Kategória: Film

  • Bryan Fuller az új Star Trek-sorozat showrunnere

    Novemberben már hírt adtunk a CBS Star Trek-sorozattervéről, de akkor még nem sokat tudtunk a produkcióról. Azonban most kiderült, hogy kik is lesznek felelősök az új ST-ért.

    Egyikük Bryan Fuller, akinek a neve nem idegen a sorozatos világban, rengeteg sajátos hangulatú alkotás köthető hozzá (pl. Hannibál, Halottnak a csók, Haláli hullák), de a Star Trek világa sem idegen tőle: karrierje elején forgatókönyvíróként dolgozott a Star Trek: Voyageren (1997-2001) és a Star Trek: Deep Space Nine-on (1997).

    Az új produkcióhoz Alex Kurzmann is csatlakozik, mint executive producer. Az úr olyan sorozatok mögött bábáskodott eddig, mint a mostanában futó Scorpio, Limitless, de Kurzmann a Star Trek világában is otthonosan mozog: forgatókönyvíróként működött közre a 2009-es Star Trekhez és a Sötétségben-hez (2013).

    Ahogy korábban is írtuk, az új széria új karakterekre és új világokra épül, de mindeközben aktuális eseményekre is kitekintést nyerünk. Az alkotók már nagyon izgatottak, megvannak a saját elképzeléseik és vágyaik. Bryan Fuller még 2013-ban így nyilatkozott egy esetleges, általa készített ST-sorozattal kapcsolatban: a cselekményt, ha lehetséges, az U.S.S. Relianten helyezné el, kapitánynak Angela Bassettet (Támadás a Fehér Ház ellen, Vészhelyzet) tenné meg, első tisztnek pedig Rosario Dawsont (Daredevil, Sin City).

    Bárhogy is alakuljanak a készítők tervei, mi most mindenesetre kicsit izgatottak lettünk az új Star Trek-sorozatot illetően, hisz úgy tűnik, jó kezekbe került a reboot.

  • Hihetetlen zéró gravitációs videoklip

    Az OK Go együttes rendkívül jó érzékkel a gravitációs hullámokkal kapcsolatos tudományos bejelentés napján tette közzé új klipjét, melyben zéró gravitációban adnak elő egy háromperces koreográfiát. No nem az űrbe merészkedtek ki, „csupán” az orosz S7 légitársaság repülőjével emelkedtek fel abba a magasságba, ahol az űrhajósok is gyakorolni szoktak.

    Bár a videó elején kiírják, hogy nincs trükk, és mindez valódi felvétel, a döbbenetes koreográfiát látva ez az állítás teljesen hihetetlennek tűnik. Pedig tényleg így van: a stáb három hétig készült a felvételre. Az orosz szövetségi űrügynökség, a ROSCOSMOS szakemberei révén olyan kiképzést kaptak, amit az űrhajósok szoktak. A stewardess-ek pedig az S7 alkalmazottai és képzett légi akrobaták.

    Az együttes énekese, Damian Kulash Jr. azt nyilatkozta, amikor először hallott a Virgin Galactic és Space X űrprogramjairól, rögtön eszébe jutott, hogy hamarosan műalkotások is születnek majd az űrben. Azóta is keresték a lehetőséget, hogyan készíthetnének súlytalanságban videót. A nagy kaland akkor kezdődött, amikor a Cannes Lions fesztiválon összefutottak az S7 képviselőivel. A közös munka eredménye pedig most debütált az interneten.

    Sajnos a videót – érthetetlen módon – csak a Facebookon tették közzé, itt lehet megtekinteni.

    Kapcsolódó:
    Lélegzetelállító a 3D nyomtatott táncosnő

  • Mozivászonra érkezik Deadpool, a Nagyszájú Zsoldos

    A Marvel Univerzum egyik legszerethetőbb antihőse február 11-től látható a magyar mozikban.

    A súlyos rákkal küszködő Wade Wilson beleegyezett, hogy a hadsereg titkos kísérleteket folytasson rajta, de nem számított arra, hogy ennek köszönhetően olyan regenerációs képességre tesz szert, amivel gyakorlatilag halhatatlanná válik.

    Deadpool a Marvel, de az egész képregényipar egyik nagy különce: folyamatosan döntögeti a tabukat, személyesen az olvasóhoz szól, és teljesen tudatában van annak, hogy egy képregényben szerepel, és kalandjai csupán őrült írók elborult fantazmagóriái. A történetei rendszerint nevetségesebbnél nevetségesebbek, folyamatosan kifigurázza nemcsak szuperhőstársait, de az egész képregény műfajt, hogy az ő karakterén keresztül öniróniát gyakorolhassanak az írók.

    Deadpool első filmszerepe ehhez képest közel sem volt ahhoz, amit a képregényben megismerhettek róla a rajongók. A 2009-es X-Men kezdetek: Farkas c. filmben Ryan Reynolds egy bevarrt szájú, furcsa fekete tetoválásokkal rendelkező mutánst alakított, aki nagyjából csak névben egyezett a képregényekben híresen rengeteget beszélő karakterrel.

    Reynoldsnak azonban nagyon megtetszett a karakter, és szerette volna, ha egyszer a képregényekhez hűen is alakíthatná. Így születhetett meg az idei film, aminek eddigi marketingkampányából kiderül: komolyan gondolták, hogy teljesen őrültre veszik a figurát.

    Ebben a videóban Deadpool végre gólt lő a Manchester United színeiben:

     

    Ebben pedig a rendszeres mellrákszűrés előnyeit ismerteti (ami érthető is, tekintve, hogy őt mi juttatta erre a sorsra):

     

    A plakátok közül pedig egy a Valentin-naphoz közeli premierdátumra építve vezeti félre a nézőket.

    landscape-1452594620-deadpool-romcom-banner

     

    Egy másik pedig emojik segítségével hirdeti a film címét.

    deadpool-billboard-ep

    Remélhetőleg maga a film sem okoz majd csalódást a keményvonalas rajongóknak, a marketingkampány pedig megismerteti elég új emberrel a karaktert, hogy még további filmeket láthassunk róla. Kritikánkat nem sokkal a premier után olvashatják!

  • Lovecraft narrátorai a végsőkig megtört emberek – interjú az Onnan Túlról készítőivel

    001.jpg

    A kultikus horroríró, H. P. Lovecraft művei nagyobb hatással voltak a XX. század popkultúrájára, mint azt az ember gondolná. A Metallica például egy kilencperces metálszámot szentelt legnépszerűbb történetének, a Cthulhu hívásának, míg Sam Raimi Gonosz Halott című filmje a Necronomicon előtt tisztelgett.

    Szinte megszámlálhatatlan azon referenciák listája, melyek Lovecraft munkájára utalnak. Épp ilyen forrásnak számít a From Beyond, azaz az Onnan Túlról című novellája, mely – hasonlóan a művészhez – méltatlanul elfeledett kincs a sok közül. A történet szerint a narrátor barátjánál, Crawford Tilinghastnál tesz látogatást, aki az utóbbi időben szokatlanul megváltozott, feltehetőleg zavaros kísérleteinek köszönhetően. Csakhamar kiderül, a kutató módot talált arra, hogy az ember számára érzékelhetetlen, földöntúli világ is érzékelhetővé váljon, ezt pedig a tobozmirigyet stimuláló gépezetével éri el. Ebben a kritikusok szerint érdekes, mégis éretlen műben sok utalás fedezhető fel René Descartes munkásságára, aki a tobozmirigyet tette meg a matéria és az immatéria közti kapcsolat felelősének „Az emberi test leírása” című könyvében.

    Bár sokkal elrugaszkodóbb írásról beszélünk, az Onnan Túlról szerencsére viseli azon jegyeket és jellegzetességeket, amelyek miatt annyira rajonganak az íróért, legalábbis horrorkedvelő berkekben. Az elmaradhatatlan borzongás mellett letaglózva hagyja az olvasót, mely szinte minden történeténél garantált. Ebből a novellából készít filmet az Ixtlan Artworks, a film rendezőjével, Erdélyi Gáborral beszélgettünk.

    Mindenekelőtt kérlek mutassátok be a csapatot! Hogy kerültetek kapcsolatba a filmkészítéssel, illetve egymással? Hivatásos filmkészítőnek tartjátok magatokat, vagy ez inkább hobbi?

    Először is szeretnénk megköszönni a támogatásotokat és üdvözölni a Galaktika olvasóit az Onnan túlról minden munkatársa nevében!

    Művészeti munkákkal foglalkozó cégünket bő húsz évvel ezelőtt alapítottuk, amelynek filmkészítő részlege az Ixtlan Artworks 2007-ben jött létre. Ennek alapítói Schneider Róbert Robertsch (zeneszerző és hangmérnök) Tarnai László Tata (hivatásos operatőr) és jómagam Erdélyi Gábor Gabo (trükkök és rendezési feladatok). De a From Beyond projekt természetesen ennél sokkal több embert foglalkoztató munka.

    A stáb legfőbb munkatársai:
    Nagy Balázs Pál, aki nemcsak a film negatív főszereplője, hanem a forgatókönyvvel, a színészekkel, kellékekkel és helyszínekkel kapcsolatos hatalmas munkát is koordinálta. Testvére Nagy Géza István, aki a visszafogott játékával nagyon hitelesen alakítja a Barát szerepét, továbbá Bella Viktória a film egyik producere és Tomasics József social manager. Kuli László főépítészt és alpolgármestert láthatjuk a szigorú kihallgatótiszt szerepében, a megbízható és hűséges Gregoryt pedig V. Sz. Nagy Sándor, a nagy tudású és mindenki által tisztelt restaurátor, a doktort pedig egy valódi orvos Dr. Pécsi Örs személyesíti meg. Sajnos a cast két tagja elhunyt, a hintós szerepét játszó és filmhez nagy segítséget nyújtó Fodróczy Gábor és a kedves Ms. Updike-t alakító Faragó Katalin sajnos már nem lehet velünk. A filmet az Ő emléküknek is ajánljuk.

    Rajtuk kívül még sok kiváló művész vesz részt a munkában, sajnos lehetetlen itt mindenkire kitérnem, de a projekt minden résztvevője hatalmas energiával és kitartással küzd a filmért, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. A produkció honlapja – ixtlanartwork.hu – nemsokára bővül egy új szekcióval, amelyen keresztül jobban meg lehet ismerni a résztvevőket egy személyesebb hangvételű bemutatkozáson keresztül.

    Arra a kérdésedre, hogy hivatásosnak tartjuk-e magunkat, nehezebb válaszolni. Az Ixtlan-t és a résztvevő művészeket mindig is nehéz volt skatulyákba sorolni, ezért erre a kérdésre nem is tudunk konkrét választ adni. Készítettünk már reklámfilmet, amelyet a Spectrumon sugároztak, kampányfilmet a berlini M.T. Derm-nek, amely egy globálisan jelenlevő cég. Forgattunk több dokumentumfilmet a Magyar Művészeti Akadémia megbízásából az organikus építészet témakörében. Készítettünk rövidfilmet Svájcban a sötét művészet fellegvárának számító H. R. Giger Múzeumról a Direx Média megbízásából, meg persze pár klippet is. Számlaképesek vagyunk, film és műsorkészítési engedélyeink megvannak, sőt a From Beyondhoz további jogokat is kellett vásárolni, így akár még hivatásosnak is nevezhetnénk magunkat. Mégsem tesszük, mert mindezt azért csináltunk végig, hogy saját projekten dolgozhassunk, tehát ez színtiszta hobbi is annak a legnemesebb értelmében, de az alkotás közben párhuzamosan futnak a háttérben a hivatalos szálak, hiszen a kettő együtt a leghatékonyabb. A filmezés pedig rettentően összetett dolog, ezért nem is baj, ha a kreatívkodás mellett valaki “figyeli az utat” is.

    002.jpg

    A technikai háttér is bizonyára érdemel néhány jó szót. Milyen kamerával dolgoztatok? A díszletet nehéz volt megépíteni? 

    Nyilván jó lenne 70mm-es nyersanyagra forgatni, de azt azért nem gondoljuk, hogy a használt technika szintjétől lesz jó egy film. Erre nap mint nap láthatunk példákat a filmgyárak csillogó-villogó, de mégis sekélyes, felületes alkotásain keresztül. Hosszú évekkel ezelőtt, amikor a munka elkezdődött, a full HD felbontás volt a számunkra legésszerűbb technológiai választás, s az elvégzett munkákból befolyó összegeket ilyen eszközök vásárlására költöttük. Ebből adódóan a rövidfilmünk nem mozifilm, de ahhoz elég jó minőségű, hogy nagy képernyős Tv-ken is korrekt, éles képeket kapjunk. A trükkök skicceléshez egy Sony XDCAM EX-t használunk, de magát a filmet egy Canon EOS 5D MarkII-es kamerával rögzíti Tata, a hangeffekteket és zenéket pedig Robetsch a saját hangstúdiójában hozza létre. De ha trükkfilm készül, akkor rengeteg egyéb kiegészítő, világítás, hardver és szoftver kell. A trükköket és egyéb vizuális hatásokat egy erre fenntartott műteremben, a régi iskola alapján hozzuk létre és ezeket turbózzuk tovább digitálisan. Az űr peremét, a rémeket, az idegen tájakat és objektumokat, a professzor hat méter magas gépét valóban megépítettük és nem volt éppen könnyű munka, de az is igaz, hogy ez a díszletépítő része az egyik legélvezetesebbje az ilyen témájú filmek készítésének. Szóval bár nem könnyű és valóban hosszadalmas, de azért van sok pozitívuma is, így nincs okunk panaszra. Jó volt látni a látogatók arcán a megdöbbenést, mikor szembesültek vele, hogy valójában milyen hatalmas monstrum a gép, vagy amikor meglátták a démonbőröket száradni az állványzaton.

    Lovecraft bővelkedik a rövid, mégis tartalmas történetekben. Miért az Onnan túlról mellett döntöttetek? Netán a kedvencetek?

    Választhattuk volna egy klasszikus rémtörténetét is, de sci-fi-rajongók lévén a választásunkat befolyásolta, hogy ebben a novellában erős a technológiához és a tudományos fantasztikumhoz köthető szál. De az alapján is szükséges volt mérlegelnünk, hogy előre láthatólag mi az, ami egy saját finanszírozású büdzséből létrehozható. A kosztümös- sci-fi-rémtörténet gyűjtőnév azért előre sejtette, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, de úgy éreztük, hogy bár ez a rövid novella mélyebben megvizsgálva valójában igencsak összetett, azért még éppen a csapat lehetőségeinek a határán belülre esik.

    003.jpg

    Szerintetek sikerült méltó adaptációt készíteni? 

    Mindannyian Lovecraft iránti tiszteletadásnak tekintjük ezt a filmet és reméljük, hogy méltó adaptációt sikerül készítenünk. De tudatában vagyunk annak is, hogy a filmkészítés mindig az elképzelések, a kompromisszumok, a véletlenek és a tudatosság egyfajta keveréke. Akkor lesz jó, ha ezek aránya a háttérben pont megfelelő. A túl sok kompromisszum például ugyanolyan rossz, mint bizonyos véletlenszerűségek merev kizárása az alkotói folyamatból. Másrészt a filmezés olyan, mint a Forma1, egyes részei teljesen technikai jellegűek és igencsak függ a végeredmény az anyagi lehetőségektől is. Mindezekkel az együtthatókkal egyszerre kell zsonglőrködni és így lehet egy jó mozit készíteni.

    Igyekeztetek a készítés alatt belevinni a saját víziótokat? Úgy értem, elvonatkoztattatok a filmipar hatásvadász konvencióitól, eszközkészletétől, vagy „bátrak” voltatok és a saját egyedi módszereiteket alkalmaztátok? 

    Pont azért választottunk Lovecraft novelláját, mert nem voltunk elégedettek a filmipar által létrehozott adaptációkkal. Ezért arra sem volt nehéz rávenni magunkat, hogy ismeretlen ösvényeket keressünk, sőt talán azt is ki merhetem jelenteni, hogy közben bátrak is voltunk. Például a film egyik látomásos jelenetében a megőrült Tillinghast professzor húsz centis mágikus jeleket vág a testébe. Ez konkrétan élesben ment, ömlik a valódi vér, nyílik szét a bőr, az élő hús. Mindezt persze sebész végezte, utána meg irány a kórház. Meg lehet nézni Balázson a hegeket. Ha nem ez, akkor mi a valódi elkötelezettség? De egyéb szinteken, például a történetvezetésben, vagy a többi audiovizuális látványelem szintjén is próbáltuk ezt a hitelességet megtartani. Ami pedig a saját víziót illeti, annak meg nyilván muszáj volt lennie, hiszen Lovecraft novelláit megfilmesíthetetlennek tartják és vízió nélkül az ilyen feladat abszolút megoldhatatlan. Ergo ha az eredeti novellát filmként is élvezhetővé akarjuk tenni, akkor a készítők sem mellőzhetik a saját koncepciót, de meg kell találni azt a kényes egyensúlyt, amikor ez még nem megy az eredeti rovására, hanem inkább kiegészíti, erősíti azt.

    Rengeteg megosztó fogadtatású film készült már a témában. Ezek többnyire független próbálkozások voltak, de az utóbbi években akadt olyan, relatíve nagy költségvetésű produkció is, amely épp csak érintette a Cthulhu-mítoszt. Tanultatok ezekből az adaptációkból? Próbáltátok nem elkövetni ugyanazokat a hibákat?

    Tényleg sok rossz dramaturgiai és vizuális megközelítést láthattunk már. Ez is azt jelzi, hogy valóban nehéz a feladat. Hogy nekünk sikerül-e, ami másnak még nem? Meglátjuk. A csapatunk kicsi, a lehetőségeink behatároltak, de minden résztvevő a tudása, türelme, ideje, energiája legjavát fektette bele, és reméljük, hogy ez átjön majd akkor, amikor a néző megpróbál alámerülni a Lovecrafti szakadékok mélyére. Ez egy jó film lesz, de hogy megrengeti-e a világot? Ekkora ambícióink nincsenek vele, de talán azt bebizonyíthatja, hogy igenis lehet jó Lovecraft-filmet készíteni. Úgy gondolom, hogy az évek alatt összegyűlt tapasztalatok alapján a csapat a következő HPL-novellát már sokkal gyorsabban le tudná forgatni és egy nagyfilmes gyártási költséggel a háttérben igazán grandiózus mozit tudnánk készíteni.

    004.jpg

    Hogy érzitek: nagyobbat álmodtatok, mint amire képesek voltatok? Ha igen, sikerült elérni ezt az irreális célt? 

    Nem titok, hogy amikor végeztünk a produkció előkészítő szakaszával, a színész- és helyszínválogatással, a forgatókönyv gerincével, a hatásmechanizmusok elemzéseivel, az első próbákkal és a várható költségek kiszámolásával, addigra átláttuk, hogy a novella rövidsége ellenére mekkora fába vágtuk a fejszét és bizony rezgett a léc. Tovább nehezítette a dolgunkat, hogy évek óta folyik a munka, s mint minden hosszú projekt esetében, az élet sokszor áthúzza a számításokat. Minden filmforgatás a színfalak mögött egy igazi dráma, a miénk is az, de szerencsére több évtizedes barátságban vagyunk egymással, ezáltal a váratlan, kellemetlen vagy nehéz helyzetek is megoldhatóak, és ha például valami előre nem látható dolog jött közbe valamelyikünknek, addig a többiek helyette is tartották a frontot, míg ismét csatasorba nem tudott állni. A filmeknél gyakran cserélődhetnek munkatársak, de számunkra fontos volt, hogyha közösen kezdtük, akkor közösen is fejezzük be, ráadásul ez így valóban egy abszolút közös munka, amiben mindenkinek volt lehetősége kiteljesedni és közben hatással lehetett az egészre.

    Lovecraftnak megvolt a képessége arra, hogy a tér-idő keretein túlnyúlva borzongassa az olvasót, mégis tiszteletben tartotta saját világának szabályait (lásd: Necronomicon). Mennyire tudtatok azonosulni ezzel a felfogással? Volt olyan, hogy belefeledkeztetek a film világába?

    Nem vagyok biztos benne, hogy pontosan értem a kérdést. Ha egy filmet készítesz, vagy írsz egy regényt, festesz egy képet, dalt szerzel, akkor kizárt, hogy hiteles, valódi dolgokat tudsz leképezni az alkotásodban, amennyiben nem feledkezel bele annak a világába. Ez úgy lesz jó, ha benne élsz, miközben készíted. Szóval egyrészt mertünk belefeledkezni, másrészt kellő ellensúlyt a felelősségből nyertünk, ahogy a varázslókat is azzal jellemzik, hogy mindkét világban szilárdan megvetik a lábukat. Ha a kettő közül csak az egyikben tennék ezt, akkor vagy dühöngő őrültek lennének, vagy egyszerűen csak a világ leghétköznapibb fickói. Egyszerre kell csinálni a két dolgot, bele is kell feledkezni, meg közben kívülállónak is kell maradni. A valódi művészet többek között pont ennek az absztrakt gondolkodásnak a használatáról szól.

    005.jpg

    A horrort többnyire narratív módon mesélik. Nem ellentmondásos ez? Mit gondoltok, van okunk félni, ha tudjuk, hogy a végén a mesélő leül és elmeséli az egész történetet?

    Azért nem érezzük itt ezt ellentmondásosnak, mert Lovecraft narrátorai mind a végsőkig megtört emberek, akik fizikailag, szellemileg helyrehozhatatlan károkat szenvedtek az átéltek hatására, akik számára a halál megnyugvást jelent. Sokkal inkább kényszerűségből mesélik el a történéseket, mielőtt még sokkal nagyobb baj zúdul a világ a nyakába, s nem a pletyka, vagy a mesemondás a céljuk. Ezt is csak vonakodva teszik, megkérdőjelezik önmagukat és közben sok dolgot titokban tartanak. Az őrület tornáca tehát elfogadható narrációs környezet szerintünk, de ha ez annyira zavaró lett volna, akkor inkább az Eryx falai közöttet választottuk volna, hiszen abban meghal a történetmesélő. S ha megengedtek egy személyes megjegyzést ennek a novellának a kapcsán, szeretném elmondani, hogy gyermekkorom első Lovecraft-novelláit pont a Galaktikában olvastam, s az Eryx falainak története, a beszédes illusztrációk olyan mélyen beleégtek a tudatomba, hogy most harmincvalahány évvel később ott tartunk, hogy egy HPL-filmen dolgozhatok és a Galaktika készít erről interjút. Teljesen álomszerű, ahogyan a részletek összeállnak, ahogyan a dolgok működnek és a szlogenetek is működik – valóban beleolvashattam akkor a jövőbe.

    Bár Lovecraft munkássága sokakat inspirált, már nagyon régóta méltó megfilmesítésért kiált. Szerintetek melyik művét adaptálhatná egy nagy hollywoodi filmstúdió?

    Erre nyilván a kisregények lennének elsősorban alkalmasak. Az árnyék az időn túlrólt például szívesen megnéznénk. Elképesztő lehet, amikor a Vénekkel csatázik a Dicső Faj, s szívesen elbarangolnánk a perm- vagy triászkori tájakon is, amelyet a bolygó legfejlettebb, de az embertől gyökeresen eltérő civilizációja népesít be, akik előre küldik az időben, a térben és dimenziókon az elméiket, hogy begyűjtsék a különböző korok és fajok tudását az univerzumból a saját túlélésük érdekében.

    Elképzelhető, hogy munkátok előbb-utóbb felkerül a filmeket letöltő oldalakra. Zavarna ez titeket? Szerintetek melyik fontosabb: hogy visszajöjjön a befektetett pénz, vagy hogy többen lássák?

    Egy önerőből finanszírozott produkció esetében mindenképpen rossznak nevezhető, ha még azelőtt kerül fel a netre, hogy esélye lenne a keservesen összerakott anyagi befektetésnek megtérülni. Nyilván előbb-utóbb felkerül, ezt nem lehet megakadályozni, de a cél az, hogy a közönséghez először a filmfesztiválok és a tévétársaságok által jusson el.

    006.jpg

    Hol kerül bemutatásra a film? Meddig lehet jegyet váltani a vetítésre? Utána hogy lehet majd elérni?

    Jelen pillanatban a film trükkökkel való megkoronázása, a démonok “megidézése” folyik, s ezért még nem nagyon érünk rá ezzel teljes erőbedobással foglalkozni, de tervekről és előzetes egyeztetésekről természetesen be tudunk számolni, elsősorban a fesztiválokat illetően. Bár a tavaszi Lovecraft fesztiválra meghívást kaptunk az USA-ba és az EU legnagyobb gótikus fesztiválján, Lipcsében is bemutatnák a filmet, de számunkra túl koraiak az időpontok, addigra sajnos nem készülünk el, az ezeken való részvételhez meg kell várnunk a jövő tavaszt. Az első jelentősebb idei nemzetközi fesztiválbemutató az októberi portlandi lesz. Bár a From Beyond nem mozi, hanem rövid- vagy tévéfilm, ennek ellenére szeretnénk mozis ősbemutatót tartani Sopronban, hiszen a film gyönyörű gótikus környezetét Sopron adta, valamint sok helyi támogató és segítő vett rész a munkában, s ezzel az ősbemutatóval is szeretnénk köszönetet mondani Nekik. Ezután mozikban a rövidfilmfesztiválokon lehet majd látni, a többi lehetőséget illetően (DVD, TV sugárzás, Netflix) még nem tudunk egyértelmű információkat adni, de nyilván az a célunk, hogy széles közönséghez juthasson el. 

    Mik a terveitek az Onnan Túlról debütálását követően?

    Először is egy nagyot fog pihenni mindegyikünk, mert már a szót sem igazán tudjuk, hogy mit jelent. S mivel jelenleg az utómunkálatok talán legnehezebb részénél tartunk, nem is igazán jut energia távolabbi terveket kovácsolni. De mivel mostanra meglehetősen felkészültnek érezzük magunkat, lehet, hogy eljön az idő, mikor vissza tudunk térni az Ixtlan Artworks egy korábban, kényszerűségből felfüggesztett scifi-projektjéhez. Ez egy mélyfilozofikus és absztrakt vertikális road movie, amely egy szeméttel borított planétán, az utolsó városban játszódik. Címe: A belső párbeszéd felfüggesztése. De Lovecraftnál maradva, akár a Dunwich-i rémületet is izgalmas lenne megfilmesíteni.

    007.jpg

  • A Super Bowl fantasztikus filmelőzetesei

    Amerika gigászi sporteseménye, a Super Bowl minden évben szupersztárokkal ünnepel, a közönség pedig áhítattal nézi kedvenc sportját, a focit. A nemzeti himnuszukat idén Lady Gaga énekelte, akire most már zenei tehetsége mellett színészi teljesítménye miatt is odafigyelhetünk, ugyanis a vérfagyasztó Amerikai Horror Story ötödik évadában meggyőzően alakította grófnő szerepét. A szünetben pedig a Coldplay, Beyoncé és Bruno Mars szórakoztatták a közönséget.

    Az idén 50. évfordulóját ünneplő rendezvény milliókat ültetett a képernyők elé. A különböző filmstúdiók több millió dollárt adnak, csak hogy bekerüljenek a szokásos félidőben bemutatott TV-reklámok közé egy-egy filmelőzetessel. Egy harminc másodperces reklám 5 millió dollárba kerül, de hosszútávon ez mindenkinek megéri. A Super Bowl rendezvény elképesztő összegeket kaszál a reklámbevételekből, a filmstúdiók pedig több tízmillió ember előtt vetítik le filmjeinek ízelítő képsorait, ezzel növelve az érdeklődést. Lássuk, miket éri meg nagyon várni (megjelenési sorrendben):

    1. Deadpool (február 11.)

    Csütörtöktől elszabadul a MARVEL legszókimondóbb figurája, aki most sem lesz rest mindenkit kiosztani. Látványos, humoros, és brutális mozira számíthatunk.

    2. Egyiptom istenei (február 26.)

    E történet az ókori Egyiptomba kalauzol el minket, ahol a mitológiai lények igenis valóságosak, és készek eltörölni az embereket a föld színéről is. A korábbi hasonló fantasy-mozik miatt van okunk az aggodalomra, de remélhetjük is titkon, hogy valami jó sül ki belőle.

    3. 10 Cloverfield Lane (március 11.)

    J.J Abrams nem ül a babérjain: az itthon kevésbé népszerű Cloverfield című rejtélyes mozi kvázi folytatása idén márciusban lesz látható. 2008-ban, az azóta már-már klisébe fulladó kézikamerás felvételeket imitáló film kimondottan érdekesre sikerült, a folytatás viszont mindeddig váratott magára. Ám az előzetest elnézve, most sem kapunk választ egyetlen kérdésünkre sem.

    4. A dzsungel könyve (április 15.)

    Maugli történetét aligha kellene bemutatni bárkinek is, számos feldolgozást láttunk, hallottunk már az évek, évtizedek során. Egy vadonatúj mozi, 2016-ban, fejlett CGI-al… reméljük mondanivalót is kreálnak mellé, ám remek színészek is közreműködnek a filmben, ez pedig okot adhat bizakodásra. (Képzeljük el, ha 30 másodperc 5 millió dollárba kerül, akkor a majdnem két és fél perces előzetes…)

    5. Amerika Kapitány: Polgárháború (május 6.)

    A hype már korán elérte ezt a filmet, félő, túlságosan magasra teszik a mércét, amit majd nem tudnak megugrani. Az előzetesek, és a csöpögtetett – mit csöpögtetett, dézsából öntött – információk hangulatosak, érdekesek (rengeteg az infó, amennyire titokzatos volt az elején, mindenféle misztikumról lehullott a lepel). A feldolgozandó történet mondanivalója sem utolsó, így bízunk egy remek moziélményben.

    6. X-Men: Apokalipszis (május 27.)

    A MARVEL és a Disney nem nyugszik. A tökéletesen összekutyult X-Men-sorozat részei között egy laikusnak aligha lehet kiigazodni. Az origin sztorik és az X-Men: Elsők kudarca után a szériának sikerült összekapnia magát, és az X-Men: Eljövendő múlt napjaival remekül összegyúrták az első trilógiát, a First Class történetfolyamával. Tehát egy remek egységes egészt kaptunk, időutazással, és mindenféle csavarral. Az új moziban feltűnik maga az eredendő pusztítás; minden mutáns elődje, Apokalipszis, ki négy lovasával készül totális pusztulást hozni a világra.

    7. Tini Nindzsa Teknőcök 2 (június 3.)

    Michael Bay, Megan Fox, robbanás, látvány, CGI. Ennyivel talán le is lehetne zárni a témát, ha nem egy teljes generáció gyermekkoráról lenne szó. A zöld, pizzaimádó nindzsa teknőcök mindenki kedvencei voltak, most pedig groteszk, félelmetes speciáliseffekt-halmaz lett belőlük. Az első rész sem aratott túl nagy sikert, de a másodikban több lesz a robbanás és a látványorgia, már ha ezt pozitívumnak tekinthetjük. A filmben megjelenik maga a Zöld Íjász, Stephen Amell is, Casey Jones szerepében. Testhezálló szerepnek tűnik, hiszen egy hokimaszk mögé bújva alig észrevehető, mennyire képtelen érzéseket eljátszani.

    8. A Függetlenség napja 2 (június 24.)

    Az 1996-os kasszasiker üvöltött egy folytatásért, amire csaknem húsz évet kellett várnunk. A sztori szerint is eltelik két évtized, ami alatt az emberiség és az idegen megszállók is felkészülhettek egy hatalmas csatára a Földért. Will Smith ugyan nem szerepel majd a filmben, de reméljük lesz annyira poénos, mint amennyire egyébként komolyan vehető volt az első rész.

    9. Jason Bourne (július 29.)

    Ha megkérdezték annak idején, mit csinál Matt Damon a Bourne-trilógiában, sokan azt válaszolták: „fut”. Ennek ellenére egy közkedvelt filmszériának tekinthetjük, izgalmas cselekménnyel, eszméletlen csavarokkal és egy egyedi hangulattal, ami rányomta a bélyegét a CIA macska-egér játékra. Mindegyik film összefüggött a másikkal, folyamatosan visszaemlékezve a múltra. A Bourne-hagyaték című alkotás nem biztos, hogy kellett, alapvetően hamvába holt volt az ötlet, hogy Matt Damon nélkül készítsék el. Jeremy Renner sem rossz színész, de lehet, ha más címen futott volna a mozi, nem lett volna nagy nézettsége. Idén nyáron azonban visszatér Jason Bourne szerepében Damon, aki egy kifejezetten kemény ízelítőben mindenkit kiüt.

    Természetesen ezen filmek mellett még számos SF lesz a mozikban idén, nem fog egy néző sem unatkozni, egy szem se szárazon maradni.

    Ti melyiket várjátok a legjobban?

  • Futurisztikus Zorró-film várható Jonás Cuaróntól

    A kilencvenes évek nemzedéke nyilvánvalóan jobb kapcsolatot ápolt Zorró történetével, mint a mai gyerekek. Annak idején délutánonként játszotta a Duna Tv a Disney sorozatát, úgyhogy egy hazaérő óvodásnak nehéz lehetett kihagyni. A régi Kalifornia regéi könnyen elvarázsolták az embert, hiszen szórakoztató és érthető volt minden eleme.

    Az 1957 és 1959 között készült szériát a Zorro álarca című nagyjátékfilm múlta felül. Martin Campbell rendező az ezredforduló előestéjén megmutatta nekünk, hogy hatalmas potenciál rejlik a maszkos igazságtevőben, különösen ha az egyre népszerűbb Antonio Banderas, a gyönyörű Catherine Zeta-Jones és a mindig kultikus Anthony Hopkins adják a star powert.

    Azóta Zorro sajnos valahogy elkopott. Egy kétes hírű folytatás után már csak romantikus kalandregény formájában találkozhattunk meghatározó alakjával. Az Entertainment Weekly azonban a minap bejelentette, a jövőben játszódó új verzió rendezésére Jonás Cuarónt jelölték ki, legalábbis Mark Amin, a Fridát is jegyző Sobini Film vezérigazgatója így nyilatkozott: „Amikor láttam a Desierto-t, lenyűgözött Jonás akció- és izgalomteremtő képessége, egyéni vizualitása és az erős alakítások, amiket kihozott a színészeiből.” Neki és a Lantica Media nevű cégnek köszönhetjük a Z címre keresztelt feldolgozást. Idén nyáron indul a forgatás a londoni székhelyű Pinewood Studios Dominikai Köztársaságban található létesítményében.

    walking_zorro_by_valhein-d4asv2vA Mexikói rendező egyelőre keveset tett le az asztalra, viszont ha hitelt adunk társírói kreditjének, amelyet az Oscar-díjas Gravitációért zsebelt be bátyja, Alfonso Cuarón oldalán, „A” kategóriás adaptációra számíthatunk. Alfonso presztízse nem is kérdéses, mivel tizenöt éve csinálja a jobbnál jobb filmeket (Az ember gyermeke, Harry Potter és az azkabani fogoly, Anyádat is!), azonban Jonás részvétele sajnos még nem garantálja a sikert.

    Bár tavaly egy másfél órás nagyjátékfilmmel (Desierto) jelentkezett a Torontói Filmfesztiválon, ami egy USA-Mexikó határon játszódó rasszista nézeteltérésről szól, jó munkát végzett a Gravitáció DVD-extrájának szánt rövidfilmmel is (Aningaaq), ami a Sandra Bullock alakította űrhajós reményvesztését meséli el  a túloldalról hallható eszkimó szemszögéből. Csak érdekesség, hogy az utóbbit jóval többre értékelték az IMDb felhasználói (7,2), mint az előbbit (5,0).

    A rajongók leginkább Gael García Bernalt remélik a címszereplő megformálására, de ez nem meglepő, mivelhogy „GGB” mostanra meghatározó színésszé avanzsált, már ha a mexikói filmipart vizsgáljuk (Alejandro Gonzales Iñarritu filmjeiben rendszeresen feltűnik, ahogy az idősebb Cuarón egy-két darabjában is).

    Amikor Johnston McCulley 1919-ben megalkotta Don Diego de la Vega karakterét, nyilvánvalóan nem számított arra, hogy valaha is egy science-fiction univerzumba helyezze, ugyanakkor mi tudjuk, korunkra különösen jellemző a zsánerkeverés. Ma már láthatunk dinoszauruszokon vágtázó, páncélos lovagokat (The Dinosaur Lords), sőt, disztópikus Legyek urát (Az Útvesztő), így mi szerencsére már jóval nyitottabbak vagyunk egy ehhez fogható cross-overre.

    Bár augusztusban már kijelölt kezdési dátummal rendelkezett, a produkció a forgatókönyvet, a rendezőt és a főszereplő színészt is egyaránt hiányolta. Ehhez képest ez jó jel!

    Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

     

  • X-Akták – újra a csúcson

    A 90-es évek egyik legismertebb és közkedvelt sorozata volt az X-akták, legalábbis a maga nemében egészen biztos. Emlékszem, akkoriban kicsiként komoly hatással volt rám. Természetesen sosem nézhettem, nem mintha egyáltalán nézni szerettem volna, de elkerülhetetlen volt, hogy néha véletlenül belepillantottam. A főcímdalát talán senkinek sem kell bemutatni, a mai napig borsódzik tőle a hátam, ha meghallom, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Ennyi félelem éppen elég volt, nem vágytam sem a Peacock családra, se Flukemanre, sem pedig egyéb vérfagyasztó szörnyetegre. Később, ahogy „beértem”, igyekeztem pótolni az epizódokat; na, azóta nem nézek az ágy alá.

    A kétezres években, főként 2007 után nagyon népszerűek voltak a horrorfilmek, amelyek így vagy úgy megpróbálták a nézőket rettegéssel eltölteni. Virágkorukat élték a jumpscare-rel (hirtelen arcba ugró rémpofák) teletűzdelt mozik, és videojátékok. Ilyen volt például a Paranormal Activity, a Fehér zaj, a Hívatlanok, vagy a játékok esetében az Outlast, Amnesia és sorolhatnám.

    Valamiért azonban egyik sem volt képes olyan hatást gyakorolni rám, mint az X-akták atmoszférája. Megijedni megijedtem a többi hasonló mozgóképtől is, de a rettegés esszenciája másban rejlik. Nem a pillanatokra felsikoltó adrenalinlöket adta hatás, hanem az akár negyven percig tartó folyamatos félelem, miután a mellékhelyiségre is félve megy ki a néző.

    A hatalmas sikerre való tekintettel három mozifilmet is készítettek X-Akták címmel, amit jobb lett volna, ha nem tesznek meg. Érződött, hogy csupán pénzcsinálás céljából forgatták le őket.

    2005-ben ért véget a széria a kilencedik évad lezárásával. Most, tizenegy év elteltével, egy hatrészes etappal újranyitják az idegenekkel és egyéb hátborzongató lényekkel foglalkozó, titkos X-aktákat.

    mulder scully

    Mulder és Scully ügynökök élik külön saját életüket, továbblépve a régmúlt dolgokon. Azonban újra szükség lesz rájuk, hogy leleplezzenek egy csalót, egy összeesküvést, és minden titkot, ami odaát van. Legalábbis ez lenne a cél, de egy remek bravúrral akkorát csavartak az egész cselekményen, már az első epizódban, hogy öröm volt nézni. Spoiler nélkül úgy tűnhet, hogy szinte semmi nem történt a felvezetőben, de ez nem lenne igaz. Szinte minden egymásra épül, ezért nehezen lehetne anélkül beszélni magáról a történetről, hogy elárulnánk bármit belőle.

    Az utóbbi években, mióta az internet térhódítása egyre erősödött, roppant tempóban elterjedtek a különféle összeesküvés-elméletek, avagy konteók (konspirációs teóriák). Ezek az elméletek azóta keringenek szájról szájra, mióta világ a világ, de mostanra drasztikusan megnőtt a számuk és rengetegen különféle blogon, közösségi oldalon osztják meg az olvasókkal szerteágazó gondolataikat, – lásd chemtrail, reptiliánok uralta háttérhatalom, kamu Holdraszállás és így tovább – a fanatikus konteósok.

    The truth is out there

    Az X-akták valahol mindig a városi legendákkal, spirituális és idegen űrlényes elméletekkel foglalkoztak, amelyek újra bemutatása nagyon jó ötletnek tűnt. Már az első részben szerepelni fog minden, mi szem-szájnak ingere. Végig fenntartja az érdeklődést, és eredeti módon adagolja a cselekmény-injekciókat, amitől egy másodpercre se fogjuk unni magunkat.

    Mulderen és Scullyn kívül is lesznek ismerős arcok, akikre a korábbi évadokból emlékezhetünk. A két főszereplő színész (Gillian Anderson és David Duchovny) között még mindig remekül működik a kémia. Kicsit érződik, hogy már rég túl vannak magán az X-aktákon, mint sorozatbéli munkájukon és a szérián is. Egyszerre vonnak párhuzamot a képernyőn történtekkel és mindazzal, ami azóta eltelt a való világban.

    Az új X-akták évad izgalmasnak ígérkezik, kellőképpen tartja a kötelező adrenalin-szintet, még ha nem is próbál úgy ijesztgetni, mint annak idején.

    De az a zene… attól még mindig libabőrös leszek.

  • Jön a magyar Lovecraft-film!

    From_Beyond_Narrations_Screams-11

    Howard Phillips Lovecraft a horror és weird irodalom, ma már egyik legismertebb és legmeghatározóbb alakja, aki viszont csak posztumusz kapta meg az az elismerést, amit írói öröksége kivívott magának. Napjainkban számos író, rendező, költő merít írásaiból, hivatkoznak és utalnak rá, mint a XX. század méltatlanul alulértékelt szerzőjére. Úton-útfélen feltűnnek novelláinak egyes elemei, karakterei és azok a szavakkal csak nehezen körülírható ám mégis csodálatos helyek, ahol álmában járt. Ezekből az álmokból és életének kellemetlen aspektusaiból születtek legismertebb művei, amik a század elején nem tudták elhozni számára sem az irodalmi, sem az anyagi áttörést. Kortársai „weird” szemmel néztek rá, kiadóival pedig folyamatos harcban állt, hogy művei eredeti formában jelenhessenek meg, ne kelljen a kor – őáltala lenézett – elvárásainak minden részletében megfelelniük.

    1

    Lovecraft legismertebb művei főleg azok lettek, amikből August Derleth megalkotta a Cthulhu-mítoszt, továbbgondolva tanítója munkásságát, ám nem mindig szem előtt tartva annak eszenciáját.  Az Ixtlan artworks csapata úgy döntött, hogy Lovecraft „korai” éveiből, egyik közös kedvencünket, a From Beyond novellát filmesítik meg, ami 1920-ban íródott, azonban csak 1934-ben jelent meg a The Fantasy Fan magazinban.

    Nemcsak rajongói, hanem gyártói szemmel is át kellett gondolni a lehetőségeket. A csapat megpróbálta kiválasztani azt, amelyik tartalmazza az említett esszenciát, amelyiket szinte akár trükkök nélkül is, csak jó operatőri munkával, jó színészekkel, hatásos zenével is életre lehetne kelteni, de azért benne van a lehetőség, hogy a vizuális fantázia szintjén is kihívásokat adjon.

    2-jpg

    A From Beyond középpontjában Crawford Tillinghast és barátja áll, aki egyes szám első személyben meséli el, milyen borzalmas változások estek meg a tudós Tillinghaston. A tudós egy elektromos gépet épít, aminek segítségével működésbe hozza az ember „csökött vagy primitív állapotban lévő érzékszerveit”, amikkel betekintést nyerhet a teremtés mélyére, átugorva téren, időn és dimenziókon. Megszállottként építi gépezetét, teljesen elvonul a külvilágtól, nem érintkezik senkivel, még a szolgálói is elhagyják. Barátja nem hagyhatja ezt, segíteni kell rajta.​

    „Csak azt látjuk, aminek a látására megvannak a szerveink, fogalmunk sincs abszolút természetéről. Öt hitvány érzékünkkel úgy teszünk, mintha megértenénk a hihetetlenül összetett világegyetemet, holott a több, erősebb, vagy más hatásfokú érzékszervekkel bíró lények nem csupán egészen másként láthatják ugyanazt, mint mi, de érzékelhetik és tanulmányozhatják az anyag, energia és élet egész világait, amelyek akár közel is lehetnek, mi mégsem fogjuk fel őket saját érzékeinkkel!” – Crawford Tillinghast

    From_Beyond_Narrations_Screams-3

    Egyedül Lovecraft állhatatosságának és makacsságának köszönhetjük remekműveit és azt, hogy amikor a horror és weird irodalmat minden lehetséges formában megalázták, még mindig van egy biztos pont nekünk, rajongóknak az életében, ahová mindig nyúlhatunk, lehunyt szemeinkkel visszautazhatunk, és újra átélhetjük azt a megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan rettegést, amit oly régóta keresünk és hajszolunk, egyre nagyobb étvággyal.

    További információért keressétek fel a produkció honlapját!

  • The 100 3. évad premierkritika

    A The 100 nyitánya után minden bizonnyal senki nem gondolta volna, hogy a Kass Morgan könyvtrilógiáján alapuló széria ekkora diadalmenet lesz. Pedig igen, a pilot tipikus young adult felállása (a Föld elpusztul egy nukleáris világégésben, a megmaradt, Bárka nevű űrhajón tengődő emberiség pedig 97 év elteltével visszaküld 100 fiatalt, hogy leteszteljék, élhető-e már a bolygó), klasszikus CW tinidrámája után a történet hamar megtalálja nem épp derűs hangvételét, olyannyira, hogy jelenleg nincs párja disztópia terén, kisképernyőn legalábbis semmiképp.

    Mert a The 100 nem finomkodik semmilyen téren, és ez adja végső soron a széria kvintesszenciáját. Ezalatt most nem pusztán a vizualitást értem, (bár mind a barbár törzsek, mind az elvben civilizált hegybéliek nyers brutalitása megér egy misét) a Trónok harcát idéző merész döntések, a brutális fordulatok azok (már a remek világ mellett), amik megunhatatlanná teszik a szériát, főleg annak tükrében, hogy a CW inkább a kimért, sablonokon alapuló történetmesélést erőlteti legtöbb sorozatában.

    The1001

    Ezt az utat pedig a 3. évad is folytatja, az csak a bökkenő, hogy a nyitány vegytiszta alapozás lett csupán, mely minden történést patikamérleggel kínál, a légből kapott szereplőket, történetbeli változásokat pedig megpróbálja az időre fogni. Remek epizód lett a Wanheda, szó se róla, csak épp lesz mit megmagyarázni a későbbikben.

    82 nap telik el ugyanis a 2. évad záró képsorai óta, az ottani felállás pedig ennek értelmében teljesen felborul, talán túlságosan is. Abby, az újonnan kinevezett kancellár kétségbeesetten lavírozik titulusa, valamint hivatása, az orvostudomány között, miközben kapcsolata Kane-el egyre szorosabb lesz, közelebb hozva az elkerülhetetlent, vagyis a nagy egymásra találást. Hogy ez mennyire lesz jó lépés, az majd a későbbiekben kiderül. A csaknem három hónap alatt Bellamyra is rátalál a szerelem, egy eddig be nem mutatott hölgyemény személyében, az ő sztorijuk egyelőre mondvacsinált, amolyan kötelező jellegű románc csupán, sok vizet nem zavart, a baj akkor lesz, ha Bellamy egyre erősebb jelleme egy huszárvágással hősszerelmessé redukálódik a későbbiekben, bár az írók eddigi munkája alapján erre talán nem kerül sor.

    Leginkább Jasper az, akiben a legnagyobb nyomot hagyták a Mount Weather-i események, Maya halála után a masszív önpusztítás útjára lépett, ami ugyan elcsépelt koncepció, ugyanakkor teljesen érthető, hogy érzéseit magas alkoholtartalmú italokba folytja, dühét pedig azokon vezeti le, akik a legtöbbet jelentik számára. Épp ezért érthetetlen, hogy Bellamy magával viszi Clarke keresésére, hisz evidens, hogy ha baj lesz, akkor az csakis Jasper hibája lesz majd. Persze kellett egy konfliktushelyzet, ami megtöri az Égiek és a Földiek között létrejött törékeny békét, de valami eredetibbet is kitalálhattak volna a készítők egy balul elsült portyánál. Olivia viselkedése sem túl tiszta, a pár hét alatt annyira elsajátította a Földiek attitűdjét, hogy képes Lincoln ellen fordulni csak azért, mert az felvette a rendvédelem öltözetét. Kérdem én, hogy volt képes Olivia ilyen nyúlfarknyi idő elteltével meggyűlölni a népet, akihez évekig tartozott, és teljesen elköteleződni amellett, aki nem egyszer tört az életére? Persze tény, hogy a Bárka oligarchái sodorták ebbe a szituációba, de a teljes pálfordulás akkor is túlzás.

    Természetesen Clark szerepe a legfontosabb, aki tettei után önkéntes száműzetésbe vonul, és céltábla lesz körülbelül mindenki számára. A kultúrák szemében ő lesz ugyanis Wanheda, a halál parancsnoka, a babona szerint pedig aki megöli, az megkapja erejét, ergo irányíthatja, hogy ki hal meg. Ez a képesség pedig elég indok arra, hogy a Föld összes törzse vérdíjat tűzzön a fejére, így késztetve menekülésre a széria legkarizmatikusabb karakterét. Clarke-ról ettől függetlenül csupán annyi derül ki, hogy inkognitója kedvéért haját vörösre festette (bele sem merek gondolni mivel), valamint gyengéd szálak fűzik ellátójához, aki történetesen nő, de a lány biszexualitása már az előző szezonban világossá vált, így ez nem nagy meglepetés. A rész végi cliffhanger teljesen kiszámítható, ami kvázi csalódás, mert a The 100 eddig a nem várt csattanóiról volt ismeretes, most pedig jó előre lehetett tudni, hogy hova fut ki Clarke szála.

    The1002

    A történet (csúnyán fogalmazva) nomád szelete tehát egyelőre még nem indult be igazán, sokkal érdekesebb viszont Jaha sztorija, aki a 2. évad végén rátalál a Fény Városára, pontosabban egy fényűző kúriára, melyben A.L.I.E., egy csinos hölgy képében megjelenő mesterséges intelligencia már várta a férfi érkezését. Nos, a 82 nap alatt Thelonius elméje teljesen alárendelődik az MI mézes-mázas szavainak, melyben a Fény Városáról, és az újrakezdésről beszél, amihez elengedhetetlen Jaha segítsége, konkrétan ő kell, hogy legyen a messiás, aki biztosítja népének az újrakezdést. Mint kiderül, a Fény Városa valóban elérhető egy szintetikus drognak köszönhetően, melyet Thelonius előszeretettel fogyaszt, hogy megcsodálhassa az áhított Paradicsomot. Hogy a város csak vízió, vagy egyfajta virtuális valóságról (á’ la Mátrix) van szó, még nem tisztázott, utóbbi koncepció mindenesetre rengeteg lehetőséget rejt magában, egy apokaliptikus kontextusba helyezett hard sci-fi azért nem hangozna rosszul.

    Murphy bunkerben töltött hetei alatt eléggé elveszíti az eszét, a megőrülés folyamatát pedig nagyszerűen összekötötték A.L.I.E. eredettörténetével, egy zseniális montázsba ágyazva, ahogy a férfi szép lassan begolyózik, miközben a szobában elhelyezett tévé képernyőjén ott pereg az igazság: A.L.I.E. egy valós személyről mintázott MI, mely öntudatra ébredvén úgy dönt, hogy az emberiségnek csak a populáció drasztikus csökkentésével van esélye a túlélésre, a világégés tehát csak közvetetten az emberek hibája, valójában egy program tehet róla. Murphy és Java párosa óriási potenciált rejt magában, hisz, bár Murphy sem teljesen százas, jelenleg még így is ő a józanabb gondolkodású kettejük közül, ami különösen akkor lesz érdekes, ha A.L.I.E. őt is megpróbálja az ujjai (bitjei?) köré csavarni.

    The1003

    A lassabb tempó, pár logikátlan döntés, és felületes karakterábrázolás ellenére én jól szórakoztam a The 100 nyitányán, az pedig már most látszik, hogy lesz miért/kiért izgulni a későbbiekben. Az Égiek, törzsek viszálya biztosítja a kellő akciót és brutalitást, Jaha története pedig (remélhetőleg) az elgondolkodtató, érettebb sci-fi irányába tereli a szériát, feszegetve az ember-MI viszonyát, esetleg a szorosabb kapcsolatot a két létforma között, mert valószínű, hogy Thelonius előbb-utóbb nemcsak istent, de a nőt is megleli A.L.I.E.-ben. A készítők viszont egy kicsit maguk ellen is dolgoztak ezzel a kezdéssel, mert az in medias res felütés miatt rengeteg történetbeli lyukat kell majd betömniük a későbbiekben, amire a jelen események mellett vagy lesz idő, vagy nem. Én mindenesetre bizakodó vagyok, mert – mint azt a bevezetőben említettem – kategóriáján belül nincs párja a CW sorozatának, kár lenne itt elrontani.

  • Synchronicity

    A Szárnyas fejvadász atmoszférája előtt tisztelgő sci-fi 2015. július 22-én debütált a Fantasia Nemzetközi Filmfesztiválon, majd 2016. január 22-étől csak limitált vetítéseken lehetett megtekinteni. Országunkat természetesen ez is elkerülte…

    A legtöbb kritikus valóban Ridley Scott kultikus művéhez méri a Synchronicity-t, csakhogy a film saját jogán teljesen máshova sorolható. Ismeri a határait, a maga szegényes eszközkészletével boncolgatja a temporalitás téziseit, ugyanakkor komolytalanul viszi végig ezt.synchron

    Mintha alább akarna adni, vagy legalábbis visszanyúlni a harminc évvel ezelőtti színvonalig , ami nem baj, mert az utóbbi években a 80-as évek synthwave zenei műfaja újraéledni látszik, még ha csak fricska szintjén is (Kavinsky és Mitch Murder jó példa erre, de hazai viszonylatban talán a Wellhello is ide sorolható). Ehhez a folyamathoz az amatőr filmipar is csatlakozott, amikor a méltán híres, svéd Kung Fury crowdfunding kampánya beizzította a harminc éve elfeledett irányt.

    A történet pofonegyszerű: egy sötét, disztopikus jövőben egy feltörekvő tudós feltalálja az időutazást. Egy  feltehetőleg a jövőből származó  dália jelenik meg a laborban, csakhogy ez nem elég a találmány bizonyosságához. A „túloldal” létezését is bizonyítani kell, különösen, hogy a Michael Ironside alakította milliomos támogató látni is akar valamit, ha már annyit fektetett a dologba. A főhős egy rámenős lány körül kezd lebzselni, miután megtalálja nála azt a dáliát, ami saját idősíkjáról származik.

    A probléma ott kezdődik, hogy a karakterek nem túl bonyolultak. Mintha mindenkit megcímkéztek volna, hogy „Tudós”, „Iparmágnás” vagy éppen „Dália” (!), viszont ezek a címkék valahogy beigazolódnak, ahogy a film egyre fordulatosabbá válik, a látszólag meggondolatlan jelenetek pedig értelmet nyernek.

    A film javára írom azt a ritka tulajdonságot, hogy szinte minden tényezője a 80-as éveket igyekszik idézni. Az alkotók nem számítottak rá, hogy berobbannak az Oscar-gálára, de nem is akartak többet adni, mint bárki ebben a műfajban. De ne is várjunk mást egy független filmtől! Már így is igazi kincs, hogy a saját zsánerének tökéletesen megfelel, holott csupán néhány szobát, kevés díszletet és minimális CGI-t használtak. A hangsúly ugyanis nem a látványon van, hanem az üzeneten: Képes-e a szerelem áthatolni időn és téren?

    A stílus és az alázat pedig kitűnő platform ahhoz, hogy ez beigazolódjon, nem beszélve arról, hogy a film rengeteg izgalmat nyújt.