Szerző: galaktikaggadmin

  • Ismét nyomoz Melchior, a középkori patikárius

    A Metropolis Könyvek sorozat is új kötettel bővül a Könyvhétre: megjelenik a Melchior és a Kerekeskút utca lidérce című regény. A történelmi krimik észt mestere, Indrek Hargla második könyvében ismét megdöbbentően hiteles képet fest a középkori Tallinnról, s nem méri szűk marokkal sem az izgalmakat, sem a kalandokat.

    Tallinn, az Úr 1419. esztendeje. Három ember is kísértetet lát a Kerekeskút utcában, és nem sokkal később mindhármukat holtan találják. Vajon mi kötheti össze a haláleseteket? Elvégre az áldozatok a lehető legkülönbözőbb emberek: egy toronyparancsnok, egy örömlány és egy flamand festő. Valóban egy lidérc lenne a tettes, mely az utca egy rossz hírű házában kísért?

    Amikor egy istenfélő kereskedő is meghal, és az ügy még mindig megoldhatatlannak tűnik, nyomozásba kezd Melchior, a város patikáriusa, de fogalma sincs, milyen kemény fába vágta a fejszéjét. Mert a legendák szerint a közeli erdőkben boszorkányok rejtőznek, és végül még a lidérccel is szembe kell néznie.

    A főhős előző nyomozásáról a Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye című kötetben lehetett olvasni, és terveink szerint hamarosan megjelenik a következő: Melchior és a hóhér lánya.

    A kötet kedvezményesen megrendelhető az interneten, és természetesen a Könyvhéten is hozzá lehet jutni.

    Olvass bele a kötetbe!

  • Olvass bele az új Sztrugackij-kötetünkbe!

    A Metropolis Media harmadik könyvheti újdonsága a Fogadó a Halott Alpinistához, a Sztrugackij testvérek tollából.  A regény sci-fi és krimi keresztezése, amelyben az első találkozás egy idegen civilizációval nem éppen a tervezettek szerint alakul.

    Peter Glebski rendőrfelügyelő egy kellemesen eltöltött szabadság reményében érkezik az eldugott, hegyvidéki fogadóba. Minden jól is indul, amíg elő nem kerül az első halott… Azután a dolgok rohamosan rosszabbra fordulnak: lavina zárja el a fogyatkozó vendégseregletet a külvilágtól, a telefon is megsüketül, s a kikapcsolódásra váró nyomozó egyszeriben ott találja magát egy egyre rejtélyesebb gyilkossági ügy kellős közepén, csupa potenciális tettessel körülvéve. Ráadásul az eset megoldását az sem kimondottan segíti elő, hogy a nyomok egyike-másika látszólag világunk határain túlra vezet…

    A Sztrugackij fivérek ismét nem egy megszokott SF-et tesznek le elénk, hanem egy vérbeli bűnügyi történetet, amelyben persze semmi sem a várakozásoknak megfelelően alakul. Mert mit is várhatnánk egy olyan krimitől, amiben a halott nem halott, a gyanúsítottak egy része pedig talán nem is ember?

    Ez a kötet immár másodszor jelenik meg magyarul, mégis teljes joggal mondható első kiadásnak, hiszen új fordításban lát napvilágot, közel ötvenoldalnyi olyan szövegrésszel, amely mindeddig ismeretlen maradt a hazai olvasók előtt.

    A regény megrendelhető az interneten, és természetesen a Könyvhéten is kapható lesz.

    Olvass bele a kötetbe!

  • Folytatódnak Priscilla Hutchins kalandjai

    Jack McDevitt új kötetét Űrhajótöröttek címmel szintén a Könyvhétre jelenteti meg a Metropolis Media, a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban. Az Emlékmű a csillagokban folytatását azért sem érdemes kihagyni, mert a Campbell-, Nebula- és Philip K. Dick-díjas szerző, Stephen King szerint McDevitt Isaac Asimov és Arthur C. Clarke logikus örököse.

    Egyszerű régészeti expedíciónak indult. A Maleiva III-ra érkezett tudóscsapat egy ősi civilizáció romjait akarta feltárni, majd eltűnni a helyszínről, mielőtt megérkezik Jerry Morgan. Hogy kicsoda Jerry Morgan? Egy kóbor gázóriás, ami eltéríthetetlenül tart a Maleiva III felé. E kikerülhetetlen végzetről kapta a bolygó másik nevét: Süllyesztő. Ami ugyanis két hét múlva itt van még, az atomjaira hullik szét a kataklizmában. De hát két hét az rengeteg idő, gondolták a régészek. Míg el nem kezdődtek a meghibásodások, a földrengések, és szembe nem kerültek a helyi élővilág veszedelmesebb egyedeivel.

    Priscilla Hutchins hiába remek pilóta, ebből a kutyaszorítóból talán még ő sem mentheti ki tudós utasait, sőt az ő ígéretes karrierje is idő előtt tragikus véget érhet.

    Jack McDevitt új sorozatának második kötete, az Emlékmű a csillagokban folytatása ugyanolyan lélegzetelállító izgalmakkal szolgál, mint az első rész, és megmutatja, egy női pilóta is lehet találékony és merész, nem csak a Han Solóké a galaxis.

    Az Űrhajótöröttek megrendelhető az interneten, és természetesen a Könyvhéten is kapható lesz.

    Olvass bele a regénybe!

  • Új Galaktika kötet: megjelent A teamesternő könyve

    Ahogy a regény szlogenje is tartja: vannak titkok, amelyeket egyszerűen muszáj elárulni… Megérkezett Emmi Itäranta finn írónő Philip K. Dick- és Arthur C. Clarke-díjra jelölt disztópiája, A teamesternő könyve a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban, a Metropolis Media gondozásában.

    A pár száz év múlva a világban az erőviszonyok és erőforrások átrendeződését követően a tudás az egyetlen fegyver, ami egy kis reményt adhat a hatalommal szemben.

    Noria Kaitio tizenéves lány, és a mai Finnország területén él… csak éppen néhány száz év múlva. Az éghajlatváltozás és a globalizáció következményeként új népvándorlás zajlott le, a természeti katasztrófák pedig végérvényesen átrajzolták a Föld térképét. A nyersanyagok elfogyta utáni új világban a fejlett technika eszközei jórészt már feledésbe merültek, és a legdrágább kincs az édesvíz. A rendkívül vegyes népességű Skandináv Uniót könyörtelen katonai diktatúra uralja, mely szigorúan védelmezi az ismert vízlelőhelyeket. Ugyanakkor a lakosság csupán sótlanított tengervízzel olthatja szomját.

    Noriára édesapja két örökséget bíz: a kínai teamesterek – a víz őrzői – ősi tudományát, valamint egy senki más által nem ismert édesvízlelőhely titkát. E kettős felelősség nehéz döntések elé állítja a lányt: segítsen faluja szomjazó lakosságán, vagy őrizze tovább tiltott tudását? A helyzet megoldásában jó szolgálatot tehet egy, a múltból származó, rejtélyes tárgy… amennyiben sikerül a titkát megfejteni.

    A finn írónő hazájában pályázatnyertes első kötete rövid idő alatt példátlan népszerűségre tett szert, angol fordításban is megjelent, sőt rögtön jelölték a rangos Philip K. Dick- és Arthur C. Clarke-díjakra. Stílusát kritikusai Margaret Atwoodéhoz és Ursula K. Le Guinéhez hasonlítják.

    A teamesternő könyve megrendelhető az interneten.

    Olvass bele a kötetbe!

  • Itt a júniusi Galaktika

    A Galaktika magazin júniusi számát Rudy Rucker és Terry Bisson közös novellája nyitja, melyben egy „bluegene” nevű szernek köszönhetően az emberek átlagéletkora rendkívül hosszúra nyúlik. Fredric Brown százszorszépei, a közhiedelemmel ellentétben, hatékonyan kommunikálnak az emberekkel. Marc Laidlaw művében a szerelem és a háború őrületes szenvedéllyé forrnak össze. A Lee Battersby által megalkotott távoli jövőben újra a törzsi kultúra farkastörvényei uralkodnak. Frederik Pohl egy beszélgetőshow-ba kalauzol karácsonykor, ezzel a fura műsorral próbálja reflexióra bírni a megmaradt emberiséget egy titokzatos hölgy. Joseph Paul Haines történetében az Emberi Szolgáltatások Minisztériuma koordinálja a születéseket, mindenható módon. A havi retro David Redd „Ház a Barlangos-hegyen” című novelláját eleveníti fel. A magyar szerzők közül Benedek Szabolcs egy ufóval való találkozást jelenít meg, Bárdos Deák Ágnes és Vörös István folytatják a 300. számban elkezdett történeteiket.

    Korcsmáros Pál Urm megszökik című képregényét olvashatják ebben a számban, melyet a Sztrugackij testvérek egyik elbeszélése („A spontán reflex”, Galaktika 273) ihletett. A szférák zenéje az M83 távoli galaxisokból érkező dalait mutatja be. A Kapcsolatfelvétel a 22. Könyvfesztiválról és a sci-fi képregények világával kapcsolatos előadásról számol be. A filmrovat 15 érdekességet közöl XL-kiadásunk harmincéves klasszikusáról. A tudományos főanyag a kihalt fajok klónozásával kapcsolatban tesz fel alapvető kérdéseket. A lapban olvashatók még érdekes írások napelemes pulóverről, okos vizeskancsóról, nyomtatott rakétahajtóműről, valamint egy kis júniusi matematikáról.

    Az XL-kiadás George Gipe Vissza a jövőbe című regényét tartalmazza.

    A Galaktika 303. száma kapható az interneten, a szerkesztőségünkben, június 2-től pedig az újságárusoknál. Az XL-változatra továbbra is előfizetőként lehet szert tenni.

     

  • A Könyvhétre érkezik az új Melchior regény

    A 15. századi Tallinn, vagy titokzatos és ősi észt erdők – bárhová is vezet Indrek Hargla, az érzékelhető, de megfoghatatlan félelem minden történetében jelen van.

    A kortárs észt sci-fi egy internetes magazin, az Algernon által kelt új életre 1998-ban, amely olyan írókat emelt fel, mint Siim Keshimes, Karon Orlan vagy Kristjan Sander. Azonban közülük a legnagyobb sikert mindenképpen Indrek Hargla érte el, hisz ma már világhírnévvel büszkélkedhet, műveit több nyelvre lefordították, legnépszerűbb sorozatából, a Melchiorból pedig már filmadaptáció is készült. Most az Ünnepi Könyvhét alkalmával megjelenik az említett sorozat 2. kötete. De vajon mi lehet az észt író sikere? Megpróbáljuk kideríteni.

    Indrek Sootakként született 1970.07.12-én Tallinnban, Jaan Sootak büntetőjogi professzor és Varja Sootak filológus és újságíró fiaként. Írói álnevét később vette fel. Apjához hasonlóan Hargla is a jogi pálya felé vette útját és 1993-ban jogi diplomát szerzett a Tartu Egyetemen. Később csatlakozott az Észt Köztársaság külföldi képviselőihez, és így eljutott Dániába és Magyarországra is. A későbbiekben még dolgozott Tallinnban az észt külügyminisztériumban is, 2001-ben azonban búcsút mondott diplomáciai munkájának, és azóta szabadúszó íróként dolgozik.

    819878t81h9421

    Hargla azonban jóval előbb kezdett írni, minthogy abbahagyta volna diplomáciai munkáit. Az írást már 1989 óta űzi, s eleinte kisebb regényekkel jelentkezett, amelyek közül a Gondvana lapsed (Gondvana gyermekei) című művével érte el sikereket hazájában. Korai művei közül nagy népszerűségnek örvendett a Pan Grpowski üheksa juhtumit (Pan Grpowski kilenc esete), amely a horror, a fantasy és a sci-fi műfajainak briliáns és ízléses keveréke. A novellák középpontjában Mieczkislaw Grpowski, egy lengyel származású ördögűző áll, aki tagja egy a kereszténységnél is régebbi rendnek, az Ördögűző Ligának. Főhősünk kalandjai hihetetlenek a szó legszorosabb értelmében: eljut a titokzatos és sejtelmes észak-észtországi erdőkbe, a Vatikán katakombáiban rettentő ellenséggel néz szembe, de még idegenekkel is kapcsolatba lép. A fantasztikus elemekkel átszőtt történeten már ekkor látszik, hogy Hargla írásai nem pusztán szórakoztatóak, hanem elgondolkodtatóak, amelyek hatással vannak az olvasóra.

    Első regénye viszont csak 2001-ben jelent meg, a Baiita needus (Baiita átka) címmel, amelyet díjjal is jutalmaztak. Tarno Teder kritikus így nyilatkozott a regényről:

    „Ezt a kidolgozott cselekményű thrillert gördülékeny stílussal írták meg a jó ízlés határán belül.”

    Debütáló regényét követően nem csökkent írói lelkesedése. Eddig összesen 43 elbeszélést, 11 kisregényt, 6 nagy regényt és 3 gyűjteményes kötetet adott ki és egy antológiát, az Õudne Eesti –t (Hátborzongató Észtország).

    [the_ad_placement id=”04″]

    Harglát szokták az észt kortárs irodalom reménységeként is emlegetni és nem is akármiért. A Baiita needust követően műveivel nem csak a sci-fi és a fantasy olvasókat, hanem a szélesebb közönséget is képes volt megszólítani. Például egyik bestseller kötete, a 2003-as Vabaduse kõrgeim määr (A szabadság legmagasabb foka) bemutatja, hogy az ember mennyire is vágyik a szabadság után, és ezt úgy éri el, hogy eltapossa társai szabadságát. A témafelvetés nem csak a zsánerműfajokban fontos téma, a könyv egy örökérvényű problémát fest le.

    Az író azonban nem csak komoly filozófiai témákkal, hanem humorral is megnyerte a szélesebb közönséget (ebből is látszik, hogy milyen sokoldalú). Hosszú ideig vezette a bestseller listát a French és Koulu sorozata Észtországban. A trilógiát a legtöbb kritikus Terry Pratchett és Frances Hardinge műveihez hasonlítja. French és Koulu kalandjai Maavaldban játszódnak, ami egy különös, a mienktől teljesen idegen, steam-punkszerű Európában található. Találkozhatunk itt szabadlábon lévő gonosz szemiotikusokkal, hordhatunk szájkosarat, lehetnek rabszolgáink is, hisz tartásuk teljesen elfogadott, a nagy mennyiségű krumpli evést pedig nem biztos, hogy minden lakó tolerálni fogja. Habár a lefestett világ őrültnek tűnik, azonban a Harglára jellemző szorongató horror hangulat ebből a műből sem hiányozhat.

    french

    French és Koulu észt borítója

    Ahogyan fentebb is említve volt, a French és Koulu igen nagy sikerre tett szert az észtek közt, első sorban a humora miatt, de azért is, mert a hazai közönség önmagára és saját, kortárs helyzetükre ismert rá a műben.

    Hargla a nagy sikert meglovagolva folytathatta volna a két barát történetét, azonban úgy gondolta, valami másba kezd.

    „Mindig olyat próbáltam írni, amit én is szívesen olvasnék. És próbáltam valami érdekeset és eredetit kitalálni. Valami olyasmit, ami azelőtt még nem volt. Egy kis csavarral.”

    Valószínűleg ezeket a szempontokat tartotta szem előtt is, amikor 2010-ben nekilátott a Melchior sorozatnak. Az események középpontjában Melchior Wakenstede, Tallinn legravaszabb patikáriusa áll, aki segíti felgöngyölíteni a titokzatos gyilkosságokat a városban. A regény a 15. századi Tallinnba kalauzolja olvasóját, amikor a Hanza város a virágkorát élte. A szerző számára egy ilyen helyszín tökéletes hely egy krimi számára, hiszen rejtélyes, a korszak is megkapó meg persze maga a város is. Kolostorok, céhek, testvériségek, a városi tanács és az azokhoz köthető politikai csoportok és kapcsolatokkal bíró kereskedők: rengeteg alapanyag egy izgalmas könyvhöz.

    [the_ad_placement id=”04″]

    És természetesen maga a patikárius is ideális választás ehhez a helyhez. Egy ilyen foglalkozás azt feltételezi, hogy az illető sokat utazott, tud latinul, és nem csak az emberi testet, hanem a lelket is gyógyítja – legalábbis a középkori vélekedés szerint. Ezek a tulajdonságok egy művelt, tapasztalt, intelligens embert feltételeznek, aki szinte a város összes polgárával kapcsolatban áll. Ezekből kiindulva volt képes Hargla megalkotni Melchiort. Habár a felszínen hasonlít Agatha Christie híres detektívjére, Hercule Poirotra (pl. mindkét nyomozó egy szobába tereli a gyanúsítottakat, majd elmagyarázzák, hogy mi is történt), a patikárius figurája másabb. Titokzatos, kifürkészhetetlen az idegenek számára, de közben húsvér, reális karakter, aki nem kérkedik tudásával, nem érezteti szellemi felsőbbrendűségét másokkal.

    melchior tüdrukuga_2

    Részlet a Melchior filmből

    Eddig összesen 5 kötet jelent meg (magyarul 2), a siker pedig töretlen. Hargla még nem tudja, hogy meddig fogja folytatni Melchior kalandjait, szerinte az olvasóktól függ. Egy biztos: nem most kell megválnunk kedvenc patikáriusunktól, sem pedig Hargla nem mindennapi írásaitól.

    Scheirich Zsófia

  • Elhunyt Tanith Lee, az első nő, aki megkapta a Brit Fantasy-díjat

    Napokkal ezelőtt, május 24-én halt meg Tanith Lee. A brit írónő 67 éves volt. A Galaktika 302. számában Vörös, mint a vér című novellája olvasható.

    Tanith Lee 1947-ben született brit író. A sci-fi, a horror és a fantasy műfajában alkot, méghozzá igen szorgalmasan. Több mint 90 regénye és 300 elbeszélése jelent már meg. A BBC-n bemutatott Blake’s 7 című sci-fi sorozat két epizódjának a forgatókönyve kötődik a nevéhez. Ő volt az első nő, aki megkapta a British Fantasy Awardot, melyet a Death’s Master című regényével érdemelt ki.

    Mivel Lee szülei profi táncosok voltak, a család mindig ott élt, ahol éppen munka volt. Ez az életmód és az ezzel járó iskolaváltoztatások nem voltak jó hatással Lee-re, nyolc éves koráig nem is tanult meg olvasni. Hogy kilenc évesen már írt, az az apjának volt köszönhető, aki ebben az időszakban tanította.

    Mielőtt íróként befutott volna, dolgozott könyvtárban, volt pincér és bolti eladó is. Első írása Eustace címmel jelent meg 1968-ban, de az igazi sikert az 1974-ben publikált The Birthgrave című regénye hozta meg a számára. Egyaránt vannak gyerekeknek és felnőtteknek szánt művei, legjelentősebb munkája pedig a Flat Earth-sorozat, amelyet kisebb-nagyobb kihagyásokkal a 70-es évek vége óta ír.

    Magyarul A kehely titka című regénye és tucatnyi elbeszélése jelent meg. A Galaktika legfrissebb, 302. számában a Vörös, mint a vér című novellája olvasható, melyben mesterien ötvözi a mesevilágot a fantasy-vel és tulajdonképpen Hófehérke történetét írja újra – finoman fogalmazva is – árnyalva a hagyományos szerepeket.

    E cikk megjelenésével egyidőben érkezett a hír, hogy az írónő május 24-én elhunyt. Ismertsége és elismertsége miatt a legnagyobb újságok is megemlékeztek róla.

  • Elkezdődött a Wayward Pines, a FOX új sorozata

    Wayward Pines címmel új sorozat indult a FOX-on. A pszichothrillert korábban egyfajta új Twin Peaks-nek titulálták, az első részek bemutatása után azonban kiderült, hogy ez a sorozat másra helyezi majd a hangsúlyokat. Viszont így is az év legjobbjának ígérkezik.

    A Wayward Pines az azonos című könyv TV-s adaptációja, amelynek a producere M. Night Shyamalan. Akinek nem csengene ismerősen a neve, neki köszönhetjük a Hatodik érzéket, A sebezhetetlent és a Falut is, de az utólag már melléfogásnak bizonyuló Lány a vízben, Az esemény és Az utolsó léghajlító is az ő keze munkáját dicséri. Hogy a siker biztos legyen, a főszerepre sikerült meggyőzni az Oscar-díjra is jelölt Matt Dillont, de a sorozatban feltűnik még az Oscar- és Emmy-díjas Melissa Leo, Terrence Howard, Toby Jones és Juliette Lewis is.

    A történet szerint Ethan Burke titkosügynök azzal a küldetéssel érkezik Wayward Pines városába, hogy megtaláljon két eltűnt szövetségi ügynököt. Ám minden egyes lépés, amely Ethant közelebb viszi az igazsághoz, eltávolítja korábbi hétköznapi életétől, mígnem kénytelen lesz szembenézni a szörnyű valósággal, hogy talán soha nem jut ki élve a városból…

    A sorozatból tíz részt készítettek, az utolsó előtti epizódot pedig Antal Nimród rendezte.

  • Utazás az új Földre – Az Aurora tudományos háttere

    Az Aurora az emberiség legnagyobb vállalkozásáról szól: az utazásról egy új, élhető bolygóra. Kim Stanley Robinson hamarosan megjelenő regénye kapcsán egy videóban összegezte, hogy milyen tudományos háttér is áll története mögött.

    A könyv a távoli jövőbe kalauzolja olvasóját, de az expedíció már generációkkal ezelőtt kezdetét vette. A regényben az utazás éppen végső céljához közeledik: a Földhöz hasonló Aurora bolygóhoz a Tau Ceti csillagrendszerben.

    Robinson szerint már az ókori embert is foglalkoztatta az utazás a csillagokba, de az űrhajó, mint tudományos koncepció, csupán százhúsz éves elmélet. Egy orosz tudóshoz, Konsztantyin Ciolkovszkijhoz, a modern rakétatechnika és űrkutatás elméleti megalapozójához köthető. Habár csak elméleti síkon foglalkozott űrutazással, nagy reményeket fűzött hozzá, ahogy híres szavaiból is kitűnik: „A Föld az emberiség bölcsője, de nem élhetünk örökké bölcsőben. Az emberiség nem is marad örökké a Földön, hanem fényre és térségre vágyva előbb félszegen behatol a légkörön túli térségbe, aztán pedig meghódítja a csillagok világát.”

    [the_ad_placement id=”04″]

    Akárcsak Noé bárkája

    A továbbiakban Robinson felvázolja elképzeléseit arról, hogy milyen is lenne meghódítani a „csillagok világát”. Először is az embereknek magukkal kellene vinniük a földi állatokat, növényeket és földet is (Noé bárkájához hasonlóan), ehhez viszont egy olyan hajóra volna szükség, ami ezt mind elbírja. Másrészt pedig a járműnek a fénysebesség gyorsaságával kellene haladnia, mindezt a lehető legkevesebb üzemanyag felhasználással. Itt Robinson felhívja a figyelmet, hogy ez a kettő (nehéz rakományt szállítani és gyorsan haladni) kissé ellentmondásos vágy, hisz minél nehezebb dolgot visz magával valaki, annál több üzemanyagot kell elégetnie az utazás során.

    Elvileg nagy a választék

    Ezután annak a lehetőségéről esik szó, hogy léteznek-e számunkra élhető bolygók az univerzumban. Robinson szerint a válasz igen, mert elég széles az a zóna, amelyen belül – élet szempontjából – egy bolygó nincs se túl közel, se nem túl távol a csillagától. Az élet pedig úgymond nagyon rugalmas, azaz létre tudnak jönni életformák egész szélsőséges környezetekben is. Így szerinte nagyon is sok lakható bolygó létezhet a galaxisban: a számukat 500 és 500 000 közé teszi. Azonban az embernek a Földhöz legközelebbi ilyen helyet kell megcéloznia, így viszont a lehetőségek száma csökken.

    Szinte legyőzhetetlen távolság

    Habár vannak a közelünkben is helyek, ahol jelenlegi ismereteink szerint vannak Föld-szerű bolygók (Robinson említi az Alfa Centauri és a Tau Ceti csillagrendszereket), de ezek legalább 10-15 fényévre vannak tőlünk, ami jelenlegi technológiánkkal még igencsak nagy távolságnak számít. Az író ezt le is vezeti egy könnyebben megfogható mértékegységgel, a méterrel. Ha a Föld és a Nap közötti távolságot 1 méternek vesszük, a legközelebbi csillagrendszerek így is 800 km-re vannak tőlünk.

    [the_ad_placement id=”04″]

    Több generációnak kéne utaznia

    Robinson szerint a legközelebbi csillagrendszerekhez (a regény miatt ő a Tau Cetit hozza példának) való eljutás egy többgenerációs misszió. Ha az űrhajó képes lenne fénysebességgel utazni, még akkor is eltartana az út legalább 150-200 évig. Viszont ha egy ilyen küldetésbe mégis belevágna az emberiség, akkor rengeteg további problémával kellene szembenéznie, amelyet talán csak azzal lehetne orvosolni, hogy egy több ezer fős működő társadalmat rendeznek be az űrhajón. Mivel külső segítség nem lenne az űrhajó számára, így a felmerülő problémákat közösségnek kellene megoldani. Mivel az utazás tovább tartana egy emberöltőnél, sőt, gyakorlatilag lennének olyan emberek a hajón, akik ott születnek, nőnek fel és halnak is meg – úgy, hogy sosem pillantják meg új otthonukat. Ezért szükség volna tanárokra is, akik folyamatosan nevelnék fel az űrhajó társadalmából a következő nemzedéket, akik folytatnák a küldetést. Emellett pedig további más szervezetekre (pl. egészségügyi dolgozók és rendfenntartók) is szükség volna, akik működtetnék a közösséget.

    Az igazi kihívás csak a célba érve kezdődik

    Azonban a problémák itt még nem érnek véget. Milyen lehetőségeink lennének, ha elérné a misszió a Földhöz hasonló bolygót? Robinson szerint miután megbizonyosodtak róla az utazók, hogy a bolygón van víz, légkör és a hőmérséklet is megfelelőnek tűnik, akkor kiküldenek egy robotot, ami esetleges mérgező anyagok után kutatna a légkörben. Ezután már csak az a kérdés, hogy a bolygó élő vagy halott-e? Hiába van élet a bolygón, attól még egy földlakó számára nem feltétlen lesz élhető. Ha viszont a bolygó halott, de van rajta víz a megfelelő anyagokkal az élethez, az már sokkal ígéretesebb. Azonban probléma ekkor is akad. A magaddal hozott élőlényekkel be kell népesítened az új helyet, ami eléggé hosszú folyamat, s amíg ez végbemegy (ha egyáltalán végbemegy), addig az emberiségnek továbbra is az űrhajóban töltött évekhez hasonlóan kell élnie az új otthonán.

    Habár egy ilyen küldetés igen kockázatos, és rengeteg a „talán” az elméletben, de ennyi Robinson számára elég volt, hogy megírja legújabb művét, az Aurorát, ami valószínűleg idén júliusban fog megjelenni. Igaz, ahogyan maga Robinson is mondta, a téma nem új, de így a könyv olvasása nélkül is sejthető, hogy eredetivé, izgalmassá tudta tenni azt.

    Scheirich Zsófia

  • Újabb szuperhősös sorozattal erősít a DC

    Szuperhősök egy csapatának kalandjaiból rendeltek be sorozatot a CW csatornánál. A jövő legendái elnevezésű széria a Villám és a Zöld Íjász spin-offja lesz és feltűnik benne többek között Atom, Fehér Kanári és Fagykapitány is. A színészek között szerepel Wentworth Miller és Dominic Purcell is, akik a nagy sikerű A szökés című sorozatban játszottak együtt.

    Amíg a Marvel tudatosan felépítette moziverzumát, és a hőseit egyenként bemutató filmek után összeállt a Bosszúállók, addig a másik nagy képregénykiadó, a DC csak Az acélembert tudta felmutatni. Igaz, nemsokára mozikba kerül a Batman v Superman, ahonnan már csak egy ugrás az Igazság Ligája, nagyjából kijelenthető: az egész estés mozifilmek terén jelentősen lemaradt a DC a Marvelhez képest. Nem úgy a sorozatoknál.

    arrow

    A Nolan-féle Batman hangulatra építve a DC úgy döntött: sorozatot készít a Zöld Íjászból. Merész ötlet volt ez a kiadótól, hiszen egy olyan hősről beszélünk, amely nem feltétlenül tartozik az élvonalbeli világmentekből közé. Sokan egyszerűen csak a „nyilazós Batmannek” nevezik a párhuzamok és hasonlóságok miatt: ahogy a Sötét Lovagnak, úgy a Zöld Íjásznak sincs szuperereje, de ahogy Bruce Wayne, úgy Oliver Queen is milliárdos, ért a harcművészetekhez és ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy álruhában rendet tegyen a városában.

    Nem tudni, hogy a készítők mire számítottak, de az biztos, hogy sokakat meglepett a Zöld Íjász (Arrow) sikere, az idő múlásával pedig világossá vált, hogy erre a sorozatra bármit építhet a DC. Jöttek is a hősök, szaporodtak a maszkos igazságosztók és megjelent Barry Allen is, aki nem sokkal később spin-off sorozatot kapott a Villámként (The Flash). Azon lehet vitatkozni, hogy ez a Villám mennyire hasonlít a képregényekből megismert gyorshajtóra, a sikerét azonban nem lehet elvitatni. Több crossover is volt a Zöld Íjásszal, ami azért szerencsés, mert két eltérő hangulatú sorozatról beszélünk.

    the_flash

    A DC tehát ráérzett a sorozatok világára, amit az is bizonyít, hogy bejelentették a The Flash spin-offját, a Legends of Tomorrow-ot. Ebben lesz állandó szereplő Ray Palmer, vagyis Atom; Sara Lance, aki Fehér Kanáriként tér vissza; Dr. Martin Stein, mint Firestorm (egyik „fele”); Leonard Snart, vagyis Fagykapitány; és jön Sólyomlány is, aki egy villanás erejéig már feltűnt a The Flash évadzárójában.

    A sztori szerint a csapatot a jövőből jövő Rip Hunter verbuválja össze, a küldetés pedig természetesen a világ megmentése lenne…