Könyvheti újdonságaink között helyet kapott Jack McDevitt Űrhajótöröttek című alkotása is. Az író épp öt éve volt a Galaktika vendége a júniusi könyves fesztiválon, róla megjelent cikkeinken túl most újjal jelentkezünk.
„The universe we live is such a wild place. It’s one of those things that, once you’re hooked, you never recover from.”
Ahogy azt a rajongók jól tudják, az amerikai író első szövege 1981-ben jelent meg a The Twilight Zone magazinban, 86’-ban. Philip K. Dick- díjat kapott The Hercules Text című regényéért, melynek eredetnovellája magyarul Rejtjel címmel jelent meg. Ezt követte az 1993-as Nemzetközi UPC Science Fiction Award-győzelem a Ships in the Night című novelláért, 2004-ben a Campbell-díj az Omegáért (a Priscilla Hutchins-sorozat negyedik kötete), 2006-ban pedig a Nebula-díjat is bezsebelte Elveszett kolónia című könyvével.
McDevitt írói pályája korántsem mondható szokványosnak. Első néhány szépirodalmi és azon belül sci-fi-próbálkozása nem aratott osztatlan sikert, így nem is közölték azokat. A szerény és önbizalom hiányos író egyértelmű visszautasításnak értelmezte a főszerkesztő kézzel írt levelét, melyben a hibák kijavítására ösztönözte őt, s ahelyett, hogy újból nekifutott volna a feladatnak, inkább elhallgatott évtizedekre. Dolgozott taxisofőrként, trénerként vagy éppen vámügyőrként is, emellett pedig középiskolában tanította a 9-12 éves korosztályt angol irodalomra.
Küldetéseként fogta fel, hogy szenvedélyes olvasókat neveljen a gyerekekből, s ennek eszközeként eltekintett a szokványos (és véleménye szerint a fiatal korosztály számára nehezen érthető) kötelező olvasmányoktól. Így vette át a Dosztojevszkij vagy a Tolsztoj helyét Clarke és Asimov, a kísérlet pedig eredményesnek bizonyult, a sci-fi megszerettette a fiatalokkal az olvasást, s ezután könnyebb volt saját utat találniuk a nagy oroszokhoz, vagy éppen a Moby Dickhez és a Hamlethez.
[the_ad_placement id=”04″]
A szereplők kapcsán azt vallja, hogy egy karakternek úgy kell viselkednie, akár egy valódi embernek. Igaz ez a pozitív és negatív hősökre is, bár őket nem mindig könnyű egyértelműen elválasztani egymástól. Az indítékok sokfélék és előfordulhat, hogy ha jobban megismerünk egy hőst, motivációi mentén sötétebb oldalához is közel kerülünk. Alex Benedict tulajdonképpen sírrabló, Priscilla Hutchins pedig (erős egyénisége ellenére) hajlamos a férfiakat követni akkor is, ha éppen tudja, rossz döntést hoztak.
McDevitt arra törekszik, hogy szereplői élők legyenek. Gregory McAllistert például H. L. Menckenről (egy Nietzsche-rajongó amerikai újságíróról) mintázta, Alex, Chase és Hutch pedig olyanok számára, mintha családtagjai lennének, tudja mi fontos nekik, mi motiválja őket és mit akarnak az élettől.
Az ember változásának lehetőségeit tekintve azonban meghökkentő álláspontot képvisel. Szerinte alapvetően az emberi természet számottevő mértékben nem alakul, egyedül a körülmények és az állandó díszletek képesek változni, pusztulni és megújulni. A görög és római klasszikusokat hozza fel példaként, szerinte emberileg nincs nagy különbség az akkori és a mostani civilizáció között (az olyan körülményeket mint pl. technikai fejlődés nem számítva). McDevitt még tovább megy, egyenesen azt állítja, hogy az emberi természeten az sem tudna változtatni, ha a tudomány bizonyos fejlettségi fokon képes lenne akár évtizedekkel megnövelni az átlagéletkort. Minden kisebb-nagyobb változtatás csak a játék alkatrészeit érinti, a játék maga ugyanaz marad.
Az SF lehetőségei közül az izgatja leginkább, hogy a megszokottól eltérő helyzetekbe keveredő hősök hogyan oldanak meg olyan problémákat, amikkel a való életben egyébként (nagy valószínűséggel) soha nem kellett volna találkozniuk. A science fiction lehetőséget teremt a változásra, amit McDevitt a való életben esélytelennek gondol. Itt rendelkezhet egy gyerek kétszer annyi IQ-val, mint egy felnőtt vagy egy mesterséges intelligencia definiálhatja magát katolikusként.
[the_ad_placement id=”04″]
Könyvhétre megjelenő újdonságaink között egy McDevitt-regényt is kezébe vehet az olvasó. Az Űrhajótöröttek (eredeti címén Deepsix), az Emlékmű a csillagokban folytatása, mely bár ugyanabban a világban játszódik és ugyanazzal a főszereplővel operál, mint az első kötet, a két könyv közt eltelt húsz év és a cselekmények laza kapcsolata lehetővé teszi, hogy az Űrhajótöröttek önmagában is teljes értékű olvasmányt nyújtson a hard sci-fi rajongóinak.
A Priscilla Hutchins-sorozat második részében az ember és a feltérképezetlen természet kerül szembe egymással, hiszen a Malevia III-ra érkezett tudóscsapatnak dacolnia kell az ismeretlen bolygó időjárásával, lényeivel és egyéb veszélyeivel. Felfedező- és túlélő regény az Űrhajótöröttek, melyben minden fejezet a H. L. Mencken figurája nyomán születő Gregory McAllister-idézettel kezdődik. A könyv első felében McDevitt az Emlékműben lefektetett gondolatokat emeli magasabb szintre, karaktereit leginkább azok dolgok foglalkoztatják, amik mindannyiunkat: ego, kapcsolatok, karrier, táplálkozás és a halál.
Stephen King szerint Jack McDevitt Isaac Asimov és Arthur C. Clarke logikus örököse, Kingnek pedig feltétel nélkül hiszünk, így biztosak vagyunk abban is, hogy az Űrhajótöröttek nem fog csalódást okozni annak, aki egy izgalmas regényt szeretne olvasni idegen bolygóról és nagyon is ismerős karakterekről.
