Kategória: Hírek

Megérkezett a februári Galaktika

Az interneten és szerkesztőségünkben már kapható, az újságárusoknál pedig február 7-től érdemes keresni a 323. Galaktikát.

A magazin februári számában a MetaGalaktika 12-ben is szereplő híres argentin író, Jorge Luis Borges novellája olvasható, „A tintatükör”, magyarul először. A történet azt példázza, hogy ha álmokat kergetünk, észre sem vesszük, és utolérhet minket a végzetünk. Claudio Alejandro Amodeo az örök élet elérésének titkát egy furcsa lényre bízza. Hayden Trenholm rovarvilágában minden lehetséges azok számára, akik hisznek. K. A. Tyerina visszaemlékezésében egy kávé és egy áfonyás pite köré épülnek a történések.

A magyar szerzők közül Nemere István, az Elveszettek írója egy váratlanul a nyakunkba szakadó titokzatos örökségről beszél, Pusztai Andrea egy űrbeli kísérleti bányászkolónia titkait fedi fel, Varga Csaba Béla pedig a közeli jövő álomvilágának ígéretét leplezi le.

A havi retro Robert Barr „Hajszálnyira a világvégétől” című novellája: egy tudományos ötlet, egy kísérlet, és eljött a vidámság kora.

A képregény William W. Stuart „A csillagűzött szerető” című elbeszélésének adaptációja. A Kapcsolatfelvétel a Next fesztivál és a smART! XTRA programjairól számol be. A Világűrt jelentő deszkák a Tünet Együttes produkcióját, Az éjszaka csodáit ajánlja. A Filmrovat a 3% című brazil filmet elemzi.

A tudományos főanyag a szuperemberek témáját járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások 3D-szervnyomtatásról, okosfarmerről, csókküldő szerkezetről, egy fiktív űrversenyről, valamint a sáskajárás globális csapásáról.

Az XL-kiadás H. Rider Haggard klasszikus SF-kalandregényének (Amikor megremegett a föld) első részét tartalmazza.

január 31, 2017
Eduardo Goligorsky az új MetaGalaktikában

Január 24-én megérkezett szerkesztőségünkbe a MetaGalaktika 12, ami Argentína science fiction irodalmát veszi górcső alá. Legújabb kiadványunkban olyan híres argentin szerzők műveit olvashatjátok, mint Jorge Luis Borges, Carlos Gardini, Eduardo Goligorsky, Angélica Gorodischer, Ana María Shua – csak hogy a legfontosabbakat említsük. Egy rövid cikksorozat keretén belül pedig most megismerkedhettek az itthon jól vagy még kevésbé ismert írókkal. Gardini után az argentin sci-fi olyan íróját mutatjuk be, aki sajátosan értelmezi a science fictiont: Eduardo Goligorsky.

Goligorsky sci-fis munkássága főleg novellákból áll, melyeknek többsége antológiákban jelentek meg. Ezek közül a legjelentősebb A la sombra de los bárbaros (A barbárok árnyékában, 1977). A kötet az író 1965 és 1972 között született műveit tartalmazza, melyekben a civilizációt és a barbarizmust állítja szembe egymással. A kötetben megjelenik az utópikus múlt és a barbároknak számító emberek idealizálása, azaz a nemes vadember (noble savage) téma.

A la sombra los bárbaros is mutatja, hogy Goligorsky írásairól általánosságban elmondható, hogy a történet mellett jelen vannak sajátos elképzelései a zsánerről. A tudományt elég tágan értelmezi: szerinte a sci-fiben nem csak a technológiai fejlődésről és annak hatásairól, hanem a társadalomról, gazdaságról, politikáról és magáról az emberről is beszélnünk kell. Úgy gondolja, hogy a science fiction a lehető legjobb eszköz, amivel ilyen témákat kifejthetünk, mivel a sci-fi a társadalom allegóriája, az ember lehetőségeinek feltérképezése. Novelláiban így olvashatunk olyan változatos témákról, mint az ember küzdelme a szabadság megőrzéséért, a fejlett technika rossz célra való felhasználásáról és az ezt követő regresszió, az elidegenedés jelensége, a tudományos tökéletesedés következményei. Goligorsky számára még fontos a pszichológia is, ami több novellájában is központi szerepet kap, mint például a „Los divanes paralelos” (A párhuzamos szófák, 1966) –ban, ahol szatirikus allegóriában mutatja be, hogy a televízió és a média miként veszi át az emberek fölött az irányítást. Nagyobb figyelmet kapnak az emberi érzelmek az „Olaf y las explosiones” (Olaf és a robbanások, 1966), ahol a férfiak emóciók nélküli, programozott aggyal rendelkező robotokká válnak, a nők pedig a technológia zsarnokság elleni lázadókként és az emberi értékek védelmezőiként jelennek meg.

Az ember közeli témák mellett Goligorsky szereti felhasználni a sci-fi sablonjait, a lehető legkreatívabb módon. A MetaGalaktika 12-ben olvasható „Ők” (Ellos, 1967) című novellában is egy ilyen formabontást láthatunk. A történetben idegenek érkeznek az emberek közé, céljuk a társadalom megsemmisíése. Az emberiség veszélyeztetői lassan szivárognak be világunkba, nem közvetlen harcban tervezi elpusztítani azt. Érdekes módon, későbbi írásaiban a földönkívüliek már nem a kegyetlen behatolók, hanem a jó megtestesítőiként jelennek meg, maga az űrutazás pedig a menekülés eszközévé válik. Mindenesetre a még ma is (vagy megint aktuális) témáiról híres Eduardo Goligorsky „Ők” írása tökéletes betekintést ad különleges sci-fi életművébe.

Az első képen Naomi Savoie alkotása látható

Kapcsolódó cikkek:

Borgesen túl – Argentin sci-fi

Megjelent a MetaGalaktika 12

Jorge Luis Borges az új MetaGalaktikában

Angélica Gorodischer az új MetaGalaktikában

Carlos Gardini az új MetaGalaktikában

január 28, 2017
Két ingyenjegy az Apropó 2.0 előadásra

Ahogy korábban már beszámoltunk róla, február 7-én kerül bemutatásra a Trafóban a Tünet együttes Apropó 2.0 című táncelőadása, a legújabb videó-technológiával készült, mozdulatokra reagáló látványvilággal.

Az előadásra két jegyet sorsolunk ki február 1-jén, szerdán. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.

Még nem vagy tag? Lépj be most!

A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is. Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.

Legyél tagja egy igazán fantasztikus klubnak!

Játékunk lezárult, a nyertes Karcagi Éva lett.
Gratulálunk!

január 27, 2017
Megjelent a MetaGalaktika 12

Január 24-én megérkezett a nyomdából az argentin SF világát bemutató MetaGalaktika 12, vagyis mostantól kapható/átvehető a szerkesztőségünkben, továbbá ki tudjuk küldeni, amennyiben valaki ezt kéri. Az átvételről külön egyeztetünk azokkal, akik hozzájárulásukkal segítették a kiadvány megjelenését.

Íme az antológia tartalomjegyzéke. Amint látható, több szerzőről már írtunk a oldsite.galaktika.hu/ oldalain, és a továbbiakban is szeretnénk még háttérinfókkal szolgálni a kiadványhoz.

Jorge Luis Borges: A totális könyvtár
Az eternauta – Bevezető
Az eternauta – képregény 1.
Eduardo Goligorsky: Ők
Fernando Sorrentino: Dr. Moreau miatt
Az eternauta – képregény 2.
Rogelio Ramos Signes: Crisolaras úr pikkelyei
Sergio Gaut vel Hartman: Az argentin fantasztikus irodalom
Az eternauta – képregény 3.
Angélica Gorodischer: Kínai rizses hús
Claudia de Bella: A pára
Az eternauta – képregény 4.
Ana María Shua: Ugyanaz a folyó
Leonardo Killian: Névtelenek
Az eternauta – képregény 5.
Carlos Gardini: Eksztázis
Sergio Gaut vel Hartman: Közös nevező
Az eternauta – képregény 6.
Fabián César Casas: Utazás a tábornok aszteroidájára
Az eternauta – képregény 7.
Néstor Darío Figuerias: Lucio prenatális vándorlásai
Daniel Alcoba: Elephas Dolce
Az eternauta – képregény 8.
Daniel Antokoletz: A gyűjtő
Daniel Frini: Multiverzum
Az eternauta – képregény 9.
Héctor Ranea: Drummer
Az eternauta – képregény 10.
Patricio G. Bazán: Vörös hajnal

január 25, 2017
Két Tangerine Dream jegy várja gazdáját

Ahogy korábban már beszámoltunk róla, január 28-án, szombaton a budapesti A38 hajón lép fel az elektronikus zene egyik legrégebbi, legnagyobb hatású és ma is működő képviselője, a hétszeres Grammy-jelölt Tangerine Dream. Mi pedig ebből az alkalomból két jegyet sorsolunk ki január 26-án, csütörtökön. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.

Még nem vagy tag? Lépj be most!

A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is. Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.

Legyél tagja egy igazán fantasztikus klubnak!

A játékunk lezárult, a nyertes Tikos Máté.
Gratulálunk!

január 23, 2017
Carlos Gardini az új MetaGalaktikában

Január 17-én került nyomdába, és várhatóan 24-én érkezik meg szerkesztőségünkbe a MetaGalaktika 12, ami Argentína science fiction irodalmát veszi górcső alá. Legújabb kiadványunkban olyan híres argentin szerzők műveit olvashatjátok, mint Jorge Luis Borges, Carlos Gardini, Eduardo Goligorsky, Angélica Gorodischer, Ana María Shua – csak hogy a legfontosabbakat említsük. Egy rövid cikksorozat keretén belül pedig most megismerkedhettek az itthon jól vagy még kevésbé ismert írókkal. Gorodischer után az argentin sci-fi egyik legaktívabb és legtermékenyebb íróját, Carlos Gardinit mutatnánk be.

Carlos Gardini 1982 óta ír, emellett pedig rengeteg angol klasszikust (pl. William Shakespeare, Henry James, Charles Dickens), továbbá az SFF irodalom nagyjait (pl. Dan Simmons, Ursula Le Guin, Isaac Asimov stb.) fordította le spanyolra. Első igazi sikerét a „Primera línea” (Frontvonal) című történetével érte el, amiért Premio Círculo de Lecteres-díjjal tüntette ki a két zsűritag, Jorge Luis Borges és José Donoso (Csapjunk egy nagy murit, Határtalan vidék). A Falkland-szigeteki háború után született novella egy igazi megrázó történet a fronton harcoló katonák életéről, amit a szürreális ábrázolás mód tesz még emlékezetesebbé. A „Primera línea” később legalább két science ficion antológiába is bekerült.

Egy ilyen debütálás után Gardini munkáit egyre nagyobb és nagyobb érdeklődéssel kezdték figyelni. Két könyvével, a Mi cerebro animal (Állati agy, 1983) és a Jugos malabares (Zsonglőrmutatvány, 1984) ismét kivívta a szakma figyelmét . Az első egy gyűjteményes kötet, a másik pedig egy vidámparkban játszódó regény, ahol Gardini több furcsa lény vagy tárgy (pl. tükör, szfinx, szellemvasú stb.) szemszögéből meséli el a különös park mindennapjait. Az elbeszélővé előlépő tárgyak gyakoriak az író életművében. A legjobb argentin sci-finek tartott regény, az El Libro de la Tierre Negra (A feketeföld könyve, 1993) narrátora például a címben szereplő fekete könyv. A nem mindennapi mesélő szavain keresztül megismerhetjük a nyelv erejét és a szavak építő és pusztító jellegét. Az El Libro sorozat második része, az El Libro de las Voces (A szavak könyve, 2001) szintén egy könyvet állít középpontban: egy szekta tagjaihoz olyan könyv kerül, ami képes mindent rögzíteni, ami elhangzik annak közelében. A regény nemzetközi siker lett és Gardini másodjára nyerte meg vele a Premio UPC sci-fi versenyt (először a Los ojos de un dios en celo írásával nyert). A sorozat zárókötete, az El Libro de la Tribu (A törzs könyve, 2001) kicsit szakít a könyves tematikával, hisz inkább tekinthető vámpír történetnek, mint sci-finek, de az előző két részre jellemző ötletekkel teszi hasonlóan érdekessé.

A furcsa ötletek és komoly társadalmi témák jellemzik Carlos Gardini írásait, amelyek még friss műveiből, mint a vallást és nők elleni erőszakot tárgyali fantasy, a Vórtice (Örvény, 2002), vagy a weird fiction elemeivel operáló Triptico de Trinidad (2010) sem hiányoznak. Nem hiába tartják a legprominensebb sci-fi írónak Argentínában. Azt a különös élményt, amit írásai adnak a MetaGalaktika 12 -ben található „Eksztázis” című novellájában tapasztalhatjuk meg.

Az első képen G-host Lee munkája látható

Kapcsolódó cikkek:

Borgesen túl – Argentin sci-fi

Január 17-én érkezik a MetaGalaktika 12

Jorge Luis Borges az új MetaGalaktikában

Angélica Gorodischer az új MetaGalaktikában

január 22, 2017
Angélica Gorodischer az új MetaGalaktikában

Január 17-én került nyomdába, és várhatóan 24-én érkezik meg szerkesztőségünkbe a MetaGalaktika 12, ami Argentína science fiction irodalmát veszi górcső alá. Legújabb kiadványunkban olyan híres argentin szerzők műveit olvashatjátok, mint Jorge Luis Borges, Carlos Gardini, Eduardo Goligorsky, Angélica Gorodischer, Ana María Shua – csak hogy a legfontosabbakat említsük. Egy rövid cikksorozat keretén belül pedig most megismerkedhettek az itthon jól vagy még kevésbé ismert írókkal. Borges után most Angélica Gorodischert mutatjuk be, aki sci-fi novelláival nagy népszerűségre tett szert az angol és amerikai szerzők körében is.

Angélica Gorodischer (1928-) 8 éves kora óta Rosarióban él, ami többször is fontos szerepet játszott karrierjében. Számos művében visszaköszönnek otthonához kapcsolódó élményei, továbbá két alkalommal itt szervezte meg írónők számára tartott sikeres konferenciáit 1988 és 2000 között. Ha már szóba kerültek az írónők, Gorodischer írásaiban a fantasztikum elemei mellett gyakran találkozni feminista megközelítéssel, foglalkozik a férfiak és nők közötti erőviszonnyal, de gyakori témái közé tartozik a korrupció és az emberi kézben lévő hatalomgyakorlás problematikája is. Továbbá igyekszik felhívni a figyelmet Argentína elfeledett írónőire is.

Habár Gorodischer első sorban íróként tekint önmagára, számos sci-fi és fantasy novellát írt eddigi pályafutása során. A fantasztikum irodalmával először egy barátja lakásában találkozott: megpillantotta Ray Bradbury Marsbéli krónikák című művét, leült olvasni, és végül képtelen volt letenni a könyvet. Az erős élmény ellenére írói karrierjét nem sci-fivel, hanem krimivel kezdte: a 60-as években díjat nyert a Vea y Lea című lapnál, később pedig a Club del Ordennél is több korai detektívtörténetével. Argentína science fiction világába először Paco Porrúa, a Minotauro szerkesztője révén került kapcsolatba. Gorodischer észrevette, hogy a magazinban csak észak-amerikai szerzők művei szerepelnek. Az írónő egy levélben megkérdezte ennek miértjét és elküldte néhány akkoriban írt sci-fi novelláját is. Porrúának tetszettek Gorodischer írásai, megkérdezte, hogy ezek egy könyv részei-e? Az írónő azt hazudta igen, így a levelezés után nekiállt kötetbe rendezni írásait, hogy legyen mit odaadnia a szerkesztőnek: így született meg 1967-ben az Opus Dos (Opus 2). A kötetet nagy siker és különböző megkeresések követték. Ezután lépett kapcsolatba Gorodischerrel Daniel Divinisky, aki felajánlotta, hogy kiadná az írónő következő kötetét. Ez lett a Boyo las jubeas en flor (Jubeas virágzása alatt, 1973).

A nemzetközi sikert azonban egy későbbi gyűjteménye, a Kalpa Imperial (1983) hozta el számára. Ez volt az első műve, amit 2003-ban fordított le angolra Ursula Le Guin. A 16 díjat is magáénak tudó könyv egy névtelen birodalom felemelkedését és tragikus bukását meséli el 11 fejezeten keresztül. Ahogy sok más Gorodischer történetben, itt is visszaköszönnek a mesei elemek, amit átsző a szóbeli elbeszélés hagyománya és a különböző politikai kommentárok. Az írónő által teremtett világban a koldusokból uralkodók lesznek, a demokráciák diktatúrává válnak, a történelem pedig az idő múlásával mesévé alakul. A Kalpa Imperiallal Gorodischer nemcsak egy allegorikus történetet írt, hanem egy igazi tisztelgést a történetírás ereje előtt.

Angélica Gorodischer kissé meseszerű, de elgondolkodtató történeteiből kaphatunk ízelítőt a MetaGalaktika 12-ben olvasható „Csop-szui” novellában.

Az első képen Juan Gimenez illusztrációja látható a Kalpa Imperialhoz.

Kapcsolódó cikkek:

Borgesen túl – Argentin sci-fi

Január 17-én érkezik a MetaGalaktika 12

Jorge Luis Borges az új MetaGalaktikában

január 20, 2017
Fantasztikus lett a bizonyítványod? Adunk egy Galaktikát!

Idén 45 éves a Galaktika magazin, ezért úgy döntöttünk, minden 4,5-ös átlag feletti félévi bizonyítvány felmutatójának ajándékba adunk egy 2017. januári Galaktikát. Az ajándék magazin átvehető szerkesztőségünkben, a bizonyítvány (vagy az arról készült másolat/fotó) felmutatása esetén.

De ez még nem minden! 50% kedvezménnyel vásárolhatnak Aranykártyát azok, akik bizonyítják, hogy jól tanultak az elmúlt félévben. Az Aranykártyához jár egy ajándékkönyv is, valamint 25%-os vásárlási kedvezmény minden kiadványunkra.

Akciónk február 3-ig tart.

január 19, 2017
Jorge Luis Borges az új MetaGalaktikában

Január 17-én került nyomdába, és várhatóan 24-én érkezik meg szerkesztőségünkbe a MetaGalaktika 12, ami Argentína science fiction irodalmát veszi górcső alá. Legújabb kiadványunkban olyan híres argentin szerzők műveit olvashatjátok, mint Jorge Luis Borges, Carlos Gardini, Eduardo Goligorsky, Angélica Gorodischer, Ana María Shua – csak hogy a legfontosabbakat említsük. Egy rövid cikksorozat keretén belül pedig most megismerkedhettek az itthon jól vagy még kevésbé ismert írókkal. A sort azonban ki mással nyithatnánk, mint az az argentin irodalom legnagyobb alakjával, Jorge Luis Borgesszel.

Jorge Luis Borges (1899-1986) költő, esszéista, novellaíró, a latin amerikai irodalom egyik központi alakja volt. Irodalmi Nobel-díjra többször is jelölték, azonban politikai okokból (Augusto Pinochethez, chilei diktátorhoz fűződő vitatott kapcsolata miatt) sosem kapta meg. Írásai és gondolkodásának hatása az irodalom szinte minden területére kiterjedt, köztük az SF-re is. Borgest nem szokták zsánerírónak nevezni, de novelláiban az idő és a valóság határainak feltérképezése, az olyan gyakran visszatérő képek és szimbólumok, mint a labirintus, a tükör vagy a térkép számtalan SF író írásában is visszaköszön: Philip K. Dick, Paul Auster, Kurt Vonnegut Jr. De a kortárs alkotóknál, mint China Miéville (lásd. „The Tain” című kisregényét, ahol egy szörny mászik elő egy tükörből) vagy Gene Wolfe is tetten érhető Borges irodalmi hagyatéka.

Borges korán, 1919-ben kezdett írni és a 80-as évekig nem hagyott fel ezzel a tevékenységével. A legnagyobb hatású, „science fictionnek” számító kötete a Ficciones (1944) volt, később az Alef (1949). Itthon hasonló gyűjteménynek számít a régi Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent Körkörös romok (1956). Többek között ebben az elbeszélés-gyűjteményben olvasható 1935-ös „Közelítés Almotászimhoz” című írása, amit a borgesi történetek prototípusának is neveznek. Az álomszerű atmoszféra és a már említett szimbólumok nem lennének jelen novelláiban gyermekkori élményei nélkül. Például a visszatérő labirintus képet valószínűleg a palermói ház kertlabirintusa ihlette, ahol Norah húgával sokat játszottak, a művek meghatározó metafizikai és idealista filozófiáját pedig édesapja, Jorge Guillermo Borgestől ismerte meg. Az iskolás évek alatt pedig a világirodalom olyan alakjai inspirálták, mint a francia szimbolista költők (Verlaine, Rimbaud és Mallarmé), Oscar Wilde, könyvtársegédként pedig több modern alkotó munkásságával ismerkedett meg, köztük Virginia Woolféval és William Faulknerével.

Borges témájú Google Doodle az író 112. születésnapján

Gazdag és szerteágazó irodalmi hagyatéknak tűnik Borgesé mind az őrá nagy hatással lévő írók és filozófusok, mind pedig sajátos témái végett. Azonban ettől nem válik nehéz olvasmánnyá egyik novellája sem, sőt, tiszta és közérthető stílus jellemzi, ami mentes mindenféle túl díszített szóképektől. A MetaGalaktika 12-ben található novella is ilyen tiszta, de tipikus borgesi történet: ez A mindenség könyvtára. Minden megtalálható benne, amiért szeretjük az argentin írót. Már nem kell sokat várni, hogy sok más argentin sci-fi novella mellett ezt is elolvashassuk.

Az első képen Sofia Bonati alkotása látható

Kapcsolódó cikkek:

Borgesen túl – Argentin sci-fi

Január 17-én érkezik a MetaGalaktika 12

január 19, 2017
Mr. Franklin titka – novella ajánló

Ronil Caine neve ismerősen csenghet azoknak az Olvasóknak, akik nyomon követik a Galaktika kiadványokat. Caine az egyik Start könyves szerzőnk, bemutatkozó regényét, a Liliant igazán pozitív fogadtatásban részesítették a hazai SF-rajongók és számos blogger is elismerően szólt róla. Az író ezúttal a Galaktika 322. számában hozott egy igencsak elgondolkodtató novellát, Mr. Franklin titka címmel.

A nem túl hosszú alkotás (kilenc oldal) utolsó pár oldala hozza meg mindazt, amit szerintem nagyon sokan elvárunk egy novellától: olvasmányos módon, könnyedén hatol agyunkba a felismerés, melyet a mű mondanivalója tartogat.

Cselekményről nem igazán beszélhetünk a novella kapcsán, csupán névtelen narrátorunk meséli el utolsó együtt töltött perceit munkaadójával, a rejtélyes Mr. Franklinnel. Az idős úr egy egzotikus farm tulajdonosa volt, ahol szívesen töltötte idejét. Alkalmazottai nagy becsben tartották, soha egy rossz szót nem mondtak volna rá. Mégis rejtegetett egy titkot, amit nem mondhatott el soha senkinek.

A Mr. Franklin titkának esszenciája rövidségében rejlik. Vagyis pontosan olyan hosszú, mint amennyire kell. Túlmagyarázott okfejtésekre nem kell számítani, a mű végén az olvasónak kell mérlegelnie. A tanulság pedig mindenki számára érthetővé válik, legalábbis ideális esetben mindenki elmélázik néhány percet jelenlegi társadalmunk helyzetén.

A baljós jövőkép, melyet a novella ábrázol talán nem is annyira a jövőre utal. Jelenünk egyfelől a történelem egyik legizgalmasabb korszaka, mégis az egyik legveszélyesebb. Legalábbis társadalmi szempontból biztosan. Technológiánk annyira fejlett, hogy megengedhetjük magunknak a túlkényelmesedést. Szobánk melegében, komfortos fotelünkből ráláthatunk a világ történéseire, mely egyfelől csodálatos, és az internet megfelelő használatával végtelen tudás tárulhat elénk. Másfelől pedig akaratlanul is elidegenedhetünk embertársainktól. A számtalan apró kényelmi funkció lassan átveheti az uralmat, ha nem figyelünk, s végül érzéseink, gondolataink is szintetikussá válhatnak. Éljünk akármilyen korban, az ember mindig társas lény marad. Mindig meg kell találnunk helyünket a társadalomban, részt kell vegyünk a megkövetelt normákból, és figyelnünk kell magunkra, s környezetünkre egyaránt.

Caine arra is felhívja a figyelmet, hogy élvezzük ki a „most” adta lehetőségeket. SF-íróként egyszerre kell a múltba révedni, a jelent képviselni, és a jövőt megálmodni, mégis arra sarkall a Mr. Franklin titka, hogy néha picit jobb a mában élni. Persze tervezzünk előre, tiszteljük múltunkat, de mégis a jelen van számunkra kitalálva. A mostban kell megfelelnünk, érvényesülnünk, de ami a legfontosabb: jól érezni magunkat. Világunk a sok szörnyűség mellett csodálatos, változatos, rejtélyes, és legfőképpen a miénk. Csupán arra vár, hogy felfedezzük.

Véleményem szerint a Mr. Franklin titkában nem a vészjósló, negatív jövőt kell szem elé helyezni, hanem a jelen problémáira, és a megoldásokra kellene fókuszálni, hogy teljes életet élhessünk.

január 17, 2017