Kategória: Irodalom

  • Az űropera királynője – Leigh Brackett

    Leigh Brackett-et (1915-1978) az űropera koronázatlan királynőjeként tartják számon, azonban életműve nem csak űrkalandokból áll. Számos sci-fi és fantasy jellegű regényt és novellát írt, amelyekben főleg társadalmi kérdésekkel foglalkozott, továbbá pedig forgatókönyvíróként is dolgozott – többek között az ő nevéhez fűződik A birodalom visszavág is. A Galaktika 329 XL most Brackett munkásságát mutatja be két kisregényen keresztül: Rhiannon varázslója és Sinharat titka. A magazin normál változatában pedig „A szivárvány minden színe” című novellát találjátok az írónőtől.

    tmpAB7_thumb1_thumb21915. december 7-én született Los Angelesben és ott is nőtt fel. Iskolái után hamar publikálni kezdett, első írását huszonéves korában jelentette meg: ez volt a „Martian Quest” az Astounding Science Fictionben. Ezt követő időszakában volt a legaktívabb. A főleg társadalmi problémákkal foglalkozó művei közül ekkortájt született meg a „Citadel of Lost Ships” (1943) is, amiben az az idegenábrázolás, amit Brackett képvisel (az idegeneket a kolonalizált földrészek őslakóihoz hasonló népekként ábrázolta ) más szerzőkre is hatással volt.

    Habár az írónő fantasztikus novellákat írt, első regénye egy hard-boiled krimi volt, a No Good from a Corpse (1944). A könyvet az utókor kritikusai nem tartják olyan ambiciózusnak, mint Leigh sci-fijeit, viszont abban egyetértenek, hogy tökéletesen megidézi Raymond Chandler stílusát. Saját idejében így is felhívta magára a figyelmet: Howard Hawk filmrendező ennek és más művek hatására kérte fel Leight forgatókönyvírónak William Faulkner mellé a Hosszú álom című filmjéhez; így került bele a filmiparba. A továbbiakban más filmeken is dolgozott, mint például a Rio Bravo (1959), El Dorado (1967) vagy A hosszú búcsú (1972). A Hosszú álom idején a sci-fit félre teszi egy időre, de egy-egy történettel azért jelentkezett (pl. Shadow Over Mars). Az igazi szenzáció azonban a Ray Bradburyvel közösen írt műve, a Lorelei of the Red Mist volt.

    Leigh számára az ötvenes évek a kalandtörténetekről szóltak. Ekkor alkotta meg legismertebb marsi történeteit, mint a „The Moon that Vanished” és a „Sea-Kings of Mars”-ot (ezen a címen jelent meg a Thrilling Wonder Storiesban 1949-ben), ami a később Rhiannon kardja (Galaktika 90, 91, 92) regény alapját adja. Maga a történet – és a vele párhuzamosan is olvasható Rhiannon varázslója (Galaktika 329 XL) is – kalandtörténet, ami egy némi romantizálva ábrázolt ősi kultúrát mutat be a Marson. A főhős Matthew Carse archeológusból lett tolvaj, aki a Mars egyik nagyvárosába, Jekkarába vetődik. Ott egy Penkawr nevű alak kényszerítésére útnak indul megkeresni a legendás marsi hős, Rhiannon kardját. Mindkét alkotás egyszerre friss és nosztalgikus, William S. Burroughs műveivel ellentétben az idegenbolygó lakóit itt nem barbárokként jelennek meg, hanem fejlett szinten álló civilizációként. Viszont fontos megjegyezni, hogy Brackett marslakóiban ott van a végtől való félelem (birodalmuk épp hanyatlóban van) és az erős nosztalgikus érzések a múlt iránt.

    PZO8005-Cover.indd

    A kalandtörténetek időszakából egy másik leigh-i hősről is említést kell tennünk: Eric John Stark. Az itthon sem ismeretlen hős (A rőt csillag) tipikus sword-and-sorcery vagy Conanhoz hasonló figura, ennek a karaktertípusnak az összes pozitív tulajdonságával (pl. szinte emberfeletti erő, erkölcsi példakép). Eric egy fejlett civilizációból származó árva, akit a merkúri őslakosok nevelnek fel. A később harcossá cseperedő fiúról Brackett számos történetet írt regények és novellák formájában, ezekből egy gyűjteményes kötet is megjelent 2005-ben Sea-Kings of Mars and Other Worldly Stories címen.

    Az ötvenes évek után több olyan fantasztikus magazin (Startling Stories, Thrilling Wonder Stories) is megszűnt, amelyekben Leigh Brackett rendszeresen publikált, így nem volt számára stabil megjelenési felület. Ezzel számára lezárult a kalandtörténetek korszaka. Ekkor inkább a regények felé fordult, zsáneren belül az űroperák felé. Brackett ekkor írta például a Starweh-et, a Big Jumpot, az Alpha Centauri – or Die!-t, és végül de nem utolsó sorban 1955-ben a The Long Tomorrowt, ami a mai napig a kritikusok kedvence. A történet egy nukleáris háború utáni USA-ban játszódik, ahol az addig elképzelhetetlen pusztításért a technológiát okolják. A poszt-apokaliptikus világban a vallási erők kezdenek térhódításba, kihasználva az emberek csalódottságát és reménytelenségét. Az új rend alakulását két tinédzser fiú, Len Colter és unokatestvére, Esau szemén keresztül ismerjük meg, akik a szülők tiltása ellenére járnak prédikációkra.

    longtommorowAz űroperák után Leigh megint a forgatókönyveknek szentelte minden idejét, a sci-fi ismét háttérbe szorult. 1963-64 között néhány írás erejéig visszatért saját marsi világához, többek között ebben az időszakban írta Sinharatban játszódó történeteit: The Road to Sinharat, melyben érzelmes búcsút vesz ettől a világától, továbbá paródiákat is írt (pl. Az Őrült Hold Bíbor Papnője, ami magyarul a Galaktika 180-ban jelent meg), amelyekben görbe tükröt állít magának.

    A zsánerhez ténylegesen a 70-es években tért vissza, ekkor publikálja például a már említett Rőt csillag című regényét, a Skaith trilógia első részét, amiben Eric John Starkot látogatja meg újra. Utóbbiban az a legérdekesebb, hogy a korábban megalkotott univerzumait (pl. Brackett’s Solar System, Mars, Eric John Stark) ötvözi, továbbá felhagy egy korábbi kedvelt témájával, a különböző civilizációk ütközésével. A trilógiában ezúttal magát a kolonalizálás folyamatát kritizálja, annak negatív hatásait mutatja be földönkívüli lényein keresztül.
    Mellesleg Leigh gyakran megjelenítette történelmünk, főleg az amerikainak sötétebb korszakait. Egyik legerősebb példa az 1957-es novellája, „A szivárvány minden színe” (Galaktika 329), amiben két földönkívüli fehér amerikaiak földjére téved, és zöld bőrszínük miatt üldözni kezdik őket. Először az idegeneket nem szolgálják ki az éttermekben, a benzinkúton, majd követik és végül üldözőbe veszik őket. Az elmúlt hetek eseményeinek fényében (lásd Charlottesville) Leigh írása megint iszonyú erővel sújt le az olvasóra és döbbenti rá az emberi természet újra és újra feltámadó sötét oldalára.

    Érdekes, hogy habár Leigh Brackett jelentőset alkotott a fantasztikumban, továbbá művei nagy népszerűségnek örvendtek, tényleges elismerést halála után kapott. Először – mai értelembe vett – komoly elismerésben a 22. Worldconon részesült, ahol férjével, a szintén sci-fi író Edward Hamiltonnal díszvendégekként vett részt az eseményen. Az írónő 1978-ban hunyt el, így második nagy elismerését, a Hugo-díjat már nem csak poszthumusz tudták neki ítélni A birodalom visszavág forgatókönyvéért. 2014-ben bekerült a Science Fiction Hall of Fame-be is életművéért.

    Az utókor sci-fivel foglalkozó kritikusaihoz és önkéntéseihez hasonlóan mi is csak ajánlan tudjuk Leigh Brackett műveit. Ha marsiak közt szeretnél kalandozni vagy csak társadalmunk kérdései érdekelnek bármely Brackett regény tökéletes olvasásélményt lehet a számodra.


    A borítókép Brackett és Bradbury közös regényéhez, a  Lorelei of the Red Mist -hez készült. Frank Kelly Freas munkája.

  • Elhunyt Brian W. Aldiss

    Szomorú hír érkezett: augusztus 19-én, 92 éves korában hunyt el Brian Aldiss brit sci-fi író. Nevéhez olyan művek köthetőek, mint a Helliconia, Az elszabadult Frankenstein vagy korának egyik legfontosabb fantasztikummal foglalkozó könyve, a Trillió éves dáridó.

    1925. augusztus 18-án született East Derehamben. Az írás és a mesélés már nagyon kicsi korban érdekelni kezdte, állítólag már háromévesen voltak történetei. Hat éves korában a West Bucklannd Schoolban tanult Devonban, azután pedig a Framlingham College-ban. A második világháború alatt a Royal Signals ezrednél szolgált Burmában. Az itteni események két későbbi regényét is ihlették, A Soldier Erect-et and A Rude Awakeninget.
    A háború után könyvárusként kezdett dolgozni, amit hamarosan a tényleges írás is követett. Első novelláit a kereskedelmi lapokban jelentette meg. A Faber and Faber egyik szerkesztője, Charles Monteith annyira megkedvelte Aldiss írásait, hogy megkérte, írjon egy regényt is. Így született meg első könyve, a The Brightfount Diaries 1955-ben. Ez még nem fantasztikus regény volt, inkább az irodalom fősodrába tartozó mű, ami naplószerű fejezeteken keresztül meséli el egy könyvárus életét. A debütálás ellenére is már nagyon korán belekóstolt az SFF világába, idővel pedig megjelentek a sci-fi és fantasy magazinok hasábjain. Első jelentős sikerét íróként 1955-ben, az Observer versenyén érte el, ahol “Minden időké ő…” című, 2500-ban játszódó történetével első helyezést ért el.

    Kiadójának csak később fedte fel zsáner műveit, s legnagyobb megdöbbenésére a szerkesztők nagy lelkesedéssel fogadták SFF-jeit, s kiadták a Space, Time and Nathaniel című novelláskötetet. Mind az új, mind pedig a korábbi művek meghozták Aldiss számára a sikert: a World Science Fiction Convention 1958-ban megszavazta a legígéretesebb új szerzőnek, írásaival pedig annyit keresett, hogy otthagyhatta a könyvkereskedést és főállásban írhatott.

    helliconia

    Aldiss életműve számos regényt, novellát és ismeretterjesztő művet tartalmaz, ezenfelül pedig antológiaszerkesztőként is jelentőset alkotott. A nagy művei mellett, mint a Helliconia trilógia vagy a Hugo-díjas Hothouse, olyan jelentős műveket is írt, mint a „Szuperjátékok más időszakokban” (Galaktika 200), ami alapján Stanley Kubrick megalkotta  a mesterséges intelligencia alapját a 2001-ben. Írt még Doctor Who történetet „Umwelts for Hire” címen, de tisztelgett James Joyce Finnigan ébredése előtt is a Barefoot in the Head regényében. A magyarul olvasható műveinek listáját ezen a linken érhetitek el.

    1964-ben Harry Harrisonnal közösen Science Fiction Horizons néven újságot indított, ahol tudományos fantasztikummal foglalkozó kritikákat jelentettek meg. A magazinban olyan szerzők írásai voltak olvashatóak, mint C. S. Lewis, Kingsley Amis, James Blish, továbbá egy interjú is William S. Burrough-sal. A lap mellett több antológiát is szerkesztett a Fabernek, mint például a nagyon népszerű és több kiadást is megért Introducing SF-t és a Best Fantasy Stories-t, 1961-től pedig a Penguin Books kiadó gondozásában jelentek meg a következő válogatásai: The Penguin Science Fiction Omnibus (1973), Space Opera (1974), Space Odysseys (1975), Galactic Empires (1976), Evil Earths (1976) és a Perilous Planets (1978). Érdemes külön kiemelni Aldiss antológiái közül a Farewell, Fantastic Venus!-t, mivel különleges alkalom miatt született meg: a 60/70-es években az űrszondák segítségével kutatták a Vénuszt, s a kutatások eredményeként kiderült, a bolygó nem olyan trópusi, dzsungellel benőtt hely, mint amilyennek az addigi sci-fi ábrázolta. Tehát a tudományos felfedezésre adott válasz volt a már említett kötet: Aldiss és Harrison a Vénusz megismerése előtt írodott írásokat adták így közre az olvasók számára.

    Az író munkásságát nemcsak a kiadók és az SFF közösség ismerte el (2 Hugo-, 1 Nebula és 1 John W. Campbell-díj, továbbá ő volt a 18. SF Grand Master is), hanem a szélesebb közönség is. 2005. június 11-én II. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Érdemrendje tiszti fokozatával tüntette ki Aldisst, 2008. július 1-én pedig a University of Liverpool tiszteletbeli doktorrá választotta. Mindkét kitüntetést az irodalmi munkásságáért érdemelte ki.

    A halálával egy hatalmas legenda távozott el.

    Nyugodjon békében!

  • Megjött a Philip K. Dick antológiasorozat előzetese

    Az ember a Fellegvárban sikere után újabb Philip K. Dick adaptáció készül, az Electric Dreams című produkciót a brit Channel 4 készíti együttműködésben az Amazon Prime-mal, mely az amerikai terjesztésért felel. Rajtuk kívül beszállt még a gyártásba a Stan nevű streaming cég, nekik köszönhetően pedig Ausztráliába jut el az antológiaszéria, melynek mind a 10 epizódja különálló történeteket dolgoz fel.

    Ezeknek az alapját természetesen PKD novellái adják majd, így lehet számítani robotokra, különleges képességekre, titkos szervezkedésekre, űrutazásra és földönkívüliekre is az egyes részekben. Az előzetesben látott képsorok alapján igazán szürreális sorozatra kell készülni, mely a Black Mirror kategóriájában alkothat nagyot.

    Az executive producerek között olyan nevek dolgoznak a szérián, mint Ronald D. Moore (Battlestar Galactica, Outlander), Michael Dinner (Masters of Sex, Justified) és Bryan Cranston (Breaking Bad), aki szereplőként is feltűnik az Eletric Dreamsben.

    A következő novellák kerülnek majd feldolgozásra: Az ingázó (The Commuter), A seholsincs bolygó (Impossible Planet), Crazy Diamond, Father Thing, Real Life, The Hood Maker, Kill All Others, Közterm (Autofac), Safe & Sound, és a Human.

    A szereplőgárdában elég ismert nevek tűnnek fel, soroljuk is őket, nagy lelkesedéssel: Steve Buscemi, Anna Paquin, Vera Farmiga, Greg Kinnear, Mireille Enos, Terrence Howard, Timothy Spall, Jack Reynor, Benedict Wong, Justin Butcher, Georgina Campell, Bekka Bowling, Christopher Staines, Malik Ibheis, Richard Madden, Holliday GraingerAnneika Rose, Juno Temple, Annalise Basso, Maura Tierney, Essie Davis, Liam Cunningham, és Ruth Bradley is láthatóak lesznek egy-egy epizódban.

    A tervek szerint az Electric Dreamset szeptemberben mutatja be a Channel 4.

     

  • Gyűjteményes Le Guin-kötetet ad ki a LOA

    Elsőre nem tűnhet nagy hírnek egy amerikai újrakiadás: némi ráncfelvarrással de megint kiadják egy híres író könyvét. Azonban nem mindegy, hogy ezt ki teszi meg – se itthon, se külföldön.

    Most szeptemberben ad ki második alkalommal Ursula Le Guin kötetet a Library of America. A hír fontos, mivel a kiadó munkássága az USA-ban jelentős szerepet tölt be az irodalmi művek megítélésében és későbbi továbbélésükben.

    A Library of America (LOA) egy nonprofit kiadó, amit azzal a céllal hoztak létre, hogy kiválogassa az amerikai irodalom remekeit, hogy ezzel egy szakmailag releváns és irányadó sorozatot teremtsen. A LOA-nál megjelent könyvek többségében a klasszikusokat, nagy befolyással bíró írásokat, elfeledett mesterműveket vagy fontos történelmi szövegeket jelenti.  Az Egyesült Államokban igazi presztízs, ha valakit beválogatnak a sorozatba és a kiadó jellegzetes fekete borítójával jelenik meg. A LOA 35 éves működése során legalább 300 kötetet jelentetett meg.

     A zsánerirodalom számára különösen fontos a kiadó munkássága, hiszen felhívja a figyelmet az irodalom olyan szegletére, amit sokan a mai napig nagy fenntartásokkal kezelnek. A 35 év alatt csak három SFF írót válogattak be a LOA szerkesztői könyveik közé: Philipk K. Dick, Kurt Vonnegut és Ursula K. Le Guint.

    loa_books

    A sci-fi írónő nem először keltette fel a LOA szerkesztőinek figyelmét. Tavaly szeptemberben adák ki tőle az Orsinian Talest egy önálló kötetben. A könyv az összes Orsianhoz kapcsolódó írást magába foglalja, melyek egy képzeletbeli Európáról mesélnek. 2017 szeptemberében pedig egy itthon is nagyon jól ismert és népszerű Le Guin művet adnak ki. Két különálló kötetben jelenik meg a Hainish-ciklusba tartozó regények és novellák, köztük A kisemmizettek, A sötétség balkez, és  A rege. Ezenfelül további olyan írásokat is tartalmaznak a kötetek, amelyek magyarul még nem jelentek meg (pl. City of Illusions, The Word for World is Forest, Four Ways to Forgiveness). A ciklusba tartozó történetek közül A sötétség balkezét és A kisemmizetteket a sci-fi irodalom legnagyobbjai között tartják számon, és a legemlékezetesebb regényekként emlegetik őket a mai napig.

    Ez a gyűjteményes kiadás mindenképpen nagy elismerés Le Guin felé, de a zsánerirodalom számára is. A sci-fi érték, ezt mi, SFF olvasók régóta tudjuk, de az, hogy a LOA szerkesztői szerint is helye van a zsáner íróinak olyan klasszikus szerzők mellett, mint Mark Twain, F. Scott Fitzgerald vagy William Faulkner csak megerősíti a fenti kijelentést. De ami a legfontosabb, egy ilyen válogatásnak köszönhetően olyanokhoz is eljut a sci-fi, akik eddig előítéletek vagy más egyéb okok miatt maradtak távol.


    Forrás: Bookriot

  • Új Robert Charles Wilson regény jön: The Affinities

    A Shades of Grey után újabb regényt jelentünk be. Ez az itthon is népszerű kanadai szerző, Robert Charles Wilson  könyve, The Affinities. Különös fajok és idegenek után Wilson ezúttal saját társadalmunk kérdései felé fordul és tárja fel azokat egy ötletes és fordulatokkal teli történeten keresztül.

    A közeljövőben játszódó könyvben a közösségi média egy utópikus és kicsit futurisztikus fejlődését mutatja be. Egy új analitikai technológiának köszönhetően, ami genetika, viselkedés és az agy feltérképezése alapján dönti el, melyik Affinitynek lehetsz a tagja. A regény kontextusában az affinity alatt egy olyan világméretű közösségre kell gondolni, ami hasonló személyiségű emberek összekapcsolódásából áll, akik arra vállalkoztak, hogy mindenben segítség egymást.

    A fiatal Adam Fisk különböző tesztsorokat tölt ki, hogy kiderítse, megfelelő személy-e valamelyik Affinity számára. Az eredmények alapján Fisk a Tau nevű közösséghez tartozik. A csoporthoz való csatlakozás szinte utópikus a számára: Adam életében felmerülő problémák egyre egyszerűbbé válnak, hiszen a nagy közösség mindent megold helyette. Azonban a Taun kívül is vannak affinitk teljesen más képességekkel és nézetekkel arról, mire lehet használni a közösen felállított kapcsolati hálót. A 22 affiniti úgy dönt, ideje belefolyni globális problémákba és az országok kormányainak működésébe. És ahogy az elkerülhetetlen, a csoportok közötti nézeteltérések háborúhoz vezetnek.

    TheAffinities

    A világ, az emberiség és Adam számára az emberi élet már nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.

    Mint más Robert Charles Wilson regényekben is a The Affinitiesben ismét a világ átalakulása áll a történet középpontjában. A különbség annyi, hogy a bekövetkező változás elsőre nem látható, csak a történet előrehaladtával lesz egyre nyilvánvalóbb. Emellett megismerjük a Tau működését, továbbá Wilson nagy figyelmet fordít karakterei kibontására is.

    Az Affinitiest ajánljuk azoknak, akik szerették a Sense8-t vagy más ahhoz hasonló történetet, ami az emberi kapcsolatok állnak a középpontban. Továbbá ha érdekel a közösségi médiával elindult társadalmi kapcsolatok egy futurisztikusabb iránya, vagy csak szereted Robert Charles Wilson regényeit, szintén neked ajánljuk az Affinitiest!

    A könyv jogait megvettük, a magyar kiadásról, a megjelenésről és más egyéb érdekességekről hamarosan hírt adunk. Kövesd a Galaktikát Facebookon vagy hírlevélben, hogy mindenről időben hírt kaphass.

  • Tévésorozat lesz Az ötödik évszakból

    N. K. Jemisint eddig is a kortárs SFF egyik legzseniálisabb írójának gondoltuk, és tehetségét a szakma is nem győzi elismerni. Díjat először a The Hundred Thousand Kingdoms című regényével nyert (Locust 2011-ben), további művei pedig mindig ott szerepelnek a legrangosabb díjak jelöltlistáin. A 2015-ben megjelent regénye, Az ötödik évszak 2016-ban Hugo-díjat nyert, a trilógia második részével, Az obeliszkkapuval pedig Jemisin újrázott a Hugon, ráadásul nem is akárhogy: Orson Scott és Lois McMaster Bujold után ő azon írók egyike, akik egymást követő két évben nyertek a Legjobb regény kategóriában. Továbbá, fekete írók közül Jemisin az első, aki az előbb említett kategóriában elsőként nyert Hugót. Az Augusztus 15-én pedig megjelent a harmadik rész, The Stone Sky, amit hatalmas várakozás előzött meg. Most pedig úgy néz ki, a filmipar is lecsap Jemisin történetére: a fantasyből a TNT készít sorozatot.

    Így ért véget a világ… utoljára.

    A történet egy különleges világba invitál minket, ahol minden folyamatosan változik. Ennek a változásnak a végéhez közeledünk, az eddig ismert világ összeomlani látszik. A tartalékok kifogyóban, háborúk kezdődnek. Itt próbál túlélni Essun, a történet főhőse. A nőt szörnyű családi tragédiák is érik: hazaérve azt látja, férje brutális módon megölte kisfiúkat, lányukat pedig elrabolta. Dacolva a közeledő kataklizmával férje nyomába ered, hogy megmentse lányát és bosszút álljon fiáért.

    Az ötödik évszakból készülő adaptáció egyelőre korai stádiumban van, azonban néhány fontos információt már tudni – olvasható a Deadline-on. Majd a TNT-n futó sorozatért Leigh Dana Jackson (24: Újratöltve, Az Álmos-völgy legendája) fog felelni, executive producerekként pedig Dan Friedkin, Tim Kring és Justin Levy működik közre. Maga a projekt az Imperative Entertainmentnél készül. Jackson már jóval a Hugo-jelölés előtt megvette Az ötödik évszak megfilmesítési jogait, és a Jemisint övezi figyelem és rajongás igazolni látszik, hogy  jó döntést hozott.

    A regény egy igaz idrámai történet egy nagyon különleges világgal, mágiarendszerrel, nem hétköznapi szereplőkkel, és nem utolsó sorban egy nem hétköznapi elbeszélő móddal. Kérdés, ezeket sikerül-e átvinni képernyőre is, vagy valamennyire módosítanak a történeten és a kivitelezésén, hogy ezzel közönségbarátabbá tegyék az adaptációt. Mindenesetre várjuk a sorozatot.

  • Michael Sheen és David Tennant az Elveszett próféciákban

    Jönnek a hírek a Neil Gaiman és Terry Pratchett közös regényéből készülő sorozatról, az Elveszett próféciákról. A hatrészes minisorozat az Amazonon lesz elérhető 2018-tól, és már meg is vannak a főszereplők: Michael Sheen és David Tennant.

    Az Underworldből (Lucien), TRON: Legacyból (Castor) is ismert Sheen Aziraphale-t, a jószívű, ám eléggé kétbalkezes angyalt fogja alakítani, Crowleyt, a furfangos és számító ördögöt pedig a Doctor Who-ból is jól ismert David Tennant.

    Az Elveszett próféciákat először tinédzserként olvastam, és azóta is az egyik kedvenc történetem. Az, hogy része lehetnek annak csapatnak, ami képernyőn hívja életre a könyvet őszintén, egyfajta valóra vált álom a számomra. Hogy Neil mellett dolgozhatok, akit minden idők egyik legnagyobb mesélőjének tartok, az hihetetlenül izgalmas.

    – nyilatkozta Sheen a Varietynek.

    A sorozatot közösen készül a BBC Studiosszal, Terry Pratchett lányának, Rhianna cégével, a Narratriviával, a Blank Corporationnel, valamint az Amazonnal. Neil Gaiman, Caroline Skinner és Chris Sussman executive producerként működnek közre a BBC részéről, a Narratrivia felől pedig Rob Wilkins és Rod Brow. A minisorozat hat epizódját Neil Gaiman írta és showrunnerként is ő fogja a projektet felügyelni. 2018-ban (pontosabb dátum nincs) az Amazon Prime Video-n lesz elérhető, az Egyesült Királyságban pedig nagy valószínűséggel a BBC is vetíteni fogja.

    A jelenlegi hírek alapján egy jó könyvadaptációt fogunk kapni.

    michael-sheen-david-tennant

  • A Deadpool rendezője készít filmet a Neurománcból

    Már többen vállalkoztak arra a nehéz feladatra, hogy filmre vigyék William Gibson cyberpunk klasszikusát, a Neurománcot, ám eddig egyik tervből sem lett semmi. Ezúttal a Deadpool rendezője, Tim Miller szeretné mozivásznon látni Gibson regényét. A producer Simon Kinberg lesz.

    Az új projekt még elég korai stádiumban van, de Miller igyekszik megvalósítani a tervet. Úgy tűnik, beigazolódni látszik egy korábbi pletyka, miszerint a Fox szeretne találni Millernek egy fő projektet, miután nézeteltérés miatt kilépett a Deadpool 2-ből. A stúdió hamarosan forgatókönyvírót is keres.

    A Neurománc egy futurisztikus világban játszódik. A történet főhőse Henry Dorsett Case kisstílű szélhámos a disztópikus Chiba Cityben él. Régen tehetséges számítógéphacker hírében állt, azonban meglopta megbízóit. Büntetésből megmérgezték központi idegrendszerét, aminek „köszönhetően” nem volt képes használni az agya és a számítógép közötti interfészt, amin keresztül beléphetett a cybertérbe. Case munkanélküli lesz, depresszióba esik, majd a drogok felé fordul. Kábítószer keresése közben találkozik Molly Millionssal, az utcai szamurájjal és zsoldossal, aki egy Armitage nevű ember szolgálatában áll. A lány megbízója felajánlja Case számára a gyógyulást, ha mostantól ő is neki dolgozik. A gyógyulás és régi életének visszaszerzésének reményében az egykori hacker elfogadja Armitage ajánlatát, azonban a férfi igazi célja rejtély marad számára.

    A Tim Miller-féle adaptáció még nagyon korai stádiumban van, akár az is lehet, hogy „dobják” a projektet. Mi azonban reméljük, lesz valami a dologból és egy tisztességes feldolgozást kap a nagy cyberpunk klasszikus.

    A hír forrása: Deadline

    Kép forrása: Jose Gonzalez

  • Ez nem AZ a Szürke: jön a Shades of Grey

    Az ősz közeledtével elkezdjük bejelenteni új könyveinket is. Az első az itthon főleg A Jane Eyre eset miatt ismert Jasper Fforde izgalmas disztópia regénye, a Shades of Grey: The Road to High Saffront. 

    A cím senkit ne tévesszen meg, Fforde  regényének nincs sok köze a hírhedt Szürkéhez. A Shades of Grey olyan világot mutat be, ahol a társadalmi státuszt az határozza meg, melyik színt látod. Eddie Russet csak egyetlen színt, a pirosat érzékeli, más színek számára nem léteznek – így a társadalom egyik legalacsonyabb osztályának a tagja.

    cover2_shadesofgrey

    Azonban a világ nem mindig volt működött így. Egy feltételezett katasztrófa nyomai arról árulkodnak, hogy régen nem volt olyan szegénység, amiben Chromataciában, Eddie-éknek része van, a technológia is fejlettebb volt, a hírek gyorsan terjedtek, nem féltek a változástól, s az éjszaka sem volt ilyen félelmetes, hisz az elődök minden színt láttak.

    Eddie a szigorúan szabályzott világban végzi nem túl hálás munkáját a Színellenőrző Ügynökség számára, hogy minél kisebb ráirányuló figyelemmel vészelje át a mindennapokat. Azonban minden megváltozik, amikor találkozik az alacsony szürke kasztból származó Jane-nel. A nő megmutatja neki, mennyire nem jó a dolgok jelenlegi rendje. Elhatározzák, hogy együtt robbantják ki a forradalmat.

    A Shades of Grey több alzsáner elemeiből építkezik. Felfedezhetjük benne a disztópia, a thriller és kicsit a romantikusabb művek vonásait is. Humoros, feszes és izgalmas cselekményű könyv, ami Eddie és Jane forradalmának története mellett saját társadalmunkról is szatirikus képet mutat. Mindezt a szürreális világ, amibe Fforde a cselekményt helyezi teszi az SF egyik legkülönösebb regényévé a Shades of Greyt.

    A regény először 2009-ben jelent meg a Viking Adult gondozásában. Fforde könyvére a kritikusok is felfigyeltek: 2011-ben Warwick-díjra jelölték, 2012-ben pedig elnyerte a Prix Julia Verlangert.

    Habár egyelőre Fforde csak egyetlen Chromataciában játszódó regényt írt, egy 2009-es interjú szerint szerint további két kötettel szeretné folytatni a történetet. A címek Painting by Numbers és Gordini Protocols. Ezen kívül egy előzménykötetet is tervez 2019-re, ami a 7 Things to Do Before You Die in Talgarth címet fogja viseli.

    Fforde disztópiáját biztosan élvezni fogják a rajongói, de mindenki másnak is ajánljuk, akik szeretik a nem mindennapi ötleteket, szeretnek különleges világokat bebarangolni, vagy csak egy pörgős történetre vágynak. Mindez megtalálható a Shades of Greyben.

    A könyv jogait megvettük, a magyar kiadásról, a megjelenésről és más egyéb érdekességekről hamarosan hírt adunk. Kövesd a Galaktikát Facebookon vagy hírlevélben, hogy mindenről időben hírt kaphass.

  • Elhunyt Jeff Carlson

    Július 17-én hunyt el a Fagyott égbolt szerzője, Jeff Carlson. Az író tüdőrákban szenvedett, 47 éves korában hunyt el.

    Az amerikai szerző 1969-ben született a Holdra szállás napján. Ez időtájt édesapja a NASA-nál dolgozott, így Carlson már gyerekkorában kapcsolatba került az űrkutatással, anyai nagyapja sci-fi rajongóként pedig az irodalom felé irányította a gyermek Carlsont. Ez a két korai élmény jelentősen meghatározta az író későbbi karrierjét.

    Végzettségét tekintve bölcsész, de volt sofőr, pincér és kereskedelmi ügynök is. Habár a munka világában nem mindig volt köze az irodalomhoz, sosem tett le arról az álmáról, hogy egyszer hivatásszerűen is foglalkozik vele. Carlson nem hiába reménykedett. 1994-ben megjelent első rövid hangvételű novellája, az „Exit” egy SF-találkozó programfüzetében. Ezt követően a Darkling Plainben jelent meg „Nyomás” című írása (Galaktika 325).

    Első regényét, a Plague Year 2007-ben publikálta, ez egy trilógia nyitókötete volt. A háromrészes sorozat egy nanovírus által okozott járvány történetét meséli el. A második részt, a Plague Wart (2008) Philip K. Dick-díjra is jelölték, az elsőnek pedig eladták a megfilmesítési jogait. A következő könyvsorozata 2012-ben jelent meg, ez volt a Fagyott égbolt. A már magyarul is olvasható könyv a Jupiter jeges holdjára, az Europára invitálja az olvasókat, ahol egy kutatóexpedíció értelmes lényekre utaló nyomokra bukkan. A sci-fi thriller azóta trilógiává nőtte ki magát, a zárókötet, a Blindsided 2016-ban jelent meg. A két könyvsorozaton kívül még egy önálló regényét, az Interruptot (2013) írta, novellái pedig a Long Eyes and Other Stories című kötetben jelentek meg.

    Carlson műveit eddig 17 nyelvre fordították le, köztük csehre, németre, hollandra, japánra, spanyolra, törökre és oroszra.

    Nyugodjon békében!