Szerkesztőségünkben és webáruházunkban már kapható, az újságárusoknál pedig április 4-től érdemes keresni a Galaktika 325. lapszámát.
A Galaktika magazin áprilisi kiadását Lewis Shiner elbeszélésének első része nyitja: egy fárasztó nap után hazatérve semmi sem az, aminek látszik… Joan Marie Verba a testvérharcok és a vérbosszú korában két fivér szoros kapcsolatát ábrázolja egy Darkover-történetben. Jeff Carlson, a hamarosan megjelenő Fagyott égbolt szerzője különös kísérletében az ember és a víz viszonya szokatlanul új megvilágításba kerül. Leonyid Kaganov írásában a gyermekkor végének tragikus ára van. Erik Simon felfedezőútja nem úgy sikerül, ahogyan eltervezték. Gareth D. Jones egy barátság jeleneteit villantja fel az öntudat és a technológia tükrében.
A magyar szerzők közül Erdész Róbert írása azt bizonyítja: egyetlen létforma sem lehet örök, a miénk sem; míg Kovács Attila egy gyanúsan jó üzlet meghiúsulását állítja a középpontba. A havi retro Gárdonyi Géza „Kendő vagy mi” című novellája, benne életünk viszonylagossága és a halál mint biztos fogódzó jelenik meg.
Egy amerikai képregényt mutat be a lap az 50-es évekből, mely az Utazók című új film alapjául szolgált. A Kapcsolatfelvétel az Írószövetség Kasztovszky Béla-emlékestjéről számol be. A Filmrovatban a nézők-kommentelők furcsa gesztusai elmarasztalást kapnak, a színésznők testalkati jellemzői ügyében. A Szférák zenéje a Solaris zenekar történetét mutatja be. A Világűrt jelentő deszkák a Tünet Együttes Apropó 0.2 című előadását elemzi. Az Obszervatórium űridőjárás-jelentése egy új mérőműszer fejlesztéséről ad hírt.
A tudományos főanyag a nagyvárosi klímaváltozás témáját járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások ehető robotokról, szuperkritikus vízről, 3G-okosszemüvegről, intelligens zokniról, valamint a hernyóinvázió fenyegető veszélyéről.
Az XL-kiadás H. Rider Haggard regényének (Amikor megremegett a föld) befejező részét tartalmazza, illetve a szerző egy novelláját: „Pongoföld szörnyetege”.
A HammerTime Cafe egy klub, bolt és egy kávézó kombinációja. Budapest terepasztalos stratégiai játékosainak és szerepjátékosainak egyik legnagyobb fellegváráról van szó. De a klasszikus társasjátékok művelőit sem nézik ki, sőt helyben is rengeteg társasjáték van, amit ki lehet próbálni, vagy akár megvásárolni.
A kávézó kényelmes helyet tud nyújtani 2-3, vagy akár 7-8 fős csapatoknak is: a nagy felületet igénylő játékok és a szabálykönyvek is elférnek. Ha pedig valakinek nem elég nagy a csapata, az sem gond: szerezhet partereket a HammerTime Cafe játékos keresőjében, vagy kereshet az eseménynaptárban olyan bemutatókat, versenyeket, ahol mindig van elég játékos.
Ráadásul játék közben, helyben rettentő finom hamburgereket, tortillákat, salátákat is lehet fogyasztani, kézműves sörökkel, szálas teákkal, forrócsokikkal és egyéb finom italokkal kiegészítve.
A Cafe az Üllői út 111. alatt található, ami a Klinikáktól vagy a Nagyvárad térről 3 perc sétával megközelíthető. Asztalt foglalni a Facebook oldalukon, vagy az info@hammertimecafe.hu címen lehet.
A Galaktika Klub tagoknak nyújtott kedvezmények:
Platinakártya: 30% kedvezmény az italokból (akárcsak a HammerTime Cafe klubtagjainak).
Gyémántkártya: 30% kedvezmény az italokból (akárcsak a HammerTime Cafe klubtagjainak) és további 5% kedvezmény a figurákra, társasjátékokra, festékekre és egyéb kiegészítőkre.
Az első alkalommal 2016-ban megrendezett Drón & Robotika Show sikerének köszönhetően az idén a rendezvény már az ország több városában is jelentkezik. Elsőként a soproni Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban, ahol közel 6000 négyzetméteren, igazán impozáns környezetben találkozhatnak a látogatók a legfrissebb technológiai vívmányokkal és fejlesztésekkel.
Március 28-én két páros belépőt sorsolunk ki a március 31. és április 1. között Sopronban megrendezésre kerülő Drón & Robotika Show 2.0-ra. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is. Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
Egy nem angol nyelven író szerző számára mindig nagy lépés, amikor művével be tud törni az angolszász piacra. Eredeti megjelenése után legalább 10 évvel végre angol nyelven is elérhető lesz Marina és Szergej Gyacsenko regénye, az Alekszandra és a teremtés növendékei. 2012 óta az Amazonon el lehetett érni Julia Hersey fordítását, azonban 2018-ban a Harper Voyager könyvként is megjelenteti.
Julia Hersey célja, hogy megismertesse szülőhazája, Oroszország irodalmát oroszul nem tudó ismerőseivel, ennek a projektnek az eredménye az Alekszandra megjelentetése. A történet főhősének, Szaskának akarata ellenére be kell iratkoznia egy eddig sosem hallott iskolába, a Speciális Technológiák Főiskolájába. A legkisebb botlásért és hibáért az iskola diákjai súlyos árat fizetnek. Szaska ebben a katonás rendben próbál helytállni, védeni szeretteit és túlélni a kegyetlen intézményt.
A 2008-as Euroconon a legjobb sci-fi/fantasy regénynek választották
Az angol/amerikai írók és szerkesztők eddig nagyon pozitívan nyilatkoztak a regényről. Lev Grossman, az itthon is népszerű Varázslók sorozat szerzője például egy olyan könyvnek nevezte az Alekszandrát, amiben megvan az a potenciál, hogy egy műfaj modern klasszikusává váljon. A Harper Voyager szerint az olvasó egy olyan fantasyt fog majd a kezébe venni, ami a létezés legmélyebb rejtélyeibe vezeti, és egy igazi szédítő utazásban lesz része. A kiadó ügyvezető szerkesztője, David Pamerico pedig így nyilatkozott a regényről:
Amikor eljutott hozzám Gyacsenkóék Alekszandrája az előzetes információk már kíváncsivá tettek: alapjában ez A varázslók, de egy orosz vidéken működő műszaki főiskolán. De amikor ténylegesen elmerültem a történetben az olyan volt, mintha hipnotizáltak volna, főleg úgy, ha Szergej és Marina történetét Julia hihetetlenül jó fordításával egyesítjük. Voltak itt Grossmanra emlékeztető elemek, de egy kicsi Gaimanből is… és még egy kicsi Gogolból. A hatása azonnali. Nem csak azt kellett meg tudnom, hogy miféle varázslatot tanulnak itt, hanem azt is, hogy ez miként változtatja meg Szaskát. És talán ez az, ami végül berántott: ezt a fantasyt valami elképesztően reális világba helyezték, de mégis olyan módon van elmesélve, amilyet eddig még nem igen tapasztaltam. Remélem, mások is ezt fogják érezni, amikor a könyvet olvassák.
Mert magyarnak lenni egzotikum – üzeni Jobbágy TiborMagyar című novellája a legújabb Galaktika lapjain.
SF-elbeszélésében a japánok és finnek kapnak főbb szerepet. Olvasóként mit sem sejtünk róla, mi lehet a világ többi országával, népcsoportjával. Csak annyit lehet biztosan tudni, hogy egy kétszáz éves járvány miatt a magyarok száz évre teljesen bezárkóztak, ami azt eredményezte, hogy végül kihaltak.
A Mitsubishi cég a csőd szélén áll, és a vezérigazgató, Mr. Tagami a jövőjén elmélkedik, mikor irodájába egy rejtélyes csomaggal betoppan Heikki Sjörgen, finn származású beosztottja. Állítása szerint talált egy igazi magyart, aki ráadásul életben van. Tagami persze meglepődik, rossz viccnek tartja az egészet, de végül bebizonyosodik, hogy a különc idegen valóban igazi magyar.
A novella inkább szórakoztató, mintsem aggasztó jövőkép. Nem valószínű, hogy a magyar nép csak úgy eltűnne a Föld színéről, de ha mégis, akkor is megtalálnánk a módját, hogy életben tartsuk hagyományainkat. A magyarság minden történelmi korban, minden nehézségek ellenére is túlélt, gyarapodott, alkotott. Röviden: mi, magyarok a jég hátán is megélünk.
A Magyar című alkotás igazi egzotikumként kezeli a magyar férfit, és valljuk be, sok nemzet a mai napig különcnek tart bennünket. Nem véletlen, hogy egy csomó összeesküvés-elmélet szól arról, miszerint földönkívüliek vagyunk. Vagy legalábbis tőlük származunk. Vagy valami ilyesmi…
Az alkotás üzenete egyértelmű: Európa közepén itt ez a kis ország, tele csodabogárral, melyet régen tép a balsors, de mégis küzd, halad előre.
A műben említett magyarok kimagasló intelligenciával bírnak, átlátják az összefüggéseket, agresszívak és nem tudnak megfelelni a jövőbeli társadalmi elvárásoknak. Ez szintén különcségünkből fakad, és talán valamilyen szinten az említett jellemzők igazak is lehetnek.
Jobbágy Tibor alkotása egy kicsit mindenkiben feléleszti a büszke magyart. Noha ez a novella nem egy reális jövőképet ábrázol, mégis húzhatnánk párhuzamot történelmünkkel, jelenünkkel és mindazzal a jövővel, ami felé tartunk. Aki szeretne aktuálpolitikát belelátni a műbe, egészen biztosan bele is fog, de úgy érzem a Magyar című novella csupán magyarságunk elismerésére, büszkeségére mutat rá.
Egy valami biztos: nem biztos, hogy jó ötlet kihasználni és magas pozícióba helyezni egy olyan embert, akiről azt hitték, társaival együtt már rég kihalt.
Egy kis szerencsével most ingyen megnézheted a jövőben játszódó, Emlékek klinkája című előadást a Trafóban.
Az első helyszín Magyarország, 2021., az ország legnézettebb talkshowja. Fegyveresek törnek be az élő adásba, és túszul ejtik a stábot, hogy politikai üzenetüket eljuttathassák a lakosságnak, és ellenállásra szólítsák fel őket a kialakulóban lévő rendszer ellen. A második helyszín egy klinika, ahol évekkel később hosszú álomból ébrednek a tévéstúdióban egykor foglyul ejtettek.
Március 21-én két jegyet sorsolunk ki a március 24-én 20:00 órakor kezdődő előadásra. Automatikusan részt vesz benne mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is. Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
A márciusi Galaktikában ismét egy Sue Burke-novellát olvashattunk, amiben az írónő ezúttal a mesék szerepéről gondolkodik el egy távoli gyarmatbolygó világán keresztül. Ez a „Hamupipőke emigrációban”.
A 306-os Galaktikából már megismert amerikai írónő eddig kalandos életutat járt be: szülővárosából, Greendale-ből Milwankee-ba került, ott végezte középiskolai, majd egyetemi tanulmányait is. Ezután Bony Viewba költözött, ahol írt és önkénteskedett. 1999-ben férjével talán életük legnagyobb kalandjába vágtak: az Államokból Madridba költöztek. Ezzel Burke egy nagy álma is valóra vált, végre egy tengeren túli országban telepedhetett le. Azonban a 2008-as gazdasági válság és a migráció okozta problémák következtében visszaköltöztek Amerikába.
Sue Burke
Kalandos élete során Burke az írói karrierjét is folyamatosan építette. 1972 óta újságíróként dolgozott, emellett pedig írói workshopokra járt. Első kapcsolata a fikcióval a Clarion hathetes science fiction és fantasy workshopja volt 1996-ban East Lansingben, a Michigan Egyetemen. Később Austinban a Turkey City Workshophoz csatlakozott. A tanfolyamok során gyűjtött tudást gyakorlatban is kamatoztatta: először kisebb kiadóknál publikált, a nagy kitörést azonban a Karen Joy Fowler által szerkesztett kötet jelentette 2003-ban: ez volt a MOTA 3: Courage antológia. Azóta Sue Burke több antológiában és magazinban is megjelent, mint például a Year’s Best SF 14 (antológia) vagy az Asimov’s Science Fiction (magazin). Írói karrierje mellett fordítóként pedig sokat tett a spanyol science fiction irodalom angol nyelvterületen való terjesztéséért, továbbá számos spanyol SF antológiát állított össze.
A mostani számban olvasható novella, a „Hamupipőke emigrációban” ugyanabban a világban játszódik, amelyben a 306-os számban olvasható „Pókok” is, azonban a mostani történet megértéséhez nem szükséges a másik ismerete. Burke ezúttal egy kislányról, Nicolettáról mesél, aki a családjával és más telepesekkel egy új bolygón próbál boldogulni. A Föld és annak világa már lassan a feledés homályába vész, csak annyit tudni róla, hogy rossz volt ott, de az új otthonban minden sokkal jobb lesz. Nicoletta és más gyerekek fantáziáját azonban izgatja az óhaza: Milyenek voltak az ottani emberek? Kik juttatták el őket az új „Földre”? És természetesen olyan apróságok is foglalkoztatják őket, mint a tündérmesék. A novella központi története – ahogy az a címből is kitalálható – a Hamupipőke, amit Nicoletta betegeskedő anyukája kezd lányának mesélni, azonban ez vitát indít el: Szükség van-e még a királylányokkal, tündérekkel, üvegcipőkkel és más kitalált dolgokkal teli történetekre a jövőben vagy sem? Burke több szempontból is körbejárja a kérdést, miközben végig megőrzi a gyermeki szemszöget is (Nicolettán keresztül látunk mindent). Szóba kerülnek az örök érvényű értékek, az álmodozás és a realitás ellentéte, és a régi kultúra ismeretének szükségessége. Emellett az emberiség egyik egy örök kérdésére is próbál választ találni Burke: Tudnak-e az emberek szebb jövőt építeni saját maguknak?
Azok az olvasók, akik a tudományos témák mellett szeretnek az emberi kultúra jövőjén is elmerengeni, azok mindenképpen tegyenek próbát a „Hamupipőke emigrációban”-nal, az írónő egy naivnak tűnő szereplőn keresztül bont ki mindannyiunkat érintő kérdéseket. Akik viszont élvezik Burke világát (pl. a „Pókok”-ban látott erdő vagy a mostani novellában olvasható állatvilág), azoknak van egy jó hírünk: az írónő első regényén, a Semiosison dolgozik, amelyben a már két novellából ismert bolygóra kalauzol minket.
A legnagyobb magyarországi LEGO-kiállítás nyitja meg kapuit március 14-én Budaörsön: a 3000 nm-es területen több rekordméretű modell is kiállításra kerül, például a világ legnagyobb LEGO kockákból épült Titanic hajója. De lesz még számos modell a Star Wars, az Avatar, A Gyűrűk Ura, Harry Potter, Indiana Jones, a lovagok, sárkányok, a vadnyugat és az űrhajózás világából is.
Március 14-én 2×2 belépőt sorsolunk ki a kiállításra. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk és több partnerünknél is. Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
November 15-én jelent meg a legújabb Őrség kötet, az Egyesült őrség, ami a Káosz-Őrséghez vagy az Idő-Őrséghez képest inkább a hexalógia eseményeihez kapcsolódik. Egy ilyen hosszúságú regénysorozat esetében megesik, hogy már nem emlékszünk olyan világosan a korábbi kötetek történéseire. Nosztalgiázás vagy emlékek felelevenítésese céljából az előző öt cikkben már felelevenítettük Lukjanyenko Őrség-sorozatát. Legutóbb az Új őrséget néztük meg kicsit közelebbről, így most, értelemszerűen, az utolsó részről írnánk, az Egyesült Őrségről.
Spoilereket tartalmazhat azok számára, akik nem olvasták még az előző köteteket.
A végtelenségig lehetne sorolni azokat az okokat, amelyek miatt olvasókként ódzkodunk kicsit a könyvsorozatoktól. Kevés a történet ahhoz, hogy az legalább három, vagy akár több részt is lefedjen. Viszont ha van is egy nagyon jól kifejthető sztori egy olyan világgal, amiben szívesen barangolunk, még akkor is fennállhat a színvonalesés, az önismétlés és még sok egyéb veszély, amivel olvasóként már találkoztunk. Az Őrség-sorozatnál is már mutatkoztak ezek a betegségek. Hiába hidalta át például az alapanyag idő előtti elfogyását Lukjanyenko azzal, hogy epizodikusra tervezte könyvsorozatát, az alapjában hasonló ügyek (pl. vámpírtámadás, Arina felbukkanása a legváratlanabb helyzetekben) miatt érezhettünk némi rossz szájízt. Szerencsére sikerén felbuzdulva az orosz író nem nyújtja a végtelenségig Anton Gorogyeckij kalandjait, hanem tisztességesen lezárja azt a hatodik kötetben, az Egyesült Őrségben.
Az új részben egy vámpír különös módon hívja fel magára Anton figyelmét: áldozatainak kezdőbetűin keresztül üzen a Fénypárti mágusnak. Az üzenet fejtegetése közben megtámadják Anton lányát, az Abszolút varázslónőt, Nágyát. A helyszínen Anton és felesége, Szvetlana egy eddig még nem ismert lény első megjelenésével szembesülnek: ez az alak a Kétlényű, a csupán régi vámpír legendákban szereplő ősi istenség, aki egy jóslat szerint elpusztítja az addig ismert világot.
Nágya egy másik külföldi borítón
Lukjanyenko még a sorozat 6. részében is képes volt megmutatni, hogy tudja emelni az eddigi téteket, és még tud olyat mutatni az Őrség-unverzumból, amit még nem láttunk. Ezúttal a Másfélék egyik leglenézettebb fajára, a vámpírokra és egy másik háttérbe szorult társaságra, a boszorkányokra fókuszál. Őket a közös ellenség elleni toborzási út során láthatjuk, ugyanis Anton, először Olgával, később pedig Nágyával próbálja feloldani a két közösség belső konfliktusait (nem képesek megválasztani közös vezetőiket, mivel kötik őket fajuk ősi törvényeik). Így ismerhetjük meg végre az első kötet óta felvázolt, donorvéren tengődő vámpírokat, akiknek az eredetét Lukjanyneko, Anne Rice Vámpírkrónikáihoz hasonlóan az ókornál korábbi időkbe helyezi, ezzel elmélyítve a köztük és a többi Másféle közötti viszonyt (pl. most már értjük, miért külön fájó pont a vámpíroknak a jelenlegi pozíciójuk a Másfélék közt), továbbá történelmük bemutatásán keresztül kaptunk egyfajta Másféle eredettörténetet is. A vámpírok mellett pedig külön jó pont, hogy végre több figyelemben részesültek a boszorkányok is, hisz az Alkonyi Őrségben és az Új Őrségben elejtett néhány információn kívül nem sok derült ki róluk (mágiájuk természetéről esett szó és említés szintjén a Konklávéról is). Most újabb mélységeiben ismertük meg a boszorkányok erejének és saját közösségük működését (pl. miként választanak új Dédnagymamát, milyen egy igazi boszorkányszombat).
Az orosz borító
A történetet illetően sem csalódhattunk az új részben. Az előző kötetekből már ismert módon beszéli el Lukjanyneko a közelgő Apokalipszist. Az első ránézésre egymástól teljesen függetlennek tűnő eseményeket fűzi össze, azonban most nem csak egy regényen belül, hanem a korábbi részek bizonyos történéseire is magyarázatot ad, vagy összefüggésbe hozza őket a jelenlegi üggyel – így kapunk az epizodikusnak tűnő kötetekből egy komplex, egész történetet. Az összecsapások és nyomozások közben pedig talán a sorozat elejét idéző váratlan fordulatokkal mindig csavar egyet a történeten, egészen a legutolsó sorig. Az utolsó felvonáshoz pedig korábbi remek szereplőket hozott vissza (pl. Tigrist és Kesát az Új Őrségből, Jegort), de számos emlékezetes figurával is gazdagította az Őrség világát: megismertük például Évát, a vámpírok egyik legidősebb képviselőjét, vagy Ellent, a Dublinból származó archívumokért felelős Fénypárti munkatársat.
Az Egyesült Őrséggel Lukjanyenko tisztelettel adózott történetének, eszerint zárta azt le és vett búcsút az Őrség-univerzumtól. A befejezéssel a sorozat az eddig ismert formájában már nem folytatható (bár az író mindig meg tud lepni minket): igaz, a történet még képes volt a megújulásra, miközben az író elérte világának határait. Így is egy igazi, akcióban és humorban gazdag részt kaptunk egy igazán mellbevágó befejezéssel, amivel Anton Gorogyeckij, más fantasy történetek főszereplőihez hasonló, igazi hőssé vált. Egy könyvsorozatnak talán így kell méltó befejezést írni.
Ahogy korábban már beszámoltunk már róla, egy évvel ezelőtt indult útjára Somogyi Gábor fanzinja, az Azilum, melynek célja, hogy a szélesebb olvasóközönséggel is megismertesse Lovecraftot és munkásságát.
Március 7-én 3 példányt sorsolunk ki a magazinból. A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak.
A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk és több partnerünknél is. Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.
