My Blog

Kategória: Hírek

  • A 2017-es könyvszavazás eredménye!

    Év végén szokásunkhoz híven arra kértük kedves olvasóinkat, hogy szavazzanak 2017-os köteteinkre, mégpedig külön a borítóra és külön a tartalomra. A január 5-n lezárult voksolás alapján az alábbi két toplista született.

    Helyezés Borító alapján Értékelés
    1 Zsoldos Péter – A Viking visszatér 4,0
    2 Vaszilij Orehov – STALKER Katasztrófa sújtotta terület 3,8
    3 Zsoldos Péter – Távoli tűz 3,7

     

    Helyezés Tartalom alapján Értékelés
    1 Robert Charles Wilson – Affinitások 3,9
    2 Vladimír Páral – Rómeó és Júlia 2300 3,8
    3 D. J. Molles – Tisztogatás 3,7

    A szavazóink közül három szerencsés nyertes egy-egy Galaktika Klub Aranykártyával lett gazdagabb, amelyhez szabadon választható ajándék könyv és vásárlási kedvezmény jár, de a klubtagok további meglepetésekre, nyereményekre is számíthatnak.

    Gratulálunk a nyerteseknek:
    Kósa-Kovács Míra

    Jenei Gábor

    Régner Viktor

    Egyúttal nagyon köszönjük mindenkinek, hogy a szavazással segítette munkánkat!

  • Aki realista szemmel néz a jövőbe – Dave Hutchinson

    Új év, új írók. És persze új könyvek.

    Januárban – ahogy azt már bejelentettük egy korábbi cikkünkben – két könyvet adunk ki: Daniel Godfrey Új Pompeji-jét és Dave Hutchinson Embercsempészek című regényét. Az új hónapban ezen két íróval foglalkozunk és az ő munkásságukat járjuk körül a kisprózától kezdve a nagyszabású regényekig. Első cikkünk Dave Hutchinsont és 2009-es kisregényét, az Időtágulást mutatja be.

    Az íróról
    Dave Hutchinson 1960-ban született az angliai Sheffieldben. Egyetemi tanulmányait a notthinghami egyetem amerikanisztika szakán folytatta, de közben már írt és publikált. Első írása, a Thumbprints 1978-ban jelent meg, ezt különböző gyűjteményes kötetek követték (Fool’s Gold, Torn Air és a  The Paradise Equation) egészen 1981-ig, amikor egy időre visszavonult az írástól és újságíróként kezdett dolgozni. Huszonöt éves pályafutása alatt főleg Dundee-ben dolgozott a helyi Weekly Newsnál és a Dundee Couriernél.

    Dave Hutchinson

    Tíz éves kihagyás után 1997-ben visszatért az íráshoz és a fantasztikumhoz. Ebben az évben publikálta az Interzone márciusi számában „The Trauma Jockey” című elbeszélését. Ezt követte 2000-ben a Galaktika 333 XL-ben is olvasható „Tir-na-nOg”. Később ebből az időszakából származó írásait az As the Crow Fliesba (2004) gyűjtötte össze. A novellákat hamarosan egy regény is követte: 2001-ben megjelent Hutchinson első hosszú prózai műve, a The Villages. A történet középpontjában a fiatal Tim Ramsey áll, aki szeretne valami nagyot alkotni. Erre lehetősége is adódik, még ha nem is úgy, ahogyan azt elképzelte: nevetségesen alacsony fizetésért, de részt vehet a Lonesome Charley Productions készülődő, London bombázásáról szóló dokumentumfilmjének munkálataiban. Azonban a projekt kezdete előtt eltűnik a cég vezetője és titkárja. Tim egyedül marad az értetlenkedő szponzorok, behajtók és rendőrők hadával szemben. A fiú végül útra kel, hogy pontot tegyen az ügy végére, és megkeresi eltűnt főnökét.

    A regénnyel különösebb sikereket nem ért el Hutchinson, de a benne taglalt időhasadásos elmélet figyelemre méltó és gondolatébredsztő. A szakmai figyelmet a 2009-es Időtágulás hard SF kisregényével érte el. Egy kolonizált bolygó alapítóiról szóló írása 2010-ben kisregény kategóriában jelölést kapott a British SF Associationtől. A következő siker se váratott magára sokáig: Hutchinson 2014-ben megírta Európa alkonya sorozatának első részét, az Embercsempészeket, amiben a mikro államokra töredezett Európa mentén szövi izgalmas történetét. 2015-ben több díjon is jelölést kapott a Legjobb regény kategóriában: Arthur C. Clarke-díj és a British SF Association-díj jelöltlistájára is felkerült. A következő rész, a Europe at Midnight (2015), ami már egy Jim nevű férfi szemszögéből mesél a szétesett Európáról felkerült a The Kitschies geek blog 2015-ös jelöltlistájára, a British SF Association-díjat pedig ismét megnyerte. A harmadik, Europe in Winter pedig 2016-ban jött ki, ami az első részből megismert Rudi életét meséli tovább.

    Dave Hutchinson a tavalyi évben sem pihent, egy újabb kisregénnyel, az Acadie-val örvendeztette meg olvasóit. A történet szerint egy csapat ember elhagyja a Földet, hogy megtalálják számukra az igazi utópiát, ahol szabadon foglalkozhatnak testükkel és kiteljesíthetik genetikai potenciáljukat. A kísérletek sikerrel járnak, azonban ezt a Földről nem nézik jó szemmel. Az Arcadie pozitív kritikákat kapott a kritikusoktól és írótársaktól, köztük George R. R. Martintól és Roger Zelaznytól.

    Időtágulás:
    Az Időtágulás először 2009-ben jelent meg a NewPress Con-nál, magyarul pedig a Galaktika 333 XL számában olvashatjátok. Az elbeszélés főhőse Neil Hanson, aki azon négy kolonizáló egyike, akik elsőként jutottak el egy Föld-szerű bolygóra, majd élhetővé tették azt. Az évek során hősökké váló emberekből már csak ketten – Neil és Raul – élnek, de ők is egymástól messze és némi haragban. Azonban Raul mégis ráveszi régi barátját, hogy visszatérjen közös bolygójukra, a Reith-ra: olyan baj közeledik, ami veszélyezteti az új otthon nyugalmát.

    Hutchinson kisregényét Eric Brown a bevezetőben core genre stuff-nak, azaz – mondhatjuk így – ízig-vérig zsánerműnek nevezi, ami minden zsánerolvasó igényeit kielégítheti. Ha a science fiction szóösszetétel két tagját – science (tudomány) és fiction (fikció)  – vesszük, Brown állítása teljesen megállja a helyét. A science részt a Push-technológia bemutatása szolgálja, amivel Hutchinson a csillagközi utazás jelenlegi problémáit oldja meg fikciós síkon. Az új technikával az emberiség képessé vált a fénysebességnél gyorsabb utazásra, ezzel a Föld-típusú bolygók elérhető távolságba kerültek – persze, ha az utazni vágyó rendelkezik elegendő anyagi forrással ehhez. Azonban egy hátránya van a technológiának: az utazás során időtágulás következik be. Így például ha egy utazás 3 hónapig tart, egy ember életében 70 év is eltelhet. Ennek ellenére is a Push-technológia virágzik, és aki teheti, hasznot húz belőle.

    A fiction, azaz történeti rész is újdonságként hat a pozitív hősökkel és űrkalandokkal megtűzdelt művek mellett. A Reith alapítói, Raul, Neil, JJ és Laura nem hősök, hanem egyszerű hétköznapi emberek, akiket nem hajt más, mint az unalom. Elárvult, de mesés gazdagságban élő fiatalok ők, akik valamit kezdeni akartak magukkal. A vezéralaknak tűnő JJ hatására (ő találta ki, hogy vegyenek egy Push-hajtóműves űrhajót és utazzanak el vele) valósították meg elképzelésüket, amiből ismét győztesként jöttek ki: sikeresen kijátszották a kolonizációra vonatkozó földi törvényeket és meggazdagodtak, majd kiskirályként éltek az új bolygón. Reith történelmében nemzeti hősökké, bizonyos kultúrákban pedig istenné váló emberek nem mások, mint jövőbéli aranyásók, unatkozó kincskeresők – legalábbis Neil elmondása szerint. Fontos, hogy az ő szemszögéből ismerjük meg a Reith meghódításának történetét, ugyanis a Reith-en élő sziklalakók, Raul és az ő utódainak jelenléte és fontos szerepük ellenére is az Időtágulás leginkább Neil Hansonról szól. A Reith igaz történelmét is egyfajta gondolatfolyamként leírt visszaemlékezésekből ismerjük meg, miközben a jelen idejű történésekben fokozatosan látjuk, Neil hogyan néz szembe múltbéli démonaival. Ezzel az írói technikával Hutchinson egyszerre mesél az űrkolonizációban rejlő lehetőségekről (pl. kifizetődő beruházás) és egy ilyen eseménynek a személyi szinten látható következményeiről. Ezzel ad egy realista élt is kisregényének, ami egy fantasztikus jövőt tár elénk (valóra válnak jelenkori ambíciós terveink, elképzeléseink), de közben nem feledkezik meg az új, felmerülő problémákról sem. Ráadásként pedig kapunk egy csavaros kalandot is.

    Az Időtágulásban jól látszik, mit várhatunk Dave Hutchinson műveitől: szinte mérnöki pontossággal kidolgozott tudományos hátteret és történetet és megfelelő mélységgel rendelkező karaktereket. Nem túl pozitív, de nem is túl negatív az általa bemutatott jövőkép, inkább realista: bízik a technológia fejlődésében, de nem vak, látja az azzal járó hátrányokat, és azt is, a személyes életünket miként fogják ezek érinteni.

  • Megjelent a januári Galaktika

    A Galaktika magazin januári számát Stephen Dedman elbeszélésének első része nyitja, azt példázva: a rajongás hátborzongató emberi kapcsolatokat is szülhet. Helmuth W. Mommers „ágyútölteléke” valójában egy fanatikus szuperkatona a galaktikus háborúból. Lawrence M. Schoen a galaxis egyik nagy bizniszéről, a bölénykutya-kereskedelemről lebbenti fel a fátylat. A kubai Yoss írásában folt esett a Föld bolygó becsületén, amit vérrel kell tisztára mosni, már ha van vére a földönkívülieknek. Ray F. Nelson egy hihetetlen történetet közöl a Római Birodalomból, hiteles források alapján.

    A magyar szerzők közül Kiss Judit Ágnes víziójában vágyaink legmélyebb bugyraiba kaphatunk betekintést, ahol a reális és az animális határa összemosódik, míg Szélesi Sándor, A beavatás szertartása írója egy olyan karácsonyról számol be, ami nem az örömről szól. Barta Sándor retrója 1922-ből Együgyű Zahariásról, a Megváltóról ad hírt.

    A mostani képregény (Bee 12) születése egy galaktikus társkeresés története, Fedina Lídia és Kiss Ferenc közös munkája, Podmaniczky Ferenc rajzaival. A Kapcsolatfelvétel az Írószövetség estjéről (Arthur C. Clarke 100. születésnapjára való megemlékezés) és a 2017-es Comic Conról számol be. A Filmrovat A múmia remake-jét értékeli. A tudományos főanyag egy titokzatos, a Naprendszeren kívülről érkezett objektumról tudósít. A lapban olvashatók még érdekes írások okosesernyőről, okos szívdiagnosztikai eszközökről, fénylő növényekről, kvantumkommunikációs műholdakról, életmentő tetoválásokról, valamint egy, a tenger közepére építhető szélerőműről.

    Az XL-kiadás Philip Francis Nowlan kisregényét tartalmazza (Armageddon 2419), illetve 1929-es képregénycsíkokat Buck Rogersről.

    A Galaktika 334. számát keresse az újságárusoknál (az XL-változatra pedig továbbra is előfizetőként tehet szert)!

     

  • Új videók a Galaktika TV-n

    Nézzétek meg a december végén és január legelején megosztott YouTube videóinkat! 🙂 A Galaktika TV legfőbb témája nyilván a Star Wars volt, de egy karácsonyi különkiadással is kedveskedtünk Nektek. 🙂

     

     

    Ha tetszettek a videók, nézd meg a többit is a YouTube csatornánkon, és ne felejts el feliratkozni!

  • Januári megjelenések

    Elérkezett az új év, és ez egyben azt is jelenti, hogy új könyvek jelennek meg a Metropolis Media kiadónál. Mi már nagyon várjuk  őket, és reméljük, Ti is így lesztek ezzel a rövid kis ismertetők után!

     

    David Hutchinson: Embercsempészek

    A történet szerint Rudit gyermekkorától fogva érdekli a főzés. Az érdeklődésből hobbi lesz, abból pedig mesterség. Persze nem könnyen, konokság kell hozzá, nem is kevés. De Rudi kitartó, és végül konyhafőnök lesz egy lengyel étteremben.

    Aztán alkalma adódik némi mellékes keresetre, de a dolog nem veszélytelen. És így csöppen bele Rudi egy olyan világba, ahol nem főzni kell, hanem kifőzni. Terveket, műveleteket, meg azt, hogy alkalmanként hogyan mentse a bőrét. Kiképzik ugyan, de meglepetések mindig akadnak. És olyankor bizony főhet a feje, nem is kicsit.

     

    Daniel Godfrey: Új Pompeji

    Ha szereted Michael Crichton regényeit, akkor az Új Pompejit neked találták ki! A történet szerint a közeljövőben egy enerigaóriás cég, a Novus Particles kifejleszti a technológiát, amivel tárgyakat és embereket szállíthat a múltból a jelenbe. A legtitkosabb projektjük az Új Pompeji, a híres város replikája valahol Közép-Ázsiában, megtöltve olyan lakosokkal, akiket keresztülhúztak az időn néhány perccel annak a vulkánnak a kitörése előtt, mely a múltbeli város vesztét okozta.

    A regény főhőse, Nick Houghton történelmi tanácsadó, aki nagyon izgatott, hogy részt vehet a munkálatokban. Egészen addig, amíg el nem kezdi sejteni, hogy mi történt az elődjével és hogy munkáltatója valójában több titkot rejteget, mint ahogyan azt az összeesküvés-elmélet hívők pletykálják.

    A Godfrey-regény Oszlánszky Zsolt fordításában érkezik.

    További részletek hamarosan! 🙂

  • Nyerj páros jegyet a Commuter című filmre

    Egy eltökélt biztosítási ügynök egyhangú, mindennapi ingázása hirtelen izgalmas fordulatot vesz, amikor egy titokzatos idegen leszólítja a vonaton, és arra kéri, találjon meg egy utast, még mielőtt beérnek a végállomásra. Miközben versenyt fut az idővel, hogy megoldja a rejtélyt, egy végzetes terv körvonalai rajzolódnak ki, ami veszélyezteti nemcsak saját, de utastársai életét is.

    Big Bang Media

     

    Nyerj páros jegyet a film premier előtti vetítésére! Január 4-én, csütörtökön 5×2 db jegyet sorsolunk ki a film premier előtti vetítésére (ez január 9-én lesz 19 órától a Lurdy moziban). A sorsolásban automatikusan részt vesz mindenki, aki tagja a Galaktika Klubnak. Még nem vagy tag? Lépj be most!

    A klubtagság számtalan előnnyel jár: választhatsz magadnak ajándékkönyvet, egy éven át házhoz szállítjuk neked a Galaktika magazint vagy az XL változatát, továbbá kedvezménnyel vásárolhatsz nálunk, és több partnerünknél is.

    Ráadásul rendszeresen meglepetésekkel szolgálunk (mint például ez a sorsolás), továbbá folyamatosan bővítjük a partnerek és kedvezmények körét.

    Legyél tagja egy igazán fantasztikus klubnak!

    Galaktika Klub

  • Top 10 Galaktika könyv 2017-ből

    Kicsit döcögősen és szomorú eseménnyel (elhunyt Kasztovszky Béla) indult a 2017-es év, de év végére számos érdekes könyvvel gazdagítottuk kínálatunkat. Végül 17 új könyvvel és 2 plusz kiadvánnyal zártuk az évet, és jövőre még izgalmasabb címekkel szeretnénk megörvendeztetni a fantasztikum rajongóit (2-t már láthattok a webshop Előrendelhető menüpontjában). Azonban egy kicsit tekintsünk még vissza a 2017-es évre egy top 10-es listán keresztül. Sok érdekes témáról, íróról és könyvről kellett írnom, azonban most szeretném azokat megmutatni, amelyeket a legjobban élveztem.

    Fagyott égbolt

    Jeff Carlson trilógiájának nyitókötete a Fagyott égbolt, ami már a kék borítójával megfogott. A történet szerint az emberiség eljutott a Jupiter Europe nevű holdjára, ahol az egyik kutató,  Alexis Vonderach intelligens lényeket fedez fel. Ezek a jégbarlangokban élő naphalak, amik az évmilliók során saját kultúrát építettek. A regény nagy kérdése, hogy Vonderach képes lesz-e meggyőzni a hódítani vágyó emberiséget arról, hogy a lények miatt hagyják el az Europe-t. A pontos részletességgel bemutatott naphalakon túl szerintem a Fagyott égbolttől mindent magkapunk, amit egy szórakoztató sci-fi regénytől elvárhatunk: érdekes világ, izgalmas lények és egy megoldandó konfliktus.

    Vélemények:

    Galaktika (CjCore) ǁ Letya ǁ Széljegyzet

    Interzóna

    Kicsit mindig érdekes kikukkantani az angolszász SF termésből más nemzetekére. Ondrej Neff disztópiája, a Sötétség után mindenképp kíváncsi voltam, mit tudnak még a cseh írók a zsánerben. A kiadó következő állomása Vladimír Páral mellett az elsőkönyves Ondrej Stindl Interzónája volt. Maga a regény George Orwell 1984-ét gondolja újra, főleg a szerelmi szálat, amivel Stindl saját bevallása szerint nem volt elégedett az eredeti műben. A végeredmény egy erős, borongós atmoszférával rendelkező regény, ami egy ember önkeresését mutatja meg egy disztópián keresztül.

    Részletes véleményem a Galaktikán

    MetaGalaktika 12.

    A nem-angolszász fantasztikumnál maradva egy másik érdekes MM-es kiadványra, a 12-es MetaGalaktikára hívnám fel a figyelmet. A vaskos kötet Argentína fantasztikus íróit mutatja be a zsáner argentín indulásától a ma is alkotó kortárs szerzőkig. Átfogó ismertetőt argentin szerkesztő barátunk, Sergio Gaut vel Hartman ad, aki elmélyed az SFF természetében, annak meghatározásában, és természetesen bemutatja hazájának legfontosabb alkotóit. A kötetben olyan nevekkel találkozhatunk, mint Jorge Luis Borges, Angélica Gorodischer, Carlos Gardini, vagy Eduardo Goligorsky. És végül, de nem utolsó sorban, szeretnénk köszönetet mondani Nektek, olvasóinknak, amiért segítettetek, hogy megjelenhessen a MetaGalaktika!

    Az argentin SF áttekintése a Galaktikán

    Affinitások

    Affinitások

    2017-ben egy újabb Robert Charles Wilson regénnyel is jelentkeztünk, mégpedig a közösségi média témáját körbejáró Affinitásokkal. A történet szerint Adam Fisk nem találja helyét a világban, ezért elmenekül otthonról. Útja során találkozik az InterAlia nevű céggel, ami a legjobb megoldást kínálja számára: egy új technológia segítségével megtalálhatja a hozzá hasonlókat. Adam él a lehetőséggel, és igénybe veszi a cég szolgáltatásait. Úgy tűnik, minden aszerint megy, ahogy azt mondták, de egy idő után Adamet valami furcsa érzés keríti hatalmába, valami mégsem kerek itt…

    Wilson regénye inkább szórakoztató jellegű, de a téma kifejtésénél ez pont az előnyére válik: Adam megpróbáltatásain keresztül egy társadalmi jelenséget ismerhetünk meg teljes valójában. És ami szerintem külön plusz: a sci-fi-ben felüdülés a szigorú reál tudományosabb vonal mellett egy, a humántudományokhoz közelebbi témáról olvasni (gondoljunk csak az Életed történetére, mint másik jó példára).

    Vélemények:

    Letya

    Egyik átkozott dolog a másik után

    Az időutazást még nem vették ennyire félvállról, mint Jodi Taylor regényében – persze jó értelemben. Az SF kalandregény nyitókötetében megismerjük Max-et, a múltjárót, aki boldogan éli komolytalan életét a St. Mary falai közt. A középkorból a kréta korig mindent bejár társai oldalán, amíg valaki szabotálni nem kezdi az intézmény működését. Max kezébe veszi a dolgokat, és kideríti, ki akarja bezáratni szeretett otthonát. Igaz, más időutazós regényekhez képest a tudományos rész nincs részletesen ismertetve, inkább a szórakoztatáson van a hangsúly, de pont a kaland rész miatt nem is hiányolja az ember a tudományoskodást. A regényben erős a humor faktor, de emellett teljesen jól megfér a dráma is. Kellemes kikapcsolódás bárki számára, az SF-t ódzkodó ismerőseinket pedig az Egyik átkozottal rá is szoktathatjuk a zsánerre.

    Vélemények:

     Letya ǁ HaBár ǁ Könyvesem ǁ BibiBuchLove

    MI, Bob

    A humor vonalon maradva megemlíteném egy másik kiadványunkat, Dennis E. Taylor MI, Bob-ját. A történet főhőse Robert, sikeres vállalkozó és geek. Miután jól megszedte magát, úgy dönt, éli a kockák életét, de biztos, ami biztos, köt egy életbiztosítást is, ami lehetővé teszi – hogy ha a tudomány úgy fejlődik a jövőben -, akkor a halála esetén a hibernált testéből fel tudják támasztani. És Bob hirtelen meghal. Aztán a 22. században ébred, és rá kell jönnie, az állam tulajdona lett. Laza stílusú regény, ami egy percig sem veszi magát komolyan. Minden megvalósul benne, amire egy SF rajongó vágyhat: csillagközi utazás, az emberiség megmentése, új bolygók felfedezése.

    Vélemények:

     Letya ǁ Szubjektív Kultnapló ǁ Supernatural Movies ǁ Shannara ǁ Inside my head

    A Viking visszatér

    Viszonylag fiatal olvasóként érdekes élmény volt megismerkedni Zsoldos Péter műveivel. Az idén három, újra kiadott regény közül a Viking visszatért keltette fel leginkább a kíváncsiságomat. A történetet talán nem kell bemutatni, de az új Zsoldos-olvasók számára azért álljon itt egy rövid ismertető: Gregor Man és társai egy műszaki hiba következtében nem tudnak hazatérni a Földre, egy ismeretlen bolygón kell vesztegelniük. A baj csak fokozódik, amikor Gregor Man teljesen elszakad társaitól, és magára marad. Izgalmas, ahogy Zsoldos Péter a Robinson Cruise-t sci-fi-síti (Nogo megjelenésével egyértelmű a párhuzam), majd saját korának tudományos és irodalmi trendjeivel házasítja azt. Még ma is bőven megállja a helyét.

    Vélemények:

    Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Pasztler Ágota írása a Zsoldos-életműről

    Fiú a pokolból

    Ideje volt már, hogy a két Sztrugackij-kisregény – A kölyök és a Fiú a pokolból – egymás mellett szerepelhessen. A Fiú a pokolból kötetünkben ez végre megvalósulhatott. A két kisregény különböző történeteket mesélnek el, de egy koncepció köré épülnek: egymás megismerése. Mindkettőben megtalálható a hamisíthatatlan Sztrugackij-féle humanizmus, oroszos filozofálás, és a jól ismert Delelő univerzum hangulata. Megérdemelten dobogós.

    Vélemények:

     Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Letya

    Varázsőrség

    Őszintén, kicsit féltem az új Őrség-kötettől, mert már egy sokadik epizódként érkezett egy hatrészes hízott fősorozat és jó pár kiegészítő kötet mellé. Azonban Lukjanyenko és a mellé szegődő Suspanov megleptek. A Varázsőrség a jól ismert Éjszakai és Nappali Őrség egy kísérletét mutatja be: Fény és Setét párti ifjú mágusok iskoláját. Az intézmény működését és annak diákjait Dreher szemszögéből követhetjük nyomon. A Lukjanyenko-Suspanov írópáros a megszokott formában (három különálló történet) mesél a Másfélékről, tágítja az eddig is gazdagnak számító világot, miközben a megfelelő arányban adagolják az akciót és a magvas gondolat részét. Így lett végül a legnagyobb félelmem a második kedvencem az idei évben.

    Vélemények:

    Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Niitaabell ǁ Szubjektív Kultnapló

    Kifordított világ

    Hiába az Őrség, Sztrugackij-testvérek és Bob, a legnagyobb befutó nálam Christopher Priest lett. Végre magyarul is olvasható az író nagy klasszikusa, a Kifordított világ, ami egy különös fizikai szabályoknak engedelmeskedő várost, a Földet mutatja be. A könyv főhőse, Helward Mann, ifjú céhtag, aki elérve a felnőtt kort (650 mérföld) felfedezheti a Földön túli világot. Priest a regény elején folyamatosan zavarba ejt minket, majd szép lassan elfogadtatja velünk, hogy amit olvasunk, az teljesen normális, nincs itt semmi, amin csodálkozni kell. Vagy mégis? Tömény zsenialitás, ahogy Priest folyamatosan megcsalja az olvasót. Szerintem mindenképpen érdemes elolvasni.

    Vélemények:

    Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Letya ǁ Egy korábbi cikk az SFmag-ról

    És nektek idei könyveink közül melyikek tetszettek? Itt és kommentben megírhatjátok a véleményeteket!

  • Értékeld a 2017-es könyveinket és nyerj!

    Immár hagyományosnak mondható, hogy az év végén szavazást írunk ki a könyveinkről, hogy visszajelzést kapjunk kedves olvasóinktól, melyik kötetünk tetszett jobban, és melyik kevésbé. Ez 2017-ben sincs másként! Külön lehet voksolni a könyvek tartalmára és borítójára. Mint az iskolai osztályzatoknál: 5-ös a kitűnő és 1-es az elégtelen. A visszajelzéseket pedig igyekszünk figyelembe venni következő évi kiadványainknál.

    Azok között, akik rászánják az időt, hogy szavazzanak a könyveinkre, 3 db Galaktika Klub Aranykártyát sorsolunk ki. (Ha a nyertes már klubtagunk, akkor nem kötelező átvennie a kártyát, de a vele járó könyvajándék mindenképpen dukál.)

    Kérjük, hogy a tartalomra csak az szavazzon, aki olvasta is a könyvet. Borítókra pedig az is szavazhat, aki most látja először a kötetet.

    Egyáltalán nem kötelező minden egyes könyvre voksolni: amelyik kötetről nincs vélemény, azt értékelés nélkül tovább lehet lapozni.

    A leadott szavazatok mennyisége vagy pontértéke nem befolyásolja a nyereménysorsolást.

    Voksolni január 5-ig lehet, sorsolásra és eredményhirdetésre január második hetén kerül sor.

    Szavazásra fel!

  • A kanonizáció majd úgyis lebontja az összes műfaji kerítést- interjú Dragomán Györggyel

    Hol húzódik a sci-fi és a mainstream irodalom határa? Egyáltalán külön kell beszélni a kettőről? Mik kellenek ahhoz, hogy egy szöveg működjön? Ezekről és más sf-t érintő témákról beszélgettünk a kortárs magyar irodalom egyik jól ismert szerzőjével, Dragomán Györggyel legutóbbi galaktikás publikációja apropóján.

    Hogyan került kapcsolatba a sci-fivel?

    Tizenkét évesen levettem a polcról a Piknik ​a senkiföldjén – Tudósok sci-fi írásai című, Kriterion kiadású antológiát. Aztán megtaláltam apám polcán pár Asimov és Lem kötetet. Aztán Galakitákat és Metagalaktikákat.

    Galaktika 332

    Kedvenc szerzők a zsánerben?

    George Orwell, Hal Celment, Neal Stephenson, William Gibson, Ray Bradbury, Thomas Pynchon, Kurt Vonnegut, Lengyel Péter. Őket valamiért rendszeresen újraolvasom.

    Nem a Galaktika 332-ben megjelent „Vadászat”-a az első sci-fi novellája, az olvasók találkozhattak már korábban is műveivel a Galaktika lapjain (230, 300). Ezeknek a publikálásánál is korábban írt sci-fit?

    Hogyne, már kamasz koromban írtam sci-fi novellákat, de ezek nem láttak (szerencsére) nyomdafestéket. A Népszabadságban is közöltem sci-fi ként is olvasható tárcákat.

    Hogyan szokták fogadni sci-fi írásait? 
    Nem igen szembesültem eddig reakciókkal. Volt már, hogy érzékeltem némi meglepődést, illetve örömöt. Van egyébként egy meglehetősen fantasztikus sci-fi drámám, a Nihil, abban egy Kilenc nevű kétfejű mutáns a főszereplő, de eddig még nem került színpadra.

     

    Minek tekinti a sci-fit: egy tágan értelmezhető tematikának/stílusnak vagy egy bizonyos szabályokat követő műfajnak? És íróként?

    Nem tudom meghatározni. Nekem Beckett Endgame-je éppúgy belefér a műfajba mint Harry Harrison Technikolor Időgépe. És íróként sincsenek szabályok, talán az, hogy kicsit, vagy nagyon eltolódik a valóság valamilyen irányba.

    Mi a fontosabb a zsánerben: a kreatívabbnál kreatívabb ötletek vagy az, hogy jól működjön a történet, még akkor is, ha a benne lévő témát vagy ötletet többen feldolgozták?

    Nekem elsősorban a stílus fontos. Ha a mondatok döcögnek, akkor hiába van tele a szöveg frappáns ötletekkel, nem fogom végigolvasni.

    A magyar és a külföldi irodalmi életet figyelve észrevehetjük, a mainstream irodalomat és a sci-fi-t elkülönítik egymástól. Valóban húzódik a kettő között egyfajta határ? 

    A határ igazából a jó és a rossz irodalom között húzódik. A kérdés, hogy megirhatja-e más is a szerző helyett a könyvet. Ha igen, akkor az csak egy termék, tehát számomra értéktelen (még ha szórkaztató is).

    Dragomán épp tudományos csokimousse-t készül készíteni, amihez jeget kell törni. A Thor pörölyéhez hasonló kalapács elengedhetetlen ehhez.

    Mégis a zsánerirodalommal foglalkozó szakmabeliek és olvasók szoktak külön sci-fi írástechnikáról, sci-fi kritikáról, és egyéb, a mainstreamnek nevezett irodalomtól eltérő megközelítésről beszélni. 

    Az irodalom minőségét nem a témája határozza meg. Borges sci-fi író vagy szépíró? És Margaret Atwood? És Cormac McCarthy? Egy nagy író bármit meg tud írni. Ezt a kérdést bármilyen más zsánerrel kapcsolatban is fel lehetne tenni. Az irodalomban nincsenek szigorú határok. Ha a zsáner irodalmakra mint szubkultúrákra tekintünk, akkor persze felfedezhetők bennük az ortodoxiára és az elszigetelődésre való törekvések, ez mindkét irányból megfigyelhető. De ennek nincs jelentősége, hosszú távon a kanonizáció majd úgyis lebontja az összes kínnal-keservvel összetákolt műfaji kerítést. Az mindenesetre sose jó, ha akár egy író, akár egy olvasó bezárja magát egy-egy szubkultúrába.

    Az angolszász sci-fiben az utóbbi időben megjelentek a fekete, az ázsiai és más kisebbségben élők hangjai, akik saját kultúrájukat építik bele történeteikbe. Ennek mentén el tudja képzelni, hogy olyan sci-fi történetet ír, amibe beleviszi a saját gyökereit?

    Írtam már ilyet, nem is egyszer. És persze voltak, akik a Fehér Királyt is sci-fi ként olvasták (lásd például Jörg Tittel és Alex Helfrecht rendezésében készült adaptációt – a szerk.).

    A 24.hu-nak adott interjújában azt mondta, készül egy novelláskötettel, amiben a thrillertől a sci-fiig mindenféle szöveg lesz. Jelenleg hogy halad a gyűjteménnyel?

    Dolgozom rajta. Rengeteg novellám van, majd válogatok belőlük köteteket.

    Türelmetlenül várjuk! Vannak más, a fantasztikumhoz köthető tervei?

    Nemrég indult a qubit.hu nevű tudományos portál, A fényes jövő címmel lett egy rovatom, rendszeresen közlök sci-fiként is olvasható szövegeket ott. Épp most írtam például oda egy időutazósat.

  • Utolsó Jedik kritika a Galaktika TV-n

    Nézzétek meg a YouTube csatornánkon az Utolsó Jedik spoilermentes kritikáját! 🙂 Ha eddig valamiért nem terveztétek, ezután biztosan meg akarjátok majd nézni a legújabb részt!

    Ha tetszett a videó, nézd meg a többit is a YouTube csatornánkon, és ne felejts el feliratkozni!