Szerző: galaktikaggadmin

  • Vissza a jövőbe – filmből regény

    Az irodalom és a film kapcsolata elég nyilvánvaló. A science fiction mint az irodalom része szintén kapcsolódik a filmgyártáshoz. Vagy úgy, hogy meglevő alkotásokat filmesítenek meg, vagy pedig filmeket megregényesítenek. További lehetőség a tévé- és filmsorozatok világához kapcsolódó olyan művek létrehozása, melyeknek nincs eredetije, ők maguk az eredetiek.

    Ez a kapcsolat, bár esetleg újnak tűnhet, semmiképp sem az. Az nem meglepetés, hogy regényeket megfilmesítenek, de már a filmművészet kezdetén is találhatunk novellizációkat. Talán az egyik legnevezetesebb a Galaktika 285. számának XL változatában (2013. december) is olvasható, Edgar Wallace által (is) írt King Kong. De ennél korábbi eseteket is ismerünk. Például az 1913-ban bemutatott, Theodore Marston által rendezett Robin Hood c. film novellizációját olvasni lehetett a Pluck Library 1914. évi számaiban (a szerző az igen termékeny William Murray Graydon volt). Szintén jól ismert a 2001: Űrodisszeia esete, ahol a könyv elolvasása esetleg segíthet a film megértésében is.

    A korai kezdetek ellenére a novellizációk inkább a hetvenes évekre váltak csak rendszeressé. A Csillagok háborúja vagy a Nyolcadik utas: a Halál igen sok példányban kelt el, jelentős nyereséget termelve a jogtulajdonosnak. Ezek a példák másokat is ösztökéltek a filmek és belőlük írt regények egyidejű vagy egymáshoz közeli megjelentetésére.

    A Galaktika az eddigiekben sem zárkózott el az ilyen alkotások bemutatásától, és nem történik ez most se másképp. A Vissza a jövőbe (Back to the Future, 1985) nagysikerű film volt a nyolcvanas évek közepén, végén. Megkapta a Hugót, és még számos más díjat is elnyert. A sorsát ez a film sem kerülhette el, még 1985-ben megjelent a film megregényesítése, kevéssé meglepő módon Back to the Future címen (Berkley, 1985). A regény a Galaktika 303. számának XL változatában (2015. június) jelent meg.

    George Gipe (1933-1986) amerikai írót kérték fel a novellizáció megírására. Gipe írt fogatókönyveket (két Steve Martin filmét), számos folyóiratcikket – többek között a Sports Illustratedbe és a MAD Magazine-ba – és könyveket is. Nem csak regényeket publikált, megjelent például The Great American Sports Book (Hall of Fame Press, 1980) címmel is könyve az amerikai sport nagy alakjairól és nevezetes eseményeiről. Ő írta a Szörnyecskék (Gremlins, 1984) novellizációját is. Érdemes megemlíteni, hogy egy elbeszélése megjelent az Alfred Hitchcock’s Mystery Magazine 1969. júniusi számában („The Cask of Amarillo (Texas)”).

    Az interneten találhatunk egy alternatív megregényesítést is. Kristen Sheley (1979) újságírást tanult az oregoni egyetemen, és lelkes rajongója a filmnek. Honlapján olvasható saját változata, mely az eredeti forgatókönyv alapján készült.

    Zsoldos Endre

  • Sorozat lesz Neil Gaiman Amerikai istenek című regényéből

    ,,Elkezdődött a háború, de senki sem vette észre.”*

    Végre valahára tévésorozat készül Neil Gaiman 2001-ben megjelent Bram Stoker-, Hugo- és Nebula-díjas, legalább 30 nyelvre lefordított kötetéből, az Amerikai istenekből.

    A Starz csatorna június közepén tette hivatalossá, hogy zöld utat kaptak a Fremantle Media North Americától (egy globális médiaóriás amerikai részlegétől), miszerint adaptálhatják Gaiman regényét. A szerző mellett a két fantasy és sci-fi veterán Bryan Fuller (Haláli hullák, Hősök, Halottnak a csók, Hannibal) és Michael Green (Hősök, Kings, The River) lesz az executive producer, és ez utóbbi kettő fogja majd a scriptet is jegyezni. A Variety értesülései szerint, a sorozat gyártása azonnal kezdetét veszi, amint sikerül megtalálniuk a megfelelő színészt a főhős, Árnyék szerepére. Szerencsére ebbe maguk a rajongók is besegíthetnek. A sorozat alkotói ugyanis az @AmericanGodsSTZ és a @STARZ_Channel Twitter oldalakra várják a rajongók ötleteit, hogy szerintük ki lenne a legmegfelelőbb Árnyék szerepére. (Az üzenethez persze nem árt hozzá írni a #CastingShadow hashtaget.)

    Gaiman is rendkívül izgatott: végre valahára lesz egy filmes csapat, mely vászonra álmodja majd az Amerikai istenek világát:

    ,,Megkönnyebbültem és egészen bizonyos vagyok abban, hogy a regény jó kezekben lesz.”

    A történet szerint egy háború van készülőben a mitológiai és az új kor istenei között. A régiek ugyanis kezdik elveszíteni a hívőiket, mert azok már az új pantheon isteneit részesítik előnyben: pénzt, médiát, hírnevet, drogokat. Ebbe a hihetetlen harcba csöppen bele a regény főhősre, Árnyék az egykori elítélt, aki a titokzatos Szerda testőreként keresztbe-kasul utazza Amerikát, hogy együtt szólítsák harcba a régi világ erőit és végre helyreállítsák az egyensúlyt.

    Fuller nemrégiben az austini ATX Television Fesztiválon nyilatkozott a projektről. Elmondása szerint annyi minden más van még a könyvben Árnyék és Szerda történetén kívül. Ott van például Bilquis esete, akit mindössze egyetlen fejezetben látunk, amint, finoman szólva nem mindennapi módon fal fel egy férfit (akik olvasták, azok tudják…), aztán persze többet nem is nagyon hallunk felőle. Fuller szerint ő egy fontos karakter, tehát a történetek elmesélését egészen 5 ezer évvel korábbról, az ősi Babilóniából kell elkezdeni, majd megnézni, hogy változtak a szereplők és léptek be a modern korba. Gaiman ráadásul szabad kezet adott, hogy igazán mélyre áshassanak a karakterek pszichéjébe.

    Érdekesség, hogy annak idején az HBO-nál is tervbe volt véve a sorozat adaptálása, de aztán elvetették az ötletet, mondván, bármennyire is imádják a regényt, nem tudtak megfelelő scriptet írni hozzá. Három különböző stílusú írónak is kiadták a feladatot, de egyszerűen nem voltak elégedettek az eredményekkel, így aztán elvetették az adaptálás lehetőségét.

    Már az első látványtervek is kikerültek Bryan Fuller és Neil Gaiman Twitter csatornájára.

    A sorozat premierje 2016-ban várható.

    Bósa Diána

    *(Amerikai istenek, 404. oldal, Juhász Viktor fordítása)

     

  • Indul a Star Wars Lázadók második évada

    Az amerikai Disney XD csatorna június 20-án sugározza a Star Wars Rebels második szezonjának első részét, The Siege of Lothal (Lothal ostroma) címmel. Az egyórás nyitó epizódban tanúi lehetünk, amint a kialakulóban lévő Lázadó Szövetség maroknyi flottája első alkalommal csap össze a Birodalom túlerejével. A Disney által közzétett, The Ghost Strikes Back (A Szellem visszavág) című videóban egy percnyi betekintést kaphatunk a csatából.

    Egyelőre nincs róla hírünk, hogy a magyar Disney Channel mikor tűzi műsorára az új évadot.

    Emlékeztetőül itt a teljes második szezon akciódús előzetese.


    Linkek
    Hivatalos honlap
    Wikipedia szócikk

  • Amikor a vámpír csak úgy belepottyan a történetbe – Interjú Benedek Szabolccsal

    Családi drámát feloldó UFO-történettel jelentkezik Benedek Szabolcs a Galaktika legfrissebb, 303. számában. A népszerű magyar írónak rövid időn belül ez a második megjelenése a Galaktikában, pár hónappal ezelőtt ugyanis már olvasható volt egy novellája a jubileumi, 300. számban is. Vele készített interjúnkból kiderül, hogy Douglas Adams nem tartozik a kedvenc szerzői közé s hogy a vámpír egyszerűen csak belepottyant A vérgróf című regényének történetébe.

    – Mikor és miért kezdtél el sci-fivel, vagy ahhoz kötődő műfajokkal foglalkozni?

    – Kiskamaszként, 12-14 éves korom körül már egész biztosan írtam sci-fi novellákat, sőt elkezdett és soha be nem fejezett regényeket. Emlékszem egy nagy spirálfüzetre, amelyet teleírtam tudományos-fantasztikus (vagy annak vélt) elbeszélésekkel. Ezek mind a Naprendszer különböző pontjain játszódtak, a Földön játszódó történetben például a jetik földönkívüli eredete után nyomoztam. Rajtam kívül két ember olvasta a sorozatot: az akkori legjobb barátom és a magyartanárom. És ma is megvan az a franciakockás füzetem, amelybe egy, a „Csillagok háborúja” ihlette űrtrilógiát kezdtem írni, ami aztán soha nem készült el, csak az első kötet („A vörös bolygó titka”) első pár fejezete, de arra emlékszem, hogy a tervek szerint a Naprendszer és a Föld egy galaktikus háború ütközőzónájává válik. Szóval a sci-fi és köztem lévő kapcsolat körülbelül harmincéves, noha kétségtelenül voltak hosszú periódusok, amikor kölcsönösen szüneteltettük. A sci-fi számomra egyrészt tematikai értelemben alapvetően az izgalmakat, a rejtélyt jelenti mind a mai napig, én pedig szeretem a rejtélyeket és szeretek borzongani. Másrészt a fantázia szabadságát, korlátlanságot, utazást múlt, jelen és jövő között. Ezt az élményt találom meg ma is sci-fi olvasása és írása közben.

    – Mennyire áll közel hozzád a sci-fi, illetve az azzal határos irodalom?

    – Alapjában véve mindenevő vagyok, viszont szigorú: ha valami nem tetszik, akkor elég hamar félredobom. Sci-fit is ugyanígy olvasok. A minőség a lényeg. Hogy megfogjon, hogy meglegyen benne az, ami nem csak fölkelti az érdeklődésemet, de le is köt. És hogy találjak benne eredetiséget. Az utóbbi hónapokban úgy adódott, hogy évtizedes szünetet követően írtam pár sci-fi novellát is, ám az a helyzet, legalábbis azt tapasztaltam, hogy ott is alapvetően minden ugyanúgy működik, mint az irodalom egyéb válfajaiban: dramaturgia, karakterek, szituációk. Megfelelő elemekből, megfelelő eszközök használatával kell építkezni. Ami erre külön még rájön, az a kötetlen fantázia. Ez teszi a folyamatot még izgalmasabbá.

    – Van kedvenc sci-fi szerződ, könyved, filmed?

    – Gyerekként a klasszikusokat olvastam: Asimovot, Lemet, Clarke-ot, aztán jöttek a többiek, Bradbury, Palahniuk és mások. Persze itt is volt, ami nem tetszett, kövezzetek meg, de például Douglas Adams is idetartozik. Kedvencem igazából nincs, noha, mint a generációmból annyian, én is a „Csillagok háborújá”-n nőttem föl, mármint az eredeti filmtrilógián. A mostanában menő disztópiák kicsit riasztanak, mármint az, amiről szólnak, noha sajnos kétségtelenül van alapjuk. Viszont emlékszem, anno a nyolcvanas években volt egy másik folyóirat, amit ugyancsak nagyon bírtam: a Robur, amelynek alapötlete tudtommal szintén Kuczka Pétertől eredt, és a Galaktika ifjúsági testvérpárja volt, sajnos tizenvalahány szám után kimúlt. Volt benne talán két vagy három számon keresztül egy Alexander Kröger nevű, akkor NDK-s szerzőtől egy szerintem remek kisregény, a „Robina Crux hajótörése”, gyakran eszembe jut, hogy jó volna újra elolvasni. Külön elemzés tárgyát képezné egyébként, hogy a hajdani szocialista országokban milyen erős volt a sci-fi irodalom. Nyilván azért, mert sok, egyébként elhallgatásra ítélt szépíró erre a területre menekült.

    [the_ad_placement id=”04″]

    – Mit gondolsz a hazai kortárs sci-fi irodalomról? Van kapcsolatod hazai sci-fi szerzőkkel?

    – Nagyon fontosnak tartom a Galaktika év eleji kezdeményezését, amelynek keretében a 300. számban kortárs szépíróktól közöltek sci-fi írásokat. Ez megnyithat kapukat és elsodorhat gátakat reputáció és minőség terén egyaránt. Rengeteg lehetőséggel és kapcsolódási pontokkal jár. És igen, ismerek személyesen néhányat a hazai sci-fi szerzők közül, szoktunk olykor beszélgetni. Két éve meghívást kaptam az Írószövetség SF szakosztályának az estjére, onnan datálódik az ismeretség. Néhányukkal pedig a „2045” c., nemrég megjelent sci-fi antológia (amely az én novellámmal kezdődik, ez itt a reklám helye) könyvheti dedikálásakor ismerkedtem össze.

    – Nagy népszerűségnek örvend a Vértrilógiád, amely egy nem mindennapi, a történelmi Magyarországon játszódó vámpírtörténet. Tudatosan kezdtél bele ebbe a regénybe? Már az elején olyan történetben gondolkodtál, amelyben egy vámpír adott esetben Ady Endrével is találkozhat?

    – Tudatosan kezdtem a regénybe, de nem pontosan abba, amivé végül formálódott, ugyanis időközben egész más lett belőle, mint aminek eredetileg szántam. Annyit tudtam eleinte, hogy szeretnék írni egy regényt, ami az előző századelő világát eleveníti föl, és közben Saint-Germain grófja is mint figura évek óta érdekelt. Ezt a két fonalat akartam összeszőni, ám még az első néhány fejezet után se tudtam pontosan, hogyan. Úgyhogy amikor belekezdtem „A vérgróf”-ba, leginkább a hangulatot, a miliőt akartam megfesteni. A vámpír csak úgy belepottyant a történetbe, mire észbe kaptam, már benne volt. Onnantól lett tudatos a dolog, beleértve a folytatásokat is.

    – Mit gondolsz, a sci-fi része lehet a szépirodalomnak?

    – Simán. Nem lehet, hanem az. Mármint amikor úgy van megírva. Ez nem tematikai, hanem minőségi kérdés.

    [the_ad_placement id=”04″]

    – Melyik műfaj áll hozzád közelebb, a regény vagy a novella?

    – Nem tudok e téren különbséget tenni. Eddig úgy alakult, hogy írtam egy csomó regényt, és közben marhára élveztem a tér adta lehetőségeket. A novella egyszerre sűrűbb és szűkebb, egy komplett világot nem is nagyon lehet benne megteremteni, csak fölvillantani bizonyos helyzeteket és állapotokat. De ezt is szeretem. Mindkettőnek megvannak a kihívásai.

    – A Galaktika 300., jubileumi számában egy olyan történettel jelentkeztél, amelyben a magazin is hangsúlyos szerepet kap. Ez azt jelenti, hogy olvasod, vagy korábban olvastad a Galaktikát?

    – Gyerekként és kamaszként rendszeresen olvastam a folyóiratot, később elég hézagosan, most, hogy a szerzője lettem (ami számomra nagy megtiszteltetés), igyekszem pótolni a lemaradást.

    – A mostani, júniusi számban is olvasható egy novellád. Ebben egy családi drámát old fel egy klasszikus UFO-történet. Érdekel a Földön kívüli élet lehetősége, vagy ez csak egyszeri témaválasztás volt?

    – Nagyon remélem, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban, sőt egészen borzasztónak találnám, ha ez így lenne. Abból a bizonyos kozmikus magányból nem kérek. Számomra a sci-fi egyik legizgalmasabb alága mindig a földönkívüliekkel való találkozás volt. Gyerekként meghatározó filmélményem volt az „Ufó Arizonában”, amelynek eredeti címe „Hangar 18”, és igazából egy B kategóriás tévéfilm volt a nyolcvanas évek elején, nálunk viszont a moziban vetítették. Egyébként nem vagyok megszállott ufóhívő, de azt gondolom, hogy nem zörög a haraszt.

    – A jövőben várhatunk tőled írásokat a Galaktikában?

    – Mindenképpen!

    – Min dolgozol most?

    – A könyvhétre jelent meg a Libri Kiadónál „A kvarcóra hét dallama” című regényem, amely az 1980-as évek Magyarországán játszódik, ám van egy sci-fi szál is benne. Közben formálódik egy másik kéziratom is, emellett készülök novellákat is írni, többek között sci-fi témában is.

  • Ultra HD felvétel a Nemzetközi Űrállomásról

    A NASA négy perc hosszúságú, 4K felbontású videót tett közzé a YouTube-on, amely a Földet, a SpaceX Dragon űrhajót, a Nemzetközi Űrállomást és az állomás fedélzetén zajló mindennapi életet mutatja be, elképesztő felbontásban. Megcsodálhatunk egy vihart az óceán felett, egy különleges alakú szigetet, napfelkeltét, a Holdat, de legfőképp anyabolygónk lélegzetelállító szépségét. És még az is kiderül, hogyan néz ki a szendvicsevés az űrben.

    A NASA azt ígéri, hogy a ReelNASA elnevezésű YouTube csatornáján hamarosan még több 4K minőségű videót fog közzétenni.

    Felfedező típus vagy? Nézd meg, mit kínál a Galaktikabolt felfedezés témában!

  • Szegényebb lett a német sci-fi

    Június 10-én, 78 évesen hunyt el Wolfgang Jeschke, adta hírül a Heyne-Verlag. Személyében a német science-fiction talán legnagyobb alakját tisztelhettük, továbbá az ő nevéhez kötik a Heyne 70-es évekbeli felemelkedését is. Emlékezzünk meg róla.

    Jeschke 1936-ban született Děčín-ben, az egykori Csehszlovákia területén. A II. Világháborút követő német kitelepítés miatt családja Aspergbe került, így az író végül ott nőtt fel. Később a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen tanult germanisztikát, anglisztikát és filozófiát. Tanulmányai befejeztével kezdett szerkesztőként dolgozni. 1973-tól a már említett Heyne-Verlagnál látta el a szerkesztői feladatokat, ahol új irányelvet jelölt ki a regények kiadását illetően. Szerkesztői munkásságának köszönhetően a német közönség megismerhette a sci-fi irodalom színe-javát, mint például a Sztrugackij-fivéreket vagy Stanislaw Lemet, de például Szepes Mária és Zsoldos Péter is neki köszönhetően jelenhetett meg németül. Hosszú évekig töretlenül dolgozott a kiadónál, csupán 2002-ben vonult nyugdíjba.

    Azonban nem csak szerkesztőként, hanem íróként is bizonyította nagyságát. Első novelláját 1955-ben publikálta, ezután számtalan rövidebb írással gazdagította a műfajt. Azonban első regénye, A Teremtés utolsó napját csupán 1981-ben írta meg, ami Bermuda-háromszög rejtélyét felhasználva meséli el egy időutazás kalandját.

    Következő regényére nem kellett sokat várnia az olvasóknak, 1989-ben megjelent a Midas, ami a jövő századot tárja elénk mély gondolatok kíséretében. Legutóbbi regénye majdnem 10 évvel később, 2005-ben jelent meg, A Cusanus-játszma, amelyben nagyon is aktuális problémákat vázol fel Jeschke, mint például a menekültek problémáját vagy a szélsőséges nézetek újraéledését.

    Habár az összefoglaló rövid, Wolfgang Jeschke életműve, ahogyan egykori kiadója is megfogalmazta, elismerésre méltó:

    A Heyne-Verlag mély gyásszal, de nagy tisztelettel hajol meg Wolfgang Jeschke előtt. Ő volt a német science-fiction nagy mestere, olyan sci-fit alkotott, amilyet senki más.

    Nyugodjon békében!

  • Star Wars Battlefront: csatajelenet élőben

    Már a Star Wars Battlefront első, áprilisban bemutatott trailerétől leesett az állunk, de az új, június közepén megjelent előzetes csak tovább fokozta a harci kedvünket. A több mint ötperces részlet egy az egyben azt mutatja meg, mit lát egy játékos, amikor beleveti magát egy csatába. Mégpedig nem is akármilyen ütközetről van szó, hanem A Birodalom visszavág ikonikus összecsapásáról a Hoth bolygón. Az hagyján, hogy a látvány grandiózus, de a legkülönfélébb szereplők és járművek szemszögéből szállhatunk be a harcba. Rohangálhatunk a lövészárkok között gyalogos katonaként, lőhetünk lépegetővel, repülhetünk hósiklóval és TIE vadásszal. No és persze összekötözhetjük egy lépegető lábait. Sőt irányíthatjuk Luke Skywalkert és Darth Vadert is.

    A játék november 17-én kerül majd a boltokba.

    Linkek
    Star Wars Battlefront hivatalos honlap

  • Zsenikkel kell felvennünk a versenyt

    Az elején titokban kellett dolgoznia, de aztán kockáztatott és ma már az Industrial Light & Magic-nél felel az effektekért. Török Attila még csak 26 éves, de olyan alkotások köthetők a nevéhez mint a John Carter, Az Éhezők viadala – Futótűz, a 2014-es Godzilla, a Bosszúállók: Ultron kora vagy épp a Star Wars hamarosan mozikba kerülő legújabb része. Az ébredő Erő közelgő bemutatója kapcsán beszélgettünk Attilával sci-firől, effektekről és az odáig vezető útról. Íme, a 302-es lapszámunkban megjelent interjú hosszabb változata!

     

    Mit jelent pontosan a titulusodban az FX TD rövidítés?

    Az FX TD az effects technical director angol szavaknak a rövidítése. Egy filmes utómunkának vagy egy számítógépes animációnak az elkészítése rengeteg fázisra oszlik. Van, aki karaktereket modellez vagy animál, azaz mozgásba hozza őket. Az én feladatom, hogy a három dimenziós környezetben elhelyezett és meganimált figura a környezettel érintkezzen, például amikor az Avengers-ben a Hulkbuster belevágja a Hulkot a betonba, annak a betonnak fel kell törnie. Hiába kész a karakter mozgása, a beton még mozdulatlan, amit mozgásba kell hozzak. Ez a mozgatás egy karakter animációjánál képkockáról képkockára történik, az animátor minden egyes képkockán beállítja a karakter pozícióját. Az én esetemben a sok millió kis törmelék kockáról kockára való meganimálása lehetetlen hosszú időt venne igénybe, így ezt a feladatot a számítógépre bízom, ami a speciális beállításaink és a fizika törvényei alapján kiszámolja a mozgást. Az FX a számítógépes grafikában tehát olyan feladatokat foglal magában, mint például a víz, köd, füst és más hasonló dolgok elkészítésére.

    A technical director kifejezést a filmipar arra használja, hogy az illető képes technikai problémákat is megoldani. Mivel nagyon összetett számítógépes programokkal dolgozunk,  rengeteg hiba, probléma kerül elő nap mint nap. Emiatt az is jól jön, ha egy TD tudja, hogyan lehet a felmerülő problémákat megoldani, akár matematikailag, akár programozás terén.

    torok_attila

    Pannonhalmán a bencésekhez jártál gimnáziumba. Mikor döntötted el, hogy mivel szeretnél foglalkozni? Hallottam róla, hogy a kollégiumban (ahova egyébként tilos volt saját laptopot bevinni) éjszakákon át dolgoztál akkori szörnyeiden. Mesélnél nekünk kicsit erről az időszakról?

    Igen, pannonhalmi éveim alatt tetszett meg a 3D animáció. Egy akkori diáktársam is érdeklődött a filmkészítés iránt és ő mesélt egy programról, amivel animációkat lehet csinálni. A probléma ott kezdődött, hogy a kollégiumba nem csak a laptopot volt tilos bevinni, hanem még mobiltelefont is. A lebukás azzal járt, hogy elkobozták és legközelebbi hazamenetelig nem adták vissza az eszközt (itt pedig gyakran hosszú hónapokról beszélünk). Bár mobil természetesen mindenkinél volt, a laptopot a mérete miatt sokkal nehezebb volt becsempészni és használni. Az utolsó évemben azonban mégis megpróbálkoztam vele, mert egy tanárparódia-animációt szerettem volna készíteni Mikulás ünnepségre. Engedélyt nem kaptam a laptop használatára, a tiltást kétféleképpen próbáltam kijátszani. Volt, hogy a WC-ben ülve, laptoppal az ölemben készítettem el a munka nagy részét, amíg az akksi le nem merült, de előfordult az is, hogy tesiedzés helyett és alatt készültek a figurák. Amint volt egy kis időm, rögtön felszöktem a szobámba és dolgoztam. A sok nehézség ellenére úgy hiszem megérte, mert nagy sikert aratott az animáció és a laptopomat is csak egyszer kobozták el.

     

    Pannonhalma után hova vezetett az utad?

    A tanárparódia volt az első amikor úgy éreztem hogy valami olyat hoztam létre, ami sokaknak tetszett. Ennek hatására kezdett kikristályosodni bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. De mégis hogyan? Magyarországon sajnos nincsen ilyen irányú egyetemi képzés, így a gimnáziumból mérnök informatikusnak jelentkeztem, közben pedig a Mesharray Studiónál végeztem el egy fél éves Maya kurzust. Ez az egyik leggyakrabban használt program az animáció készítéshez és úgy gondoltam, legalább hobbiból érdemes megtanulnom, hogy később filmstúdióknál próbálkozzak, ha úgy alakul. Ám a legnagyobb szerencsémre az angliai egyetemi jelentkezés beadásának határideje előtt egy héttel rátaláltam Bournemuth-i egyetemre, ahol a világ egyik leghíresebb animációs képzése van. A hátralévő időmben összegyűjtöttem az eddigi munkáimat, mind a pannonhalmi filmemet, mind a Mesharray-nál készített munkákat és beadtam a jelentkezésemet. Otthon nem bíztak benne, hogy felvesznek, de nem hátráltam meg, és két hónap múlva jött is a levél hogy szeptembertől kezdhetem náluk az első évemet. Kockáztattam és úgy döntöttem, Bournemuthban megpróbálom kitanulni a szakmát.

     [the_ad_placement id=”04″]

    IMDb profilodból látszik, hogy főként sci-fiken dolgozol. Magánemberként melyik műfaj áll hozzád a legközelebb?

    A sci-fi áll hozzám legközelebb, az első film, amin dolgoztam is pont sci-fi volt (John Carter – a szerk.). A második bournemouthi évem után megnyertem egy világversenyt az addigi egyetemi munkáimmal, miután a Double Negative-hoz felvettek nyári diákmunkára. Örültem, hogy a John Carter-re kerültem, tetszett a projekt és a feladat is amit csinálnom kellett, most pedig újra sci-fi-n a Star Wars-on dolgozom. A film neve és népszerűsége miatt óriási megtiszteltetés, hogy részt vehetek egy ilyen projektben.  Hasonló kaliberű alkotásokban tudom elképzelni magam a jövőben, például a Szárnyas fejvadász következő részén szívesen dolgoznék. Ami a könyveket illeti, most kezdtem el olvasni A marsit, ami nagyon tetszik. Külön öröm, hogy a filmes feldolgozás Ridley Scott nevéhez fűződik és hamarosan láthatjuk a mozikban.

     

    Egy interjúban nyilatkozod, hogy 2008-ban nem volt lehetőséged arra, hogy Gauder Áron Egill című filmjén dolgozz, pedig szerettél volna. Azóta készült olyan magyar film, amiben szívesen részt vettél volna? Mennyire követed a magyar újdonságokat?

    A Mesharray-os Maya tanfolyam közben kiírtak egy pályázatot két szabad animációs pozícióra. Én úgy éreztem, megvan hozzá a képességem és az elszántságom. Nem jutottam be, de nem hagytam annyiban és személyesen bementem a stúdióba érdeklődni, hogy a versenyen meghirdetett pozíción kívül nem kaphatnék-e más munkára lehetőséget. Hiába magyaráztam el nekik, hogy nem nyertem, de szeretnék a filmen dolgozni, ők az elejétől fogva azt hitték, én vagyok az egyik befutó, úgyhogy végül az is tudomásomra jutott, hogy a nyertesek protekció alapján kerültek be. Jó tanulság volt, és rájöttem, itthon nehéz lenne csupán tudásból és lelkesedésből bekerülni a filmezésbe. Annak viszont örülök, hogy az idő engem igazolt, mára jó pár közkedvelt filmhez köthető a nevem, az Egillt viszont még azóta sem mutatták be. Mivel külföldön élek, a magyar filmek nehezen jutnak el hozzám, nem is nagyon követem őket. A régebbiek közül a Valami Amerikára mondhatom, hogy szívesen dolgoztam volna rajta, azt nagyon szerettem.

    ILM.London-4thFloor

    Az Industrial Light & Magic előtt a Double Negative-nál dolgoztál, talán elmondható, hogy az Industrial után jelenleg nekik köszönheted a legtöbbet. Miért jó még ezeknél a cégeknél dolgozni amellett, hogy azt csinálhatod, amiről álmodtál?

    A Double Negative volt az én első nagy cég, ahol munkát kaptam és miután Torontóban végeztem, ők kerestek meg elsőként, hogy az Éhezők Viadalában tudnának munkát adni. Akkoriban már kapcsolatba kerültem olyan cégekkel, mint a Pixar vagy az ILM, viszont mivel a Dneg-nél már ismertek, ők nagyon hamar elküldték az ajánlatukat, én pedig úgy gondoltam, később is biztos lesz még esélyem bekerülni az ILM-hez. Igazam lett.

     

    Minden témakör különböző tudást igényel. A Star Wars: Az ébredő Erő esetében mire kellett felkészülnöd?

    Mindegyik feladat más tudást igényel, ezen kívül produkciónként az is változik, hogy ugyanazt az effektet hogyan készítsük el. Ez változatossá teszi a munkát és mindig lehet valami újat tanulni. A felkészülés a következő projektre általában abból áll, hogy az előzőben jól bevált eszközöket általánosítom, majd kipolírozom, hogy azok később felhasználhatók legyenek más filmeknél is. Ha több időm marad, elkezdek teszteket csinálni azokból az effektekből, amikre szükségem lehet a következő produkcióban. Az ébredő Erőbe nagyon hamar belecsöppentem, rögtön az Ultron kora befejezése után már az új Star Wars előzeteséhez kellett jeleneteket készítenem. Most egyből a mélyvízbe dobtak, így pihenni vagy felkészülni az új filmre nem igazán volt kapacitásom.

     [the_ad_placement id=”04″]

    Hogyan kell elképzelni a legújabb Star Wars mozihoz köthető munkálatokat? Volt, amin egyedül dolgoztál vagy mindent csapatban csináltok? Mik voltak a feladataid?

    A londoni csapat a legkisebb, amiben eddig dolgoztam, összesen hárman vagyunk effektművészek, jelenleg minden ránk hárul. Hatalmas nyomás van rajtunk, mind az itteni, mind a San Franciscóban tartózkodó főnökeink részéről. Az ottani művészek találták ki évtizedekkel ezelőtt, amit most én csinálok, így hatalmas tudású tapasztalt zsenikkel kell fenntartanunk a versenyt, akiknek a munkával kapcsolatos elvárásaik sem éppen alacsonyak.  Az időeltolódás miatt szinte mindennapos a késő esti konferencia vagy telefonhívás hogy egyeztessünk és minden a legnagyobb rendben menjen.

    Mivel még nem mutatták be a filmet túl sok konkrétumról nem beszélhetek. Az előzetesben is látható füst- és homokszimuláción dolgoztam, de még sok idő van hátra a film kijöveteléig, így várnak még rám érdekes feladatok a későbbiekben is.

    starwars7_1

    2014 októbere óta dolgozol az ILM-nél. Ezzel elérted a jéghegy csúcsát szakmailag vagy vannak még meghódítandó területek számodra? Ha hármat kívánhatnál a szakmával kapcsolatban a jövőre nézve, mi lenne az a három kívánság?

    Az hogy bekerültem a leghíresebb stúdióba mindenképpen nagy előrelépés, de még innen is van hova fejlődni. Amikor Double Negative-nál sikerült vezető pozícióba kerülnöm (Lead FX Artist), a Terminátor legújabb részében bíztak volna rám egy egész jelenetet. Ez azonban nem valósult meg végül, mert ekkoriban kaptam az ILM ajánlatát. Nehéz döntés volt, de átigazoltam az ILM-hez. Így a Lead FX Artist pozícióm ugyan csak egy hónapig tartott, de remélem itt is hamarosan fel tudom magam küzdeni eddig. Az első kívánságom az lenne, hogy egy supervisor pozícióba kerüljek később, ami már egy régi álmom. A második, hogy része legyek egy csapatnak, ami az effektjeiért BAFTA vagy Oscar-díjat nyer. Nagyon szeretnék Új-Zélandra is elmenni élni, ott van a Weta székhelye, akik a Gyűrűk Urát és az Avatart készítették. Az egyetlen bökkenő hogy Új-Zélandon csak 3 évnyi filmes munkatapasztalattal lehet vízumot kapni erre a szakmára, tehát még egy évem van, hogy a jelentkezésemet fontolóra vegyék.

     

    Az Oscar és BAFTA kapcsán tudsz olyan filmeket mondani, amiket az effektjeiért díjaztak és nagyon szereted őket?

    Kettőt is, és mindkettő a Double Negative-hoz kötődik, az egyik a pár éve megjelent Inception, a másik pedig az Interstellar. Christopher Nolan a filmes effektjei elkészítéséhez mindig a Dneghez fordul. Nagyon sajnáltam, hogy az Interstellaron nem dolgozhattam, de mire befejeztem a munkálatokat a Godzillával, már összeállt Nolan csapata, én pedig egy másik filmre kellettem.

     

    Lukács Barbara

     

     

  • Szerelmi háromszög a világvége után

    Z, mint Zakariás címmel film készült Robert C. O’Brien 1974-es, azonos című regényéből. A történet szerint egy világméretű katasztrófa után, amely szinte a teljes emberiséget kiirtotta, egy fiatal nő egyedül él egy elzárt völgyben. Ám egyszer csak feltűnik egy férfi, akivel a kezdeti félelmek leküzdése után közelebbi kapcsolatba kerülnek. Ekkor azonban egy újabb férfi jelenik meg a színen.

    A női főszereplő Margot Robbie ausztrál színésznő, aki játszott már az Időről időre című romantikus sci-fiben, tovább A Wall Street farkasában, és friss filmje a Focus: A látszat csal.

    Az első férfi Chiwetel Ejiofor, akit a SerenityAz ember gyermeke és a 2012 című sci-fikben láthattunk már, és szerepelni fog A marsi filmadaptációjában, ami magyarul Mentőexpedíció néven fut majd a mozikban. A 12 év rabszolgaságban nyújtott alakításáért pedig Oscar díjra jelölték.

    A második férfit Chris Pine játssza, akit az új Star Trek filmekben Kirk kapitány szerepében láthatunk. A kritikusok dicsérik a Z, mint Zakariásban nyújtott alakítását.

    A film augusztus 21-én kerül az amerikai mozikba, a magyar premierről még nincs hír.

    Szereted a disztópiát? Nézd meg a Galaktikabolt kínálatát ebben a témában!

  • Kiosztották a Nebula-díjakat

    A The Science Fiction and Fantasy Writers of America június 4-7 között már 50. alkalommal rendezte meg a zsánerműfajok legrangosabb díjátadóját, a Nebulát, ahol kihirdetésre kerültek a 2014-es év legjobb sci-fi és fantasy művei.

    A SFWA szervezet Damon Knight alapította 1965-ben, hogy egybe gyűjtse a sci-fi és a fantasy műfaj legsikeresebb és legmerészebb alkotóit. Azóta hosszú utat jártak be és széles körben is elismerté váltak. Magát a Nebula-díjat 1966 óta osztják ki négy kategóriában: legjobb regény, legjobb kisregény, legjobb elbeszélés és a legjobb novella. 1974 óta filmeket is jutalmaznak a műfajon belül.

    A múlt hétvégén sem zajlottak másként az események. A chichago-i Palmer House Hiltonban tartott átadó házigazdája Nick Offerman színész (Városfejlesztési osztály, Kecskebűvölők, Sin City) volt.

    Az idei évben Jeff VanderMeer Déli Végek trilógia első kötete, az Expedíció nyert a Legjobb regény kategóriában. A nyertes történet egy négy nőből álló expedíciócsoportról szól, akiket a Déli Végek titkos ügynökség küld felfedező küldetésre a lezárt X nevű térségbe.

    A legjobb kisregénynek Nancy Kress Yesterday’s Kinjét választották. A történet szerint egy halálos spórafelhő már két világ lakosságát fertőzte és irtotta ki és most a Földet fenyegeti. Marianna Jenner genetikus próbál meg segítséget nyújtani, miközben komoly magánéleti problémáival is meg kell küzdenie.

    [the_ad_placement id=”04″]

    Alaya Dawn Johnson talán az est legszerencsésebbjének mondható, hisz kétszer is díjazták. A legjobb novella kategóriában az A Guide to the Fruits of Hawai’i című műve bizonyult a legjobbnak, és a Love is the Drug című ifjúsági regénye az Andre Norton díjban is részesült, amelyet az ijfúsági sci-fi és fantasy műveknek ítélnek. A Fantasy and Science Fiction magazinban megjelent elbeszélés egy közelebbi nézőpontból vizsgálja meg az emberek és a vámpírok közti kapcsolatot.

    A Love is the Drugban az ismert világban egy halálos vírus tombol épp. Egy washingtoni ügynök, Roosevelt David úgy sejti, hogy Emily Bird tudhat valamit a vírusról, azonban Emily az ügynökkel való találkozáskor elvesztette emlékeit. Hogy az ügy végére járhasson, egyetlen megbízható barátjával, Coffee-val nyomozni kezdenek.

    A legjobb elbeszélés pedig a Jackalope Wives volt Ursula Vernontól. Története egy, a sivatagban élő bőrváltó fajról és a rájuk jellemző igéző táncáról mesél. Óvatos férfiak nem mernek ezeknek a lényeknek a közelébe menni, azonban kivételek mindig akadnak…

    Az est folyamán nem csak írásokat jutalmaztak, hanem filmeket is a Ray Bradbury-díj keretében, ahol a „Kiemelkedő drámai ábrázolásért” járt díj. A tavalyi év filmtermései közül A Galaxis őrzőit tartották ilyen szempontból legjobbnak a jelöltek közül.

    jacalope wivesIllusztráció Ursula Vernon elbeszéléséhez

    A jelöltek teljes listája itt olvasható (a győztesek dőlttel kiemelve)

    Best Novel
    Annihilation, Jeff VanderMeer (FSG Originals; Fourth Estate; HarperCollins Canada)
    The Goblin Emperor, Katherine Addison (Tor)
    Trial by Fire, Charles E. Gannon (Baen)
    Ancillary Sword, Ann Leckie (Orbit US; Orbit UK)
    The Three-Body Problem, Cixin Liu, translated by Ken Liu (Tor)
    Coming Home, Jack McDevitt (Ace)

    Best Novella
    Yesterday’s Kin, Nancy Kress (Tachyon)
    We Are All Completely Fine, Daryl Gregory (Tachyon)
    “The Regular,” Ken Liu (Upgraded)
    “The Mothers of Voorhisville,” Mary Rickert (Tor.com 4/30/14)
    Calendrical Regression, Lawrence Schoen (NobleFusion)
    “Grand Jeté (The Great Leap),” Rachel Swirsky (Subterranean Summer ’14)

    Best Novelette
    A Guide to the Fruits of Hawai’i,” Alaya Dawn Johnson (F&SF 7-8/14)
    “Sleep Walking Now and Then,” Richard Bowes (Tor.com 7/9/14)
    “The Magician and Laplace’s Demon,” Tom Crosshill (Clarkesworld 12/14)
    “The Husband Stitch,” Carmen Maria Machado (Granta #129)
    “We Are the Cloud,” Sam J. Miller (Lightspeed 9/14)
    “The Devil in America,” Kai Ashante Wilson (Tor.com 4/2/14)

    [the_ad_placement id=”04″]

    Best Short Story
    Jackalope Wives,” Ursula Vernon (Apex 1/7/14)
    “The Breath of War,” Aliette de Bodard (Beneath Ceaseless Skies 3/6/14)
    “When It Ends, He Catches Her,” Eugie Foster (Daily Science Fiction 9/26/14)
    “The Meeker and the All-Seeing Eye,” Matthew Kressel (Clarkesworld 5/14)
    “The Vaporization Enthalpy of a Peculiar Pakistani Family,” Usman T. Malik (Qualia Nous)
    “A Stretch of Highway Two Lanes Wide,” Sarah Pinsker (F&SF 3-4/14)
    “The Fisher Queen,” Alyssa Wong (F&SF 5/14)

    Ray Bradbury Award for Outstanding Dramatic Presentation
    Guardians of the Galaxy, Written by James Gunn and Nicole Perlman (Walt Disney Studios Motion Pictures)
    Birdman or (The Unexpected Virtue of Ignorance), Written by Alejandro G. Iñárritu, Nicolás Giacobone, Alexander Dinelaris, Jr. & Armando Bo (Fox Searchlight Pictures)
    Captain America: The Winter Soldier, Screenplay by Christopher Markus & Stephen McFeely (Walt Disney Studios Motion Pictures)
    Edge of Tomorrow, Screenplay by Christopher McQuarrie and Jez Butterworth and John-Henry Butterworth (Warner Bros. Pictures)
    Interstellar, Written by Jonathan Nolan and Christopher Nolan (Paramount Pictures)
    The Lego Movie, Screenplay by Phil Lord & Christopher Miller (Warner Bros. Pictures)

    Andre Norton Award for Young Adult Science Fiction and Fantasy
    Love Is the Drug, Alaya Dawn Johnson (Levine)
    Unmade, Sarah Rees Brennan (Random House)
    Salvage, Alexandra Duncan (Greenwillow)
    Glory O’Brien’s History of the Future, A.S. King (Little, Brown)
    Dirty Wings, Sarah McCarry (St. Martin’s Griffin)
    Greenglass House, Kate Milford (Clarion)
    The Strange and Beautiful Sorrows of Ava Lavender, Leslye Walton (Candlewick)

    Forrás: Tor. com