Szerző: galaktikaggadmin

  • Rendkívül ritkán rögzített égi jelenséget fotóztak

    A képre kattintva nagyobban is megjelenik!

    A világűr és az légkör határán tündérek, lidércek táncolnak, de nem a mítoszokból ismert fajtából: ezek ugyanis vöröses fényű, nagyon gyors elektromos kisülések, nagyjából 80 km magasságban. A „szellemek” medúza alakúak, fénygömbként indulnak, és csápjaikat „lelógatják” a Föld felé, míg a tündérek gyűrűszerű fénykörök formáját veszik fel.

    Április 30-án Burma felett fotózák le a Nemzetközi Űrállomásról a rendkívül nehezen rögzíthető kis szellemet.

     A ’80-as évek végén készültek az első fotók, amelyeken szellemek vagy tündérek láthatók. Repülőgéppilóták már évtizedekkel korábban észlelték őket, de mivel rendkívül rövid ideig léteznek (néhány milliszekundumig), várni kellett, amíg kellően érzékeny készüléket tudtak készíteni a jelenség dokumentálására. A vörös szellemek akár 20-30 km-es mélységig lenyúlhatnak 80 km-es „indulási” magasságukól. Emellett a Földről elég nehéz észlelni őket, tekintve, hogy villámlással együttjáró viharok fölött szoktak létrejönni. Emellett a Föld helyett pont „fölfelé”, az ionoszférába lőnek elektromos energiát.

    Itt jönnek képbe az asztronauták, akik „fönt”-ről néznek „le” az atmoszférára, így e szellemek és tündérek megfigyeléséhez igazán ideális helyen vannak. 

    space.com

  • Könyvtrailerverseny!

    Kedves Galaktikabarátok! Mint nyilván tudjátok, szinte minden Galaktikás gondozásban megjelent könyvünkhöz készítettünk könyvtrailert, amiket a youtube-on lehet megtekinteni.
    Most kiírjuk saját könyvtrailereink versenyét, ahol a bírók Ti lesztek: döntsétek el, melyik könyvtrailer tetszik a legjobban, és szavazatotokat küldjétek el az info@galaktika.hu címre! Ez nem csak azért fontos, mert kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, hanem azért is, mert így – ha a szerencse Mellétek szegődik – megnyerhetitek a nyertes trailer könyvét! 
    Hajrá hát, várjuk szavazataitokat! 
    A könyvtrailereinket ezen a linken találjátok meg: http://www.youtube.com/user/Galaktikamagazin/videos
  • Emberiség vs. robotok – már elkezdődött! II. rész

    A cikk első felében Eben Moglen biztonságtechnikai szakértő elkezdte felvázolni, hogy véleménye szerint Asimov robotikájának első törvényét visszamenőleg be kellene építeni a robotokba – azokba a mindennapi gépekbe, amelyeket használunk, hogy azok ne tudjanak ártani a felhasználóiknak.
    Bár Moglen nem tér ki részletekre, látjuk, mire gondol: iPhoneokra, amik – be nem vallottan – letárolják folyamatosan a tartózkodási helyünket, hálózatüzemeltetőkre, akik rendőri vagy karhatalmi erőknek tömegével adnak el információkat, vagy gyenge hang- és adatkommunikációs kódolásra, amiről úgy vélik, feltörhető. Értjük, hogyan dolgozik ellenünk a saját, megvásárolt telefonunk…

    Hogy nyerjük vissza az uralmat? Az Apple kisdiktátorkodó iOS-ét Androidra cserélve még sehol sem vagyunk. Moglen szerint „az Android elsődlegesen a hálózatüzemeltetőknek nagy ajándék, nem az egyéneknek. A Google és a Verizon vannak jó helyen, az Android nekik ad több erőt – nem neked.”

    A helyzet pedig már most súlyosabb, mint hinnénk, hiszen nem elegendő az iPhoneok és Androidos gépek szoftverének „szabaddá tétele”. Moglen szerint: „Az olyan, mint levenni a robotról a fedőlapokat. Mélyebben kell a dologba belemennünk, a készüléken át a felhőbe magába, és el kell érnünk, hogy úgy működjön, ahogyan az embereknek van rá szüksége, ne úgy, mint ahogy a hálózat működtetőinek.”

     

    Moglen egyáltalán nem a visszafogott kijelentéseiről és nézeteiről híres a digitális szabadság ügyével kapcsolatban. Steve Jobsot például „erkölcsi szörnyeteg”-ként írta le, míg Mark Zuckerbergről (a Facebook alapító-tervező-tulajdonosáról) kijelentette, hogy „egy kis gazfickó kapucnis pulcsiban” aki „több kárt okozott az emberi fajnak, mint bárki más a saját korában”.

    Az elmúlt pár évben Moglen az ún. FreedomBox projekten dolgozott, ami egy olcsó, kicsi, plug-in rendszerű számítógép volna, amely sijjak decentralizáltabb és névtelenebb internetet hoz létre: kódolja az e-maileket, és a Tor anonimizációs rendszeren át futtatja az adatforgalmat, emellett a social media alkalmazásokat inkább a Facebook-ellenlábas Diaspora rendszerein át irányítja, így megosztott gépek központ nélküli hálózatán.

    És hogy lesz-e ebből mobilhálózat is? Nem egészen, mondja erre Moglen: „Ez nem egy technológiai vagy technikai fejlesztés. Ez jogi és etikai projektek megbeszélése olyan emberekkel, akik nyilván érteni fogják a szükséges szoftverírási mellékágakat is. Javasolni fogom ezeket a dolgokat ott, ahonnan erednek a társadalmi erők. Egyes politikai kiigazítások már nagyon, nagyon elkéstek.”

  • Emberiség vs. robotok – már elkezdődött! I. rész


    70 évvel ezelőtt Asimov megteremtette a robotika első törvényét, egy elképzelést, miszerint a jövő robotjai egy mélyen a programozásukba rejtett szabálynak engedelmeskednek: „Egy robot nem árthat emberi lénynek, vagy engedheti, hogy tétlensége folytán emberi lény kárt szenvedjen.” Ahogy novelláiban megjövendölte, 2015-re már a divatjamúlt modellek is engedelmeskednek ennek a beépített utasításnak.

    Mostanra már nagyon közel járunk ehhez a dátumhoz. És a futurista, ingyenszoftver-úttörő, aktivista Eben Moglen szerint ennek az etikai parancsnak még be kell kerülnie a leginkább jelen levő robotjainkba: az okostelefonokba.

    A Hackers on Planet Earth konferencián tervez érvelni amellett, hogy most már muszáj visszamenőleg is elhelyeznünk az iPhoneokba és az Androidos készülékekbe a robotika aranyszabályát. Ha nem tesszük, állítja, olyan módokon szolgáljuk robot urainkat, amikre nem is számítanánk.

    Andy Greenberg, a Forbes számítástechnikai újságírója telefonon kérdezte erről Moglent, aki a Szoftveres Szabadság Törvényközpontjának is az elnöke. Moglen elmondta:

    „Az én generációm, akik a XX. század közepén születtünk, mi úgy nőttünk fel, hogy a szabadságról és a technológiáról a hatvanas évek science fictionje alapján gondolkodtunk. Abban a science fictionben az írók úgy vélték, hogy a XXI. század első negyedében robotok mellett élünk majd.

    És igazuk volt. Együtt élünk. Nincs nekik lábuk, kezük. Nem hoznak nekünk italokat. Nem tologatnak porszívót (bár néha ők a porszívó).

    Az idő java részében mi vagyunk a test. Mi vagyunk a kezek és a lábak. Mindenhova visszük őket magunkkal. Mindent látnak, tisztában vannak a pozíciónkkal, a más emberekhez és más robotokhoz fűződő viszonyainkkal, információfolyamokat közvetítenek rólunk, ami más embereknek segít felmérni és ismerni viselkedésünket, szándékainkat és képességeinket – jobban, mint ahogy mi magunktól erre képesek lennénk.

    De úgy nőttünk fel, hogy azt képzeltük, hogy ezeknek a robotoknak lesz a tervezésükbe építve egy alapelv-szabálykészlet.

     
    Azt képzeltük, hogy a robotok úgy készülnek majd, hogy soha ne tudjanak bántani egy emberi lényt. A mi robotjainknak azonban nincsenek ilyen elköteleződéseik. Ezek a robotok mindennap bántanak minket.

    Más embereknek dolgoznak. Úgy tervezték, készítették és üzemeltetik őket, hogy előnyöket és kontrollt adjanak embereknek – akik nem a tulajdonosaik! Ha nem építjük be visszamenőleg a robotika első szabályát ezekbe a gépekbe, végünk van.

    Elveszik a pénzünket. Elveszik autonómiánkat. Kémkednek utánunk. És bárhol legyünk a világon, elvezethetnek a lefogásunkhoz, megveretésünkhöz, megkínzásunkhoz.

    Ebben a pillanatban is vannak emberek, akiket azért kínoznak meg, mert egy tüntetésre magukkal vitték az iPhonejukat vagy mert a Facebookot használták, hogy valami politikai dolgot megszervezzenek. Vagy túl sokat fizettek valamiért – mert az eladó tudta, hogy fognak. A biztosításuk azért egyre drágább, mert ismerik a viselkedésüket. A bántalom ezekhez az emberekhez szoviális, gazdasági, orvosi szempontból jut el.

    Amikor az agyad együttműködik egy robottal, ami nem (csak) neked dolgozik, nem vagy szabad. Egy entitás vagy, akit kontrollálnak.

    Ha ötven évvel visszamész az irodalomban, mindezt már előre látták. Sokan ezeknek az elképzeléseknek a befolyása alatt nőttünk fel, és úgy hisszük, hogy a szabadság technológiáit előbb kell kifejlesztenünk, mint a kontroll technológiáit. Most vagyunk a kulcsfontosságú pillanatban. Az emberi lények elkezdtek olyan technológiákat használni, amik kívülről irányítják az életünk részleteit.”

    /hamarosan folytatjuk!/
    forbes nyomán
  • Steampunk rajzversenyt hirdet a Fiction Kult és a Galaktika!

    Rajzosok, festők és mindenki, akinek kontya alá ütött a gőz! Rajzpályázatot hirdet a Fiction Kult (www.fictionkult.hu) és a Galaktika! Olyan rajzokat, festményeket, 3D-képeket, concept artokat várunk, amelyek témája steampunk és amelyek még máshol nem voltak publikálva.
    A díjak között van pénzjutalom, könyvnyeremény a Galaktikás könyvek közül, és megjelenési lehetőség nyomtatásban – a Galaktika magazinban!
    A részletekről a Fiction Kult oldalán levő hivatalos pályázati kiírásban olvashattok: http://fictionkult.hu/cikk/fiction-kult-galaktika-steampunk-rajzpalyazat-1284
    Előre, begőzöltek, várjuk a műveket!
  • Szerelemcsütörtök-akció


    love-pair-wallpaper_20120320122829 copy.jpg 

    Különleges akció várja az olvasókat a Galaktikaboltban mától (július 4.) kezdődően egészen péntek (július 6.) reggel 10 óráig! Az alábbi listán szereplő kedvezményes könyvek közül most bármely kettő megrendelésekor egy tetszőleges harmadik ajándékba jár! (Az ajándék könyv címét a megrendelés megjegyzés rovatába kéretik beírni. Az akció csak a felsorolt könyvekre érvényes!)

    Az akcióban résztvevő könyvek:

    Guy Gavriel Kay: Ysabel

    Diana Wynne Jones: A Trónörökös

    Whitley Strieber: Éhség



    Robert J. Sawyer: Lélekhullám

    Kim Stanley Robinson: A rizs és só évei

  • A Higgs-bozon létezésére utaló bizonyítékokra leltek!

    Genf: fizikusok kijelentették: sikerült bebizonyítani az ún. „Isten-részecske” létezését! Megtalálták a „lábnyomát” és észlelték, rögzítették „árnyékát” – most már csak konkrétan magát a Higgs-bozont kell látniuk, amelyről úgy tartják, hogy az univerzum anyagának méretet, formát, tömeget ad.

    Ma, szerdán terveznek egy nyilatkozatot kiadni arról, hogy megtalálták a szubatomi részecskét, melynek vizsgálata képes lesz megmagyarázni, hogy miért van az anyagnak tömeg, így gravitációja.

    Olyan ez, mint Newton és a gravitáció: a gravitáció is mindig ott volt, de Newton leírása és magyarázata új kapukat nyitott meg a tudomány előtt.

    A CERN tudósai hatalmas mennyiségű adatot raktak össze a részecskéről, amely világosan mutatja annak lábnyomát (azaz mozgása kimutatható) és árnyékát, azaz hatását, annak ellenére, hogy magát a Higgs-bozont egyelőre nem találták meg. A tudósok azonban -még- óvatosan nyilatkoznak.

    500x150_clarke2.jpg

    A CERN tíz milliárd dolláros atomütköztetője, a Nagy Hadronütköztető (LHC) nagyenergiájú atomütköztetést cégez, hogy az antianyag, a sötét anyag és az univerzum keletkezését vizsgálja. Egyik fő célja az „Isten-részecske”, a Higgs-bozon kimutatása – amely, jelenleg úgy tűnik, sikerült. Rob Roser, a chicagoi Fermilab Higgs-kutatója szerint a felfedezés még egy paraszthajszálnyira van:

    „A részecskekutatóknak nagy elvárásaik vannak ahhoz, hogy felfedezésnek minősítsenek valamit.” Szerinte olyan ez, mint dinoszaurusz-fosszília és dinoszaurusz lábnyom közötti különbség. Az utóbbiból is sok mindent megtudunk, de csak érdekesebb és tanulságosabb magát az objektumot meglelni.

    A tavaly végeredmény nélkül becsukott Fermilab tudósai izgatottan várják a további híreket, közülük többen úgy vélik, a Higgs-bozon lényegileg megmagyarázhatja, hogy egyáltalán miért létezik a világ.

    A Higgs-bozon elképzelése döbbenetes és bonyolult, de a kérdés jogos: hogyan formálódtak a szubatomi részecskék, a proton, a neutron, az elektron, és a többiek? Mi adja a tömegüket?

    Peter Higgs skót fizikus állított fel egy elméletet magyarázatul egy energiamezőről, amiben a részecskék kölcsönhatásba lépnek egy kulcsfontosságú részecskével: a Higgs-bozonnal. Az elképzelés szerint minden részecske vonzza a Higgs-bozonokat, és minél többet vonzanak, annál nagyobb az adott részecske tömege.

    A CERN hivatalosan a héten Ausztráliában jelenti be a hírt, de további értekezleteket is tartanak Genfben, a két kutatócsoport (a CMS és az ATLAS) pedig még több adatot fog vadászni decemberig.

  • Megjelent a júliusi Galaktika!

    A Galaktika magazin júliusi számában befejeződik László Zoltánnak, A KERINGÉS és a NULLA PONT írójának folytatásos kisregénye, az „Emelkedés”. A központi tudományos téma a világvégét váró hamis prófétákról és elméleteikről szól.
    A magazin megemlékezik a közelmúltban elhunyt SF-óriásról, Ray Bradburyről, egy magyarul eddig nem olvasható novelláját is közli, a filmrovat pedig az ő műveiből készült adaptációk között szemezget. Az e havi elbeszélés-kínálatban szerepel még Ken Liu friss Nebula-díjas „Papírállatok”-ja éppúgy, mint Joan Marie Verba Darkover-története, Varga Csaba Béla komor politikai víziója és Jim Aikin majom(?)parádéja. Retróként Dévényi Tiborral álmodozhatnak az olvasók egy olyan jövőről, ami jelenünknek, sőt inkább közelmúltunknak tart szatirikus görbe tükröt.
    Exkluzív sztárinterjú szólaltatja meg Sigourney Weavert, az Intelligens dizájn a papírkönyvek visszaszorulásával azok „építőanyaggá” válásával foglalkozik, a tudományos hírek között pedig számos érdekesség kapott még helyet, egy környezetbarát brit motelről, a tengeri zajártalomról, légzéssel tölthető mobiltelefonokról, öntisztuló üvegről és egy repülő kerékpárról.
    A 40 éves Galaktika 268. számát keresse a www.galaktikabolt.hu-n és az újságárusoknál!
  • Magánpénzből kutatják az élet eredetét

     
    2011-ben a visszavonult kémikus és feltaláló, Harry Lonsdale bejelentette: magánpénzéből olyan kutatásokat szándékozik finanszírozni, amelyek az élet kezdetét tárják fel. A beérkezett 76 pályázatból Lonsdale és tudományos csapata hármat választott ki, melyeket egy éven át finanszíroznak kérdés nélkül, és amennyiben úgy ítélik meg, hogy egy kutatás jó úton halad, tovább is támogatják.
    Az élet kialakulása egy teljességgel meg nem értett folyamat, amit jól jelez, hogy a legkönnyebben elképzelhető eredet a meteorokon érkező mikrobiális élet elmélete. A NASA asztrobiológusa, Chris McKay, aki az elbíráló bizottságban is benne volt, rámutatott: a beérkezett javaslatok széles skálán prezentáltak potenciális kutatási területeket a témában.

    Elmondta: az élet eredetének tudományos vizsgálata nagyon korai stádiumban van, és nincs semmi megegyezés abban, hogy hogyan lehetne ezt a problémát megközelíteni. Így ezt a kérdéskört vizsgálni különösen izgalmas – és nyomasztó is, hiszen senki nem tudja, egyáltalán mi a helyes út a kutatás elkezdéséhez.

     
     
    A kémikus Lonsdale-t azóta foglalkoztatja az élet keletkezésének problémája, hogy visszavonult az aktív kutatásból. Úgy gondolkodott, hogy ha egyedül nem is tudja megoldani a kérdést, megvannak az eszközei, hogy hozzájáruljon a válasz megtalálásához.

    McKay szinte azonnal, költségtérítési igény nélkül csatlakozott a projekthez. Elmondta:

    „Lenyűgözött a döntése, hogy saját pénzét ajánlja fel az élet eredetének tudományos kutatására! Úgy éreztem, minimum a tudásomat fel kell ajánlanom ennek az ügynek.”

    Az egyáltalán nem fizetett tudományos „zsűri” San Diegoban találkozott, hogy szelektáljanak a befutott tervezetek között.

    Mindhárom elfogadott terv az RNS valamelyik tulajdonságát kívánja vizsgálni. Az RNS-ről úgy tartják, hogy a DNS elődeként működött annak megjelenése előtt. A top3 nyertese, akik az éves kutatási költségek fizetésén felül 50.000 $-t is kapnak, John Sutherland és Matthew Downer kémikusok voltak. Ők az „ősleves„-t akarják tanulmányozni, azt a rengeteg elemet tartalmazó, élet-előtti óceánállapotot, amelyben hemzsegtek a különböző elemek és vegyi anyagok, és amelyről úgy tartják, hogy az első RNS-ek szülő közege volt. Reprodukálni is megkísérlik a folyamatot.

    A nyertesek nagy megtiszteltetésnek érzik a lehetőséget, hisz enélkül új RNS kutatásba kezdeni nem tudnának.

    A második helyezett egy kanadai-amerikai vegyes csapat lett, akik azt kívánják vizsgálni, hogyan alakulhat ki önreprodukáló RNS egy komplex készletnyi rövid láncból, nukleotidokból és nem organikus anyagokból. A csapat egy korai Földet reprodukáló labort fog építeni, és megfigyelik az eseményeket. Az eddigi kutatásokkal ellentétben nem egy fix készletnyi enzimet fognak figyelni, hanem bármelyiket közülük – akár mindet.

    A harmadik ösztöndíjat a NASA egy kutatója, Wenonah Vercoutere és a Kalifornia Egyetem szakértője, David Deamer nyrte, akik a vulkanikus források környezetét kívánják szimulálni és megfigyelni, amely egyes elméletek szerint az első RNS-ek formálódásának helyszíne volt.

     
     
    Bár az ösztöndíjak csak egy évre szólnak, Lonsdale elmondta, hogy amennyiben haladás figyelhető meg a kutatásban, ő teljesen nyitott a kutatások további finanszírozására. A következő pár évben két millió dollárt készített elő erre a célra. Ha pedig valamelyik csoport zsákutcába fut, Lonsdale új versenyt is ki akar írni.

    A privát pénzből történő kutatás számtalan előnnyel jár, melyek közül legfontosabb megemlíteni, hogy a járulékos kutatásokat is el lehet végezni. Például ha egy NASA kutatás során valami érdekes biológiai irányvonal vetődik fel, azt nem fogják követni, mert túlságosan eltér az eredeti célkitűzéstől – Lonsdale viszont ezeket is bátorítja.

    Az eddigi kutatás (melyeket szinte kivétel nélkül a NASA végzett) legelfogadottabb elmélete az, hogy az élet egy másik bolygón kezdődött. Lonsdale ezzel a magyarázattal nem elégszik meg, ráadásul – ha a fejlődést nézzük – biztos benne, hogy még ha ez is a helyzet, magának a kezdetnek a módját akkor is megfejthetjük. Maga a folyamat ugyanaz kell, hogy legyen, még ha fényévekkel arrébb is történt.

    De Lonsdale a Földre fogad: a világűr átszelése túl nagy igénybevételt jelentene a sugárzás és a hideg folytonos jelenléte miatt.

    space.com nyomán

  • Akció az éj leple alatt! (bagoly edition)

    Nem is igényel több kommentárt! Az éjszaka öt könyve, csak ma éjjel! Este 22:00-tól június 27, szerda, reggel 10:00-ig mindössze 5000 Ft-ért! Soha vissza nem térő alkalom ez, csak ma éjjel!

    Irány az éji bagoly akció a galaktikabolton!