Szerző: galaktikaggadmin

  • Egy fánk dicső űrutazása

    Időről időre mindig végigsöpör a közösségi médián valami új őrület, az extrém vasalástól kezdve a jeges vizes hidegzuhanyig, A legújabb mánia azonban igazán XXI. századi: hétköznapi dolgokat kell feljuttatni az űrbe.

    Nemrég beszámoltunk róla, hogy két Star Wars rajongó egy játék X-szárnyút küldött fel, de az egyre terjedő mozgalom most leginkább az ételekről szól. A YouTube-on számtalan fiatal videóját találni, akik megpróbáltak valamilyen ennivalót eljuttatni a sztratoszféra határára: utazott már pizza, hamburger és még sör is. Legutóbb pedig egy fánkra került sor.

    Két svéd fiú úgy döntött, hogy az égbe küld egy epres fánkot, fagyott állapotban, egy hozzácsatolt meteorológiai ballon segítségével. Az utazást videóra vették és persze fel is töltötték az internetre, mások szórakoztatására.

    Maga a fánk csak a sztratoszférán kívülre jutott el. Technikailag ez nem a világűr, de igencsak közel járt hozzá a péksütemény. Útjának befejezése után vízbe esett, ahol a Svéd Tengeri Mentőszolgálat találta meg, majd juttatta vissza a fiúknak a sütit. A svédek ezután a lehető leglogikusabb lépést tették meg: megették a fánkot. Az ízét úgy jellemezték, hogy „földönkívüli”.

    Vajon mi lesz a következő? Egy sushi vagy egy baklava? Esetleg egy hotdog? Egy megfelelő ballonnal minden lehetséges, csak a jövőbeli kísérletezők ne felejtsenek el engedélyt kérni – ugyanis engedély nélkül semmit sem lehet felküldeni az űrbe.

    Scheirich Zsófia

  • A női hang – Patricia McKillip

    Patricia A. McKillip az SF és a fantasy irodalom egyik legjelentősebb női írója. Munkáit mindenképpen érdemes megismerni, hisz gyönyörű, költői stílus, összetett történetvezetés és komoly, a műfajában szinte egyedülálló témák jellemzik.  Az érdeklődők a Galaktika 302. számában is olvashatják egy novelláját.

    McKillip 1948-ban született és Oregonban nőtt fel, de élt Angliában és Németországban is. Jelenleg Oregonban él férjével, David Lunda költővel. Karrierjét gyermekeknek szóló történetekkel kezdte, majd igen hamar a fantasy és a sci-fi műfajához fordult. Munkásságát számtalan nevezetes díjjal és jelöléssel méltatták, mint például a World Fantasy díj 1975-ben és 2003-ban, Locus díj vagy a Hugo díj, de 2008-ban ismét díjat kapott a World Fantasy Award keretében életművéért.

    Az írónő saját bevallása szerint az írói karrierjét az indította el, hogy fiatalkora kalandregényeiben férfiak kalandoztak, nők nem.

    „Fokozatosan, valahogy a korai tinédzser éveink alatt Dumas, Stevenson, Kipling és a többiek olvasása közben jött szembe velünk valami, ami akkor közhely volt a történetmesélésben: a férfiaknak volt része az összes kalandban. A nők csupán az utolsó fejezet végén tűntek fel, hogy kapjanak egy szemérmes csókot, amikor a férfi visszatért a tengerről, az egzotikus szigetről, az idegen udvarból, a Tündérkirályságból vagy az Idegen Légióból őhozzá.”

    A 70-es években, amikor a San Jose Állami Egyetem angol szakán mélyedt el olvasmányaiban, a tendencia nem változott, szerinte hiányzott a női nézőpont az irodalomból. A női nem ilyen szintű hanyagolása mellett teljesen természetesnek és szükségesnek érezte, hogy egyik korai, de igen kiforrott munkájában, a The Forgotten Beasts of Eld-ben (1974) női szemszögből ismertesse a történetet.

    „Nagy mennyiségben olvastam és sokat tanultam az írásról olyan változatos íróktól, mint William Faulkner, P. G. Wodehouse és J. R. R. Tolkien. De amikor először ültem le írni a fő fantasy művemet, a The Forgotten Beasts of Eldet, nem kérdőjeleztem meg azt a nézőpontot, ami a tollamból jött. Nagyon is természetesnek tűnt nekem, hogy eltűnődjek azon, a világon vajon miért nem lehet nő boszorkány vagy varázsló, vagy miért, ha teheti, kell szűziesnek lennie. Vagy miért kell, hogyha nem szűzies, hanem erős, egy gonosz erőnek lennie, amelyet a férfi hősnek le kell győznie? Ilyen élményeim voltak fantasy irodalmat olvasva. Így írtam egy erős női varázsló szemszögéből, aki házasság után is a saját története hőse maradt, s akinek a döntései, akár jók vagy rosszak, a sajátjai maradtak.”

    Hiába a friss hangvétel a történetben, mégsem ez, hanem későbbi trilógiája, a The Riddle-Master hozza meg az igazi elismerést McKillip számára. A trilógia 1976-ban indult útjára a The Riddle-Master of Hed kötettel, amelyet követett a Heir of Sea and Fire (1978), majd a Harpist in the Wind (1979). A Riddle masterben (vagy hívjuk az egyszerűség kedvéért a Talánymesternek) klasszikus felállású, úgy nevezett küldetéstörténetet ismerhetünk meg összetett cselekménnyel és szintén összetett morális mondanivalóval. Főhősünknek az a különleges képessége, hogy játszi könnyedséggel megoldja a legnehezebb talányokat is. A mese előrehaladásával a Talánymester szinte észrevétlenül bevonja az olvasót is a rejtélyfejtésbe, és ez által a könyv mondanivalóját is alakítja. A trilógiával kapcsolatban még érdemes megemlíteni, hogy egy a sci-fi/fantasy hagyományban nem túl gyakori témát, a bőrváltó (shape-shifter) motívumát egyedülálló módon dolgozza ki ebben a regényben az írónő.

    40906983_OmbriainShadow_Ombria_v_Ten

    Ombria in Shadow borítója (Kinuko Y. Craft munkája)

    A 80-as években McKillip belekóstolt a science fiction műfajába is a Kyreol című ifjúsági regénysorozatával. 1984-ben jelent meg a Moon-Flash, majd a következő évben a The Moon and the Face. Ahogy fantasy könyveiben, úgy SF történeteiben is az áttörés motívuma jelenik meg, a Kyreol esetében egy édeni, de primitív mesterséges világból, Riverlandből való kitörésről van szó (amely a bolygó egy elszigetelt pontján található).

    Az írónő következő sci-fi regénye egy felnőtteknek szóló történet, a The Fool’s Run (1987) volt, amelyben újrameséli Orpheus legendáját egy nő látomásán keresztül, akit tömeggyilkosság vádjával elítélnek és börtönbe zárnak a Prison nevű műholdon. Ebben a könyvben különösen fontos jelentőséggel bír a zene, amely igazán emlékezetessé teszi az olvasmányt.

    SF írásairól is elmondható, hogy szokatlanok és remekül megírt darabok, de McKillip láthatólag inkább a fantasy műfajában találta meg azt, amin keresztül meg tudta valósítani elképzeléseit. Ilyen az igen összetett és szövevényes történet, amely a cselekmény kibontakozása során érvényesül. Ez igen nagy odafigyelést és koncentrációt igényel az olvasó részéről. Így vissza is tért a fantasyhez a Cygnet (1991-1993) regénysorozattal, amely egy olyan országban játszódik, ahol a csillagképek istenek vagy emberek képében jelennek meg, ezzel a történet helyszínét, a változó emberi világot egy kortalan mese helyévé teszik. Mint minden munkájában, a főhősei (a Cygnet esetében egy tűzmadár a főszereplő, aki harcossá változik, ezzel emberi formát nyer, viszont emlékeit elveszti) úgymond engedelmeskednek a történetnek, nem nőnek túl rajta.

    1002-bards-bone-plain

    Bards of Bone Plains borítója (Kinuko Y. Craft munkája)

    A Cygnet után McKillip már csak egymástól különálló történeteket írt és azokat csakis a fantasy műfajában. 1994 óta megjelent regényeiben a belső igazsághoz való engedelmesség vagy a fiktív világot kialakító cselekmény adja meg későbbi regényeinek szívét-lelkét. Például a The Book of Atrix Wolfe (1995) főhősének, a hercegnek az a feladata, hogy elsajátítsa a világ szabályait azáltal, hogy tanulmányozza a Mágia könyvét. A Song for the Basilik (1998) is hasonló történetet mesél el: a cselekmény rákényszeríti a főszereplőt, hogy fedezze fel országát, mielőtt visszanyerné jogos helyét benne. Ezekhez a regényekhez sorolható még az In the forrest of Serre (2003), amely egy családját elvesztő királyról szól, aztán az Alphabet of Thorn (2004) is, ahol egy új királynő próbálja birodalmát feltérképezni. Említésre méltó még a késői művek közül A Bell at Sealey Head (2008), amelyben megjelenik a mágikus realizmus a helyszín kialakításában, s érdekes műnek ígérkezik még a The Bards of Bone Plain (2010), ahol a költészet forrása után kutatnak.

    Habár Patricia McKillip ma is igen aktív írónő, művei rengeteg különböző témát ölelnek fel, továbbá íróként mindenféle stílusban kipróbálja magát, de azért pár általánosság elmondható a történeteiről. Regényei Középföldéhez hasonló helyszíneken játszódnak, ahol a tájképet kastélyok és erődítmények tarkítják, lordok, királyok, mesemondók és varázslók élik békés vagy közel sem békés életüket. Szereplőit általában olyan misztikus helyzetekbe helyezi, ahol nem értik, mi is történik körülöttük. Karakterei közül nagyon sok még származásával sincs tisztában. A zene kiemelkedő szerepet tölt be regényeiben, továbbá az írásaiban megjelenik a családi szeretet is, amelynek ábrázolásával McKillip családtagjai gyakran nem értenek egyet.

    Akár regényt olvasol tőle, vagy az új Galaktikában található novelláját, nem mindennapi élményben lesz részed.

     

    Scheirich Zsófia

    Idézetek forrása a Fantasy Book Cafe

  • Megszületett a humánus zombifilm

    Május 8-án került az amerikai mozikba Arnold Schwarzenegger legújabb filmje, a Maggie, amelyet maga a színész nevezett úgy egy tweetjében, hogy a leghumánusabb zombifilm. A sztori ugyanis nem a lefűrészelt csövű puskákra és a rothadó élőhalottak tömeges szétlövésére helyezi a hangsúlyt, hanem az emberi drámára.

    Minden zombi történet alaphelyzete az, hogy egy vírus támadja meg és átváltoztatja áldozatait – és ebben az új filmben a változatosság kedvéért komolyan veszik az átváltozás családi vonatkozásait. A főhős Maggie, egy tinilány, aki megkapja a fertőzést, vagyis elindul a kannibalisztikus zombivá válás lassú, de biztos útján. Szerető apja, akit Schwarzenegger alakít, mindvégig mellette marad, és próbálja megmenteni, illetve elkerülni azt, hogy karanténba kelljen küldnie, vagy meg kelljen ölnie.

    Számos kritikus dicséri Arnold alakítását, aki tőle szokatlan módon még sír is a filmben. 

    A magyar premier dátumáról egyelőre nincs információ.

    Linkek
    A film hivatalos honlapja
    IMDb adatlap
    Schwarzenegger Twitter csatornája

  • Rain – Katee Sackhoff saját sci-fi sorozata

    Bár a Csillagközi romboló óta láthattuk mozivásznon a Riddickben, és egy igen sötétre sikerült Power Rangers rövidfilmben, a sci-fi rajongók már vagy hat éve várják szüntelen, hogy Katee ’Starbucks’ Sackhoff végre ismét feltűnjön egy SF szériában.

    Jó hír, hogy a Battlestar Galactica üdvöskéje hamarosan saját gyártású, futurisztikus sci-fi drámájában fog szerepelni. A Rain egyfajta ’evolúciós példázat’ lesz, mely betekintést kíván nyújtani a lehetséges jövőbe, mindezt egy katona, Rain (Katee Sackhoff) szemén keresztül. A sztori egy olyan világban játszódik majd, amelyet a globális felmelegedés hosszú távú hatásai, a fosszilis tüzelőanyagok égetése és a természeti egyensúlyának tudományos manipulációja tett tönkre. A téma sokkal inkább hat politikai állásfoglalásnak, mintsem egy könnyed sci-fi sorozatnak, de hát nem azt dörgölik mindig az ember orra alá, hogy csak űrmeséket néz, és nem foglalkozik a valósággal?

    A sorozat Reunion Pictures égisze alatt fog megvalósulni. Azt még sajnos nem tudni, hogy Katee hány részesre tervezi a Rain-t, és még arról sincsen információ, melyik csatorna veszi meg. Talán a Syfy majd vevő lesz, bár a hírt még nem erősítették meg. Mindenestre a producer, Tom Rowe nagyon bizakodó. A következőket nyilatkozta Rain-ről:

    ,,Katee olyan jövőbeli világot és történetet alkotott, ami magába szippant és elsodor. Nagyon személyes módon mutatja be a civilizáció szívszaggató leépülését.”

    Ígéretesnek tűnik, reméljük, mihamarabb készítenek majd hozzá egy teasert is.

    Bósa Diána

  • A Szép új világból is sorozat készül

    Sorozat lesz Aldous Huxley Szép új világ című regényéből, az alkotók nagy része pedig Steven Spielberg Amblin Television nevű cégéből kerül ki.

    Nem úszta meg Aldous Huxley sem: sorozatot készítenek főművéből, a Szép új világból. A siker érdekében a SyFy csatorna összeállt Steven Spielberg egyik cégével, az Amblin Televisionnel. Ez a cég adja a producereket és a forgatókönyvírót is a sorozathoz, amely mindenképp biztató jel, hiszen ez a csapat készíti a többi között a The Americanst, a Falling Skiest és az Under The Dome-ot. Jó szakemberekre pedig mindenképp szükség lesz, hiszen egy olyan klasszikus műről beszélünk, melyet a sci-fi irodalom egyik mérföldköveként szoktak emlegetni.

    Aldous Huxley 1931-ben írta meg a 26. századi Londonban játszódó disztópiáját, amely egyben a tökéletes utópia illúziója is. Ebben a világban nincs betegség se háború, mindenki mindenkor boldog, tombol a hedonizmus. A teljes boldogság fenntartása az emberi lét megtervezésén alapul. Ez a társadalom így mentes a konfliktustól, ahogy a vallástól és a művészetektől is. Vannak azonban olyanok is, akik nem tagjai ennek a „szép új világnak”…

    Huxley művéből egyébként korábban már készült egy nem túl sikeres mozifilm. Ebben a főbb szerepeket Peter Gallagher és Leonard Nimoy játszotta. A regénnyel azonos című filmet 1998-ban mutatták be a mozik.

  • Előzetes a Mátrix alkotóinak tévésorozatából

    A 40 országban elérhető internetes videotéka, a Netflix 2011 óta – a hagyományos tévécsatornák legnagyobb megdöbbenésére – saját sorozatokat is gyárt. Mégpedig nem is akármilyeneket: elég, ha a David Fincher és Kevin Spacey fémjelezte, díjnyertes House of Cards szériát említjük.

    Repertoárjuk most egy újabb saját alkotással bővül, ezúttal is nagy nevekkel: többek között a Mátrix és a Felhőatlasz alkotói, a Wachowski tesók állnak a Sense8 elnevezésű projekt mögött. A sorozat mind a 12 epizódja egyszerre fog debütálni a Netflixen, június 5-én. Május 7-én pedig megjelent az interneten a széria első előzetese.

    A történet nyolc emberről szól, akik a világ különböző pontjain élnek, és egyszer csak megmagyarázhatatlan kapcsolat jön létre közöttük. Hozzáférnek egymás emlékeihez, titkaihoz, szert tesznek egymás képességeire és nyelvtudására. De nem sok idejük marad rá, hogy a változás okozta sokkból felocsúdjanak, mert az életük rögtön veszélybe kerül: valakik vadászni kezdenek rájuk.

     

  • Játék X-szárnyú az űrben

    Meddig mennél el egy jegyért a Star Wars VII – Az ébredő Erő VIP premierjére? Valószínűleg nem addig, ameddig ezek a srácok.

    Két angol Star Wars rajongó Project Helium Tears néven magasra tette a lécet:  az X-szárnyú játékgépüket a közeli világűrbe küldték, hogy felkeltsék vele J. J. Abrams figyelmét.

    @Bad_Robot #HeyJJ Can @MattKingsnorth and @TurboBungle come to the Force Awakens VIP Première?” (Bad Robot és hé, JJ! Matt Kingsnorth és TurboBungle eljöhet Az ébredő Erő VIP premierjére?) – ez a tweet üzenet olvasható a szerkezeten, amely egy magas légköri ballonnal hatolt az atmoszféra magasabb rétegébe.

    “Általában nem lenne a válasz…”

    A páros azért bevallotta a videóban, tettük mögött az is állt, hogy valami rendkívülit akartak csinálni.

    Az ügyes hashtag erejének köszönhetően úgy tűnik, hogy a Bad Robot Studio válasza nem várathat sokáig magára.

    Forrás: The Creators Project

  • Minden6ó 2.0 a Monty Pythonnal

    Az Intergalaktikus Tanács úgy dönt, hogy mielőtt elpusztítaná a Földet, próbára teszi az emberiséget. Egy véletlenszerűen kiválasztott földlakónak megadják azt a képességet, hogy egyszerűen bármit megtehet, pontosabban valóra válthat, amit csak akar. De ha az adottságát gonosz dologra használja, a jó öreg anyabolygónknak lőttek.

    Ez az alapsztorija az Absolutely Anything című komédiának, melyben az animált Intergalaktikus Tanács tagjainak a Monty Python színészei kölcsönözték a hangjukat. A Jim Carrey mintájára mindenhatóvá tett főhőst Simon Pegg alakítja, akit többek között ismerhetünk az új Star Trek és Mission: Impossible filmekből, de szerepelt a Haláli hullák hajnala, a Paul és a Világvége című horror- illetve sci-fi vígjátékokban is.  A jó csaj posztját pedig Kate Beckinsale (Underworld-széria, Az emlékmás) tölti be. Továbbá ez Robin Williams utolsó filmje: a Pegg kívánságára beszélni tudó kutya az ő hangján szólal meg.

     

  • Stephen Hawking, az Operaház hologramja

    Stephen Hawking a már szinte megszokottan szokatlan dolgaival hívta fel magára a figyelmet a közelmúltban (is). A világhírű tudós, azon túl, hogy levédette a saját nevét, úgy tartott előadást a Sydney-i Operaházban, hogy fizikailag nem, „csupán” hologramként volt jelen.

    Mivel Stephen Hawking nevével szinte mindent el lehet adni, a tudós nemrég úgy döntött, gátat szab az esetleges visszaéléseknek és levédette nevét. Hawking azután határozott így, miután Brian Cox fizikus, a BBC Human Universe című tudományos műsorának házigazdája szintén az angol Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához fordult ugyanezen ügy miatt. A két tudós döntésének hátterében az állt, hogy méltatlan termékeket ne lehessen népszerűsíteni velük.

    Stephen Hawking döntése azért is fontos, mert a tudós azon kevés fizikusok közé tartozik, akik részei lettek a popkultúrának. Alakja, neve, megformálása több tévés produkcióban és rajzfilmben is visszaköszön. Maga is megjelent már a képernyőn a Big Bang Theory-ban (Agymenők) és nem is olyan régen mutatták be az életéről szóló, Mindenség Elmélete című filmet. Sőt, még a Monthy Python legutóbbi produkciójában, a londoni O2 arénában tartott show-ban is szerepelt egy videóklip erejéig. Ha úgy tartja kedve, ötletet is ad Hollywoodnak, mint ahogy tette azt akkor, amikor bedobta a köztudatba azt az elképzelését, miszerint ideális James Bond főgonosz lehetne belőle egy készülő 007-es filmben.

    Hawking mindezeken kívül természetesen rendszeresen megosztja elméleteit és gondolatait a világról, a jövőről és a technikai fejlődés várható hatásairól – és persze maga is feszegeti a jelenlegi technika határait. Ezt bizonyítja egy nemrégiben tartott előadása is, melynek helyszíne a Sydney-i Operaház volt. Az esemény nem csak azért számított kuriózumnak, mert a professzort látták vendégül, hanem azért, mert Hawking úgy adott elő a színpadon, hogy ő maga ott sem volt. Egy nagy felbontású, 3D-s hologramnak hála azonban a nézőtér minden pontjáról úgy tűnt, mintha a tudós a színpadról beszélne hallgatóságának. Hawking hozta a formáját és elmondta: élőben is megjelenhetett volna, de nem tudta kihagyni a lehetőséget, hogy ő legyen az első ilyen hologram az Operaházban. Íme az előadásról készült másfél órás felvétel.

     

    A világhírű tudós jelenleg a Cambridge-i Egyetemen, az alkalmazott matematika és elméleti fizika tanszéket vezeti, ugyanazt, melynek egykor Newton állt az élén.

  • Phasma kapitány és társai – új Star Wars VII képek

    A Vanity Fair legújabb számának címlapsztorija az új Star Wars film, amelyben az alkotók újabb részletinformációkat csepegtettek a decemberben bemutatásra kerülő alkotással kapcsolatban.

    Azt már az április közepén tartott Star Wars Celebration óta tudjuk, hogy kik a történet főhősei: kicsoda Finn, Rey, Poe Dameron és Kylo Ren. Most azonban egy új karakter nevére is fény derült: a rajongók által csak Chrometroopernek elnevezett, spéci páncélt viselő rohamosztagos neve Phasma kapitány, és a Trónok harcából ismerős Gwendoline Christie alakítja. Íme egy új fotó róla.

    Phasma kapitány

    De a magazinban láthatunk képet arról is, ahogy Kylo Ren (Adam Driver) a Birodalom maradékából létrejött Első Rendhez tartozó hóruhás rohamosztagosokkal nyomul.

    Kylo Ren

    Poe Dameron pedig láthatóan ragaszkodik kedvenc X-szárnyújához.

    Poe Dameron

    És az is biztos, hogy ezúttal sem maradunk kikötői söpredék nélkül.

    SW VII lények

    Egy forgatási fotón további lényeket is láthatunk.

    SW VII werk

    A magazin címlapján pedig együtt a régi és az új generáció néhány tagja.

    Vanity Fair 2015 05

    A Vanity Fair egy rövid videót is közzétett a címlapfotózásról.