Kategória: Film

  • Daredevil sorozatbemutató

    A MARVEL világa gyakran megkapja a „gyerekes” jelzőt, amellyel nem mindig tudunk egyetérteni. Nyilvánvalóan legtöbb mozgóképük a vásznon nem hordoz nagyon komoly mondanivalót, a látványos, csihi-puhi és CGI-halmazok pedig szemet gyönyörködtetően hatnak, miközben komplett városokat tesznek a földdel egyenlővé kedvenc maszkos hőseink. Legfőképpen minden korosztálynak szólnak ezek, elvétve egy-két gondolatébresztő dialóggal kiegészülve. Szórakoztatásuknak ez a céljuk, és e célnak tökéletesen megfelelnek ezek a filmek. Nem mindig kell a sötét hangulat, a jó és rossz árnyalt örökös csatája, filozófiai kérdésekkel gondosan behálózva. Vagy morcos igazságosztók, mély lelki traumákkal. (A DC-s filmek, sorozatok egy ideje felettébb noir atmoszférával rendelkeznek, de a képregények, melyek alapján készítik ezeket, nem voltak mindig ilyenek.)

    A Netflix tavalyi üdvöskéje, a Daredevil viszont az eddigi MARVEL-trendekkel ügyesen szembemegy. Hangulata, képi világa sötétebb a sötétnél is, nagyon erős és kontrasztos. A 2015-ben indult első évad megkönnyebbüléssel teli pozitív csalódás volt a nézők számára. A 2003-as fiaskó után, azt reméltük, egy jó ideig nem fog senki hozzányúlni a vörös ruhás fenegyerekhez, és jól is tették a csaknem tizenkét évnyi várakozást. Ben Afflecket azóta is kísérti egykori szerepe, de ahogy Ryan Reynolds le tudta vetkőzni magáról a sután sikerült Zöld lámpás szerepét egy közel tökéletes Deadpool filmmel, úgy reméljük „Batfleck” is képes lesz grandiózust alakítani a március 24-én debütáló Batman v Superman moziban.

    daredevil

    Vessünk is egy pillantást magára a sorozatra.

    A Matt Murdock-ot megformáló Charlie Coxot pillanatok alatt meg lehet szokni, nagyon megy neki a szerep, amit hitelesen tud átadni a nézőknek is. A mellékszereplőkre sem lehet rosszat mondani, mindenki teszi a dolgát, nincs olyan érzése a nézőnek, hogy elbeszélnek egymás mellett a karakterek. A párbeszédek jól működnek, a harcok epikusak. A CGI-t szerencsére rengetegszer mellőzik, legalábbis nem szembetűnő még akkor sem, ha jelen van a jelenetekben. Műfajt nem kívánnék behatárolni, de megjelenik benne a dráma, néhol sötét humor, thriller és az enyhe filozofikus hangvétel. A sztorivezetés egy kissé lassú az elején, de mikor beindul, hibátlanul szárnyal egészen az első évad lezárásáig, ami után elviselhetetlen vágyakozást érezhetünk a következő széria érkezéséig.

    És hoppá, már itt is van!

    A Daredevil második évadának története nagyjából ott kezdődik, ahol az első véget ért. A kezdeti vontatottság tökéletesen megszűnt. Nagyjából egyből az akció kerül a középpontba. Jon Bernthal (Punisher – Megtorló) debütálása, mint egyszemélyes hadsereg eszméletlen lendületet adott a sorozatnak, már az évad legelső epizódjában. Bernthal alapvetően szinte mindig negatív szerepet játszik, nagyon reméljük, hogy hitelesen fogja hozni Punishert is és nem megy át végtelenül idegesítő, ellenszenves figurába, mint a The Walking Deadben, Sicarioban, vagy akár a Haragban.

    daredevil-punisher

    Daredevil ruhája tetszetős, alapos igénnyel készítették el. Sajnos a legtöbb jelenlegi sorozatban (még egy-egy nagy költségvetésű filmben is) az egyes képregényfigurák ruházata elrontja az összhangot. Adott esetben nem illik a színészre, eláll, vagy csak szimplán gagyinak tűnik. Szerencsére Matt Murdock igazságosztó hacukája megfelel a célnak, nincs túlgondolva, de lebutítva sincs.

    Az első rész során gyakran hunyorognom kellett, hogy lássak valamit a mindent átfogó sötétségben, majd később kicsit magasabb fényerőre állítottam a tévém, mert meg kell hagyni, minden feketébb lett. Az első évad sem vetette meg az erőszak közeli mutatását, de a második széria első részében úgy érzem több vér folyt, mint elődjében összesen. A rosszfiúk elkapása nagyon kreatív, lendületes, adrenalindús, a verekedések pedig mindig összeszedettek és átgondoltak. A közelharci koreográfiáknál akár képkockáról képkockára is át lehetne menni, akkor sem találnánk hibát. A nagy mozifilmekben is ritka, hogy ennyi erőt fektessenek be egy-egy jelenetbe.

    Akinek sosem elég a noirból, nyugodt szívvel kezdjen bele a Daredevil sorozatba, nem fog csalódni. Aki attól tart, hogy a MARVEL-féle „gyerekesség” járja át, hát ne tegye, hiszen a Fenegyerek nagyon „felnőttes”, erős képi világgal operál, céltudatos szereplőkkel, kegyetlen gonoszokkal, valódi motivációkkal, emberi érzésekkel.

    Ezzel a sorozattal a MARVEL univerzuma ismét tovább bővült. Míg a mozivásznon egymást csépelő szuperhősök és szupergonoszok múlatják az időt (nyáron az új Amerika Kapitány: Polgárháború is egy komolyabb hangvételt fog megütni), addig a kisképernyőre folyamatosan jönnek a sötét, mély sorozatok. A Daredevil előre megágyazott a szintén tavalyi sikersorozatnak, a Jessica Jones-nak, és a hatalmas sikerre való tekintettel talán a Megtorló is kaphat saját szériát. Emellett érkezni fog még egy Iron Fist, Luke Cage sorozat is, amelyek gondosan tovább bővítik a kissé kevésbé népszerű, vagy ismert MARVEL karakterek világát.

  • Batman v Superman: aki sokat markol, keveset fog

    Batman és Superman. Minden ínyenc igényét kielégítő filmalapanyag, ezt kapta meg Zack Snyder – akit nyugodtan nevezhetünk szuperhős- és képregényspecialistának, elnézve eddigi filmes munkásságát és jövőbeni terveit. A két meghatározó szuperhős mellé a Warner Brothers 200 millió dollárt is hozzávágott Snyderhez, aki összeugrasztotta a DC képregénykiadó két zászlóshajóját a mozivásznon egy kukiméregetés erejéig. Ez az alaptörténet elsőre nem hangzik túl erősnek, azt mondanánk, hogy annyi esélye van Batmannek Superman ellen, mint Buster Douglasnek Mike Tyson ellen. Ezek alapján, minden lehetőség adott, hogy Snyder, J.J. Abrams módra kihasználja a két legendát és iszonyúan elszúrja filmet. Ez végül csak félig sikerült neki: és erős a gyanú, hogy a félsiker még csak nem is az ő hibája.

    Batman

    A szereplőválogatásokon remek munkát végzett a stáb: Ben Afflecknek jól áll Batman (úgy látszik, a hanyatló színészkarriereknek jót tesz a szuperhőspáncél), persze ezekben a denevérjelmezekben a 60-as évek totyakos Batmanje (Adam West) is istenien nézne ki.  Henry Cavill acélarcán és tökéletes frizuráján felül semmit nem kíván Superman karaktere – ezeket végig következetesen képes hozni. Jesse Eisenberg, Hollywood legidegesítőbb fejű – és a mozi alapján a legnagyobb lábú – színésze a Zombileand után ismét testhezálló szerepet kapott, hibátlan választás lehetett volna, ha nem játssza túl a Lex Luthorba oltott Jokert. Az igazi parádét a mellékszereplők hozzák: Amy Adams (Lois), Laurence Fishburne (Perry) és Jeremy Irons (Alfred), sőt még a munkás énjét levetkőzni nem tudó Clarke papa szerepében, Kevin Costnernek is van valami bája.

    Superman

    Jellemfejlődés, motivációk tekintetében próbál újat hoznia a rendező: a nyitójelenetben Bruce Wayne tehetetlenül figyeli, ahogy Superman a feje felett küzd Zod tábornokkal (Acélember finálé), szembesülve azzal, hogy milyen kis pont ő a gigászok csatájában. Bár nem várunk a Trónok Harcához mérhető jellemfejlődést (-változást), de a végül a ziccerek kimaradnak.

    És éppen ezzel, a kimaradt ziccerekkel lehet a legjobban jellemezni a mozit. A párbeszédeket agyonvágó apró poénok ugyan elmaradnak, de a Marvellel való kukiméregetés nem. A DC jelentős lemaradásban van a konkurenssel szemben, rohamléptékkel kell építeniük az univerzumot a filmvásznon, addig, amíg a téma iránt van érdeklődés a nézők részéről. Ennek az erőlködésnek a terméke a filmben megjelenő Wonder Woman. A személyében egyszerre jelenik meg az a bicskanyitogató, filmes prostitúció, amit manapság művel Hollywood a női mozilátogató kedvéért, és a folytatás előkészítésének jelensége. Ha Wonder Women jeleneteit Snyder a karakterekre és a történetre fordíthatta volna…

    Wonder Woman

    Ezzel együtt – a Warner póráza végén – a rendező mindent megtett, hogy szórakoztató történetet készítsen. Na, ez nem az a film, ami után még percekig lenyűgözve ülünk a moziban és a stáblistán szereplő magyar neveket nézzük, de mindenképpen tisztes iparos munka – még egy kicsit több bátorság kellett volna. Még inkább hosszabb póráz.

    Szilvási György

  • Film készül a Metro 2033-ból

    A népszerű orosz író, Dmitry Glukhovsky poszt-apokaliptikus Metro szériája az elmúlt évtizedben fokozatosan, de annál biztosabban szárnyal a siker útján. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint két videojáték adaptáció (Metro 2033, Metro: Last Light), és néhány újabb kötet, ami a világ vége utáni orosz metróhálózatok rejtélyes és szerteágazó világát mutatja be.

    Ha minden igaz, akkor a Metro is kiléphet a könyvek, videojátékok világából egyenesen a nagy vászonra. A Variety értesülései szerint az író két hollywoodi producerrel is szerződést írt alá. Egyikük Michael De Luca, kinek a Dredd bírót, illetve a Szürke ötven árnyalatának filmes változatát köszönhetjük, a másik úriember pedig Stephen L’Heureux, aki a noir-filmek királyának, a Sin City-nek a második etapjában munkálkodott.

    metro2033redux

    Glukhovsky nagyon bizakodó, ez nyilatkozatából is kiderül:

    „A regényem és én az elmúlt tíz évben arra vártunk, hogy ez megtörténjen. Korábban sokat hezitáltam, vajon a „kicsikémet” odaadjam-e hollywoodi producereknek adaptálásra, de most úgy érzem, jó kezekbe került. De Luca és L’Heureux nagyszerű elképzeléssel állnak a projekthez, és úgy érzem, megtiszteltetés velük dolgozni.”

    További információt egyelőre nem tudunk, de a lehetőség már önmagában is örömre adhat okot, főként, ha majd a film is jól sikerül a jövőben. A videojáték adaptációktól rettegőknek sem feltétlenül kell elutasítani a Metro mozit, hiszen leginkább a regények alapján fogják azt elkészíteni.

    Reméljük, minél előbb láthatjuk Artyom kalandjait a mozivásznakon is.

    Szereted a disztópikus történeteket? Nézd meg, mit kínál ezen a téren a Galaktikabolt!

  • X-Men: Apokalipszis – új előzetes

    Március 17-én debütált a neten a május végén bemutatásra kerülő X-Men: Apokalipszis második trailere. A történet szerint fény derül rá, hogy a legenda igaz, és a legelső mutáns valóban több ezer évvel ezelőtt született. Istenként uralkodott, és mindenhová követte négy szolgája – akárcsak az apokalipszis négy lovasa. Csakhogy az istenség napjainkban visszatér, hogy pusztítást hozzon a világra. Egyedül a mutánsok vethetnek gátat pusztításának. Amikor összecsapnak, valóban eljön az apokalipszis.

    Nézd meg a további 2016-os SF premierek listáját!

     

     

  • 10 film, amit Jean Baudrillard filozófiája inspirált

    Jean Baudrillard neve kevesek számára ismert, különösen a fiatalabb generáció körében, holott rengeteg az összefüggés az általa képviselt filozófia és számos olyan film koncepciója között, amelyek meghatározó benyomást tettek az adott korra és napjaink felfogására.

    A 2007-ben elhunyt francia teoretikus és professzor a posztmodern gondolkodás kiemelkedő képviselője volt. Magyar nyelven csak igen kevés munkája jelent meg. A Simulacres et Simulation (1981) sajnos nem tartozik ezek közé (azaz csak az első fejezete, hiszen A szimulákrum elsőbbsége címen ’96-ban mintegy harminc oldalnyit lefordított belőle Gangó Gábor), holott talán a legfontosabb munkájának számít, legalábbis feldolgozottságát tekintve.

    Az elmúlt száz év legérdekesebb filmjei számára nyújtott alapanyagot a mű legfőbb eszmefuttatása, miszerint a kultúránkban szimuláció és valóság között egyre inkább elmosódni látszik a határvonal. Ez már a könyv születésének korában is aktuális volt, mára viszont napi szinten igazolást nyer a tény, hogy a probléma mondhatni az ajtónkon dörömböl. A közösségi hálók és okos telefonok frigye az egyre fokozódó elszigeteltséghez, végső soron pedig a valóság torzulásához vezet.

    Álljon itt 10 kitűnő filmalkotás, melyek szervesen kötődnek Baudrillard filozófiájához és munkájához:

    1. A Mátrix (1999)

    Ahogy Christopher Nolan együtt dolgozott Kip Thornnal az Interstellar – Csillagok között (2015) forgatása alatt, úgy szerették volna a Wachowski-testvérek bevonni Baudrillard-t a Mátrix
    munkálataiba, a professzor azonban nem vállalta a részvételt. A filmben ugyanakkor mind teoretikailag, mind tárgyilagosan is megjelenik a konkrét életműve. Neo első jelenetében, amikor Choi, a fehér nyúl-tetoválást magán viselő Dujour és barátaik pénzzel érkeznek a lakására, az akkor még Thomas Anderson néven ismert főhős Baudrillard könyvét veszi le a polcról, amely csak egy üres váz (A magyar felirat végül a Látszat és Láttatás címre fordította).letöltés

    A film hatalmas benyomást tett a világra: rengeteg internetező választotta a Neo vagy éppen Trinity-álnevet; a lefelé csurgó, zöld kódolás talán a leggyakoribb képernyőkímélő volt annak idején. A számos bibliai utalás mellett a Mátrix híres arról is, hogy bár nem elsőként, de a legfogyaszthatóbb formában mutatott rá a tapasztalt valóságra, mint a vizsgálat tárgyára. Azóta kicsit gyakoribb téma a médiamanipuláció, vagy a társadalom és a hatalom viszonylata, az emberek pedig hajlamosabbak észrevenni a parasztvakítást.

    A film gyakorlatilag megszorozza, illetve szélsőséges módon illusztrálja Baudrillard egyik legnagyobb félelmét, miszerint az emberiség már annyira elmerült a technológia általi függésben, hogy észre sem veszi saját modern kori rabszolgasorsát.

    2. Solaris (1979) 

    Stanislaw Lem leghíresebb történetének feldolgozása egyértelműen kultuszfilmként értékelendő. Amellett, hogy minden benne van, ami a rendezőt, Andrej Tarkovszkijt a filmtörténelem kiemelkedő alakjává teszi, meglehetősen sok az áthallás Jean Baudrillard szimuláció-elmélete és a történet között. A bolygó, mely a legénység egy tagjának megboldogult feleségét projektálja az űrállomásra, szimbóluma a folyamatnak, miszerint az illúziót valóságosabbnak ítéljük, mint magát a valóságot. A Solaris merész fordulatot vesz, amikor  a főhős, Kris Kelvin inkább a bolygón marad, hogy együtt élhessen tovább felesége reprodukciójával.

    solaris-1

    3. Truman Show (1998)

    Jim Carrey első komolyabb megjelenése a dráma kategóriájában kétség kívül a Truman Show volt. A film igencsak megelőzte korát: jóval azelőtt jött ki, hogy a világot meghódították volna az egymást követő valóságshow-szériák. A Baudrillard szerinti hiperrealitás manifesztációja jelenik meg Seaheaven kreált városában, ahol semmi sem valós, még maga a napsütés sem, a nézők ennek ellenére imádják a műsort, mert Truman Burbank hamis világa saját világuk valóságosságára emlékezteti őket.

    the-truman-show-620x4004. Ponyvaregény (1994) 
    John Travolta és Uma Thurman karakterei, azaz Vincent Vega és Mia Wallace ellátogatnak a Jack Rabbit Slim’s nevű szórakozóhelyre, ahol egyes emberek ismert hírességeknek vannak maszkírozva, köztük Marilyn Monroe is tiszteletét teszi jellegzetes szoknyaleszorításával. Monroe jó példája a média termékének, és gyakorlatilag a modern kori celebkultúra első oszlopos képviselője volt. Ez a jelenség pedig nem más, mint a valósággal való kapcsolatunk elvesztésének egyik szakasza, amikor a közönséges embereket nem értékeik alapján tartunk nagynak, hanem a nagyság ad nekik értéket.

    140922202605-08-pulp-fiction-story-top

    5. Amikor a farok csóválja… (1997)

    1991-ben Baudrillard egy érdekes dologra hívta fel a világ figyelmét: véleménye szerint az öbölháború nem történt meg. Persze lezajlott, mint aktuálpolitikai esemény, mégis a történelem során ez volt az első háború, amelyet teljes egészében a tömegmédia közvetített a hátország (és tulajdonképpen a világ) felé. Egyes riportokban a csata szemléltetéséhez kezdetleges animációkat használtak, így a néző kénytelen volt elfogadni a szimulációt, mint valóságot.

    A film története szerint a kormány megbíz egy producert, hogy rendezzen meg egy fiktív háborút Albániában. A célja mindennek mindössze figyelemelterelés egy szexbotrányról, melyben az elnök is érintett. A film nagyon érzékletesen jeleníti meg az illúziógyáros producerek és a kormány titkos együttműködését annak érdekében, hogy megtévesszék az embereket.

    wag-the-dog

    6. Észak-északnyugat (1959)

    A sztori szerint RogerThornhill, a sikeres reklámügynök akarata ellenére egy intrikába keveredik. A CIA úgy dönt, felruházzák a kém, George Kaplan személyazonosságával abból a célból, hogy összezavarják az ellenséges hírszerzést. A film ezzel akaratlanul is illusztrálja a szimulákrumot, mindehhez pedig – hasonlóan az előző filmhez – a kormányt is bevonja.

    46_03

    7. Eredet (2009)

    A 2000-es évek egyik legjobb filmje felidézte számunkra azt a nézőpontot, amivel a Mátrix óta nem igazán kokettáltak a mozgókép frontján. Eleve a cím is egy olyan eljárást nevesít, mely által gondolatot lehet ültetni egy álmodó ember agyába, az álom különböző mélységei pedig alig különböznek a valóságtól, és ha nem vagyunk óvatosak, talán örökké ebben a világban ragadunk. A film tétje tehát a kapcsolat elvesztése a realitással, melytől Baudrillard is óvva intett.

    eredet


    8. A nő (2013)

    Az eredetileg csak Her, azaz Ő címre keresztelt filmben Joaquin Phoenix kifogástalan alakítását csak Scarlett Johanson jellegzetes hangja teszi még érdekesebbé, hiszen a főhős egy olyan operációs rendszerre reflektál, mely arra hivatott, hogy teljesítse a szükségleteit. A két szereplő között különös kapcsolat alakul ki, mivel egyikük értelemszerűen nem létezik. Egymás közti viszonyuk tekinthető egyfajta analógiának, amely a társadalmunk technológia-függőségét öltözteti egy romantikus dráma köntösébe.

    her

    9. Szárnyas fejvadász (1982)

    A XX. század legjobbnak tartott sci-fije nem hiányozhat ebből a listából, már csak azért sem, mert a Harrison Ford által alakított fejvadász, Rick Deckard az embertől alig megkülönböztethető replikánsokra vadászik. Ez csak egy megnyilvánulása a szimulákrumnak. A hatalmas neonreklámoktól tobzódó, cyberpunk-szerű világot a emberek meg akarják védeni a nem-emberi utánzatoktól, hogy mindaz, amit ismernek, megmaradjon valóságosnak, holott tulajdonképpen nem más, mint illúzió.

    blade-runner

    10. A.I. – Mesterséges értelem (2001)

    Stanley Kubrick sajnos kénytelen volt félbehagyni a készítését, holott megnéztük volna a filmet az ő látásmódjával. Helyette Steven Spielberg fejezte be, így inkább könnyfakasztó dráma lett belőle, ami nem baj, mert végül is olyan mélységben boncolgatta a „Látszat és Láttatás” kérdését, ahogy még soha senki. Képes-e egy robot helyettesíteni egy gyermeket (vagyis egy hazugság a valóságot)? A határ elmosódik a valós és a valótlan között, amikor érzelemről van szó, vagy inkább kötődésről, mely az érezni nem képes gépek között emberi mértékkel mérve kialakulhat.

    tumblr_m8vf1eimJn1re4uqoo1_1280

  • A fantasy, ami valahogy nézeti magát – Shannara kritika

    Az elmúlt időszakban a sci-fis és a szuperhősös közönségnek kijutott a jóból sorozatok terén. Ehhez viszonyítva a fantasy, különösen a high fantasy rajongói ritkán láthatnak valami igazán nekik valót: az elmúlt évekből talán A hős legendáját (Legend of the Seeker) lehet kiemelni, és persze a low fantasybe sorolandó Trónok harcát. Az MTV azonban igyekezett egy új sorozattal, a Shannara – A jövő krónikája sorozattal kedveskedni a fantasyseknek.

    A regényekről

    Az első Shannara regény még 1977-ben jelent meg, a The Sword of Shannara (itthon Shannara: A Kard címen olvasható). Ezt követte két további rész (A tündérkövek, A kívánságdal), ezzel teljessé téve az első,  úgynevezett Eredeti Shannara trilógiát. Ezután számtalan regény következett (összesen 8 regénysorozat), legutóbb a The Darkling Child jelent meg 2015-ben.

    A Shannara-történetek egy Négyföld nevű, a mi világunk pusztulása után fennmaradt helyen játszódnak. Az új időszakban új fajok jöttek létre: elfek, törpök gnómok és trollok. Az első részben Shea Ohmsforddal találkozhatunk, aki a Shannara vérvonal egyik utolsó élő tagja. Őt Allanon, a druida választja ki egy nemes küldetésre: Shannara kardjával kell végeznie a Négyföldet fenyegető gonosszal, a Boszorkánymesterrel. A második részben (amit végül adaptált az MTV) Shea unokájával, Wilel ismerkedhetünk meg, aki segít az elfhercegnőnek, Amberle-nek az Ellcrys fa megmentésében. A küldetés fontossága megkérdőjelezhetetlen, hiszen ez a fa védi meg az elfeket a démonok támadásától. A trilógiát lezáró részben ismét felüti fejét a gonosz Négyföldön: Wil gyermekei, Jair és Brin Ohmsford veszik fel a küzdelmet egy Illdatch nevű ellenséggel.

    Elfstones-of-Shannara

    Az íróra, Terry Brooksra vitathatatlanul nagy hatással volt J. R. R. Tolkien méltán híres regénye, A Gyűrűk Ura. Emiatt a sorozatot szokták egyszerűen „Gyűrűk Ura-kopinak” is nevezni, mások viszont olyan egyedien felépített világnak tartják Brooksét, ami továbbviszi a Tolkien által lefektetett motívumokat. Azt mindenki döntse el maga, hogy a vitában melyik tábornak van igaza, de a Shannara-regények népszerűsége mindenképpen figyelemre méltó, helye vitathatatlan a zsánerben. Így már régóta megérdemelt volna egy adaptációt: mégis erre több, mint 30 évet kellett várni.

    Maga a sorozat

    Az MTV által készített Shannara-sorozat 2016. január 5-én indult külföldön, ezután pedig nem sokkal magyar képernyőn is, a Viasat 3-nak köszönhetően.

    vlcsnap-2016-03-03-21h31m04s704

    A dupla pilot egy főleg fiatalokra koncentráló, de nagyon ígéretes szériát ígért. Egy tévés produkció költségvetéseihez képest szép, fantasysnek mondható látványvilágot kapunk, ami rögtön beszippantja a nézőt Négyföld világába. Ehhez nagyban hozzájárulnak a tájat bemutató totál plánok az Ellcrys fáról, az elf fővárosról, Arborlonról vagy Dagda Mor börtönéről. A későbbiekben a látványvilághoz erősen hozzájárul a mi világunk maradványainak felbukkanása (pl. teherautó, játszótér), ami először furcsának hathat egy elképzelt, elvileg középkori fejlettségű világban, de az egésznek mégis lesz egyfajta egyedisége. Ez leginkább az Utopia című részben, és persze akkor csúcsosodik ki, amikor a főhősök Safeholdba érnek a 9. epizódban.
    vlcsnap-2016-03-03-21h43m50s665

    A cselekmény előrehaladtával a pilotban elindított szálak kibontakozni látszanak és a bemutatott szereplők a 4. részre nagyjából el is indultak küldetésükön (megtalálni a Safeholdba vezető utat, ott pedig a Bloodfire-t), a fináléban az egész pedig kapott egy kicsit elsietett, de elfogadható lezárást (és persze cliffhangert), de mégis úgy érzem, valahogy nem volt az igazi ez a sorozat. Egyik legnagyobb baj vele mindenképpen a young adult történetekre jellemző kötelező klisék voltak, amiket talán maga a célközönség is un. Szinte minden szereplőnek muszáj volt valamilyen szerelmi viszonyba bonyolódnia, akár többször is, és ezek a hamar kuszává váló kapcsolatok gyakran eredményeztek már-már szappanoperába hajló drámázásokat. Ezt leginkább Wil-Amberle-Eretria szerelmi háromszögnél lehetett érezni, főleg Amberle részéről (könyvet ismerő nézőként ez még azért is idegesítő, mert Wil és Amberle nem kapott akkora hangsúlyt, mint itt). Szereplőknél maradva, sajnos egyiknek sem volt olyan erős jelleme, ami kedvenccé vagy akár csak érdekessé is tette volna bármelyiket is. Talán Eretriát lehetett valamennyire megkedvelni a nagyon is emberi problémáival (hovatartozás kérdése), és esetleg Wilt a kedves naivságáért.

    shannara-trio

    A sorozat YA-s vonása a rengeteg eye-candy felvonultatásán is meglátszik: tinédzser és fiatal felnőtt szemmel nagyon is csinos színésznők Poppy Drayton (Amberle) és Ivana Baquero (Eretria), és Austin Butlerre (Wil) sem lehet panasz megjelenés téren, de ezen kívül többet színészként nem nyújtottak. Esetleg Baquerót lehet kiemelni, hiszen szerethetővé tette a csak önmagára számítható Eretriát. Színészek közül még a főleg Gimliként megismert John Rhys-Davies (Eventine Elessedil király) emelhető ki, és esetleg a másik húzónév, a Spartacus Crixusa, Manu Bennett (Allanon). Utóbbi játékából hiányzott valami, ami érzékeltette volna a druida korából fakadó bölcsességet és tapasztalatot, ami igazi mentorrá teszi a főhősök számára.

    vlcsnap-2016-03-03-21h42m42s746

    A másik dolog, ami miatt nem tudott teljesen jó sorozatként működni a Shannara – A jövő krónikája, az a történet. Egyrészt érthető ez, hiszen egy 80-as években megjelent regényt próbáltak a mai közönség számára adaptálni (a Tündérkövek 1982-ben jelent meg) úgy, hogy hűek is maradjanak valamennyire az eredetihez. Így lehet az, hogy a Tolkientól és más fantasy íróktól már jól ismert motívumokra (pl. nagy utazás) már nem csodálkoztunk rá, egyes fordulatokat könnyedén ki is találunk előzetes ismereteink alapján. Azonban a Shannara javára legyen írva, akadtak a cselekményben jó dolgok is, amik elfeledtethették az ismert kliséket. Voltak váratlan fordulatok (pl. a changeling), meglepetést okozó jelenetek, kevés fillernek nevezhető rész volt (talán kettő csak a tízből), azaz mindig a főcselekményre koncentrálhattunk, humorból is jócskán kijutott, és szinte minden epizód végére jutott egy cliffhanger, ami miatt várhattunk a következő részt. De kiemelkedőnek azért nem nevezném a sorozatot.

    vlcsnap-2016-03-03-21h49m54s285

    Összegzés

    A Shannara – A jövő krónikájának megvannak a maga jó és rossz tulajdonságai. Egy nagyrészt fantasys sablonokból építkező történetet kaptunk idegesítő YA-s elemekkel, ami mégis nézette magát és teljesen ki tudott kapcsolni 45 percre. Aki szerette a Legend of the Seekert, mindenképpen vessen egy pillantást a Shannarára, de azok is ellehetnek vele, akik nem bírják ki fantasy nélkül az új Trónok harcáig. Tolkien-fanok talán kerüljék.

  • Pókember is beszáll a polgárháborúba

    Ahogy közeleg az Amerika kapitány: Polgárháború (Captain America: Civil War) májusi premierjének időpontja, megbízhatóan érkeznek az újabb és újabb trailerek. Mivel a hírek szerint rekordszámú Marvel karakter fog feltűnni a filmben, az egyes előzetesekben az a legizgalmasabb, hogy vajon ki mutatja meg magát következőként. Az biztos, hogy március 10-én mindent vitt Pókember megjelenése, aki az előzetes utolsó képkockáiban száll be a szuperhősök háborújába. Pedig már a színrelépése előtt is elég durva a buli…

    Kapcsolódó:
    2016-os fantasztikus filmek

  • Mozikban A beavatott-sorozat harmadik része

    Március 10-től nézhetjük meg a magyar mozikban A beavatott széria harmadik mozifilmjét, ami A hűséges alcímet kapta. Veronica Roth regénytrilógiájának befejező kötetét két filmre bontva adaptálják mozivászonra, és a kettő közül ez az első.

    A sorozat első epizódjában megismert társadalom, melyben különféle tulajdonságok alapján soroltak kasztokba embereket, a Lázadó című második részben darabjaira hullt. Tris önfeláldozó magatartásának köszönhetően kiderült, mit tartalmaz az alapítók által hátrahagyott titokzatos doboz: üzenetet a kerítésen túl élő emberektől. Hogy megtudják, kik és miért szigetelték el őket, Tris és Négyes megszöknek Chicagóból, és felkeresik a városon kívül élőket.

    Odakint olyan sokkoló tényekkel szembesülnek, amelyek felülírják minden korábbi felfedezésüket. És miközben egy teljesen új, hihetetlenül fejlett technikával rendelkező világ tárul fel előttük, könyörtelen harc veszi kezdetét, amely az egész emberiségre veszélyt jelenthet. A vakmerő párosnak rá kell jönnie kiben bízhatnak, hogy aztán együtt szálljanak szembe azokkal, akik 200 éven át ketrecben tartották Chicago teljes lakosságát.

  • Kisfilm: Darth Maul – Apprentice

    Március 5-én jelent meg az interneten egy profi rajongói film, ami Darth Maul életének egyik legfontosabb küldetésébe enged bepillantást. Nincs nagy sztori, viszont van bőven akció, továbbá nagyon rendben van a látvány, a zene, a maszk, a ruhák, az operatőri munka, a trükkök – és a hangulat. Ráadásul a címszereplőt alakító színész is odatette magát. Egyszóval: látszik, hogy a csapat rengeteg energiát ölt a projektbe, hogy minőségi filmet tegyenek le az asztalra.

  • Április 5-én jön Az ébredő Erő DVD és Blu-ray

    A Disney és a Lucasfilm közzétette a VII. Star Wars epizód áprilistól megvásárolható DVD és Blu-ray változatának reklámját. Az alig több mint egy perces filmecskében bepillanthatunk Az ébredő Erő forgatásba, és egy kivágott jelenetbe is. A film mellett a lemezen helyet fog még kapni:

    – Egy dokumentumfilm a VII. rész születésének teljes történetéről

    – Régi és új szereplők visszaemlékezése a forgatókönyv első közös olvasópróbájáról

    – Hogyan készült BB-8

    – A különféle lények életre keltése

    – Rey és Kylo Ren párbajának háttere

    – John Williams a film zenéjéről

    – Az ILM digitális trükkjei

    – A Force For Change kampány sztorija

    – Kivágott jelenetek

    J.J. Abrams legutóbbi nyilatkozata szerint a lemezen nem lesz rendezői változat a filmből.