Kategória: Irodalom

Az Egyesült Királyságban született, de élt Ausztráliában, és a kereskedelmi hajózásban dolgozott. Munkájával járó élményei a főleg sci-fi novellákból álló életművébe is átszivárogtak, ezzel a zsáner különleges alkotójává válva. Műveivel több univerzumot is teremtett, köztük a Rim Worldöt, amit két évtizeden át írt. Ő nem más, mint A. Bertram Chandler (1912-1984). Legismertebb novellája, „Az Óriásölő” befejező részét a Galaktika 328-ban olvashatjátok.

 Chandler a 60-as évekig nem volt széles körben ismert író, pedig már karrierje elején számos zseniális novelákat írt. A jelenség valószínűleg azzal magyarázható, hogy nem jelent meg önálló könyve, science fiction magazinokon keresztül pedig kisebb közönséget tudott elérni. Először 1944-ben publikált John W Campbell Jr. szerkesztő meghívására az Astoundingba, ez volt a „This Means War!”. Ezt követően több írása is megjelent, sokat közülük álnéven jelentetett meg. Az USA-ban és az Egyesült Királyságban George Whitley, Ausztráliában pedig a Andrew Dunstan és S. H. M. álnevek alatt írt. A 40-50-es éveket Chandler főleg a novella írásnak szentelte, egészen addig, míg ki nem nevezték rangidős tisztnek a tengerészetnél. Ekkor néhány évre eltűnt az irodalmi életből, csak az 50-es években bukkant fel egy-egy történettel.

 A 60-as években új korszakot nyitott írói karrierjében: megjelent első könyve, a The Ship from Outside (1961). Ezt követően a kis próza háttérbe szorult Chandler számára, és több időt szentelt hosszabb hangvételű műveinek. Regényei közül az egyik legnépszerűbb a Rim World volt. Chandler RW-történetei későbbi alkotókra is hatással volt, köztük John Brunnerre, aki az ő hatására írta meg az Interstellar Empire sorozatát. Az univerzumban megjelenő űrhajó fedélzet és maguk az űrhajósok életét az írói tengerészeti évei ihlették, így az egész világ bemutatásának egy nagyon erős realista érzete van.

A Rim történetek nem mindegyike kapcsolódik közvetlenül egymáshoz, némelyik akár önállóan is olvasható. Az első, ebben a világban játszódó művek 1959-ben jelentek meg: The Rim of Space és The Ship from Outside. A két regényben még nem a későbbi főhőst, John Grimes szerepel, hanem Derek Calver. Chandler eredeti tervei szerint ez a figura lett volna a Rim novellák és regények főhőse. A két „teaser” történetben Calver hasonló utat jár be, mint később Grimes: eljut a Rim világba, űrhajó kapitány lesz a Lorn Ladyn, és különböző űrkalandokba keveredik. Maga John Grimes a „Chance Encounter” (1959) című történetben tűnik fel, a későbbiekben pedig két sorozat központi alakjává válik. Az egyik a The Road to the Rimmel kezdődik, amiben Grimes szövetségi erőknél eltöltött idejéről olvashatunk. A másik sorozat a tengerészeti erőknél való szolgálatát öleli fel.

Az írói siker után kanyarodjunk vissza kicsit Chandler korai írásaihoz. Ahogy említettem, karrierje legelején komoly művekkel gazdagította a zsánert – ebből az időszakából származik a 327-es és 328-as Galaktikában olvasható kisregény. „Az Óriásölő” eredetileg 1945-ben jelent meg az Astoundingban, de a későbbiekben több antológiában is megjelent, köztük Fletcher Patt World of Wonder (1951) antológiájában. 1996-ban Chandler írását Hugo-díjra is jelölték a Retro kisregények kategóriában.
A történet egy Shrick/Bundátlan nevű Különböző életútját követi végig. A törzsében élőktől eltérően szőr nélkül született, így a közösség törvényeinek értelmében az újszülöttet meg kell ölni, húsa pedig a törzs tápláléka lesz. A kisded anyja, Weena szembe szegül a törzsfőnökkel, majd elmenekül, hogy megmentse gyermekét.
A következő állomás, ahol Shrick új életét láthatjuk egy új törzsben. A fiatal férfi épp a köztük járó nép, az Óriások mozgását figyelte, amikor az egyik alagútból érkező gyönyörű nő szólítja le a fiatal lényt; Weselnek hívják, és egy másik törzsből kergették el, mert különleges képességekkel bír. Ráveszi Shricket, hogy legyen az ő társa, így nagy dolgokat hajthatnak végre. A fiatal férfi megfogadja az idegen tanácsát, és Wesellel az oldalán elindul a hatalom felé vezető úton. A törzsfőnökké és népének védelmezőjévé váló Shricket egy jóslat is elkíséri nehéz és sötét útján.

Chandler kisregénye két érdekes témából merít: epikus történet és zsebuniverzum. Utóbbit a spoilerek elkerülése végett külön nem tárgyalom.

Az alagutakban élő törzsek életének bemutatása egy archaikus hangulatot teremt, és az ebbe az atmoszférába belehelyezett történet, Shrick felemelkedése ad egy mitológiai olvasatot Chandler kisregényének. Európai mitológiákból ismert elemek bukkannak fel „Az Óriásölő”-ben. Ott van mindjárt Wesel, akiben a csábító nő (femme fatale) karaktertípust ismerhetjük fel, aki közvetlenül/közvetve felelős a későbbi viszályért, gyilkosságért, esetleg háborúért, vagy veszélybe keveri a férfi hőst. Görög mitológiából rögtön eszünkbe juthat Szép Heléné, de Eris istennő talán relevánsabb példa, de bármely másik európai kultúrkör nő alakjai is párhuzamba állíthatóak Wesellel (pl. Lilith). Egy másik mitológiai utalás Oidipusz történetére történik: amikor Shrick a következőt álmodja:

Nagyfülű halála után Shrick sokáig aludt. Csak így tudta feldolgozni a veszteséget. Úgy érezte, cserbenhagyta Nagyfülűt,leghűbb követőjét. Álma zaklatott volt, múltja árnyai kísértették. Nagyfülű is benne volt, ahogy Nagy Agyar is, meg egy idegen nő, akivel egynek érezte magát, akiről tudta, hogy ő Weena, az anyja.

A „mitologizáló” elemek közül természetesen nem hagyható ki Háromszem jóslata sem, amelynek beteljesedését – más mitológiai hősökhöz hasonlóan – Shrick sem kerülheti el. Az apróbb utalásokon túl – ahogy az az előző mondatban szóba is került – a főhős életútja is a klasszikus hősök történeteit idézi. A Különbözőnek bizonyítania kell rátermettségét, és ki kell harcolnia közösségének elismerését, hogy így megszilárdíthassa hatalmát. Azonban az eposzi hősöktől eltérően Shrick cselekedetei erkölcsileg – vagyis pontosabban a mi erkölcsi mértékeink szerint – megkérdőjelezhetőek. A sötét barlangrendszer világa kegyetlen, „sok az eszkimó, kevés a fóka”-probléma többszörösen érvényes – az ilyen környezet nevel olyan sötét, már-már állati hőst, mint Shrick. Természetes következménynek tűnik ez a nyers, vadállati természet, de olvasóként gyorsan felmerül bennünk, hogy Chandler neve amúgy egy science fictiont ígér, nempedig egy fantasy köntösbe bújtatott sötét hőstörténetet. Mi is a helyzet itt? Minden jó kispróza ismérve a csattanó, ezzel Chandler is tisztában volt. Hogy „Az Óriásölő” is megfeleljen ennek a kritériumnak, az író a történetet lezárásában rejtette el a science fictiont, amivel végül teljesen más megvilágításba helyezi Shrick életét.

Hogyan néz ki ez a science fictionbe való fordulás? „Az Óriásölő” befejező részéből megtudhatod.