Január 15-én töltötte 82. születésnapját a Nebula-és Hugo-díjas szerző, Robert Silverberg. Nevét Magyarországon méltatlanul kevesen ismerik, azonban roppant tehetséges és intelligens íróról van szó. Az amerikai szerző tizenéves korától novellákat publikált, és húsz évesen adta ki első SF- kötetét, a Revolt on Alpha C-t, melyben egy fiatal űrkadét kalandjait meséli el. Pályafutása alatt majdnem 70 regényt írt, közülük csupán néhány jelent meg magyar nyelven. Ám hála a Metropolis kiadónak, Silverberg három népszerű könyvét olvashatjuk anyanyelvünkön. Ezek pedig a következők: Lord Valentine kastélya, Majipoor krónikái, Valentine Napkirály.
Az író születésnapja alkalmából emlékezzünk meg Majipoor hatalmas világáról, ami végtelen történetet birtokol. A hatalmas, nyüzsgő bolygóról, ahol az író tényleg érezteti, hogy nem csak a főszereplő körül forog a világ, hanem önmagától is szó szerint életre kel.
Eredeti nyelven olvasható a fent említett köteteken kívül még három, Majipoor világában játszódó történet, melyek kvázi eredettörténetként szolgálnak az eseményeknek.
A cikk a továbbiakban cselekményleírást tartalmazhat.
A magyarul megjelent trilógia nyitókötete a Lord Valentine kastélya címet viseli, melyben egy ifjú vándor ráébred arra, hogy nem a zsonglőrlétet szánta neki a Mindenható, hanem valami sokkal jelentőségteljesebb sors vár rá. Ez akár lehetne bármelyik klisé-fantasy alapja, de itt azért másról van szó. A regény 1983-ban látta meg a napvilágot, melyben egyszerre van jelen számos SF-motívum, melyek fantasyval keveredve valami elképesztő elegyet alkotnak. A regény alap története úgy érzem mindig kicsit háttérbe szorult, de talán ez egyáltalán nem probléma. A hangsúly mindinkább a karakterek közötti viszonyokon, a gyönyörű tájakon, és a világ részletességén volt. Valentine kalandozásai során bámulatos helyekre jut el, magas hegyek között vándorol, sivatagokon kel át, sőt egzotikus őserdőkön is keresztülvág, mire eljut a Kastély-hegyre, hogy elfoglalhassa jogosan megérdemelt trónusát.
Minden oldalon érezhető a gondos tervezés, az ok-okozati összefüggések, a miértek és hogyanok szoros kapcsolata. A tájleírások részletesek, a karakterek által bejárt utak szintén roppant aprólékosan vannak kidolgozva.
A főbb témák, mint például az elnyomottság, a rasszizmus, háború jogosságának kérdése több, mint harminc én távlatából is kifejezetten aktuálisnak mondható.
A soron következő kötet mindinkább antológiának mondható, egyfajta novelláskötet Majipoor világából. Nem véletlen a cím sem: Majipoor krónikái. A történet szerint az ifjú Hissune, a volt utcakölyök most a bolygó gigászi bürokratikus szívében, a Labirintusban végzi unalmas munkáját. Ám ugyanezen a helyen található a Lélektároló, ami megannyi egykoron élt majipoori lakos emlékeit őrzi. Ezekben az allegorikus léleklenyomatokban utazik Hissune, és megismerhetjük kicsit Majipoor több tízezer éves történelmét. A könyv igazából egyáltalán nem kötődik az első regényhez, de aki többet szeretne megtudni Silverberg csodás univerzumáról, annak mindenképpen ajánlott elolvasni ezt az alkotást is.
A harmadik, és egyben záró kötet ellenben ott veszi fel az események fonalát, ahol az első abbamaradt. Pontosabban nyolc évvel később, mikor Valentine visszakerült trónjára. Uralkodása azonban egyáltalán nem telik unalmasan. A tizennégyezer éves béke megtörni látszik Majipoor fajai és az őshonos létformák, az alakváltó metamorfok között. A bennszülött nép elnyomottnak érzi magát, s véres bosszút forral annak érdekében, hogy visszafoglalja világát a Változatlanoktól.
A metamorf lázadók mindent alaposan megterveztek. Nem sereget gyűjtenek ellenségeik ellen, hasztalan is lenne, hiszen a Napkirály fennhatósága alatt több milliárd élőlény él. Gazdaságilag próbálják összeroppantani Majipoor népét. Az alakváltók fortéllyal megfertőzik a takarmányt, a mezőgazdaságot ezzel teljesen tönkretéve, mutáns fajokat szabadítanak különböző városokra, és szövetséget kötnek a vizek gigászi és rejtélyes teremtményeivel, a tengeri sárkányokkal. Silverberg több nézőpontból is az olvasók elé tárja a háború menetét. Ráláthatunk a Napkirály, a Kastély-hegyi politikusok, de az egyszerű lakosok szemszögéből is, hogy mire képes egy gazdasági konfliktus. A több nézőpont miatt minden szónak súlya van, a háború nem csupán valami fennkölt, megfoghatatlan jelenségként van jelen. A belülről fakadó problémák önjelölt Napkirályokat generálnak, sőt a tízezer éves államberendezkedés is megtörni látszik. Valentine és hűséges társainak lesz a feladata, hogy helyreállítsák a rendet e káosszal teli világban.
A magyarul megjelent Majipoor trilógia tele van felfedezésre váró eseménnyel, szereplővel és mindenféle apró mozzanattal. Néha viszont túl sok az idegen, már-már halandzsa szó. Sokszor ezek egy egész bekezdést jelentenek, és hiába kelti az idegenség érzetét. Ha egyáltalán nem értjük miről van szó, az könnyen kizökkenthet az olvasás folytonosságából. Javarészt azért egyből érthetőek a majipoori kifejezések, tehát nem kell megijedni, de néha kapkodhatjuk a fejünket, hogy valójában mi is történik a lapokon.
E három említett könyv nagyon szórakoztató egyaránt a kezdő SF/fantasy olvasónak, de hardcore rajongóknak is tartogathat érdekességeket. Gyakran megjelenik a könyvekben egyfajta utópisztikus látásmód, mely bemutatja, hogy ugyan elképzelhető egy olyan világ, melyben mindenkinek megvan mindene, és ha nem is tökéletes falanszterben élik le életüket a lakosok, attól még lehetnek boldogak a mindennapjaik. Viszont ez az állapot nem tarthat örökké. Mindig vannak változók, erről szól az élet. A rendet végül mindig a káosz váltja fel, ez pedig univerzális törvény. A regények arra is rámutatnak, hogy bárkiből lehet nagy ember. Minden csak akaraterő és kitartás kérdése, nem pedig születési előjog privilégiuma.
Aki csak a felszínt nézi, könnyen félrevezetően beskatulyázhatja Majipoor világát. Azonban az a helyzet, hogy a mű mélyén rengeteg minden lakozik. A világ történelme, az előző uralkodók élete, a különböző fajok viszonya, a kontinensek, a hierarchia, politika mind-mind végtelenül részletes, és sokszor elgondolkodtató. És ismételnem kell magamat: harminc év távlatából is elképesztően aktuális.
Összegezve tehát Robert Silverberg e három könyve roppant szórakoztató elegye a fantasztikum különböző ágazatainak. Olvasmányos és erős hangvételű. A cselekmény izgalmas, a karakterek jellemei remekül működnek, a felszín alatt pedig kivételesen hatalmas mondanivaló rejtőzik. Ajánlanám mindenkinek, aki most vágna bele a zsánerbe, de veteránok is minden bizonnyal találnak majd emlékezetes részeket a három könyvben. Ha muszáj lenne hasonlítanom valamihez, akkor talán a Dűne lenne a megfelelő viszonyítási pont.
Még sok boldog születésnapot kívánunk Robert Silverbergnek!
