2015. június 22-én tragikus hír rázta meg Hollywoodot: repülőbaleset következtében, mindössze 61 évesen hunyt el James Horner, Oscar-díjas zeneszerző.
Horner S-312 Tucano MK1 típusú gépe, amelyet ő maga vezetett, lezuhant, majd kigyulladt a Los Padres Nemzeti Park egy távoli területén, Los Angeles észak-nyugati részétől mintegy 100 km-re. A karbantartók szerint a zeneszerző maga szállt fel a gépével, probléma nem volt vele. A baleset körülményei azonban a mai napig tisztázatlanok. Maga a halottkém, Zeb Dunn balesetnek minősítette az esetet. A halálhírt Sylvia Patrycja Wells, Horner asszisztense hozta nyilvánosságra, aki maga így emlékezett meg a zeneszerzőről:
Egy fantasztikus embert vesztettünk el, aki nagy szívvel és hihetetlen tehetséggel rendelkezett. Úgy halt meg, hogy közben azt csinálta, amit szeretett.
Habár Horner munkásságából legtöbben a Titanic zenéjét ismerhetik és említik is meg, nem lehet afölött elsiklani, hogy mennyi más nagysikerű filmet tett emlékezetessé az általa komponált zenével. Gyermekkorunk vagy saját gyermekeink kisebb korából lehet ismerős az Őslények országa (1988) hol megnyugtató, hol pedig játékos dallamvilága, de a 90-es évek több ismertebb családi mozijában, mint a Casperben (1995), a Jumanjiban (1995) vagy a Zorro álarcában (1998) is hallható a hamisíthatatlan Horner hangzásvilág.
Hornerre, mint filmzeneszerző azonban nem csak családi filmek terén, hanem a science fiction és a fantasy műfajában is maradandót alkotott, sőt, talán ezeknek köszönheti az igazi áttörést is karrierjében.
Londonban, Ligeti György zeneszerzőnél kezdett zenét tanulni, később amerikai egyetemeken fejezte be tanulmányait. Karrierje elején B-kategóriás filmekhez komponált, de tehetségére már ekkor felfigyeltek, így kérték fel őt 1982-ben, hogy szerezzen zenét a Star Trek II: Khan haragja projekthez. Ezt követően sorra érték a jobbnál jobb megbízások, 1984-től pedig Ron Howard rendezővel kezdett dolgozni. Közös munkájuk révén olyan filmalkotásokkal gazdagodtunk, mint a Selyemgubó (1985), Apollo 13 (1995) vagy Egy csodálatos elme (2001): csak, hogy néhány ismertebbet említsünk.
Howard mellett James Cameronnal is együtt dolgozott, akinek a révén az Akadémia előtt is elismerést kapott Horner. 1986-ban A bolygó neve: Halál című film zenéjéért mindössze 33 évesen Oscar-díjra jelölték. Érdekességként, Cameron nem volt elégedett Horner munkájával. Hosszú időre el is távolodtak egymástól, csupán a Titanic (1997) kedvéért dolgoztak újra együtt (ekkor nyert két kategóriában is Oscar-díjat Horner), majd 2009-ben írt Horner újra zenét a rendezőnek, az Avatar című sci-fijéhez. Utóbbiban Wanda Bryan népzenekutató is segítségére volt, hogy sajátos, na’vi hangzásvilág jöhessen létre. Horner élete legnehezebb munkájának az Avatart nevezte.
Ha James Horner minden egyes szerzeményével részletesen szeretnénk foglalkozni, talán egy könyv sem lenne elég rá, teljesen alaposak nem tudnánk lenni, hiszen annyi mindent alkotott. Megannyi további emlékezetes filmzene (Az 54. hadtest, Viharzóna, Trója, Apocalypto), a munkájában tanúsított lelkesedés, fegyelem és a szakma elismerése is jelzi számunkra, hogy milyen tehetség hagyta itt ezt a világot. Megrázkódtatásunkat nem is lehet szavakba önteni, így Debussy szavaira utalva, hogy „a zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér”, álljon a poszt végén Horner egyik szerzeménye.
Nyugodjon békében!
