Kategória: Irodalom

  • Jönnek a Black Mirror könyvek

    Charlie Brooker, a Netflixen futó Black Mirror alkotója és a Penguin Random House most kedden jelentette be, hogy hamarosan a „nagyon high-tech” könyv formátumban is élvezhetjük a BM világát.

    A tervek szerint a jövőben 3 válogatást várhatunk, természetesen Brooker szerkesztésében. Egy kötet három kisregény terjedelmű történetet fog tartalmazni. Mindegyik teljesen új sztori lesz, a sorozat cselekményéhez nem lesz sok köze. Az eddigi hírek szerint az első könyv 2018. február 20-án érkezik. A készülődő válogatáskötetben különböző szerzők Black Mirror-történeteit olvashatjuk majd. Egyelőre még nem jelentették be a szerzőket, de a Bookseller szerint az írók a kortárs irodalom nagy húzó nevei közül fognak kikerülni.

    A kiadó oldalán már előrendelhető a könyv. Az ott olvasható fülszöveg szerint a gyűjtemény hű lesz a tévésorozathoz, miközben igyekszik olyan új, eredeti és szatirikusan sötét történeteket hozni, melyek nagy hatással lesznek modern életünkkel kapcsolatos aggodalmainkra, félelmeinkre, és a körülöttünk lévő világnak egy teljesen, zavarba ejtő oldalát mutatják be.

    Mindenesetre mi már nagyon olvasnánk őket. És ti?

    Black Mirror cikkek a Galaktikán:
    Black Mirror – 3. évad
    Ilyen lenne a Black Mirror képregényként

  • Ian R. MacLeod a Galaktikában

    Itt a június és az új Galaktika is, benne új sci-fi -és fantasynovellákkal. A következő szám tartalmából először Ian R. McLeodot mutatnánk be.

    MacLeod brit sci-fi és fantasy író. A 90-es évekig köztisztviselőként dolgozott, majd úgy döntött, szabadúszó író lesz. Novellák és regények publikálásába kezdett, amit hamar szakmai elismerés, majd díjözön követett.

    Eddig 7 regénye és számos novellaválogatása jelent meg. A Song of Time (2008) című regényéért, amiben egy hegedűművész szemén keresztül ismerjük meg a közeljövőt, Arthur C. Clarke-díjat nyert a Legjobb SF kategóriában 2009-ben. Egy alternatív történelmi könyvért, a Wake up and Dream (2011) Sidewise-díjat kapott (1995 óta ezzel jutalmazzák az alternatív történelem műfaj alkotásait). Rövidebb hangvételű történetei is hasonló nagy elismerésben részesültek. 1999-ben a „The Summer Isles” kisregényért elnyerte a Sidewise –és a World Fantasy-díjat, a „The Chop Girl”-ért pedig World Fantasyt kapott 2000-ben. Ezen kívül a „Snodgrass” című novelláját 2013-ban a Playhouse drámasorozaton belül adaptálták annak 2. évadában.

    IanRMacLeod
    Ian R. MacLeod

    Magyarul MacLeod művei közül eddig 3 novella olvasható: „Elmúlt varázs” (Galaktika 207), Látogató Tauredből (Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017), és a júniusi Galaktikában az „Isabel bukása”. A történet egy Isabel nevű Hajnalénekesről szól, aki lelkiismeretesen látja el egyházi közösségének mindennapi teendőit. Egy nap egy hiba következtében Isabel egy ismeretlen helyre nyerhet bepillantást: egy másik templomba. Ott találkozik Genyával, akin keresztül új élmények tárulnak fel a tanonc előtt.

    A brit író novelláját két dolog teszi igazán különlegessé a szépen kibontott és jól felépített cselekményen túl. Isabel és Genya történetét MacLeod egy legendaként meséli el nekünk, egy modern történetíró vagy történész megközelítésével. Már a novella elején említi, hogy Isabelre különböző források különböző módon utalnak, teljesen ellentmondó módon írják le őt és történetét. Majd előlép a mindentudó elbeszélő, aki letépi az évszázadok alatt a mesére telepedett rétegeket, és megosztja velünk az „igazságot”. Ez a kétféle hang keveredik a műben, amivel más történetmesélőkhöz hasonlóan szintén bizonytalanságban tart minket az elbeszélő, viszont végig megmarad a legenda jelleg.

    Az „Isabel bukása” egy az elbeszéléshez hasonló ősi és misztikus környezetben játszódik. A durván 50 ezer karakteres írásban egy főleg az arab kultúrára alapuló, csak nők által lakott misztikus közösség tárul elénk. A novellában megjelenő tanoncok egy minaretekkel körülölelt városban, Ghezirah-ban élik mindennapjaikat, és ellátják közösségük teendőit: megtisztítják a tükröket, figyelnek a Sabil felé fordított lencsékre, ellenőrzik azok működését, tanulmányozzák a fény viselkedését; mindezt azért, hogy biztonsággal tudják használni a Sabil fényét.  A történet során további szabályokat és helyeket (pl. a Szó katedrálisa) ismerünk meg.

    arab_scene

    MacLeod világépítésében még akad egy nagyon érdekes dolog az arab kultúra kreatív felhasználásán túl. A későbbiekben Isabel és Genya találkozásánál Genya számukra titokzatos és idegen tárgyakat mutat, mint például a „szivárvány lemez” (azaz CD-lemez), de a könyvekre is hasonló csodálattal néznek. A mi korunk tárgyainak behozatalának szintén van egyfajta elbizonytalanító hatása, de ezzel együtt fel is kelti az olvasó figyelmét: Vajon a jövőben vagy a múltban vagyunk? Az ehhez hasonló apró részletek beemelésével lesz egyszerre ősi és modern ez a világ. MacLeod amellett, hogy egy fantasztikus környezetet teremt Isabel történetéhez, képes annak minden egyes szabályát, részletét és árnyalatát bemutatni, és többé-kevésbé teljesen körbejárni a novellájában. Annyira átélhetővé tette Ghezirah-t, hogy a „legendát” olvasva végig azt kívántam, hogy sose kelljen elhagynom ezt a misztikus helyet.

    Ha kíváncsiak vagytok az „Isabel bukására”, keressétek a Galaktika 327-t június 6-tól az újságárusoknál.

  • Ha hiányoznak a Galaxis őrzői: 4 űroperát ajánlunk

    Lassan egy hónapja mutatták be A galaxis őrzői vol 2-t – amiről a Galaktika online felületén és a Galaktika TV-n is beszámoltunk -, jönnek az olyan új premierek, mint a Wonder Woman, vagy az Orphan Black 5. évada, júliusban pedig a Pókember: Homecoming. Hiába a sok újdonság, néha jó visszatérni vagy csak hosszabb időt eltölteni egy kedvenc világban, de minimum felidézni annak hangulatát. A Portalist ajánlója alapján összeszedtünk 4 űroperát, amelyekkel kicsit visszatérhettek a Galaxis őrzői akció dús, őrült, de szerethető világába.

    gotg-lede

    A galaxis őrzői – a képregény

    A film utáni űrt evidens, hogy az alapjául szolgáló képregénnyel lehet legjobban betölteni. A galaxis őrzői először 1969-ben jelentek meg a Marvel Super-Heroes #18-ban – ennek Arnold Drake (író) és Gene Colan (grafika) voltak az alkotói. Azonban ez a csapat nem azonos a filmből ismerttel: a 31. századi alternatív idővonalból származó alakulat tagjai Major Vance Astro/Major Victory, Martinex T’Naga, Charlie-27, és Yondu Udonta. ’69 után számos más történetben is feltűntek az őrzők, de a önnálló sorozatukra a 90-es évekig várni kellett. Ez 62 számot ért meg, továbbá egy Galactic Guardians című spin-off is készült velük 1994-ben. A „brandet” 2008-ban élesztette fel Dan Abnett és Andy Lanning. Az új csapat azonban csak részben az ő érdemük Peter Quill, Gamora, Drax, Mordály, Groot, és még sokan mások először az Annihilation: Conquest crossover történetben jelentek meg, őket korábban más írók találták ki, Abnették pedig belőlük rakták össze a Galaxis őrzőinek új csapatát. Azóta kisebb megszakításokkal (pl. 2010-ben a 25. számnál leállították az újrainduló sorozatot), de folytatódnak az Őrzők kalandjai. Aki szeretne mélyebben elmerülni a Marvel ezen idővonalában, vagy más megközelítésben látni Star-Lordékat, annak erősen ajánljuk a képregényeket.

    Légiónyi Bob-07_02

    Dennis E. Taylor: MI, Bob

    Habár az előrendelhető könyvünkben, a MI, Bob-ban nincsen galaxist védőt szupercsapat (legalábbis nem a hagyományos értelembe véve), de hangulatában nagyon közel áll A galaxis őrzőihez. A főhős, Bob elég peches körülmények között válik felelősségteljes hőssé: eladja a szoftvercégét, hogy nyugodtan élje világát, de azért köt egy biztosítást, miszerint halála esetén hibernálják, és majd felkeltik a „szép új világban”. A terv működött, csak nem úgy, ahogy arra Bob számított: idő előtt elütötte egy autó, majd egy diktatúrában ébredt, ahol őbelőle csináltak egy hardvert, és a többi állam kiiktatására kényszerítik. A most már MI-ként működő férfira hárult feladatot szerencsére nem tudja végrehajtani a Földet fenyegető katasztrófák végett. Így Bob, személyiségének többi másolatával, a Bobokkal együtt új küldetésbe kezd: megmenteni az emberiség maradékát és új, lakható bolygót találni számukra. A mentőalakulatok szervezése és az új galaxisok feltérképezése során Bobék Quillékhez hasonlóan lehetetlenebbnél lehetetlenebb kalandokat élnek át, és zűrösebbnél zűrösebb ügyekbe bonyolódnak. Azonban semmi pánik, ha az embernek (bocsánat, a MI-nek) van humorérzéke, és mindenre egy pop-kulturális utalása.

    9781504042918_p0_v1_s192x300

    Joe Haldeman és Jack C. Haldeman II: There is No Darkness

    Az Örök háború szerzője, Joe Haldeman testvérével, Jack C. Haldemannal közösen írt regénye, a There is No Darkness egy humoros szórakozás lehet minden sci-fi rajongó számára. A kritikusok egy „coming-of-age”, azaz egy felnőtté válásról szóló könyvként tartják számon. A történet főhőse Springworld lakója, Carl Bok, aki egy visszautasíthatatlan ajánlatot kap: ösztöndíjat nyer a Starschool utazóiskolába. Az intézményen keresztül 16 gyarmatbolygót járhat be, köztük a Földet is. Bok és társai elég kicsapongó életet folytatnak, azonban ennek ára van. Főhősünk a Földön pénzszűkébe kerül, azonnali megoldásra van szüksége. Erős fizikumának köszönhetően harcosként tud érvényesülni és megkeresni a napi betevőt. Azonban mások szórakoztatása sem bizonyul teljesen biztonságos munkának: a háttérben ismeretlen űrlények készülődnek. A humoros szituációk, a Haldemanék által megálmodott világok bejárása mellett a coming-of-age téma miatt is érdekes lehet a könyv a Guardians of the Galaxy rajongóinak. Quillékhez hasonlóan Carl Boknak is meg kell tanulnia túljutni saját büszkeségén, és rájönnie, hogy a bajban vannak társai, akikre nyugodtan támaszkodhat.

    pocks-world-dave-duncan

    Dave Duncan: Pock’s World

    A Portalist szerint az itthon is ismert Dave Duncannek (Az aranyszín lánc, A tűzföldek ura) is akad olyan regénye, ami emlékeztet A galaxis őrzőire: Pock’s World. A 2010-ben megjelent regény középpontjában egy gyanús ügy áll: az emberlakta Pock’s Worldön idegen fertőzést észleltek. Ennek kivizsgálására 5 embert küldenek a bolygóra: szentéletű, de könyörtelen André atyát, a botrányéhes riportert, Ratty Turnsole-t, Athena Fimble ambiciózus politikust, a manipulatív bürokratát, Millie Backetet, és Linn Lazuline nem a tisztességéről híres milliárdost. A galaxis őrzőihez hasonlóan kapunk egy csapat antihőst, akiknek valahogy felül kell kerekedniük önmagukon, és megoldani az eléjük háruló problémákat. Leginkább azoknak ajánljuk a Pock’s World-öt, akik inkább a karakterközpontú történeteket részesítik előnyben, vagy a második etap Galaxis őrzőit pont a karakterek bemutatása, konfliktusainak kibontása miatt szerette.

    A Portalist ajánlóját és a teljes ajánlót itt tudod elérni!

  • H. G. Wells árnyékában: George Griffith a Galaktikában

    A Galaktika 326 retro rovatában egy itthon kevésbé ismert, ám a science fictionben megkerülhetetlen írótól, George Griffith-től olvashatjáok, a „Pólustól Pólusig” című novellát.

    georgegriffith

    Griffith (1857-1906) angol sci-fi író és a késő Viktoriánus kor és az Edward-kori Anglia híres felfedezője, utazója. Újságíróként kezdte, később a kor legnépszerűbb ponyvamagazinjaiban (pl. Pearson’s Weekly, Pearson’s Magazine) publikált. Első írása 1892-ben született: The Great War of 1892 (Philip Howard Colomb írása) hatására megírta a The Angel of the Revolution szinopszisát. Később ebből született meg az azonos című regény is; ezt tartják Griffith legjobb és leghíresebb művének, továbbá az úgy nevezett marvel talesek (olyan történetek, amelyekben levegő meghajtású gépekről és légi vagy vízi csatákról olvashatunk) egyik legelső darabjának is.
    Írásaiban sokkal inkább a történet dominál, a tudományos rész mai szemmel inkább megmosolyogni való. Viszont ha irodalomtörténeti szemmel nézzük Griffith műveit, mondhatjuk, nem különböznek a mai sci-fi írók alkotásaitól. Hűen követte korának tudományos elméleteit, s azokat bele is építette történeteibe. Így életművében például találkozhatunk a darwini evolúcióelmélettel, ami főleg a világépítésében köszön vissza. Ezen felül Griffith számos jövőbeli eseményt vázolt fel műveiben, korának politikai eseményeit alapul véve.

    polefrompole

    Griffith életében és később is számos íróra volt hatással. A nagyobb hírnévre szert tevő kortársa, H. G. Wells például tőle kölcsönözte a „Pax Aeronautica”-motívumát (a légi közlekedés drámaian megváltoztatja a jövőbeli hadviselést) a The Shape of Things to Come regényéhez, de Griffih hasonlóan nagy hatással volt William Morris politikai utópiájára is, a „News from Nowhere”-re. Az SF későbbi írói közül Michael Moorcock érzi úgy, hogy Griffith munkássága nagyban befolyásolta. Irodalmi hagyatéka azonban nemcsak bizonyos szerzőknél tűnik fel, hanem a science fiction fejlődésén is érezteti hatását. A műveiben gyakran szereplő „repülőgépek” a 70/80-as években megszülető steampunk al-zsánerre ismerhetünk rá (műveit néha proto-steampunk jelzővel is jelölik).

    Hosszabb elbeszéléseken kívül Griffith számos novellát is írt, ezek közül magyarul eddig a „Villámsarok” jelent meg Szentmihályi Szabó Péter Homályos zóna című válogatásában, és most a 326-as Galaktikában a „Pólustól pólusig”. A mostani történet egy Jules Verne kalandregényeit idéző írás: egy professzor, egy fizikus és egy filozófus elhatározzák, hogy megpróbálnak eljutni a Föld középpontjába, majd keresztülmenni a belsején, hogy egyik sarkponttól a másikig jussanak.

    Aki már olvasott 19. századi romantikus románcot (pl. H. G. Wells művei), vagy bármit a Viktoriánus kor szórakoztató irodalmából (pl. Sherlock Holmes-novellákat), tudja, nagyjából mire számíthat Griffith-nél. A novella középpontjában a kaland áll, amit fantasztikus elemek (pl. a szánokból összerakott „repülőgép”) tesznek izgalmassá, s végül, hogy hihetőbb legyen a mese, hosszas, de érthetően előadott tudományos magyarázatokat kapunk. Ezek mai olvasóként inkább viccesek, mint komolyan vehetőek, de tökéletes korrajzot ad a 19. század tudományos világáról. A „Pólustól pólusig” középpontjában az akkori kort izgalomban tartó földrajzi felfedezések és geológiai elméletek uralják (pl. Charles Lyell művei). A novella tudományos része szerint a Föld belső magjában található egy alagút, amin ha átutazunk, az Antarktisztől eljuthatunk az Arktiszra. Habár az írás már bőven 100 éves, a benne felmerülő gondolatkísérlet még mindig érdekes lehet számunkra, a néhol bájosnak tűnő magyarázatok ellenére is (pl. kérdéses, hogy a kalandorok kabinja kibírná-e az alsóbb rétegekben a ráható gravitációs erőt). H. G. Wells Időgépéhez hasonlóan Griffith hitelesen adja elő korának tudományos elméleteit, és ezeket később a cselekményben felhasználja az izgalom fokozására is (pl. az expedíciót vezető professzor folyamatosan emlékezteti társait a felmerülő problémákra vagy lehetséges veszélyekre). A végeredmény egy mai szemmel is izgalmas kaland némi nosztalgikus érzéssel.

    Ha érdekel, hogy honnan indult a science fiction, vagy csak szereted a Viktoriánus/Edward kori irodalmat, ne hagyd ki George Griffith novelláját! Olvasd el a Galaktika 326-ban.

  • Fagyott égbolt: könyvajánló

    Amikor elkezdtünk foglalkozni a Fagyott égbolttal, érdekesebbnél érdekesebb témákba botlottunk. Először is ott volt a Jeff Carlson által feltöltött videó, melyben a könyv keletkezéséről mesélt. Felcsigázta kíváncsiságunkat a salzburgi jégbarlang-rendszer, amelyről az író az Europa jeges világát mintázta, így megnéztük magunknak az Ausztria területén elterülő földi csodavilágot. Majd eszünkbe ötlött: most kezdte meg „haláltáncát” a Cassini űrszonda, mely a Szaturnusz rendszer előtt járt a Jupiternél is. A Cassini közvetve foglalkozott az Europával, így az űreszköz 20 éves munkáját foglaltuk össze egy külön cikk kedvéért. Adva volt a következő téma is: beszéljünk egy keveset az Europáról. A téma mindenképp érdekes, hisz a NASA ezen a holdon feltételezné a Naprendszeren belüli földönkívüli életet. Végül elérkeztünk a végcélhoz, újra az Európán vagyunk, de most már a huszonkettedik században, a 2113. évben.

    Europa-Cool

    Az emberiség hatalmas mennyiségű pénzt ölt egy felfedező út megvalósításába, melynek célja a Jupiter negyedik legnagyobb holdja, az Europa. A motiváció egyszerű: ahhoz, hogy csillagközi fajjá váljunk, üzemanyagra van szükségünk. Az Europán pedig a vízjégből kinyert anyag segítené meghajtani az űrhajókat, ezzel dinamikusabbá téve a kereskedést, a terjeszkedést az űrben, a Naprendszerben, és ki tudja, egyszer talán azon kívül is.

    Azonban egy csapásra minden megváltozott, amikor egy furcsa dolog került elő a masszív jégréteg alól: egy apró bogár elpusztult maradványa. Ezzel bebizonyosodott, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban. Majd az emberek kutatócsoportot küldtek a holdra, és megkezdődött az igazi kaland.

    Jóval színesebb ez a befagyott világ, mint amennyire az elsőnek tűnhet. A regény főszereplője, Vonnie társai elvesztése után összetalálkozik a naphalaknak nevezett, értelmesnek tűnő, ám állatszerű élőlényekkel. Vonnie nagy nehezen, de megmenekül előlük, s megkezdődik a vita közte és a kutatócsoport között, miszerint jogos-e, ha saját célokra használnák fel ezeket a halakhoz hasonlatos lényeket. Egyelőre nem tudni, hogy az emberi intelligenciához mérve fejlettek-e vagy sem, de Vonnie nem akarja veszni hagyni az óriási felfedezés esélyét.

    A regény nagyon pontos tudományos adatokat vonultat fel, sőt a naphalak anatómiája is teljesen valóságosnak hat. Csillag alakú testük nagyban megkönnyíti a mozgásukat a felszín alatt, illetve különleges gesztusaikkal kommunikációjuk is egyértelműnek, logikusnak hat. Látszik, Carlson figyelembe vett minden lehetséges részletet, az égitest jégtakarójától kezdve, a napfény hiányán át, egészen az izolált környezetig.

    europa_red_by_jaime_sanjuan-d93l1br

    Mivel mostanában népszerű tendencia a női főszereplők szerepeltetése, azt hihetnénk, Carlson is csak kötelezően tuszkolta bele Vonnie-t a történet középpontjába. Természetesen nem újdonság, ha egy alkotásban nő a főhős. Sőt, láttunk is sok kiemelkedő művet ennek jegyében. Azonban sokszor érezni azt, hogy ezek a szereplők nem elég kidolgozottak, csak üres héjak, vagy nem hitelesek nőként.  De Vonnie  nem egy sztereotípia, és nem is egy túlságosan kontrasztos, vérbeli kemény csaj. Vonnie egy esendő ember. Egy nő, akit a férfiak igenis kiszorítanak a felelősségteljes munkákból, akinek nem hiszik el, hogy a naphalak értelmes lények, s akinek a kutatásait is megkérdőjelezik. Carlson sikeresen megtalálta az egyensúlyt, és remek női főszereplővel gazdagította a science fiction zsánerét.

    Az Europa vad és jeges világa hitelesen van ábrázolva, ajánlott nagy nyári hőségben olvasni, garantálom, hogy azonnal dideregni kezd az olvasó.

    fdf7f6c788ded840d71dcd926c99938d

    Talán nem túlzás azt mondani, hogy a Fagyott égbolt minden szempontból érdekes regény. Az alapfelvetés újszerűen hat, érdekesek az anatómiai pontossággal bemutatott naphalak, a különleges jégvilágot is hasonló precizitással mutatja be. A regény vége számos nyitott kérdést hagyott, melyekre a két folytatás fog választ adni. Reméljük, hogy hamarosan olvashatjuk őket.

    Összegezve tehát Jeff Carlson Fagyott égboltja egy újszerű, izgalmas, kiemelkedően érdekes SF-thriller. A naphalaktól kezdve, a női főszereplőn át, az Europa kutatásának politikai felütéséig minden összefüggésben van egymással. Mindenkinek tudnám ajánlani, aki izgalmas thrillerre vágyik, vagy akit érdekel egy kiváló sztori tudományról, idegen civilizációról, az emberi gyarlóságról, és társadalmunk erős kritikájáról.

  • Folytatódik Az ezer mérföldet gyalogló macska

    A Galaktika olvasói előtt nem lehet ismeretlen Kij Johnson neve. Eddig számos, az SFF irodalom legrangosabb díjaival kitüntetett novelláit és kisregényeit hoztuk el, a Galaktika 311 XL kiadása pedig az ő munkásságát járta körbe egy kisregényen és két novellán keresztül. A 326-os számban azonban egy már jól ismert történet folytatódik: „Az ezer mérföldet gyalogló macska”. A kisregény egy macska hősies útját meséli el Japánban.

    CAT_Wolves_lo

    Az 55 oldalas történet eredetileg 2009-ben jelent meg a Tor Booksnál, e-book formátumban, majd az amerikai kiadó blogján is, Goñi Montes fantasztikus illusztrációival. A Galaktikában a macska történet első részét a 289-es számban olvashattuk, a második adag, amiben a Kis Cicáékat ért tűzvésznek lehetünk tanúi a Galaktika 306-ban jelent meg. A macska hosszú vándorlásáról és az emberekkel való ismerkedésről a 320-as Galaktikában olvashattunk, a mostani szám pedig Kis Cica és a szerzetes vándorlását, a farkasokkal való találkozást, és egyéb kalandokat beszél el.

    Kij Johnson állatnovelláinak legnagyobb erénye, hogy az állatszereplőit a meséktől teljesen eltérő módon, mondhatni tudományos módon ábrázolja őket. „Az ezer mérföldet gyalogló macská”-ban is hiába akadnak mesésebb elemek, végig érezni egyfajta távolságtartást az állatoktól. Johnson ezt a tényszerű leírásokkal éri el. A korábbi és a mostani részletekben is csak bizonyos érzéseket és gondolatokat kapunk Kis Cica karakteréből, az írónő inkább tisztes távolságból tanulmányozza a macskát, majd írja le viselkedését, cselekedeteit. Azért így nem válik teljesen rideggé az elbeszélő mód, Johnson pont annyi információt oszt meg velünk főhőséről, amennyi szükséges a folyamatos érdeklődés fenntartásához és a szimpátia kialakításához. Az írónő egy nagyon érdekes macska kultúra alapjait fekteti le a fudokival, ami a macska közösség közösen épített mitológiája. A történet előrehaladtával a macska mesegyűjteménye egyre központibb témává válik, Kis Cicán keresztül többször újradefiniálódik. Egyszer a hovatartozás alapegységét, később pedig az elveszett haza utolsó kapaszkodóját jelenti. A fudokival kapcsolatban hozza be Johnson a legfontosabb kérdéseket is: Mi határozza meg identitásunkat? Mi által válunk egy közösség tagjává? És tulajdonképpen mit is jelent az otthon szó?

    CAT_Garden_lo

    „Az ezer mérföldet gyalogló macská”-ban a megszokott johnsoni elemekkel találkozunk: elegáns, de távolságtartó, tényszerű írásmód, izgalmas történet és létezésünk alapkérdéseinek új szempontból való megközelítése. Ajánljuk Kij Johnson rajongóknak, azoknak, akik valami különlegesre vágynak, a japán kultúra kedvelőinek, de leginkább azoknak, akik szeretik a macskákat.

    Kis Cica kalandjai még nem értek véget! Figyelje a Galaktika következő számait, vagy fizessen elő a magazinra ezen a linken.

  • Minisorozat készül A sötétség balkezéből

    A filmkészítők szerencsére nem csak az új művekre figyelnek, hanem a régi klasszikusokat is előveszik. A tavalyi Gyermekkor vége minisorozat után egy újabb nagy sci-fi klasszikust filmesítenek meg: a közel jövőben Ursula Le Guin méltán elismert könyve, A sötétség balkeze költözik a tévék képernyőjére.

    A történet szerint az Ekumen küldötte, Ai a Gethen bolygóra látogat, hogy megnyerje közössége számára az ott élőket. Feladata azonban nem egyszerű, idővel hatalmi harcokba keveredik, de a getheniek sajátos kultúrája is számos nehézséget hoz számára.

    A Variety értesülése szerint a Critical Content társaság vette meg az 1969-es regény megfilmesítési jogait, egyenesen az írónőtől, aki maga tanácsadóként fog közreműködni a készülődő adaptációnál. A projekt producerei Tom Forman, Andrew Marcus és Ray Ricord lesznek; ennél többet egyelőre nem tudni.

    Ahogy arra a Variety és az io9 is rávilágít, nem véletlen, hogy most veszik elő Le Guin Nebula -és Hugó-díjas regényét. A szolgálólány meséjének sikerén felbuzdulva Critical Content úgy érzi, érdemes a szexualitás és a nemi identitás témáival a képernyőn is foglalkozni. És A sötétség balkezében bőven találkozhatunk mindkettővel, ugyanis a könyv helyszínűéül szolgáló bolygón nincsenek férfiak és nők, az ott lakók teljesen aszexuálisak, csak a kemmer idején vesznek fel nemet.

    Izgalmasnak hangzik a projekt, külön öröm, hogy a Szigetvilág varázslója (2004-ben volt belőle egy nem túl sikeres minisorozat, 2006-ban pedig a Földtenger varázslója című anime) és az Égi eszterga (1980-ban és 2002-ben) után ismét jön egy Le Guin adaptáció, ráadásul talán az egyik legjobb regényéből.

  • E. Lily Yu a májusi Galaktikában

    A májusi Galaktikában olyan nevek mellett, mint George Griffith, Cory Doctorow vagy Kij Johnson olvashatjuk E. Lily Yu amerikai írónő írását, „Az Orion Parlag boszorkánya és az ifjú lovag”- t is. A novella a köztudatban élő boszorkány képet értelmezi újra a mesék hagyományos keretei között.

    elilyyu
    E. Lily Yu

    E. Lily Yu első írása, a „Dovey” 2007-ben jelent meg, azóta pedig számos neves magazinban és antológiában is publikálta novelláit; The Uncanny, Clarkesworld, Apex és Johanthan Strahan Az Év legjobb sci-fi és fantasynovellái több kötetébe is beválogatták írásait. Yu a Galaktika régi olvasói előtt sem ismeretlen, „A térképész darazsak és az anarchista méhek” írását a Galaktika 267-ben olvashattuk. Ezért a művéért Hugóra, Nebulára és World Fantasy-díjra jelölték. 2012-ben Yu elnyerte pályafutása eddigi legrangosabb díját, a John W. Cambell-díjat, mint legjobb új sci-fi író.

    A mostani Galaktikában is olvasható „Orion parlag” először 2016-ban jelent meg a The Uncannyban. A történet szerint egy ifjú lány egy szerencsés (vagy szerencsétlen) fordulatnak köszönhetően boszorkány lesz. Miután kitanulta mesterségét felkeresi parlagi házában egy ifjú lovag, akinek sárkányokat kell ölnie, hogy a király és udvartartása előtt ne essen csorba a becsületén. A boszorkány, hogy végre gyakorlatban is hasznosíthassa tudását csatlakozik a lovaghoz a veszélyes küldetésben.

    EHbook4_Kirbifagan_900px_72dpi_web
    Az Uncanny 2016 szeptember/októberi szám borítója. Ebben jelent meg először Yu novellája (Kirbi Fagan képe)

    Yu novellája nem a kalandokra és a sárkányokkal való izgalmas csatákra koncentrál (bár utóbbiakból is bőven kapunk), sokkal inkább a köztudatban élő női képek és a férfi-nő kapcsolat kerülnek középpontba. Az Orion parlag boszorkánya első ránézésre közel áll a középkori nőalakhoz (pl. tisztességes, odaadó, szemérmes); egy passzív hős, aki csak sodródik az eseményekkel. Azonban a lovag oldalán, az iránta érzett szereleme végett aktív hősnővé válik, úgy nevezett erős női karakterként lép elő. Viszont ezzel együtt jelennek meg a történet lovagjához hasonló férfiak számára nem kellemes tulajdonságok is. A boszorkány sokkal több hatalommal bír, de erejének felhasználásával arányosan veszti el szépségét, és válik végül a mesékből jól ismert csúnya boszorkává. A hősnő változása mellett érdemes megfigyelni a lovag viselkedését is: amíg nem derült ki, mire is képes a boszorkány, addig óvta a veszélytől, ami még rajta, a nagy daliás lovagon is könnyen kifog. Amint megérzi, hogy túltettek rajta, eltávolodik a nőtől, és első adandó alkalommal a lovagi románcok, versek és természetesen a népmesék közkedvelt nőalakjára (pl. szép, törékeny, a lovag értelmezése szerint nőies) cseréli társát.

    A novellának van egy nyilvánvaló üzenete a férfi és nő kapcsolatokat illetően, de az mindenképpen felszínes olvasat volna, ha annyit vonnánk le a mondanivalóból, hogy jól gondoljuk meg, kihez kezdünk kötődni. Yu azzal, hogy pozitív hőssé tette a boszorkányt, és bemutatta, hogy egy középkori környezetben hogyan viszonyulnak az erős nőhöz (pl. 15-18. századi boszorkányüldözések: a boszorkánysággal vádoltak közül sokan szakmai tudásuk miatt [például a javasasszonyok] is a közösség megbélyegzett tagjává váltak), egy gondolatébresztő művel gazdagította a zsánert. Írásának ez a legnagyobb erőssége: képes mindent szereplőinek cselekedeteivel megmutatni, direkt belemagyarázás nélkül; majd elgondolkodtatni azon, hogy a középkorból hová sikerült eljutnunk.

  • Űrbéli jégvilág Ausztriában

    A Könyfesztiválra megjelent új kötetünk születésének érdekes története van. A Fagyott égbolt (Frozen Sky) című SF-könyv szerzője, Jeff Carlson maga beszél az alábbi videóban regényéről, s arról, miként jött az ötlet, hogy megmutassa az olvasóknak a Jupiter jeges holdjának, az Európának szélsőséges, ám egyben fantasztikus világát.

    Carlson_Fagyott-egbolt_273x450

    Az ihlet az írót nászútján találta meg, mikor Németország és Ausztria gyönyörű tájain barangolt újdonsült feleségével.

    A mézeshetek alatt bejárták a világ legnagyobb jégbarlang-rendszerét, ami Salzburg közelében, a háromezer lakosú Werfen falu mellett, a Tennengebirge hegységben található. A látogatás mély nyomokat hagyott Carlsonban. A földalatti jégbirodalom egy igazi csoda, lélegzetelállító látványosság. Az is biztos, hogy nem kell messzire mennünk, ha sci-fibe illő tájakat szeretnénk látni. A barlang májustól októberig várja a turistákat, de a túrához ajánlott még nyár közepén is rétegesen felöltözni.

    A 42 km hosszan elterülő Jégóriások Világát 1879-ben fedezték fel. A barlangrendszerben számos különböző jégképződmény megtalálható. Tavasszal az olvadt vízcseppek a repedések között eljutnak a barlang alsóbb szintjein lévő örökös télmvilágába, ahol újra megfagy a víz, ezzel csodálatos új képződményeket hozva létre.

    Eisriesenwelt_Werfen2

    A videóban így nyilatkozik Carlson:

    „A Fagyott égbolt ötlete eredetileg onnan származott, hogy a feleségemmel a mézesheteket töltöttük Németországban és Ausztriában. Az egyik nevezetesség, amit meglátogattunk a nagy jégvilág volt. Ez egy figyelemreméltó földalatti katakomba és alagútrendszer, amely földtörténeti korok alatt vájódott ki egy hegy belsejében hóból és jégből. Szerencsénk volt, hogy egyszer csak csak ketten maradtunk a feleségemmel (meg egy idegen fickóval), mert éppen egy tinédzserekből álló csoport jött velünk szembe, akik hangosan nevetgéltek meg kiabáltak, aztán csak mi hárman mentünk tovább. Síri csend volt és sötétség. Az egyik pillanatban az idegenvezető kikapcsolta lámpáját és mi csak hallgattuk az üres mélységet és a sötétséget, ami csendesen visszhangzott körülöttünk.

     

    Visszakapcsoltuk a lámpáinkat, és akkor ott voltak ezek az óriási lepedőszerű jégtavak és hát… lenyűgöző volt. Akkor gondoltam úgy, hogy ebből írok egy történetet, aminek valahogy muszáj lesz ijesztőnek is lennie.

    Nagyjából a nászutammal egy időben a Cassini űrhajó épp „készülődött” az űrbe, és azóta is a Jupiter rendszert járja. Az egyik leglenyűgözőbb dolog ebben a rendszerben a bolygó hatodik holdja, az Európa, ami majdnem ugyanakkora, mint a mi holdunk. De alapvetően az Európa nem egy sziklás, köves égitest, hanem az egész jégből áll. Még mindig nem tudjuk biztosan, mi rejtőzhet a masszív jégtakaró alatt. Tudósok úgy gondolják, hogy a tíz-húsz kilométer vastag takaró alatt óceánok húzódhatnak.

    Itt jön képbe az én történetem…”

    Eisriesenwelt_Werfen3

    Az elzárt, klausztrofób világok misztikuma úgy néz ki, mindig megihleti az írót, hiszen az áprilisi Galaktikában olvashattuk a Nyomás című novelláját, melyben a főhős az óceán mélyére süllyedt családja érdekében.

    Íme, Carlson nyilatkozata:

  • Ilyen lett olvasói szemmel A Setét Torony első előzetese

    Voltak, akik tiniként a Harry Potter regénysorozatot olvasgatva tengették mindennapjaikat, mások A Gyűrűk Ura köteteivel keltek és feküdtek, akadtak azonban olyanok is, akiknek A Setét Torony minden idők egyik legjobb könyvfolyama. Stephen King e történetek köré építette fel nagyjából az egész életművét, hiszen a rózsa, a torony, a teknős és még egy csomó másik motívum feltűnik teljesen más horrorokban, amelyeket az író megalkotott. Azt a trailer alapján már a legelején leszögezhetjük, hogy a film nem lesz egy tipikus adaptáció, mely az első könyv történéseit dolgozza fel, aztán szépen sorban halad a vége felé. A Setét Torony inkább tűnik egy mixnek, melyben több regényt kevertek össze, a fő sztori pedig Jake és Roland találkozásáról szól, valamint harcukról a feketébe öltözött ember ellen.

    A Setét Torony első előzetese nem csak azért érdekes, mert merít az első és a harmadik könyvből, de egyes helyszínek és jelenetek arra utalnak, hogy a készítők alapul vették az ötödik és hatodik regényt is. A fentebb látható képsorok nagyon erősen építenek Roland harctudására, ezek a skillek Stephen King történetében nagyon komoly hangsúlyt kaptak és itt is egész jó vizuális megvalósítással találkozhatunk. Mindemellett pedig a toronnyal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az a hat energiasugár, amely talpon tartja az építményt, a regényekben sose jelent meg, itt azonban elég jól láthatóak.

    dt-trailerelemzes-2

    Érdekesség, hogy habár ez még csak az első film, a regények legfőbb gonoszára, a feketébe öltözött ember főnökére már itt utalást kapunk, az elején, a Bíbor királyra egy graffiti emlékeztet a trailerben. Előzetesen azt lehetett hallani, hogy a készülő blockbuster főleg a harmadik könyvre épít majd, erre utal az is, hogy az előzetes rengeteg időt szentel Jake karakterére, aki New Yorkban tengeti az életét. Látomásai miatt pszichológushoz jár, folyton kísérti a torony képe, az egyik jelenetben látható földrengés pedig arra utal, hogy A Setét Torony napjai meg vannak számlálva. Mindezek mellett Jake sztorija eredetileg a 70-es években játszódott, itt azonban a modern korban éldegél a gyerek, ez a változtatás amiatt történhetett, hogy a nézők így jobban beleélhessék magukat a sztoriba.

    Míg A Setét Torony regénysorozatban a világok közötti portálok ajtók voltak, itt sokkal sci-fisebb a megvalósítás, láthatjuk az ódon Dutch Hill Mansionben látható átjárót, melyen keresztül Jake átmegy találkozni Rolanddal. Könnyen észrevehető egyébként, hogy a mi világunkba utazást kék átjáró jelzi, míg aki Mid-Worldbe menne, az piros portálon keresztül közlekedik. Jake először egy csúnya elhalálozása után került át Roland világába, sőt A Setét Torony könyvekben egy csomószor meghalt a karakter, például a második könyvben is, amikor egy hídról esett le, így az olvasók számíthatnak rá, hogy Stephen King műveinek leegyszerűsített, mozis változatában is várható a gyerek halála.

    dt-trailerelemzes-4

    Láthatjuk még a Dixie Piget is, itt bujkál a feketébe öltözött ember és a csatlósai, és egy konfrontáció arra utal, hogy Roland bizony elmegy hozzájuk a filmben is, hogy a kisujjukra lépjen, de teli talppal. Matthew McConaughey castingolása a feketébe öltözött emberként egyébként jó választás, ahogy Idris Elba is karakteres főszereplőnek tűnik, habár Roland fejéről nagyon hiányzik az a bizonyos cowboy-kalap. Mondjuk a gyilkolásról szóló monológja jól sikerült, igazán nincs miért panaszkodnunk.

    Az ötödik könyvet korábban emlegettük és bizony innen jön a Manni népe is, amely egy harcjelenetben feltűnik a filmben, ők olyan különleges szerzetek, akik azt tanulmányozzák, hogyan lehet egyszerűbben mozogni a világok között.

    Érdemes megemlíteni, hogy több Stephen King sztori is referenciát kap A Setét Torony trailerében, így feltűnik például Pennywise az It-ből, illetve az Outlook Hotel a Shining című klasszikusból.

    dt-trailerelemzes-5

    A Setét Toronyban lesznek szörnyek, démonok, egy ördögi főgonosz és nagy a veszély, hogy a világok összekapcsolója is lehullik, ami milliárdok halálához vezethet. A film úgy tűnik, hogy egy elsőre talán furcsa remixe lesz a könyveknek, azonban ha a karakterek és az őket játszó színészek összhangban lesznek, akkor kaphatunk még egy jó adaptációt. Az egyetlen komoly és nagyon fájó hiány, hogy Roland csapatának nagy része hiányzik a feldolgozásból, pedig ők is sokat tettek hozzá a sztorihoz, talán még többet, mint Jake.  A Setét Torony rajongóinak augusztus negyedike piros betűs ünnep lesz. Alább, hogy teljes legyen a kép, mutatunk még két új posztert is a filmhez.

    dt-poster-1 dt-poster-2