Szerző: galaktikaggadmin

Múlt hét pénteken olyan jellegű atrocitás történt a Denver külvárosai közé tartozó Aurorában, amilyenre még nem volt példa. Egy férfi péntek hajnalban, a vadiúj Batman-film, a Sötét Lovag: Felemelkedés éjjeli premierjén nekiállt lövöldözni, sőt, füstbombát (vagy könnygázgránátot) is robbantott a nézők között.

Az elkövető, a 24 éves James Eagan Holmes katonához illő felszereltséggel érkezett a moziba: profi golyóálló ruházatot, és a szemtanúk szerint a Bane jelmezére hasonlító gázálarcot is viselt. Ismeretes: az USÁban egyáltalán nem kirívó dolog jelmezben, kedvenc karakterünknek öltözve megjelenni a moziban, és bizony Bane meglehetősen katonás jelenség a filmben, így a szemtanúk joggal vontak párhuzamot közte és a lövöldöző között. 

Az elkövetőről időközben kiderült, hogy az elmúlt két hónapban kezdett nagy fegyvervásárlásba – az interneten, tökéletesen legálisan. Négy különböző típusú lőfegyvere is volt (illetve: még van), és több száz tölténye mindegyikhez. Otthonát emellett elaknásította a moziba indulás előtt, ráadásul különösen aljasul: beállította hi-fijét arra, hogy éjjel elképesztő hangerővel üvölteni kezdjen. Terve nyilvánvalóan az volt, ami meg is történt, hogy a szomszédok összecsődülnek, kihívják a rendőröket. Azok azonban ahelyett, hogy betörtek volna, és így a levegőbe röpülnek a házzal együtt, óvatosak voltak (már tudták, hova érkeznek). Ráadásul a ravaszt is akkor húzta meg, amikor a vásznon is épp röpködtek a golyók, ezzel azt is üzeni, hogy mintha részese akarna lenni Gotham City sötét alvilágának.

James Eagan Holmes (a fentebbi képen) 12 embert ölt meg és 58-at küldött kórházba különböző súlyosságú és természetű sérülésekkel. Tette mindezt a lehető legaljasabb módon: akkor, amikor ezek az emberek épp a hobbijukat, a kedvtelésüket töltötték. Egy filmet néztek – egy science fiction filmet, így tágabb értelemben véve az sf-közönséget érte értelmetlen, ostoba és brutális támadás.

Az ilyen esetek lényege ugyanis az, hogy az értelmetlen brutalitásra nem vagyunk felkészülve. Lehet szidni a lőfegyverek szabad vásárlását – de ne éljünk illúzióban, aki nagyon akar lőfegyvert, Magyarországon is tud szerezni, akár illegális típusúakat is. Amerikában se „könnyebb” ilyenekhez hozzájutni, megkockáztatnám, hogy drágább is, annyi, hogy viheti magával az ember.

A mozihálózat működtetője innentől betiltja a jelmezekben, fegyverutánzatokkal való belépést a mozijaiba, ami egy korszak végét is jelenti sokak számára. A kérdés csak: megállít-e ez egy ámokfutásra készülőt, akinek négy fegyver lapul a zsebeiben (nem számítva a gránátokat…)? És a másik húsba vágó dolog, hogy ugyan a helyes következtetéseket vonják-e majd le ebből az esetből is azok, akik a sci-fit így is erőszakos, irreális és ostoba dolognak tartják?

A másik érdekessége az esetnek a tettes személye. Egy 24 éves idegkutató doctorandus a tömeggyilkos, aki maga is sci-fi, szórakozás és tudománykedvelő; hangpostafiókján Batman-ihletésű szöveggel, időnként Vicodint szedett (vajon miért pont azt?…csak nem a Dr. House-t is szerette?). Az egyetemen a „legjobbak legjobbjai” között tartották számon, olyan társaságokba is bevették, amik szigorúan meghívásalapúak, és csak a legkiválóbbak tartozhatnak beléjük… Most pedig ennek a kiváló, gyógyítást tanuló elmének a kezéhez 12 ember vére tapad, köztük egy 6 éves gyereké. 

A harmadik dolog nekünk, magyaroknak nagy jelentőségű igazán. Ennek a – vélhetően – zavarodott gyilkosnak a neve, az arca, a címe nyilvános. Tudjuk, kicsoda, abszolút pontossággal, nincs kitakarva adat, név, arc. Nem régen, itt Magyarországon is történt egy rendkívül visszataszító gyilkosság, ahol az áldozat arca elborított tv-képernyőket, monitorokat, újságokat. És a tettes arca ki van takarva, a tettes neve le van rövidítve. Felmerülhet bennünk: ha az USÁ-ban, amely azért igenis jogállam, az áldozatot és családját védik, az elkövetőt pedig nyilvánosan is leleplezik, akkor nálunk miért a tettest takargatják?…

Őszinte részvétünk a tragédia érintettjei felé, és reméljük, hogy ilyen és hasonló eseményre soha többé nem kerül sor.

Kutatások bizonyították, hogy a gyógyszerek a szervezetben nem szívódnak fel teljesen, hanem részben kiürülnek és így bekerülnek a víz körforgásába. A jelenleg működő szennyvíztelepi technológiák szinte egyike sem alkalmas a kis koncentrációban jelenlévő gyógyszer-maradványok eltávolítására. Az esetleges káros hatásukat nem vették sokáig figyelembe, mivel biológiai lebontásukat teljesnek hitték. Ez a nézet az analitikai módszerek fejlődésével változott meg, már mikrogramm/dm³ alatti koncentrációban jelenlévő vegyületek meghatározása is lehetővé vált. Rohamosan nőtt így az aggodalom gyógyszereredetű vegyületek jelenléte és lehetséges toxikus vagy mutagén hatása miatt. Ezeket az anyagokat nemcsak a tisztított szennyvizekben, hanem a felszíni vizekben is kimutatták. Ennek következtében számos kutatócsoport törekszik hatékony eljárásokat kidolgozni a gyógyszerszennyezések eltávolítására. 

Napjainkban a legáltalánosabban használt gyógyszerek a fájdalomcsillapítók és a gyulladásgátlók. Az elmúlt 10 évben az új, nem-szteroid típusú gyulladásgátlók mind számukat, mind felhasznált mennyiségüket illetően emelkedő tendenciát mutatnak és az orvosok által alkalmazott gyógykezelésben ma már ezek az élenjárók.

Mint arról egy korábbi cikkünkben már írtak – a gyógyszermaradványok jelenléte környezetünkben nem új jelenség. Magyarországon a gyógyszerfogyasztás az elmúlt években a kétszeresére növekedett. Emellett a kórházak nagy mennyiségű egyéb szert használnak diagnosztizálásra, fertőtlenítésre. Biodegradációs vizsgálatok kimutatták, hogy bizonyos antibiotikumok, rákellenes szerek és fájdalomcsillapítók (hosszú elágazó oldalláncokkal, vagy telített ill. aromás gyűrűvel rendelkezők) nem bomlanak el és nem is távolíthatók el a szennyvíz iszapjából, így kivonásuk hagyományos szennyvíztisztító telepeken nem lehetséges teljes mértékben. Ennek következtében egy részük még szennyvízkezelés után is változatlanul, vagy metabolitjaik formájában jut ki a felszíni vizekbe.

Több országban (pl. Szlovénia, Hollandia, Svájc, Kanada, Brazília, Olaszország, Spanyolország, USA) kimutatták jelenlétüket a talajvízben, a folyók és a tavak vizében, illetve Németországban még a csapvízben is. Kimutatták például azt, hogy bizonyos nem-szteriod típusú gyulladásgátlók ppm és az alatti koncentrációban a halak uszonyainak fejlődésében okoznak rendellenességet, illetve feminizáció is kialakulhat. Nem hanyagolhatóak el az előre nem látható és így kezelhetetlen kémiai átalakulások sem, melyek a különböző szennyezők és metabolitjaik között lejátszódhatnak. Az elmondottak szempontjából a gyulladásgátlók mellett a citosztatikumok, antibiotikumok, hormonok, klórfenolok és a nehézfémek érdemelnek még különös figyelmet.

Az Európai Unió több veszélyesnek minősített vegyületcsaládnak szabályozza a meghatározását, melyek közé tartoznak, többek között a peszticidek, illékony aromás vegyületek, halogén- és foszfortartalmú szerves vegyületek. Az elmúlt néhány év kutatási eredményei szerint a legkülönbözőbb felszíni vizekben fordulnak elő gyógyszer-maradványok, így valószínű, hogy a közeljövőben ezen vegyületcsalád szabályozása is megtörténik.

A Szegedi Tudományegyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékén működő környezetkémiai kutatócsoport a fájdalomcsillapítók egyik típusát a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek közé tartozó propionsavszármazékot a ketoprofenen végeztek kísérleteket, amit enyhe és középsúlyos reumás-, izom-, fej-, fogfájdalom esetén alkalmaznak. A kutatócsoport már említett ketoprofen a bontásával kapscolatban számtalan kutatást végzett így ózon illetve ózon és ultraibolya sugárzás kombinációja segítségével, és UV és VUV fotolízissel.

Napra pontosan 43 évvel ezelőtt, 1969. július 20.-án látogatta meg elsőként ember égi kísérőnket. Az emlékezetes esemény szállóigéjét mindannyian jól ismerjük: „That’s one small step for a man, one giant leap for mankind.”

Az Apollo-11 legénységének két tagja, Neil Armstrong parancsnok, és Edwin „Buzz” Aldrin űrhajós, a holdkomp pilótája – a felszínen tett sétával, geológiai munkákkal, pihenővel együtt – összesen 21 óra 40 percet töltött a Hold felszínén, mielőtt felszálltak volna. Az Apollo-11 legénységének 3. tagja, Michael Collins ez idő alatt Hold körüli pályán keringett. 

Az azóta sok legendával körbefont eseményt a világ „nyugati” felén élő Tv-adásban közvetítették, eközben a Szovjetunióban a holdraszállás ideje alatt egy népszerű filmet adtak… Magyarországon a poliikai berendezkedésnek megfelelően szintén vita tárgya volt a közvetítés engedélyezése. Végül egy tény erősen elősegítette a döntés megszületését: az ország nyugati felében az osztrák televízió adását könnyedén be lehetett fogni, ezért nem volt értelme sem összevágott felvételről beszélni, sem elhallgatni a jeles eseményt. Így 1969 július 20.-án a késő esti órákban hazánkban is nyomon lehetett követni a történelem eme mérföldkövét. 

Az Apollo program keretében további hat űrhajó indult útnak a Hold felé, közülük egyedül az Apollo-13 legénysége nem szállt le súlyos műszaki problémák miatt. A tervezett hetedik utat, az Apollo-18 küldetését végül költségvetési okokból törölték.

A mai napig 12 személy járt a Holdon, a NASA 2020-as évekbeli Holdra való visszatérésének tervét Obama elnök költségvetési stratégiája a közelmúltban megsemisítette.

Az akció július 19. estéjétől július 23. reggel 10:00-ig tart. Ezen a linken találhatóak a könyvcsomagok:

 

 

Az SFsignal Joe Haldeman SF-nagymesterrel készített interjújának fordítását tegnap kezdtük megjelentetni. Az interjú záró részében a szűkszavú Haldeman beszámol a sikerrel kapcsolatos érzéseiről, és arról is, mit írna ma másként korszakos művében, az Örök Háborúban.

 

SFFWRTCHT: A valóság eseményei befolyásolják a történeteit?

JH: Természetesen minden írót befolyásol a körülöttük levő világ. A 9/11 sokkja például biztosan jelen van a Marsbound trilógiámban. A siker-bukás esélyek az amerikai űrprogramban láthatatlan keretet adnak mindig, amikor űrutazásról írok.

 

 

SFFWRTCHT: Persze sok könyt írt, de az Örök háború egyértelműen a műfaj nagy klasszikusa. Milyen érzés ez? Van olyan, hogy ránéz és ezt vagy azt máshogyan írna meg benne?

JH: Még jó, hogy jó érzés egy olan könyvet írni, ami újra és újra kijön nyomtatásban. Ha ma írnám meg, vagy akár húsz évvel ezelőtt, akkor például kevésbé lennék annyira nyitott a homoszexualitást normaként kezelő jövővel kapcsolatban. Ami keserűen nevetséges volt 1972-ben, nem vicces ma.

SFFWRTCHT: Milyen az írói folyamata? Van félretéve valamennyi idő az írásra? Vagy megragadja, amikor csak tudja?

JH: Reggel írok, a reggeli után. Elbiciklizek egy kávézóba, kávézok és kézzel írok kötött, üres könyvekbe pár órát. Kutatok, újraírok délután.

SFFWRTCHT: Milyen szerepet játszanak a béta-olvasók a folyamatban?

JH: Még csak alfa-olvasóim sincsenek…

SFFWRTCHT: Használ vázlatokat vagy karakterleírásokat? Valami szoftvert, zenét?

JH: Gyakran csinálok nagyon kidolgozott vázlatokat, mint amilyenek a computer-programozási táblázatok, de írás közben már nem használom őket. Gereblyeként működnek, meditatív eszközök ezek. Ehhez hasonló dolog, hogy gyakran használok valamiféle „szabad gondolkodás” jellegű dolgot, amikor magamnak motyogok a történetről, miután az aznapi írást befejeztem. Megtartom ezeket a jegyzeteket, de nem nézegetem őket. Speciális szoftvert pedig még nem találtam, olyat, ami működne is. Megpróbáltam hangfelismerőkkel dolgozni, mint amilyen a Via Voice, de több nyűg voltak, mint amennyi hasznuk volt.

SFFWRTCHT: Milyen projekteken dolgozik most, mit várhatunk?

JH: Egy regényt, Work Done For Hire címmel.

Joe Haldemannal, a többszörös Nebula- és Hugo-díjas szerzővel, a nemrég teljes szöveggel magyarul is megjelent Örök Háború írójával beszélgetett az SFsignal. Az interjút hosszú terjedelme miatt részletekben közöljük.

SFFWRTCHT: Kezdjük az alapokkal: honnan indult érdeklődése a science fiction és a fantasy iránt?

Joe Haldeman: Apám vett nekem és bátyámnak pár Winston Juvenile sf kötetet, amikor az útjairól hazatért – volt belőlük kipakolva Washingtonban a National Airportban. Aztán negyedikben a tanárom rajtakapott, hogy órán olvasok egyet, és ahelyett, hogy megbüntetett volna, hozott vagy fél tucatot még a lánya gyűjteményéből.

SFFWRTCHT: Kik voltak az írók, akik leginkább inspirálták, amikor felfedezte a műdajt?

JH: Heinlein, Clarke, Asimov, Van Vogt.

SFFWRTCHT: Mikor kezdett komolyan írni, és mennyi idő telt el az első eladásig?

JH: Komolyan sci-fit írni az egyetemen kezdtem, 1967-ben. A két írást, amit először eladtam, akkor írtam, de csak 1969-bn sikerült eladnom, amikor visszatértem Vietnámból.

SFFWRTCHT: Tanult kreatív írást egyáltalán? Honnan tanulta a művészetét?

JH: Végzősként voltak kreatív írás óráim, akkor, amikor a (most említett) történeteket írtam.

SFFWRTCHT: Hogyan közelíti meg az idegenek megteremtését? Emberi kultúrák alapján formálja meg őket? Keveri vagy improvizál?

JH: Úgy hiszem, vannak vezető elveim ebben, mint például: „ne tedd túl emberivé az idegeneket, de ne tedd annyira idegenné, hogy az olvasó ne tudjon velük azonosulni”. De ez néha nem teljesen így van. Néha teljesen érthetetlenné, magyarázhatatlanná akarod tenni az idegeneket. Azt hiszem, ez egy olyan kérdés, amire egy egész könyv válaszol. Ha emberi társadalomra épülnek, akkor valószínűleg szatirikus hatást kívánnak kiváltani. Olvasol egy csomó mindent biológiáról, szociológiáról, ökológiáról, antropológiáról, akármiről, összerázod, és a végén idegeneket öntesz ki a pohárba.

 SFFWRTCHT: Mennyi időt töltött az első könyve megírásával mielőtt eladta volna?

JH: A könyvet (War Year, Vietnámmal kapcsolatos, nem sf regény) azelőtt eladtam, hogy megírtam volna, ahogy szinte minden könyvem esetében történt (minek dolgozzak ingyen?Ö), aztán utána kb. hat héten át írtam. Sietek hozzátenni, hogy nagyon rövid volt, szinte csak kisregény. Vietnámból minden nap írtam haza leveleket, azokon végigfutottam és koherens történetté formáztam az eseményeket.

SFFWRTCHT: Máshogy áll-e a YA (Young Adult) könyvek írásához, mint a felnőtteknek szántakéhoz?

JH: Nem igazán. Egyszerűen a nézőpont karakterek ifjabbak.

SFFWRTCHT: Befolyásolták-e más írók a YA-hoz való hozzáállását?

JH: Igen, de a nevüket nem tudom. Amikor kaptam egy szerződést egy YA regényre, elmentem a könyvesboltba, és végignéztem vagy tucatnyi bestseller YA regény elejét. Az elsődleges dolog, amire rádöbbentem e kutatás folyamán, az, hogy NEM voltak megkötések, hogy miről írhatsz. Megszodomizálni marsiakat sugárfegyvercsővel? Oké, de csak ha ők is élvezik! Mint a legtöbbeknek, nekem is az első sf-hez kötődő élményem manapság YA-nak számítana, mint a Winston Juveniles vagy Heinlein Scribner’s könyvei. Ezen könyvek szeretete biztosan bír rá, hatással.

SFFWRTCHT: Mennyi munkát fektet világépítésbe, mielőtt leül és ír? Vagy csak úgy rakja össze, menet közben, mikor mi kell?

JH: néha csinálok egy kis tudományt. Van egy piros jegyzetfüzetem, amibe idegen világok fizikai jellemzőit írom. Persze általában van valami olyan aspektusa az egyes világoknak, ami központi fontosságú a történet szempontjából – különben miért ne játszódhatna a Földön? A Camouflage című regény a legjobb példa erre. A regény ötlete egy cikkből érkezett, ami gömbhalmazokban nyüzsgő bolygók orbitális tulajdonságairól szólt.

Vad Fruttik, Péterfy Bori &Love; Band, Tankcsapda, Edda, Lord, Punnany Massif, Halász Judit, Kiscsillag… és még sokan mások játszanak majd a Tatai Utcazene és Művészeti Fesztiválon, de lesz borkóstoló, fiatal képzőművészek kiállítása, és a legkisebbek számára is szerveznek programot!

Szeretnél nyerni páros jegyet a rendezvényre? Itt az idő, hogy szerencsét próbálj! Válaszolj helyesen az alábbi  két kérdésre, küldd el válaszaid péntek 16:00-ig az info@galaktika.hu címre, és máris az esélyesek között vagy! 

A kérdések:

1. Melyik tó partján lesz a nagyszínpad?

2. Hány színpad lesz összesen a fesztiválon?

Segítséget a fesztivál honlapján (www.tataiutcazene.hu) találsz!

Jack McDevitt a kortárs science fiction egyik legkülönösebb alakja. Volt ő haditengerész, angoltanár, taxisofőr, vámtiszt… és csak ezek után, hosszú hallgatást követően tért vissza az íráshoz (nagy szerencsénkre!). Rengeteg, szerteágazó tapasztalatának hála mindenről van véleménye és szinte mindenhez hozzá tud szólni. Lássuk, mint mond az emberi természet változásairól!

„Nem vagyok biztos abban, hogy az emberi természet változik. A környezet változik. Menjünk vissza és olvassunk pár görög vagy római klasszikust, azt az anyagot, amit örökké fennmarad. nagyon nehezen tudtam különbséget tenni köztünk és azok között az emberek között. Más problémakészletük volt, mert más volt a környezetük, de ugyanúgy aggódtak a gyerekeik jövőjéért és a bizonyos személyes szabadsággal való tisztességes életért. Ha visszajönnénk ezer év múlva, nem hiszem, hogy az emberi természet annyia megváltozna. A körülmények, azok lesznek mások, a tudomány sok-sok irányt be fog járni addig, de nem hiszem, hogy az emberi lények annyit változnának. Lehet, hogy tévedek – de remélem, nem!”

 

Az írásról és az író munkájáról a következőt mondta:

„Gyakran, amikor megkérdezek írói pályára készülőket, hogy mit tesz egy író, azt mondják: elmond egy történetet. De amikor valaki elmond egy történetet, a körülöttük levők általában elalszanak. Az író arra törekszik, hogy ne csak egy történetet mondon el, hanem hogy tapasztalatot teremtsen. Az olvasónak az ujjhegyeivel kell kapaszkodnia amikor a főszereplő ezer láb magasba emelkedik egy biztonsági kábelen a tenger fölé, szerelembe kell esnie egy esős éjjelen Párizsban, át kell szelnie a Szaturnusz gyűrűit és tátva kell maradnia a szájának a döbbenettől, össze kell töretnie a szívét álmai asszonyával. Amikor esik egy regényben – az olvasónak meg kell áznia!”

A jó science fictionben a helyes science legalább annyira fontos, mint az izgalmas fiction. Mit tart erről, az utánajárásról és kutatásról McDevitt?

„A kutatás egyszerű. Felveszem a telefont és felhívok egy fizikust. Vagy bárkit. Nem bízom magamban annyira, hogy én magam végezzem el a kutatást, mert nincs meg hozzá a hátterem. Meg kell említenem, hogy harminc éven át számtalan ilyen hívást követtem el, gyakran idegenekkel beszéltem, akik csak éppen ott voltak az irodában, mondjuk a Lowell Obszervatóriumban. A kérdéseim gyakran igen lököttek voltak, például ‘Dr. Parker, az én nevem XY. Kíváncsi vagyok, nincs-e valami módszer arra, hogy felrobbantsunk egy csillagot?’ Boldogan jelenthetem, hogy harminc év alatt mindenki válaszolt, mindig. Mindig.”

És hogy mire jó a minőségi science fiction az irodalom világán belül?

„Évekkel ezelőtt gimnáziumi angoltanár voltam (nem nyelvtanár, hanem angol nyelvtan és irodalom – ford.). Elég korán rájöttem, hogy a tantervben levő klasszikus írók más kultúrában és szinten működtek, mint az én tizenegyedikes és tizenkettedikes diákjaim. Úgy éreztem, az én munkám az, hogy megmutassam nekik, mennyi öröm, élvezet elérhető egy könyvben. Ha erre képes volnék, akkor a srácok majd fölfedezik saját maguknak Dickenst, Lambet és a többi régebbi értéket. Megpróbáltam pár kötetet, az, amelyik működött, minden képzeletemet felülmúlva működött, Ray Bradbury Marsbéli Krónikák című könyve volt.”

 

Ha ma egy vállalkozó, újító kedvű irodalomtanár könyvet keres hasonló célra, Bradbury művei mellett már McDevittet is választhatja. A szerző ugyanis mindent elkövet, hogy regényei olvasása közben megázzon, szerelembe essen, és kapaszkodjon a semmi szélén az olvasó. Hőseivel, a régiségkereskedő Alex Benedicttel és társával, a vagány Chase Kolpathtal (akinek szemén keresztül az eseményeket látjuk) együtt járjuk be a kihalt, több ezer éves űrbázisok roncsait, az érintetlen, ember által még nem látott bolygókat, az idegen, gondolatolvasó Némák riasztó otthonait…

Sorozatának hamarosan magyarul megjelenő epizódjában, az Echo-ban Alex és Chase egy kőtábla rejtélye után nyomoz. A tábla egy olyan tudós hagyatékából kerül ki, aki megszállottan hitte, hogy nem csak az emberek és a Némák léteznek az univerzumban, hanem az élet jóval gyakoribb. A kőtábla lehet a nyomra vezető jel – azonban vannak valakik, akiknek érdekükben áll, hogy a rejtély örökre rejtély maradjon.

Alex, akinek kíváncsiságát még a halálos veszély sem tudta soha megfékezni, természetesen nyomozni kezd…
Már előrendelhető! (katt a borítóra!)

http://jeffro.wordpress.com/2012/03/19/madicon-21-encountering-jack-mcdevitt/ nyomán

Egy szerző két regénye mindössze egy-egy áráért a www.galaktikabolt.hu oldalon, csak a hétvégén! Öt akciós csomagot készítettünk össze a sci-fi kedvelőinek. Ezek: Kim Stanley Robinson: Árral szemben és A rizs és a só évei; Robert Charles Wilson: Tengely és Bioszféra; Harry Harrison: Édentől nyugatra és Helyet! Helyet!; Andreas Eschbach: Összeomlás és Hajszőnyegszövők; Whitley Strieber: Éhség és 2012. A szerző nevekre kattintva lehet az akciós csomagokat megtalálni. Kellemes hétvégét és böngészést kívánunk!

Július 11-én bejelentették: Naprendszerünk legkisebb bolygójának, a Plútónak újabb holdját fedezték fel, ezzel már ötre emelkedett a körülötte keringő ismert objektumok száma.

A kutatók a Hubble űrteleszkóp segítségével találtak rá az új holdra. A Plútó öt holdjából így már négy (a jelenlegi, a P4, a Nix és a Hydra) ennek az űreszköznek köszönhető.

De mit is kell tudnunk erről az új holdról?

1. Szép neve van

Úgy hívják: S/2012 (1234340). Mondjuk ez még csak a „leánykori” neve, hamarosan valami könnyedebben megjegyezhetőre cserélik – méghozzá P5-re. Hamarosan, a csillagászati egyezményeknek hála P4 és P5 is mitológiai nevet fog kapni.

2. Aprócska kis keringő objektum

Nem olyan, mint a mi Holdunk, amit saját tömege és gravitációja gömb alakúvá csiszolt. Ehelyett egy 10-24 km átmérőjű, szabálytalan formájú szikla.

P5 így a legkisebb méretű a jelenleg ismert Plútó-holdak közül. A Charon 1043 km átmérőjű, a Nix és a Hydra 32 és 113 km között vannak, P4 pedig 13 és 34 km között.

3. Nincs távol a Plútótól

Hát, nagyon nincs: mindössze 47.000 km az átlagos távolsága a bolygótól. A Föld Holdja ehhez képest 385.000 km-re kering tőlünk.

4. Lehet, hogy egy nagy ütközésből fennmaradt szilánk

A Plútó 2300 km-es átlójával határozottan kicsinek számít.  A tudomány szerint maga a bolygó és holdjai is egy hatalmas ütközés maradványai lehetnek.

5. Idegesíti az űrkutatókat

Így van. A NASA New Horizons műholdja ugyanis már javában tart a Plútó felé, hogy megkerülje és adatokat gyűjtsön róla. A P4 tavalyi, és a P5 jelen felfedezése azt mutatja, hogy a Plútó rendszere sokkal telítettebb, mint azt hitték,így a new Horizonsnak oda kell figyelni, hova lép: igazán kellemetlen volna az évekig tartó utazást azzal lezárni, hogy lefejelni P5-öt, vagy egy másik helyi objektumot, amiről lehet, hogy még nem is tudunk.

Igazából a Hubble-lel is azért vizsgálják a Plútót és környékét, hogy az objektumok listázásával és dokumentálásával minimalizálják a veszélyt, ami a New Horizonsra is vár. A gyorsan mozgó szonda számára ugyanis már egy kavics méretű objektummal való ütközés is nagyon veszélyes volna.