Andrej és a Föld zarándokait.

     Forrás: Tor

  • Magyarnak lenni egzotikum!

    Mert magyarnak lenni egzotikum – üzeni Jobbágy Tibor Magyar című novellája a legújabb Galaktika lapjain.

    SF-elbeszélésében a japánok és finnek kapnak főbb szerepet. Olvasóként mit sem sejtünk róla, mi lehet a világ többi országával, népcsoportjával. Csak annyit lehet biztosan tudni, hogy egy kétszáz éves járvány miatt a magyarok száz évre teljesen bezárkóztak, ami azt eredményezte, hogy végül kihaltak.

    A Mitsubishi cég a csőd szélén áll, és a vezérigazgató, Mr. Tagami a jövőjén elmélkedik, mikor irodájába egy rejtélyes csomaggal betoppan Heikki Sjörgen, finn származású beosztottja. Állítása szerint talált egy igazi magyart, aki ráadásul életben van. Tagami persze meglepődik, rossz viccnek tartja az egészet, de végül bebizonyosodik, hogy a különc idegen valóban igazi magyar.

    A novella inkább szórakoztató, mintsem aggasztó jövőkép. Nem valószínű, hogy a magyar nép csak úgy eltűnne a Föld színéről, de ha mégis, akkor is megtalálnánk a módját, hogy életben tartsuk hagyományainkat. A magyarság minden történelmi korban, minden nehézségek ellenére is túlélt, gyarapodott, alkotott. Röviden: mi, magyarok a jég hátán is megélünk.

    A Magyar című alkotás igazi egzotikumként kezeli a magyar férfit, és valljuk be, sok nemzet a mai napig különcnek tart bennünket. Nem véletlen, hogy egy csomó összeesküvés-elmélet szól arról, miszerint földönkívüliek vagyunk. Vagy legalábbis tőlük származunk. Vagy valami ilyesmi…

    Az alkotás üzenete egyértelmű: Európa közepén itt ez a kis ország, tele csodabogárral, melyet régen tép a balsors, de mégis küzd, halad előre.

    A műben említett magyarok kimagasló intelligenciával bírnak, átlátják az összefüggéseket, agresszívak és nem tudnak megfelelni a jövőbeli társadalmi elvárásoknak. Ez szintén különcségünkből fakad, és talán valamilyen szinten az említett jellemzők igazak is lehetnek.

    Jobbágy Tibor alkotása egy kicsit mindenkiben feléleszti a büszke magyart. Noha ez a novella nem egy reális jövőképet ábrázol, mégis húzhatnánk párhuzamot történelmünkkel, jelenünkkel és mindazzal a jövővel, ami felé tartunk. Aki szeretne aktuálpolitikát belelátni a műbe, egészen biztosan bele is fog, de úgy érzem a Magyar című novella csupán magyarságunk elismerésére, büszkeségére mutat rá.

    Egy valami biztos: nem biztos, hogy jó ötlet kihasználni és magas pozícióba helyezni egy olyan embert, akiről azt hitték, társaival együtt már rég kihalt.

  • Egy Másféle zenelejátszója

    Az Őrség-sorozatnak sok olyan tulajdonsága van, amik igazán egyedi urban fantasyvé teszik. Részletesen lehetne ezekről írni – ahogyan azt a nemrég lezárult cikksorozatunk meg is tettünk -, azonban most egy apró részletet emelnénk ki, a zenét. A hatrészes sorozat során Anton Gorogyeckij kalandjainak elengedhetetlen része a filozofikus vagy sötét dalok hallgatása és jelentésük boncolgatása. Utóbbival nem próbálkozna meg ez a cikk, viszont egy kisebb válogatással bemutatná, milyen is egy Másféle lemezlejátszója.

    Blackmore’s Night – Shadow Of The Moon

     

    Lukjanyenko az esetek többségében hazai zenekarok dalait szerepelteti, ezzel is erősítve a történet orosz jellegét, hogy így is átadja hazájának atmoszféráját, azonban külföldi előadók is kapnak helyet a regényekben. Egyik ilyen csapat az angol-amerikai reneszánsz folk rock együttes, a Blackmore’s Night. A bandát 1997-ben alapította Ritchie Blackmore (gitár) és Candice Night (ének). Eddigi pályafutásuk során 10 stúdió albumot jelentettek meg, legutóbb 2015-ben jelentkeztek az All Our Yesterdays-szel. A köztudatba az Éjszakai Őrségben is szereplő számmal, a „Shadow of The Moon”-nal robbantak be.

    Kipelov – Szabad vagyok

     

    Az Őrség-könyvekben az egyik leggyakrabban emlegetett orosz banda a Kipelov. Sőt, Anton és más szereplők is gyakran elgondolkodnak azon, hogy maga Valerij Kipelov, az együttes frontembere nem-e Másféle. Bárhogy is legyen, Kipelov megkerülhetetlen az orosz rock és metal zenében. Hazájában az Arijából ismerik (az ő számaik közül is szerepel jó pár az Őrség-regényekben), azonban 2002-ben a csapattagok közötti nézeteltérések miatt végül több zenésztársával együtt Kipelov kilépett a csapatból, majd saját heavy metál bandát alapítottak: ez lett a Kipelov. Mivel az énekes és a többi bandatag ekkor már ismert volt Oroszországban, így hamar belevághattak az új csapat építésébe és a dalszerzésbe. Az együttes első turnéi során Moszkvában telt házas koncertet adtak, majd bejártják Ukrajnát és Fehéroroszországot is, később pedig szintén hatalmas sikereket értek el „Babilon” című számukkal. Kipelov dalait Lukjanyenko sokszor megemlíti, sorozatának világához leginkább a Nappali Őrségben szereplő „Szabad vagyok” (lásd fent) illik: „Szabaddá válok / rosszól és a jótól. A lelkem kés élén haladt.”

     Piknik – Inkvizítor:

     

    Az egyik legkülönlegesebb hangzásvilágú orosz együttes a Piknik. Az 1978-ban alapított csapat több zenei műfajból is táplálkozik, mint az art rock, a progresszív rock és a klasszikus orosz rock zene, sötét dalszövegeik miatt pedig a gót együttesekhez is sorolják őket. Legnagyobb hatással azonban Jethno Tull és a Led Zeppelin volt rájuk. Zenéjük sokat építkezik a két példaképből, és szintén a két klasszikus rock együttes miatt jelennek meg a Pikniknél a szimfonikus zene és az egzotikusnak számító népi hangszerek. Nevük a Sztrugackij-testvérek híres történetére, a Piknik az árok partonra utal. Az Őrség regényekben Kipelovhoz hasonlóan, több Piknik szám is megjelenik, mint a „Nigredo” vagy „Inkvizítor” (lásd fent) az Alkonyi őrségben.

    Nautilus Pompilius – Hulló angyal:

     

    Legendás szovjet/orosz rockbanda, Vjacseszlav Butuszov (ének) és Dimitrij Umetszkij (gitár) alapította szverdlovszki (most Jekatyerinburg) éveik alatt. Aktívak 1983 és 1997 között voltak, munkásságukkal az orosz zenei élet több területére, mint a post-punk és az új hullám is nagy hatással voltak, emellett az úgy nevezett „urál rock” nagy fordulópontjának is tartják a Nautilus Pompilust filozofikus dalszövegeik miatt. Az Őrség-regényekben ezekkel találkozunk vagy olyan melankolikus darabokkal, mint a Nappali Őrségben a „Hulló angyal”-lal (lásd fent).
    Érdekességként egy magyar vonatkozást is érdemes megemlíteni Butuszovékkal kapcsolatban: első lemezükön (Perejezd) megzenésített magyar verseket is hallhatunk. Itt van például a Héja-nász az avaron, L. Martinov fordításában, de az együttes felénekelte Ady Endre másik két versét is, a Harc a disznófejű nagyúrral-t és a Jó Csönd-herceg-et is.

     Oleg Medvegyev – Hemoglobin keringő:

     

    Medvegyev orosz énekes és dalszövegíró már középiskolás kora óta foglalkozik szövegírással és zenéléssel. 1991-ben kezdte verseit megzenésíteni, később ebből az anyagból született meg első albuma, a Hemoglobin keringő. Ez 1999 és 2009 között több változtatáson is átesett, 2007-ben pedig single albumként is megjelent. Hathúros gitárjával és énekével Medvegyev hangulatos esteket ad, szövegeiből pedig árad a líraiság. Lukjanyenko az Egyesült őrségben emlékezik meg az „orosz bárdról” a „Hemoglobin keringő” említésével.

    És erre senki sem számított: Rammstein – Du Riechst So Gut

    Az inkább klasszikus és alternatív rock bandák után kicsit meglepő volt a német csapattal találkozni az Őrség könyvek oldalain. Komolyra fordítva a szót azért a Rammstein említésén nem kell meglepődni, Oroszországban nagyon nagy népszerűségnek örvendenek. Till Lindemannékról Lukjanyenko Nappali Őrségben emlékezik meg: egy jelenetben Vitalij Rogoza, a tükörmágus épp a „Du Riechst So Gut” klipjét nézi:

    És a sarokban egy tévé. Csak a rajta látható klip volt egészen más. Egy gyanúsan szép szemű fiú esőben egy piros ruhás lány kezét csókolta. A folytatás olyan volt, amilyenek egy jó thrillerben lennie kell – farkaspofák stb. Nagyon tetszett az a pillanat, amikor kis idő után a fiú, valamiért a lány piros ruhájába öltözve belépett a bálterembe, és ott több farkasra esett szét. Na és az utolsó kép is tetszett – egy pici lány pirossá vált szemekkel meredt a vendégekre… […] Mindenesetre megjegyeztem az együttes nevét – Rammstein –, hogy majd megkeressem és figyelmesebben meghallgathassam.

     

  • Tündérmesék újramesélve – 5 SFF írót ajánlunk

    A gyermekkorunkból jól ismert meséket mindig is sokféleképpen értelmezték. Általánosságban talán az elmondható, hogy a legtöbb történet középpontjában a mi belső problémáink állnak – ezért is lesz rájuk szükség még a jövőben is, ahogy arra Sue Burke „Hamupipőke emigrációban” novellája is utal. Nincs ez másként a modern átirataikban sem: a jól ismert motívumokkal, elemekkel, szereplőkkel és cselekményekkel újramesélt Csipkerózsika vagy Hófehérke is az ember belső problémáit tárják fel. Ennek bizonyításaként álljon itt 5 tündérmese átirat az SFF irodalom legnagyobb alkotóitól.

    720x330_50_50

    Angela Carter: A kínkamra és más történetek:
    Az ajánlott művek sorát mindjárt egy kakukktojással kezdeném. Habár Angela Cartert nem az SFF írói közt tartják számon, művei több ma alkotó sci-fi és fantasy íróra is nagy hatással voltak. Az írónő egyik nagy tisztelője a brit „történetmondó”, Neil Gaiman, például így nyilatkozott Carterről:

    A kínkamra egy igen fontos könyv a számomra. Nekem Angela Carter még mindig az a személy, aki azt mondja, hogy „látod ezeket a tündérmeséket, azokat a dolgokat, melyek a gyerekszobában, a polc hátuljában ülnek? Tulajdonképpen mindegyikük egy csőre töltött fegyver. Mindegyikük egy bomba. Figyelj: ha helyesen forgatod őket, akár még robbanhatnak is.”

    A magyarul A kínkamraként ismert Bloody Chamber nem hiába Carter legismertebb novelláskötete. A tíz tündérmesére épülő történet egytől egyig képes „robbantani” – Gaiman szavait idézve. Akár Kékszakállhoz vagy akár Piroska és a farkas meséjéhez nyúl, Carter mindegyikben meg tudja mutatni az emberi lélek legrejtettebb és legsötétebb bugyrait – mindezt a gótikus irodalom hagyományait idéző eszközökkel és egy különleges, sajátos, nagyon választékos stílusában. Az újramondott mesékben nem fél olyan témák kitárgyalásától, mint egy nő első szexuális aktusa, a férfi és nő lelki és testi viszonya, vagy az ember állati mivolta.

    The-Sleeper-and-the-Spindle-art-1

    Neil Gaiman: Az alvó és az orsó:
    Gaiman tündérmese átirataiban sokszor érezni Angela Carter hatását, azonban végtelen kreativitásának köszönhetően saját meséi a jól ismert történeteket egy teljesen új, néha meghökkentő megközelítésbe helyezi. Ilyen például a Felkavaró tartalomban olvasható „Az alvó és az orsó” novella is. A történet – első ránézésre – a Csipkerózsika cselekményét követi: egy gonosz boszorkány (egyes változatokban a meg nem hívott tündér) átkot szórt a király lányára, miszerint a hercegnő 16 éves korában meg fogja szúrni az ujját egy rokka orsója, s abba bele fog halni. Az átkot egy másik tündér azzal enyhíti, hogy az orsó ejtette seb nem halált, csupán 100 éves álmot hoz a királylánynak. Azonban ahogy azt Gaiman műveinél már megszokhattuk, már a mese legelején ötletes változtatásokat helyez el: nem a királyfi, hanem a szomszédos birodalom királynője indul el megtörni az átkot.
    Ebben a novellában a meséket idéző kicsit dagályos stílus mellett, ami teljesen berántja az olvasót a történet világába, érdemes kiemelni, hogy senki és semmi sem az, aminek látszik. Gaiman még az utolsó pillanatban is képes váratlan fordulatokat belevinni az eredeti történetbe, ezzel pedig megmutatja, mennyi minden is rejlik ezekben a jól ismert mesékben.

    rosebriar

    Jane Yolen: Csipkerózsa:
    A Grand Masternek megválasztott Jane Yolentől sem áll távol a tündérmesék világa, számos művében nyúl vissza ezekhez az ősi történetekhez. A magyarul is olvasható, Csipkerózsa regényben – Neil Gaiman novellájához hasonlóan – ő is a Csipkerózsika meséhez nyúl vissza. A Fairy Tale Series összeállításában megjelent könyv két részre oszlik: Otthonra és Kastélyra. Az Otthon rész főszereplője Rebecca, akinek egyik legmeghatározóbb gyerekkori élménye nagymamája, Gemma Csipkerózsika meséi voltak. A nagymama történetei sarkallják Beccát arra, hogy visszatérjen Európába és megismerje Gemma múltját, megtudja, miért állította halála előtt azt, hogy igazából ő Csipkerózsa. A Kastély részben pedig Jozefen keresztül a holokauszt szörnyűségeiről olvashatunk. Ezzel a felosztással Yolen egy holokauszt-túlélő történetét szerette volna elmesélni egy nem mindennapi megközelítéssel. A mese, mint eszköz tökéletes, hisz, ahogyan Pauline Byrne is írja a regény végén található tanulmányában, így a tragikus eseményeken keresztülment Gemma/Nami képes belenézni az elviselhetetlenbe, és később pedig feldolgozni az őt ért traumákat. Így Yolen a mesék egyik fontos tulajdonságát emeli ki: az egyénben zajló belső folyamatokat mutatja meg, továbbá kihangsúlyozza a mesék gyógyítóerejét is. Azonban ahogy az már csak a mesék újra elbeszélésénél megesik, Gemma/Nami helyenként átalakítja, saját élményeihez és szükségleteihez illeszti a történetet, így alkotva meg életének metaforáját. A Csipkerózsának ez adja a központi témáját: a töredékekből megismert, néhol átköltött vagy más elbeszéléséből megismert részletek kibontakozásából ismerjük meg Nami igazi személyiségét.

    enchantment1

    Orson Scott Card: Bűvölet:
    Orson Scott Cardot sokoldalú írónak tartom, aki eddigi pályafutása alatt a science fictionben és a fantasyben is maradandót alkotott. Kortársaihoz hasonlóan ő is merített a tündérmesék világából, egyik példa erre a Bűvölet című regénye. A történet egy Iván nevű kisfiúval kezdődik, aki a Kárpátok sűrű erdeiben eltéved, majd egy különös tisztásra kerül: a hely közepén egy gyönyörű lány alszik, körülötte levelekkel álcázott mélységben szörnyű veszedelem ólálkodik. Ez a gyerekkori élmény nagy hatással van Ivánra, nem hagyja nyugodni a lány kiléte és az őt körülvevő gonosz erő. Így felnőttként Ivan ismét felkeresi a helyet és ezzel egy nem mindennapi utazás veszi kezdetét: megmenti az alvó lányt, Katyerina hercegnőt, egy láthatatlan hídon keresztül pedig a 9. századba, ősi szlávok világába jutnak. Kalandjaik azonban itt nem érnek véget, sőt csak ekkor kezdődnek. Katyerina népét az orosz mesékből ismert gonosz boszorkány, Baba Jaga fenyegeti, a Tajna nevű birodalom sorsa pedig az idegen világból érkezett Ivanon múlik.
    A Bűvölet legnagyobb erénye nem csak az, hogy a mi korunkat és a tündérmeséket helyezi párhuzamba, hanem hogy teljesen reálisnak láttatja velünk az eseményeket. Card ezt leginkább a különböző kultúrák (nevezetesen az ószláv és az amerikai kultúra) ütközésénél érezteti. Például nagyon is hihető, hogy egy szláv törzs tagjának furcsa gondolat lenne a női nadrág, vagy egy ma élő ember kényelmetlennek érezné a szalmaágyakat és a velük együtt járó bolhákat (csakhogy az apró kulturális különbségeket említsük). Emellett Card a tőle megszokott zsenialitással szövi igazi mesévé Ivan és Katyerina történetét, miközben nem hanyagolja el karaktereit, sem pedig a két általa bemutatott világot.

    white-as-snow-detail

    Tanith Lee: White As Snow:
    Tanith Lee-től méltatlanul kevés művet olvashatunk magyarul, pedig munkássága nagy figyelmet érdemel: életében legalább 90 regénye és 300 elbeszélése jelent meg. Más SFF írókhoz hasonlóan, ő is többször merített a tündérmesékből: egyik ilyen elbeszélése, a „Vörös, mint a vér” a Galaktika 302-ben olvasható, azonban a cikkben egy hosszabb művéről esne szó: White as Snow (Fehér, mint a hó). A regényben Lee a Hófehérke-mesét és Perszephoné mítoszát vegyíti egy sötét hangulatú, Angela Carter stílusát idéző fantasyben. A történet a két szereplőre koncentrál: a mostohára, akit Lee Arpaziának nevez, és a szülők és az udvar által is mellőzött lányra, Coirára. Az írónő a két rideg, érzelmileg kiüresedett szereplőn keresztül az anya-lánya kapcsolat mélységeit tárja fel, továbbá bemutatja, hogy a feldolgozhatatlan traumák mivé is változtatják az embert. Sem Arpazia, sem Coira nem igazán kedvelhető figurák, de sorsuk és jellemfejlődésük bemutatásával megérthetjük kegyetlen tetteik miértjeit.


    További tündérmese átiratokat ezen az oldalon találhat.

  • Kell-e nekünk Hamupipőke? – Sue Burke

    A márciusi Galaktikában ismét egy Sue Burke-novellát olvashattunk, amiben az írónő ezúttal a mesék szerepéről gondolkodik el egy távoli gyarmatbolygó világán keresztül. Ez a „Hamupipőke emigrációban”.

    A 306-os Galaktikából már megismert amerikai írónő eddig kalandos életutat járt be: szülővárosából, Greendale-ből Milwankee-ba került, ott végezte középiskolai, majd egyetemi tanulmányait is. Ezután Bony Viewba költözött, ahol írt és önkénteskedett. 1999-ben férjével talán életük legnagyobb kalandjába vágtak: az Államokból Madridba költöztek. Ezzel Burke egy nagy álma is valóra vált, végre egy tengeren túli országban telepedhetett le. Azonban a 2008-as gazdasági válság és a migráció okozta problémák következtében visszaköltöztek Amerikába.

    Sue Burke
    Sue Burke

    Kalandos élete során Burke az írói karrierjét is folyamatosan építette. 1972 óta újságíróként dolgozott, emellett pedig írói workshopokra járt. Első kapcsolata a fikcióval a Clarion hathetes science fiction és fantasy workshopja volt 1996-ban East Lansingben, a Michigan Egyetemen. Később Austinban a Turkey City Workshophoz csatlakozott. A tanfolyamok során gyűjtött tudást gyakorlatban is kamatoztatta: először kisebb kiadóknál publikált, a nagy kitörést azonban a Karen Joy Fowler által szerkesztett kötet jelentette 2003-ban: ez volt a MOTA 3: Courage antológia. Azóta Sue Burke több antológiában és magazinban is megjelent, mint például a Year’s Best SF 14 (antológia) vagy az Asimov’s Science Fiction (magazin). Írói karrierje mellett fordítóként pedig sokat tett a spanyol science fiction irodalom angol nyelvterületen való terjesztéséért, továbbá számos spanyol SF antológiát állított össze.

    cinderella-movie-2015-screenshot-lily-james-15

    A mostani számban olvasható novella, a „Hamupipőke emigrációban” ugyanabban a világban játszódik, amelyben a 306-os számban olvasható „Pókok” is, azonban a mostani történet megértéséhez nem szükséges a másik ismerete. Burke ezúttal egy kislányról, Nicolettáról mesél, aki a családjával és más telepesekkel egy új bolygón próbál boldogulni. A Föld és annak világa már lassan a feledés homályába vész, csak annyit tudni róla, hogy rossz volt ott, de az új otthonban minden sokkal jobb lesz. Nicoletta és más gyerekek fantáziáját azonban izgatja az óhaza: Milyenek voltak az ottani emberek? Kik juttatták el őket az új „Földre”? És természetesen olyan apróságok is foglalkoztatják őket, mint a tündérmesék. A novella központi története – ahogy az a címből is kitalálható – a Hamupipőke, amit Nicoletta betegeskedő anyukája kezd lányának mesélni, azonban ez vitát indít el: Szükség van-e még a királylányokkal, tündérekkel, üvegcipőkkel és más kitalált dolgokkal teli történetekre a jövőben vagy sem? Burke több szempontból is körbejárja a kérdést, miközben végig megőrzi a gyermeki szemszöget is (Nicolettán keresztül látunk mindent). Szóba kerülnek az örök érvényű értékek, az álmodozás és a realitás ellentéte, és a régi kultúra ismeretének szükségessége. Emellett az emberiség egyik egy örök kérdésére is próbál választ találni Burke: Tudnak-e az emberek szebb jövőt építeni saját maguknak?

    Azok az olvasók, akik a tudományos témák mellett szeretnek az emberi kultúra jövőjén is elmerengeni, azok mindenképpen tegyenek próbát a „Hamupipőke emigrációban”-nal, az írónő egy naivnak tűnő szereplőn keresztül bont ki mindannyiunkat érintő kérdéseket. Akik viszont élvezik Burke világát (pl. a „Pókok”-ban látott erdő vagy a mostani novellában olvasható állatvilág), azoknak van egy jó hírünk: az írónő első regényén, a Semiosison dolgozik, amelyben a már két novellából ismert bolygóra kalauzol minket.

  • Méltósággal kell befejezést írni – Egyesült Őrség

    November 15-én jelent meg a legújabb Őrség kötet, az Egyesült őrség, ami a Káosz-Őrséghez vagy az Idő-Őrséghez képest inkább a hexalógia eseményeihez kapcsolódik. Egy ilyen hosszúságú regénysorozat esetében megesik, hogy már nem emlékszünk olyan világosan a korábbi kötetek történéseire. Nosztalgiázás vagy emlékek felelevenítésese céljából az előző öt cikkben már felelevenítettük Lukjanyenko Őrség-sorozatát. Legutóbb az Új őrséget néztük meg kicsit közelebbről, így most, értelemszerűen, az utolsó részről írnánk, az Egyesült Őrségről.

    Spoilereket tartalmazhat azok számára, akik nem olvasták még az előző köteteket.

    Egyesült őrség_full_B1-B4.indd

    A végtelenségig lehetne sorolni azokat az okokat, amelyek miatt olvasókként ódzkodunk kicsit a könyvsorozatoktól. Kevés a történet ahhoz, hogy az legalább három, vagy akár több részt is lefedjen. Viszont ha van is egy nagyon jól kifejthető sztori egy olyan világgal, amiben szívesen barangolunk, még akkor is fennállhat a színvonalesés, az önismétlés és még sok egyéb veszély, amivel olvasóként már találkoztunk. Az Őrség-sorozatnál is már mutatkoztak ezek a betegségek. Hiába hidalta át például az alapanyag idő előtti elfogyását Lukjanyenko azzal, hogy epizodikusra tervezte könyvsorozatát, az alapjában hasonló ügyek (pl. vámpírtámadás, Arina felbukkanása a legváratlanabb helyzetekben) miatt érezhettünk némi rossz szájízt. Szerencsére sikerén felbuzdulva az orosz író nem nyújtja a végtelenségig Anton Gorogyeckij kalandjait, hanem tisztességesen lezárja azt a hatodik kötetben, az Egyesült Őrségben.

    Az új részben egy vámpír különös módon hívja fel magára Anton figyelmét: áldozatainak kezdőbetűin keresztül üzen a Fénypárti mágusnak. Az üzenet fejtegetése közben megtámadják Anton lányát, az Abszolút varázslónőt, Nágyát. A helyszínen Anton és felesége, Szvetlana egy eddig még nem ismert lény első megjelenésével szembesülnek: ez az alak a  Kétlényű, a csupán régi vámpír legendákban szereplő ősi istenség, aki egy jóslat szerint elpusztítja az addig ismert világot.

    6estoi-d_075
    Nágya egy másik külföldi borítón

    Lukjanyenko még a sorozat 6. részében is képes volt megmutatni, hogy tudja emelni az eddigi téteket, és még tud olyat mutatni az Őrség-unverzumból, amit még nem láttunk. Ezúttal a Másfélék egyik leglenézettebb fajára, a vámpírokra és egy másik háttérbe szorult társaságra, a boszorkányokra fókuszál. Őket a közös ellenség elleni toborzási út során láthatjuk, ugyanis Anton, először Olgával, később pedig Nágyával próbálja feloldani a két közösség belső konfliktusait (nem képesek megválasztani közös vezetőiket, mivel kötik őket fajuk ősi törvényeik). Így ismerhetjük meg végre az első kötet óta felvázolt, donorvéren tengődő vámpírokat, akiknek az eredetét Lukjanyneko, Anne Rice Vámpírkrónikáihoz hasonlóan az ókornál korábbi időkbe helyezi, ezzel elmélyítve a köztük és a többi Másféle közötti viszonyt (pl. most már értjük, miért külön fájó pont a vámpíroknak a jelenlegi pozíciójuk a Másfélék közt), továbbá történelmük bemutatásán keresztül kaptunk egyfajta Másféle eredettörténetet is. A vámpírok mellett pedig külön jó pont, hogy végre több figyelemben részesültek a boszorkányok is, hisz az Alkonyi Őrségben és az Új Őrségben elejtett néhány információn kívül nem sok derült ki róluk (mágiájuk természetéről esett szó és említés szintjén a Konklávéról is). Most újabb mélységeiben ismertük meg a boszorkányok erejének és saját közösségük működését (pl. miként választanak új Dédnagymamát, milyen egy igazi boszorkányszombat).

    Обложка_первого_издания_книги_«Шестой_Дозор»
    Az orosz borító

    A történetet illetően sem csalódhattunk az új részben. Az előző kötetekből már ismert módon beszéli el Lukjanyneko a közelgő Apokalipszist. Az első ránézésre egymástól teljesen függetlennek tűnő eseményeket fűzi össze, azonban most nem csak egy regényen belül, hanem a korábbi részek bizonyos történéseire is magyarázatot ad, vagy összefüggésbe hozza őket a jelenlegi üggyel – így kapunk az epizodikusnak tűnő kötetekből egy komplex, egész történetet. Az összecsapások és nyomozások közben pedig talán a sorozat elejét idéző váratlan fordulatokkal mindig csavar egyet a történeten, egészen a legutolsó sorig. Az utolsó felvonáshoz pedig korábbi remek szereplőket hozott vissza (pl. Tigrist és Kesát az Új Őrségből, Jegort), de számos emlékezetes figurával is gazdagította az Őrség világát: megismertük például Évát, a vámpírok egyik legidősebb képviselőjét, vagy Ellent, a Dublinból származó archívumokért felelős Fénypárti munkatársat.

    Az Egyesült Őrséggel Lukjanyenko tisztelettel adózott történetének, eszerint zárta azt le és vett búcsút az Őrség-univerzumtól. A befejezéssel a sorozat az eddig ismert formájában már nem folytatható (bár az író mindig meg tud lepni minket): igaz, a történet még képes volt a megújulásra, miközben az író elérte világának határait. Így is egy igazi, akcióban és humorban gazdag részt kaptunk egy igazán mellbevágó befejezéssel, amivel Anton Gorogyeckij, más fantasy történetek főszereplőihez hasonló, igazi hőssé vált. Egy könyvsorozatnak talán így kell méltó befejezést írni.

  • Megjelent a Black Aether #5

    Máricus 15-én indul a Black Aether (a hazai Lovecraft-ihlette fanzin) ötödik számának postázása. Ne maradj le róla, rendeld meg még ma a magazint!

    Megrendelés: http://magazin.theblackaether.com/megrendeles
    Tartalom: http://magazin.theblackaether.com/2017/02/23/black-aether-5-megjelenes/

     

    Black Aether magazin online

    2016 karácsonyi ajándéka volt a TBA magazinnak az olvasók felé, hogy a már megjelent, és nyomtatásban többet nem kerülő Black Aether magazinok, folyamatosan felkerülnek a BA magazin oldalára, amit bárki el tud olvasni ingyen.

    Mivel jelen pillanatban a Black Aether az egyetlen olyan hazai magazin, ami H. P. Lovecraft örökségét hivatott továbbvinni, kifejezetten a rémtörténetekre koncentrál, ezért nem tehetjük meg azt, hogy bárkitől is elvesszük a magazin olvasásának lehetőségét. Elvi kérdés, hogy a magazin eljusson azokhoz is, akik lemaradtak az első magazinok megjelenéséről.

    Részletes információ: http://magazin.theblackaether.com/2016/12/24/black-aether-magazin-online/

     

    Megújult a The Black Aether Online Magazin

    Február végén megújult a The Black Aether magazin, letisztultabb, könnyebben átlátható designt kapott az oldalt. Azonban nem csak a külső változott meg, hanem a tartalom is némileg átalakult. Új rovatok indultak a kibővült szerkesztőséggel,  akik részletetekbe menően kutatni fogják H. P. Lovecraft életét, munkásságát, műveit.

  • 100 éve született Anthony Burgess

    „Na? Mi legyen?” – ez kicsi Alex történetének, a Gépnarancsnak (A Clockwork Orange) kezdőmondata. Ez a mondat ismétlődött a fejemben is, mikor azon gondolkodtam, mit érdemes leírni a disztópia regény szerzőjéről, Anthony Burgessről.

    1917. február 25-én született Harpurheyben, katolikus családban nevelkedett, édesanyját korán elvesztette – ezek mind életrajzi adatok, melyek fontosak lehetnek az író fejlődésének megértésében, esetleg műveinek értelmezésében, de egy évforduló esetén inkább szeretek azon elgondolkodni, hogy az adott mű vagy alkotó mit is adott nekünk.

    Burgess legismertebb regénye kétségtelenül a Gépnarancs (1962). Az író szerint ezt az 1971-es évnek köszönhette, ugyanis ebben az évben mutatták be Stanley Kubrick (2001 – Űrodüsszeia, Tágra zárt szemek, Ragyogás) megosztó filmadaptációját, a Mechanikus narancsot. A film és a regény is a 15 éves Alexről szól, aki „drúgjaival” az utcát járják és azt teszik, amihez csak kedvük van. Kukákat döntenek fel, belekötnek a járókelőkbe, rabolnak.  Egy rablás alkalmával Alex megöl egy idős asszonyt. Ez az eset teljesen megváltoztatja a fiú életét: börtönbe kerül, ahol alávetik a Ludovico-eljárásnak, hogy így gyógyítsák ki a bűnözésből.

    41901544557679.56077b75cef19

    Az adaptációk akarva és akaratlanul is hatnak az eredeti műre, hol kiegészítik, hol pedig átértelmezik azt. A Kubrick-filmnek köszönhetően – legalábbis Burgess elmondása szerint – az ő műve az átértelmezés, de inkább a félreértés áldozatává esett. Szándéka szerint a közeli jövő Angliájában játszódó regényben a szabad akarat és a erkölcs problémáit vizsgálja, viszont az adaptáció más irányba vitte a Gépnarancs megítélését. A film, annak ellenére, hogy nem ez a főmondanivalója, a szex és az erőszak dicsőítésének tűnhet.

    „A film megkönnyítette a könyv olvasói számára az eredeti mondanivaló félreértését, és ez a félreértés halálomig üldözni fog”

    – írja Burgess.

    Nem Kubrick filmje volt az egyetlen jelenség, ami hozzájárult a Gépnarancs nem megfelelő értelmezéséhez. A regény eredetileg 21 fejezetből épül fel, ami az író szándéka szerint a felnőtté válást szimbolizálja. Azonban az amerikai kiadásból kihagyták az utolsó fejezetet, így a mű az eredetitől eltérő értelmezést kapott. A könyv egyik legnagyobb kérdése az, hogy egy Alexhez hasonló alak képes-e a változásra. Az utolsó fejezetben, miután a főhős visszatért régi, erőszakos életmódjához úgy érzi, valamiért mégsem akarja ezt folytatni. Belátja hibáit, számot vet eddigi életével, és így felnőtt korba lép. Az amerikai kiadásnál azt javasolták Burgessnek, hogy ezt a fejezetet hagyja ki, mivel az olvasók ezt a pálfordulást nem fogják elhinni. Így kapott egy alternatív, sötétebb lezárást a Gépnarancs, miszerint az Alexhez hasonlók nem változnak.

    meme
    Forrás: 9gag

    Már csak az a kérdés, hogy mit is kaptunk Burgesstől? Ha csak a Gépnarancsra gondolok, akkor egy, legalább 50 éve irodalmi közkézen forgó provokatív könyvet, ami talán a legkényesebb morális kérdéseket feszegeti. Továbbá más disztópiákhoz hasonlóan felhívja a figyelmet társadalmunk problémáira (pl. a regényt is az erőszakos bandák ihlették: Burgess első feleségét, Lynee-t is egy amerikai, részeg katonákból álló banda támadta meg, mely végül a várandós asszony vetéléséhez vezetett), megmutatja a jövő egy elképzelt, de valahol lehetséges alakulását.  Ami pedig a mű értelmezését illeti, rengeteg úton elindulhatunk, akár a félremagyarázáskon útján is (legalább lesz miről vitakozni). A sajátos nyelvezeten (nadset: orosz és angol keveréke, Alexék sajátos szlengje) és a regény felépítésén túl talán ez számít igazán.