December 8-án, csütörtökön a Városháza parkban lévő Üvegházban 13:30-kor kezdődött sajtónyilvános eseményünk. Az OlvasásGalaktika akciónapján délután Pesten (Bosnyák tér 15-17 órakor), Budán (a Fény utcai piacon található Frida Grillben egész nap) és a város közepén (Városháza park) is közös olvasásra biztattunk mindenkit.
A Városháza parkban lévő eseményen interjúlehetőséget kínálunk: Burger István, a Galaktika magazin főszerkesztője, Fedina Lídia, gyógyszerész, sci-fi író illetve Szoboszlai Miklós, lelkész állt az érdeklődők rendelkezésére.
az esemény támogatója a http://www.maszka.hu/
Fedina Lídia, a Virokalipszis c. regény szerzője
lapigazgatónk, Dr. Mund Katalin és főszerkesztőnk, Burger István
Ahova eddig eljutott az OlvasásGalaktika:
Ózd, Kazincbarcika, Bánréve, Eger, Békéscsaba, Győr, Cegléd, Baja, Budapest (Kőbánya, Zugló, Józsefváros, II. kerület)
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárak, 15 vidéki könyvtár
Minerva Könyvtár Egyesület (Pécs)
Paloma művészudvar (Budapest)
Damjanich János Múzeum (Szolnok)
Vöröskereszt (Budapest, Békés megye, Heves megye)
Magyar Asztronautikai Társaság (innen indult a kampányunk)
Budapesti Gazdasági Egyetem, Erzsébeti Közgazdasági Szakgimnázium, Budapesti Gazdasági Szakképzési Centrum Csete Balázs Szakgimnáziuma, Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum Eötvös Loránd Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája
GE Healthcare Magyarország, Csillagszekér Planetárium, TRIGO Kft, grafikaiszoftver.hu, Magyar Pénzügyi Közvetítő Zrt., Örökmozgó mozi, Puskin mozi, Cirko-Gejzír mozi, a decemberi 10-i Comic Con, a Lurdy Házban rendezett Star Wars találkozó.
Nemrég jelent meg a legújabb Őrség kötet, az Egyesült őrség, ami a Káosz-Őrséghez vagy az Idő-Őrséghez képest inkább a hexalógia eseményeihez kapcsolódik. Egy ilyen hosszúságú regénysorozat esetében megesik, hogy már nem emlékszünk olyan világosan a korábbi kötetek történéseire. Nosztalgiázás vagy emlékek felelevenítésese céljából az elkövetkezendő hetekben Lukjanyenko Őrség-sorozatát fogjuk körbejárni. Habár a cikkek első sorban a történeteket elevenítik fel, spoilereket csak kis mennyiségben fognak tartalmazni, így az is bátran elolvashatja ezeket a cikkeket, aki csak most ismerkedik a könyvsorozattal. Az előző cikkben az Éjszakai őrséget néztük meg kicsit közelebbről, így most, értelemszerűen, a második részt, a Nappali őrséget vizsgáljuk meg.
Általában egy jól induló első kötet után vagy hasonló színvonalat vagy kiforrottabb folytatást szoktam várni, olyasmit, ami le tud taglózni. Továbbá az is fontos szempont, hogy olyan világot teremtsen az író, amibe szívesen visszajárok. A Nappali őrség esetében többé-kevésbé teljesítette az elvárásokat, de annyit megjegyeznék, hogy az igazi katarzis a következő részben, az Alkonyi őrségben várható. A második részben Szergej Lukjanyenko és társszerzője, Vlagyimir Vasziljev továbbépíti az Őrségek világát és előkészíti a terepet a nagyszabású események számára. Itt is az előző regényhez hasonló felépítéssel dolgoznak: a könyv három különálló történetből épül fel, melyek az utolsóban válnak eggyé és nyer minden történés értelmet. Az első rész, „Idegeneknek tilos a bemenet”, a második „Idegen a másfélék között”, az utolsó pedig a „Másféle erő” címet viseli. Viszont ezúttal nem Anton elbeszélésében látjuk az eseményeket, hanem a Nappali őrség sötét mágusai és boszorkányai szemén keresztül ismerhetjük meg a Moszkvában történteket. Az „Idegeneknek tilos a bemenet” egy a Setéteket érintő akcióval kezdődik (egy idős asszony illegálisan működik, mint másféle), ami végül egy újabb a két Őrség közötti összecsapásba torkollik. A csatában Zavulon szeretője, Alisza is súlyos veszteségekkel tér vissza a Nappali őrség épületébe (elveszti szinte minden erejét), így az Őrség vezetője Artyekbe küldi a lányt, ahol rajvezetőként visszanyerheti elhasznált energiatartalékait. Az „Idegen a másfélék között” ismét egy Setét mágust hoz középpontba, Vitalij Rogozát, aki ismeretlen céllal utazik Ukrajnából Moszkvába. Amerre jár, csak halottakba botlik – ez felkelti mindkét Őrség figyelmét. A regény lezáró története, a „Másféle erő” a három „finn”, a Regin Fivéreivel kezdődik, akik Prágába tartanak, nyomukban egy Fénypártival (Anton) és egy Setéttel (Edgar). Az út nem véletlen, a Másféléket ellenőrző Inkvizíció tárgyalást tűzött ki az utóbbi idők történései végett.
Részlet az Idegeneknek tilos a bemenet részből
Ebben a kötetben jelennek meg az igazi grandiózus ötletek, viszont az új elemek mellett a Nappali őrség hű maradt a széria előző részéhez is – mind felépítésében, mind pedig hangulatában. Ahogy említettem, a szerkezet hasonló a megváltozott nézőpont ellenére is és a történetvezetés sem változott sokat. Igaz, most nem csak Anton okfejtéseit, hanem másokét is nyomon követhetjük (Alisza, Edgar), továbbra is a sakkfiguraként megjelenő és a játszmát elemző elbeszélők segítenek minket a nagy öregek, Geszer és Zavulon sakkozásában és átlátni annak minden részletét. Talán annyi újítás történt a cselekmény kibontakoztatásában, hogy az Éjszakai őrséghez képest itt sokkal jobban összefüggnek az események, szinte egyiknél sem érezni azt, hogy nem lenne köze az utolsó részben összeálló nagy képhez. Továbbá a Nappali őrség azáltal őrzi meg a szereplők „szürkeségét”, hogy az harmadik részig csak Setétekkel találkozunk. A rosszak oldala leginkább Aliszán keresztül válik hozzánk közelivé, teljesen emberivé. A gyermeki ideálokban való csalódás (Alisza másféleként már képes látni szülei valódi énjét, ami nem annyira tetszik neki), a féltékenység vagy a szeretett személy elismerése utáni vágy hozzák közel az olvasóhoz a boszorkányt – de az ezekhez hasonló nagyon is emberi érzések más szereplőkben is megtalálhatóak. Még a továbbiakban érdemes kiemelni az Éjszakai őrségről kapott új képet is, amit az új POV (point of view, azaz nézőpont) karakterek nélkül talán nem kaptunk volna meg. Részben már Alisza és Vitalij is árnyalja a jó oldalon állókat, de talán a legtalálóbb észrevételeket Edgar Setét mágus teszi.
Anton
Az új karakterek is rengeteg színt hoztak az Őrség-sorozatba, de a második kötet varázsa a már említett nagy ötletekben rejlik. Az első történet, ami Alisza táborozásával foglalkozik tekinthető egyfajta bemelegítésnek is (később kiderül, hogy nagyobb jelentősége is van), az igazi tétek a második történetben jelennek meg, majd a harmadikban csúcsosodnak ki. A szerzőpáros egyrészt látványosan építi tovább az Őrség világát olyan figurák behozásával, mint a Homály által létrehozott Tükör vagy a Setétektől függetlenül működő Regin Fivérei, akik a világot bejárva gyűjtenek Másféléket, hogy felneveljék a következő fivéreket, de a semlegesekből álló Inkvizícióról is többet tudunk meg. Továbbá a Nappali őrség szereplőin keresztül megismerjük az ő igazi természetüket, közösségük hierarchiáját (pl. miként viszonyulnak a vámpírokhoz és az alakváltókhoz) és gondolkodásukat – utóbbi nem csak tovább a szereplőket, hanem a sorozaton átívelő erkölcsi kérdéseket is továbbárnyalja. Ami a kötet legnagyobb erénye, hogy mertek közismert mítoszokhoz nyúlni és azokat a Másfélékhez igazítani. Egyik az Apokalipszis, ami jó pár SFF-fel a hátunk mögött már nem annyira meglepő, de amivel Lukjanyenko és Vasziljev összehozza, az már érdekesebbé teszi a világvége témát: Siegfried (vagy Sigurd) és Fafnir, a sárkány harca. Az Edda (izlandi nyelven írt versfüzér, innen ismerjük a skandináv mitológia jelentős részét) szerint Siegfried végzett a sárkánnyal – az Őrség világában ez egy Fénypárti és egy Setét mágus összecsapásaként jelenik meg, még a Megállapodás előtti időkből. Ezenkívül szóba kerül a Messiás és az Antikrisztus eljövetele, amihez természetesen köze van az Őrségeknek is.
Zavulon és Alisza
A rövid áttekintés után úgy látom, a Nappali őrség egyszerre marad hű az előző részhez és hoz be újításokat is a regénysorozatba. Sok érdeme mellett talán a legnagyobb erénye az egyre jobban kibontakozó főtörténet. Szerencsére nem sietősen, hanem megfelelő tempóban halad a cselekmény annak végkifejlete felé. A következő, Alkonyi őrséggel foglalkozó cikkben kiderül, hogy miként is alakulnak a dolgok és hogy Lukjanyenko miként tudja mindezt fokozni.
Az interneten és szerkesztőségünkben már kapható, az újságosoknál pedig december 6-tól érdemes keresni a Galaktika 321. számát.
A decemberi magazint James Patrick Kelly írásának első része nyitja: egy olyan világba csöppenünk, ahonnan eltűntek a férfiak. Keith Roberts szentestéje a Két Birodalom kereszttüzében egyaránt tartogat politikai és magánéleti intrikákat. Alekszandr Gyagyiscsev beszámolójában a S.T.A.L.K.E.R. Zónája egy napra magára marad.
A magyar szerzők karácsonyi témákat variálnak: Benedek Szabolcs egy nem mindennapi kívánságot vált valóra, Lovas Lajos, a Törzsszövetség szerzője „befűt” a Mikulásnak, Molnár Csaba (A széttört idő legendája) zsákos embere új értelmet ad egy legendának.
A megújult havi retro Owen Oliver „Fényjárvány” című novellája: a megjelenő titokzatos fények küldetése ismeretlen.
Interjú Erdész Róberttel: irodalomról, zenéről, sci-firől beszélgettünk, különös tekintettel egy kialakuló, új típusú mesterséges intelligenciára.
A képregény Arthur C. Clarke (2001. Űrodisszeia, A gyermekkor vége, Bölcső) „A csillag” című elbeszélésének adaptációja. A Kapcsolatfelvétel a 2016-os barcelonai Euroconról számol be. A Filmrovat a Zsivány Egyesre várva elemzi a Star Wars-hagyomány újjáéledését és/vagy saját útjait.
A tudományos főanyag a „Mi hiányzik az űrkutatáshoz?” kérdését járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások különböző robotokról (orosz határőrrobot; tenger alatti vadászrobot; illetve Jibo, a házi kedvenc), autók okoseszközeiről, valamint arról, kell-e az emberiségnek az atomreaktor. Az Obszervatóriumban az űrbányászat jogi problémái merülnek fel, a VR Labbal pedig belépünk egy másik dimenzióba.
Az XL-kiadás egy kisregényt és két rövidebb novellát tartalmaz: Perry Rhodan és társai újabb izgalmas kalandjait közöljük.
Úgy éreztük, több évtized után végre ideje modernizálni a Galaktika Baráti Kört, ezért 2016. november 28-tól a GBK szerepét a Galaktika Klub vette át. Egyúttal az előfizetési rendszerünket is megreformáltuk és a klub részéve tettük.
Aki az új klub tagja szeretne lenni, háromféle klubkártya közül választhat, amelyek mindegyike fantasztikus ajándékokat és kedvezményeket kínál.
Az Aranykártya a régi GBK hagyományait viszi tovább: egy ajándékkönyv jár hozzá, és egy éven át vásárlási kedvezményt nyújt birtokosának. De amíg a GBK esetében mi mondtuk meg, mi lesz az ajándékkötet, addig az Aranykártya tulajdonosa maga választhat könyvet a teljes saját kínálatunkból.
A Platinakártya az eddigi Galaktika-előfizetést váltja ki, de annál jóval többet kínál. Aki megvásárolja a kártyát, annak egy éven át házhoz visszük a magazint, plusz ajándékkönyvet választhat a teljes saját kínálatunkból, és vásárlási kedvezményt is kap. De nemcsak tőlünk, hanem több partnerünktől is, mint például a Hunyadi Gasztro, a Trafó, a Krak’n Town és a VR Lab.
A Gyémántkártya pedig a Galaktika XL-előfizetésnek felel meg, csak két ajándékkönyv és még több kedvezmény jár hozzá, mint a Platinakártya esetében.
A Platina- és Gyémántkártya tulajdonosai korábban megkapják a kiadványt, mint ahogy az az újságosokhoz kerül, ráadásul olcsóbban is jutnak hozzá, és nem érinti őket a 2017-től érvényes áremelés sem.
Eddig, ha valaki szeretett volna magazint vagy XL-t kapni, de könyvvásárlási kedvezményt is akart, akkor szüksége volt egy előfizetésre és egy GBK-tagságra is. Mostantól viszont a Platina- és Gyémántkártya egyszerre kínálja ezt a kétféle dolgot.
A partnerek és kedvezmények körét folyamatosan szeretnénk bővíteni, továbbá a tagjainknak rendszeresen rendezünk majd nyereményjátékokat, illetve kínálunk egyéb exkluzív lehetőségeket. A friss információkról mindig beszámolunk majd honlapunkon, a Facebook oldalunkon és a tagoknak szóló hírlevélben.
Ha valakinek folyamatban van a korábbi GBK-tagsága vagy a régi előfizetése, természetesen a lejárati dátumig a vállalt feltételekkel nyújtjuk tovább számára a megszokott szolgáltatásokat. De a lejárat után már csak az új Klub keretében lehet hosszabbítani.
Gondoltunk azokra az olvasóinkra is, akiknek esetleg még több hónap van hátra a régi tagságból vagy előfizetésből, de már most szeretnének váltani. Ha most kiváltják az új kártyák valamelyikét, akkor nekik nem egy évig lesz érvényes a kártya, hanem ehhez még hozzáadjuk a régi előfizetésből vagy tagságból maradt időt is.
És végül, ami a legfontosabb: az új Galaktika Klubot szeretnénk a GBK-nál aktívabb klubbá tenni, amiben nagyon számítunk tagjaink visszajelzéseire, javaslataira és ötleteire!
Nemrég jelent meg a legújabb Őrség kötet, az Egyesült őrség, ami a Káosz-Őrséghez vagy az Idő-Őrséghez képest inkább a hexalógia eseményeihez kapcsolódik. Egy ilyen hosszúságú regénysorozat esetében megesik, hogy már nem emlékszünk olyan világosan a korábbi kötetek történéseire. Nosztalgiázás vagy emlékek felelevenítésese céljából az elkövetkezendő hetekben Lukjanyenko Őrség-sorozatát fogjuk körbejárni. Habár a cikkek első sorban a történeteket elevenítik fel, spoilereket csak kis mennyiségben fognak tartalmazni, így az is bátran elolvashatja ezeket a cikkeket, akik csak most ismerkednek a könyvsorozattal.
Mágikus lényekről már azelőtt is olvashattunk, hisz nagy hagyományuk van az irodalomban, mondhatni már a kezdetek óta. A róluk szóló történetek már számtalan változatban születettek meg, és ha csak a fantasy zsánerét nézzük, a rengeteg alműfaj létezése is csak az előbbi állítást bizonyítja. Egyik ilyen kisebb műfaj az urban fantasy, amit a high fantasy ellentéteként is szoktak nevezni, mivel nem teljesen egy kitalált világ történéseit meséli el, hanem egy városi környezettel párhuzamosan létezőét. Ma már ez az alműfaj is igencsak kinőtte magát, rengeteg olyan művet tudnánk felsorolni, amiben különféle varázslatos lények élnek emberi városokban vagy azok mellett titokban (pl. Gaiman Soseholja, Rob Thruman Éjvilága, de a Harry Pottert is idevehetjük). Az ilyen típusú könyveket azonban a helyszín nagyon is meg tudja határozni. Erre leginkább az Éjszakai őrség olvasása közben döbbentem rá.
A történet szerint a Szovjetunió utáni Oroszországban, pontosabban Moszkvában vagyunk, ahol elbeszélőnk, Anton Gorogyeckij, Második szintű varázsló, Fénypárti vezet be minket napjaink varázslényeinek világába. Az észrevétlenül köztünk élő természetfölöttiek két csoportra oszlanak: Setét és Fény pártiakra, őket együtt Másféléknek hívjuk. A két fél között évezredes háború dúl, azonban egyikük sem képes legyőzni a másikat, így egyezséget kötöttek. Ennek következtében alapult meg az Éjszakai őrség, azon fénypártiak csoportja, akik a Setéteket ellenőrzik. Hasonló elven kontrollálja a Fénypártiakat a sötét mágusokból álló Nappali őrség. Azonban különös veszély fenyegeti a világ rendjét, a Fény és a Setét harca új fordulóponthoz ért.
Anton Gorogyeckij
Az Éjszakai Őrséget három különálló részre lehet osztani: Saját sors, Övéitől övezetten, Csakis övéinek. Az első történetet egy tökéletes bevezetőként tudnám jellemezni. Egy átlagosnak tűnő bevetés folyamán ismerjük meg az Őrségek működését, a varázslók szinteződését, a Homály (nevezzük egy térnek, amibe a Másfélék képesek belépni, de ennél azért jóval összetettebb) előnyeit és veszélyeit, és a korábbi olvasásélményeinkből ismert lények, mint például a vámpírok vagy az alakváltók helyzetét. Azonban tartogat több izgalmat is ez a rész: feltűnik a színen egy különös fiú, egy fiatal nőt pedig egy rosszindulatú átok sújt. Az első történet izgalmait főleg ez a két szál teszi ki.
A következő egység, az Övéitől övezetten egy az Éjszakai őrségtől függetlenül működő másfélét követ nyomon, aki önkényesen pusztítja a Setéteket. Habár már a Saját sorsban is megjelent ez a vonás, de itt kerül középpontba a regény talán legerősebb része, a morális kérdések körüljárása. A legtöbb történet szereti tisztán csak jónak vagy rossznak láttatni a szereplőit, itt azonban ez pont fordítva van. Sem az Éjszakai, sem pedig a Nappali őrség tagjai nem nevezhetőek kifejezetten pozitív vagy negatív karaktereknek. Sokszor saját érzéseik vagy személyes céljaik irányítják őket, miközben náluk sokkal hatalmasabb erőknek kell behódolniuk, továbbá szigorú szabályoknak megfelelniük. A Másfélék legtöbb lelki vívódása is ezekből a szinte feloldhatatlan problémákból adódnak. Ott van például Kosztya, Anton vámpír szomszédja, akivel jó kapcsolatot ápol, de főhősünk munkája (ha szükséges, vámpírokat öl) sokszor húz falakat a két fél közé. De hasonlóan nehéz, sőt, talán az egyik legnehezebb az, amikor Antonnak túl kell lépnie saját érzésein, hogy így a nagyobb jót szolgálja – ez a példa viszont már az utolsó történetből, a Csakis övéinekből van. Anton áldozatán túl ez a rész tartogatja talán a legérdekesebb eseményeket. Egy különös futár érkezik Moszkvába egy titokzatos csomaggal, az Őrség tagjait pedig elküldik a városból. Ez az egység tűnhet egy csapatépítésnek, ami nekünk, olvasóknak hasznos, mivel itt ismerjük meg igazán a szereplőket, másrészt előkészíti az utolsó oldalakon lezajlódó finálét is.
Zavulon
Továbbá a három történetben felvázolt szálak itt érnek össze igazán. Pedig mikor elkezdünk olvasni egy új részt, nem úgy tűnik, hogy lenne valami köze az előzőhöz. Azonban ahogy Lukjanyenko fokozatosan tárja fel előttünk az újabb rejtélyeket és ejti el előttünk az információmorzsákat, lassan, de biztosan összeáll a kép. Gyakran elhangzik a könyvben, hogy a háttérben a hatalmas mágusok sakkoznak a felállított bábukkal – ez a hasonlat a történetvezetésre is teljesen megfeleltethető. Anton egyszerre sakkfigura és a játszmát elemző személy, az ő következtetései és gondolatai határozzák meg a már említett információk adagolását; annak ellenére, hogy nem végig E/1-es elbeszélő módban ismerjük az eseményeket. Így lesz igazán izgalmas az Éjszakai őrség, mivel nagyon ritkán tudunk többet Antonnál (talán csak az Övéitől övezettenben), így nagyon kicsi arra az esély, hogy kitaláljuk az események végkimenetelét. A sakk hasonlat kapcsán érdemes megemlíteni egy másik gyakran felmerülő problémát a könyvben, mégpedig a a sors létezésének kérdését. A téma nem új, a mágikus lényekhez hasonlóan sokszor feldolgozták már (hogy ez orosz példányt mondjak, Lermontov Korunk hőse), de Anton és más szereplők cselekedetein keresztül válik ez a problémakör igazán érdekessé és a karakterek szemszögéből szívszorítóvá. Saját akaratukból cselekszenek vagy csak ide-oda állítható katonák egy világméretű harcmezőn? A kérdést talán a harmadik történet végén oldja fel Anton, amihez kapcsolódóan egy Kipelov (orosz rockbanda, sokszor utalnak rá a könyvben) zeneszám sorait tudom idézni, hogy a tényleges spoilereket elkerüljem: „And freedom I will gain / Without evil and goodness” (S szabadságot jó és rossz nélkül nyerek).
Szvetlana
Az izgalmasan felépített történetet még számos apróság egészíti ki, amelyek megadják az igazi savát-borsát az Éjszakai őrségnek. Ami a hasonló műfajú, angolszász művekhez képest mindenképpen különlegessé teszi a regényt, az a helyszín: Moszkva. Lukjanyenyko nem tér ki különösebben politikára vagy társadalmi problémákra, ezek inkább a háttérben húzódnak meg, de mégis érezhetően jelen van a 90-es évek Oroszországának lenyomata. A kicsit komor, de realisztikusan megfestett világgal szemben azonban nem egy varázslatos párhuzamos univerzum húzódik, ami teljesen kiszolgálná az eszképizmust, hanem egy hasonlóan sötét, sőt talán sötétebb világ. Az úgymond darkosabb hangulat ellensúlyozásaként rengeteg olyan érdekességet tudunk meg Moszkváról és a környékről, mint milyen szuvenír vásárlásától óvakodjunk, melyik orosz cigerettát érdemes venni, továbbá egy sajátos humor is átszövi a regényt a nehezebb témákat ellensúlyozva.
Egy elég erős első résszel kezdődik az Őrség hexalógia. Adva van egy alaposan átgondolt, jól felépített világ, egy realisztikusan lefestett valóság és párhuzamosan létező természetfeletti világ (legalábbis egy kevésbé mesés ábrázolás), számos irodalmi téma felvonultatása, és mindezt egy nem mindentudó főhős szemén keresztül látjuk, aki bármelyikünk lehetne (így könnyű is vele azonosulni). A könyv elolvasása után úgy érzem, nem hiába van ott a könyv hátoldalán, hogy „ütős, mint egy pohár vodka”.
Olyan munkaerőre lenne szükségünk minimum heti 8-10 órában, aki elsősorban a karácsony előtti megrendelések feldolgozásában, összekészítésében és a webshoppal kapcsolatos adminisztrációban segít.
Asszisztensi feladatai is lennének projektkoordinátor kollégánk mellett (asszisztencia, fotózás, videózás).
Emellett, kapacitástól függően könyveket olvashat és cikket írhat számunkra, és természetesen beleláthat a könyvek és a Galaktika magazin elkészülésébe, egy szerkesztőség mindennapi életébe.
A Metropolis Media 2016 áprilisában indította útjára Start Könyvek sorozatát, elsőkönyves, illetve kezdő írók számára. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg az első négy kötet: a Sors-algoritmus, A széttört idő legendája, a Lilian és az Eshtar.
November 15-én érkezik a Metropolis Media kiadó jóvoltából az Egyesült Őrség, amit a sorozat megálmodója és itthon is nagy népszerűségnek örvendő szerzője, Szergej Lukjanyenko jegyez.
Az Egyesült Őrség (oroszul: Шестой Дозор [Sesztoj dozor], azaz Hatodik őrség) az Új Őrség után következő, és Lukjanyenko által megálmodott Őrség-sorozat zárókötete.
Olyan események rázzák meg a Setétek és a Fénypártiak világát, amelyeknek csak közös erővel tudnak ellenállni. Az új regényben egy titokzatos vámpír zavarja meg a rendet Moszkva utcáin. Anton Gorogyeckij üzenetet olvas ki az áldozatok neveinek kezdőbetűiből, Geszer parancsára pedig megpróbál az ügy végére járni. Az archívumokban található dokumentum segítségével igyekszik a vámpír nyomára akadni, de sokáig nem foglalkozhat az üggyel, lányát ugyanis megtámadják.
Az őrségek kedélyeit egy prófécia felbukkanása is borzolja, ami a következőképpen szól:
Nem hiába ömlött ki, nem feleslegesen égették el. Elérkezett az első határidő. Ketten testet öltenek és kitárják az ajtót. Három áldozat, negyedszerre. Öt nap marad a Másfélék számára. Hat napja marad az embereknek. Azoknak, akik útra kelnek, semmijük sem marad. A Hatodik Őrség halott. Az ötödik erő eltűnt. A negyediknek erre nem volt ideje. A harmadik erő nem hisz, a második erő fél, az első erő elfáradt.
A különös szavak rengeteg kérdést vetnek fel és a világ végét sejtetik. Mi a Hatodik Őrség és hol találhatóak meg a tagjai? A Nappali és az Éjszakai Őrségnek össze kell fognia, ha meg akarják akadályozni a közelgő apokalipszist. Egy szó szerint, az egész világon átívelő kaland veszi kezdetét Lukjanyenko Egyesült őrségében olyan jól ismert szereplőkkel, mint Anton vagy Zavulon. Meglepő fordulatok, tragikus sorsok és nagy áldozatok jellemzik a szövevényes cselekményt. Ahogy a könyv fülszövege is ígéri, az írótól már megszokott kalandokon keresztül vezeti az olvasót, de eközben felveti az emberi lét legalapvetőbb kérdéseit is. Igazi méltó befejezése az Éjszakai őrség-sorozatnak.
Az Olvasásgalaktika partnere a maszka.hu jelmezkölcsönző (fotó: Székács Alexa)
Elindult az Olvasásgalaktika élménykampány, amely keretében 200.000 db Galaktikát oszt szét a kiadónk. Ez 20 millió oldalnyi élmény!
A kampány csúcspontjaként december 8-án plusz 10 perc olvasásra buzdítunk, és eseményeket tartunk az ország számos pontján.
Ha mind a 200 ezer résztvevő csak tíz perccel olvas többet, az összeadva négy évnyi olvasás egyhuzamban! A szervezők szerint a lehetőség nyitott, hogy bárki olvasson: kérjen egy Galaktika magazint!
A kampány másik kiemelt célja, hogy minél több fiatalt bevonjon az Olvasásgalaktikába.
„Színvonalas science-fiction olvasására biztatnánk, ebben ugyanis megtalálhatnák a példaképül választható hősöket éppúgy, mint a társadalmi és etikai kérdések élvezetes stílusban megírt elgondolkodtató felvetéseit, miközben a tudományos ismeretterjesztő irodalom utáni igényüket megalapozhatnák.” (dr. Mund Katalin szociológus)
„Részben az amerikai egyesült államokbeli adatok (Bethune, 2012), részben magyar tapasztalatok alapján feltételeztük, hogy hazánkban is előtérbe került egy olyan műfaj, amely korábban kifejezetten „rétegirodalom” volt – a fantasztikus regények.”
Az Olvasásgalaktika keresi a partnereket, közösségeket, cégeket, akik nagyköveteink lesznek, és segítik az Olvasásgalaktika növekedését.
Joe Haldeman első kézből láthatta a vietnami háború szörnyűségeit. Örök háború című többszörösen díjazott SF regénye pedig bemutatta az összes borzalmat, melyet egy háború okozhat. Minden fizikai, és lelki sérülést szívbemarkolóan adott vissza, ettől téve roppant hitelessé egy évszázadokon átívelő konfliktus.
Második kötete, az Örök béke nem az Örök háború szó szerint vett folytatása. Leginkább csak az első könyv tanulságait viszi tovább, vagy az abból kimaradt gondolatokat veszi elő, hogy újra lecsapjon az olvasói lelkekre. Az teljesen mindegy, hogy egy háború a Földön zajlik, vagy fényévnyi távolságokra, emberek, vagy űrlények, fejlett, vagy fejlődő országok között: a háború mindig borzalmas marad, és általában a civilek, az ártatlanok és a társadalmak látják kárát.
2043-ban, a Földön járunk, ahol egy homályos indíttatású háború folyik. Ismét előtérbe kerül az Örök háború, melyben szintén nem igazán tudtuk az összetűzések miértjeit, okait. A főszerepben Julian Class, fizikus, gépész áll, aki egész egyszerűen utálja a katonáskodást. A nem is olyan távoli jövőben a háborúk elgépiesednek. Néhány ember „összekapcsolva” valamiféle kollektív tudatot képezve irányítanak robot-monstrumokat, amikkel próbálnak rendet tenni a csatatereken. Julian részese az egyik ilyen mechának. Egyfelől roppant bensőséges kapcsolatot tesz lehetővé bajtársaival az összekötött tudat, másfelől viszont a privát zónák teljességgel megszűnnek. Julian sosem akart embert ölni, ám egy véletlen folytán mégis megteszi. A gondolat, hogy kioltotta valakinek az életét nem hagyja nyugodni. Itt kúszik be a képbe ismét a katonák lelki világa, a poszttraumás stressz, depresszió, kirekesztettség érzése.
A regényben előtérbe kerülnek az egyéni érdekek, az áldozathozatal, faji szegregáció, és egyéb társadalmi kérdések, melyek sajnos nem is annyira régen számtalan borzalmat generáltak. És fognak is, ha Haldeman víziója valamiképpen bebizonyosodik (reméljük azért, hogy nem).
Az író jövőképe ijesztően hatásos, és eleven. Azonban a háborúskodás nem minden. Csaták, harcszínterek csupán néhányszor vannak jelen a műben, viszont akkor nagyon fontosak. Nekem leginkább az jut eszembe róla, mintha egy leszerelt katona megpróbálna visszailleszkedni a társadalomba – csak itt még aktív szolgálatos. De a társadalom furcsa, főleg mai szemmel nézve (bár Haldeman felvetései félelmetesen sok mindenben hasonlítanak a mostani Föld embereire).
Nagyjából a regény felétől a háborús szálat háttérbe szorítva új cselekmény indul el. Aki végig Örök háború szintű könyvre számított, az bizony kicsit csalódni fog. A hangulat és a mondanivaló is más lesz, de ez egyáltalán nem baj, hiszen Haldeman írásának hála így is élvezetes lesz minden oldal.
Nem kell megijedni, a kötelező utánagondolás nem fog elmaradni.
Összességében az Örök béke kiváló utóda az Örök háborúnak, még akkor is, ha a mű nem konkrét folytatás. Érdekes kérdéseket feszeget továbbra is az író, melyek így húsz év távlatából aktuálisabbak a kelleténél. A háború az emberiség része, minden pillanatunkat végigkísérte, de vajon képesek leszünk majd egyszer egymás öldöklése nélkül élni?
